2010. június 20., vasárnap

Máté 4. szülinapja

Tegnap tartottuk Máté 4. szülinapját. Hála Istennek, jó idő volt, így a teraszon/udvaron tudtak beszélgetni a felnőttek és játszani a gyerekek.
Máté nagyon várta a vendégeket, és a mamával/dédivel szinte egy időben érkezett meg a kis ovis barátja (Pajor Kristóf). Nagy volt az öröm. El is játszottak szépen, persze Máté eléggé bogaras volt egész nap, és ez bizony több kisebb hisztiben, sírás-rívásban megmutatkozott. Még szerencse, hogy a kis barát igen jól tolerálja a dolgokat, és igencsak engedelmes kisfiú :).
Akik voltak (gyerekek): Máté, Kristóf, Lacika, Zsombi (Samu).
Amiket kapott: Baseball sapi, phlat labda, billiárd, labdakilövős játék, ruha (póló, pulcsi,fürdőgatyó), pénz.
A gyertya elfújása előtti kívánság pedig: (hangosan mondva): azt kívánom, hogy legyen mindig jó a Laci :)))

2010. június 18., péntek

Nyaralás 2010 Bp-Eger-Szilvásvárad

nagy tervezgetések közepette eljött a 2010 év első nyaralása.
Úticél Eger volt, de gondoltam, a gyerekeknek túl hosszú az Andocs-Eger távolság egy popsival megülve, ezért úgy terveztem a nyaralást, hogy odafele és visszafele is legyen program Bp-en, legalább addig pihennek a gyerekek. Így aztán igazán élménydúsra sikerült a 4 napos út.

1. nap:
Fél 9-kor indultunk, hogy ne legyen túl meleg és Samu a délelőtti alvását a kocsiban, út közben ejtse meg. A hajógyári szigeten T-home gyereksziget rendezvény volt, amiről úgy gondoltam, ideális egy gyerkőcnek (Máténak, Samunak mindegy, mi meg tűrünk :-))
Ideális választás volt, Máté nagyon jól érezte magát (Samu is). Az odaút kissé hosszúra sikerült. Na nem az autópályán töltöttünk plusz időt, hanem Budán keveregtünk (pedig volt térkép, mégis).
Máté épp a topogós korszakát éli, nem is akart először semmivel sem játszani, aztán hamar meggondolta magát, és alig tudtuk átcsábítani másik játékhoz, úgy megtetszettek neki.
Ami nagyon bejött neki: horgászás, ugrálóvár, kvad de megcsináltuk ketten a pöttyös kalózhajón is az összes feladatot, amivel kiérdemelt egy oklevelet és egy érmet is (aminek a közepére saját maga (segítséggel) készítette el a hajókormány lenyomatát).
Utcaseprő-, kukásautó, hótoló is volt kiállítva, bele is lehetett ülni-nagy öröm volt.
Samunak is tetszett, szó nélkül ült, nézelődött, aludt a babakocsiban, de volt kicsiknek játszóház, ahol mászhattak, játszhattak. Volt egy kis műanyag házikó, ahol az ajtó/ablak-nyitogatás volt a nagy kedvenc. És ámulattal nézte a nagyobb gyerekeket. Máté ott vasutazott.
Fél 5-kor indultunk tovább Egerbe, de már 8 óra is volt, mire odaértünk.

2. nap:
Azon megfontolásból, hogy vasárnap délután biztosan sokan vannak a strandon, Szilvásváradot tűztük ki célul, és az egri séta hétfőre tolódott.
Szintén délelőtti alvásidőre tettük az utazást :) Kisvasúttal felmentünk a Szalajka-völgybe, aztán lesétáltunk (miután apa felvitte Mátét az ősember-barlanghoz . Én addig Samuval sétáltam. Gyönyörű vidék). Megnéztük a Fátyol-vízesést is (csodaszép), és útközben még temérdek kisebb vízesést láthattunk. Aztán kocsival felmentünk a kilátóhoz (ameddig lehetett, onnan még egy jó meredek szakasz volt -na oda felklaftatni szenvedés volt : apa nyakában Mátéval, én a hátamra kötözött Samuval) Kilátás gyönyörű, csak lefele ne kelljen nézni a kilátóból.

3. nap:
Egri vár, marcipánmúzeum, Dobó-tér volt a tervben. Sajnos hétfői napon sok kiállítás múzeum zárva volt, de azért így sem unatkoztunk, pedig a délutánra tervezett fürdőzést elmosta az eső.
A várba alighogy felértünk égszakadás-földindulás volt. Borzasztóan dörgött, villámlott (én meg féltem), aztán nekiállt szakadni az eső. Samu aludt (szerencsére), Máté egy darabig jól bírta, de az egy óra várakozás megviselte a végére. Elállt az eső, lesétáltunk a kocsihoz, hogy visszamegyünk a szállásra hosszú ruháért (hideg lett). Amíg vártuk apát a kocsinál, megint leszakadt az ég, kicsit megáztunk, de nem annyira vészesen.
Átöltöztünk és irány vissza. persze a ronda felhők akkorra fordultak vissza, megint elkapott minket az eső. Vártunk egy darabig, aztán lementünk a panoptikumba. Utána már nem esett. Elsétáltunk a marcipánmúzeumba, ami hihetetlen gyönyörű. Voltam Keszthelyen is marc.múzeumban, de ez sokkal nagyobb, és sokkal több alkotás van. Hihetetlen, hogy mik nem készültek ott. Ablak nagyságú bélyeg, festmények marcipánból (pl. Van Gogh), mesekönyvek, lepkék, ember nagyságú borosüveg, a Minaret mása, és volt egy reneszánsz szoba, ami egy egész szoba, kottákkal, kanapéval, hegedűvel, kutyával. majd megpróbálom azt is feltenni, mert képet ott nem sokat csinált a Zsolti. Megjártuk a Minaret környékét és a Dobó teret is, aztán ettünk egy finomat, és vége is volt a napnak.

4. nap:
Összecihelődtünk reggel, és elindultunk fél 9-kor. A bp-i állatkert volt a cél, ahova kb fél 11 körül értünk (szintén a fővárosi közlekedés kevert be egy kicsit). Egy lelkes anyuka jóvoltából összerendeződtünk csoportba, így mindenki olcsóbban jutott be, amivel legalább egy ezrest mindenki spórolt :)
Az állatkert igazi kihívást jelentett (volna), Máté nem nagyon volt hajlandó addig sem gyalogolni, gondoltam, egész nap fog menni a harc apa nyakáért. Amikor beléptünk szinte rögtön megláttam a megoldást (ami Mátéból az elején szintén dacot váltott ki): a kiskocsit, amit húzni lehet gyerekkel együtt. Hurrá, hurrá. -Ez a legjobb ötlet!_ áldom azt az embert aki kitalálta!
Megnéztük az összes állatot, és a nagyfiúk beültek Noé bárkájába egy állatbemutatóra is.
Máté szerint az összes állat tetszett neki, és igazán jól érezte magát az állatkert játszóterén is. Samu is elvolt a kocsijában, és nagyon tetszett neki, amikor be lett ültetve a taligába Máté mellé.
Hazafelé borzasztóan rázott az autópálya, megállapítottuk, hogy azt is milyen rosszul csinálták meg. Aztán Zsolti egyszer úgy döntött, hogy ez még sem normális, megnézi a kerekeket. Megrugdosta őket, de nem látott semmi különöset. Visszaült, és indultunk tovább. Nem értünk azonban el sokáig: nem is mentünk túl gyorsan, és még a külső sávban mentünk, amikoris defektet kaptunk. Persze a kerékcseréhez szükséges kulcs ki volt nyílva, és nem állt meg senki (pedig én a 2 gyerekkel a szalagkorláton kívül álldogáltam :( ) Aztán a segítség rendőrbácsik személyében érkezett, akik szóltak valakinek, aki elindult segíteni, engem pedig a gyerekekkel, a 300 m-re lévő pihenőbe vittek, mert eléggé veszélyes helyen robbantunk le.
Mire apához kiért a segítség, egy segítőkész autós már megállt és kicserélték a kereket. Így kicsit később a tervezettnél, de épségben hazaértünk.

Másnap műszakira kellett vinni a kocsit, úgyhogy apa még este kereket hajkurászott.

2010. június 5., szombat

Gyereknap








Május 29-én az ovi kirándulást szervezett a gyerekeknek gyereknap alkalmából a viszi csacsifarmra.
Máté eleinte nem akart menni, sőt, még előtte héten is azt hajtogatta, hogy hagyják őt ezzel a kirándulással. Aztán persze az lett a vége, hogy nem akart hazamenni onnan :).
Mindannyian mentünk, bár rajtunk kívül csak 5 család volt,a hol apukák, testvérek is jöttek. De nagyon jó volt így. A gyerekeknek tetszettek a csacsik, nagyon békések voltak, be lehetett menni közéjük, rá lehetett ülni a hátukra. A gyerekeket csacsifogat vitte egy jó nagy kört a faluban (ebből mi kimaradtunk, Máté is csak a 3. fogatra fért fel, de nagy büszkén ült a hajtó bácsi mellett).
Az ebéd bográcsgulyás volt és palacsinta.
Az óvó nénik versenyeket is szerveztek a gyerekeknek, amit igencsak élveztek. Jó volt látni, hogy mennyire jókedvűen és felszabadultan versenyeznek a gyerekek. Pedig igazából nem is volt verseny, hisz minden résztvevő kapott ajándékot (csokit),a ki felsorakozott játszani :)
Volt nagy-nagy gumicsizmában futás, diógyűjtés, törölközővel labdaelkapás, Mókusok ki a házból!

Aztán az ovis gyereknapot megspékeltük egy tabi gyereknappal, ahol ugrálóvárban ugrált Máté nagy lelkesedéssel, aztán a tűzoltóautót is szemügyre vette, fel is mászott rá, sőt, a vezetőülésbe is beleült. A mentőautó annyira nem érdekelte.
Azért egy lufit, lángost, üdítőt, fagyit kikönyörgött magának :)
Fárasztó, de nagyon boldog nap volt!

Samu első szülinapi bulija :-)

Hát, ez a nap is eljött.
Apával délelőtt készülődtünk, rendeztük a teraszt, hogy délutáni Samu-alvás után jöhessenek a vendégek.
Szerencsére jó idő volt, bár ebben a bolond májusban (rengeteg eső, felhőszakadás, óriási szél ...) ez tényleg szerencse kérdése volt.
Szendvicseket csináltam, tortát kapta Samu, Anita és a keresztanyja is sütött neki egyet. És mindegyik milyen nagyon finom volt!
Akik a vendégeink voltak: mamák, dédi, Zsombi, keresztszülők, Márk és a Józsi bácsiék, Lacika, Anitáék.
Amiket kaptál: Könyvek, ruha, pénz. (nem is kellett volna játék, hisz annyi van!)
Buli jól sikerült, Samut túlságosan nem viselte meg, csak többen voltunk, ő meg kint lehetett :) Azért a tortán levő tűzijáték tetszett neki (is).
Fiúk is eljátszottak: a legjobb játék az eldobott pezsgősdugó megkeresése volt :).