NST

Szerdán kellett menni az első nst-re. Mivel Zsolti éjszakás volt, azt találtam ki, hogy a lehető legkésőbbi időpontban megyünk, had aludjon délelőtt.
Máténak meg lett ígérve, hogy jöhet velünk (na többet nem!), de nem a baba miatt, hanem mert nagyon nagy építkezés folyik a kórház területén, milliónyi daruval, markolóval ... stb, amit biztosan szívesen elnézegetne addig, amíg engem épp vizsgálnak, mérnek.
Szóval délben elment Zsolti a Mátéért, én elaltattam addig Samut, aztán indultunk.
Minden a tervek szerint ment: én mentem a nőgyógyászatra, a fiúk meg maradtak gépeket nézni.
Nst szerint minden ok, állításom szerint a két nagyobb fiú összesen nem mozgott annyit nst-k alatt, mint ez a picúr most, egy alkalommal, de ez jó volt így. Doki szerint is minden ok, de megállapítottam, hogy nem volt véletlen a szombati éjszakai műszak: méhszáj 2100-as, ami azt jelenti, hogy rövidült egy centit, és a külső nyílt is egyet. Ami jó, mert haladunk, ha nem is nagy lépésekkel, de a semminél több. Samuval a szülés előtti napon is 3100 voltam, úgyhogy reménykedem, hogy szépen fokozatosan, de haladunk!
Azóta olyan rendszeres és hosszan tartó fájásaim nem voltak, de fájdogálások igen, remélem, ezek is hatásosak, és hamarosan tényleg megszületik a pici. Nem bánnám, ha nem várná ki az idejét (ápr. 18.), hanem kibújna előbb, mert már eléggé nehezen viselem, de kiugrasztani nem tudom :)

Készülődik???

Éjszakám szörnyű volt, azt hittem menni kell : fél 1-fél 3 között rendszeres 7-8 perces fájásaim voltak, aztán egy fél órára elaludtam, de utána csak felébredtem megint, és folytatódott a fájás. Aztán fél 5 után már tudtam aludni. De az a 2 óra olyan hosszúnak tűnt. Nem mertem felkelni, nehogy Samu felébredjen, azért úgy gyorsabban ment volna az idő.
Furcsa nekem, a 2 nagyobbal egyáltalán nem voltak jóslófájásaim. De ez olyan volt, mint az igazi ... kíváncsi vagyok, hogyan tovább. Most nyugi van, de éjjel a pici is rettentő virgonc volt. Lehet, hogy a vesztét érzi?
Most hulla vagyok, du majd ledőlök Samuval, mert én ezt így nem sokáig bírnám.
Zsoltinak mondom hajnalban (ment dolgozni), hogy nagyon fáj a hasam. Erre ő: biztosan nagyon teleettem magam.
Persze, akkor a gyomrom fájna, ez a fájdalom meg egészen lent volt (és nem keményedés, az más. ez olyan volt, mint az igazi .. csak elmúlt). Kicsit tartottam tőle, nehogy a császár hegével legyen valami baj ... derekam alatt is nagyon fájt a csontom, hányingerem is volt és a bélműködésem is beindult. Lehet, hogy készül a szervezetem is, vagy csak én beszélem be magamnak?
Hányingerem azóta is van, de azért legyűrtem egy kis kaját, mert akkor is szokott lenni, ha éhes vagyok ...
Ez a várakozás egy kicsit idegörlő. Szeretnék már túl lenni rajta, de a picinek az lenne a jobb, ha még maradna kicsit ... bár már teljesen érett, csak híznia kellene. Nem tudom, mi lenne a jobb. Az tuti, hogy az ilyen éjszakákat nem bírom sokáig.
A kórházi cuccom egyébként ugrásra készen áll, szóval ha kell, mehetünk. Baba helye kész, ruhái mosva-vasalva. Akadály tehát nincs, csak biztos lenne - nem ez a bizonytalan, majd valamikor lesz valami.

Az viszont nem lenne szerencsés, ha éjszaka kellene szülni menni. Máté ellene, vele nem lenne gond, de Samu sokat ébred, és állandóan anyázik. Apával viszont LEHET, hogy ellenne, a mama éjszaka tuti nem jó :( Nappal viszont frankón elvannak bárhol, bárkivel. Az lenne az ideális, ha ébredés után kellene indulni, és este fürdetésre, legkésőbb altatásra a Zsolti otthon lenne ...
Na jól elmélázgattam magamban, csak a lehetőségeket latolgatom :)

36. hetes uh

Szerdán voltunk 36. hetes uh-on és dokinál, kenetet is vettek.
Dokinál: minden ok, teljesen zárt vagyok, egy hét múlva kell újra menni, akkor nst-t is csinálnak, most még nem kellett.
Uh: szintén minden ok. Emi is bejött velünk (vasárnap voltunk nála, feltettem a kérdéseimet), ő is kíváncsi volt, hogy befordult-e a baba. 30 hetes uh-on még keresztben volt, féltem, nehogy úgy maradjon, mert akkor tuti a császár. De nem, szerencsére a feje tökéletes helyen van. Méretre is átlagos, pont korának megfelelő, és 2650 gr körüli a súlya.
Emi: Nagyon foglalkoztat mostanában már a szülés, valahogy a 3 közül ettől tartok legjobban.
Máténál egyáltalán nem féltem, aztán Samunál sem, mert nem igazán tudtam, mi vár rám. Most viszont aggódok, enhogy baj legyen, hisz itt van nekem már 2 gyönyörű, imádnivaló fiam ...
Más, mint amikor az ember nem hagy otthon senkit (első gyereknél), vagy 2 kicsi is várja haza.
Emitől megkérdeztem: gátvédelem (megpróbáljuk - szerinte Samunál is sikerült volna, vákum sem kellett volna, de hát császár után a vákum protokoll :( )
Altatóorvossal egyeztetés (nem kell, mert a második rendesen született -hurrá!)
Vákum (szintén nem biztos -ha minden ok- a fent leírtak miatt kellett Samunál) -egyébként a vákum felhelyezése baromira fájt :((

Segítség

Irigykedhet mindenki, hisz nem mindenkinek van ilyen segítsége, mint Máté.
Tegnap anyuék vettek húst, hogy kolbász készüljön belőle. Persze amint ezt Máté meghallotta, teljesen belelkesült, hisz neki ott a helye, imádja nézni, ahogy készül. Zsolti felvitte anyuékhoz, ahol aztán kedvére segédkezhetett. Segített a húst ledarálni, aztán végig ott volt, amíg el nem készült mind a 27 szál kolbász.
Kíváncsi vagyok, nagyobb korában is ilyen segítőkész lesz-e. Mert most az, mindenben segíteni akar :) favágás, fahordás, talicskázás, fűnyírás,törölgetés, porszívózás, pogácsakészítés, sütigyártás ... stb, stb.

VW touran

AZ AUTÓ ...
Szóval ilyen lett az új, ami most már a Zsolti nevén van, és végre haza is hoztuk pénteken.
Korán (7 órakor) indultunk Pestre, hogy Zsolti még dolgozni is odaérjen, bár gondoltuk, hogy 2-re tuti nem fog beérni.
A Mártival mentünk, fél 10-re értünk fel. Vártunk egy kicsit, majd nekiálltak a papírmunkának. Mi addig elmentünk a kiságyért, ami kb. 10 percre volt a kocsitól. Amíg odavoltunk, kiderült, hogy még valami csavart ki kell cserélni, ami egyébként nem tartott volna sokái, de nagyon rossz helyenn volt, szóval bonyolult és vártunk, vártunk. Fél 1 volt, mire elindulhattunk az autóval. Be akartunk menni a józsefvárosi piacra, de pechünkre épp akkor szakadt a legjobban az eső, így nem maradtunk sokáig, alig nézelődtünk. Máténak így is térdig csurom vizes lett a nadrágja, pedig tartottam fölé az esernyőt. Egy cipőt vattem Máténak és egy nadrágot enkem. Akartam volna mást is, de ilyen időben nem láttam értelmét a maradásnak :(
Sajnos parkoláskor a Zsolti kicsit meg is húzta a kocsi alját, túl közel akart állni a tűzcsaphoz, és furcsa volt neki ekkora autóval tolatni, a kormány is más ... ez van sajnos. Azért ő kicsit a szívére vette, bosszantja a dolog, de egyáltalán nem vészes egyébként.
Hazafelé megálltunk az Auchan-ba bevásárolni, aztán indultunk haza. Márti az autópályán, mi a 7-es főúton. Jól tükrözi az állapotokat, hogy ő fél 5 körül hazaért, mi épp akkor álltunk meg Fehérváron a Mekinél, pedig mi sem jöttünk lassan, dugó, baleset sem volt ... megállapítottuk, hogy az autópálya ennyivel gyorsabb.
Zsoltit kiraktuk Tabon (ez volt 6 óra után), mert nem engedték el, azt mondták, hogy akármikor, de mindenképpen menjen be dolgozni ... fontos ember.
Samu jól elvolt a mamával, Máténak kicsit sok volt az út, jobb ő is itthon maradt volna. De annyira jönni akart. Azt gondoltam, hogy majd hazafele elalszik, de a piactól az Auchan-ig kumott egy kicsit, utána csak lesett, és kérdezgette, hogy mikor érünk már haza. Este nem kellett sokáig altatgatni :) Samut sem, mert a mama vállán elaludt, ahogy cipelte haza az esőben fél 12 körül, úgyhogy felkelni is korábban kelt.
Hosszú nap volt, de megérte ...
Kényelmes az autó, magasan ülünk benne, elfér hátul a 3 gyerekülés, egy csomó mindent tud, teljesen más, mint a suzuki. Eddig mindenkitől azt hallottam, hogy szeretni fogjuk, nem fogunk benne csalódni. Szeretni már most szeretem, a nem csalódás részét pedig remélem :)

Autó2

Tegnap volt a napja, hogy a Zsolti elmenjen autót venni. Kigyűjtött párat a használautó.hu-ról, és a címek alapján mentünk. Mert végülis nem csak a haverjával ment, hanem én is elmentem velük. Éjszakás volt, és féltem, ha vesz autót, és egyedül jön haza, elalszik. A héten egy nap sem aludt valami sokat.
Mátét leadtuk anyunál, hogy majd ő elviszi az oviba (persze a mama nem vihette, felkeltette a bátyust :)), Samu pedig a Vera mamával maradt. Nagyon jól elvolt egész nap (pedig későn, már fürdetéskor értünk haza), aludni is aludt.
Először Veszprémbe mentünk (vittük magunkkal a dédit is, ha már arra jártunk, kiraktuk a nénjééknél, egyébként is menni akart, így legalább nem kellett buszoznia). Megnéztük az autót, sötétkék volt, és nekem nagyon tetszett, de a fiúk azért találtak benne hibát, és az ára is kicsit sok volt. Szóval mentünk tovább.
Fehérváron egy fehéret néztünk, aminek sajnos még több hibája volt.
A diósdinak még a fehérvárinál is több, tehát a lista végére került.
Nem kell nagy hibákra gondolni egyébként az első kettőnél, főleg esztétikai hibák voltak, de a fiúk szebbet szerettek volna. A diósdinak más baja is volt, úgyhogy arról teljesen lemondtunk.
Pesten néztünk még egy kéket, ami 5 üléses volt, bikázni kellett, és kiderült, hogy törött is volt több helyen, úgyhogy attól villám gyorsan elbúcsúztunk.
Volt még egy utolsó Touran a listán, de az eddigiek után nem nagy reményekkel mentünk tovább. Aztán jött a kellemes meglepetés.
Az utolsó autó (ha ez sem lett volna jó, néztünk volna másmilyet) ugyanolyan kék volt, mint az előző, viszont nem volt törve, végig szervizelve volt , szép volt a belseje, bár ezt is bikázni kellett, de állítólag a 2-3 hós állástól (a mi suzukink is úgy lett eladva, hogy a hidegekben nem indult, tolni kellett). De ezen kívül nem volt semmi baja. Variáltam rajt, hogy befér-e a 3 gyerekülés egymás mellé, nem vettem volna rá mérget, de lemérettük a mamával a 3 ülést egymás mellett, és elvileg befér. Viszont elől kikapcsolható a légzsák, ha esetleg mégsem.
Fiúk elmentek próbakörre, én addig pihentem baromira fájt a fejem (valószínű a kevés ivástól és a széltől).
Aztán mentünk a Zsoltival egyezkedni. Én nem vagyok egy alkudozós, de ő igen. A kocsi eredeti ára 1.890.000 ft, de ennyit sehogy sem fizettünk volna. Első ár 1.830.000 volt, aztán még 60-at elengedtek. A Zsolti még tovább ment volna, de nem tudtak többet engedni. Viszont az eredetiségvizsgálatot megcsinálják (20.000), és csinálnak egy nagyszervízt is (kb. egy 100-as). A kocsit még otthagytuk, mert ideiglenesen ki van vonva a forgalomból, hogy ne kelljen adót fizetni utána), de csütörtökre, mire megyünk, mindent megcsinálnak, forgalomba helyeztetik, nekünk csak át kell venni majd.
Vége 1.770.000 lett, de a szakértők szerint igencsak jó vásárt csináltunk, és nagyon jó autót választottunk (igaz, mint kiderült, csak egy félregépelés volt az oka, hogy Zsolti ilyen autót nézzen, de ez nem számít, legyen már nekünk is szerencsénk valamiben :)
Remélem, meg leszünk vele elégedve. Már alig várom a csütörtököt (a 4 napos ünnep miatt húzódik egyébként ennyire el).
Tegnap viszont kiderült, hogy Zsolti jogsija lejárt (orvosi része már fél éve !!!), úgyhogy sűrű lesz a jövő hét: szerdán doki, okmányiroda, hogy kapjon egy igazolást, amivel vezethet majd. Én nem szívesen vezetnék keresztül BP-en, főleg egy új autóval (nekünk új). Egyébként 2004-es.

Iskolás farsang

Még jó, hogy megírtam egyszer, és sehol sincs :(
Úgyhogy egyelőre a képek:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011IskFarsang?authkey=Gv1sRgCJHvzPy3zprOzwE#