Kontroll

Petit szerdán kellett visszavinni az újszülött-osztályra, kontrollra a születése körüli események miatt.
A kontroll időpontja már a zárójelentésén rajt volt, csak épp azt nem mondta akkor senki, hogy mi miatt is kell visszamennünk. Aztán persze kitaláltuk, hogy biztosan a ballonos lélegeztetés miatt akarják látni.
Az elmúlt 6 hétben (főleg az elején) igyekeztem utánanézni, mi lehet a ballonos lélegeztetés következménye. Vagyis nem is a lélegeztetés, hanem az előtte levő/vagy nem levő oxigénhiány következménye.
Arra jutottam, hogy az enyhe oxigénhiány a mozgásfejlődésben jelenhet meg először: nem szeret hason lenni, csak egyik oldalról hajlandó szopizni, később nem szimmetrikus a mozgása, merevek az izmok, megkésett lehet a mozgásfejlődés. Aztán iskoláskorban a tanulási nehézség lehet a születéskori oxigénhiány miatt.
Anyukák javasoltak gyógytornásszal ill. neurológussal való vizsgálatot. Gondoltam, erről majd megkérdezem a gyerekorvost is.
A siófoki kórházból havonta egyszer jön a védőnőhöz gyerekorvos, gondoltam, őt sem hagyom ki. Amikor volt, először megvizsgálta Petit (még nem szóltam semmit). Mindent ugyanúgy csinált, mint ahogy a korának megfelelően kell. Ezután mondtam a dokinak, mi volt születésekor. Ő akkor azt mondta, hogy nem lát semmiféle elmaradást, de azért kell majd visszavinni a kórházba, mert 6 hetesen már több mindent tudnak figyelni.

A vizsgálat eredménye: Minden ok, a drnő sem talált semmit, amiben elmaradna, pedig alaposan megvizsgálta. Korának megfelelő, negatív státuszt írtak a papírjára, de többször rá szeretnének nézni, így 7 hét múlva újabb kontroll. Persze, inkább nézzenek rá többször, hogyha időközben észrevesznek valamit, akkor időben lehessen lépni. Megkérdeztem, hogy mi a véleménye a gyógytornászról, meg kellene-e mutatni, de azt felelte, hogy nem lát semmit, ami indokolná, és ha később lesz valami, akkor úgyis javasolni fogják.
Egyáltalán nem biztos, hogy később akármi baj is lenne, de nem tudjuk, hogy abban a kis időben, amíg nem vett levegőt, fellépett-e oxigénhiányos állapot, és ha igen, akkor mennyi ideig tartott, ill. milyen fokú volt. Nagy mértékű biztosan nem, hisz ahhoz több idő kell, és akkor súlyosabb következmények vannak. Viszont a biztonság kedvéért többször visszarendelik vizsgálatra. De inkább százszor feleslegesen, mint egyszer későn.
Kérdeztem, hogy miért lett a kiskönyvében az "újra lett élesztve" aláhúzva. A válasz az volt, hogy már ez a kevés ideig tartó maszkosballonos lélegeztetést is annak kell venni, de perszenem lehet egy kalap alá venni azzal, amikor a szív is megáll.
Még azt is mondta a drnő, hogy ilyen szintű oxigén nélküli állapotokkor nem szokott gond lenni, de azért ránéznek, nehogy épp most legyen a kivétel.

Megkérdeztem a köldökét is, mert kicsit nagy neki. Azt gondoltam, hogy talán ilyen nagyot hagytak neki, mert mindig ekkora. Szóval nem csak akkor dudorodik ki, ha sír, hanem alapból ilyen, és az elejétől fogva. De nem nagyot hagytak neki, hanem van egy kis köldöksérve, de nagyon kicsit, tennivaló sincs vele, magától vissza fog húzódni.

Mérés

Peti 6 hetes adatai :
Súly 3500 gr
Hossz: 57 centi.
Nem véletlenül szopik 3 napja 2 óránként. Tuti növekedésileg ugrik :)
Nagyon édes, kis gombóc. Olyan kis husis pofikája van ...
Pár napja szopi közben megállapítottam, hogy bizony már nem újszülött. Egészen kisbabás lett a formája. Imádom!!!

Samci 2 éves sznapi buli

Pénteken volt 2 éves Samu, a bulit pedig szombaton tartottuk. Délutáni ébredés utánra volt meghirdetve, de kevés vendég érkezett meg 3-ra. Na de mi már ehhez hozzászoktunk :)
Igaz, aznap Samu 6-kor kelt, délben már aludt, de így is negyed 4-kor ébresztgettem, hogy ő se maradjon le. Mire felkelt, minden harci készültségben áll: szendvicsek, sütik készen, asztal terítve.
Vendégek lassan szállingóztak: keresztszülők, mamák, dédi, rokonok, Józsiék.
Kapott Samu hintát, nagy dömpert, fa fejlesztőjátékot és bodykat.
De az igazat megvallva nem nagyon izgatta semmi. Ajándékok sem, süti sem torta sem. Csak a mogyoró :) na meg az, hogy az ő szokásos délutáni elfoglaltságait tudja csinálni. Úgymint: homokozás, hintázás, motorozás :) Jól elvolt, de ez akkor is így van, ha pár gyerek van nálunk, akikkel tud játszani. Vagy egyedül is megteszi ezeket.
Torták finomak voltak, jól éreztük mi is magunkat, igaz, egyszer nekiállt esni az eső, de nem csendesen, csak egy kis zápor volt. Nagy törést nem okozott :)
Máténak viszont olyan szülinapot szeretnék, ahol már a gyerekek a főszereplők. Irányított játékot, versenyt tervezek nekik, remélem, segítségem is lesz, hisz Peti mellett még minden kiszámíthatatlan :)

Szülinapi képek itt találhatók:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Maj?authkey=Gv1sRgCJWk0NXj44iGmwE#5609822094127273906

Méhek

Fagyizásból tartottunk hazafele, amikor a szomszédasszony (Dóri) elhajtott mellettünk kocsival, majd visszatolatott. Ő mondta, hogy szerinte menjek át a fiúkkal (Samu, Laci, Peti, én) az út túloldalára, mert őelőttük van egy méhcsalád, amim kiszabadulhatott, nehogy megcsípjenek minket a méhek. Persze a Máté jóval előttünk járt (futóbicajával volt), de őt megsürgette, hogy menjen gyorsan a méhektől.
Én meg gyorsan sietősre vettem a sétát, mert a kapukulcs nálam volt, féltem, nehogy visszaforduljon Máté. Mire mi odaértünk, addigra már nem rajzottak a méhek, de úgy csüngtek a fán, mint a filmekben. Rengeteg méh ...
Vártunk egy kicsit, nem tudtam eldönteni, hogy merjek-e menni vagy sem, de aztán megjelent a szomszéd, aki méhészkedéssel is foglalkozik, ő mondta, hogy menjünk nyugodtan. Betessékeltem a fiúkat, mert nekiálltak begyűjteni a méheket.
Persze az én udvarhoz szokott gyerekeim mentek volna ki, de a méhek csak nem akartak a kasra telepedni. Kiderült, hogy csak másnap viszik el őket, így amikor már nem röpködtek, kiengedtem a fiúkat, de a biztonság kedvéért a mama fele irányítottam őket.
Durva volt ilyen közelről látni egyébként: egy leterített lepedőn volt középen a kas, amit a lepedővel együtt teljesen elleptek a méhek ...
A szomszéd meg ujjatlan pólóban ment közéjük ... igaz, a fejére vett méhészsapkát.

Mint később kiderült, a Dóri arra lett figyelmes, hogy Csabi az udvaron mondogatja, hogy megcsípnek a méhek! Az udvarukban rajzottak, aztán amikor Máté odaért, akkor az autó felett röpködtek, mire mi odaértünk, akkor már a fán lógtak. Pedig csak 7 házzal voltunk arrébb ...

Egyébként meg szerencse, hogy ért a méhekhez a Ricsi ... nem is tudom, ki gyűjtötte volna be őket. Pedig nem az ő méhei voltak.
Valószínű valami történhetett a méhekkel, az anyát a fa alatt találta meg, de már megdöglött. És állítólag két anyát talált ...

Sami 2 éves

Hát igen, szalad az idő ...
A kis zsivány alig több, mint 11 kiló, és 85 centi.
Nem véletlenül írtam, hogy zsivány ... eszméletlen nagy huncut, a szeme előbb nevet, mint a szája, az arcán meg a kis gödröcske mindent elárul. Ha az emberre nevet, nem is lehet rá haragudni.
Nagyon barátságos, jószívű, bárkivel elbeszélget, kedves. Nem irigy, szinte bárkit megkínál, ha kérik. Nem véletlen, hogy a boltból, nem jövünk haza üres kézzel ... és nem arra gondolok, hogy én veszek neki valamit. Szinte mindig van, hogy találkozunk olyan kedves ismerőssel, aki nem tud ellenállni Samunak. DE ha mégsem, a Marika néni (boltos- egyébként a Vera mama szomszédja) tuti ellágyul. Hiába mondom neki, hogy ne adjon Samunak semmit ... Ahogy belépünk mostanában a boltba, Samu egyből mondja: Néni, iszok. Vonul be a pult mögé, ahol külön bejáratú piros pohara van, és iszik :) persze ki is szolgálja magát: perec, kukó, kifli ...

Imád hintázni és homokozni, na meg persze motorozni. Tavasszal a talicska volt a minden, azt tolta mindenhová, aztán felfedezte a motort ... ami ugye veszélyesebb. Sajnos már nem egyszer alig lett megcsípve az út előtt, mert a mamánál megindul, aztán nálunk nem kanyarodik be, és sajnos tőlünk kicsit lejt az út, így gyorsul is ...
Kapukulcsot már nem tudom, hova tegyem, hogyha jön valaki, be tudjon jönni, viszont Samu ne tudjon kimenni. Már mindent próbáltam, a kapu teteje egy ideig ideális volt, de már nem az ... mindegy, hogy postaláda mögé dugom, kiskapura vagy nagykapura, kifelé vagy befelé, mindenhogy levadássza. Jobbik esetben a kulcs kipottyan a járdára -így tuti nem tud kimenni. Viszont a múltkor épp így tűnt el pár napra a kulcs, és elég körülményesen lett meg. De meglett! Azt hiszem, szerzek egy pótkulcsot :)

Beszéd: sok mindent mond, magyaráz szakadatlan, már össze is fűzi a szavakat, 2-3 szavas mondatok is akadnak.Édes nagyon ahogy mondja. Mondóka annyira nem izgatja (Mátét sem anno), viszont kirakózni szeret és bent állandóan a trakival szállít.
Tipikus fiú: minden érdekli, ami berreg és az úton megy: traki, ifa, kukásautó, sima kocsi, mindegy, de nekünk meg kell néznünk. Ha nem jön, akkor meg várunk, hogy jöjjön :)

Kis hörcsög, már nem hagyja magát, verekszik, csapkod, dobálózik :(

A szereted anyát kérdésre nem a felelete, de ha mondom, hogy akkor sírok, akkor mondja, hogy ne sírj, szere, és cirógat. Nagy kópé :)

Védőnőnél

Bár a lentebb levő táblázatba mindig beírom a friss mérési adatokat, úgy gondoltam, ide is leírom, hátha van, aki kíváncsi, de nem böngészi a táblázatot. Végülis az igazából magamnak készült :)
Tehát ma is mentünk mérésre a védőnőhöz. Több baba is volt, úgyhogy Samu teljesen meg volt illetődve. Felültettem Peti mellé, és mint egy kisangyal, úgy ülte végig az egészet (amíg levetkőztettem, megmérték és felöltöztettem Petit).
Mai súly: 4110 gr.
Szépen hízik a kis drága :)

Máté gondolatok

A játszótéren voltam a gyerekekkel, amikor Máté ezt mondta:
Inkább azt kellett volna kívánnom, hogy aki meghalt, az újra éljen. Ásót raknék a sírjukba, hogy ki tudják ásni magukat.
Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, aztán azt mondtam neki, hogy ez egy olyan kívánság, ami sajnos nem teljesülhet. Szomorú lett, majd kitalált mást:
Akkor azt kívánom, hogy aki él, az soha ne haljon meg.
Na bumm ...
Szintén lehetetlen, -mondtam- megszületünk, kisgyerekek vagyunk, felnövünk, megöregszünk, meghalunk. Ez az élet rendje.
Akkor ennyiben maradtunk, ott nem is firtatta tovább, viszont pár órával később sírva jött haza a mamától.
Ő nem akar meghalni. :(
Próbáltam elmagyarázni neki, hogy az még nagyon sokára lesz (de ő soha nem akar!), addig még örülünk egymásnak, jókat, játszunk, szeretjük egymást ...stb,stb, de szinte lehetetlen volt hatni rá, csak sírt keservesen. Próbáltam vigasztalni, végülis megnyugodott, nem is hozta elő azóta, de igazából nem tudom, hogy kezeljem ezt az egészet.
Tavaly is volt egy ilyen időszaka, amikor érdekelte az elmúlás, de aztán nem izgatta.
Az igazság az, hogy én sem vagyok ezzel a kérdéssel teljesen kibékülve. Akár az én számból is hangozhattak volna az ő szavai, mondatai, csak én tudom, hogy mi a való helyzet, de attól még jó lenne ...
Sajnálom szegényt, hogy ilyen témák is vannak, persze tudom, hogy ez is hozzátartozik a teljességhez, nem lehet mindentől megóvni őket, csak tényleg nem egy vidám téma, és neki is fel kell dolgoznia ezt is.
Igazából nem is tudom, hogy jutott éppen most eszébe. Talán onnan, hogy a Laci a homokba temetett dolgokat, játékokat, bogarat. Végülis nem ez a lényeg, máskor is eszébe juthatott volna ... kellemetlen, de erről is kell beszélni, ha érdeklődik.
Na persze beszéltem neki arról is, hogy aki meghal, az a mennyországba kerül, ahol örökre boldog lesz, ahol vele lesznek, akiket szeret, de az meg még megfoghatatlanabb ... de hiszem, hogy van egy ilyen hely, hisz nem lehet annyi a sorsunk, hogy csak itt a földön élünk. Ennél többre kell, hogy hivatottak legyünk.
Mert ahogy a szám is mondja : Kell ott fenn egy ország ...
Mert KELL ...

Védőnőnél duplán

Ma duplán voltunk a védőnőnél, ill. a gyerekorvos is most volt.
Mivel egyedül a 2 gyerekkel nem mertem elindulni, a mama felajánlotta, hogy velünk tart. Először Petit vittem be, addig Samut a mama a játszótéren hintáztatta. Meg is mérték a kis egy hónapost, 3830 gr és 55 centi. Hízni szépen hízik, de vajon hosszra mikor fog nőni???
A gyerekorvost megkérdeztem, hogy ő mit mond arra, hogy a kiskönyvébe az újraélesztést húzták alá. Nem nagyon izgatta, a zárójelentésére volt kíváncsi. Elolvasta és azt mondta (előtte megvizsgálta ugyanúgy, mint a többieket, akkor még nem tudott arról, hogy nem szokványos esetek vagyunk), hogy a záróban is az van, hogy a pumpálás után gyorsan rendeződött, szerinte semmi probléma nincs, de azért kell visszavinni 25-én, mert egy hónapos kora után már látják, ha van valami. Szerdán lesz 25.-e, nagyon várom, hogy mit mondanak, bár szerintem sincs semmi gond. Mindkét kezén nyitogatja az ujjait, fejét átfordítja 1 hetes korától ...

Amikor Petivel végeztem, megcseréltem a gyerkőcöket :) Mamára bíztam a kicsit, Samut meg vittem a doktor bácsihoz. 85 centi és 11 kiló a 2 éves nagyfiú :)
Minden ok, bár aggódtam a kis fütyije miatt, mert szerintem le van tapadva, de én nem tudom megállapítani, hogy milyen szintű a letapadás. Doki szerint ok, semmi gond, oldódik még magától, viszont a kis golyója (bal oldali) még mindig felvándorol a hasüregbe, bár már a zacsiban lenne bőven a helye. Viszont kimozdítható, így még nem mond véglegeset, de vissza kell mennünk szeptemberben egy kontrollra. Bár a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Samunak szinte mindig össze van menve a zacsija (kivéve ha lázas -ez is egy tuti tipp lázmegállapításra), és eddig minden gyerekorvosi vizsgálaton megállapították, hogy bár a hasüregben van, de kimozdítható. Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége ...

Bicaj 2

A mai lett az a nap, amikor a nagy bicikliről is lekerült a mankókerék. Igaz, az elmúlt egy hónapban nem túl gyakran került elő a kicsi sem, csak néhanapján ment vele Máté. Ma viszont -persze védőfelszerelésben- ráült a nagyra is mankókerék nélkül. És nagyon ügyesen ment vele, sőt, elindulni is sikerült neki. Hurrá! Szerintem az a legnehezebb, de a jelek szerint a megállás is hasonló kaliberű lehet, emt most az nem megy mindig tökéletesen. Még jó, hogy elborulni is lehet.
Veszély is van, mert belelendült, és egy kissé lejt az utca, megállni biztosan még nem tud, és félő, hogy ennek előbb-utóbb hatalmas esés lesz a vége. Próbáltam hatni Mátéra, hogy lassabban menjen, de nem tudom mennyire sikerült.
Képek:
https://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2011Maj?authkey=Gv1sRgCPGH_ZDAo8anTA#5602171823707838130