Az eredeti tervek szerint szombaton délután szerettük volna tartani a szülinapi bulit. Sajnos a hét eleji előrejelzések szerint szombatra erős lehűlést szelet, frontot, esőt jósoltak, ezért úgy döntöttünk, hogy nem várjuk meg a hétvégét, mert a gyerekenek mindenképpen udvari buli kell :)
Ha pedig hét közben tartjuk, akkor legyen napján, tehát csütörtökön. Zsolti éjszakás volt, gyerekeknek iskola már nincs, ovisokat is el lehet hozni. Csak a férfiak dolgoztak, akik később tudtak jönni, de az nem is baj, hisz a gyerekeknek játékos vetélkedőt gondoltam ki.
Fél 4 körülre vártuk az első vendégeket. Addigra minden elkészült. Délelőtt megsütöttem a süti, délután, amíg Sami aludt (Peti is) kiraktam a feliratot (Boldog szülinapot Máté), elrendeztem a teraszon az asztalt. Aztán a Zsolti összeszerelte a pavilont -eddigre már Samu is felkelt.
Szendvicseket készítettem, aztán vártuk a vendégeket.
Eredetileg 8 gyerekre számítottunk, de csak 4-en lettek. Márk nem tudott jönni, mert a szülei dolgoztak, Gina temetésen volt (később jött anyuval, de a játékból kimaradt), Viola mamájánál volt, Csabi pedig nem akart (mert) átjönni.
Külön akartam a versenyt az iskolásoknak és az ovisoknak, bár ugyanazon feladatokkal, de így, hogy csak a Laci volt iskolás bevettük az ovisok közé, de nem mértük hozzájuk.
Aki versenyzett:
Máté, Kristóf, Zsombi +Laci
Amíg a Zsombira várunk, addig Kristóf és Máté jól elszaladgáltak az udvaron, aztán pihentek egy kicsit, és jöhetett a megmérettetés.
Készültem, a füzetembe már előre beírtam, a feladatokat, a gyerekek nevét, hogy csak a helyezéseket kelljen írni, és összesíteni is könnyen lehessen.
Feladatok: (részeredményeket nem írok, nem az volt a lényeg)
1. labdadobás vödörbe. mindenkinek 5 dobása volt, hányszor talál bele. Persze előtte volt pár dobás, amivel mindenki gyakorolhatott.
Máté kicsit kapkodott, pedig azt gondoltam, hogy menni fog neki, hisz télen is játszott ilyen vödörbedobálóst, és tudta, hogy koncentrálni kell, és nem lehet kapkodni.
Közben Csabi átjött asz anyukájával, de csak az ajándékot adták oda (horgászcucc), és mentek is. Talán ha a Viola is tud jönni, akkor Csabi is maradt volna, mert így kicsit bátortalan volt, nem is maradt.
2. Karikadobáló (ezt tőlünk kapta). Nekünk is volt gyerekkorunkban, és nagyon szerettük. Mi olyan szettet vettünk Máténak, amiben különböző méretű karikák voltak, így nehezebb kicsit, de jó kis fejlesztőjáték. tetszett a fiúknak is. itt is próba volt először, aztán élesben.
3. Diógyűjtés. Karikából indultak, és a náluk levő kis vödörbe kellett összeszedni a velük szembelevő karikában levő diókat. Próbáltak gyorsak lenni (kb. 15 dió volt mindenkinek), de a Kristófot nem tudták legyőzni. Nem tudom, hogy csinálta, de nagyon gyors volt. Csak úgy kapkodta fel a diókat :)
(Laci eddig volt velünk, vitája volt az Anitával és elmentek haza)
4. Puzzle. Minden kisgyerek kapott egy szétvágott képeslapot. Összeraktuk mindenkiét, hogy tudják, mit kell kirakniuk, aztán indult a verseny. Persze mindegyik gyerek mellett volt egy segítő, aki kicsit irányította őket, de ez a feladat is jó ötletnek bizonyult. Mindenki kirakta mind3 kirakót :)
5. Horgászverseny: Máté húsvétra kapott a mamától egy horgászbotot 3 hallal (egyiknek lába kelt), úgy gondoltam, ez időre megy. Ki mennyi idő alatt tudja kihorgászni. Ezeknek a halaknak, ki karika van a szájuknál, tényleg horgászni kell őket.
Csabitól mágneses horgászbotot kapott. Mi anno azért nem olyat vettünk neki, mert a boltban az eladó azt mondta, hogy nem kell nagyon precíznek lenni azzal, mert a mágnes akkor is odahúzza a halat, ha kicsit messzebb van.
Kipróbáltuk, vízben ez nem igaz. Nehezebben ment nekik, mint a másikkal.
Ez volt az egyetlen feladat, amiben Máté volt a legügyesebb.
6.Csokievő verseny: felnőttek segítségét kértük: csokit fűztem cérnára, amit a felnőttek fogtak, a gyerekeknek pedig így kellett megenniük a lógó csokikat.
Ezután szabad játék volt: fociztak, csúszdáztak, aztán eredményt hirdettem :)
Oklevelet kapott mind3 gyerkőc, a következő felirattal:
x.y.-nak,
Máté 5. szülinapján rendezett versenyben való részvételéért, ott elért ... helyezéséért.
Alá is írtam, pecsétet is nyomtam rá. Mint hivatalosan :) Csak nekem egy nyomda-virág volt a pecsétem :)
1. Kristóf
2. Zsombi
3. Máté
Eredményhirdetés ugye mint a nagyoknál, hátulról, így nyekegés sem volt (Máté részéről, mert egyébként volt bőven, nehezen viseli a kudarcot, ha ő veszít, vagy ha nem az van, amit ő akar. Oviból ilyen visszajelzés nem jött, lehet az a baj, hogy ő azt hiszi, hogy ő van otthon, így az van, amit ő akar. -ami persze nem igaz!)
Ekkor már kezdték hiányolni a tortát, amivel a tervek szerint meg akartuk várni a hiányzó vendégeket. Aztán mégsem vártunk tovább, bár ha tudjuk, hogy 5 perc múlva megjelennek, akkor türelmesebbek vagyunk.
Jöttek a torták, gyertyát fújt Máté, aztán felvágtam a tortát. Anitától puncstortát rendelt Máté, A keresztanyjától pedig csokitortát. Mindkettő nagyon finom volt.
Gyerekek ezután bicikliztek, videojátékoztak, jól elvoltak. Eddigre mindenki megjelent ...
Aztán Kristófék elmentek haza, és lassan eljött a fürdés ideje, így búcsút vettünk a vendégektől, és folytattuk megszokott napirendünket.
Ajándékok: karikadobáló, kirakós könyv a traktorokról (tanyás van, Máté imádja, gondolom, ez is nagy kedvenc lesz), verseskönyv, pólók, lego, játék horgász-készlet.
Volt tehát minden: ruha, könyv, játék, de azt hiszem, nem kapott olyan ajándékot, aminek ne vennénk hasznát, vagy ne fejlesztené valamelyik képességét :)
Képek:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jun02?authkey=Gv1sRgCJjL2Pu_3-HmOw
2011. június 24., péntek
2011. június 21., kedd
Mérés megint
Már nem hízik olyan rohamtempóban Peti, mint eddig. Most egy hét alatt csak 16 dekát hízott. Nem baj, hisz így is 5540 gr.
Fél éves korukra kell megduplázni a testsúlyukat, azt hiszem, a dupla születési súly pedig 6340gr lesz. nem vagyunk olyan messze tőle, pedig még alig múlt 2 hónapos :)
Megkérdeztem a dr bácsitól Sami lábujját is (mert persze nem bírt kint várni, anyuval lett volna, elmentek a játszótérre is, dédihez is, de csak bőgött, bújt, anyázott ...
Aztán bejött a védőnői rendelőbe. Ha már így történt, gondoltam megkérdezem a dokit.
Nem gombás neki (nekik ilyenkor még nem szokott gombásodni), valószínű, hogy belerúgott valamibe. Le fog neki jönni.
Megkérdeztem azt is, hogy Mátét nem kellene-e kivizsgáltatni, hogy éjszaka, ha nincs felkeltve hogy pisiljen, előfordul hogy bepisil, pedig már 5 éves. Annyira mélyen alszik, ezért inkább ébreszteni szoktuk. Azt mondta, hogyha szeptemberben is előfordul még, akkor visszatérünk rá, bár szerinte nincs szervi baja, csak nagyon mélyen alszik.
Na de ha minden éjjel felébresztem pisilni, akkor nem fordul elő ... most akkor ébresszem, vagy ne? Mert ha nem ébresztem és sokat ivott késő du után, akkor lehet baleset, ha viszont ébresztem, akkor nem.
Fél éves korukra kell megduplázni a testsúlyukat, azt hiszem, a dupla születési súly pedig 6340gr lesz. nem vagyunk olyan messze tőle, pedig még alig múlt 2 hónapos :)
Megkérdeztem a dr bácsitól Sami lábujját is (mert persze nem bírt kint várni, anyuval lett volna, elmentek a játszótérre is, dédihez is, de csak bőgött, bújt, anyázott ...
Aztán bejött a védőnői rendelőbe. Ha már így történt, gondoltam megkérdezem a dokit.
Nem gombás neki (nekik ilyenkor még nem szokott gombásodni), valószínű, hogy belerúgott valamibe. Le fog neki jönni.
Megkérdeztem azt is, hogy Mátét nem kellene-e kivizsgáltatni, hogy éjszaka, ha nincs felkeltve hogy pisiljen, előfordul hogy bepisil, pedig már 5 éves. Annyira mélyen alszik, ezért inkább ébreszteni szoktuk. Azt mondta, hogyha szeptemberben is előfordul még, akkor visszatérünk rá, bár szerinte nincs szervi baja, csak nagyon mélyen alszik.
Na de ha minden éjjel felébresztem pisilni, akkor nem fordul elő ... most akkor ébresszem, vagy ne? Mert ha nem ébresztem és sokat ivott késő du után, akkor lehet baleset, ha viszont ébresztem, akkor nem.
Balcsi újra
Vasárnap megint elmentünk a Balcsira. A gyerekek keresztszülei is jöttek (Zsombistul :)), és a Balázsék is Zamárdiba jöttek (Balázs, Anita, Lacika, Ilonka).
Mindenki nagyon jól érezte magát, a víz érezhetően melegebb volt, mint egy hete (én nem tudom, akkor nem mentem vele, de most igen). Persze először hideg volt, de pár lépés után már nem. Máté és Zsombi jól elvoltak a vízben, Samu nem akart beleülni a delfines úszógumiba, és csak mondogatta, hogy hideg, hideg, úgyhogy én nem voltam benn vele sokáig, de a parton nagyon jól elvolt. Homokozott, hintázott, csúszdát néztük, cseresznyét kuncsorgott az árusoktól :)
A Laci volt az, akinek kint nagy volt a szája, hogy menjenek már a vízbe, persze vízben meg félt, a Marcsi kezét szorongatva mert beljebb menni, de a lépcsőnél kapaszkodva is nagyon virgonc volt. Csak beljebb nem.
Anita és Balázs csúsztak is nagy csúszdán, gyerekek nagy örömére :9
Képek innen:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jun?authkey=Gv1sRgCJD3yqibiYenLw#5619930112250478754
Mindenki nagyon jól érezte magát, a víz érezhetően melegebb volt, mint egy hete (én nem tudom, akkor nem mentem vele, de most igen). Persze először hideg volt, de pár lépés után már nem. Máté és Zsombi jól elvoltak a vízben, Samu nem akart beleülni a delfines úszógumiba, és csak mondogatta, hogy hideg, hideg, úgyhogy én nem voltam benn vele sokáig, de a parton nagyon jól elvolt. Homokozott, hintázott, csúszdát néztük, cseresznyét kuncsorgott az árusoktól :)
A Laci volt az, akinek kint nagy volt a szája, hogy menjenek már a vízbe, persze vízben meg félt, a Marcsi kezét szorongatva mert beljebb menni, de a lépcsőnél kapaszkodva is nagyon virgonc volt. Csak beljebb nem.
Anita és Balázs csúsztak is nagy csúszdán, gyerekek nagy örömére :9
Képek innen:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jun?authkey=Gv1sRgCJD3yqibiYenLw#5619930112250478754
Előkerült a medence
Múlt héten előkerült a medence. Máté nagyon bezsongott ...
Ahogy hazaért az oviból fel kellett fújni neki, pedig tisztában volt vele, hogy csak 3 után, amikor árnyék lesz a teraszon, csak akkor mehetnek bele. Amikor Sami felébredt, ő is nagyon örült. Persze víz még nem volt benne, mert a Zsolti délelőttös volt, a kerti csap meg el van zárva, különben Samu állandóan vizezne ...
Szóval amikor apa hazaért, akkor engedett bele vizet, én meg vittem pár lavór meleget, és belementek a fiúk. Volt nagy zsivaj, hancúrozás, nevetgélés.
Kb. fél órát fürödtek, de elég is volt. Másnap sajnos már nem volt olyan jó idő, úgyhogy elöntözték a fürdővizet.
Lehet, hogy az idén kell venni egy másik medencét, mert míg tavaly csak az egyik (legfelső karika engedett kicsit, addig idénre már mind3 gyűrű ereszt kicsit (másnapra eléggé látványosan, de a víz azért nem folyt ki :)
Így medencéztek:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jun?authkey=Gv1sRgCJD3yqibiYenLw#5619932077722674450
Ahogy hazaért az oviból fel kellett fújni neki, pedig tisztában volt vele, hogy csak 3 után, amikor árnyék lesz a teraszon, csak akkor mehetnek bele. Amikor Sami felébredt, ő is nagyon örült. Persze víz még nem volt benne, mert a Zsolti délelőttös volt, a kerti csap meg el van zárva, különben Samu állandóan vizezne ...
Szóval amikor apa hazaért, akkor engedett bele vizet, én meg vittem pár lavór meleget, és belementek a fiúk. Volt nagy zsivaj, hancúrozás, nevetgélés.
Kb. fél órát fürödtek, de elég is volt. Másnap sajnos már nem volt olyan jó idő, úgyhogy elöntözték a fürdővizet.
Lehet, hogy az idén kell venni egy másik medencét, mert míg tavaly csak az egyik (legfelső karika engedett kicsit, addig idénre már mind3 gyűrű ereszt kicsit (másnapra eléggé látványosan, de a víz azért nem folyt ki :)
Így medencéztek:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jun?authkey=Gv1sRgCJD3yqibiYenLw#5619932077722674450
2011. június 14., kedd
Védőnőnél
Újra meglátogattuk a védőnőt. Bár a gyerekorvos csúszik egy hetet, majd csak a jövő héten jön, különösebben nem zavar, hisz szerencsére semmi panaszunk nincs.
mai mérés eredménye:
súly:5380 gr.
hossz:60 cm.
A kis édes megkapta a 2 hós oltásokat is. Először megvizsgálta a drnő, semmi baja, ekkor mosolygott is a kis drága. aztán jött az első szuri. Szinte csak a legvégén sírt egy kicsit. Ha ennyi lett volna az egész, simán megúsztuk volna, mert ezt jól viselte. Aztán a másodiknál már kicsit előbb kezdett el sírni, de végülis az sem volt vészes. Felvettem, sírdogált egy kicsit, de gyorsan megnyugodott. Hazafele bementünk a boltba, de csak gyorsan, aztán ahogy hazaértünk, szopizott egyet, majd aludt egy hatalmasat.
Remélem, nem lázasodik be, bár most mintha kicsit melegebb lenne, mint egyébként, de lázasnak tuti nem lázas.Ne is legyen!
mai mérés eredménye:
súly:5380 gr.
hossz:60 cm.
A kis édes megkapta a 2 hós oltásokat is. Először megvizsgálta a drnő, semmi baja, ekkor mosolygott is a kis drága. aztán jött az első szuri. Szinte csak a legvégén sírt egy kicsit. Ha ennyi lett volna az egész, simán megúsztuk volna, mert ezt jól viselte. Aztán a másodiknál már kicsit előbb kezdett el sírni, de végülis az sem volt vészes. Felvettem, sírdogált egy kicsit, de gyorsan megnyugodott. Hazafele bementünk a boltba, de csak gyorsan, aztán ahogy hazaértünk, szopizott egyet, majd aludt egy hatalmasat.
Remélem, nem lázasodik be, bár most mintha kicsit melegebb lenne, mint egyébként, de lázasnak tuti nem lázas.Ne is legyen!
Belli ballagója
Jón. 12-én, pünkösdkor volt az iskolában az évzáró és a ballagás.
Mindig kapok meghívót a 8.-asoktól, de 3 gyerekkel egyébként nem vállaltam volna be. Viszont most a Belli is ballagott, így ha rövid időre is, elmentem a fiúkkal. Csak a kicsik jöttek velem, az apjuk nem (pihente az előző esti Józsi-buli fáradalmait).
Fél 9-re volt írva a kezdés, de nem akartam pontos lenni, hisz utolsó osztályfőnöki óra, termek végiglátogatása egy csomó időt elvesz, nem akartam a 2 örökmozgó kisgyerkőccel várni.
Peti megint nagyon rendes volt, szopizott, és egész úton nézelődött. Amikor odaértünk, már ment a búcsúztatás. Anyu elvitte a szaladgálásra éhes fiúkat, Petit leparkoltam, csináltam pár képet, aztán amikor kezdődött az évzáró rész, akkor hazamentünk.
Fél 12-kor mentünk fel ebédelni, Sami evett, aztán hazavittem aludni. Vera mama őrizte az álmát, mi meg visszamentünk enni (eddigre Zsolti is összeszedte magát). Persze Peti végig aludt a babakocsijában. Amikor felkelt, addigra megebédeltünk, beszélgettünk is, így mehettünk haza, mikor megéhezett.
Bár csak voltunk is meg nem is az egész ballagón-ebéden, mégis jó volt rokonok között lenni, beszélgetni.
Mindig kapok meghívót a 8.-asoktól, de 3 gyerekkel egyébként nem vállaltam volna be. Viszont most a Belli is ballagott, így ha rövid időre is, elmentem a fiúkkal. Csak a kicsik jöttek velem, az apjuk nem (pihente az előző esti Józsi-buli fáradalmait).
Fél 9-re volt írva a kezdés, de nem akartam pontos lenni, hisz utolsó osztályfőnöki óra, termek végiglátogatása egy csomó időt elvesz, nem akartam a 2 örökmozgó kisgyerkőccel várni.
Peti megint nagyon rendes volt, szopizott, és egész úton nézelődött. Amikor odaértünk, már ment a búcsúztatás. Anyu elvitte a szaladgálásra éhes fiúkat, Petit leparkoltam, csináltam pár képet, aztán amikor kezdődött az évzáró rész, akkor hazamentünk.
Fél 12-kor mentünk fel ebédelni, Sami evett, aztán hazavittem aludni. Vera mama őrizte az álmát, mi meg visszamentünk enni (eddigre Zsolti is összeszedte magát). Persze Peti végig aludt a babakocsijában. Amikor felkelt, addigra megebédeltünk, beszélgettünk is, így mehettünk haza, mikor megéhezett.
Bár csak voltunk is meg nem is az egész ballagón-ebéden, mégis jó volt rokonok között lenni, beszélgetni.
Balcsin
Pünkösdhétfő:
Délelőtt anyuéknál voltunk, majd mire Samunak aludni kellett, hazamentünk. Zsolti 2-re ment focizni, de tervbe volt, hogy délután elugrunk a Balcsira. Ezzel kapcsolatban viszont volt egy apró bökkenő: a kocsi komputere szerint tankolni kellene, mert a megtehető km-ek száma 0! De a benzinkút zárva! Bár ez már vasárnap kiderült, mert akkor akartam tankolni, de helyette mit láttam? 12-én és 13-án zárva. Ez csak azért érdekes, mert eddig mindig, minden ünnepkor legalább az egyik napon nyitva volt a kút. Na bumm ...
Szervezkedés, hogy akkor mi és hogy legyen (mert nem csak mi mentünk volna, hanem a komaasszonyék kedves családja is :))
Zsolti sem a mi kocsinkkal ment focizni (a fent említett akadály miatt), hanem elkérte a komáék hegyrejáró autóját. Ha más nincs, menjünk mi azzal a Balcsira is. Viszont abban nem férünk el 5-en (gyerekülésestől). Megoldás: Máté elment a Zsombiékkal, mi meg utánuk, amikor Zsolti hazaér. Szerencsére anyósnál volt otthon másfél liter tiszta benzin, így mehettünk a mi kocsinkkal, de azért ezt az izgalmat kihagytam volna.
Zsolti hazaért, Peti épp felébredt és befejezte a szopit, így rögtön tudtunk indulni. Mikor odaértünk, Máté épp a parton volt, de már szaladt is vissza a jéghideg vízbe. Persze Samu is ment volna, de ő tiltólistán volt, elégé betaknyosodott, de a lábát azért be kellett lógatni. Megállapította, hogy hideg és onnantól kezdve inkább a parton szaladgált, evett, homokozott. Megnéztük az óriáscsúszdán lecsúszókat és libikókáztunk is egy jót.
Máté meg a Zsombi igazi vízicsibék voltak, alig akartak kijönni, de muszáj volt, mert a víz tényleg jéghideg volt. Bár én csak hallomásból tudom, nem is néztem, de ha a Zsolti is azt mondja, akkor tuti. Mert ugye ő nem egy fagyos ...
Sokáig nem voltunk, Mátéék 2-kor indultak, mi 4-kor, és 7 előtt már úton voltunk haza. Máté Zsombiékkal ment (bár nem lett volna muszáj, Lacikának is kényelmesebb lett volna, ha velünk jön), Samut meg nem hagyta Zsolti bealudni hazafele, úgyhogy frankó volt minden.
Peti is jól bírta a kiképzést, odafele elaludt az autóban, ott áttettem a babakocsiba, ahol aludt tovább, majd amikor felkelt szopizott és nézelődött, aztán indultunk haza. hazafele már kicsit nyűgösebb volt, be-bealudt, közben fel-felsírt, de nem volt vészes.
Kép nincs, a gép otthon maradt ...
Délelőtt anyuéknál voltunk, majd mire Samunak aludni kellett, hazamentünk. Zsolti 2-re ment focizni, de tervbe volt, hogy délután elugrunk a Balcsira. Ezzel kapcsolatban viszont volt egy apró bökkenő: a kocsi komputere szerint tankolni kellene, mert a megtehető km-ek száma 0! De a benzinkút zárva! Bár ez már vasárnap kiderült, mert akkor akartam tankolni, de helyette mit láttam? 12-én és 13-án zárva. Ez csak azért érdekes, mert eddig mindig, minden ünnepkor legalább az egyik napon nyitva volt a kút. Na bumm ...
Szervezkedés, hogy akkor mi és hogy legyen (mert nem csak mi mentünk volna, hanem a komaasszonyék kedves családja is :))
Zsolti sem a mi kocsinkkal ment focizni (a fent említett akadály miatt), hanem elkérte a komáék hegyrejáró autóját. Ha más nincs, menjünk mi azzal a Balcsira is. Viszont abban nem férünk el 5-en (gyerekülésestől). Megoldás: Máté elment a Zsombiékkal, mi meg utánuk, amikor Zsolti hazaér. Szerencsére anyósnál volt otthon másfél liter tiszta benzin, így mehettünk a mi kocsinkkal, de azért ezt az izgalmat kihagytam volna.
Zsolti hazaért, Peti épp felébredt és befejezte a szopit, így rögtön tudtunk indulni. Mikor odaértünk, Máté épp a parton volt, de már szaladt is vissza a jéghideg vízbe. Persze Samu is ment volna, de ő tiltólistán volt, elégé betaknyosodott, de a lábát azért be kellett lógatni. Megállapította, hogy hideg és onnantól kezdve inkább a parton szaladgált, evett, homokozott. Megnéztük az óriáscsúszdán lecsúszókat és libikókáztunk is egy jót.
Máté meg a Zsombi igazi vízicsibék voltak, alig akartak kijönni, de muszáj volt, mert a víz tényleg jéghideg volt. Bár én csak hallomásból tudom, nem is néztem, de ha a Zsolti is azt mondja, akkor tuti. Mert ugye ő nem egy fagyos ...
Sokáig nem voltunk, Mátéék 2-kor indultak, mi 4-kor, és 7 előtt már úton voltunk haza. Máté Zsombiékkal ment (bár nem lett volna muszáj, Lacikának is kényelmesebb lett volna, ha velünk jön), Samut meg nem hagyta Zsolti bealudni hazafele, úgyhogy frankó volt minden.
Peti is jól bírta a kiképzést, odafele elaludt az autóban, ott áttettem a babakocsiba, ahol aludt tovább, majd amikor felkelt szopizott és nézelődött, aztán indultunk haza. hazafele már kicsit nyűgösebb volt, be-bealudt, közben fel-felsírt, de nem volt vészes.
Kép nincs, a gép otthon maradt ...
Gyereksziget (részletes)
A tavalyi gyereksziget után elhatároztuk, hogy idén is elmegyünk június valamelyik hétvégéjén.
Viszont eléggé telített a hónap (Zsolti délelőttös, Máté szülinap, ballagó), így nem sok lehetőség maradt. Mivel a 2. hétvégére nem mondtak kánikulát, de esőt sem, ezért úgy döntöttünk, a 2. szombaton megyünk. Hisz azt sem tudhatjuk, hogy a maradék 2 hétvégén milyen idő lesz. Azt hiszem, nagyon jól döntöttünk :)
Utazás szempontjából sem volt mindegy, és egész nap levegőn, napon lenni sem mindegy, milyen időben kell.
Fél 8-kor indultunk: Peti szinte végigaludta az utat, az alsó rakpart előtt ébredt fel. Megálltunk, szopizott, aztán mi mentünk, ő megaludt tovább. Így ment ez egész nap: evett, nézelődött kicsit, aludt. Peti ezzel letudva :)
10 előtt értünk fel, a sziget előtt beleszaladtunk egy balesetbe: biciklist ütöttek el, de frissiben, a mentő is utánunk jött, és elég nagy dugó alakult ki. Bár nem ami sávunkban volt a baleset, a szembejövők elkaptak egy hullámot, és csak jöttek, jöttek, de senkinek nem jutott eszébe, hogy megálljon, hisz nem nekik volt elsőbbségük. Zsolti viszont nem akart kockáztatni, hisz a fővárosi sofőrök agresszívebbek, merészebbek, mint mi. Már nagyon ideges voltam, gondoltam kiszállok, de szerinte még engem is elcsapnának. Aztán szerencsére egyszer csak el tudtunk indulni. Persze addigra már volt dudálás, meg minden ...
Odaértünk a szigethez. Bemenjünk autóval, vagy sem? ez volt a kérdés. Tavaly nem mentünk be (később is értünk), de nem messze álltunk, viszont mégiscsak közelebb vagyunk, és nem kell annyi mindent cipelni, ha a szigeten belül állunk. Bementünk. Jó sok autó volt már, nem is gondoltam volna, de szerencsére nagyon jó kis helyet találtunk parkolni: az autó egész nap árnyákban állt.
Aztán belevetettük magunka a forgatagba:
Először matricát kaptak a gyerekek, ha esetleg mégis elvesznének ...
Aztán elkezdtük sorra venni a sátrakat, feladatokat. Úgy döntöttünk, hogy a naposabb területen kezdjük, amíg nincs olyan meleg, aztán délután, a nagy forróságban jobb lesz az árnyékban lenni.
Dr Lenkei vitamin sátor volt az első, ahol hírlevélre való feliratkozás után kaptunk egy kis promóciós anyagot, aztán lehetett szerencsekereket forgatni, amiben Máté nyert egy doboz Zselé mackó c-vitamint :) Kaptunk kupont lufira, shak-re és még valamire ... azt már elfelejtettem ...
Pöttyös kapitány hajója volt a következő célpontunk. Peti szépen aludt, maradt a földön apával, én meg a 2 sráccal felmentem a hajóra. Máté mindenhol teljesítette a feladatokat, de Samunak is pecsételtek mindig, hisz ő volt a bátyus segítője :)
1. vizet kellett pumpálni a hajóra :)
2. pöttyöslabda ágyúgolyóval célba kellett lőni (nem volt feltétel a találat :))
3. karikadobálós játékkal kellett megetetni a bálnát
4. meg kellett nevezni 3 tengeti állatot a képekről
5. ki kellett rakni egy mágneses puzzle-t/memóriajáték (mát a kirakót választotta)
6. le kellett csúszni a kötélpályán/ ki kellett csónakkal húzni magunkat a partra (Máté csúszott, Samuval hajóztunk :)
(a hajón lévő eseményekről nincs fénykép, mert a gép apánál volt)
A parton meg kellett etetni és fejni a műtehenet, és volt még egy dobókockás szökdeléses pálya is. A feladatok teljesítése után oklevél járt a kis hajósinasoknak, és kaptak egy pöttyös-pólót is (ami nem pöttyös:)). Lehetett hajtogatni pöttyös papírforgót is készíteni, és "túró rudit" is lehetett, de abba Máté nem akart részt venni. A forgót meg én csináltam nekik :)
Következő célpont az ugrálóvár volt. 3 féle volt: egy a kicsiknek, 2 a nagyobbaknak. Tavaly alig volt valaki az ugrálóban, most viszont hosszú volt a sor: a nagyokat 10-esével, a kicsiket 5-ösével engedték be. Persze egy ugrálást mindegyiknek kivártunk. Máté már rutinos ugrálóvárazó, Samu még sohasem próbálta. Úgyhogy ő először csak állt, és támaszkodott a falának. Persze az tetszett neki, ahogy mozgott, ahogy a többiek ugráltak. aztán kicsit megbátorodott, és elindult, persze esett-kelt. Aztán leült egy vájatba és onnan lesett :) Édes volt :)
Fagyizni indultunk az ugrálótól. Máté csokisat, Samu puncsosat kért. Persze egyik sem ette meg, mert nem finom ... persze, hisz ők andocsi fagyihoz vannak szokva! Ami ugye messze földön híresen finom :)
Yippi feladatsora volt a következő. Szintén pecsételős, 7 feladatot teljesítős. Amiért a végén yippi üdítő járt. A jelentkezés után a pulthoz legközelebbi feladathoz álltunk be, de hamar váltottunk, mert baromi hosszú volt a sor. Gondolom mindenki kapásból oda állt. Az első feladat, amit teljesített Máté, az a kötélhálón felmászás volt. Persze Samu is ment volna, és ahogy tartottam, úgy próbálkozott is ügyesen.
Aztán Samit apa elvitte az autóhoz, ahol előszedték a kicsi babakocsit, amit azért vittünk, hogy Samu tudjon hol aludni. Kis séta után el is szundított. Máté mi addig a többi állomást járta végig, és szerezte sorra a pecséteket magának és az öcsikének is.
Milyen feladatok voltak még?
1. a már említett kötélhálón mászás
2. farönkökön lépkedés
3. fagerendán végigmenés nehezített pályán (fejük fölött is lógott zsákban valami, hogy a fejüket is le kelljen húzni)
4. háló alatt mászás faérintéssel majd vissza
5. kifeszített kötélen csúszás két kézzel kapaszkodva
6. gólyalábon szlalomozás- segítséggel
Fénykép csak az elsőről és az utolsóról készült, mert Zsolti épp Samut altatta, aaa feladatokban pedig segíteni kellett, így azokról nem készült kép.
Nagyon hosszú sor csak a gólyalábnál volt, azt hagytuk utoljára.
Máténak nagyon tetszettek a feladatok, lelkesen csinálta mindet.
Ezután elindultam, hogy megszoptatom Petit, gondoltam már biztosan felébred, de nem, még aludt tovább. Mátéék elindultak közben, hogy elmennek a sziget nagy játszóterére, ami egyébként is mindig ott van :)
AnnaPetis könyvben van egy fejezet, amikor erre a játszótérre mennek. Odafele útközben elolvastam Máténak, megnéztük az ott készült képet is. Persze tetszett neki, nagyon ki akarta próbálni. Tényleg nagy (lehet, hogy már túl nagy is), és bár jó sok gyerek volt, simán elfértek, sehol nem volt lökdösődés vagy tumultus.
Máté egyedül felszaladt, aztán kicsit félelmetes lehetett neki, mert nem mert lecsúszni. felmentem vele én is, és rávett, hogy csússzak le vele a nyitott, kicsit kanyargós csúszdán. Hát, a nyomát még ma is viseljük ... mivel nem műanyagok a csúszdák, hanem fémek, így ha a bőrke hozzáér, azonnal lekapja. Bár csak 2-szer billentünk meg kicsit, egyszer az én könyököm, máskor a Mátéé horzsolódott le. Nekem is eléggé félelmetes volt, nagyon magasról indulnak, talán Máté is jobban élvezné pár év múlva.
Ezután Peti felébredt (Samu is - nem aludt nagyot, de a semminél azért több volt), elvittem megszoptatni. Addig a fiúk maradtak a játszótéren. Találtak egy kisebb csúszdát, ami elég széles volt, így ketten is le tudtak csúszni egymás mellett. Ezen csúszkáltak akkor is, amikor én visszaértem Petivel.
A kicsiknek való játszóteret nem is próbáltuk ki, pedig ott is volt játék bőven: kicsi csúszda, hinta, rugós játékok ...
A játszótér után az agyagozást vettük célba, amit Máté nagyon várt. A sátorban derült ki, hogy sorszámot kell húzni. A következő a 46-os volt, de akkor (du. 2 óra volt) még csak a 15-ös következett. Sok reményt nem fűztem hozzá, hogy sorra kerülünk (mondták, majd talán holnap ... jaja baromi messziről jöttünk). Felvetették, hogy próbáljuk meg a közelben levő másik sátrat, ahol agyagozni lehet. Próbáljuk. Elsétáltunk, érdeklődtünk. A válasz az volt, hogy most elfogyott az agyag, olyan fél 3 körül hoznak majd. Mit csináljunk? Mondtam a Zsoltinak, hogyha most elmegyünk, ki tudja, milyen hosszú sor várakozik fél óra múlva, inkább maradjunk. Zsolti elment Samuval, én maradtam, Mátéval és Petivel (aki aludt). Máté pedig leleményes gyerkőc lévén rávetette magát a korongozós székre, hogy ő bizony addig innen nem mozdul, amíg nem agyagozott :) Párszor összemosolyogtunk a fiatalemberrel, aki a főnök volt, hogy milyen kitartó is a gyerkőc. Majdnem fél 3 volt már, amikor előkerült a délelőttről maradt agyag, ami eléggé nedves és puha volt, de jobb híján azzal próbálkoztak. Először csak kicsire, tenyérnyire kilapították (Máté és a srác), kirakosgatták, hogy száradjon, hogy aztán lehessen vele mit kezdeni. Amikor végeztek, akkor újra eggyé gyúrták, majd kislabda nagyságú gombócok lettek belőle. Aztán az első gombóccal végre leültek, és kezdődhetett a várva várt korongozás.
Mi is készüljön?
Az asztalon a kész művek sorakoztak : bögrék, tálkák, tányérok.
Erre az én fiam benyögi, hogy ő hajót akar készíteni ... csináltak egy nagyobb tálkát, amit aztán a végén a bácsi mégiscsak hajóvá tudott formálni. (most még szárad, de aztán csinálunk bele hurkapálcából árbócot is vitorlát is).
Nagy volt az öröm :)
Peti felébred, újra elvittem szopizni, addig a fiúk kürtős kalácsot ettek, és beálltak a lufihajtogató sorába. Szopi közben hívott Nóra, akinek Samuval egyidős Bercije van, és egy fórumozó társam az anyatanyán, hogy ők is kint vannak, találkozzunk. Ők akkor a körhintáknál voltak, nálunk viszont készültek a lufiállatkák. Mire a körhintához értünk, addigra ők, épp a lufihajtogatóhoz ... pont elkerültük egymást. Aztán Máté és Samu bementek az ugrálóvárba (ki ki a saját méretébe), és vártuk Nóráékat. Meg is érkeztek. Végre jó volt találkozni valakivel, akit a fórumon már évek óta ismerek, de Vannin kívül (ő tavaly nyáron a csacsifarmról látogatott meg minket) senkit nem ismerek személyesen. Persze Vandát kivéve, aki gimis osztálytársam volt :)
Berci is bemerészkedett ugrálni, addig mi beszélgettünk. Máté szaladgált, Samu pedig elkobozta Berci motorját. A két kicsi, Peti és Domó pedig aludtak.
Amíg Máté agyagozott Samu és apa találtak egy futóbicaj-árust, akinél ki is lehetett próbálni a különböző méretre beállított bicikliket. Sami is kipróbálta, és meglepően jól ment neki (pedig otthon nem próbálta Mátéét sohasem). Mivel én ezt nem láttam, ezért az ugrálóvár után a futóbicaj-tudományát akarták megmutatni nekem is. Nóráék jöttek velünk, Berci is kipróbálta. Ő is nagyon ügyes volt, bár először az apukája kísérte, és billegett kicsit, de nagyon ygorsan belejött, és ügyesen egyensúlyozott is is. És Samu is. Persze Máté is talált magának kicsit magasabbra állított ülésűt és egy klassz kis rollert, ami nagyon tetszett neki. Bár Nóráék most vettek Bercinek egy angyobb motort, gondolkoztak a bicajon, de ott nagyon drága volt (15e). Fa bicajt is lehet olcsóbbért kapni máshol, úgyhogy nem vettek. Egy év múlva is jó lesz még :)
Máté is az apja eközben elmentek a T-home sátorhoz, ott is volt ugrálóvár és egyéb feladatok. Mi a kicsikkel pedig elmentünk az állatsimogatóhoz. Bár kellett várni, de nem volt olyan vészesen hosszú a sor. A fiúknak nagyon tetszettek az állatok: volt boci (2), egy szamár, kecskék, bárányok és egy póniló is.
Ekkor már fél 5 volt, úgy döntöttünk, hogy indulunk lassan haza. Elbúcsúztunk Nóráéktól, aztán bepakoltunk a kocsiba, Zsolti még visszament Máté agyaghajójáért, és megszoptattam Petit, így fél 6 volt, mire ténylegesen elindultunk. Mivel a 3-ból egy gyerkőc sem aludt el Budaörsig, bementünk az Auchanba, ahol Petit magamra kötöttem (persze hamar elaludt). Bevásároltunk, és 7 óra volt majdnem, amikor felmentünk az autópályára. Fehérvár környékén elaludt Samu, Máté ébren volt hazáig. Szegény Peti a hazautat már nehezebben viselte (kimaradt a fürdése, és épp fürdésidő volt). Útközben be-bealudt, aztán fel-felsírt, nézelődött kicsit, sírdogált, elaludt. Ez ment hazáig. Kicsit idegtépő volt, de túléltük. Ahogy hazaértünk (fél 9), Samut átöltöztette a Zsolti, kapott tiszta pelust, aztán aludt tovább az ágyában. Máténak mesélt egyet, aztán ő is elaludt. Peti szintén. És mi is.
Jó kis nap volt, bár jó hosszú, de megérte, mert a gyerkőcök egy csomó élménnyel gazdagodtak :9 és nem csak ők. Kellenek ezek a közös családi kikapcsolódások.
Azt hiszem, az elevenpark az, amit még feltétlenül ki kell majd, hogy próbáljunk egyszer ... a gyerekeknek biztosan nagyon tetszene.
Képek innen:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jun?authkey=Gv1sRgCJD3yqibiYenLw#5617370872783226818
Viszont eléggé telített a hónap (Zsolti délelőttös, Máté szülinap, ballagó), így nem sok lehetőség maradt. Mivel a 2. hétvégére nem mondtak kánikulát, de esőt sem, ezért úgy döntöttünk, a 2. szombaton megyünk. Hisz azt sem tudhatjuk, hogy a maradék 2 hétvégén milyen idő lesz. Azt hiszem, nagyon jól döntöttünk :)
Utazás szempontjából sem volt mindegy, és egész nap levegőn, napon lenni sem mindegy, milyen időben kell.
Fél 8-kor indultunk: Peti szinte végigaludta az utat, az alsó rakpart előtt ébredt fel. Megálltunk, szopizott, aztán mi mentünk, ő megaludt tovább. Így ment ez egész nap: evett, nézelődött kicsit, aludt. Peti ezzel letudva :)
10 előtt értünk fel, a sziget előtt beleszaladtunk egy balesetbe: biciklist ütöttek el, de frissiben, a mentő is utánunk jött, és elég nagy dugó alakult ki. Bár nem ami sávunkban volt a baleset, a szembejövők elkaptak egy hullámot, és csak jöttek, jöttek, de senkinek nem jutott eszébe, hogy megálljon, hisz nem nekik volt elsőbbségük. Zsolti viszont nem akart kockáztatni, hisz a fővárosi sofőrök agresszívebbek, merészebbek, mint mi. Már nagyon ideges voltam, gondoltam kiszállok, de szerinte még engem is elcsapnának. Aztán szerencsére egyszer csak el tudtunk indulni. Persze addigra már volt dudálás, meg minden ...
Odaértünk a szigethez. Bemenjünk autóval, vagy sem? ez volt a kérdés. Tavaly nem mentünk be (később is értünk), de nem messze álltunk, viszont mégiscsak közelebb vagyunk, és nem kell annyi mindent cipelni, ha a szigeten belül állunk. Bementünk. Jó sok autó volt már, nem is gondoltam volna, de szerencsére nagyon jó kis helyet találtunk parkolni: az autó egész nap árnyákban állt.
Aztán belevetettük magunka a forgatagba:
Először matricát kaptak a gyerekek, ha esetleg mégis elvesznének ...
Aztán elkezdtük sorra venni a sátrakat, feladatokat. Úgy döntöttünk, hogy a naposabb területen kezdjük, amíg nincs olyan meleg, aztán délután, a nagy forróságban jobb lesz az árnyékban lenni.
Dr Lenkei vitamin sátor volt az első, ahol hírlevélre való feliratkozás után kaptunk egy kis promóciós anyagot, aztán lehetett szerencsekereket forgatni, amiben Máté nyert egy doboz Zselé mackó c-vitamint :) Kaptunk kupont lufira, shak-re és még valamire ... azt már elfelejtettem ...
Pöttyös kapitány hajója volt a következő célpontunk. Peti szépen aludt, maradt a földön apával, én meg a 2 sráccal felmentem a hajóra. Máté mindenhol teljesítette a feladatokat, de Samunak is pecsételtek mindig, hisz ő volt a bátyus segítője :)
1. vizet kellett pumpálni a hajóra :)
2. pöttyöslabda ágyúgolyóval célba kellett lőni (nem volt feltétel a találat :))
3. karikadobálós játékkal kellett megetetni a bálnát
4. meg kellett nevezni 3 tengeti állatot a képekről
5. ki kellett rakni egy mágneses puzzle-t/memóriajáték (mát a kirakót választotta)
6. le kellett csúszni a kötélpályán/ ki kellett csónakkal húzni magunkat a partra (Máté csúszott, Samuval hajóztunk :)
(a hajón lévő eseményekről nincs fénykép, mert a gép apánál volt)
A parton meg kellett etetni és fejni a műtehenet, és volt még egy dobókockás szökdeléses pálya is. A feladatok teljesítése után oklevél járt a kis hajósinasoknak, és kaptak egy pöttyös-pólót is (ami nem pöttyös:)). Lehetett hajtogatni pöttyös papírforgót is készíteni, és "túró rudit" is lehetett, de abba Máté nem akart részt venni. A forgót meg én csináltam nekik :)
Következő célpont az ugrálóvár volt. 3 féle volt: egy a kicsiknek, 2 a nagyobbaknak. Tavaly alig volt valaki az ugrálóban, most viszont hosszú volt a sor: a nagyokat 10-esével, a kicsiket 5-ösével engedték be. Persze egy ugrálást mindegyiknek kivártunk. Máté már rutinos ugrálóvárazó, Samu még sohasem próbálta. Úgyhogy ő először csak állt, és támaszkodott a falának. Persze az tetszett neki, ahogy mozgott, ahogy a többiek ugráltak. aztán kicsit megbátorodott, és elindult, persze esett-kelt. Aztán leült egy vájatba és onnan lesett :) Édes volt :)
Fagyizni indultunk az ugrálótól. Máté csokisat, Samu puncsosat kért. Persze egyik sem ette meg, mert nem finom ... persze, hisz ők andocsi fagyihoz vannak szokva! Ami ugye messze földön híresen finom :)
Yippi feladatsora volt a következő. Szintén pecsételős, 7 feladatot teljesítős. Amiért a végén yippi üdítő járt. A jelentkezés után a pulthoz legközelebbi feladathoz álltunk be, de hamar váltottunk, mert baromi hosszú volt a sor. Gondolom mindenki kapásból oda állt. Az első feladat, amit teljesített Máté, az a kötélhálón felmászás volt. Persze Samu is ment volna, és ahogy tartottam, úgy próbálkozott is ügyesen.
Aztán Samit apa elvitte az autóhoz, ahol előszedték a kicsi babakocsit, amit azért vittünk, hogy Samu tudjon hol aludni. Kis séta után el is szundított. Máté mi addig a többi állomást járta végig, és szerezte sorra a pecséteket magának és az öcsikének is.
Milyen feladatok voltak még?
1. a már említett kötélhálón mászás
2. farönkökön lépkedés
3. fagerendán végigmenés nehezített pályán (fejük fölött is lógott zsákban valami, hogy a fejüket is le kelljen húzni)
4. háló alatt mászás faérintéssel majd vissza
5. kifeszített kötélen csúszás két kézzel kapaszkodva
6. gólyalábon szlalomozás- segítséggel
Fénykép csak az elsőről és az utolsóról készült, mert Zsolti épp Samut altatta, aaa feladatokban pedig segíteni kellett, így azokról nem készült kép.
Nagyon hosszú sor csak a gólyalábnál volt, azt hagytuk utoljára.
Máténak nagyon tetszettek a feladatok, lelkesen csinálta mindet.
Ezután elindultam, hogy megszoptatom Petit, gondoltam már biztosan felébred, de nem, még aludt tovább. Mátéék elindultak közben, hogy elmennek a sziget nagy játszóterére, ami egyébként is mindig ott van :)
AnnaPetis könyvben van egy fejezet, amikor erre a játszótérre mennek. Odafele útközben elolvastam Máténak, megnéztük az ott készült képet is. Persze tetszett neki, nagyon ki akarta próbálni. Tényleg nagy (lehet, hogy már túl nagy is), és bár jó sok gyerek volt, simán elfértek, sehol nem volt lökdösődés vagy tumultus.
Máté egyedül felszaladt, aztán kicsit félelmetes lehetett neki, mert nem mert lecsúszni. felmentem vele én is, és rávett, hogy csússzak le vele a nyitott, kicsit kanyargós csúszdán. Hát, a nyomát még ma is viseljük ... mivel nem műanyagok a csúszdák, hanem fémek, így ha a bőrke hozzáér, azonnal lekapja. Bár csak 2-szer billentünk meg kicsit, egyszer az én könyököm, máskor a Mátéé horzsolódott le. Nekem is eléggé félelmetes volt, nagyon magasról indulnak, talán Máté is jobban élvezné pár év múlva.
Ezután Peti felébredt (Samu is - nem aludt nagyot, de a semminél azért több volt), elvittem megszoptatni. Addig a fiúk maradtak a játszótéren. Találtak egy kisebb csúszdát, ami elég széles volt, így ketten is le tudtak csúszni egymás mellett. Ezen csúszkáltak akkor is, amikor én visszaértem Petivel.
A kicsiknek való játszóteret nem is próbáltuk ki, pedig ott is volt játék bőven: kicsi csúszda, hinta, rugós játékok ...
A játszótér után az agyagozást vettük célba, amit Máté nagyon várt. A sátorban derült ki, hogy sorszámot kell húzni. A következő a 46-os volt, de akkor (du. 2 óra volt) még csak a 15-ös következett. Sok reményt nem fűztem hozzá, hogy sorra kerülünk (mondták, majd talán holnap ... jaja baromi messziről jöttünk). Felvetették, hogy próbáljuk meg a közelben levő másik sátrat, ahol agyagozni lehet. Próbáljuk. Elsétáltunk, érdeklődtünk. A válasz az volt, hogy most elfogyott az agyag, olyan fél 3 körül hoznak majd. Mit csináljunk? Mondtam a Zsoltinak, hogyha most elmegyünk, ki tudja, milyen hosszú sor várakozik fél óra múlva, inkább maradjunk. Zsolti elment Samuval, én maradtam, Mátéval és Petivel (aki aludt). Máté pedig leleményes gyerkőc lévén rávetette magát a korongozós székre, hogy ő bizony addig innen nem mozdul, amíg nem agyagozott :) Párszor összemosolyogtunk a fiatalemberrel, aki a főnök volt, hogy milyen kitartó is a gyerkőc. Majdnem fél 3 volt már, amikor előkerült a délelőttről maradt agyag, ami eléggé nedves és puha volt, de jobb híján azzal próbálkoztak. Először csak kicsire, tenyérnyire kilapították (Máté és a srác), kirakosgatták, hogy száradjon, hogy aztán lehessen vele mit kezdeni. Amikor végeztek, akkor újra eggyé gyúrták, majd kislabda nagyságú gombócok lettek belőle. Aztán az első gombóccal végre leültek, és kezdődhetett a várva várt korongozás.
Mi is készüljön?
Az asztalon a kész művek sorakoztak : bögrék, tálkák, tányérok.
Erre az én fiam benyögi, hogy ő hajót akar készíteni ... csináltak egy nagyobb tálkát, amit aztán a végén a bácsi mégiscsak hajóvá tudott formálni. (most még szárad, de aztán csinálunk bele hurkapálcából árbócot is vitorlát is).
Nagy volt az öröm :)
Peti felébred, újra elvittem szopizni, addig a fiúk kürtős kalácsot ettek, és beálltak a lufihajtogató sorába. Szopi közben hívott Nóra, akinek Samuval egyidős Bercije van, és egy fórumozó társam az anyatanyán, hogy ők is kint vannak, találkozzunk. Ők akkor a körhintáknál voltak, nálunk viszont készültek a lufiállatkák. Mire a körhintához értünk, addigra ők, épp a lufihajtogatóhoz ... pont elkerültük egymást. Aztán Máté és Samu bementek az ugrálóvárba (ki ki a saját méretébe), és vártuk Nóráékat. Meg is érkeztek. Végre jó volt találkozni valakivel, akit a fórumon már évek óta ismerek, de Vannin kívül (ő tavaly nyáron a csacsifarmról látogatott meg minket) senkit nem ismerek személyesen. Persze Vandát kivéve, aki gimis osztálytársam volt :)
Berci is bemerészkedett ugrálni, addig mi beszélgettünk. Máté szaladgált, Samu pedig elkobozta Berci motorját. A két kicsi, Peti és Domó pedig aludtak.
Amíg Máté agyagozott Samu és apa találtak egy futóbicaj-árust, akinél ki is lehetett próbálni a különböző méretre beállított bicikliket. Sami is kipróbálta, és meglepően jól ment neki (pedig otthon nem próbálta Mátéét sohasem). Mivel én ezt nem láttam, ezért az ugrálóvár után a futóbicaj-tudományát akarták megmutatni nekem is. Nóráék jöttek velünk, Berci is kipróbálta. Ő is nagyon ügyes volt, bár először az apukája kísérte, és billegett kicsit, de nagyon ygorsan belejött, és ügyesen egyensúlyozott is is. És Samu is. Persze Máté is talált magának kicsit magasabbra állított ülésűt és egy klassz kis rollert, ami nagyon tetszett neki. Bár Nóráék most vettek Bercinek egy angyobb motort, gondolkoztak a bicajon, de ott nagyon drága volt (15e). Fa bicajt is lehet olcsóbbért kapni máshol, úgyhogy nem vettek. Egy év múlva is jó lesz még :)
Máté is az apja eközben elmentek a T-home sátorhoz, ott is volt ugrálóvár és egyéb feladatok. Mi a kicsikkel pedig elmentünk az állatsimogatóhoz. Bár kellett várni, de nem volt olyan vészesen hosszú a sor. A fiúknak nagyon tetszettek az állatok: volt boci (2), egy szamár, kecskék, bárányok és egy póniló is.
Ekkor már fél 5 volt, úgy döntöttünk, hogy indulunk lassan haza. Elbúcsúztunk Nóráéktól, aztán bepakoltunk a kocsiba, Zsolti még visszament Máté agyaghajójáért, és megszoptattam Petit, így fél 6 volt, mire ténylegesen elindultunk. Mivel a 3-ból egy gyerkőc sem aludt el Budaörsig, bementünk az Auchanba, ahol Petit magamra kötöttem (persze hamar elaludt). Bevásároltunk, és 7 óra volt majdnem, amikor felmentünk az autópályára. Fehérvár környékén elaludt Samu, Máté ébren volt hazáig. Szegény Peti a hazautat már nehezebben viselte (kimaradt a fürdése, és épp fürdésidő volt). Útközben be-bealudt, aztán fel-felsírt, nézelődött kicsit, sírdogált, elaludt. Ez ment hazáig. Kicsit idegtépő volt, de túléltük. Ahogy hazaértünk (fél 9), Samut átöltöztette a Zsolti, kapott tiszta pelust, aztán aludt tovább az ágyában. Máténak mesélt egyet, aztán ő is elaludt. Peti szintén. És mi is.
Jó kis nap volt, bár jó hosszú, de megérte, mert a gyerkőcök egy csomó élménnyel gazdagodtak :9 és nem csak ők. Kellenek ezek a közös családi kikapcsolódások.
Azt hiszem, az elevenpark az, amit még feltétlenül ki kell majd, hogy próbáljunk egyszer ... a gyerekeknek biztosan nagyon tetszene.
Képek innen:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jun?authkey=Gv1sRgCJD3yqibiYenLw#5617370872783226818
2011. június 7., kedd
Nyári aggodalmak
Hát, az igazat megvallva, nem tudom, mi lesz nyáron ...
Bár Máté oviba megy (2 hét szünet lesz augusztus elején), mégis tartok tőle kicsit. Mert ugye délután már itthon van, unatkozik. Azt nem akarom, hogy egész du. a tv-t nézze/nézzék, így mennek ki. Samu elvan Mátéval is, (egyedül is), de Máténak hiányzik a gyerektársaság. Nem is ezzel van a baj. Hanem hogy jobb híján, a Lacival van/vannak. sajnos megállapítottam, hogy a Laci nagyon rossz hatással van a Mátéra. de tiltani nem tilthatom, hisz unokatesók. és ők el is vannak, csak a Laci mindenféle baromságot mutat a Máténak, biztatja, küszteti ... és hiába van neki szólva. pedig a Zsolti eléggé le szokta gorombítani, de semmi nem használ. Fenyegetve is van, hogy nem jöhet, hogy itthagyja a kölcsönkapott biciklit, de semmi. vagy csak ideig-óráig. Vagy ameddig szem előtt és hallótávolságon belül van egy felnőtt. vagy akkor sem :(
Pl: Petit vittük kontrollra, Samu a Vera mamával maradt és Máté is csatlakozott hozzájuk ovi után. Laci is megjelent és Mátéval elmentek biciklizni. Az Eszti néni előtt Máté letette a bicajt (bár nem tudom miért) és bement a mamához. A Laci meg mit csinál? Keresett egy nagy botot, és teljes erőből elkezdte csapkodni Máté biciklijét ...nem hiszem, hogy ez normális viselkedés. Persze rákérdeztem, de ilyenkor megkukul, csak áll, nem szól egy szót sem ...
Samut sem kíméli: Anita saját szemével látta, amikor Samut áttolta szomszéd házhoz, majd amikor a kicsi elkezdett szaladni előle, kihúzkodta alóla a lábait ...
Szegény kicsim a kétszeresére dagadt száját is köszönheti részben a Lacinak. Bár nem mondom, hogy az volt a szándéka, hogy Samu orra bukjon, de egy 10 éves gyereknek már kellene dolgokat előre látnia. Az eset úgy történt, hogy Máté ment elől a biciklivel, Laci tolta Samut a motoron (de miért? hisz egyedül is tud éppen elég gyorsan menni). Máté megállt, Laci még lökött egyet Samun, aki el akarta ütni Mátét, átment a lábán és egy nagyot esett. Szegénynek nagyon csufi lett a szája ... Ha látta, hogy Máté megáll (márpedig látta, mert volt szemtanú), akkor miért lök még egyet szerencsétlen kicsin?
Nem tudom, mit lehetne tenni ...
Bár mostanában nem láttuk a Lacit, ha Máté hiányolja, megintcsak nem tilthatom ... pedig jobb nekünk nélküle (nekem biztos).
Bár Máté oviba megy (2 hét szünet lesz augusztus elején), mégis tartok tőle kicsit. Mert ugye délután már itthon van, unatkozik. Azt nem akarom, hogy egész du. a tv-t nézze/nézzék, így mennek ki. Samu elvan Mátéval is, (egyedül is), de Máténak hiányzik a gyerektársaság. Nem is ezzel van a baj. Hanem hogy jobb híján, a Lacival van/vannak. sajnos megállapítottam, hogy a Laci nagyon rossz hatással van a Mátéra. de tiltani nem tilthatom, hisz unokatesók. és ők el is vannak, csak a Laci mindenféle baromságot mutat a Máténak, biztatja, küszteti ... és hiába van neki szólva. pedig a Zsolti eléggé le szokta gorombítani, de semmi nem használ. Fenyegetve is van, hogy nem jöhet, hogy itthagyja a kölcsönkapott biciklit, de semmi. vagy csak ideig-óráig. Vagy ameddig szem előtt és hallótávolságon belül van egy felnőtt. vagy akkor sem :(
Pl: Petit vittük kontrollra, Samu a Vera mamával maradt és Máté is csatlakozott hozzájuk ovi után. Laci is megjelent és Mátéval elmentek biciklizni. Az Eszti néni előtt Máté letette a bicajt (bár nem tudom miért) és bement a mamához. A Laci meg mit csinál? Keresett egy nagy botot, és teljes erőből elkezdte csapkodni Máté biciklijét ...nem hiszem, hogy ez normális viselkedés. Persze rákérdeztem, de ilyenkor megkukul, csak áll, nem szól egy szót sem ...
Samut sem kíméli: Anita saját szemével látta, amikor Samut áttolta szomszéd házhoz, majd amikor a kicsi elkezdett szaladni előle, kihúzkodta alóla a lábait ...
Szegény kicsim a kétszeresére dagadt száját is köszönheti részben a Lacinak. Bár nem mondom, hogy az volt a szándéka, hogy Samu orra bukjon, de egy 10 éves gyereknek már kellene dolgokat előre látnia. Az eset úgy történt, hogy Máté ment elől a biciklivel, Laci tolta Samut a motoron (de miért? hisz egyedül is tud éppen elég gyorsan menni). Máté megállt, Laci még lökött egyet Samun, aki el akarta ütni Mátét, átment a lábán és egy nagyot esett. Szegénynek nagyon csufi lett a szája ... Ha látta, hogy Máté megáll (márpedig látta, mert volt szemtanú), akkor miért lök még egyet szerencsétlen kicsin?
Nem tudom, mit lehetne tenni ...
Bár mostanában nem láttuk a Lacit, ha Máté hiányolja, megintcsak nem tilthatom ... pedig jobb nekünk nélküle (nekem biztos).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)