Dió

A kertünkben 2 nagy diófa van. Eddig minden évben összeszedtem alatta a diót, hisz miért rohadjon alatta, ha egyszer van. Tennivaló a diófával egész évben nincs, csak az őszi diószüret. Eddig a leveleket sem kellett összekotorni, mert mire lehullottak, addigra a dió is lepotyogott. Nem is volt ebből soha semmi gond. Idén viszont korán jött pár fagyos reggel, ami a diófának nem tetszett, így a levelek a dió előtt lepotyogtak. Illetve az összes dió előtt. A fiú (Sami és Máté is, de főleg Samu volt hatalmas lelkesedéssel) nagyon sokszor álltak elém, hogy menjünk diót szedni. nem volt ellenemre, bár a vége felé már a derekam nem örült annyira. A szomszéd fiúk is többször megjelentek, lelkesen dobálták a botokat is, hogy mihamarabb lepotyogjanak a diók.
A leveleket is összehúztuk, hogy a fán maradt diók ha leesnek, akkor ne kelljen mindig bogarászni a levelek között, hanem könnyen megtaláljuk őket. 3 zsák diót szedtünk össze, és még mindig van a fán. Ennyi diót nem használunk el egy év alatt, úgyhogy gondoltam, megint eladjuk a felesleget. Megtörtem az eladásra szántakat, és a mamák segítségével már ki is pucoltuk őket.
Ma délután pedig elviszem leadni. Nagyon kíváncsi vagyok, hány kiló is lett pontosan.

Hozzátápi

Pár nap szünetet hagytam Peti hozzátáplálásában, mert úgy vettem észre, hogy sokkal többet pukizik, szenved, csikarja a kis pocakját.
Eddig almát, sütőtököt, céklát kapott. Ma újra kapott ételt, olyan boldogan és ügyesen ette. Csak tátotta nagyra a száját. Sami is kedvet kapott, így kevésnek bizonyult az egy deci sütőtök, amit kivettem a fagyóból. Peti is várta még, így előszedtem még egyet. Gondoltam, Peti nem kap többet, elég neki az egy deci, viszont Samu még kért, és kapott is. Azt már nem ette meg teljesen, így a maradék Petire várt. Nem mondta, hogy nem kéri ... remélem, nem fogja nagyon bántani a kis pocakját ez a kajamennyiség.

Logopédus

Azt már írtam, hogy az oviban járt a logopédus, és azt mondta, hogy középsősen nem látja szükségét Máténál a terápiára.
Anyu azonban nem hagyott nyugton, egy másik kisgyereknek (Máté ovistársa) időpontot kértek a logopédusnál, és kettőjüket íratták be, hogy újra megvizsgálja.
Ha tudom, mikor vizsgál a logopédus az oviban, akkor elmentem volna, megspórolhattam volna magamnak egy plusz kört, de mivel nem tudták előre az óvó nénik sem, ezért úgy gondoltam, jó, ha a saját fülemmel is hallom.

Persze ez nem azt jelenti, hogy nem hiszem el, amit az óvónő mond, csak nekem is feltűnt, hogy beszélgetés közben milyen sok hangot nem mond, vagy nem jól mond Máté, furcsa volt, hogy ennek ellenére a logopédus nem javasolt terápiát.

Nem volt egyébként ezzel semmi gond, a logopédus nagyon kedves, barátságos volt. Ugyanazokat a képeket kellett megnevezni, mint az ovis vizsgálatkor. Itt azonban jelen voltam én is (na meg Peti :)).
érdekes volt látnom, hogy amikor egy egy szót kellett utánmondani, akkor némely hangot hogy ki tudta mondani Máté, miközben a beszélgetések alkalmával nem így van.
KB 10 lap volt, mindegyiken 3 sor (3 betű), melyekre ki voltak élezve a szavak. Tehát egy sorban voltak olyan szavak, amelyekben a vizsgálandó hang a szó elején, a szó végén, a szó közepén volt, ill. mássalhangzó-torlódás előtt.
Ami minden sorban probléma volt, az a mássalhangzó-torlódás volt, ilyen esetekben soha nem tudta kimondani Máté a kérdéses hangot.
Gond volt a következő hangokkal: r, s, sz, z, zs, cs, c -kb. ezeket nem mondta ki tisztán.
Az "r" helyett mindig "j"-t mond, viszont a nyelvét pörgetni nagyon ügyesen tudja ...
A logopédus szerint ez már egy szint, ha pörgetni tudja, akkor tudja, hogyan kell a hangot képezni, így előbb-utóbb be fog épülni a beszédébe is. Igazán nagy baj akkor lenne, ha a "r" hang helyett mindig mást mondana.
A "s" helyett "sz"-t mond, a többi pedig nem tiszta.
Egy év alatt sokat fog magától is tisztulni a kiejtése, hisz vannak életkora miatt nem tisztán mondott hangok, amik maguktól tisztulnak, a maradékra pedig, amit korrigálni kell majd, elég lesz egy év, amíg nagycsoportos lesz.

Persze más, ha folyamatosan beszél, és más, amikor szavakat kell mondania.
A folyamatos beszédben ugyanis egymás hegyén-hátán vannak a számára nehezen kimondható hangok, így úgy hallatszik, mintha nagyon pösze lenne. Pedig nem olyan sok hangja nem tiszta ...

Futóbicaj -2. kör

Amikor nyáron a Gyerekszigeten voltunk, Samu nagy lelkesedéssel próbálgatta a futóbicikliket, és nagyon ügyesen ment a legkisebbel. Mintha mindig is azon ment volna, nagyon bejött neki.
Amikor hazaértünk, előszedtük Máté futóbicaját Saminak, de nem tudott vele menni, túl magas volt neki az is, amikor legalacsonyabbra volt állítva.
Most azonban megint a keze ügyébe került ...
Először nem tudott még vele menni, csak tolta: át a mamához, és vissza. Aztán rá lett ültetve, és az apja tolta. Tetszett neki nagyon ... épp hogy leért a lábujjának a hegye. De nagyon belelkesült, és ma már önállóan megy és ül fel a bicajára, és "száguld" a mamához.
Emlékszem, Máté 2. szülinapjára kapta, és azon a nyáron még neki is nagy volt, mindenkinek mondogattam, hogy 2 és fél éveseknek való. Hát bejött, mert ezen a fajtán tényleg a 2,5 éveseknek ér csak le a lába. De mint a mellékelt ábra mutatja, van olyan is, amin a 2 évesek is vígan tudnak bicajozni.
Nagy találmány, Máté is imádta, csakis a 2 kerekűre cserélte le idén májusban. Sokáig nem kellett új gazdára várnia :)

Sütőtök

Az első étel, amit az anyatej után kapott Peti, az alma volt. Igyekeztem finom, édes almákat választani, de annyira nem jött be neki, hogy állandóan azt akarja falni. Fintorgott, kumkodott evés közben.

Saminál a sütőtök volt az alma utódja, de akkor egy hónappal odébb jártunk az őszben. Timi viszont felvilágosított, hogy már lehet kapni sütőtököt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy Sami hozzátáplálási elveit fogom követni. A dédi tudatta velem, hogy náluk is van sütőtök, így vasárnap sütött is egyet. Mit ne mondjak, ettem már sokkal finomabbat is, édesebbet, de ez nem tántorított el attól, hogy Peti kapjon belőle (hisz ő nem evett még finomabbat :))
A siker nem maradt el: könnyen észrevehetően sokkal jobban ízlett neki, mint az alma ... úgy látszik, neki is nagy kedvence lesz :) hurrá!

Hozzátáplálás indul!

Édesapja születésnapján Peti betöltötte a 6. hónapot. Ennyi idős koráig kizárólag szoptatni szerettem volna ... sikerült! (Anno már Sami is csak szopizott fél éves koráig, Máté viszont egy hós korától tápszert is kapott a szopi mellett - azért ez kicsit elgondolkoztatott már Sami után is. vajon miért lehetett, hogy míg a 2 kicsit sikerült csak szoptatni, addig Mátét nem. Valószínű lelki okai lehettek, nameg hogy első gyerek, és akkor az ember amit hall, azt el is hiszi. De jó is lenne, ha a második gyerek rutinja és tapasztalata meglenne az első gyerkőcnél. Sokkal könnyebb és nyugisabb lenne minden újszülött anyuka :))

Szóval a kis kitérő után újra Peti:
hétfőn volt fél éves, kedden védőnőhöz mentünk, szerdán pedig kontrollra kellett vinni Kaposvárra, így úgy döntöttem, hogy pár nap csúsztatással kezdjük el a hozzátáplálást. Ami semmi esetre sem elválasztás!!!
Mert ugye az elválasztásnál az a cél, hogy kezdetben egy, majd több szoptatást gyümölccsel vagy főzelékkel váltsunk fel (ilyenkor először kínáljuk szilárd étellel a babát, majd utána szopik, ha igényli). Míg a hozzátáplálásnál nem ez a cél, csupán a szoptatás után kínáljuk meg a kicsit a szilárd étellel. Persze előbb-utóbb ezen esetben is kiváltjuk a szoptatást, de így a kicsi fő tápláléka még sokáig az anyatej lesz, és csak ismerkedik az új ízekkel, ételekkel.
Ne kapkodjuk!

Petinél is (mint Saminál) az alma lett az első kiválasztott. Az almának a leve. Ette-ette, nyelte-nyelte, de nem mondanám, hogy kimagasló lelkesedése volt. Fintorgott, amikor kapta ... hiába, nem anyatejcsi volt :)

Szóval elkezdtük, és egy újabb korszak zárult le: nem lesz több csak szopizó babám, és viszlát anyatejes kakik ...

Még dilemmázok, hogy mi is legyen a második bevezetendő finomság. Sami az alma után sütőtököt kapott (milyen jó, hogy a nagy konyhaköltözködés közben kezembe került Sami hozzátáplálós füzete, most igencsak jó szolgálatot tesz. Akár még étlapnak is megfelel, hisz egyszer már bevált :)
Sütőtök viszont még várat magára (hisz akkor egy hónappal már odébb jártunk) ...
Krumpli, sárgarépa vagy cékla?

Védőnő és kontroll

Kedden látogatást tettünk a védőnőnél, hisz Peti fél éves lett, és a havonta kijáró gyerekorvos is most jött. Nagyon kíváncsi voltam, mit fog mondani Petire. Szerdán kontrollra kellett vinni, és kíváncsi voltam, hogy egy nap eltéréssel, de mit fog mondani a 2 gyerekorvos. Vajon ugyanaz lesz a véleményük, vagy nem értenek mindenben egyet.

Fél éves gyermekem 7510 gr és 70 centi.
Gyerekorvos szerint minden ok, a szokásos vizsgálatok előtt nem mondtuk, hogy nem volt minden rendben, amikor született (persze elmondtuk már mindig, amikor vizsgálta Petit, de egy hónap alatt annyi pici babával találkozik, hogy egyáltalán nem csodálom, hogy nem emlékszik.)
Megmutattuk neki a múltkori kontroll papírját, amin az állt, hogy ébren hasaltatás javasolt, ill. az asszisztált mászatást kellett gyakorolni. Amit meg is tettünk szinte minden nap, de túl sokszor nem.
Ő is megnézte, szerinte minden rendben, nem kell aggódni. A fejét is szépen tartja, amikor hason van.

Ezek után vártam, hogy vajon Kaposváron is hasonló jó híreket hallunk-e majd.
Szerencsére szerdán sem volt semmi probléma, a kaposvári gyerekorvos sem látott semmi eltérést a két oldal közti használatban, és izomtónus-eltérést sem vélt felfedezni. Említettem neki, hogy eddig mindig úgy voltunk, hogy amikor mentünk kontrollra, akkor az épp elvárt dolgokat nem csinálta Peti, de rá pár napra vagy 1-2 hétre már igen. asszisztált mászatáskor nagyon ügyesen húzta a kis lábait és a kezeit is rakta szépen. Következő kontroll 9 hósan, majd egy évesen, aztán remélem, nem kell többet menni. Eddig 6 hetente jártunk, úgyhogy anya kicsit megnyugodott. Annyi volt csak, hogy a fejét enyhén balra tartja, de ez eddig nekem nem tűnt fel (nem volt), hanem előtte nap este a mama említette, hogy ferde kicsit a Peti nyakat. Talán elalhatta. Ennek a drnő sem tulajdonított különösebb jelentőséget, de azért a papírjára ráírta. Lába sem spiccel annyira talpra állításkor, és ügyesen rakosgatta a kis tappancsai tis egymás elé :)
Megint mindenkit levett a lábáról, olyan kis helyes, barátságos, mosolygós volt, pedig szegénykém hulla fáradt volt, épp szopizott és kb. 1o-15 percet aludt, amikor jött a drnő. Előtte egy órát vártunk, mert császárhoz kellett mennie. Gondoltam, ilyen állapotban nem biztos, hogy nagyon együttműködő lesz, de az volt :)))
+ Sami golyóügye

Szüreti felvonulás

Idén is elérkezett a szüreti felvonulás és bál ideje, ami okt. 1-jén volt. Megint az ovis szülői munkaközösség rendezte (aminek persze én is tagja vagyok), hisz tavaly olyan jól sikerült (és ezen felbuzdulva a felnőtt farsang is)- kár lett volna idén kihagyni.
Sajnos a szülőkre megint nem nagyon lehetett számítani, tisztelet a kivételnek, akik kivették részüket a díszítésből, tombolacsomagolásból, kínálásból, felvonulásból, szendvicskészítésből, takarításból, ill. akik részt vettek a bálon. Sajnos én sem mondhatom el magamról, hogy minden felsorolt eseményen részt vettem, de azt hiszem, hogy 3 kicsi mellett nem is várták el tőlem, és még így is jóval többön jelen voltam, mint az ovis szülők többsége ... szomorú, de mindig rá kell döbbenni, hogy mennyire nem lehet számítani a szülőkre ...
Kedves komaasszonyom- aki a szülői munkaközösség vezetője- tényleg mindent megtett, hogy kikérje a szülők segítségét: minden ovis gyerek szülője kapott egy papírt, amin hosszasan ecsetelte, hogy ismét szüreti felvonulás és bál lesz, amin a befolyt összeg a "gyerekeké lesz", és minden szülőtől várja a visszajelzést az óvónőkön keresztül, hogy ki miben tud segíteni. Nem bízta a fantáziára, konkrétan felsorolta, hogy miben számítanánk a szülőkre. Sajnos visszajelzés igencsak kevés érkezett, és a 40 ovis gyerek szülője közül sajnos nem tolakodtak a jelentkezők :(
Szomorú, hogy mindig csak ugyanazokra lehet számítani. Ennyit arról, hogy" elmondhassuk, KÖZÖSEN csináltuk végig!"
Én pl. 4 helyen voltam, volt, aki 1-en, de ha mindenkire lehetne számítani, akkor el lehetne osztani a feladatokat, és nem keserű szájízzel érnének véget ezek a rendezvények ...
Persze a keserű szájíz csakis a szülők érdektelensége, nemtörődömsége miatt lehet, mert egyébként csakis pozitív volt az egész!!!

Pénteken feldíszítettük (nagyon jó lett a dekoráció, amit az óvó nénik készítettek) és berendeztük a bálhoz a termet, aztán vártuk, hogy jöjjön a szombat :)
Szerencsére a Jóisten is kegyes volt hozzánk, gyönyörű, napsütéses, kellemesen meleg idő volt szombaton egy órakor, amikorra meg volt hirdetve a kezdés. A betonpályán műsorokkal kezdődött a szüreti felvonulás: ovisok, nyugdíjasok, néptáncosok muatták be a műsorukat.
Szombat délelőtt még pogácsát sütöttem (amit a műsor alatt néptáncos ruhában kínáltuk) -na nem csak én sütöttem, több anyuka is volt ilyen lelkes :)))
Dél körül érkezett hozzánk Máté barátja, Kristóf (szülei a néptánctanárok, és mivel nagy ovisként ő is szerepelt Mátéval -többek között, ezért a felvonulás végéig nálunk volt). Elaltattam Samut, mama elaltatta Petit, aztán gyors öltözködés: Máté, majd én (hú, de jó volt olyan szépen kiöltözni!). Aztán minden gyerek (Laci is velünk jött megnézni a műsort) wc-re ment, aztán ittak (mert muszáj!), és végre indulhattunk. Az 1 órás kezdet sajnos megint csúszott, és ez kicsit megviselte a várakozó ovisokat, akik sorban állva várták, hogy végre szerepelhessenek.
Elég hosszú volt az ovisok műsora is, nagyon ügyesek voltak: körjátékot játszottak, énekeltek, verset mondtak jópárat. Nagy kedvenc volt a következő, amit Máté már előtte is mondogatott otthon, Sami nagy örömére, aki mindig csak azt hajtogatta, hogy "még egyszer!"

"A doktor is megmondta,
vizet ne igyak soha.
Mert a vízben béka van,
életemnek vége van.
Bort iszom én nem vizet,
legyen aki megfizet."

Amíg a műsor ment, mi pogácsával kínáltuk a nézőket. Aztán a gyerekekkel végülis nem vártam meg a műsor legvégét, mert gondoltam, Peti már felkelt, ezért elmentünk haza. Peti még aludt, de pár perc múlva már ébren figyelt :)
Megnéztük a felvonulást is, épp a mi utcánkba jöttek először. Saminak is, Petinek is tetszett.

6-ra mentem szendvicset készíteni, Sami és Peti jött velem -meg a mama, Máté meg Kristóf pedig maradt a Zsoltival. Bálba nem értünk oda, hulla voltam, Zsolti is bealudt. Amúgy is max. 11-ig lettünk volna. Jól tettük, hogy nem mentünk, fél egy után fél óránként kukorékolt Peti.

Elmondások alapján a bál nagyon jól sikerült, jó volt a hangulat, sokan voltak. A vasárnapi takarításkor annál kevesebben ... ketten kezdtük a komaasszonnyal. Aztán páran még csatlakoztak, de nem volt nagy a tolongás ...