Trambulin

Hanna szülinapján kezdődött az egész ...
Méter*méteres kis felfújható ugrálóvár volt, ami a fiúknak (meg a lányoknak is) nagyon tetszett. Persze azt eddig is tudtam, hogy a gyerekeim imádnak ugrálni, hisz falunapon, búcsúkor kihagyhatatlan a nagy ugrálóvár :-)
Valahogy eddig mégsem világosodtam meg, és nem jutott eszembe a nagy ötlet: trambulin.
Most viszont egyszer csak úgy bekattant, hogy kapjanak egy trambulint a szülinapjukra. Egyet, közösen.
Keresgéltem a neten, és a teszveszen rendeltem is egyet. Lengyelországból küldték, így időben lecsaptam, hogy biztosan ideérjen Sami szülinapjára. Gyorsak voltak, nem kellett két hét és már hozta is a futár. Ha viszont hozta, hiába van messze még a szülinap, úgy gondoltuk az apjukkal, hogy összeszereljük, hisz miért is várja sorsát a dobozba, ha egyszer a gyerekeknek örömöt tudunk okozni.
Lelkes segítő kezeink voltak az összeszerelésnél, és tényleg nagy volt az örömök.
Azóta is nagy kedvenc, gondolnak egyet, bemennek ugrálni, és Pepcsi is igen jól érzi magát bent :)
Sami a leglelkesebb talán, bár igaz, hogy ő a héten itthon volt, így délelőtt is volt lehetősége ugrálni. Valamelyik délután még egy kis baleset is történt: könyvtárba és fagyizni voltunk, aztán Sami ugrált, a nagy melegben megszomjazott, ivott, aztán egyből ugrált tovább, ami a kis pocakjának annyira nem tetszett, és ezt jelezte is a kis gazdájának: visszaküldött egy csöppet az elfogyasztott finomságokból ... ami így már nem  is tűnt olyan finomnak.
De sebaj, megtanultuk a leckét: ugrálás előtt és közben nincs evés-ivás ...

Megint váltva ...

Samut pénteken kellett visszavinni a dokihoz.Ő gyógyulttá lett nyilvánítva, bár a kis nyelvéről még nem múlt el teljesen a lerakódás, a doki szerint ez akár még egy hétig is eltarthat, kenegessem, ecseteljem tovább. Persze az egész gyógyulási folyamatból ez ment a legnehezebben, Sami sírt, mondogatta, hogy ez fáj, auuu, auuu. És biztosan fájt is neki, csíphette. Mára már sokkal szebb neki, szinte alig látszik, de még kellene kenni, de ő minden gyógyszerbevétel előtt mondja: anya, ugye nem kened be? Drága szívem ...
A gyógyszer már elfogyott, ma még bekenem a nyelvét, aztán talán elhagyhatjuk.

Viszont ahogy a dokitól hazaértünk, mérhettem Máté hőjét. És mivel az ő kis teste pontosan mutatja, hogyha lázas, a teste érintéséből tudtam, hogy igen, az. (Sami teste becsapós, ő ha nagyon lázas sem lehet rajta érezni).
Lázat csillapítok, és nagyon gondolkodom, hogy ma el kellene vinni az ügyeletre. Mivel mindig visszatér a láza, gondolom, hogy nem fog magától, gyógyszer nélkül meggyógyulni.
Viszont holnap Patcára szeretnénk menni velük, így Kaposváron ki tudnánk váltani a gyógyszert.
Vagy beteg gyerekkel ne menjünk kirándulni??? Dilemma ...de annyira nem beteg, nem hagyja el magát, ha nem lázas, úgyis kint van ... hisz az idő és a barátok kifele csábítanak.

Sami és a bicaj

Ááá, számomra teljesen hihetetlen, hogy erre a bejegyzésre most kerül sor ... hisz Sami még nincs 3 éves.
Szóval a kezdet: tavaly a gyerekszigeten Sami nagy lelkesen felült egy futóbicajra, és az első perctől kezdve úgy ment és lavírozott vele, mintha mindig is ezt csinálta volna. Az itthoni bicaj ülését viszont nem lehetett annyira alacsonyra állítani, de azért nem tettük el, mert igaz, hogy lábujjhegyen, de tepert vele. Imádta/imádja, bár még mindig nagy kedvenc a moci is (a kis tökmag még simán tud vele száguldozni, sőt, ma még a nyuszimotort is elcsaklizta Pepi elől :)).
Pár napja kitalálta, hogy milyen jó is Máté bicaja, milyen klassz dolog, ha valaki tolja (többnyire a Vera mama). Viszont az a bicaj nagy neki, és ugye Mátéé, szóval arra semmi esetre sem lehetne lecserélni a futóbicajt (anno Máté a futóbicaj után a mostani nagy bicajjal ment. 3. szülinapjára kapta, akkor mankókerékkel ment vele, de jobban szerette a futót, és a naggyal, 2 keréken tavaly (majdnem 5 évesen) tanult meg menni. Igaz, a kicsi pedálos bicaj neki elő sem lett véve - nem volt jó a fék, és a lába neki simán leért a nagy bicajról is).
Sami viszont töpörtyű, neki esélye sincs a naggyal tanulni. Eszembe sem volt, hogy ő 2 keréken is tudna menni, bár a futóbicajos előzmény sejtethetett volna valamit.
Ma délelőtt az apja a padlásról előszedte a kicsi pedálos biciklit. Persze rögtön felpattant rá, és kiadta a parancsot: valaki toljon! Mentem vele egy kört, tetszett neki, de magasan volt az ülés. Délután 5 órakor viszont a Bundi (Balázs -akit Sami imád!) leengedte neki az ülést, és Máté nagy lelkesen szaladt be értem, hogy menjek, ezt meg kell néznem, Sami mutatni akar valamit. Szaladtam ki, és mit látok, Sami 2 keréken teker, Anita meg szedi a lábait mellette. Egyensúlyozott, tekert, és ügyesen haladt.
Alig akartam hinni a szememnek, mert mégiscsak kicsi, és aki már biciklizni tud, az nagy. persze még nem tud bicajozni, hisz az elinduláshoz és a megálláshoz segítség kellett neki, de a köztes állapot elég jól megy. Máté is így kezdte, és pár nap alatt az elindulás és a megállás is ment neki, úgyhogy gondolom, Saminak sem kell sokáig segítség.
Mire hazaértünk Samival tornáról, a fék is elkészült, úgyhogy holnap jöhet a követkető felvonás: apának is meg kell mutatni a tudományt!!!

Érdekes

Előzmény:
Samci fórumán levő anyuka tette fel nekünk a következő kérdést:
"csajok Ti olvastátok azt a cikket hogy a gyerekek 4 éves korukig emélkeznek a pocakon belüli létre ? barátnőm mondta hogy kérdezzem meg Lilit mert az ő 3 évese elmondta hogy milyen jó volt, meg meleg és hogy simizte anya...Lilipedig azt mondta hogy sötét volt, és folyt a víz, és ki akart jnni de nem tudott ez nem volt jó,, meg amikor kijött fájt a buksija meg a hasa :O :O kérdezzétek má meg a csimótákat!!!"

Én ezelőtt soha nem hallottam ilyenről, pedig ha tudtam volna, biztosan megkérdezem Mátétól is. Nagyon érdekes, és nagyon izgalmas egy téma, bizony felkeltette az én érdeklődésemet is.
Felbuzdulva Niki felhívásán, több fórumtárs anyuka megkérdezte a gyerkőcét. Ilyen válaszok voltak: 
"Hanna válasza: Anya ott egy kígyó volt benne velem..nem szerettem :O Köldökzsinórra gondol?"
" Emma: én már akkor is szerettelek .. ♥ :)"
" Én anno kÉrdeztem Gyv-t olyan 2,5 éves volt, annyit mondott, hogy sötét volt és jó volt."
" AndrisMarci azt mondta, hogy kicsi volt..."
 "Megkérdeztem Regőt, azt mondta, hogy emlékszik, és "aludtam a pocakodban"."
" én már jóval előbb megkérdeztem Samut, ő mondta, hogy jó volt, meleg volt, szeretett ott lenni, és nagyon kis helyen kellett kijönni, nehéz volt kibújni, és nagyon nagy fény volt kint, fájt a szeme, és nagyon sírt. :) Dani meg azóta is egy hosszú hernyóval alszik, ami ilyen puha, gyűrögethető, és azt mondta, ez a hernyó már a pocakomban is vele volt, és nagyon szereti. :) meg hogy nagyon szeretett ott lenni, és nagyon-nagyon megijedt egyszer csak, nagyon félt, nagyon sírt, és már nem volt többet ott. :( :)"
" Iza is azt mondta hogy jó volt.Játszott benn,meg volt vmi göndör:)És jó volt megszületni is,vmi szagot érzett:)"
" Dudika azt mondta, hogy emlékszik és mikor megkérdeztem milyen volt ez volt a válasz: mókás! :D Meg nagy nehezen annyit mondott még, hogy nem látott semmit. :)"
" Iringó azt mondta, h kalimpált a vízben...amikor kijött a pocakomból, akkor hideg volt. "

Máté már nem emlékszik, viszont Samcit sikerült kifaggatnom.  Magától nem volt valami bőbeszédű, de ahogy kérdezgettem, több mindent mondott.
Samu első körben azt mondta, hogy nem emlékszik. Aztán ahogy tovább puhatolóztam, azt mondta, hogy sötét volt és félt. Hogy mitől, azt nem tudta megmondani. aztán azt mondta, hogy a pocakomban a pocakomtól félt ... hm.
Másnap újra előhoztam a témát, akkor pedig a következő válaszokat kaptam:
ami mindig fix volt, és magától mondta, az az, hogy félt. Ma már azt mondta, hogy azért félt, mert sötét volt.
A cikkben vagy a kommentekben olyat is olvastam, hogy magára a születésre is emlékeznek. Sami részleteket nem mondott, csak azt, hogy jó volt megszületni. Kérdeztem, fájt-e valamije, erre nem volt a válasz. Viszont hideg volt, amikor kibújt.
Kérdeztem, volt-e valami mellette, azt felelte, hogy nem, arra pedig, hogy mit csinált odabent, azt felelte, hogy aludt. Igaz, hogy úgy kérdeztem,, hogy mit csinált odabent, játszott, úszkált vagy aludt? 


kapcsolódó cikk itt olvasható:
http://felicitasz.blog.hu/2009/10/12/a_negyevesed_meg_emlekszik_a_szuletesere
rettentő érdekes és izgalmas.
Lehet, kicsit jegelem a témát, és kb. fél év múlva visszatérek rá. Aztán ha aktuális lesz, Pepcsit is kíváncsian kifaggatom :)

Újabb nyavaja ...

Samci vasárnap délre újfent belázasodott. Pedig már reménykedtem, hogy vége a betegség szezonnak. Tévedtem. Bár igaz, hogy ebben a változékony időben -amikor süt a nap meleged van, ha elbújik szabályosan fázol- könnyű megfázni. Du 38,7 volt a láza, és estére is felkúszott, igaz, csak 38,2-ig, de hogy belekukkantottam a szájába, láttam, nem a foga, hanem a szájában levő kis pattanásszerű valami fájhat, ill. a nyelve közepén egy fél kisujjkörömnyi piros kör van, ami miatt nem is nagyon tud enni. Vasárnap csak levest, ill este tejbedarát evett. Még a tictacot és a pez-cukorkát is kiköpte ... csíphette szegénynek.

Vírusos fertőzés, és nem csak ezen a 2 helyen, hanem a torkán is.
Kapott ab-ot , és mivel ma megint belázasodott, adtam is neki, ill. köptetőt, és ecsetelőt a nyelvére, szájába.
A gyógyszereket gond nélkül beveszi, legfeljebb megjegyzi utána, hogy nem volt jó íze. Iszik rá, aztán minden ok. Az ecsetelés már más tészta ... Gyógyszerész szerint annyira le kell dörzsölni a nyelvén levő körről a lerakódást, hogy vérezzen. Gondolom akkor tisztulna ki teljesen. Először nem sikerült, nagyon küzdött, persze azért kenegettem neki. Sírt szegény.
Délben azonban nem hagyhattam magam, hisz ha 2-3-szor alaposan le van tisztítva, akkor sokkal gyorsabb lesz a gyógyulás. Lehet, az első tisztogatás után már alapban is könnyebben lejön a lerakódás. sikerült is, kevés dörzsölés után vérzett is neki ... viszont gondolom, hogy csípte, és nagyon fájt is neki ... sírt ... nagyon ... én meg majdnem vele. de aztán kis idővel enyhült neki, aztán elaludt a drága. de előtte csak mondogatta: nagyon fáj ...
remélem, hamarosan meggyógyul, és a jó étvágya is visszatér.
Dokihoz szerdán vagy pénteken kell visszavinni (pénteken csak helyettesítés lesz - viszont az ab-t addig biztosan szedjük).

Zsombi szülinapja

A húsvéttal egybekötött Pepcsi-szülinap után szombaton újabb szülinapi buliba voltunk hivatalosak. Zsombi (a gyerekek keresztszüleinek a gyerkőce) töltötte be a 6. életévét.
Miután délután felébredtek a gyerekek, összeszedtük a Zsoltit (éjszakás volt, aludt, mi pedig de anyuéknál voltunk), az ajándékot, a fél tortát és a hozzávalókat, és elindultunk a hegyre. Mert pincebuli volt a szülinap. Sajnos az időjárás csak annyiban volt kegyes hozzánk, hogy nem esett az eső, de sajnos felhős, elég hűvös, szeles idő volt.
A pincénél azonban volt fedett, részben védett terasz, így nem fáztunk. Mire odaértünk, már javában folyt a buli. Zsombi mellett még egy ovistársuk volt ott, ill. Zsombi unokatesói (akiket ismerünk), ill. Marcsi barátnői + két gyerkőc.
Meglepetésként Zsombinak is megcsináltam a teknősbéka-tortát (otthon a túrós részt, aztán a dekorációt kint a pincénél, hogy ne barnuljon meg a banán). Amíg én tevékenykedtem, a gyerekek  játszottak. Sami ment a nagyok után, de semmi probléma nem volt vele, a nagyok pedig jól elbóklásztak. Pepcsi pedig végig jól elvolt: mindegy volt, ki tartotta, mindenkinél jól érezte magát, aztán nekiállt enni, és csipegetett pogácsát, aztán a teknős-torta lábait is lenyúlta. hiába, imádja a banánt :)
Mindenki csak ámult, milyen nyugis, aranyos baba ... mert az :)
Samcinak a hinta is nagyon tetszett, csak legyen, aki löki. Talált egy 3 kerekű bicajt, utána azzal tekert, tolatott.
Finomakat ettünk (kemencében sütöttek egészben csirkét, hagymás fincsi husit, kemencés lángost). Volt fasírozottból süni, mézes-krémes, gesztenyés torta.
Jól éreztük magunkat, és a kis ünnepelt (na meg a nagy is - Zsombi apuja épp aznap ünnepelt) is jól szórakozott.
A következő szülinapon Samcit ünnepeljük - aki alig várja, hogy végre ő fújhassa el a tortán a gyertyát!

Együtt

Mindenki másképp csinálja ...
annyiban változtatnék rajta, hogy minden gyereknél másképp csinálja.
A kiskádtól való elszakadásról lenne szó.
Máté kb. 7-8 hónapos lehetett, amikor átköltöztettem fürdésre a nagy kádba. Kapott egy törölközőt a kis testecskéje alá, arra fektettem, és így, feküdve fürdettem elég sokáig. Aztán amikor stabilabbnál is stabilabban ült, akkor már ültettem.
Aztán amikor Samci átkerült Mátéhoz, nem lehetett ugyanez a módszer, hisz Máté szeretett játszani a vízben, ahhoz pedig több víz kellett, a fekve fürdetéshez pedig kevesebb. Ezért amikor Sami 8 hós körül volt, beszereztem neki egy fürdetőkarikát, így maradhatott a sok víz, de Sami is a nagy kádban fürdött. Szerette.
Pepcsi 1 éves koráig a kiskádban fürdött a nagyokkal egy időben: mama fürdette a Pepcsit, én pedig a nagyokat (persze amíg Pepcsi kicsi volt, addig fordítva volt, de amikor már nagyobbacska lett, cseréltünk, hogy ne a mamának kelljen nagyot hajolnia a nagyokhoz).
A kiskádban is ült már Peti egy ideje, de már foglakoztatott, hogyan és mikor kellene összeereszteni a többiekkel :)
Hétfő este Zsolti focizni volt, a mama pedig még nem ért át, de Pepi nyüszi volt: gondoltam megfürdetem őket. Együtt. Nagyok részéről óriási volt a lelkesedés, hogy vééégre, a Peti velük fürdik. Aztán mielőtt még véghez vihettük volna a tervet, megérkezett a mama, de a nagyok már annyira beleélték magukat, hogy nem akartam visszavonni az ígéretemet.
Nem arattam osztatlan sikert a közös fürdőzéssel ... legalábbis az elején nagyon nem tetszett Petinek. Lehet, a víz is kicsit meleg volt, na meg sok-sok víz volt, nem tudta, mit is akarok, de aztán hamar lenyugodtak a kedélyek egy fürdős-Pongó segítségével.Tegnap sem volt másképp a kezdeti sírás, de hamar megnyugodott. Remélem, ma már nem fog pityeregni.
A fürdetőkarika hely hiányában nem került elő, hisz Máté ül a kád egyik végén, Samci a másikon, és pár hónapja még elképzelhetetlen volt számukra, hogy hol is fog elférni Peti ... fürdetőkarikában biztosan sehol, de simán, ülve igen. Máté magára vállalta, hogy majd az ő ölében (lába között) ül Pepcsi, és ő majd fogja hátulról és vigyáz rá. Így is lett.
Szóval újabb 2 babás holmi lett, amit kinőttünk: a kiskád és a fürdetőkarika ... suvickolás után meg lehet szabadulni tőlük ... (eladásra gondoltam :))

Húsvét, locsolkodás és húsvéti szülinap

Vasárnap: a gyerekek nagyon várták a nyuszit. Egy gond azonban volt: nem készült itthon nyuszifészek. Viszont a nyuszi csak és kizárólag nyuszifészekbe tud tojni ...
De miért is nem lett nyuszifészek csinálva? Ennek időjárási oka van: szombaton a fiúk átmentek a Vera mamához fészket csinálni. Túl sokáig maradtak, és közben elkezdett szakadni az eső. Ugyan a mamánál elkészült a fészek, itthon már nem volt rá lehetőség. Ezért vasárnap reggel a gyerekek első dolga a felöltözés után a nyuszifészek-készítés volt. Kivonultak az apjukkal, és tépték, tépték a füvet :) majd reggeliztek.
Aztán mivel a mamánál volt fészek, átvonultak megnézni, tojt-e bele valamit a nyuszkó. Addig anya átment nyusziba, és gyorsan betettem a fészekbe az ajándékokat és a csokikat.
Boldogan jöttek haza a mamától, és amikor meglátták, hogy itt is járt a nyuszi, még jobban örültek.
Mamától mindegyik kisautót kapott (persze a csokinyuszi, csokitojás mellett), tőlünk pedig Sami Thomas, a gőzmozdony-os könyveket, Máté pedig 2 beyblade-et.
Aztán felmentünk a Marika mamáékhoz (Sami kirakót, Máté beyblade-arénát kapott ... persze Pepcsinek is hozott a nyuszi valamit :nálunk egy kis varrott labdát, anyunál kormánykereket, Vera mamánál bébikaját).
És azzal, hogy anyuékhoz mentünk, elkezdődött -kicsit előrehozottan- a locsolkodás is. Szomszéd néni szólt, hogy feltétlenül várja a fiúkat, viszont ő hétfőn nem lesz otthon. Szóval a fiúk átvonultak, és becsületesen elmondták a versikéjüket, és locsoltak.

Sami verse (ő csak ezt tudta, de mindenhol ügyesen elmondta):
Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam,
el akart hervadni, szabad-e locsolni?
Máté 4 verset tudott. Megbeszéltük, hogy az utoljára tanult hosszút mondja majd, de aztán mire odaért, addigra a másikat szavalta. (aztán hétfőn már a megbeszéltet mondta).
Ő ezeket tudta (a Zöld erdőben ...-en kívül):
1. Zöld erdőben jártam, két kis bocsot láttam,
szeretik a mézet, ide a pénzet. (csak a Marika mamánál volt engedélyezve ... már tavaly is)
2. Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam,
az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam.
3. Korán reggel útra keltem,
se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
térdig kopott már a lába,.
Bejártam a fél világot,.
láttam sok-sok szép virágot,
a legszebbre most találtam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
locsolásért jár egy puszi.

Aztán hazahoztam aludni őket, majd délután a Marikát és a leányait is meglocsolták.
Délután még elmentünk az Ilonka nénjéékhez is.

Hétfőn alig várták, hogy locsolkodni induljanak. Nagyon be voltak sózva. Felöltöztek, megreggeliztek, és indultak.
És hogy merre jártak?
Természetesen engem locsoltak meg először.
Jártak a Vera mamánál, a Piroska néninél, Marika mamánál, Erzsi néninél, Páléknál, a keresztanyujuknál, Ilonka nénjénél, Hannánál, és Samci járt a Gabikánál is.

Délutáni alvás után a Zsombiékat vártuk, hogy vendégségbe jöjjenek. 5 körül értek, és velük a húsvéttel egyetemben megünnepeltük Pepcsi első szülinapját is. Amíg a fiúk délelőtt locsoltak, én készülődtem: csináltam kaszinótojást, tormakrémes sonkatekercset, sajttekercset, sajtos rolót és elkészült Pepcsi tortája is, egy túrókrémes, babapiskótás teknős-torta.
Amíg a fiúk délben aludtak, feldíszítettük a konyhát, nagyon nem volt jó időnk, kint nem tudtunk volna huzamosabb ideig lenni.
Gyerekek jól elvoltak bent, aztán örültek a nyuszinak, csodálták a tortát, persze enni nem nagyon ettek. Aztán kicsit később ki kellett velük menni. Még jó, hogy Pepcsi bárkivel jól elvan, így ő bent maradhatott.
A tortából csak a  teknős banán-lábait ette, hisz épp előtte uzsonnázott, de másnap nagyon jóízűt evett a túrós-babapiskótás tortából is :)

Samci az oviban, Máté a boltban

Mennyire mások a gyerekeim ...
természetre inkább, kinézetre még mindig azt hallom, hogy lehetnek ennyire egyformák.
Csütörtökön, amikor mentem Samiért (meg Mátéért is, de most Samciról van szó), az óvó néni azzal fogadott, hogy bizony bemutatkozott Sami. Nem lehetett jó napja, vagy nem tudom mi lehetett, de verekedett, lökdösődött, és a cselekedetei következményeként az óvó néni mellett kötött ki (következő lépés vajon a sarok lesz?).
Furcsa ez nekem, Máté soha nem állt a sarokban, nem volt vele semmiféle magatartásbeli probléma az oviban, pedig otthon eléggé értetlen.
Persze tudom, hogy Sami más, talpraesettebb, életre valóbb, leleményesebb, nem hagyja magát, ha bántják visszaüt, de nem csak vissza, hanem oda is. Bár ő azt mondta nekem, hogy nem verekedett, aztán kibökte, hogy lelökte a Jocikát a székről, és hogy azért bántotta a Krisztiánt, mert ő játszani akart vele (vagy a játékkal, ami a Krisztiánnál volt), de a Krisztián azt nem akarta. És mivel Sami erősnek érzi magát, így gondolom, odacsapott. Múlt héten,a mikor a tavaszi szünet és a betegségek miatt össze voltak vonva, és Sami volt az egyetlen kicsi, délben azzal fogadtak a nagyok, hogy Samci a főnök ... mi lesz itt, ha nagyobb lesz? Hisz ősszel is még csak kiscsoportos lesz a lelkem ...
Én mondjuk arra sem biztatom, hogyha bántják, adja vissza (apja igen, és az óvó nénitől is hallottam már -az elején amikor még csak oviba kezdtünk járni), de nem csodálkozom, ha Sami odacsap, akkor vissza is fogják neki adni. Aztán vagy letörik a szarva, vagy nem, vagy majd az idő maga oldja meg, hogy változik, és komolyabb lesz, és nem verekszik.

Máté
Csütörtök reggel, amikor vittem őket az oviba, Máté hozta magával az Erzsébet-utalványt, amit a mamától kapott pez-cukorkára. Nem akartam bemenni a boltba, de mondtam neki, hogyha  előre szalad, akkor bemehet, választhat 8 pez-cukorkát, fizethet és jöhet ki. Tudja, hogy hol van a  boltban, el tud 8-ig számolni, és tudja azt is, hogy mi a forgatókönyv a boltban, ha vásárolunk, hisz már közeledik a 6. szülinapja :)
Nagyon lelkes volt, előreszaladt, mi pedig a bolt előtt megvártuk. Természetesen zökkenőmentesen ment minden, ügyesen megoldotta. 8 cukorkával jött ki, mindegyikből 2-őt vett, egyet magának, egyet Saminak.
Olyan boldog volt, hogy ő egyedül vásárolt a boltban, mesélte az óvó néninek, a mamának.
Egyszer már volt egyedül a boltban (Marikánál), de ez mégiscsak a nagybolt volt :)

Kert / udvar

Amikor ide költöztünk (lassan 7 éve), az első tavaszon nagy lelkesen virágos portát szerettem volna. Az első lépés a muskátlis ablak volt. Aztán lett hozzá felakasztható petúnia is. Következő évben már alábbhagyott a lelkesedésem ... okultam az előző év tapasztalatából, hogy az én virágaim sajnos kiszáradnak, ha nincsenek locsolva. Aztán sóher vagyok, Istenem, sajnáltam pénzt kiadni virágokra.
Tavalyelőtt a járda mellett, az egyik oldalra végig büdöskét vetettem. Gyönyörű volt, igénytelen egy virág ... épp nekem való :) A másik oldalra, a kerítésen belülre, végig a kerítés mellé törökszegfűmagot vetettem. Gyönyörűen virágzott tavaly. Imádom. Ami nem tetszik benne, az az, hogy 2 évente nyílik csak, és kb. 2-3 hét alatt el is nyílt. Emiatt a büdöske sokkal hálásabb: egész nyáron virít és a fagyokig kitart.
Tavalyelőtt vettem még bohócvirágot, mert Máté azt választotta. Jó választás volt. Szintén gyönyörű, érdekes virágai vannak, és egész nyáron nyílott. Tavaly viszont nem volt az árusnál.
Idén odáig jutottam, hogy miért akarok a virágokon spórolni (de persze akarok, de azért virágok is legyenek), hisz egész nap itthon vagyok, had gyönyörködjek már bennük ...
Olyan jó kis ötletet láttam: farönk volt fektetve, virágtartónak kialakítva. Olyan klassz volt, gondoltam ilyen nekem is kell. A bibi csak az volt, hogy nincs itthon farönk. Anyuéknál volt, nem olyan nagyon vaskos, de megfelelőnek láttam azt is. Zsolti viszont nem volt valami lelkes, pedig annak is utánaérdeklődtem, hogy semmi extra szerszám nem kell a kivájáshoz, fűrésszel megoldható, de ő nem volt olyan lelkes az ötlet hallatán. Viszont ennyiben nem hagytam volna a dolgot, ha nem áll elő a dédi az ötletével, miszerint van a padláson teknő, vigyem el, tökéletes lesz az is ... az lett. Elhoztuk, fiúkkal lefestettük, földet tettem bele, és virágmagokat szórtunk bele. Remélem nemsokára elkezd bújni, és nagyon klassz, gyönyörű dísze lesz az udvarnak. Azért boltba menet, amikor láttam idén először a virágárust, és láttam, hogy idén árul bohócvirágot, nem állhattam meg, hogy ne vegyek párat ... ezek még bent várakoznak, lévén, hogy elég hűvös az idő ...
Szóval idén szép, virágos portát akarok, persze nem nagy befektetéssel, de mégis legyen ...
Büdöskét elültettem, törökszegfűmagot a kút köré szintén (nagyon nem szeretem, amikor a gyerekek a kút körül játszanak, és ez az ötlet ugrott ki a fejemből. gyönyörű lesz jövőre, már előre látom :) Teknőkben a virágmagok elvetve. Van még pár cserepem, hogy ne legyenek üresek vagy veszek valami olcsó, de szép virágot bele, vagy ültetek bele büdöskét :)

Kert: világ életemben azt mondtam, hogyha saját házam lesz, soha, de soha nem fogok kertben veteményezni. Eddig tartottam is magam ehhez az elvhez, de idén úgy döntöttem, lesz egy kis veteményesem ... nem sokminden, de mégis valami :) Cukorborsó, hagyma, zöldbab, kifejtős bab. A cukorborsó és a hagyma szépen kikelt az én nagy nagy örömömre.
Éééés, végre! Gyümölcsfákat is ültettünk: cseresznyét, sárgabarackot, őszibarackot, datolyaszilvát (remélem, mind megered!!!), és a teraszra dézsába áfonyát (vagyis ezt csak fogok, de a kis csemete már megérkezett.

Szóval sohase mondd, hogy soha ....

Nagyszombat

A mai (nagyszombati) nap kicsit mozgalmasan telt. De hogy is telhetne másképp?
Zsolti délelőttös volt, így egyedül voltam a 3 gyerekkel.

1. szódásautó: ami nélkül a szombatok (akármilyen, lehet karácsonyi szombat is) nem telhetnek el. És amit a gyerekek nagyon várnak, hisz a szódacserélésért mini cukrot ad a szódás bácsi :) Rendszerint kivonulnak a szódával és a pénzzel a kezükben, és várják a szódásautót.

2. Szódacserélés után indultunk a boltba. Kocsival mentünk, mert eléggé lógott az eső lába, másrészt anyuékhoz is menni kellett (cékláért), másrészt siettünk haza, mert a Pepcsi álmos lett, nekem meg millió dolgom volt.
Beszereztük a céklát, a zöldségesben a lilakáposztát és a répát, boltban a hiányzó alapanyagokat, na meg a pez cukorkát.

3. Pepcsi-altatás után nekiálltam a kalácsnak és a tojásfestésnek. Logisztikázni kellett kicsit, lehet, jobb lett volna, ha nem párhuzamosan csinálom a kettőt, de akkor több lett volna az üresjárat ... bár akkor lett volna időm kiteregetni, amire így csak 4 körül került sor.
Persze nem lett volna a tojásfestés olyan nagy kaland, ha nem találom ki, hogy idén természetesen akarok festeni. Ami ugye jóval több előkészületet kíván, mint a lemosom a tojást, megfőzöm, vízben feloldom a tojásfestéket, ecetet tesz hozzá, és már mehet is bele a forró tojás, hamarosan pedig kifelé.
Először arra gondoltam, hogy egyféle tojást festek csupán, de aztán változott a terv. 4 féle lett. Vagyis pontosabban annyi, ahány tojás, mert bizony 2 egyforma színűt keresve sem lehet köztük találni ... és bizony ilyen színek sem sikerülhetnek porral ...
a, barna: vöröshagyma-héjat főztem fél órát, majd belekerültek a tojások, főttek kb. negyed órát, majd álltak még egy darabig a lében (ezt nem is szűrtem le a lilahagyma-lével egyetemben). szép, egyenletesen barna tojások lettek így ... a hagymásak lettek a legszebbek
b, lila: vagyis lilának indult lilahagyma-héjból, de inkább barnás lett, kicsi lila beütéssel ... de szép, ez tetszik nekem a legjobban.
c, kék: apróra vágott lilakáposztát kellett főzni fél órát, majd le kellett szűrni és a levében megfőzni, majd állni hagyni a tojásokat. Rettentő keservesen akarta befogni a tojásokat, lehet, több káposztát kellett volna felszelnem, de a végére halványkékre sikerültek. de mind más-más kék lett a tojás eredeti színétől függően. Ilyen kéket tuti nem tud a tojásfesték ...
d, piros: céklából készült a lé, a lilakáposztás módon, de ez abszolút nem akarta befogni ... amíg állt, addig átmentem a Pepcsiért a mamához, onnan viszont nem csak a Pepcsit hoztam el, hanem a piros tojásfestéket is ... mivel azonban a céklás lé valamennyire foltosan, de rettentő halványan befogta, így már a tojásfesték is foltosra fogta. Máténak tetszik, azt mondtam neki, hogy ilyen tojást nem tud ám mindenki festeni ...

Kalács nagyon finom lett, bár a töltelék kifolyt alul ... legközelebb máshogy fonom össze.

4.Közben volt egy Samci, majd egy Pepcsi-altatás is :)
Aztán nekiálltam morgó-csúcsot csinálni ... ááá, csak ne tartana olyan soká. ... de elkészült, utána ki is teregettem végre, aztán játszottam Pepcsivel (Máté és Samci leléptek a mamához nyuszifészket készíteni - közben elkezdett szakadni az eső). Evett is Pepi, aztán hazajöttek a gyerekek, én meg leültem ide ...

Megyek, még játszok velük, aztán jön az esti rutin :)

Húsvéti készülődés

Múlt héten reggelente Zsolti vitte a gyerekeket oviba, a héten pedig én (gyalog megyünk mostanában: egyrészt jó idő van, másrészt spórolunk, és nekem igazán jól is esik a napi 2*-i tempós séta). Útközben, a vendéglő előtt van kirakva egy tojásfa ... csupasz, fehér fűzfaágon lógnak a színes műanyag tojások. A lényeg, hogy Sami mindkettőnknek, minden reggel elmondta, hogy neki ilyen tojásfa pont jó lesz :)
Egyik reggel, amikor vittem a gyerekeket, az óvó néni és a dadus és ilyen fűzfaágat "nyúzott". Kapva az ötleten, hogy akkor nekünk is jó lenne ilyen fa, gyorsan megkérdeztem, hol tudok ilyen ágas-bogas fűzfaágat találni. Az ovi szomszédságában épp van ilyen fa, úgyhogy megkértem a kedves Irénke nénit, legyen szíves nekem is adni belőle. Kaptam ... nem kicsiket, nem keveset :)
Amikor hazaértünk és elaltattam a gyerekeket, nekiálltam én is "megnyúzni" az ágakat. Közben jött a mama, ő is leült segíteni ... jó sokáig tartott, de megérte, szépek lettek. 4 nagy ág volt, 2 felé osztottam: egyik belülre került egy vázában, másikat az udvaron helyeztem el, majd feldíszítettük: kicsit ugyan csupaszak lettek, mert későn volt már, nem kaptam fára akasztható tojásokat, ill. ami nekem van, azok egy ideje a 2 barka-tojásfámat díszítik. Ezekről is csempésztem le, ill. a réges-régen kifújt szép tojásaimat is megtaláltam, és azokat is felakasztottuk a kinti fára.
Samci nárciszokat is hozott nekem, én egy jácintot vettem ... nagyon jó tavaszi hangulatú kis sarkocskák lettek.
Igaz, a terasz hagy kívánnivalót maga után, de mivel garázsunk még nincs, így valahová pakolni kell az eső elől ... jobb híján a teraszra.
Sajnos húsvétra elég ramaty időt mondanak ... tavaly is az volt :( de azért várjuk!