2012. május 28., hétfő

Félig első

Tegnap kitalálták a fiúk (a két nagyobb), hogy a Vera mamánál alszanak. Máté már többször aludt a mamánál (Lacival), de Sami még soha.

Máté már kora délután átcuccolt, vitte a pizsijét, papucsát, fogkefét, fogkrémet és a mesekönyvet. Aztán kb. fél 4-kor elment a mamáék után, és onnantól kezdve nem is láttam.
Samci is lelkes volt délután, miután felébredt, ment a mamához, mentek a nénjéhez, és őt sem láttam, míg 7 előtt megjelent, hogy jött a cuccáért. Már összekészítettem neki, elköszöntem tőle, aztán elrobogott a trakijával.
Megfürdettem, megvacsoráztattam Petit, közben ők is megfürödtek és megvacsoráztak a mamánál. 8 órakor viszont hallottuk a lépteket :) Megjelent Samci pizsamában, pulcsiban ... jött aludni.
Nem csodálkoztam. Arra nem emlékszem, hogy Máté anno visszakozott-e az első mamánál alváskor, de arra határozottan igen, hogy egy nyári napon kitalálta, hogy az udvaron alszik az apjával a sátorban, aztán fürdés és vacsi után kivonultak, aztán kb. fél óra múlva meg be ...Azóta sem volt sátorban alvás, de gondolom, hogy Sami legközelebb talán már éjszakára is marad. Hisz itthon is alszik a mamával, a következő lépés a mamánál alvás lesz.
Szóval ez egy majdnem első, egy félig első mamánál alvás volt :)

Cukorborsó

Tegnap volt a nagy nap, mikor a életem első saját kertjéből az első termést szedhettem. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire lehet a veteményeknek örülni, figyelni a növekedésüket, nézni, ahogy virágzik, majd termést hoz.
Rajnai törpe ... a korai cukorborsó, ami végre termést hozott. Nem túl nagy hüvelyek voltak rajta, hisz mint a neve is mondja, törpe, és maga a növény is igen alacsony és kicsi, de cukorborsó ...
Leszedtem, lett egy kisebb fél vödörrel. Máté imád pirgálni, de tegnap este viszont nem volt itthon, a mamánál készültek aludni, így egyedül álltam neki.
40 deka lett, épp egy levesnyi ... ma meg is főztem, és hmmm, nagyon finom lett! Imádom egyébként is a friss, zsenge cukorborsólevest, de ennek számomra még finomabb íze lett attól, hogy nálam, nekünk termett :)
Ezt is megértük ...

2012. május 22., kedd

Elintéztem magam ...

Az egész a virágok miatt van ...
Múlt héten végre visszakerült mindkét redőny a fiúk szobájára. Viszont épp miattuk az ablakpárkányra helyezett virágok nem fértek el. Ha meg úgy csináltam, hogy ne szédüljenek le, akkor meg a redőnyöket nem lehetett teljesen lehúzni, csak a cserepek széléig ... Így viszont világosabb volt.
Mit tegyek? Olyan szépen nyílnak a bohócvirágok, kár lenne épp a ház elől elvenni. Arra jutottam, hogy a pince előtt vannak jó nagy (és nagyon nehéz) fatuskók. Zsoltinak is említettem, hogy mik a terveim, de nem mozgatta nagyon füle botját sem. Tegnap focizni volt, és meg hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy majd én szépen előre görgetem őket.
Az elsővel (a kisebbel) nem volt különösebb gond, bár az is elég nehéz volt. Kézzel kezdtem görgetni, de hamar áttértem a lábamra. Még jó, hogy lejt is az udvar, így még könnyebb volt.
Aztán a másodikkal jól megszenvedtem, de akkor még nem éreztem, hogy akármim fájna. Nagyobb, sokkal nehezebb és szerencsétlenebb volt a 2. tuskó, ugyanis nem henger alakú volt, hanem a teteje keskenyebb, az alja meg szélesebb. Görgettem, görgettem, de ezen okból nem gurult szépen egyenesen, hanem a keskenyebb felé mindig elfordult ... én meg mindig visszaigazgattam ... ez lehetett az egyik, amit nem kellett volna csinálnom, hagytam volna  a francba az egészet. De csak célba értem vele ... a felállítást és a pince elől kivadászást (lécek, meg mindenféle akadályok körül) szintén nem kellett volna erőltetnem. Nagyon nehéz volt a fránya tuskó.
Este már éreztem, hogy fáj a vállam, de még viszonylag könnyen el tudtam aludni. Viszont amikor Pepcsi fél 1-kor ébredt, azt hittem, csillagokat látok ... Alig tudtam letenni, aztán csak forgolódtam, sehogy se tudtam elaludni. Bekentem a vállam lóbalzsammal és képes voltam kimenni egy fájdalomcsillapítóért, mert azt gondoltam, talán valamivel jobb lesz. Jobb is lett szerencsére, és amíg aludtam, nem is éreztem, hogy fáj (de csak hanyatt tudtam aludni, fordulni meg sem próbáltam), Most viszont, hogy felébredtem ... ááá, alig tudom mozgatni a jobb vállam, de ha meg is mozdítom, borzasztóan fáj ... én banga jószág, miért hiszem már azt, hogy muszáj mindent nekem csinálnom? Most aztán átkozhatom magam ...
A virágoknak viszont jó helyük lett, de ez egy nap csúszással és az én jelen szenvedésem nélkül is megvalósítható lett volna egy erős férfiember segítségével.

2012. május 21., hétfő

Fondant tapasztalatok

Életem első fondant borítású tortáját készítettem a hétvégén. Samci maci-tortájáról van szó.
Eredetileg pillecukros fondantból szerettem volna, de meggondoltam magam és mézes lett.
A tortatalap kiskuktától származik, és nagyon finom lett. Könnyen szelhető, de legközelebb nem fogom laponként sütni, hanem egyben. 21-22 cm-es tortaformába 2 tojással ír egy lapot, amit félbe lehet vágni. 3 lapot sütöttem, 2-ből lett a maci feje, a maradékból pedig kiszabtam a füleit és a nyakkendőjét. Eredetileg nem lett volna nyakkendője, de olyan sok tészta maradt, hogy muszáj volt felhasználnom, és még így is sok maradt ... aztán csak elkopott :) Nekem sajnos mind3 felpúposodott, pedig felhúzkodtam én is a tortaforma oldalára. Viszont a legfelsőt hagytam púposan, így gömbölyűbb lett a maci feje. A krém pedig ez volt. A krémet is duplán csináltam, mert elég felületesen olvastam, és a rum sorában levő zárójeles megjegyzést nem figyeltem, miszerint kiskukta a tortához 3 adag krémet csinált, igaz annak a 2/3-át használta fel. Szóval az egy adag nekem kevés lett, kellett csináljak még egy felet, de így bőven elég lett a lapok közé és a tortára is (fülekre, nyakkenőre is), bár tény, hogy a lapok között nem volt vastagon.
A fondant receptjét innen vettem, de kiskuktánál is megtaláltam ugyanezt. Előző nap meggyúrtam a fehéret, nagyon jó állagú lett, a barnát pedig még egy nappal korábban megcsináltam és kakaóporral színeztem. Valami miatt ennek másabb volt az állaga, keményebb volt, mint a fehér, de azért ez is jól formázható volt és nem volt vele nehéz dolgozni. Ami meglepő volt számomra, hogy valahol 500 gr porcukrot írt, de ennél jóval több kellett. Végülis a tortabirodalmas oldalon írja, hogy a mérőkanál nagyságától is függ, mennyit vesz fel, 400-1000 gr is kellhet. Nem voltam elég porcukorral felszerelkezve, de szerezte :)
Kissé ragadós volt, amikor fóliába csomagoltam és hűtőbe tettem, de egyáltalán nem volt vészes. Szombaton reggel kivettem a hűtőből (egy órával a megmunkálás előtt szobahőre kell tenni), aztán átgyúrtam, és kinyújtottam. Volt, hogy kicsit elszakadt (túl hirtelen nyújtottam), de újra összegyúrtam és sodortam. Nem volt nehéz sodorni (csak először) és nem szakadt akkor sem, amikor a tortára varázsoltam. A barnával annyi bajom volt, hogy meglátszott rajta a porcukor, de némi simítás után eltűnt. A maci-fejet nagyon egyszerű volt beborítani, különösebb gond a füleknél sem volt, de mivel az nem volt olyan szép egyenletes, mint a kör, így nem sikerült olyan szépen. A legkevésbé szép pedig a nyakkendő lett, mert a fehér fondant kissé puhább és szakadósabb volt. Nem kellett nagyítóval keresni a hibákat, de nem voltak olyan nagyon kirívóak sem.
A fondant baromi édes, bár én nem ettem a tortából (amikor már egyben volt), de a gyerekek felfalták a torta mellé tett fondantból kiszúrt szíveket és macikat is. Egyik sem panaszkodott :)
Barnából másfél adagot csináltam, fehérből felet, de maradt mindegyikből annyi, hogy Máté süni-tortájára is elég lesz :) A fehérnek kb. a fele sem fogyott el, a barnának kb. a fele
Akinek még kérdése van, bátran tegye fel, ha tudok segítek, bár ettől az egy alkalomtól nem lettem szakértő, de igyekeztem a dolgoknak utánaolvasni.

2012. május 20., vasárnap

3 éves nagylegény: Samu

Ma 3 éve született Samci. Pontosan 23:05-kor.
Őt ünnepeltük tegnap. Nagyon várta Sami, és nagyon várta a vendégeket is. Aztán amikor odaértek, ő épp nagy homokozásban volt, úgyhogy nem nagyon foglalkozott senkivel.
 Aztán minden gyerkőc feloldódott, és szépen játszottak. Semmi gond nem volt. Mindent kipróbáltak, homokoztak, csúszdáztak, bicikliztek, járgányoztak, trambulinoztak. A legnagyobb sikere ennek volt, és bár a nagyobbak csak egymás után, sorban mehettek be, különösebb gond nem volt ezzel. Máté kissé nehezen viselte a várakozást, de kisebb nyekegés után kivárta a sorát. A kicsik (Szonja, Hanna, Sami) együtt ugráltak.
Finomakat ettünk: volt szendvics, sajtos, mézes krémes, Ancsa hozott sörkiflit. Plusz a torta.
Szép lett, finom lett, de magamnak csináltam. Vagyis Saminak, de ő látta már délelőtt is, délután meg addig látta mindenki, amíg kivittem, Sami elfújta a gyertyát és elégett a tűzijáték. Aztán szeleteltem. Maradtak a képek,amin lehet csodálni. Mert csodálni csak én csodáltam, miközben készítettem, a többieknek nem volt rá ideje :) Hát, ez a torták sorsa: készülnek órákon keresztül, csodálják pár percig, aztán felfalják gyorsan :)
A maci torta mellé fondantból szúrtam ki szíveket és mackókat is, amik villám gyorsan el is koptak. Ahogy letettem Samci elé a tortát, minden gyerek rávetette magát. nem tudom, mit hittek, miből van, de egyik sem panaszkodott a tömény cukormázra :)
Tortaevészet után újabb játékkör jött, aztán elérkezett a 7 óra és szép lassan minden anyuka elejtette a gyermekének, hogy lassan ideje indulnunk ... persze a gyerekek még pár perc plusz időt kikönyörögtek, de aztán minden vendég hazaballagott ... én gyerekeim meg a fürdőkádba.
Samci szülinapján nem akartam vetélkedőt, versenyt rendezni (tavaly Máté szülinapján nagy sikere volt). Ők még picik, de Mátéén, ahol nagycsoportos ovisokból lesz pár fiú, feltétlen fogok.
Este kérdeztem Samutól, hogy milyen volt a szülinap. Válasza: Holnap is lesz? Azt hiszem, ez mindent elmond a mai napról :) Ő is elégedett volt és jól érezte magát. Ezt bizonyítják a képek is, amiket itt tudtok megnézni:ttps://picasaweb.google.com/109339403226233389469/2012Maj?authkey=Gv1sRgCKCSv7jU6vHQGw#5744578527454963634

És a kapott ajándékok: tőlünk Mátéval közösen kapták a szülinapokra a trambulint, Marika mamától Verdás medencét kapott/kaptak, déditől pénzt, Vera mamától pólót, Hannáéktól, Szonjáéktól társast, keresztanyuéktól vegyesen tusfürdőt, vicces fogselymet, fogmosó időmérő homokórát :). De hogy Samit mennyire nem érdekli még mindig az ajándék ... abszolút nem. Társassal Máté játszott, és ő lelkesen jelentkezett előre az ajándékgyűjtő szerepére is :)

Méhek

Vasárnap délután, miután hazaértünk anyuéktól, letettem Samit aludni, Pepcsit pedig tisztába tettem. Épp a pelust akartam kivinni a kukába, de ahogy kiléptem az ajtón, nagy duruzsolást hallottam. Felnéztem, és a tető mellett egy fekete foltot, egy méhrajt láttam. Nem lepődtem meg különösebben, máskor is volt már rá példa, hogy méhraj vonult át a ház felett, de azért bementem és becsuktam a konyhaablakot is. Biztos, ami biztos.
Pár perc múlva jött a szomszéd, hogy figyelmeztessen: ne engedjem ki a gyerekeket, mert épp egy méhraj akar beköltözni az első kéményünkbe.
Mi van??-gondoltam, de megköszöntem a figyelmeztetést. Máténak elmondtam a helyzetet, hogy nem mehet ki, aztán elvittem Pepcsit aludni.
Gondoltam, kikémlelek, meglesem a helyzetet. Amikor kinyitottam az ajtót, csönd volt. 2 lehetőséget láttam: vagy beköltöztek fél óra alatt a méhek, vagy elmentek. A kéményt kémlelve pár röpködő méhet láttam, így arra jutottam, hogy beköltöztek ... nem hiányzott, eléggé félek a méhektől.
Délután persze nem tudtam a gyerekeket a lakásban tartani, de mivel csak a kémény fölött röpködött pár, kimentem velük az udvarra, és folyamatosan sasoltam a tetőt.
Semmi gond nem volt, de tűkön ülve vártam azért, hogy  a szomszéd hazaérjen, aki méhész. Kíváncsi voltam, hogy ő mit mond.
Lehet, hogy bugyuta kérdéseim voltak, de én ezekre voltam kíváncsi:
1. Nem rajzanak-e ki megint? Biztos akartam lenni abban, hogy nyugodt szívvel kiengedhetem a gyerekeket az udvarra. Hogy biztonságos. A válasz az volt, hogy ezek most rajzottak, befészkelték magukat a kéménybe, nem fognak menni sehova. Ha esetleg mennek, akkor is fent, a kémény magasságában, minket ez abszolút nem érint. De nem fognak rajzani.
2. Nem tudnak-e a kémény szoba felőli bejáratán kijutni? Amit egyébként nem használunk, de van dugózva, körbe van gipszelve, de azért mégis.
Válasz: Mélyre nem raknak fészket, és a sötét felé nem mennek, csak felfelé, a fény felé. Kizárt, hogy alul kijönnének, és hogy ki tudnának jönni.
Pár alkalommal már szedett ki méhcsaládot kéményből, szerette volna megmenteni őket, de a kémény tetejéről nem érte el a fészket, a padláson levő kéményajtótól pedig nem ért fel addig. Szóval ilyen magasságban fészkelnek kb. a kéményben.
Mi a megoldás? Semmi esetre sem állhat neki az ember, szakértő kell hozzá. Ő megmentené a méheket, jók lennének neki, viszont ahhoz ki kell hogy tudja szedni a királynőt. Kb. fél napos füstöléssel ki lehet a méheket irtani, de elég hosszadalmas folyamat, főleg, ha menteni is akar.
Azt mondta, hogy a méhek nem bírják a stresszt, a füstölés pedig stressz, viszont ha fészket raktak (és mire füstölésre alkalmas idő lesz, és ő is ráér, addigra tuti a fészek), akkor hiába van füstölés, amire elmennek, de vissza is jönnek, ezért tart sokáig. A füst miatt mennének, de egyébként maradnának. Így viszont sok elpusztul. Vagy mind, de azt ugye jelen esetben nem szeretnénk ... én mondjuk nem bánnám.
Holnap nem lesz itthon a kedves szomszéd, kedd-szerda-csütörtökre viszont zivataros időt jósolnak, úgyhogy utána jöhet az akció, amiről majd beszámolok. Addig meg maradjanak nyugton a méhek!

2012. május 19., szombat

Változik

Annyira érzem, hogy Pepcsivel átmeneti állapotban vagyunk ... alvása terén.
Eddig úgy volt a szokásos, hogy szopizás közben elaludt, tartottam egy kicsit a mellkasomon, majd letettem, és aludt tovább.
Most viszont kb egy hete ez változóban van. Túl nagy lett hozzám: amikor ülök, nem tud rajtam kényelmesen elhelyezkedni, mert a kis lábacskáit nem akarja mindig felhúzni, nyújtott lábbal meg kényelmetlen neki és nekem is.
Igaz, a 2 nappali alvásakor még a régi rend van, viszont akkor alig tartom kicsit, mert mélyen el tud aludni szopi közben, így többnyire könnyen le tudom tenni utána. Ha esetleg nem, akkor rögtön feltolja magát, rám néz mosolyogva, mintha nem is lenne álmos, de ahogy a mellkasomra veszem, hamar visszaalszik, és utána már biztosan le tudom tenni.
Amikor épp szenved és keresi a helyét, én is nyűgnek érzem, de amikor elalszik, és békésen szuszog rajtam, amikor hozzáér a bőröm a selymes bőréhez és érzem az illatát, egyáltalán nem bánom. Mert olyan gyorsan elrepül ez a pár hónap, amíg ezt megtehetem ...
Este azonban, amikor nem olyan beájulósan fáradt, akkor nem alszik el szopi közben, hanem utána a sötétben még kúszik-mászik, keresi a helyét, magyaráz. Egy idő után azonban elfekszik, aztán elalszik ... magától. És itt a hatalmas változás számomra (persze tudom, hogy vannak olyan szerencsések,a kik soha életükben nem altatták a gyereküket, de úgy gondolom, hogy ez nem a szülőtől, hanem a gyerektől függ ... kinek ilyet, kinek olyat adott a Jóisten :) Nekem olyanokat, akiket altatni kellett, vagy kell a mai napig. Pl Sami is igényli, hogy valaki legyen mellette, amikor elalszik, sőt a mama kezét vagy az én arcomat is szokta fogni. Mindig is olyan volt, akinek a bőr érintése kellett. Máté pedig a hajamat fogta sokáig, mert ebből tudta, hogy nem megyek el. Aztán amikor már elengedi a hajat/arcot/kezet, akkor elaludt :)
Úgy érzem Pepcsi ebben is Samira fog hasonlítani. Ha nem mellettem alszik el, szívesen mászik féloldalasan rám, hogy a kis arca az arcomon legyen és öleljem közben. Sami pont ugyanígy szeretett aludni. Éjjel sem mindig szopiztatom meg, van, hogy akkor is csak közel húzom magamhoz, bőrkét érezzen és így visszaalszik.
A másik változás, hogy kevesebbszer ébred éjszaka. Ez szorosan összefüggésbe hozom azzal, hogy alvás közbe is átfordul ... ezek a dolgok nagyon egyszerre jöttek. Szóval úgy gondolom, hogy eddig, amikor sokszor ébredt éjszaka, az lehetett a gond, hogy nem volt neki már kényelmes a hason fekvés, megébredt, anya szopizni adott és aludt tovább. Most viszont, hogyha kényelmetlen már neki, akkor átfordul és alszik tovább és nem ébred meg. Hurrá!
Még egy újdonság: megtanulta, hogyan tud letolatni az ágyról. Tegnap, amikor felébredt, nem a szokásosat csinálta (feltérdel, beszélget, mosolyog :)), hanem a konyhában csak azt hallottam, hogy beszélget. Közelebbről, mint az ágyon ... már mászott kifele. Ekkor mászott le először egyedül 8Zsolti tanítgatta neki, hogyan kell, de be nem mutatta eddig a tudományát egyedül). Délután kicsi nagy lendülettel mászott le, de akkor ott voltam mellette. Innentől látom sorsomat, mennyivel nehezebb lesz visszaaltatni, ha csak megébred ...

Májusi idő

Akkor egy kis időjárás-elemzés :)
Röviden: kissé megkergült. Május elején (+ ápr. legvégén) 30 fok, vagy a fölötti volt a nappali csúcshőmérséklet, és éjszaka is 20 fok köré hűlt csak vissza. Nem bírom a kánikulát, nem is nagyon szerettem, de elviseltem, tudom, jön a nyár, júl-aug-ra rettentő hőségeket jósolnak semmi csapadékkal, de akkor is ... az nyár, május meg csak május.
Akkor megnéztem a 30 napos időképes előrejelzést: a pár nap kánikula után visszatér a normális időjárás, éjszakai legalacsonyabb hőmérséklet 10 fok körül. Persze azt is tudom, hogy nem lehet ilyen hosszú távon pontosan megmondani előre, hogy milyen idő lesz, de viszonyításnak gondoltam jó. Már akkor lehetett hallani a fagyosszentekkel való riogatást, de mondom, az akkori előrejelzések erre nem adtak okot.
Aztán ahogy közeledtünk az említett úriemberek neve napja felé, annál világosabbá vált, hogy bizony komoly változást hoznak az időjárásban (nem a fent említett kánikuláról van már szó, mert az az ígért pár nap után elmúlt).
Hideg lett, amikor nagy széllel megérkezett a front, de esni nem esett. Aztán az is bekövetkezett, de mivel a májusi eső aranyat ér, ezért nem ágáltam :) De a fránya szeles, hideg idő csak nem akart továbbállni. Be is kellett fűteni, igaz, csak szakaszosan tettem, amikor nappal kezdtem fázni, akkor bekapcsoltam a gázt, aztán ki, és a fürdés közeledtével újra be. 2 napig verőfényes napsütés mellett fújt a szél veszettül. A gyerekeken is meglátszott ... na nem a szél, nem voltak különösebben bogarasak, de a "kevesebbet lehetek kint, mint szeretnék" már Pepcsinél is előjött. Samcit annyira nem zavarta a szél, Máté is volt kint úgy gondolom eleget, de Pepi kevesebbet. Ő is imád kint lenni, végigmászni az udvart (még nem megy és nem áll fel kapaszkodás nélkül).
A legszomorúbb az egészben mégis az, hogy tegnap reggelre (hajnalra) fagyot is ígértek. Alpokalja, Nyugat-Magyarország, Kisalföld. Gondoltam megússzuk (mármint a vetemények) ... tévedtem :(
Amikor 3/4 5-kor felébredtem és kinéztem (nagyon világosnak gondoltam, de nem a villany égett :)), láttam, hogy az autó szélvédője deres/fagyos ... a füvön nem láttam/figyeltem, de koránkelők szerint bizony volt dér.
Tegnap délután kimerészkedtem a kertbe, és a látvány elszomorított kissé: az eddig gyönyörű zöld- és tarkababjaim levelei csúnya zöldesbarnák és kókadtak voltak. Megfagytak :(
A cukorborsó, a hagyma és a paradicsom ellenállt a megpróbáltatásoknak, de úgy látszik, a babok érzékenyebbek.
Most a továbbiakon gondolkodom: várjak pár napot, hogy kiderüljön, hogy csak a levelei fagytak el, vagy a közepe is, és nincs visszaút, vethetek másikat vagy még kihajtanak ...
Mivel ma Samci szülinap, holnap meg vasárnap, így hétfőig biztosan várok, aztán döntök a babok sorsa felől. Nem volt sok, de úgy örültem neki, hogy végre előbújtak, szépek voltak, erre most tessék ...

2012. május 18., péntek

Készülődés

Szombaton tartjuk Sami szülinapját. Igaz, hogy a napja vasárnap lesz, de a focista apukák miatt a szombatot választottuk. Zsolti mind2 nap délelőtt dolgozik, úgyhogy neki mindegy volt.
Én meg készülődök gőzerővel. Mivel tervezgetős vagyok, így a hét elején összeírta a sütik hozzávalóit, megvettem, hogy időben neki tudjak állni, ne mindent egy napon kelljen elkészíteni.
(azon része, hogy kik jönnek és mik lesznek az asztalon már rég kész volt)
Szerdán összegyúrtam, Mátéval kigombócoltuk, én pedig megsütöttem a sajtos tallérokat. Tökéletes, hisz ez a ropogtatnivaló száraz, nem árt neki, ha áll pár napot. Annyi teendő volt vele, hogy el kellett dugnod valami rejtekhelyre, mert szombatig mind elkopott volna. Kaptak belőle, persze, mert szeretik, de aztán megbeszéltük, hogy a szülinapi buliig nincs több :)
Tegnap mézes krémest gyártottam. A múltkor, Szandi ballagójára csináltam életemben először. Akkor másfél adagot gyúrtam, de elkövettem azt a hibát, hogy a recept szerint írt lisztmennyiséget egyben hozzáraktam, így eléggé kemény lett a tésztája ... alig tudtam kisodorni egy adagnyi nagyságúra.
Most nem követtem el ugyanezt a hibát. Kevesebb lisztet tettem, és apránként tettem csak hozzá később, ha kellett. Nagyon jó kis tésztája lett ezúttal: könnyen sodorható, nem ragadós, puha, nem törős, nem megkeményedős sütés után. Az íze is biztosan finom, holnap ki is derül :)
A tegnapi napon még meggyúrtam a tortához szükséges barna fondantot. Kissé elborzadtam, hogy milyen sok porcukrot felvesz, de remélem nagyon klassz lesz, könnyen formázható, és egy szuper torta készül majd a segítségével. 
Ma Samci tortáján volt a sor. Amikor először kérdeztem, milyen tortát szeretne a szülinapjára, annyit mondott, hogy csokisat. Ekkor azt találtam ki, hogy legyen csokis, amit mackófej formájúra csinálok majd. Ok is volt, tetszett neki, erre ma reggel bejelentette, hogy ne macis tortája legyen, hanem autós ... na bumm. Persze nem engedtem neki, szépen elmagyaráztam, hogy anya olyat még nem tud, most a macison teszteljük a fondantot, aztán ha ez sikerül és Mátéé is, ami egy sünitorta lesz, akkor jövőre megcsinálom majd az autósat. Ha még akkor is ez lesz az óhaj :)
Gondolkoztam, hogy milyen tésztából is csináljam a lapokat. Két tortás oldalt néztem meg, az egyiken a piskótát javasolják, másikon egy tejes-olajos tésztát. A másodikat választottam. Laponként írta a sütést, így jól elhúzódott az egész, de végülis végeztem és nagyon finom lett a tésztája. Csináltam egy 4 lapos rendes tortaformát, + sütöttem egy plusz lapot, amiből kivágtam a mackó füleit, és mivel sok tészta maradt, így nyakkendőt is csináltam neki. Fincsi krémet főztem (ezt is duplán, mert olyan figyelmetlen voltam a recept olvasásakor ... és akinek nincs a fejében, legyen a lábában /kezében, idejében :() Megtöltöttem a lapokat, és meggyúrtam a fehér fondantot is. Holnap maci-öltöztetés! Nagyon várom, és bizakodom, hogy minden a legjobban sikerül majd! Mind a tortával, mind  a szülinapi bulival ... Sami nagyon várja!

2012. május 12., szombat

Micsoda élmény!

Kedden délután negyed 6 körül arra lettem figyelmes, hogy Máté kiabál az udvaron, hogy gyorsan szaladjak ki, mutatni akar valamit. Az udvaron játszott Lacival, Pepcsi a hintában volt, én meg csak épp beszaladtam valamiért. Gyorsan kimentem, és egy siklóernyőst mutatott, ami nem olyan magasan repült ... vagy mit csinál a siklóernyő :)
Kb a kertünk vége fölött körözött ... mondtam is a fiúknak, hogy biztosan le akar szállni, és keresi az erre megfelelő helyet. Közben megérkezett Csabi (szomszéd kisfiú), és innentől együtt figyeltük a történéseket. Nem vagyunk teljesen elszokva az ilyen látványtól, ugyanis a faluban van egy srác, aki a hátára vesz egy nagy motoros valamit, és a domboldalról fel szokott szállni hasonló siklóernyővel. De most nem ő volt a röpködő :)
Aztán egyre lejjebb ereszkedett, a fiúk meg iszkiri, nekiiramodtak a kertnek (a kertünk domboldalon van, nem látni a végét). Gyorsan a legnagyobbat is utánuk zavartam (kicsik 5-6, nagy 11 éves), közben gyorsan telefonáltam a Zsoltinak, hogy siessen haza (szomszédban volt), menjen utánuk, mert én hiába kiabáltam, a siklóernyős teljesen elbűvölte őket, és csak szaladtak felfelé. Én nem tudtam volna Pepcsivel felfele szaladni utánuk ...
Épp úgy jött ki, hogy Zsolti kiment utánuk, kb 10 percet kint volt, aztán jöhetett vissza Petihez, mert én indultam tornára. Fiúk kint maradtak a bácsival, aki veszprémi egyetemi tanár volt, és a Badacsony mellől szállt fel. Szegény érdeklődött, hogy mikor megy a Balcsi felé legközelebb busz, de arról sajnos lecsúszott, mert 17:10-kor elment az utolsó. Sebaj, eljöttek érte.
Viszont volt egy kis izgalom is: Zsolti mondta a fiúknak, amikor kint hagyta őket, hogy majd szépen mutatják az utat a bácsinak. Csabinak viszont mást jelentett az út, hisz egy földes út vezet a kertek végén, és ők arra szoktak sétálni az apjával, neki az az út jelentette az utat, míg a Zsolti a kerten keresztül gondolta. A többség ott is jött, viszont Csabi egyedül elindult a másikon ... előreszaladt, gondolta (apja szerint), hogy majd ő mutatja az utat, a többiek meg követik. Hát nem követték. Megijedt a Zsolti, amikor Csabit nem lelte, de szerencsére a földes út visszakanyarodik a házak előtti útra, így hamar meg lett Csabi, de ő is megijedt, amikor visszanézett és nem látott senkit ... izgalom kipipálva, kedélyek lenyugodtak, de azért ez a siklóernyős élmény jobb lett volna Csabi-elkóborlás nélkül :)
De minden jó, ha a vége jó ...
Bánom, hogy a fényképezőt nem kaptam elő, olyan jó kis képeket tudtam volna csinálni ... majd legközelebb, ha lesz olyan az életben.

Első ...

... hajnyírás Pepcsinél: 2012.05.10.
Már nagyon nagy volt Máté haja, igazi bunda volt a fején, ezért úgy döntöttem, itt a hajnyírás ideje. Samcinak valamennyivel kisebb volt a haja (pedig egyszerre vágtam nekik előzőleg is), és neki nem is olyan sűrű, de mivel ő volt legelőször kéznél, így ő kezdte a sort. Okosan, szó nélkül tűrte, és nagyon csinos lett. Aztán hazaért Máté, ő volta következő. Kicsit tovább tartott, mint Saminak (persze, mert Sami is segíteni akart és hosszabb volt Máté haja, nehezebben vitte a gép is).
A sor pedig Pepcsi zárta. Neki eddig még nem volt vágva a haja, viszont nagyon nem volt neki egyenletes: a fejtetőn volt vagy 8-10 centi, elől, a homloka felé közeledve meg 1 centi kb. Hátul is elég hosszú volt, így gondoltam itt az ideje az első hajvágásnak. mama ölében ült, nagyon jól tűrte, nehézséget csak azzal okozott, hogy forgatta a kis fejét.Olyan édes lett ... ahogy végeztünk, ránéztem, és mintha Máté nézett volna vissza rám. Van egy olyan képe, amin neki is rövid a haja, kb annyi idős, mint Peti most, és ugyanúgy nézett rám, mint most a pici ... jaj, olyan egyformák.
Valamelyik nap meg Peti Samci mellett ült  a hintaszékben, és ahogy fényképeztem őket, akkor is feltűnt, hogy mennyire egyformák ... akkor meg Samuval :)


2012. május 7., hétfő

Komposztálunk

Kb. egy évvel ezelőtt kezdődött minden ...
A faluban minden postaládába bedobtak az önkormányzattól egy jelentkezési lapot komposztláda igénylésére. Vagyis pontosabban egy papírt, mely szerint az önkormányzat pályázatot nyújtott be komposztládákra, és nyilatkozni kellett/lehetett, ki az aki szeretne részt venni a programban. Ingyenes az egész, annyi kikötés volt, hogy 5 éven keresztül rendeltetésszerűen kell használni a ládát, de ezt csak annyiban ellenőrzik, hogy a láda meg van-e.
Kb. egy hete névre szóló meghívót kaptunk, mely szerint pályázaton nyert az önkormányzat, és mivel korábban úgy nyilatkoztunk, hogy szeretnénk részt venni a programban, így szeretettel várnak minket egy előadásra, majd egy állófogadásra. Zsolti ment el erre a programra. Komposztládát pedig a hétre ígértek.
Szombaton azonban meglepetés volt, mert délelőtt jött egy autó, amiről a ládákat osztották. Máté nagyon nagy örömmel fogadta őket, szaladgált jobbra-balra, vitte nagy lelkesedéssel a ládát.
Magyarázott nagy elánnal, mert ő már látta az egyik mesében, hogyan kell komposztálni. Persze rögtön meg kellett ennie egy banánt, hogy legyen mit a ládába dobni, aztán azóta már a pincében levő almákat is átválogatta. Sőt már 3 gilisztát is begyűjtött, aztán csodálkozott, hogy eltűntek. Hiába mondtam neki, hogy majd a giliszták alulról mennek, a drága kicsit siettetné a folyamatokat. Nagyon kíváncsi vagyok, vajon meddig fog tartani ez a kezdeti nagy lelkesedés.

2012. május 6., vasárnap

Szandi ballagója

Tegnap (hogy a névnapom és az anyák napja közti egy nap se maradjon "üresen") ballagásra voltunk hivatalosak. Már amikor megkaptuk a meghívót leszögeztük, hogy magára a ballagásra nem megyünk, csak az ebédre. Ennek több oka is volt: pl. a 3 gyerek (felesleges lett volna a nagy tömegnek kitenni őket ... hisz még maga Szandi is unta az ünnepséget (10-kor kezdődött, 3/4 1-re értek haza), vagy hogy a Zsolti éjszakás volt, és aznap is ment éjjelre.
Azért szépen, csinosan kiöltöztünk, hogy megfelelő ruházatban várjuk az ünnepeltet :)
Hazaértek, ebédeltünk (Sami levest és pár falat húst -én levest), aztán irány haza Samit, Pepcsit altatni.  Máté maradt az apjával (meg a többiekkel). Samu nagyon hamar elaludt, Pepi viszont nem akart. Úgyhogy ő még játszott kicsit, aztán kidőlt. Mama gyorsan átjött vigyázni rájuk, addig én visszamentem enni, majd gyors kaja után hazaugrottam Samiért (3 körül), megmocorgattam, hogy felkeljen, aztán visszamentünk még sütizni. 4-kor haza indultunk, addigra már Pepcsi is felkelt.
Mi ebből a tanulság? Gyerekekkel, alvásidőben nem szervezz programot, különben loholhatsz egyiktől a másikig :)
Az ebéd mellett beszélgettünk, próbáltam faggatni az ünnepeltet, de nem nagyon sikerült ...
Annyit tudunk, hogy nagyon izgul az érettségi miatt (nagyon jó tanuló, de stresszel, és magával szemben van magasan a mérce), a ballagó hosszú volt és unta, ill. valami gazdasági OKJ-s képzésre megy, aztán majd tovább.

Díjat kaptam

Nagyra nyíltak a szemeim, amikor Encsi meglepett azzal, hogy egy blogdíjat küldött nekem.


Ezzel egyidőben 4-szeresen okozott örömöt nekem.
Az első a díj volt.
A második, hogy kiderült számomra, hogy neki is van blogja. Nagy öröm!
Kiderült, hogy Timitől kapta Encsi a díjat. Minő meglepetés, hogy ők ismerik egymást. De kicsi a világ! Én Timit a 2009 májusibabák topikból ismerem, Encsit pedig a kórházból (6 éve, amikor Ármin született, én akkor voltam Máté születése előtt kórházban a vérnyomásommal). És ők is ismerik egymást :) (közben kiderült számomra, hogy Encsi talált rá valamilyen módon Timi blogjára, és épp ő volt a 70. rendszeres olvasó)
Negyedszerre pedig öröm volt olvasni Encsi magyarázatát, miért  választott engem (is): "mert 6 évvel ezelőtt derűt csempészett a kórházi szobánkba" :)

A díj átvételéhez 5 dolgot kell magamról írni.
Hát hajrá!

1. Az első helyen, mindenképpen a gyerekeim jutnak eszembe ... 3 fiú. Imádom őket, és imádom, hogy 3-an lettek. Világ életemben 3 gyereket szerettem volna, igaz, nem bántam volna, ha legalább egy kislány lett volna köztük, de ha ezt a sorsot szánta nekem az ég, hát legyen :)

2. Idén rászántam magam, hogy legyen egy kis kertem. Örülök neki, mindig megyek, nézem, mi mennyire bújt ki. Nem értettem eddig, hogy a dédinek mi öröme van abban, hogy minden nap a kertet nézegeti, bogarássza, de most, így 32 évesen én is eljutottam idáig. nagy öröm látni, ahogy kibújik a vetemény, ahogy növekszik, gondolom a termésnek is örvendezek majd :) A kapálás ugyan nem a kedvencem, de jól kikapcsol, az a kis idő csakis az enyém (a torna mellett ennyi jár nekem :))

3. Pár éve, amikor a kis házikónkba költöztünk, nagy lelkesedéssel vetettem magam bele az udvar szépítgetésének. Aztán a lelkesedés csökkent, viszont idén, nem tudom milyen okból, újult erővel tört fel bennem :) Úgyhogy a sziklakert, és az eddigi kis bokraim mellé új virágokat ültettem. farönkből szerettem volna virágtartókat, de aztán abból nem lett semmi, viszont lett helyette teknőből virágtartó. Nagyon klassz lett! Ha pedig végre elkészül a garázs, szép rend lesz az udvarban is! Alig várom!

4. Nagyon szeretek kirándulni, gyerekeket különböző programokra vinni, élményt adni nekik (és magunknak is)! Úgyhogy a május elsejével kezdő programlavina a jó idővel igazán kedves számomra. Balatonra is nagyon szeretek velük menni velük, családostul, barátostul. Boldoggá tesz látni az örömöt, a felszabadult nevetést látni a gyerekeim arcán!

5. Ugyan egy ideje itthon vagyok a gyerekekkel, álmomban elég sokszor tanítok. Biztosan nem véletlen ... Nagyon várom, hogy 2013. szeptemberében átlépjem újra az iskola kapuját ... Mátéval. Biztosan nehéz lesz, hisz helyt kell majd állni anyaként, feleségként, tanító néniként, és nagyon sok lesz egyszerre, főleg, hogy Máté is akkor kezdi az iskolát, Pepcsi pedig kicsit később, 2,5 évesen az ovit (tervek szerint), de biztosan hozzá szokunk majd. Várom ezt a kihívást :)

Öt 200 rendszeres olvasó alatti blognak kell a díjat továbbadni. Őket választottam, bár nem volt könnyű, hisz nem olvasok sok blogot, olyat meg pláne nem sokat, ami napra kész lenne:
1. Annus
2. Ancsa
3. Ági
4. Anita
5. Zsuzsi
Bár csak az első kettő aktív, a többiben már régen írtak, de mindig bekukkantok, hátha ... Timinek pedig nem akartam, hisz mástól már megkapta (igaz, én erről lemaradtam), bár ha nem kattintok rá a a nevére Encsinél, lehet, ki sem derül számomra :)

Anyák napja

Számomra a karácsony után -vagy inkább mellett- a legfontosabb, leg érzelemmel telibb ünnep. Szeretem. Főleg, mióta óvodás Máté ... a gyerekek kis produkciója olyan kis bájos, aranyos. Azt gondoltam az első előtt, hogy én biztosan az az anyuka leszek, aki végigbőgi a műsort a meghatottságtól. Aztán amikor odakerültem, inkább csak mosolyogtam, hisz a picik nem olyan komolyan és beleéléssel mondanak verset, mint pl. a nagy iskolások. Szóval elmaradt a sírás.
Viszont idén, amikoris Máté már nagyobb, szebben mond verset, meghatóbb volt számomra, mint eddig. Igaz, a könnyem nem buggyant ki most sem, de a szemem sarkában azért gyülekeztek. Többször is. Csak nagy nyelések  és koncentrálás árán nem folytak végig az arcomon.

Péntek reggel az óvó néni azzal várt, hogy ne lepődjek meg délután, hogyha Sami nem nagyon akar részt venni a műsorban, mert bizony a próbákból sem nagyon vette ki a részét.
Nem lepődtem meg már ekkor sem, mert én bizony már előre érdeklődtem tőle, hogy tanulnak-e verset anyák napjára. Samci válasza az volt, hogy nem. Csak a Csabi és a Janika tanul. Kérdeztem: Te akkor mit csinálsz: táncolsz, énekelsz?
Erre a kis őszinte: Nem, én játszok. na, ezek után vajon mit is várhattam volna? Még ha nem is kaptam volna a felhívást :)

Bár igaz, hogy beígértem a fiúknak egy fagyit, ha ügyesen elmondják a verset, és szabadkoztak is, hogy úgy lesz ...aztán nem lett.
Mindkét gyerkőc ment a csoportjához, le is ültek szépen a helyükre, az anyukákkal, nagymamákkal szemben. Talán ez lehetett a baj ... a közönség. Samci ugyan elült egy darabig, de még a műsor elkezdése előtt elkezdett anyázni ... mielőtt sírásra csempült volna a szája, odamentem hozzá, aztán már nem is akart elszakadni tőlem, én meg nem erőltettem ... hisz olyan kis picurka még. Úgyhogy szépen fogtam Samut, és leültem vele a gyerkőcök mellett a sor szélére. Ott szépen végighallgattuk a műsort, néha mondott pár szót, törte a mákot, de kb. ennyi volt , nem akart csinálni mást, de nem is nagy mondókás, verses, nem is vártam mást. azért szívesen lefényképeztem volna, de mindegy, közös kép azért készült rólunk.

A nagyok ügyesek voltak, verseltek, énekeltek, aranyosak, ügyesek voltak. És igazán megható volt, hihetetlen, hogy már közel 6 éves nagyfiú Máté, aki szépen, hangosan, tagoltan tud verset mondani. Készült videó is, bár az eleje lehet, hogy lemaradt, de itthon is elmondattam vele a biztonság kedvéért.

Ennél szebbet ki látott,
ha nyílanak a virágok?
Akár piros, akár kék
minden virág csodaszép.

Ezer virág a kertünkben,
csupa piros, csupa kék.
Nem tudom hogy melyik tetszik,
mert mindegyik csodaszép.

Köszöntsétek édesanyám
májusi virágok!
Nekem van a legjobb anyám,
azért vagyok boldog!

A képek és a videó itt található:
 https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2012Majus#

Még annyit hozzátennék, hogy bár nagyon szerettem volna látni Samit is ovisan az első szerepléskor ügyesen kiállni, de egyáltalán nem bántam, hogy nem így történt. Mert: nem a sorban ült sírva, hanem az ölembe kuporodott, hozzám bújt, az én kezemet cirógatta :) és ezzel bizony jobban kifejezte, hogy mennyire szeret engem (alapban is nagyon bújós), hogy fontos vagyok a számára. Mert ha baj van, fél valamitől, valami ismeretlentől, akkor ott vagyok neki én, akihez nyugodtan jöhet és bújhat, hogy helyreálljon a kis lelkében a béke :)

Pepcsivel kapcsolatban meg csak annyit, hogy néha már tehernek érzem, hogy szopi közben alszik el, hogy utána tartani kell egy darabig, hogy le tudjam tenni, és ez nem is sikerül mindig elsőre. DE! Százszorta jobban imádom, amikor szopi közben cirógatja  a kezem, vagy a szemembe nézve huncutkodik. Amikor pedig elaludt, és a kezemben tartom, feje a mellkasomon, és hallom a szuszogását, érzem az illatát, a bőrömmel a selymes kis bőrét, illetve az állammal a puha kis hajacskáját, az szintén felemelő érzés, ami megdobogtatja a szívem.

Máté viszont nem olyan bújós, hisz ő már nagy lassan 6 éves lesz, de azért tőlem még elviseli a búcsúzkodáskor kapott puszit :) -na jó, azért máskor is kap ... még ha nincs is oda érte annyira.

http://www.youtube.com/watch?v=SRjpYGKEV4I
http://www.youtube.com/watch?v=5yGcttGPMiI
http://www.youtube.com/watch?v=VBt6aP3xoQI&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=Y8LS2lDq-0Y&feature=related
 http://www.youtube.com/watch?v=BcbMK2BOy_Y

2012. május 4., péntek

22

Máté eddig a két alsó, középső fogát váltotta, most pedig a felső középső mozog. szegénynek nem fáj, de sokat macerálja, mozgatja, várja, hogy kiessen ... persze ebben nagy szerepe van a fogtündérnek is :)
Pár napja kezdte mondogatni, hogy  hátul is fáj a foga. Amikor először belekukkantottam a szájába, azt mondtam, hogy hátul bújik a foga, és egy kis csücsök kint van. Aztán ahogy jobban belemásztam neki, úgy jobban láttam, és bizony nem egy kis csücsök van kint, hanem az egész. lehet, mögötte is bújik és az fáj neki ...
Nem tudom miért, de azt gondoltam, hogy a fogzásnak az a menete, hogy átváltja az összes meglévő fogát, majd kibújnak a plusszok. A jelek szerint viszont nem ez a sorrend, hisz ahogy számoltam a fogait, akkor kiderült, hogy felül 6-6, alul 5-5 van neki. Szóval 2 felül észrevétlenül kibújt és a 7.-ek helye is megvan. Úgy kell elképzelni, mint 7 egymás melletti cölöp, amiből 6-nak az alja piros, felül fehér, a 7. viszont piros, és fele akkora, mint a többi. Kíváncsian várom, hogy a többi is ilyen észrevétlenül bújik-e ki, vagy azokkal megszenved szegény.
Ja és, megyek, kiderítem, mi a fogak kibújásának menete :)

2012. május 1., kedd

Patca

Minden évben nagyon várom a május elsejét. Ugyan majálisra nem mindig szoktunk menni, de innen számolom, hogy kezdődnek a nyári, jóidős kirándulások, programok.
Idén május elseje keddre esik, így hosszú hétvége lett belőle. Gondolkoztam, hogy valahova el kellene menni, kirándulni egyet ... keresgéltem a neten programok után, amik nincsenek túl messze és a gyerekeknek is tetszene.

Ezt a honlapot találtam:
http://www.katicatanya.hu/
Hallottam már Patcáról, hisz az alsósok többször voltak ott osztálykiránduláson, de ez az én/mi életünkből még kimaradt.
A honlap alapján egész évben látogatható, egy csomó program van, ami nincs majálishoz és egyebekhez kötve. Van kinti és benti játszási lehetőség.

Hosszú hétvége, április végi kánikulával ...
Azt eldöntöttük, hogy megyünk, de kérdés volt a mikor: annyira nem ragaszkodtunk a majálisozáshoz, és mivel hétfőn az üzletek is nyitva voltak, így a hétfő mellett döntöttünk (sok helyre nem akartam menni, de ha Kaposváron járunk, egy gyors tescot megejtettem, nem kell plusz egy út).
Úgy terveztük, hogy reggel indulunk (tanya 8-tól nyitva), Pepcsi majd alszik a babakocsiban, aztán a délutáni alvás előtt elindulunk haza, és a fiúk alhatnak az autóban.

Reggel összekészülődtünk, majd fél 9 körül elindultunk. Egy órás út tőlünk épp, nem teljesen ismeretlen tájakon, bár kétségtelen, hogy Szenna után volt egy szakasz, amikor azt hittük, hogy eltévedtünk, be is kapcsoltuk Zsolti telefonján a gps-t, de mire vette volna a jelet, megláttuk a táblát: Katica-tanya. Kissé vadregényes volt a táj Szenna és Patca között, keskeny út, fák, jó magas fű az út szélén. De megtaláltuk!!!
Kikászálódtunk, majd elindultunk befelé. A bejárat előtt jó nagy táblán meg lehet nézni, hogy mi micsoda, mi hol van a tanyán, de a jegyvásárláskor is kaprunk egy A4-es térképet :) (én azért előtte a neten jól körülnéztem, fotókat, térképet néztem, hiába, én már csak ilyen tervezgetős vagyok ...

És akkor indulás!
1. játszóterep, ahol a homokozóban markolós szerkezetek voltak ...a fiúknak persze több sem kellett, egyből rápattantak, és maradtak is volna ki tudja meddig, ha nem nógatom őket, hogy haladjunk  a kinti programokkal addig, amíg 30 fok nem lesz.
Nem jutottunk sokáig, mert a következő, ami az utunkba akadt, az a
2. kiöregedett masinák parkja. Sami kedvenc helye, az egész tegnapi napból ez volt a legnagyobb élménye (pedig a szomszédban is van traki, bármikor beleülhetne, de ez valami miatt más volt).
Itt egy traki, egy ifa és egy kombájn volt. Fel lehetett mászni rájuk. Máté kombájnos-bácsi, Sami trakis lett. Samcit 7 ökörrel sem lehetett volna elvonszolni, szerintem egész nap ellett volna itt. Vártunk egy darabig, aztán felkaptam Samit, különben nem jött volna.
3. lovagvár, ami épp útba esett a kötélpályák felé.
Tetszett neki, belül fel lehetett mászni a toronyba, körbe lehetett menni a várfal mentén. olyan volt, mint egy rendes vár, csak kicsiben és fából. A vár feltérképezése után kalodába lettek zárva a fiúk, majd deresre lettek húzva. Saminak ez utóbbi nagyon nem tetszett, amíg menekült, addig minden ok volt, de aztán elkapta az apja és nem volt kegyelem. Hamar megnyugodott, a himbálózó ketrecbe már önként és dalolva szálltak be, pedig oda is be lettek zárva ... de nem sokáig ám, mert más is szerette volna kipróbálni :)
4. Következő állomásunk az erdei kötélpálya volt. Csupán egy hónapja nyitotta meg a kapuit, de várt minden kalandvágyó fiatalt és időset. A legkisebbeknek a pöttöm pálya a lehetőség, ami különböző egyensúlyozó feladatokkal fejleszti, ügyesíti a legkisebb (3-10 éves korosztályt). Van pálya a nagyobbaknak is 10 fölött, és 14+-os, plusz két lecsúszópálya. A kötélpályás részleg használatáért kilün kell ugyan fizetni, de szerintem mindenképp megéri.
A pöttöm pályán 45 perc 900 forint. Máté kihasználta teljesen, 2* körbeért, Saminak viszont elég volt egy kör, hiába volt vissza még negyed órája. Persze Máté tudott teljesen egyedül menni, figyelt a karabiner akasztásokra, nem volt semmi gond, Saminak viszont segíteni kellett, hisz elég alacsony. Tetszett a lurkóknak nagyon. Ha nagyobbak lesznek, feltétlen visszamegyünk, és akkor én is kipróbálom majd. Nagyon klassz lehet.
Fél 12-re végeztünk ezekkel a kinti programokkal, és a nagy meleg és a magas uv sugárzás miatt úgy döntöttünk, hogy bent folytatjuk. Az eredeti terv is az volt, hogy 11-ig leszünk kint. Kicsit ugyan túlléptük, de a kötélpályánál végig árnyékban voltunk fél 11-től, úgyhogy semmi gond nem volt, ott nem kellett megkukulni.
Milyen jó is, hogy reggel indultunk, Pepcsi aludt az autóban (nem így volt tervezve, de így is jó volt), aztán meg szépen elnézelődött, a babakocsiban játszadozott, evett,  közben szopizott, úgyhogy végtelenül türelmes, nyugodt volt, egy hangja nem volt egész nap a drágának.
5. Az épületen belül az első utunk  a játszóházba vezetett ... ahonnan szintén nagy rimánkodás és könyörgés árán lehetett csak kicsalni a gyerekeket. Biztosan láttatok már olyan zárt, hálós, gyerekeknek való játszóházat, ahol mászni kell, csúszdázni lehet labdák közé, stb.
Máté először Alsópáhokon találkozott ilyen játszóházzal, Bobó birodalmában, és már akkor is élvezte. Azóta is emlegeti, hogy mikor megyünk újra oda, ahol sok labda közé csúszhat. Múltkor meg a medencéket emlegette :)
A boglári bornapokon is bekéredzkedtek tavaly egy ilyenbe, ahol 10 perc volt 600 ft, úgyhogy ez jóval gazdaságosabb nap volt :)
nagy viháncolásban, kiabálásban, mókában voltak. Közben én megszopiztattam Petit, vártunk is rájuk, mégsem akartak kibújni. Viszont ki van írva, hogy ebbe a játszóházba csak akkor menj be, ha állva beférsz a bejáraton. Felnőttek nem férhetnek be, és milyen ciki lett volna négykézláb bemászni azért, hogy kiszedjük a gyerekeket. Mátéra volt bízva feladat, és ő meg is tett mindent az ügy érdekében, de Samit nem olyan egyszerű megfogni és kifele tessékelni. Tudniillik, hogy a csúszda után egy kis résen kellett átbújni. Ha Sami bújt elől, elszaladt, mire Máté átmászott, ha viszont Máté bújt ki először, akkor Samci menekült visszafele a rengeteg labda közé ...
Aztán csak sikerült nyakon csípni és szépen, kézenfogva Mátéval kiballagtak.
6. Csúszdapark. Nagy élmény kicsiknek és nagyoknak. 3 féle csúszda van, egy nagyon meredek piros, egy ugyanolyan meredek, de nem olyan hosszúságban, ez a kék, és egy 4 sávos hullámos hosszú csúszda. A hullámossal kezdtük: csak zokniban lehet a csúszdaparkba bemenni, majd egy félzsák-szerű valamit kellett szerezni, amire ráülve, lábunkat beledugva csúszni lehet. Máté egyedül, én Samival csúsztam. Gyorsan ... meglepően gyorsan. Nem is gondoltam volna, de nagyooon jó volt. Pepcsi addig az apjával volt. Csúsztam párat Samcival, majd cseréltünk: apa ment vele. Máté meg elég nagyfiú hozzá, hogy egyedül szalad fel a sok-sok lépcsőn, csúszott le, majd kezdődött a kör elölről. Aztán ő váltott: a hullámos csúszdát lecserélte a kékre. Egyet én is csúsztam vele: elsőre igencsak meglepő volt, kapaszkodtam is, kicsit megijedtem, de a gyerekek csak úgy vetették le magukat. Elég meredek volt: szabadesésben egy kevés, aztán csúszás, majd újabb szabadesés, végül milliónyi labda között landolás. Klassz volt, és jó gyors. Máté imádta.
Zsolti kipróbálta a legmeredekebbet, de oda Mátét nem engedtük. Igaz, hogy 5 év volt a korhatár, de nem erőltette, így mi sem mondtuk neki. Elsőre eléggé félelmetes volt.
Itt elidőztünk egy ideig. Sokan voltak, de gyorsan váltották egymást a csúszni vágyók, így nem kellett sokat várni sehol sem. A csúszdapark bejáratánál kezdődött egy nagyoknak (150centi fölött, vagy 14 éves kortól) való jótszópark, olyan, mint az előző a kicsiknek.
A kicsiknek viszont a csúszdák alatt is volt egy, és itt egy egészen piciknek valót is találtunk. Igaz, kicsit későn, már fáradtak voltak, de ha előbb megtaláltuk volna, akkor nem kellett volna Pepcsit a csúszdák tövében babzsákon ülve őriznünk, hanem elmászhatott, hintázhatott volna ott. Na majd legközelebb.
Gyors pisi után indulni akartunk haza, amikor Sami bejelentette, hogy ő még szeretne gokartozni (épp látta). Gondoltuk, az még belefér, és bár igaz, hogy a tűző napon volt, de nem maradtunk tovább 10-15 percnél, így azt is kibírtuk. Fiúk az apjukkal felpattantak egy járgányra, én meg Pepcsit megrugóshintáztattam :)
Aztán felkerekedtünk, beültünk a kocsiba és elindultunk haza. 3/4 2 volt. Minden a tervek szerint zajlott: időben hazaindultunk, Sami és Pepi elaludtak a kocsiban nagyon hamar. Máté még véletlenül sem akart elaludni: tescozni akart velem. Amikor végeztünk, épp pakoltunk be, amikor a kisebbek felébredtek. Nem aludtak nagyot, csak 1 órát, de hazafele jól elvoltak, este pedig nem kellett őket altatni :) Bár
Ilyen klassz családi programokkal teli nyarat szeretnék! (bár enyhébb idővel is beérném ...)

Képek:
 https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2012Apr#5737203728623429538