2012. július 29., vasárnap

85 éves dédi

Megint július 26, megint dédi szülinap. Immár a 85.
Persze a Király mamának megint csak az volt a kívánsága, hogy együtt láthassa a 8 dédunokáját. Ugyanúgy, mint tavaly. És tavalyelőtt.
Nem nagy kívánság, bőven teljesíthető, mégis nagy öröm a dédinek.
Szóval idén is összegyűltünk a nagynénémnél, ahol a dédi is lakik, hogy együtt köszönthessük a szülinapján.
Persze ahol ennyi gyerek van, ott nem mindig zajlik zökkenőmentesen a buli ... most épp Helka duzzogott a dédivel közös kép előtt, így ő le is maradt róla, de később,. amikor nagy nehezen kimerészkedett a rejtekhelyéről, csináltam olyan képet, ahol a dédin kívül mind a 8 dédunoka rajt van. Tavalyi kép is kint díszeleg a falon, bár tény, hogy jobban sikerült, mint az idei, köszönhetően a tavalyi jó időnek, ami engedélyezte az udvaron történő ünneplést, ami idén nem jött össze, és így a házban rekedtünk.
Érdekes egyébként, mert Helka duzzogásán kívül nem volt semmilyen zökkenő, igazából hangos szó sem ... hurrá.
Köszöntötték a dédit virággal, jelképes ajándékkal, tortával .. amit nagy lelkesen körbe is álltak a kis éhenkórászok.
Aztán a végén, hogy is lehetne elköszönni, mit is lehetne gy 85 éves mamának kívánni: Találkozzunk jövőre ugyanitt! -egészségben. Úgy legyen!
Dédinél készült képek itt

Névnapi buli

Szülinapi buliba szoktunk menni a fiúkkal, névnap ez volt az első (persze Zsombit a névnapján is szoktuk köszönteni, de barátokat nem).
Kristófnak viszont télen van a  szülinapja, de meghívott vendég volt nálunk, és a Bálintnál is, ezért az anyukájáék úgy döntöttek, hogy névnapi bulit tartanak neki, ugyanúgy, mint egy szülinapit, mert a névnapja júl. 25-én van. Mégis más egy nyári és egy téli buli. Nem is tudom, hogyan lehet ennyi idős örökmozgó gyerekeket zárt térben tartani - pedig lehet, de nekem ez nagyon nagy nehézséget okozna, sokkal könnyebb egy nyári, kinti, bográcsozós bulit összehozni nekik, ahol szaladgálhatnak kedvükre.
Sok kispajtás nem volt (6 kisgyerek + 2 15 hós), de így is nagyon jól elvoltak. Játszottak a teraszon felállított játszószőnyegen, fogócskáztak, fociztak, ettek. Sami pedig lecsapott egy járgányra, amit nagy sírás közepette adott csak át másnak, és ha szabadon találta, rögtön ráugrott.
Kaptak finom pizzát, volt halászlé, süti és jégkrém is.
Ez után a zsúr után úgy gondolom, nem érzi Kristóf sem magát semmiből kimaradottnak.
Képek

-1 fog - de hogy?

Máténak eddig 3 foga esett ki, mind3 alul. A két középső teljesen kibújt már, a 3. még picurka, de bújik. Felül az egyik középső már elég régóta (kb. 2 hónap) mozog, de közel sem annyira, mint az utolsó, amikor kiesett. Nem is gondoltam arra, hogy mostanában kiesik. Tegnap este azonban segítséggel ugyan, de kipottyant.
És akkor a hogyan:
többször szóltam neki, hogy jöjjön fürdeni, de nem akart elindulni. Mérges lettem, nyekegett ... ahogy húztam le a pólóját, elakadt a nyitott szájánál, épp a mozgó foga melletti résben (gondolom, ha kirántottam). Ahogy húztam a pólót lendületből, elakadt, és a fogát is húzta magával. Nem direkt volt, és nagyon vérzett szegénynek. Gondolom azért, mert magától még pár hétig bent maradt volna. Remélem, ezzel nem tettem semmi kárt. Sajnáltam Mátét nagyon egyébként, hajtogatta, hogy nagyon fáj, és a vérzés is ... De elállt viszonylag hamar, utána meg azért vinnyogott, hogy nincs meg a foga, így nem kap pénzt a fogtündértől ... a kis pénzéhes :) de megtaláltuk.
A hazaérkező apjának és a mamának azt mondta, hogy anya kiverte a fogát ... na erről a verzióról hamar sikerült lebeszélnem, így ma már teljesen a valóságnak megfelelően mesélte a történteket :)
Olyan vicces egyébként ... ahányszor ránézek, elfog a nevetés, de annyira, hogy a könnyem is kijön. Persze utána magyarázkodhatok neki, hogy nem rajta nevetek, csak a vicces ábrázatán :)

Tücsi

Épp egy hete, amikor anyuéknál voltunk, feltűnt, hogy a Tücsi milyen rossz bőrben van. Vékony, szőre olyan csúnya, és sántít, húzza a hátsó lábát.
Aztán hétfőn este hallottuk, hogy el kellett altatni. A dédinek feltűnt, hogy nem eszik, nem iszik, és külön ha a szájába akarta csorgatni a tejet, még az után sem nyújtotta a nyelvét. Kihívták az állatorvost, aki azt állapította meg, hogy gerincbénulása van (ami a tacsiknál előfordul), és a hátsó lábánál volt egy sebe, amire tetanusz kellett volna korábban, így elfertőződött. Érdekes, mert nem lehetett sebet látni, vagy hogy nyalogatta volna, vagy épp bogarak szálltak volna rá. Csak a lábát húzta ... doki szerint kúrával lehet, hogy helyre lehetett volna hozni, de az nem lett volna olcsó mulatság, és akkor sem biztos, hogy sikerül. Infúzió kellett volna neki, meg antibiotikum, meg ki tudja még mi nem ... Hosszadalmas folyamat lett volna, amire nem vállalkoztak, többek közt a gyerekek miatt sem. Az altatás mellett döntöttek ...
Sajnálták a gyerekek, hisz nem volt öreg kutya, tavaly tavasszal, vagy nyáron hozta kiskutyaként a bátyus.
Játszottak vele sokat, szerették ...

Flexes családi nap

Régóta tudtuk, hogy családi nap készülődik a flexnél (Zsolti munkahelye), de pontos menetrendet, programot Zsolti sem tudott mondani még előtte hét közepén sem.
Nem is nagyon akart elmenni, a céges rendezvények nem tartoznak a kedvencei közé. Szombat reggel viszont bejelentette, hogy egyik munkatársával benéznek délelőtt, aztán ha érdemes, akkor bemegyünk a gyerekekkel délután.
Nem örültem neki, hisz csak azon a napon volt szabad, én pedig délelőttre szobafestést terveztem ... mindegy, ő elment, én meg anyura bíztam a gyerekeket, így a estés is meglett. Nem voltak sokáig, de legalább körülnéztek.
Délután a gyerekek ébredése után pedig elindultunk, hisz a főzőversenyen kívül tényleg számtalan program várta a családokat, a gyerekeket.
Nagyon komoly volt a beléptetés, csak az mehetett be, aki fel volt írva a listára (előzőleg akit felíratott a dolgozó), és karszalag is került mindannyiunk kezére.
Rákóczi Feri volt a műsorvezető egész nap. Nem is gondoltam volna, de 85(!) csapat indult a főzőversenyen. A színpadon (vagy előtte) volt bábelőadás, hastánc, zenészek. Ezen kívül volt kutyás bemutató, trambulinok, ugrálóvár, csocsók, mama-baba sarok ... stb. Lehetett arcot estetni, csillámtetkót tetováltatni és finomakat enni. Nem is tudtunk mindent megnézni, hisz a gyerekeknek az ugrálóvár és a csocsó volt a kedvenc, ill. Samival csillámtetkóért is sorban álltunk. Perpcsinek pedig nagyon tetszett a babáknak kialakított játszórész.
Máté lángost, Samci-Pepcsi-anya pedig nagyon finom gyrost evett. Túl sokáig nem maradtunk, fürdésidő közeledett és le is hűlt a levegő, amikor pedig hazafele mentünk, az eső is elkezdett potyogni.
Fényképezőt nem vittünk magunkkal, így erről programról nincs képünk, de azt hiszem, a júliusi album így is bőséges :)
Íme:
https://picasaweb.google.com/109339403226233389469/2012Jul

2012. július 25., szerda

Fiús kirándulás

Nem is tudom, hogy jutott eszembe, de szerintem nagyon jó ötlet volt, és egyik résztvevő sem ágált ellene :)
Valamelyik éjszakai szopi közben kattoghatott az agyam, vagy a gyerekek ültették a bogarat a fülembe  és tudat alatt az járt a fejemben ... a lényeg, hogy emlegették Patcát, és meg is lett nekik ígérve, hogy a hosszú ovis szünetben egyszer még feltétlenül elmegyünk, hisz annyira élvezték először is, és abszolút nincs messze, a belépő sem húzós, és tényleg egy nagyon klassz kikapcsolódási pont, ahol biztosan jól érzik magukat a gyerekek, és bizony a felnőttek is.
Na szóval: azt találtam ki, hogy menjünk el szerdán: apa épp szabadnapos, nincs kánikula, minden ideális. Aztán eszembe jutott, hogy amikor legutóbb voltunk, a csúszdáknál állva belém nyílalt, hogy mennyire oda való lenne a Bundi ... s bár 26 éves, vagy ezer gyerek lakozik benne. Bár én is nagyon jól éreztem magam, a csúszdázás is nagyon klassz volt, Peti mégiscsak hátráltató tényező volt valamennyire (jaj, hogy vagyok képes ilyet leírni ...)
Arra jutottam, menjen a Zsolti a fiúkkal, és mivel sem az Anita, sem a Balázs nem dolgozott a héten, menjenek ők velük. Tuti, hogy mindannyian jól fogják magukat érezni. A belépőn kívül költeni sem muszáj, egy kocsival el tudnak menni, és tényleg így lesz a legjobb. Én meg maradok itthon Petivel, kettesben leszünk egy kicsit, nyugi lesz, és nem kell Peti 2 alvásához sem igazodni, így már reggel el tudnak indulni, és maradhatnak 2-ig, míg Sami alvásideje eljő :)
Ebben maradtunk, nem volt nehéz rábeszélni a Bundiékat a bulira, bár először azt mondta, hogy milliónyi a dolga (ami igaz is), de egy kis kikapcsolódás nem árt senkinek alapon belementek.

Szerda reggel korán keltettem a fiúkat, összekészítettem mindent: elemózsiát, innivalót, váltás ruhát ... Aztán megérkeztek a Bundiék is, mindenki a kocsiba pattant, és indultak. Vagyis indultak volna, ha nem szarakodott volna megint az a fránya akkumulátor. Idegek pattanásig feszültek, de aztán egy kis csúszás, és egy bikázás után nagy lelkesen elindultak.
Az eseményeket innentől csak a beszámolók és a képek alapján tudom.
Érkezés után Máté első útja feltétlen a csúszdákhoz vezetett volna, de gondolom sikerült meggyőznie az apjának, hogy a csúszdákhoz majd a nagy meleg idején menjenek. A képek tanúsága szerint a játszótér volt az első állomás, persze most sem maradhatott ki a mini markolókkal való homokozás.
A vár volt a következő, ez mind2 fiúban mély nyomokat hagyott anno, és nem Sami deresre verésére gondolok ... szívesen emlegette mindegyik, és láthatóan nem esett nehezükre, hogy újra bemásszanak a ketrecbe, vagy épp kalodába legyenek zárva ... igaz, a deres a jelek szerint most kimaradt :)
A csúszdapark azonban mindennél többet ér - ahol kicsi és nagy is biztosan jól érzi magát. A csúszdákon lecsúszva pedig nem lehet mást tenni, csak mosolyogni, és mindig fülig ér az ember szája. A múltkor Sami csak a hullámoson csúszott, most a Bundással együtt a meredekebbet, sőt a legmeredekebbet is kipróbálta ... amitől nekem égnek állt a hajam. De láthatóan élvezte. Máté is csak csúszott és szaladt vissza, aztán csúszott és szaladt vissza ...stb.
Neki már a múltkor is a kék -a meredeken induló, de egy hullámban megtörő és golyók közé érkező- volt a kedvence, a pirosat nem mert és nem is akarta kipróbálni, most viszont rettentő büszkén újságolta, hogy le mert róla csúszni, sőt, a piros magasabbról induló rajthelyéről is csúszott ...
A csúszdapark után nem maradhatott ki a kötélpálya sem, bár azt gondoltam, hogy erről most lemondanak. Mind2 fiú ment, és a képek tanúsága szerint nagyon ügyesen. Máténak legutóbb 2 kört sikerült mennie a 45 perc alatt, most ment 5-6-ot. Sami pedig a múltkor egy körre vállalkozott, és végig segíteni kellett neki (hisz fel sem érte a karabinert a ki- és becsatoláshoz). Most viszont 3 kört ment, és volt, amikor teljesen egyedül, nagyon ügyesen! Nem lehet tagadni, hogy második gyerek révén rettentő talpraesett, leleményes, igazi életre való kis fickó. Aki a mosolygós szemeivel mindenkit levesz a lábáról. Máté nyugissága mellett egy igazi kis 7 ördög, aki miatt igazán aggódnom kell majd kamasz korában, ha bulizni megy, mert a mostani sanda gyanúm szerint egypárszor elverik majd, az tuti ... -bocs, a kitérőért :)
A gyerekek kötélpályás attrakciója után a Bundás és az Anita is elmerészkedtek a 2 lecsúszópályára, az akadálypálya úgy tudom, ki maradt, de nagyon tetszett nekik, mondják, hogy mesélték másoknak is, és hogy feltétlen visszamennek majd még nyáron. Ezt pedig olyan jó hallani, hisz ebből azt tudom levonni, hogy nagyon élvezték a napot, és nem bánták meg, hogy elmentek.
Több kép nem lett, így gondolom, hogy ezután lassan elindultak haza. Bár a tervek szerint ennek legkésőbb 2-kor meg kellett volna történnie (Sami alvása miatt), de gyanítom, hogy csúszott kissé, hisz 4 óra volt, mire hazaértek, az út pedig kb egy órás. De sebaj, Sami aludt hazafelé, és amikor hazaértek, lelkesen mesélték az élményeket, és bejelentették: holnap is menjünk ...
Még egy be lett ígérve idén nyárra, mert Zsombinak is mesélték, és ő is nagy kedvet kapott, úgyhogy még egy menet vár majd ránk Zsombiékkal, keresztszülőkkel, de azt hiszem, ezt senki sem bánja :)
képek

Kukac gondok újra

Július 19-én   voltunk Samival a kórháznál a kukacával, a bőr letapadása miatt. Akkor gombos szondával feloldották neki az urológián. Szenvedett vele a drága, de túléltük, elmúlt. 3 hétre rá, megint észrevettem egy este fürdésnél, hogy megont nem tudom teljesen hátrahúzni neki. Rángatni, feszegetni nem akartam. gondoltam, szerencsésebb, ha megint megmutatom egy orvosnak. Az első doki a háziorvos lett, mivel Petit úgyis vittem hozzá, mert beteg lett, így egy úttal Samit is megmutattam neki. Ő is megállapította, hogy le van tapadva, vigyem el a gyerekambulanciára újra, hogy megint "megcsinálják a fütyijét"- ahogy Sami mondta.
Nem teketóriáztam sokáig, másnap kocsiba szálltunk, és elindultunk. Nem akartam várni, nehogy nagyobb és erősebb legyen a tapadás.
A gyerekambulancián a főorvos intézi az ez irányú dolgokat. ismerjük, hisz ő jár ki a védőnőhöz havonta (amennyiben jön). nagyon kedves volt, elmondtam neki, hogy a múltkor mi volt, merre és hogy jártunk. Megvizsgálta ő is, szintén megállapította, hogy le van tapadva, de csak minimálisan. Bekente érzéstelenítővel, vártunk fél órát, majd visszamentünk. Gombos szonda most nem volt, a kezével csinálta, és bár 3 helyen is volt tapadás, de csak tényleg pici, és nem az elején, hanem hátul, majdnem teljesen hátra lehetett húzni, ici-pici volt csak vissza (vagy hogy is fogalmazzak ...).
Szóval nem hátrarántotta, hanem nagyon óvatosan megfogta a letapadás szélénél, és a másik kezével picit meghúzta. Szépen el is engedte a tapadás.
És ennyi volt ...
Ezen attrakció után egy este sírt kb. fél percig Samu ... fürdéskor szépen hátrahúztam neki, mondta, hogy fáj, aztán betadinnal cseppentettem rá, ekkor sírt.
A doki most sem írt fel kenőcsöt, a betadint mondta ő is. Mivel viszont nem volt olyan vészes, mint a múltkor, úgy egyeztünk Samuval, hogyha fürdéskor rendesen hátrajön, és meg tudjuk mosni, akkor nem cseppentek rá, így a betadint is csak egy napig használtuk. Nem is volt sírás, és a pisiléssel sem volt semmi baj. Tegnap pedig roppant büszke volt magára, hogy fürdéskor egyedül is elő tudta csalogatni a kígyót :) Most pedig ha pisil, utána is lelkesen húzza hátra - bár a doki szerint elég az esti fürdetésnél, a többszöri kígyóbűvölés ártani nem árthat ...
Remélem, ezen okból utoljára kellett tiszteletünket tenni a kórházban.

2012. július 21., szombat

Festés

Végre rászántam magam, hogy nekiugorjak a tv szoba festésének. Tegnap kipakoltam, és nem is gondoltam volna, hogy ez ennyi ideig fog tartani ... rengeteg könyv, a végén már azt sem tudtam, hova tegyem. A gyerekeket lepasszoltam anyunak, Zsolti délutános volt, másképp képtelenség bármivel is haladni ...
Reggel elhúzkodták a szekrényeket, Tamás kijavította vakolással ahol kellett, én meg gletteltem. A szekrény mögötti faltól nagyon féltem, hogy milyen lesz, mert nagyon nem tudott szellőzni, a szekrény is nagyon dohos volt tőle, nem is tudtam bele pakolni. Elég csúnya volt, de nem annyira, mint amennyire én gondoltam. Fel volt púposodva, de nem kellett az egészet vakolni, legnagyobb részt csak a meszelést dobta le.
Holnap csiszolás, festés, aztán visszapakolás ... már alig várom, hogy végezzek, hogy tovább tudjak lépni, mert vár a sok könyv, amit már begyűjtöttem a tanévhez, amiket el kellene olvasni, meg kellene nézni, neki kellene állni tanmeneteket írni ...
ÁÁ, mintha kezdenének a fejem felett összecsapni a hullámok ...
Mert ezek mellett van 3 gyerekem, egy baromira keveset itthonlevő férjem, egy háztartásom, amit vezetni kell.
Közben Balcsi, kórház, betegség, családi nap, miegymás ...

Samci nélkül

Pár hete már volt egy próba, amikor Sami kitalálta, hogy a mamánál alszik, aztán nem lett belőle semmi, mert amikor lefekvésre került volna a sor, haza akart jönni.
Tegnap nagy lelkesen mondta, hogy a Bundinál alszik. Pár napja elköltöztek a mamától albérletbe, tőlünk 2 házra. Fél 7-kor jött a pizsamájáért és a holmijáért, és elvonult. Gondoltam, hogy nem lesz semmi fennakadás, hisz imádja a Balázst, és nagyon jól elvannak együtt. Az apja arra számított, hogy meg fog jelenni, de nem így történt. Az első máshol alvás tehát kipipálva Saminál is :)

Gyerekek nélkül

Mivel szeptemberben visszamegyek dolgozni, úgy döntöttem, hogy frissítem a ruhatáramat. Viszont nagyon smucig vagyok, új ruhára rettentően sajnálok pénzt kiadni, így a turkik az én mentsváraim :)
Gyerekekkel viszont nem lehet turizni, hisz ahhoz idő kell, n így kitaláltam, hogyan is lehetne megoldani a gyerekek nélküli vásárlást. Nem volt egyszerű, hisz egy nap 3 alváshoz kell igazodni, de Samit délután el tudja altatni a mama is, így Petihez kellett alkalmazkodni.
Úgy döntöttem, hogy délelőtt elaltatom, majd elmegyünk Zsoltival Kaposvárra, és amíg én túrok, addig ő intézi a többi ügyes-bajos teendőt (órás, bank, autós dolgok).
Így is lett, elaltattam Petit, majd indultunk. Peti álmát a Vera mama őrizte, a nagyobbakat felvittük anyuhoz. Mire aludnia kellett Saminak, addigra anyu hazasétált velük, Vera mama elaltatta Samit, és mire Pepcsi került volna ágyba, addigra hazaértünk. igaz, hogy nem tudtunk mindent elintézni, ez az időintervallum kevésnek bizonyult ahhoz, hogy mindennel végezzünk. Főleg, hogy a turki melletti kínaiba 50%-os leértékelés volt ...
A nyáron még beiktatok egy turkis napot, de lehet, hogy azt teljesen egyedül, busszal oldom meg. Csak ez a fránya buszközlekedés ne volna ilyen ramaty.

15 hós

Épp 15 hós volt Peti, amikor a védőnőhöz mentem vele.
9550 gr és 82 centi volt. A súlyának nagyon örültem, hisz februárban a kórházból 8990-nel jöttünk haza, és kb. 4 hónap alatt hízott 20 dekát, most viszont kb. ugyanennyit hízott egy hónap alatt.
Megkapta a 2 oltását is: egyet a combjába, egyet a karjába. Sírt szegény, de nem volt annyira vészes. Szerencsére lázas sem lett tőle, és a várt egy hét múlva kijövő pöttyök is elkerültek minket (Máténál nem).
Most azonban beteg a drága, rekedt, lázas (bár nem olyan vészesen), de felvittem a dokihoz, kapott AB-t, most már javulófélben van :)

Elmaradás

Rettentően el vagyok maradva, de csapnak össze a fejem felett a hullámok ...
Gyerekek még itthon, jövő héten viszont oviban lesznek, talán utolérem magam egy kicsit. 7 bejegyzés várja, hogy megírjam ... ha történik valami, címmel elmentem, hogy tudjam, ne maradjon el.
A gyerekek mellett nekiálltam az utolsó festésre váró szobát kipakolni tegnap, ma elhúzkodták a szekrényeket, Tamás, ahol kellett lejavította, én gletteltem, holnap festés, közben a héten begyűjtöttem a könyveket a tanévhez, kiválogattam az itthoniak közül, amire szükségem lehet, várják, hogy olvassam őket ... csak időm lenne. És ugye a 3 gyerek mellett nem is tudnék haladni, így hol anyura, hol a Vera mamára bíztam őket. Alig várom, hogy végezzek a festéssel, kész legyen a visszapakolás, aztán belevethetem magam a gyerekek mellett a tanmeneteknek, a felkészülésnek.
Közben meg igyekszem megírni az elmaradásokat is, de lehet, hogy nem időrendi sorrendben fognak felkerülni ...

2012. július 8., vasárnap

Falunap

Újra eltelt egy év ... így visszanézve hihetetlen gyorsan. Már megint július első szombatja, amikor évek óta tartják a falunapot Andocson.
A megnyitó ünnepség és az újszülöttek fácskáinak átadása fél 10-kor kezdődött. Az ovisok szoktak kis műsorral készülni, és többek között Máté is kapott egy kis verset. Vagyis pontosabban egy kis "Ünnepi köszöntő"-t. Egy kislánnyal mondták közösen. Apja vitte ki a pályára, hisz Pepcsinek akkor épp alvásidő van. Samci meg Bundizott ... Balázsnak segített homokot fuvarozni.
A nagy kánikulában nem akartam kimenni a gyerekkel, úgy terveztük, hogy mire az ovisok szereplése következik (fél 4), akkor megyünk ki, hisz addigra mind2 kicsi felébred, és a hőség is talán csak lejjebb megy majd.
Zsolti azonban kivitte a nagyokat (Máté kis barátja 1 órától velünk volt), mert Máté részt szeretett volna venni a bicikli-versenyben, ami 2-re volt hirdetve. Tavaly is benne volt a programban, de a foci miatt csúszott, majd végül el is maradt ... pár kisgyermek nagy bánatára. Máté akkor is készült már rá. Idén viszont ki lett faggatva Robi bácsi a bicajos versenyt illetően, és azt mondta, hogy idén nem fog elmaradni. Így a fiú felszerelkeztek, és kimentek 2 órára. Akadálypálya volt, amit Máté 2-szer is teljesített. Ilyen pici nem is nagyon volt ... neki amúgy is csak a részvétel volt a fontos, de tényleg.
Az akadálypálya mellett még két játék várta a gyerekeket: egy lógó gumicsirke, amit fakanállal ütve be kellett lendíteni a felette levő tálba (Máté kedvenc feladata volt, a délután folyamán egy csomószor próbálkozott). Akinek pedig sikerült, jutalmat (puha cukorkát) kapott érte. A másik játék egy hosszú henger volt, amibe diókat kellett dobálni felül, alul pedig  kalapáccsal rá kellett csapni a kiguruló dióra. Nem volt egyszerű ...
Negyed 4-kor bejött értünk a Zsolti, aztán Sami is felpattant a bicajra (neki nem vittünk ki, Mátéét vette kölcsön), az  apja meg szalad mellette, hisz tud ugyan menni vele egyenes terepen, ha el van indítva, de az akadálypályához olyan kis töpörtyű ...
Én meg átöltöztettem a nagyokat, és mentek az óvó nénihez, és várták a sorukat, hogy előadhassák a táncukat. Máté nem egy nagy táncos, ritmusérzéke sem igen van, de nagy lendülettel és rengeteg bohóckodással ugyan, de ő is eltáncolta azért.
Aztán ittak, lángost ettek, Kristóf vattacukrot, Máté marcipános kókuszrudat (Sami meg mind2-ből csipegetett), aztán a fiúkat befizettem egy körhintára. A nagyobbaknak való láncosra ültettem őket, bár szerettek volna a kicsiknek való járgányosra is, de  csak egyet engedélyeztem nekik, viszont megígértem, hogy a jövő hónapban, a búcsúban, majd felülhetnek arra.
Volt egészségsátor is, bementünk a kicsikkel a mamával. Vizeletet néztek (nekem nem), vérnyomást mértek, testzsírt, testtömegindexet. vércukrot néztek.  Vérnyomásom elég magas volt, de abszolút nem éreztem, és ráfogtam a melegre, a gyerek után szaladgálásra, a Peti-cipelésre, az izgalomra ...
6 óra körül, amikor az ugráló már nem volt tűzforró (előbb nem tudtak csúszni, majdnem leégette a bőrkéjüket), ugráltak, csúszkáltak kb. fél órát, majd haza mentünk. Vacsora, fürdés után Sami, Máté és Kristóf visszament a Zsoltival és a mamával. A tűzijátékra fájt a foguk, Zsolti viszont meg szerette volna nézni Nagy Ferót, aki 8-tól volt. A 10-re hirdetett tűzijáték 3/4 11-kor kezdődött, úgyhogy negyed 12 volt, mire lefeküdtek. Sami jól bírta, Máté már fáradtabb volt.
Pepcsi elaludt hamar, de 12-ig 2-3-szor voltam nála bent vissza altatni. A kis rafinált, rögtön megérzi, ha nem vagyok mellette ...
Reggel azonban nem aludtak vészesen sokáig, Sami  (és így mi is Petivel) 3/4 8-kor, Máté fél 9 körül kelt :)
Sami azt mondta, hogy nagyon szép volt a tűzijáték, és hogy holnap én is menjek és nézzem meg ...
képek

Bálint szülinapján

A kalandos siófoki vásárlásunk után, délután sem unatkoztunk. Máté volt hivatalos egy ovis társa, Bálint szülinapi bulijára.
A kezdés 5-re volt hirdetve, és mi épp addigra értünk oda. Aztán nem kellett sok, megérkeztek a többi kis pajtások is.Volt kisgyerek, akit "leadott" az anyukája (hisz már 6 évesek), de volt, akivel maradtak. Vendéglátónknak mindegy volt, de Máté szerette volna, ha maradunk (előtte még nem volt ennél a barátjánál), így maradtunk Pepivel. Samit nem vittünk magunkkal, az apjával otthon maradtak. És bár amikor indultunk, ő is jönni szeretett volna, hamar megvigasztalódott.
Bálint anyukája mindenféle feladatokkal várta a lurkókat.
Leírom, mik voltak, lehet, jövőre lopok belőlük párat. Mindenesetre a gyerekeknek nagyon tetszett. Aki a leggyengébben teljesített, vagy akiknek nem sikerült a feladat, zálogot adtak, de minden feladat végén, mindig mindenki kapott jutalmat (cukrot, nyalókát, tetkós rágót).
És akkor a feladatok:
1. lufifújás (jó feladat, egy helyen vannak a gyerekek, a  gond csak az volt, hogy volt, aki semennyire nem tudta felfújni ... ha nálunk lesz ilyen feladat, akkor előtte egyszer fel kell fújni a lufit, hogy engedjen egy kicsit, hisz a legelső felfújás van, amikor még egy felnőttnek is nehéz). Máténak természetesen nem sikerült, aki viszont az első nehéz fújáson túl volt, onnantól könnyen növekedett a lufi ... ennél a feladatnál 3 zálogot is begyűjtött Anett néni.
2. Madzagra felkötözött 3 pombär macit kellett hátratett kezekkel felfalni. 3-asával csinálták a feladatot, és a legtöbb idő alatt teljesítő adta a zálogot.
3. Üdítő ivása szívószállal, hátra tett kezekkel
4. Üres  sörös dobozok voltak egymásra rakva (alul 3, fölé 2, majd 1), amit labdával kellett eltalálni. Mindenkinek 3 dobása volt. Nagyon tetszett a gyerekeknek ez a feladat is. Máté 2-szer telibe talált, az utolsó dobása azonban egy nagy luft volt ... visszapattant a fatuskóról.
5. 2 csoportra osztották a gyerekeket, és tollasütőn kellett labdát egyensúlyozva megkerülni a bóját. Amelyik csapat nyert, annak minden tagja visszakapta a zálogba adott holmiját. A másik csapat tagjainak viszont feladatot kellett teljesíteni érte: rákjárásban kellett megkerülni a bóját, hasukon egy labdával.

A feladatok után csillámtetkót kapott, aki kért. Persze Máté nem kért ... mint semmilyen tetkót soha. Amíg a tetkók készültek, a fiúk jól eljátszottak egymással. Én meg végig fényképeztem, ha már egyszer ott maradtunk, hasznos is legyek. Pepcsi végig elvolt, evett, ivott, ropogtatott, de szinte kizárólag a kezemben-ölemben ... nagyon anyás lett ez a gyerek ... nem tudom, mi lesz így szeptembertől ...
7 körül érkezett a torta, ami puncsos volt. A gyerekek ettek, aztán indultunk haza.

Jövőre nekem is ilyen rokonmentes szülinapot kell tartanom Máténak ... csak kisbarátokkal, ill. pár szállító szülővel. Mert ez így más ... csak gyerekek, akiket le kell kötni, és mindenki boldog lesz.
(Az asztalon meg volt terítve a gyerekeknek, volt egy kis tálban mogyoró, ropi, szeletelt barack, alma és valami apró snack, ill. kiflikarikákból mini-szendvicsek (2 tálcával összesen). Plusz jött a torta. De mit ne mondjak, a gyerekek nem fogyasztottak túl sokat ... ennyi bőven elég is volt azonban.

2012. július 7., szombat

Siófok kissé zavarosan ...

Tegnap ismét kórházba kellett vinni a dédit kontrollra. Sokat filóztam, hogy melyik gyerkőcöt is vigyem, hisz a héten amilyen kánikula volt, szinte már nem emberi ... a kocsiban van klíma ugyan, de mégiscsak egy nyűg ilyenkor az utazás. Eddig mindig úgy volt, hogy a nagyok oviban, így Pepcsi jött velem, de most szüneten vannak a nagyobbak, és olyan régen voltak velem/velünk vásárolni, pedig szeretnek jönni. Úgy döntöttem, hogy induljunk akkor, miután Peti elalszik, hisz ébredés után simán elvan a mamával. A nagyok meg jönnek velem.
Megint bebizonyosodott, hogy ember tervez, Isten végez ...
Peti elaludt ugyan, de Sami sikeresen felzörögte, és olyan kíváncsian sasolt, hogy azt hittem, el sem tudom újra altatni ...
Nagy nehezen ugyan, és hosszas várakozás után, de elaludt. Letettem, erre nekiállt vinnyogni a telefonom ... persze felébredt rá ...
Dédit kb. 10-re kellett vinni, de ekkor már 3/4 10 volt. Nem volt apelláta, felkaptam Petit, és baromi mérgesen kiviharoztam ... minek tervezek én???
Nem akartam újra nekiéállni altatni, hisz akkor elég későn értünk volna. Jött velünk Peti is.
A következő sokk akkor ért, amikor a gyerekeket beültettem az autóba ... Visszapillantó-tükör üvegje nem a helyén volt! azt tudtam, hogy elengedte a ragasztás, de elvileg meg kellett volna, hogy csinálja előtte nap este a Zsolti. Azt hittem, agyvérzést kapok ... Marha klassz volt úgy vezetni Siófokig és vissza, hogy nincs bal oldali visszapillantó-tükör ... És a középsőben sem láttam túl sokat, mivel Máté ülése van középre rakva, és bizony az elég magas ...
Persze Peti a kocsiban nem aludt el mindjárt, hisz az álom kiszökött a szeméből, de Széplak-Felsőn csak elszundított. Dédit kitettük a vesegondozóban, mi meg elindultunk a Tescoba.

Pepcsit nem hagytuk tovább aludni, hisz úgyis felnyervogták volna, és akkor tényleg mindenki nagyon bogaras lett volna.
Nem biztos, hogy még egyszer elindulnék 3 gyerekkel nagybevásárolni, főleg, hogy cukor, tej, liszt, ásványvíz is kellett bőven. Még ha csak ezt-azt vettem volna ...
Ha pedig a vásárolt cuccoknak nem lett volna meg a kellő súlya, 3 nehezék is volt a bevásárló-kocsiban: Pepcsi a beleültethető bigyóban, Sami a kocsiban, Máté a kocsi elejére csimpaszkodva. Ezen kívül annyira nem volt vészes, nem nyervogtak túl sokat, de egyedül hamarabb végeztem volna, az biztos. Igaz, Pepcsi sokszor szeretett volna felállni, és kimászni, de mindig visszaimádkoztam.
Fizetés is eléggé macerás volt, vagy inkább a kis-be pakolás, de túléltük!
Az viszont tuti, hogy legközelebb, ha nem muszáj, ennyi gyereket nem viszek egyedül ... Persze úgy gondolom, hogy mégiscsak könnyebb volt egyedül, mintha a Zsolti is velünk van ... ő biztos agyvérzést kapott volna ...


2012. július 5., csütörtök

Sűrű napok

Múlt hét végén Balaton (szombat, vasárnap du)
Inkább az én programom volt, hogy rászántam magam egy újabb festésre: kisszoba, ahol Pepcsi és én alszunk ... kicsit hosszadalmasra sikerült, mert egyik nap legletteltem a fél szobát, aztán másnap lefestettem, majd este elpakolták a fiúk a szekrényeket, és a szoba másik felének ekkor tudtam nekiállni. Szerencsére a szekrény mögötti fal számomra meglepő módon nagyon jó állapotban volt, szinte sehol sem kellett javítani, viszont a ház hátsó fala valami katasztrofális ...
A radiátor mellett lejött a fal, elég mélyen, úgyhogy én ahhoz kevés voltam, de kedd délután az öcsém munka után bevakolta ... most még szárad, de ma leglettelem, festés lehet, hogy holnapra marad. A másik oldalon a radiátornak pedig legletteltem, lefestettem, de mégis kicsit potyogott, úgyhogy levakartam, ahol le akart jönni, és tegnap újraglettelte. Salétromos lehet az a fal, de nem tudok mit kezdeni vele sajnos ... Zsolti szerint a vakolat is nagyon kemény, túl sok cement lehet benne ... nem értek hozzá, de hozott anyagból dolgozunk, úgyhogy ez van, megoldjuk ahogy tudjuk. Szóval még nem tudunk a szobában aludni Petivel, kiköltöztünk a nappaliba, ahova vittük a matracunkat is. meglepően jól alszik Peti, pedig jóval világosabb van redőny híján ...
Remélem, ma már visszaköltözhetünk, még ha egy kicsi festés holnapra is marad.
Persze közben, ahogy meg lettek mozgatva a bútorok egy két műanyag csavar eltört, miért is menne minden zökkenőmentesen ...

Programok a továbbiakban:  ma délután/estefele szalonnasütés
holnap dédit kell vinni Siófokra a vesegondozóba (Pepcsivel megyünk, nagyok maradnak a mamával), délután Mátét várják szülinapi buliba.
Szombaton falunap, amikor egy plusz gyerekkel, Máté kis barátjával bővülünk ... immár 3. falunapon :)
vasárnap pedig megint muszáj lesz Balcsira menni ... hisz addig kell, amíg az idő engedi :)
A jövő hét nyugisabb lesz már, Pepcsi 15 hós oltásán kívül egyelőre nincs programunk.

Máté

Múlt héten kellett volna megkapnia Máténak a 6 éves  kötelező oltását, de mivel épp múlt héten volt éjszakás Zsolti, és az ovival úgy beszéltük, hogy azok a héten mennek a gyerekek, így nem akartam megszakítani egy keddi hiányzással, így eltoltuk egy hetet.
Szegény hajtogatta eleget, hogy ő nem akar oltást. Elmagyaráztam neki, hogy muszáj, mindenkinek kötelező, ez védi meg a komolyabb betegségektől.
Tegnap reggel bátran indult, Saminak magyarázott, hogy majd ha ő is 6 éves lesz, akkor ő is kap oltást. Aztán a védő néninél már nem volt olyan nagy a szája. leültettem, és amíg vártuk a drnőt, szegénykém pityeregni kezdett félelmében. sírt, amíg vizsgálták, és az oltás ellen is tiltakozott, szerencsére csak szóban. Aztán mikor megkapta még sírt, de után utána nagyon hamar abbahagyta. Szóval nem maga az oltás fájt annyira, hogy éktelen ordításban kellett volna kitörni, hanem a félelem miatt sírt.
Szerencsére nem fájt neki az oltás helye sem vészesen tegnap, ma meg már egyáltalán, és be sem lázasodott. Ezen is túl vagyunk, következő 11 évesen :)
Pepcsi viszont jövő héten kapja a 15 hósat.

Amikor hazaértünk az orvostól, elaltattam Petit, majd a fiúk bejelentették, hogy ők bizony éhesek. Kenyér viszont nem volt itthon. Mondtam Máténak, ha szeretne enni, menjen el a boltba. És ha már a boltig elmegy, akkor közben ugorjon be az útba eső postára két levelet feladni. Bicajra pattant (hogy gyorsabb legyen, és ne égjen le, fél 11 volt már, és legalább 30 fok), mi meg Samival vártuk a fa alatt, hogy az úton átengedjük, bár egyedül is át tud jönni, de jobb a békesség.
Olyan büszke volt magára, hogy ő teljesen egyedül ment a boltba biciklivel és a postán is egyedül adta fel a levelet :)

Kánikula, Balaton ... és újra

Idén akkor voltunk először a Balatonon, amikor a pesti kirándulásból jöttünk hazafele.
Azóta többször is elugrottunk, hisz a nyárhoz szervesen hozzátartozik a Balcsi, és a mostani kánikulát mégiscsak könnyebb a vízben vagy a vízparton elviselni.
Szülinap előtt kismedencézés is volt itthon, de nagy macerának bizonyult, hogy a vízben csak két napig tudtak fürdeni, mert nyálkás lett. Nem volt ki-be ugrálás, de az alján így is hamar összegyűlt a trutyi ... 3 gyerek mellett nem volt egyszerű megoldani a víz újrahasznosításást sem (öntözésre), volt hogy már alig volt az alján, de Pepcsi pelusostól belemászott, hisz nagyon szeret pancsolni :)

Most pedig kánikula van egy ideje, borzasztó, szörnyű hőség, ami miatt napközben (kb. 10-fél 11-től 4-fél 5-ig) ki sem mozdulunk a gyerekekkel a lakásból. A hétvége viszont a Balatonról szólt. Na nem egész napokat a rekkenő hőségben (bár ha nem lenne alvás, gondolom minden zokszó nélkül elviselnék a gyerekek), csak és kizárólag a délutáni alvás után (3 óra) indulunk el velük. Fél óra sem kell, és már gyönyörködhetünk is a Balcsiba, sőt, az átöltözés és a karúszók/úszógumi felfújása után rögtön irány a víz! Ami láthatóan kevesebb volt, mint a pár hete ... Zamárdiba szoktunk menni, most Saminak is derékig érő víz volt, sőt Pepcsi is rettentően élvezte, hogy az úszógumiban épp leér a lába, és hogy így milyen klassz teperni, rúgni a vizet :)
Máté egészen vízicsibe lett (na nem annyira, mint Zsombi, őt sose érjük utol), de tavalyhoz képest egészen szembeötlő a változás. Tavaly először még karúszó+mellény+gumimatrac-trióban nyomta, és eléggé félt, bár tény, hogy nyár végére csökkent a felvett mentő-dolgok száma, idén viszont karúszóban igyekezett befelé, és arra is rávették a többiek, hogy a felnőtt férfiak (nem vaddisznó módon, hanem kissé óvatosan, de) dobálják :) Hatalmas változás!
Samival ilyen gond nincs, ő karúszóval indult már most befelé, ici-picit őt is dobták, de neki a nagy élményt saját maga okozta: jól ellabdázott egyedül (eldobta, ment utána, újra eldobta ... és felfedezte a fél strandot), ill. a következő körben Peti úszógumiját húzta maga után, ahogy ment, mendegélt, és láthatóan nagyon élvezte :)
Pepcsi is kurjongatott, mikor a vízbe értünk, kacagott és nagyon tetszett neki, ismételten addig, míg, szomjában el nem kezdte nyalogatni a vizet, ill. a vizes sapijából szívni ... a kis leleményes. Onnantól a parton voltam vele, evett, labdázott, homokozott ...
Remélem, ők is majd szívesen emlékeznek vissza később ezekre az élményekre, és bár lehet, hogy konkrétumra nem fognak, de magára a jó hangulatra, az önfeledt szórakozásra igen ...