Minden évben szoktunk az iskolásokkal gyerke-bérletet venni a kaposvári Csiky Gergely színház előadásaira. Ez a bérlet 2 előadásra szól. Az egyik előadás, amit már januárban láttunk: A világszép nádszálkisasszony volt, amit a színház nagytermében néztünk meg.
A mostani előadás a Továbbisvan címet kapta, és stúdióelőadás volt. Ami azt jelenti, hogy rövidebb, nincs szünet, és nem székeken, hanem összetákolt lépcsőkön ülve néztük. Még jó, hogy rövidebb, mert hátradőlni nem lehet, és így nem valami kényelmes.
Nem nagy lelkesedéssel indultam ennek a második előadásnak, mert a másik bérletes gyerekeink már látták, és nem jó véleményt hallottam a kollégáktól, ill. az ovisok is megnézték, és az óvónő sem volt jó véleménnyel róla. Kár volt ennyire komolyan venni a véleményüket, mert nekem tetszett.
A történet arról szólt, hogy volt egy család, aki nyaralni ment, a hajójukban viszont találtak egy csavargót, akit nem zargattak el, met mesét ígért nekik.
Ugyanezen 6 szereplő volt, aki végigjátszotta az előadást más-más bőrébe bújva, egy mesélővel, és minden olyan holmit felhasználva, ami a tengerparti nyaraláskor a strandra magával visz az ember. (3 mese volt összesen)
Pl.: búvár békaláb: nagymama bújt bele még a strandon, de ezen békalábak jelképezték később a megszületett dajkálandó kisbabákat is. De nem volt zavaró, én -és a kolléganő is- inkább úgy gondoltuk, hogy milyen jól és kreatívan oldották meg. A gyerekek mit gondoltak, azt nem tudom, de pl. Máté azt mondta, hogy neki csak egy dolog miatt nem tetszett az előadás, és az a csók volt (tipikus Máté).
Első mese egy feleséget kereső orosz cárevicsről szólt, aki aztán meg is találta, egy békabőrbe bújtatott leányzó személyében. A második részben egy keleti mesét ismerhettünk meg arról, hogy "Adj, és adatik", aztán ha az ember már megváltozik, akkor hirtelen bárni rossz is történhet. A legutolsó mese ennek a folytatása volt (össze volt szőve a kettő), egy kínai házaspárról és egy kismadárkáról.
Bár ez az utolsó kissé szomorkás volt, összességében érdemes volt megnézni.
Képek a színház honlapjáról
2014. április 21., hétfő
2014. április 20., vasárnap
Atlétika verseny
A körzeti döntő előtt iskolánkban is megrendezték az atlétika versenyt.
3 versenyszám volt: 60 m-es futás, kislabdahajítás és 300 m-es fután (az 1-2. osztályosoknak).
Jelentkezni lehetett rá az osztáyfőnököknél. Meglepő módon, erre a megmérettetésre többen jelentkeztek, mint pár héttel korábban a futóversenyre (ami szintén 300 m volt).
örültem a lelkesedésüknek, és még csak véletlenül sem szerettem volna senki kedvét letörni ...
Igaz, hogy én személyesen nem tudtam részt venni ezen a versenyen (épp továbbképzésen voltam), de a kolléganőnek otthagytam a fényképezőt, hogy legalább képekben lássam a gyerekeimet.
Mikor hazaértem, Mátéhoz az első kérdésem volt, hogy milyen volt és hogy sikerült a verseny, mert anyutól már hallottam előtte, hogy nagyon elkeseredett, és bár a pályán még tartotta magát, de utána az iskolába visszaérve sírva is fakadt.
Merthogy mindig olyan lelkesedéssel és nagy reményekkel vág neki ezeknek a versenyeknek. És hiába magyarázom neki, hogy idén nincs nagy esélye, hisz a másodikasokkal vannak együtt, mégis annyira nyerni szeretne.
Próbáltam bele leket önteni, bár igaz, hogy amikor nekem mesélte, már nem volt annyira elkeseredve, de szomorúan jegyezte meg, hogy a 6. lett. 11-ből, és elsős csak egy volt előtte, a kis barátja, akinek igencsak jó mozgása van, képtelenség leelőzni őt.
Ez a 300 m-es futás volt, amit már többször futott Máté is. A pár héttel korábbin sétált is egy kicsit, túl erős volt a kezdés, de most végig tudta ügyesen futni, sőt, délelőtt tesiórán is ő a két kör helyett 3-at futott.
A 60 m-es futásról nincs képen, eredményt sem tudok, de azzal tisztában vagyok, hogy rövid távon Máté nem olyan ügyes, mert nincs olyan jó testalkata sem, és a mozgása sem olyan, ritmusérzéke is hagy kívánnivalót maga után. De lelkes volt ...
Kislabdát nem nagyon hajítottak még, velem gyakorolták délelőtt, meg ők még helyből dobják. Nem is lenne értelme a nekifutásnak, mert ők még úgy gondolják, hogy minnél messzebbről futnak neki, annál nagyobbat tudnak dobni. Pedig nem is.
Próbálkoztak, figyeltek arra, amit megbeszéltünk (vagy nem), de becsületesen küzdöttek. Máté elmondása szerint a 3-ból egy érvénytelen lett neki, mert belépett, és a képek tanusága alapján mégiscsak nekifutottak előtte. Jobban jártak volna, ha helyből dobtak volna.
A körzeti döntőre az összesített első 3 jut tovább, ill. a versenyszámok első helyezettje.
Összesítettben P. Kristóf lett a 3. (nagyon ügyes volt), és 2 gyerkőc mehet még tőlem, egy kisfiú kislabdahajításból és egy kislány 300 m-es futásból.
Az ő egyéni oklevelük mellett az osztály "A legsportosabb osztály" oklevelét is megkapta.
3 versenyszám volt: 60 m-es futás, kislabdahajítás és 300 m-es fután (az 1-2. osztályosoknak).
Jelentkezni lehetett rá az osztáyfőnököknél. Meglepő módon, erre a megmérettetésre többen jelentkeztek, mint pár héttel korábban a futóversenyre (ami szintén 300 m volt).
örültem a lelkesedésüknek, és még csak véletlenül sem szerettem volna senki kedvét letörni ...
Igaz, hogy én személyesen nem tudtam részt venni ezen a versenyen (épp továbbképzésen voltam), de a kolléganőnek otthagytam a fényképezőt, hogy legalább képekben lássam a gyerekeimet.
Mikor hazaértem, Mátéhoz az első kérdésem volt, hogy milyen volt és hogy sikerült a verseny, mert anyutól már hallottam előtte, hogy nagyon elkeseredett, és bár a pályán még tartotta magát, de utána az iskolába visszaérve sírva is fakadt.
Merthogy mindig olyan lelkesedéssel és nagy reményekkel vág neki ezeknek a versenyeknek. És hiába magyarázom neki, hogy idén nincs nagy esélye, hisz a másodikasokkal vannak együtt, mégis annyira nyerni szeretne.
Próbáltam bele leket önteni, bár igaz, hogy amikor nekem mesélte, már nem volt annyira elkeseredve, de szomorúan jegyezte meg, hogy a 6. lett. 11-ből, és elsős csak egy volt előtte, a kis barátja, akinek igencsak jó mozgása van, képtelenség leelőzni őt.
Ez a 300 m-es futás volt, amit már többször futott Máté is. A pár héttel korábbin sétált is egy kicsit, túl erős volt a kezdés, de most végig tudta ügyesen futni, sőt, délelőtt tesiórán is ő a két kör helyett 3-at futott.
A 60 m-es futásról nincs képen, eredményt sem tudok, de azzal tisztában vagyok, hogy rövid távon Máté nem olyan ügyes, mert nincs olyan jó testalkata sem, és a mozgása sem olyan, ritmusérzéke is hagy kívánnivalót maga után. De lelkes volt ...
Kislabdát nem nagyon hajítottak még, velem gyakorolták délelőtt, meg ők még helyből dobják. Nem is lenne értelme a nekifutásnak, mert ők még úgy gondolják, hogy minnél messzebbről futnak neki, annál nagyobbat tudnak dobni. Pedig nem is.
Próbálkoztak, figyeltek arra, amit megbeszéltünk (vagy nem), de becsületesen küzdöttek. Máté elmondása szerint a 3-ból egy érvénytelen lett neki, mert belépett, és a képek tanusága alapján mégiscsak nekifutottak előtte. Jobban jártak volna, ha helyből dobtak volna.
A körzeti döntőre az összesített első 3 jut tovább, ill. a versenyszámok első helyezettje.
Összesítettben P. Kristóf lett a 3. (nagyon ügyes volt), és 2 gyerkőc mehet még tőlem, egy kisfiú kislabdahajításból és egy kislány 300 m-es futásból.
Az ő egyéni oklevelük mellett az osztály "A legsportosabb osztály" oklevelét is megkapta.
2014. április 17., csütörtök
Pepi 3 éves lett
Hihetetlen, hogy szalad az idő ... furcsa visszagondolni, hogy Máté ennyi idős korában született meg Samu, Sami pedig ennyi idősen már egy egyéves Pepi bátyja volt. De nekem Pepi még olyan kicsi ... Pedig a két nagytól sokmindent elles és tanul (jót és rosszat egyaránt).
2,5 éves kora óta ovis. Hamar beszokott, Samunak ebben nagy szerepe volt, most viszont már nem bánnám, ha külön lennének, mert Sami még mindig nagyon terelgeti Pepit. Egyedül viszont nyugisabb lenne, mert Sami eléggé kajla és rosszcsont.
Szülinapját szombaton ünnepeltük: szerencsére nem esett az eső, kint tudtunk lenni, igaz, az idő változékony volt. Keresztszülők jöttek Zsombival, meg a mamák, illetve a szomszédokban lakó két ovis kisfiú.
A gyerekek örömmel sütögettek, bicajoztak, játszottak. Nekik nem terveztem semmi irányítottat, szabadon játszhattak. A torta nagyon finom lett, puncsos volt, Pepcsi nagyon örült neki, és ritka, de Máténak is nagyon ízlett.
Mi, felnőttek beszélgettünk sütögetés, eszegetés közben, a gyerekek pedig nagyon jól elvoltak, elég volt rájuk-rájuk nézni (Pepi inkább a közelben volt).
3 éves státuszon ma voltunk:
Pepi 15 kg, 97 cm. Vérnyomása: 100/60 volt (lehetett volna kicsit kevesebb is, de betudom annak, hogy nem akart a védő nénihez menni)
Anya ölében megbújva6 vagy annak közelében el tudtunk mindent intézni, a hallásvizsgálatnál kifejezetten ügyes volt, a látásvizsgálatnál viszont nem volt együttműködő ... minden egyébre figyelt, és szerintem nem is nagyon értette, mi a csudát akarunk tőle.
Szeret mondókázni, énekelni -és ezt el is várja: a nagyobbak közül egyik sem énekelte itthon, amit az oviban hallott vagy tanultak. Pepi viszont igen, ls nagyon lelkes, de játék közben is ha eszébe jut, akkor énekelget.
Futóbicajjal már szívesen megy (nemrég kezdhette csak el a lyukas gumi miatt), rendes bicajt még nem próbálta. (Sami ennyi idősen rápattant és ment vele, de sajnos azóta teljesen megadta magát). Szeret hintázni és homokozni. Segítőkész és imád kint lenni. Kockákból, legóból is szeret építeni, de ez inkább az oviban mutatkozik meg (amikor megyek délután, mindig épít). Szeret oviba járni, ott rajzolgatni. Barátságos, de nem mindenkivel, aktuális kedvétől is függ. Nagyon anyás, de ha nem vagyok, bárkivel jól elvan. Ha meg vagyok, akkor mindig csak anya. De nem baj, imádom. Nagyon aranyos, bújós, pusziszkodós, és sokszor hallom, hogy szeret, imád. Igaz, én is sokszor mondom neki. Ha Máté után született volna, akkor nyugis kisgyerek lenne, viszont Sami után jött, így Sami áll közelebb hozzá (bár Máté szeretne közelebb lenni hozzá), így a Samu rosszasága, zsiványsága részben átragad rá.
Nagyon cuki, egyszerűen imádom!
2,5 éves kora óta ovis. Hamar beszokott, Samunak ebben nagy szerepe volt, most viszont már nem bánnám, ha külön lennének, mert Sami még mindig nagyon terelgeti Pepit. Egyedül viszont nyugisabb lenne, mert Sami eléggé kajla és rosszcsont.
Szülinapját szombaton ünnepeltük: szerencsére nem esett az eső, kint tudtunk lenni, igaz, az idő változékony volt. Keresztszülők jöttek Zsombival, meg a mamák, illetve a szomszédokban lakó két ovis kisfiú.
A gyerekek örömmel sütögettek, bicajoztak, játszottak. Nekik nem terveztem semmi irányítottat, szabadon játszhattak. A torta nagyon finom lett, puncsos volt, Pepcsi nagyon örült neki, és ritka, de Máténak is nagyon ízlett.
Mi, felnőttek beszélgettünk sütögetés, eszegetés közben, a gyerekek pedig nagyon jól elvoltak, elég volt rájuk-rájuk nézni (Pepi inkább a közelben volt).
3 éves státuszon ma voltunk:
Pepi 15 kg, 97 cm. Vérnyomása: 100/60 volt (lehetett volna kicsit kevesebb is, de betudom annak, hogy nem akart a védő nénihez menni)
Anya ölében megbújva6 vagy annak közelében el tudtunk mindent intézni, a hallásvizsgálatnál kifejezetten ügyes volt, a látásvizsgálatnál viszont nem volt együttműködő ... minden egyébre figyelt, és szerintem nem is nagyon értette, mi a csudát akarunk tőle.
Szeret mondókázni, énekelni -és ezt el is várja: a nagyobbak közül egyik sem énekelte itthon, amit az oviban hallott vagy tanultak. Pepi viszont igen, ls nagyon lelkes, de játék közben is ha eszébe jut, akkor énekelget.
Futóbicajjal már szívesen megy (nemrég kezdhette csak el a lyukas gumi miatt), rendes bicajt még nem próbálta. (Sami ennyi idősen rápattant és ment vele, de sajnos azóta teljesen megadta magát). Szeret hintázni és homokozni. Segítőkész és imád kint lenni. Kockákból, legóból is szeret építeni, de ez inkább az oviban mutatkozik meg (amikor megyek délután, mindig épít). Szeret oviba járni, ott rajzolgatni. Barátságos, de nem mindenkivel, aktuális kedvétől is függ. Nagyon anyás, de ha nem vagyok, bárkivel jól elvan. Ha meg vagyok, akkor mindig csak anya. De nem baj, imádom. Nagyon aranyos, bújós, pusziszkodós, és sokszor hallom, hogy szeret, imád. Igaz, én is sokszor mondom neki. Ha Máté után született volna, akkor nyugis kisgyerek lenne, viszont Sami után jött, így Sami áll közelebb hozzá (bár Máté szeretne közelebb lenni hozzá), így a Samu rosszasága, zsiványsága részben átragad rá.
Nagyon cuki, egyszerűen imádom!
Továbbképzés
Hirtelem jött, és az időpont miatt nem is nagyon vártam, hisz előtte egy héttel tudtuk meg kb., hogy egy csüt-péntek-szombat lesz.
Szerencsére Zsolti épp délelőttös volt, így délután tudott menni a gyerekekért, és tudott vigyázni rájuk, én meg reggel el tudtam vinni őket az oviba, mert csak 12-re kellett menni Balatonszabadiba. 3 órát is meg tudtam tartani, így amiatt sem aggódtam, ki megy be épp új betűt tanítani ...
At időpont így alakult (hivatalosan). csüt-péntek 12-20 óráig, szombaton 8-17 óráig.
A szombati Peti szülinapi bulija miatt aggasztott, mert más napon nem tudtuk volna megtartani, de végülis időben hazaértem, a komaasszonyom meg bevállalta a torta elkészítését, szendvics meg nem kellett, mert a jó idő miatt sütögetést terveztünk.
Tehetséggondozás volt a továbbképzés témája, de szerencsére nem tömény elméletet hallottunk, hanem gyakorlatiasabb volt, sok-sok felhasználható játékkal. Tény, hogy nekem a tehetség nem azt jelenti, amiről itt hallottunk, de az igaz, hogy ahhoz, hogy a tehetség kialakuljon egy gyerekben, az alapoktól kell kezdeni, és a készségeit, képességeit kell először fejlesztenünk. Csak nekem ez nem tehetség-fejlesztés.
Nem akarom részletezni a szakmai részt, összességében jó volt, hasznos is, csak más megközelítésben. Kedves kollégák, mosolygós, nagyon pozitív előadó, jó hangulat volt végig.
Csak ez így hirtelen sok és fárasztó volt. De az év végéig szinte progam program hátán lesz. Nem fogunk nagyon unatkozni. Most viszont szusszanok egy kicsit a szünetben, és igyekszem erőt gyűjteni a tanév további részéhez.
Szerencsére Zsolti épp délelőttös volt, így délután tudott menni a gyerekekért, és tudott vigyázni rájuk, én meg reggel el tudtam vinni őket az oviba, mert csak 12-re kellett menni Balatonszabadiba. 3 órát is meg tudtam tartani, így amiatt sem aggódtam, ki megy be épp új betűt tanítani ...
At időpont így alakult (hivatalosan). csüt-péntek 12-20 óráig, szombaton 8-17 óráig.
A szombati Peti szülinapi bulija miatt aggasztott, mert más napon nem tudtuk volna megtartani, de végülis időben hazaértem, a komaasszonyom meg bevállalta a torta elkészítését, szendvics meg nem kellett, mert a jó idő miatt sütögetést terveztünk.
Tehetséggondozás volt a továbbképzés témája, de szerencsére nem tömény elméletet hallottunk, hanem gyakorlatiasabb volt, sok-sok felhasználható játékkal. Tény, hogy nekem a tehetség nem azt jelenti, amiről itt hallottunk, de az igaz, hogy ahhoz, hogy a tehetség kialakuljon egy gyerekben, az alapoktól kell kezdeni, és a készségeit, képességeit kell először fejlesztenünk. Csak nekem ez nem tehetség-fejlesztés.
Nem akarom részletezni a szakmai részt, összességében jó volt, hasznos is, csak más megközelítésben. Kedves kollégák, mosolygós, nagyon pozitív előadó, jó hangulat volt végig.
Csak ez így hirtelen sok és fárasztó volt. De az év végéig szinte progam program hátán lesz. Nem fogunk nagyon unatkozni. Most viszont szusszanok egy kicsit a szünetben, és igyekszem erőt gyűjteni a tanév további részéhez.
2014. április 5., szombat
Tavaszi vásár
Kb. 2 hónapja kezdődött, amikor az Óvódai Szülői Munkaközösség tagjaiban felvetődött az ötlet, hogy -több ok miatt- tavaszi-húsvéti vásárt tartsunk.
Szinte kizárólag saját készítésű tavaszi-húsvéti dekorációkat szerettünk volna kínálni, a befolyt összeg pedig a kis ovisoké lesz. Az otthon lévő anyukák közül páran nagyon lelkesek voltak, Gyöngyi például nagyon sok és ötletes dolgot készített: flitteres/ gyöngyös tojásokat, tojásállatkákat, PET palackból kis kosárkákat, asztali díszeket. De volt a kínálatban a különböző díszítésű tojásokon kívül asztali dísz, ajtódísz, persely is.
Az elkészült áruk Hajninál voltak, aki fodrászként dolgozik, és beszélt a vásárról a vendégeinek, akik közül többen támogatták is az ovisokat.
Sajnos a vásárhoz ma nem volt a legjobb időnk, többször potyogni kezdett az eső is, de azért voltak vásárlóink, nagy örömünkre. (a falu központjában pakoltunk ki ma).
Hétfőn az iskolában szeretnénk még megmutatni, hogy mink is van, úgy gondolom, hogy a gyerekeknek tetszeni fog a kínálat, ekkor ki tudják választani, hogy nekik mi tetszik, kedden pedig meg is tudják venni, ha kapnak rá pénzt.
A lehetőség mindenki előtt ott van, hogy olcsó, de szép díszekkel várja a húsvétot, és ezzel még jót is cselekedjen: támogassa községünk kis lakóit!
Ízelítő a kínálatból:
Szinte kizárólag saját készítésű tavaszi-húsvéti dekorációkat szerettünk volna kínálni, a befolyt összeg pedig a kis ovisoké lesz. Az otthon lévő anyukák közül páran nagyon lelkesek voltak, Gyöngyi például nagyon sok és ötletes dolgot készített: flitteres/ gyöngyös tojásokat, tojásállatkákat, PET palackból kis kosárkákat, asztali díszeket. De volt a kínálatban a különböző díszítésű tojásokon kívül asztali dísz, ajtódísz, persely is.
Az elkészült áruk Hajninál voltak, aki fodrászként dolgozik, és beszélt a vásárról a vendégeinek, akik közül többen támogatták is az ovisokat.
Sajnos a vásárhoz ma nem volt a legjobb időnk, többször potyogni kezdett az eső is, de azért voltak vásárlóink, nagy örömünkre. (a falu központjában pakoltunk ki ma).
Hétfőn az iskolában szeretnénk még megmutatni, hogy mink is van, úgy gondolom, hogy a gyerekeknek tetszeni fog a kínálat, ekkor ki tudják választani, hogy nekik mi tetszik, kedden pedig meg is tudják venni, ha kapnak rá pénzt.
A lehetőség mindenki előtt ott van, hogy olcsó, de szép díszekkel várja a húsvétot, és ezzel még jót is cselekedjen: támogassa községünk kis lakóit!
Ízelítő a kínálatból:
Megkönnyezte, de akkor is vége
Mátéról van szó, és arról, hogy logopédushoz kell/ett járnunk.
Nagycsoportba kerülése óta kellett vigyem a beszédhibája miatt, és jártunk akkor is, amikor első osztályos lett. Kb. egy hónapja már szóba került, hogy nem kell többet menni, de akkor még abban maradtunk, hogy egy kis plusz gyakorlás nem fog megártani neki. Most azonban már minden hangja biztosan megvan, úgyhogy nem kell többet vinnem. Amikor megtudtam, mondtam az Erzsikének, hogy szomorú lesz majd Máté. Ő is megjegyezte, hogy már említette neki, és látta rajta, hogy lógatta az orrát. Elbúcsúztunk tőle, majd a kocsiban rákérdeztem Mátétól, hogy most mi lesz. Nem esett kétségbe, azt mondta, hogy nem baj, akkor majd jön akkor, amikor majd másodikos lesz.
Felvilágosítottam, hogy neki már soha többet nem kell az Erzsi nénihez jönni. Drága szívem előrehajolt a kocsiban, és elkezdtek potyogni a könnyei ...
Mindig nagyon várta, hogy mikor kell menjünk, számolták a napokat (mennyit kell aludni) a kis barátjával.
Örülünk neki, hogy vége, mert ez azt jelenti, hogy előbb-utóbb tisztán fog beszélni is (még nem mindig tiszta - ha nagyon gyorsan beszél, még előfordul hiba, de pár hete én is észrevettem, hogy sokkal tisztábban beszél, és még a "r" hang is egyre többször megvan, igaz, kicsit hosszabban ejtve, mint a többi, de akkor is). Másrészről szomorkodunk, mert minden jótól nehezünkre esik elbúcsúzni. De ez van.
Lelkiekben én még nem búcsúztam az Erzsikétől, mert lehetséges, hogy találkozunk még, és nem csak úgy, mint kollégák, hanem mert a két kisebb beszéde sem tiszta ... de idővel majd meglátjuk.
Nagycsoportba kerülése óta kellett vigyem a beszédhibája miatt, és jártunk akkor is, amikor első osztályos lett. Kb. egy hónapja már szóba került, hogy nem kell többet menni, de akkor még abban maradtunk, hogy egy kis plusz gyakorlás nem fog megártani neki. Most azonban már minden hangja biztosan megvan, úgyhogy nem kell többet vinnem. Amikor megtudtam, mondtam az Erzsikének, hogy szomorú lesz majd Máté. Ő is megjegyezte, hogy már említette neki, és látta rajta, hogy lógatta az orrát. Elbúcsúztunk tőle, majd a kocsiban rákérdeztem Mátétól, hogy most mi lesz. Nem esett kétségbe, azt mondta, hogy nem baj, akkor majd jön akkor, amikor majd másodikos lesz.
Felvilágosítottam, hogy neki már soha többet nem kell az Erzsi nénihez jönni. Drága szívem előrehajolt a kocsiban, és elkezdtek potyogni a könnyei ...
Mindig nagyon várta, hogy mikor kell menjünk, számolták a napokat (mennyit kell aludni) a kis barátjával.
Örülünk neki, hogy vége, mert ez azt jelenti, hogy előbb-utóbb tisztán fog beszélni is (még nem mindig tiszta - ha nagyon gyorsan beszél, még előfordul hiba, de pár hete én is észrevettem, hogy sokkal tisztábban beszél, és még a "r" hang is egyre többször megvan, igaz, kicsit hosszabban ejtve, mint a többi, de akkor is). Másrészről szomorkodunk, mert minden jótól nehezünkre esik elbúcsúzni. De ez van.
Lelkiekben én még nem búcsúztam az Erzsikétől, mert lehetséges, hogy találkozunk még, és nem csak úgy, mint kollégák, hanem mert a két kisebb beszéde sem tiszta ... de idővel majd meglátjuk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)