Április 8-9-én volt idén egységesen országosan az általános iskolák első évfolyamára való beíratás.
Az oviból megkaptuk az óvodai igazolást (hogy mehet iskolába), pár héttel előtte az apjával elmentek az okmányirodába beszerezni a diákigazolványhoz szükséges papírt (és ha már ott voltak, személyi is készült, amit kb 2 hétre rá meg is kaptunk), összekészítettem a további szükséges iratokat, és a hétfői napon, egy lyukasórámban beírattam. (Anyu, aki az iskolában takarítónő, folyamatosan kérdezgette, hogy megtörtént-e a beíratás, mert nehogy lemaradjon ám a kisunoka :))
Nem maradt le, ő volt a 4. 11-en lettek összesen, és páran maradnak is le hozzájuk.
Mivel ismerem a gyerekeket, úgy gondolom, hogy velük nem lesz annyi gond, mint a mostani elsősökkel, ahol a sok fiú nagyon falkaszellemben gondolkozik, és olyan dolgokat csinálnak, hogy csak ámulunk.
Mátéék az oviban 3-an vannak nagyon jó barátságban (őket hármukat viszem a logopédushoz is hetente), kisebb-nagyobb súrlódásokkal, de jól elvannak. Plusz egy kisfiú lesz, aki kilóg majd a sorból, mert vele nincs szoros barátság. Aki lemarad, ő ugyan benne van a jóban jelenleg, de reménykedem, hogy addig még változik, és bízom benne, hogy majd ő idomul a nyugisabb fiúkhoz és nem fordítva történik.
Máté szülinapjára (ami még közel 2 hónap) kitalálta, hogy mit szeretne kapni. Mivel a webáruházban épp akciós volt, megrendeltem neki, de ha már rendeltem, körül is néztem, hogy a postaköltségen spórolni tudjak. Lényeg a lényeg, az iskolatáskák után olvasgattam, hisz megbeszéltük Mátéval, hogy az egyik szülinapi ajándék az iskolatáska lesz. Vacilláltam a hagyományos és a hátizsákos táska között, próbáltam utánajárni melyiket javasolják inkább az elsősöknek.
Az Ars una hagyományos táskájára esett a választásom, ami a Scooby-Doo-s kép miatt Máténak is nagyon megtetszett, én pedig egy cikkben épp ezt a táskát találtam meg (többek között) úgy titulálva, hogy benne van a 10 legjobb iskolatáskába. Persze ha másik cikket találok, lehet, abban 10 másik táskát mutatnak, de akkor ez nekem elég volt ahhoz, hogy meg is rendeljem neki.
Nagy sikere lett, nagyon tetszik a kis gazdájának, ide-oda hurcibálta (azóta eltettem a szekrénybe, hogy meg is érje az iskolakezdést), örült neki.
Nem amiatt, hogy el lennénk késve, egyéb okokból, de azóta szereztünk be egy csomó iskolai felszerelést, amit a táskában tárolunk (több, mint amit cipelni fog naponta). Súlyokkal megpakolva is lelkesen vette fel és hordta a hátán a táskát.
Mindenféle füzetbekötőt is vettem olcsón (kiárusítás miatt), amiből Máté szorgalmasan válogatta a neki legjobban tetszőket, és kötözte be vele a füzetét.
Nagyon várja az iskolát (nem is tudom, mire véljem, kiscsoportos korában mindig azt hajtogatta, hogy ő soha nem megy iskolába. A jelek szerint tényleg változnak a gyerekek, az igényeik. Fejlődnek :))
Én pedig nagyon örülök ennek, és én is nagyon várom, hogy azt az új és szokatlan (számunkra) helyzetet, hogy oldjuk majd meg, hogy Mátét én tanítom majd.
És ezen a plusz nehézségen kívül Máténak meg kell szokni az új napirendet, az iskolát, Samunak az oviban alvást (bár ő is nagyon várja az iskolát, mert akkor ő ott alhat az oviban), nekem pedig a kis elsősöket. Még nem voltak elsőseim, az előző osztályomat 2.-as korukban vettem át.
Az őszi szünetben, mikorra remélhetőleg már mindenki hozzászokott az új helyzethez, jön Peti, akinek az ovis létet kell megszoknia ...
Nehéz lesz ...
