Itthon vagy! Magyarország szeretlek!

Nagy szervezkedés előzte meg idén a szüreti felvonulást. Volt, hogy az ovis, volt, hogy az iskolai szülői munkaközösség szervezte, most azonban az "Itthon vagy! Magyarország szeretlek!" pályázaton az önkormányzat is indult, így a falu apraja és nagyja közösen szervezte az önkormányzattal és az ovis és iskolai szülői munkaközösséggel közösen. Már a tervezésben is aktívan részt vettem én is a többi anyukával együtt, és a tűztáncot is gyakoroltuk másnapra. De haladjunk csak sorjában!
A dátum adott volt, mert a pályázó településeken egy időben, szept. 28-án kellett megtartani a szüreti felvonulást, és 29-én a Szent Mihály napi tűzgyújtást.
Ezen pályázatnak köszönhetően több környező településen is ezen a napon volt a felvonulás, de jobban tartottunk a bál résztvevőinek számától. sajnos volt már példa rá, hogy nagyon kevesen voltak a bálban, pedig nem magunknak, a gyerekeknek gyűlt a pénz (belépő, tombola, miegyebek).
A felvonulás előtt 1 órakor műsor volt a pályán, ahol felléptek az ovisok, a nyugdíjasok, iskolás néptáncosok, Szálka együttes (néptánc), majd bemutatták a bírót és a bírónét,  végül a kisbíró kidobolta és felolvasta az előző év eseményeit. Közben mi, az anyukák nagy lelkesen kínáltuk pogácsával, itallal -népviseletes, díszes ruháinkban- a nézőket. A műsor után lovaskocsikra, traktorokra szálltunk (kocsi sajnos nem volt sok, de ennek ellenére a felvonulás résztvevői elég sokan voltak: volt, aki felcicomázott autóval, volt, aki kistraktorral szállt be a menetbe. A táncoló gyerekek, mi és a zenekar pedig nagy traktor pótkocsiján ültünk, és jártuk végig a falut. Minden utcában megálltunk, táncoltak a gyerekek, kínáltak az anyukák, de volt olyan hely, ahol süteménnyel vártak minket a ház elé kiülve.
Máté jött velem, Samu pedig a mi utcai megállónknál szállt fel. Nagyon élvezték a kocsikázást, bár Máténak az nem annyira tetszett, hogy a zenekar mellett foglaltunk helyet, Samunak viszont annál inkább!
Hamar a végére értünk, mindenkinek volt ideje pihenni kicsit a bál előtt.

Zsolti szülinapi bulin volt délután, csak reménykedni mertem, hogy időben hazaér, és olyan állapotban, hogy tudjunk menni a bálba, hisz számítottak rám a tombola árulásánál, de úgy beszéltük, hogy a szendvicseknél is váltva leszünk.
Gyerekek vacsiztak, fürödtek, lefeküdtek aludni (nagyok a mamával, Pepi velem), aztán miután ki tudtam osonni én is összekészülődtem és indultunk. Sajnos amikor odaértünk még elég kevesen voltak, pedig már 1/4 10 volt, de aztán szerencsére sokan összegyűltek, közel 150 jegyet adtunk el. A zenekar önmagához hűen nagyon jól zenélt, nagyon jól éreztük magunkat, sokat táncoltunk, amikor kellett, akkor pedig a bejáratnál álltam, vagy a szendvicsek közé kerültem rövid időre. Aztán a tombolát árultuk és húztuk. Ez elég jól elnyúlt, már fél 3 volt, mire a végére értünk. Táncoltunk még párat, aztán elmentünk haza, hiszen reggel a gyerekek nem alszanak tovább, mint szoktak. Nehezen bírom én az éjszakázást, de nagyon jó volt kicsit kimozdulni.
Másnap 11-re mentünk takarítani, szerencsére voltunk elegen, így egy óra alatt minden újra ragyogott.

Vasárnap este még egy felvonás várt minket ... (vagyis engem és a fellépőtársaimat, mert Zsolti délután dolgozott). A Szent Mihály napi tűzgyújtás okozott napközben némi izgalmat, mert az időjárás nem kedvezett nekünk: esett az eső, fújt a szél. A mi tűztáncunkat viszont már a szél is tönkre tudta volna tenni. 9-kor kezdődött, nagyon igyekeztem, mert Pepcsi nehezen aludt csak el. De odaértem, és a műsorokat is meg tudtam még hallgatni. Palotással kezdődött, aztán énekeltek az iskolások, a nyugdíjasok, a férfikórus (ami előtte pár héttel alakult), majd táncoltuk mi a tűztáncunkat. Jól sikerült :)
Tűzgyújtás is lett, igaz, az eső szakadt, de ez nem akadályozott meg minket ;)

Képek innen nézhetők
A kisbíró szövege pedig ez volt
Műsorok: szüreti: ovisok    Ovisok 2    alsósok   felsősök    felsősök 2    felsősök 3   lányok   nyugdíjasok  zenészek  Szálka   kisbíró 
Mihály napi: köszöntő   palotás   iskolások   nyugdíjasok   férfikórus   tűztánc

Szüret

Péntek este bejelentette anyu, hogy szombat reggel szüret. persze a gyerekek egyből lelkesek lettek, én viszont nem annyira. Mivelhogy senki segítség nem volt (hú, ilyen szüret soha nem volt), szóval anyu és az öcsém lettek volna ketten. Persze tudtam, hogy segítenem kell, na de hogyan? Zsolti sántán, neki nem sok hasznát lehetett volna venni, Vera mama nem ért rá vigyázni a kicsire, szóval Zsoltira hagytam délelőtt, én meg kimentem a 2 nagyobbal.
És milyen jól tettem. Anyuékkal jött a Gina, szóval gyerek-felnőtt arány 3-3 volt. Öcsém a pincében tevékenykedett, és hordta volna be a leszüretelt szőlőt, de az első 3 sornál nem is kellett kijönnie, mert a gyerekek olyan lelkesek és ügyesek voltak, hogy mindent behordtak. Aztán persze kicsit csökkent a kezdeti lelkesedés, de segítettek darálni, és evés ill. kis pihenő után Sami hordta tovább lelkesen. Komolyan, le a kalappal előtte, előttük ... nagyon nagy segítségek voltak a kis ügyesek.
A pince-szőlő elhelyezkedéséről annyit, hogy 8 sor van, mindegyik kb 30 méter, a pince a sorok kezdetéhet még 10 méter kb, és mindez dombnak felfelé, ami 35%-os emelkedő tippre.
Fél 12-ig maradtunk, már csak egy rövidebb sor volt vissza, úgyhogy igazán jól dolgoztunk mindannyian.
És Pepcsi is jól viselte a kiképzést az apjával :)