Patca más felosztásban :)

Meg lett ígérve a fiúknak, hogy idén még egyszer elmegyünk Patcára. A mikor volt csak kérdéses. Szerettük volna, ha a gyerekek keresztszülei is el tudnak jönni Zsombival, de sajnos nekik olyan zsúfoltak voltak a hétvégéig, hogy nem találtunk közös időpontot. Mivel azonban Petit nem akartam vinni, így Zsombi befért volna hozzánk, kedve is lett volna, de büntetésből nem engedték el.
Zsolti lába is gipszbe került időközben, így ő is kikerült a listából. Egyedül viszont nem akartam menni velük, így az Anitát kérdeztem meg, hogy lenne-e kedve eljönni velünk. Igent mondott, és abban egyeztünk meg, hogy mivel van egy szabad helyünk, így a Lacikát is elvisszük.
Nem tudok igazából semmi újat írni, csak azt amit eddig is: kötélpálya, kiszolgált járművek, csúszdapark, játszóház. Persze nagyon tetszett a gyerekeknek, és megvallom, nekem is. Könnyebbség volt, hogy nem kellett Pepcsire figyelni és valakinek mindig őrizni, de persze ő is jól érezte volna magát, nem erről van szó, csak akkor egy felnőtt mellé van rendelve. Így viszont mindenki szabad volt, már ami a csúszdaparkot és a játszóházat illeti. Beltérben van, gyerekeknek el lett mondva, hogy ki nem mehetnek abból a helységből, és mivel cipőben nem lehet bent lenni, csak zokniban, így nem lett volna olyan egyszerű a lelépés sem :)
Mindenki mehetett arra a csúszdára, amire szeretett volna, egyedül Saminak volt egy tiltás: ő nem mehetett a nagy piros hirtelencsúszdára.
Máténak az volt a kedvence, a legmagasabbról is örömmel vetette magát a mélybe. Én előzőleg csak a kék labdáson csúsztam (a félelmetesebbek körül). Most is azzal kezdtem, és megállapítottam, hogy nekem ez bőven elég, de aztán hosszas tanakodás és bátorsággyűjtés után csak le mertem csúszni a kisebb hirtelencsúszdán. Ami nem véletlenül viseli a hirtelencsúszda nevet. A tanya honlapja szerint 4,5 méter magasról indul, de a tetején ülve legalább 6-7 méternek tűnik. Kiülsz a padkára a csúszda tetején, és lóg a lábad a mélybe. Rá kellene szánni magad, hogy leugorj a semmibe. Ahol bajod nem lehet, mert a végén már ívesebb lesz, de szabályosan zuhansz. Szabadesésben vagy pár másodpercig ...
De rászántam magam, és mint mindenben itt is az első előtt kell a legnagyobb levegő, utána már könnyebben ülsz oda. Nagy levegő még utána is kell, de már nem teljesen ismeretlen a dolog, még ha ijesztő is marad kicsit.
Aztán vettem a bátorságot, és a nagyobbról is lecsúsztam, ami 6,5 méteresnek van titulálva. Mondanom sem kell, ez is magasabbnak tűnik. Na nem alulról, onnan ok., de fentről, láblógatva ... hmmm. Nem is kell mondanom, nem én voltam az egyetlen anyuka, aki hezitált ... de mint ahogy a többiek, én sem hagyhattam, hogy a gyerekem bátrabb legyen nálam ...még a végén azt gondolná, anya gyáva nyuszi. De nem :)
Szóval a gyerekeknek nem volt nagy újdonság a tanyán (kivéve a pár hetes picurka mangalicamalackákat), csak élvezték a jól megszokott játékokat, lehetőségeket. Szórakoztak és jól érezték magukat. Persze ugyanez rólam is elmondható, csak nekem pluszban volt pár új élmény is.
Kipróbáltuk a Lacival a felnőtteknek való hálós játszóházat is, szuper volt az is! A gyerekek is többet voltak a nekik valóban ... épp ezért a gokart ki is maradt: úgy kiizzadtak, az én pólóm is tiszta nyirkos volt, a kupámban a hajam is, a szél viszont nagyon fújt, közeledett a vihar, így eltoltuk a gokartozást legközelebbre .. őszi szünetre, amikor reméljük, a Zsombiék is tudnak jönni velünk, és ők is végre megismerhetik a Katica tanyát annak minden szórakozási lehetőségével :)
Fényképezés elmaradt gép hiányában ... majd legközelebb.

Fiús kirándulás

Nem is tudom, hogy jutott eszembe, de szerintem nagyon jó ötlet volt, és egyik résztvevő sem ágált ellene :)
Valamelyik éjszakai szopi közben kattoghatott az agyam, vagy a gyerekek ültették a bogarat a fülembe  és tudat alatt az járt a fejemben ... a lényeg, hogy emlegették Patcát, és meg is lett nekik ígérve, hogy a hosszú ovis szünetben egyszer még feltétlenül elmegyünk, hisz annyira élvezték először is, és abszolút nincs messze, a belépő sem húzós, és tényleg egy nagyon klassz kikapcsolódási pont, ahol biztosan jól érzik magukat a gyerekek, és bizony a felnőttek is.
Na szóval: azt találtam ki, hogy menjünk el szerdán: apa épp szabadnapos, nincs kánikula, minden ideális. Aztán eszembe jutott, hogy amikor legutóbb voltunk, a csúszdáknál állva belém nyílalt, hogy mennyire oda való lenne a Bundi ... s bár 26 éves, vagy ezer gyerek lakozik benne. Bár én is nagyon jól éreztem magam, a csúszdázás is nagyon klassz volt, Peti mégiscsak hátráltató tényező volt valamennyire (jaj, hogy vagyok képes ilyet leírni ...)
Arra jutottam, menjen a Zsolti a fiúkkal, és mivel sem az Anita, sem a Balázs nem dolgozott a héten, menjenek ők velük. Tuti, hogy mindannyian jól fogják magukat érezni. A belépőn kívül költeni sem muszáj, egy kocsival el tudnak menni, és tényleg így lesz a legjobb. Én meg maradok itthon Petivel, kettesben leszünk egy kicsit, nyugi lesz, és nem kell Peti 2 alvásához sem igazodni, így már reggel el tudnak indulni, és maradhatnak 2-ig, míg Sami alvásideje eljő :)
Ebben maradtunk, nem volt nehéz rábeszélni a Bundiékat a bulira, bár először azt mondta, hogy milliónyi a dolga (ami igaz is), de egy kis kikapcsolódás nem árt senkinek alapon belementek.

Szerda reggel korán keltettem a fiúkat, összekészítettem mindent: elemózsiát, innivalót, váltás ruhát ... Aztán megérkeztek a Bundiék is, mindenki a kocsiba pattant, és indultak. Vagyis indultak volna, ha nem szarakodott volna megint az a fránya akkumulátor. Idegek pattanásig feszültek, de aztán egy kis csúszás, és egy bikázás után nagy lelkesen elindultak.
Az eseményeket innentől csak a beszámolók és a képek alapján tudom.
Érkezés után Máté első útja feltétlen a csúszdákhoz vezetett volna, de gondolom sikerült meggyőznie az apjának, hogy a csúszdákhoz majd a nagy meleg idején menjenek. A képek tanúsága szerint a játszótér volt az első állomás, persze most sem maradhatott ki a mini markolókkal való homokozás.
A vár volt a következő, ez mind2 fiúban mély nyomokat hagyott anno, és nem Sami deresre verésére gondolok ... szívesen emlegette mindegyik, és láthatóan nem esett nehezükre, hogy újra bemásszanak a ketrecbe, vagy épp kalodába legyenek zárva ... igaz, a deres a jelek szerint most kimaradt :)
A csúszdapark azonban mindennél többet ér - ahol kicsi és nagy is biztosan jól érzi magát. A csúszdákon lecsúszva pedig nem lehet mást tenni, csak mosolyogni, és mindig fülig ér az ember szája. A múltkor Sami csak a hullámoson csúszott, most a Bundással együtt a meredekebbet, sőt a legmeredekebbet is kipróbálta ... amitől nekem égnek állt a hajam. De láthatóan élvezte. Máté is csak csúszott és szaladt vissza, aztán csúszott és szaladt vissza ...stb.
Neki már a múltkor is a kék -a meredeken induló, de egy hullámban megtörő és golyók közé érkező- volt a kedvence, a pirosat nem mert és nem is akarta kipróbálni, most viszont rettentő büszkén újságolta, hogy le mert róla csúszni, sőt, a piros magasabbról induló rajthelyéről is csúszott ...
A csúszdapark után nem maradhatott ki a kötélpálya sem, bár azt gondoltam, hogy erről most lemondanak. Mind2 fiú ment, és a képek tanúsága szerint nagyon ügyesen. Máténak legutóbb 2 kört sikerült mennie a 45 perc alatt, most ment 5-6-ot. Sami pedig a múltkor egy körre vállalkozott, és végig segíteni kellett neki (hisz fel sem érte a karabinert a ki- és becsatoláshoz). Most viszont 3 kört ment, és volt, amikor teljesen egyedül, nagyon ügyesen! Nem lehet tagadni, hogy második gyerek révén rettentő talpraesett, leleményes, igazi életre való kis fickó. Aki a mosolygós szemeivel mindenkit levesz a lábáról. Máté nyugissága mellett egy igazi kis 7 ördög, aki miatt igazán aggódnom kell majd kamasz korában, ha bulizni megy, mert a mostani sanda gyanúm szerint egypárszor elverik majd, az tuti ... -bocs, a kitérőért :)
A gyerekek kötélpályás attrakciója után a Bundás és az Anita is elmerészkedtek a 2 lecsúszópályára, az akadálypálya úgy tudom, ki maradt, de nagyon tetszett nekik, mondják, hogy mesélték másoknak is, és hogy feltétlen visszamennek majd még nyáron. Ezt pedig olyan jó hallani, hisz ebből azt tudom levonni, hogy nagyon élvezték a napot, és nem bánták meg, hogy elmentek.
Több kép nem lett, így gondolom, hogy ezután lassan elindultak haza. Bár a tervek szerint ennek legkésőbb 2-kor meg kellett volna történnie (Sami alvása miatt), de gyanítom, hogy csúszott kissé, hisz 4 óra volt, mire hazaértek, az út pedig kb egy órás. De sebaj, Sami aludt hazafelé, és amikor hazaértek, lelkesen mesélték az élményeket, és bejelentették: holnap is menjünk ...
Még egy be lett ígérve idén nyárra, mert Zsombinak is mesélték, és ő is nagy kedvet kapott, úgyhogy még egy menet vár majd ránk Zsombiékkal, keresztszülőkkel, de azt hiszem, ezt senki sem bánja :)
képek

Samci nélkül

Pár hete már volt egy próba, amikor Sami kitalálta, hogy a mamánál alszik, aztán nem lett belőle semmi, mert amikor lefekvésre került volna a sor, haza akart jönni.
Tegnap nagy lelkesen mondta, hogy a Bundinál alszik. Pár napja elköltöztek a mamától albérletbe, tőlünk 2 házra. Fél 7-kor jött a pizsamájáért és a holmijáért, és elvonult. Gondoltam, hogy nem lesz semmi fennakadás, hisz imádja a Balázst, és nagyon jól elvannak együtt. Az apja arra számított, hogy meg fog jelenni, de nem így történt. Az első máshol alvás tehát kipipálva Saminál is :)