Egyezkedés

Kedden Máté mondta nekem, hogy beszélgették a barátjával, hogy szeretnének otthon, náluk együtt játszani. Szerdán már azzal fogadott, hogy a Kristóf beszélt az anyukájával, és azt mondta, hogy ha 3-at aludtak, akkor átmehet Máté.
Mivel Kristóf anyukája az én kolléganőm, így rögtön leinformáltam, hogy tényleg így van-e. Persze nem volt, de beszéltem vele a fiúk tervéről, és mivel szombatra nem volt semmi programjuk, így abban maradtunk, hogy kapnak egy lehetőséget.
Számolta vissza Máté a napokat, majd szombat reggel megkérdezte, hogy mikor megyünk. Délutánra gondoltam, mondtam neki, hogy egyedül megy, ottmarad egy kicsit (mivel húzta a száját, egy órányi időt mondtam neki), aztán majd megyek érte.
Borult a tervünk, mert 9 körül telefonált  a Kristóf, hogy mikor viszem Mátét, mert ő nagyon várja, és az lenne a legjobb, ha most rögtön. Én sem bántam, takarítani akartam, de Mátét sokk-ként érte a hír, hogy most azonnal indulni kell. De ő éhes-  ez volt az első kifogás, mire mondtam, hogy majd vesznek a boltban valamit útközben. Megadta magát, beült a kocsiba, és elindult Petivel és az apjával.
Kb 10 perc múlva hívtak engem: Máté. Keservesen sírt, hogy ő fél, nem akar egyedül ott maradni. Próbáltam meggyőzni, hogy mennyire készült, és a barátja is nagyon várja, na meg hogy volt már náluk, tavalyi szülinapon egyedül is. Végül abban maradtunk, hogy átmennek, aztán marad egy kicsit vele az apja is, és majd meglátják a továbbiakat.
Én takarítottam, és csak azt vettem észre, hogy a Zsolti is 12 előtt ért haza a Petivel. Addig ők is ott voltak, akkor már Máté is mert maradni, szóval maradt. 2 körül átmentem érte. Persze jól elvoltak, jót játszottak, és közösen megegyezve úgy váltak el, hogy jövő szombaton, amikor a szüreti felvonulás lesz, Kristóf tölti nálunk a délután, ugyanúgy, mint 3 éve mindig.

A kis barát szülinapja

Nagyon várták a fiúk szept. 15-ét, mert akkor tartották Máté barátjának a szülinapját (egyébként 14-én van). Tűkön ülve számolgatták vissza a napokat, majd az órát leste Máté. Vacilláltam, hogy legyen: maradjak én is a kicsivel, vagy hagyjam ott a két nagyobbat, vagy csak Mátét. Persze ez Samunak nem tetszett, hisz neki is barátja a Pajor :)
Ők nem andocsiak, szomszéd faluban laknak, így még az odafele úton volt időm gondolkozni, ill. beszélni velük, hogy milyen viselkedést várok el, ha mindketten maradnak pár órára.
Mert abban maradtunk, hogy maradnak. Rajtuk kívül még volt 3 Máté-korú és egy nagyobb gyerek. Mivel Samu nagyon tud viselkedni idegen helyen, így gondoltam, hogy nem lesz vele baj, ő eljátszik egyedül is, Máté meg a kis barátjával. Így is volt, amikor mentünk értük, Máté és Kristóf bent játszott együtt, Sami is bent, de egyedül, a többi gyerek meg kint. Mert mégiscsak a Kristóf-Máté páros a legjobb barát :)
Palacsintát mindannyian ettek, Sami tortát is, Máté csokitortára számított, de feketeerdő volt, így ő nem kért.
Jól érezték magukat, játszottak bent, fociztak kint, és az ajándéknak is sikere volt (az előre lebeszélt ninjago-nak - ami a legújabb gyerek-őrjítő játék). -Bár ha csak a ninjago lenne, de most már mindenféle járgányt is kitaláltak hozzájuk, persze irtó sokba kerül, -mint a lego általában.
Máté is bejelentette már a Jézuskának az igényét (mert neki nem kerül pénzbe), pedig kapott a névnapjára tőlünk és a mamától is.
Vissza a szülinaphoz: szép volt, jó volt (idő is), és mindenki jól érezte magát. A két jóbarát le is beszélte, hogy valamikor még meg kell ejteni hasonló látogatást.

Újra munkában

Szeptember elseje óta heti 4 napon.
És ez meg is látszik a blogon, ill. a laptop előtt töltött időn. Bele-belekukkantok az oldalakba néha, de nincs időm írni, bár hogy ne felejtsem el, magamnak piszkozatként elmentem, pl. ez a bejegyzés is legalább 3 hete várja a sorsát ...
Heti 30 órában vagyok bejelentve gyes mellett, ami 15 tényleges tanítási órát jelent, na meg a rájuk való készülést.
4.-es osztályom van (magyar, környezet, rajz, technika) , plusz 5-6-ban tanítok rajzot.
Csütörtökön nincs órám. Nem volt ez kívánság az órarend alakulásakor, de így alakult. És jó ez így. A gyerekeket általában én viszem az oviba: fél 8 vagy 8 óra körül, mert nincs mindig első órám, és ahogy eddig is, ebéd után én viszem haza őket.
Addigra Petit elaltatta a mama (meglepő módon az első naptól kezdve minden zökkenő nélkül), Samut vagy altatom, vagy ha az apja éjszakás, akkor bebújik mellé. Nekem meg kezdődhet a készülés, Máté addig játszik vagy tévézik maga, vagy feladatot kap tőlem. Aztán ha felébredtek a kicsik, akkor az apjukkal vannak, vagy a mamával, én meg gyorsan készítek valami ebédet/ vacsorát. Ami nagyon hamar megvan. Eredetileg reggel terveztem főzni, de az nem jó mindig, és csak akkor szükséges, ha délutánra megy a Zsolti. Ha nem, akkor ráér később is, és nehézséget okoz az is, hogy Peti rögtön észreveszi, ha nem vagyok mellette, vagy ha fél 7 körül ébred, akkor vissza tudom altatni, de ha főzök, akkor borul a nap. Bár eddig mindig kihúzta délig, vagy kb délig a nappali alvást :)

Fogak mennek, fogak jönnek

Kinek mi.
Máténak mennek, folyamatosan, de persze azért jönnek is, Pepcsinek pedig csak jönnek.
Múlt hét csütörtökön esett ki Máté bal első felső foga, és így teljesen fogatlan lett elől felül ... olyan kis viccesen néz ki. Ááá, tök gáz, de ez a foga sem teljesen magától esett ki ...
Az úgy volt, hogy picit mozgott neki. De már régóta. Csütörtökön délután elmentünk fagyizni, meg a játszótérre, ahol a csúszdára akart felszaladni. Persze a csúszós részen, viszont Samu megelőzte, felmászott rendesen, és leült, hogy csúszik. Máté meg kapaszkodott felfelé, és egyik sem akart engedni. Nagyon megharapta a Samut, sírt szegény, és jött mutatni, mennyire megharapta a lábát Máté. Térde felett a combjában tisztán látszottak a fognyomok, és lila is volt szegénynek. Odaparancsoltam Mátét, és szájon vágtam. Pepcsi viszont elindult, így szaladtam utána. Sírt Sami, Máté ... aztán Máté megszólalt: kiverted a fogam ... úúúú. Nagyon vérzett neki, egy papírtörlőt tettem a szájába. Utána megmondta, hogy ő húzta ki, mert annyira kifordult. Gondolom, amikor megharapta Samut, nagyon meglazulhatott neki, a szájba verés meg plusz rátett. 
Ma pedig újabb fogától szabadult meg, most viszont teljesen magától, segítség nélkül esett ki. Most persze nem is vérzett, és csak Máté segített a kipottyanásban az állandó piszkálásával. Már teljesen le tudta hajtani, és egyszer csak kiesett.
Olyan hirtelen jött ez a sok fogkipotyogás ... az elsők után utánaolvastam, és pár hónak, vagy akár évnek is el kellett volna telnie, úgy emlékszem ... Most viszont lett egy kis összevisszahiányosfogú 6 évesem :)

Pepcsinek pedig ma vettem észre, hogy mindkét felső 3-as foga csücske (de tényleg csak a csücske, mert elég hegyesnek néz ki) áttört. Így 7,5 hó után végre gyarapodott a fogai száma.

Vizsgálat

Tegnap szóltak az oviban, hogy ma jön a nevelési tanácsadótól egy gyógypedagógus, aki Mátét is megvizsgálja, ha aláírom, és a vizsgálaton is bent lehetek.
(A logopédus később jön, az iskolaérettséget pedig valamikor februárban végzik. Ez a vizsgálat arra irányult, hogy szükség van-e a nagycsoportban fejlesztésre járnia. Persze nem szeretném, ha kellene, de ha a szakember azt állapítja meg, akkor járjon).
Első órám nem volt ma, így azt beszéltük meg, hogy 8-kor Mátéval kezdik. Megbeszéltem vele is, hogy egy néni különböző feladatokat mond majd neki, oldja meg ügyesen, de én is ott leszek vele, hogy ne féljen.
Amikor bevezették a szobába, ahol a vizsgálatot végezték, látszott rajta, hogy feszült, hogy fél. Fél az ismeretlentől, hisz addig még nem volt abban a szobában sem.
Ilyen feladatok voltak:
1. kapott egy lapot, amire egy embert kellett rajzolnia. A füle és a haja ugyan lemaradt, de amúgy mindene megvolt, a kezein pedig 5 ujj is díszelgett.
2. Különböző formákat kellett lemásolni egy lapra, amit épp elé tettek: kör, +, x, négyzet, és bonyolultabb, összetettebb formákat is: háromszög és vonal különböző szögben egymáshoz érve pl.
3. el kellett mondania a nevét, hol lakik (utcát, házszámot nem tud, pedig sokszor elmondtuk már neki), hol és mikor született (dátumot nem tud- pedig szintén el lett neki többször mondva), hogy hívják a szüleit, mi a szülők foglalkozása (nem tudta, igaz, az apjáét nem is lehet követni és nem is lett neki monda., de az enyémet sem tudta ... hiába, anya nagyon sokáig otthon volt, most kezdtem én is). Fel kellett sorolnia a hét napjait (hétfő kimaradt), évszakokat (nem sorrendben mondta, de tudta, hogy az ősz után a tél jön), hónapokat nem tudta (és bár igaz, hogy nem tudja mindet, de párat el tud mondani). Olyan azonban nem tudott, hogyha ma csütörtök van, milyen nap volt tegnap vagy lesz holnap.
4. korongokkal számoltak: ki kellett venni 5-öt, majd 3-at. meg kellett mondani, melyik a több, pótolni kellett hogy egyenlő legyen. El kellett ugyanúgy rendezni, majd megkérdezték, hogy melyik a több, ha kicsit szét lett húzva az egyik sor.
Ujjakon kellett mutatni a számokat, majd dobókockán kellett megmondani, hogy mennyi pötty van rajt. Máté dobhatott, úgyhogy örült. És mivel szoktunk dobókockás társast játszani, így ez nem okozott gondot.
5. Képről kellett mesélni, mindent, ami eszébe jutott róla.  (eseményt ábrázolt a kép: egy férfinak be volt kötözve a szeme, úgy kergetett egy kislányt a szobában, aki futás közben hátranéz, és lesodorja az asztalterítőt.
6. Állva meg kellett mutatni, melyik lábbal tapossa el a tüzet, melyikkel rúgja a labdát, melyik kezével fogja a ceruzát.
Meg kellett mutatnia a testrészeit: fejét, haját, szemét, orrát, száját, homlokát, állát, nyakát, vállát, hasát, hátát, kezét, ujjait, térdét és ami nem ment: könyök, comb, boka.
7. Színes ceruzákat mutattak, meg kellett mondani a színeket: piros, zöld, kék, sárga, narancssárga, sötétbarna (bordó volt, bár tény, hogy sötétbarnának is elment)

A többi feladatnál sajnos már nem tudtam jelen lenni, mert elmúlt 3/4 9, nekem pedig 55-kor kezdődött az órám, és le is kellett érni az iskolához. Kb. 10 perc lehetett még hátra, feladatlap  volt még, de nem láttam a részleteket, vonalvezetés biztosan volt rajta.
Máté először visszahúzódóan, félénken viselkedett, nem nagyon akart válaszolni, aztán bátorodott, közlékeny lett, talán túlságosan is. Az emberrajzánál megemlítette, hogy milyen kövér embert rajzolt, teleette magát répával, és ha még egyet eszik, akkor kipukkad ...
És természetesen, a ninjagokat képtelenség lett volna kihagyni, a társasjátékokat kérdezte a pedaggus néni, és megjegyezte, hogy van ugyan pár társasa, de a ninjago a kedvence. És részletezte is.

Eredmény kb egy hónap múlva. Annyit mondott a kolléga, hogy fejlesztésre biztosan nem kell járnia.

Szüret

Péntek este bejelentette anyu, hogy szombat reggel szüret. persze a gyerekek egyből lelkesek lettek, én viszont nem annyira. Mivelhogy senki segítség nem volt (hú, ilyen szüret soha nem volt), szóval anyu és az öcsém lettek volna ketten. Persze tudtam, hogy segítenem kell, na de hogyan? Zsolti sántán, neki nem sok hasznát lehetett volna venni, Vera mama nem ért rá vigyázni a kicsire, szóval Zsoltira hagytam délelőtt, én meg kimentem a 2 nagyobbal.
És milyen jól tettem. Anyuékkal jött a Gina, szóval gyerek-felnőtt arány 3-3 volt. Öcsém a pincében tevékenykedett, és hordta volna be a leszüretelt szőlőt, de az első 3 sornál nem is kellett kijönnie, mert a gyerekek olyan lelkesek és ügyesek voltak, hogy mindent behordtak. Aztán persze kicsit csökkent a kezdeti lelkesedés, de segítettek darálni, és evés ill. kis pihenő után Sami hordta tovább lelkesen. Komolyan, le a kalappal előtte, előttük ... nagyon nagy segítségek voltak a kis ügyesek.
A pince-szőlő elhelyezkedéséről annyit, hogy 8 sor van, mindegyik kb 30 méter, a pince a sorok kezdetéhet még 10 méter kb, és mindez dombnak felfelé, ami 35%-os emelkedő tippre.
Fél 12-ig maradtunk, már csak egy rövidebb sor volt vissza, úgyhogy igazán jól dolgoztunk mindannyian.
És Pepcsi is jól viselte a kiképzést az apjával :)

Veszprém

Még nyár elején megígértem a dédinek, hogy a nyár folyamán valamikor, egy előre egyeztetett időben elviszem Veszprémbe, hogy láthassak az ottani kis dédunokáit.
Egyeztettünk, mikor érnek rá, ill. hogy az unokatesómék a pici 3 hós Zorával mikor lesznek Veszprémbe. Ők Sopronba laknak, a dédi csak egyszer látta  a babát, én meg élőben egyszer sem. Így feltétlen úgy akartunk menni, hogy ők is ott legyenek.
Egyszer már elhalasztottuk, amikor a Zora kórházba került. Most viszont minden stimmelt.
Egészen péntek 5 óráig, amikor hazaértem az iskolából, és felvettem Petit. Rögtön megéreztem, hogy kicsit meleg ... 38,3 volt a hője. Viszont nem csak ez tűnt fel, hanem az is, hogy feltűnően vájja a száját, matat benne, amit nem szokott. Mint később kiderült, 3* is kakilt aznap: hígabbat, büdit ... fog. Számomra ez egyértelmű volt. Aztán bekukkantottam a szájába: 1 dudor bal oldalt alul, 1 fehérlő fogíny bal oldalt felül a 4. fogacskánál, és 1 fehérlő, hajszálnyit tartó fogínyt jobb oldalt felül szintén a 4. fognál. Plusz a jobb fülét is nagyon dörzsölgette, ami szintén a fogzás jelzője lehet, ha a fájdalom kisugárzik a fülre.
Szóval biztosan a foga. De mégiscsak gyerekek és egy kisbaba közé megyünk. Mit csináljak? Vacilláltam: menjünk, maradjunk, Még véletlenül sem akartam, hogy esetleg mégis tőlünk kapjanak el valamit. A hője nem ment feljebb, 38 körül volt pénteken, és szombat délelőtt is csak hőemelkedése volt, de mégis. Felhívtam a baba anyukáját, és elmondtam neki a dilemmámat. Azt beszéltük, hogyha nem lesz lázas indulásig (egyig), és ha nincs más tünete és a fogára gondolok akkor elmegyünk, legfeljebb nem érintkezik a baba és Pepcsi. Nem lett semmi gond, ott már nem volt lázas, hőemelkedése is alig 37 felett volt, és azóta sem jött elő, úgyhogy tuti a foga miatt volt az egész. Persze a nyugalom emiatt elszállt :)

Az utazást úgy terveztem, hogy alvásidőben megyünk és másnap alvásidőben jövünk haza. Tudom, emnnyire szüksége van mind2-nek a délutáni alvásra. A tervem részben ugyan bevált, de jobbat most sem tudnék.
Fél egy előtt indultunk el, Pepcsi el is aludt nagyon hamar, Sami viszont nézelődött. Mire Siófokra értünk Samci elaludt, viszont Peti felébredt. Persze nekiállt beszélni, így Sami is felébredt :( Viszont nem beszélt, nem nézelődött, csak bámult maga elé, látszott rajta, hogy nagyon álmos, de nem tudott Petitől visszaaludni. Fűzfőnél tért magához, onnan már élénkek voltak, de onnan már nem tartott sokáig az út. 2-re érünk Veszprémbe.
Máté emlékezett rá, hogy 2 éve a zongorázás mellett a futópadon is szaladt, így nagy élmény volt neki, hogy most is megtehette ezt. Sokszor futott, igaz, hogy egyszerre csak keveseket, de az összes fokozatot kipróbálta. Persze Samci sem maradhatott el tőle, neki is futópadra kellett pattannia.
Kertben ugráltak, hintáztak, s közben a bátyus megemlítette, hogy a városban van egy cirkusz. Persze lelkesen jelezték, hogy de jó lenne elmenni. Én sem voltam ellene, másfél órás előadás volt hirdetve. Petit gondoltam simán otthon tudjuk hagyni, nem lesz gond vele. Csak épp azt nem kalkuláltam bele, hogy a délutáni alvása jócskán megrövidült, és hogy 5-6 körül ő szeretne még kumni egy fél órát kb. Szóval ez kimaradt a tervből, így nyugodtan indultam el a nagyobbakkal az 5 órai előadásra. Nekem nem volt nagy szám a cirkusz, bevallom őszintén ... igaz, gyerekkorom óta nem nagyon voltam (Mátéval egyszer, amikor Andocson volt, de persze arról tudjuk, hogy sokat ne várjunk tőle). A gyerekeknek tetszett, bár a második részt Sami csak bámulta, simán elaludt volna, Máté meg nagyon szeretett volna visszamenni a házhoz. Vettünk innivalót, pattogatott kukoricát, Máté pedig a világítós karddal szemezett, de persze nem kapta meg. 1500 ft-ot biztosan nem adok érte. De megértette.
Mik is voltak? Idomított uszkárok, pónik, bohóc, akrobaták, táncoltak, volt zsonglőr, késdobáló (nekem kicsit sok volt ...durva, mi van, ha eltalálja. Pörgött a csaj egy kerékfélén, a pasi meg dobálta a kést. Brrrr). Kb ennyi.
3/4 7-re értünk vissza, és egy rettenetesen síró, és vörösre kisírt szemű Peti várt ránk :( Mert ugye elálmosodott ... a dédi próbálta elaltatni az ölében, de nem sikerült neki, csak sírt. Aztán lefektették az ágyra, és ahogy a hátát simogatta, elaludt. Pihent 3/4 órát, és az érkezésünk előtt kb. 10 perccel kelt fel. Sírt: mert ő sem otthon volt, szerintem ahogy felkelt fogalma sem volt róla, hogy hol van, ill. a körülötte levő emberek közül csak a dédit ismerte. Sajnáltam a kis drágát, és ennek tényleg én voltam az oka, mert ha gondolkodom, akkor tudom, hogy neki még kell egy kis alvás, és nem mentem volna el a nagyobbakkal. Ez így alakult sajnos ...

Viszont Zora babát is megcsodáltuk, a hatalmas szemeivel együtt, csak szegényke nyűgös, sírós volt :( Ami nem csoda, hisz front front volt, nem otthon volt és egy hadseregnyien vettük körül ...aztán a leányzó másnapra sokkal jobb formában volt :) már csak mosolygott.

Vasárnap délelőtt én elmentem a gyerekekkel az állatkertbe. Az elején nem a legjobb volt az idő, elég hűvös volt és a felhők jöttek-mentek, neki is eredt 2-szer jobban ... először épp a benti játszótéren voltam velük,  a második kisebb zutty viszont elért, de nem tartott csak pár percig. Nem csak ennyien voltunk azonban, gimis osztálytársammal volt megbeszélve egy találka. Vagyis vele, a férjével és a 4 gyerkőcével. Persze ennyi gyerek mellett érdemben nem lehet nagyon beszélgetni, és időben is csúsztunk, mert én 9-re az állatkertben voltam velük, ők viszont fél 11-re értek csak oda (Zalaegerszegről), én pedig 3/4 12-kor indultam velük, de így is fél 2 volt, mire elindultunk haza. Csodálom, hogy Peti ilyen jól bírta. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy találkoztunk velük.

 Persze az állatkertet így sem tudtuk végigjárni, de most nem is akartam. eddig ez volt a cél, de beláttam, jobb, ha nem látunk mindent, de nyugiban, jól érezzük magunkat, mint folyamatosan sürgetve loholunk egyik helyről a másikra. Jó volt ez így, a gyerekeknek is tetszett. Sorban, ezeket láttuk: láma, axis szarvasok, játszótér (ahol pihentünk kicsit, hintáztak, miegyebek), mókusmajmok, gyűrűsfarkú makik, medvék, kicsi kenguruk (fajtára nem emlékszem), mosómedve, vízi madarak, kígyók, tengerimalacok, benti játszótér, ahol megint sokat időztünk. Ezután találkoztunk Vandáékkal, és a szavannai terület felé vettük az irányt, így láttunk még zsiráfot, orrszarvút, zebrákat, púpútevét, dromedárt, simogattak a gyerekek kecskéket és barna mittudoménmiket, végül megnéztük a majmokat. Majd indultunk vissza a kocsihoz, mert 3/4 12 volt, és hazaindulás előtt még ebédelni akartunk, ill a kis unokatesóékkal is szerettünk volna találkozni egy picike időre.

Fél 2-kor indultunk haza, 3-re érkeztünk meg. Hazafele megint Siófok volt a választó: addig mind2 kisebb aludt, ott viszont felébredtek ...

Kirándulás szép volt, jó volt, őszi szünetben lehet ismétlés lesz. Vagy valami hasonló :)