Dédi

Kedden délutánra a dédi szülinapjára voltunk hivatalosak.
Az volt ugyanis a kívánsága, hogy a szülinapján együtt szeretné látni a 8 dédunokáját :)
Fél 5-re szólt a meghívás. Én mentem a 3 fiúval, Zsolti nem jött. Vagyis nem pont együtt mentünk, mert Máté és Samu a Marika mamával és a Norbikával előtt felmentek, én csak Petit vittem.
Adriék már ott voltak, csak a Norbiékra kellett kicsit várni. Fincsi vacsit kaptunk, megköszöntöttük a dédit. Gyerekek tűkön ülve várták a tortákat (csokis és puncsos volt).
Olyan jó volt ennyi gyerkőcöt látni egy kupacon, nem csoda, ha a dédinek is ez volt a kívánsága :) Minden gyerkőc (aki már járóképes) valamilyen járgányra pattant, libasorban mentek, motoroztak. Még útvonalat is kellett nekik rajzolni, nehogy karambol legyen :)
Azt hiszem, emlékezetes lett dédinek a 84. szülinapja :)
Képek innen:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jul?authkey=Gv1sRgCMjP7a_Wgb6-Bw#5633963304477017314

Egyszerre

ALSZANAK :)
Mármint délután: Sami és Peti. Már jó pár napja, így legalább van egy kis nyugi. Igaz, sok mindent csinálni nem lehet, nehogy felébredjenek (Sami nem, ő bunda), de legalább Mátéval van egy kis közös időnk, mikor hazaér az oviból.
Sami délutáni alvása változó. Az biztos, hogy van, és hogy dél körül (+- 5 perc) kezdődik. Magától és nagyon gyorsan elalszik. Gyorsabban, mint este. Persze mellette kell lenni :)
Peti 3-szor alszik. Délelőtt egy kisebbet (1-2 óra), attól függ, mikor ébredt reggel, é kb. 11-ig alszik, aztán dél-fél 1 körül ő is elalszik. Ilyenkor általában nagyobbat (2-3 órát), de kivételek mindig vannak, pl. tegnap, amikor 1 óra után megébredt, szopott, de csikart a pocija, csak szenvedett, borzasztó nehezen aludt vissza. De nem ez a jellemző. aztán 4-fél 6 körül még alszik egyet, fél-2 órát, attól függően, mikor alszik el.

Az esti alvás is egyszerre megy, fürdés, vacsi után még van egy kis játék, mese, aztán fogmosás után Máténak mesél az apja /vagy a mama, ha Zsolti du-os, majd alvás, én meg megyek Samival és Petivel 8 körül. Peti szopizik, samu meg alváshoz készülődik. Ilyenkor kicsit körülményesebb, kb. 3-szor kitalálja, hogy kell neki takaró, aztán meg hogy nem, párszor feláll, megimád, megölelget, megpuszil, aztán Petit is. Ha elfekszik, cirógatom a fejét, aztán szépen elalszik. Általában Peti is. leteszem, és van még egy kis nyugi. Ki lehet használni pl. mosogatni :)

Peti éjjel vagyis hajnalban 1-szer kel 4-fél 6 között, de volt már példa a 3/4 7-es első kelésre is. De nem bánom, ha ébred hajnalban, akkor pelust cserélek (nem bírja ki reggelig :(), szopizik ( ez megkönnyebbülés :), aztán alszik tovább.

Már előre tartok attól, mi lesz napközben, ha Peti már csak 2-őt alszik. A délelőtti alvásából épp felébred, amikor Sami megy aludni, amikor pedig Sami ébred, Peti álmosodik el újra. Logiszika lesz ezerrel :)

Kontroll

Ma megint kontrollon voltunk Petivel.
Alaposan megvizsgálta a drnő, majd enyhe nyaki hypotóniát diagnosztizált nála (a nyaki izmai túl lazák). Amikor fekvésből húzta fel a kis kezét fogva (amit egyébként mindig megcsinál a siófoki főorvos is, amikor havonta jön), akkor nem tartja eléggé a kis fejét. A 3 hós babák általában jobban szokták. Nem vészes, és egyáltalán nem biztos, hogy a születési körülmények miatt van, de tornáztatni kell. Hasra kell tenni minél többet ébren, meg fel kell húzni, teendő egyelőre ennyi,6 hét múlva újabb kontroll.
Még annyi van, hogy állítva spiccel a lábfeje (mintha lábujjhegyen járna)- ez viszont az izom merevsége miatt van.
Ezzel egyelőre teendő nincs, a nyakacskája miatt pedig 6 hét múlva újabb kontroll.

Persze összekötöttük a kellemest a hasznossal: ha már Kaposváron jártunk, kimatekoztam, hogy az építkezéshez miből mennyi kell (járólap, csempe, ragasztó ... stb.) és a kórház előtt beugrottunk a praktikerbe. persze így nem lehet nyugodtan nézelődni (hogy időpont van), így szinte csak sietés, kapkodás volt. Járólapok, csempék megvéve (de nem beszerezve még), rohanás a kórházba, ahol várni kellett, majd én Petivel a tescoban gyorsan összekapkodtuk ami a listán szerepelt (meg ami nem, csak megláttam), addig zsolti visszament a praktikerbe, megszerezte a kifizetett járólapokat, majd gyorsan bementünk még az obiba. Hát, igen, egypárszor már megállapítottam, hogyha délutános, akkor nem szabad vásárolni menni, mert rohanni kell haza. Rohantunk (ahogy tudtunk, mert az autó hátulja bizony megült a nehéz rakomány alatt), de így sem értünk időben, úgyhogy zsolti autóval ment dolgozni, és így is késve ...
És még meg sem vettünk mindent ...egy körünk még tuti lesz, bár nagyon igyekeztünk :)

Vendégek

Tegnap vendégeket vártunk. Timit (akit Sami fórumából ismerek) és a gyerkőceit, Marcit és Regőt. Igaz, hogy Regő kicsit kesebb (szeptemberi), mint Sami, mégis Timi kacifántos módon a 2009. májusi babák topikjához tartozik :)
Egyébként kicsi a világ, az én kiskori dokim Timi első férjének az apukája, ugyanakkor a fodrásznénim :) egykori ált. isk.-ás osztálytársa :))
Na, ha van, aki érti, jelentkezzen!!!

Szóval Timit és a gyermekeit vártuk. Gondolkoztam, milyen ebédet csináljak, mert azt gondoltam, biztosan megéheznek majd (most épp Ságváron, Timi szüleinél nyaralnak, így közel voltak hozzánk, így lett végre egy újabb anyuka, akivel személyesen is megismerkedhettem a topikból).
Krumplileves és gofri mellett tettem le a voksom, közben egy cukorborsófőzeléket is odatettem, mert Zsolti meg délutános, neki is kell kaja, de ő a gofrit nem szereti ... meg valljuk be, neki inkább csak desszertként jöhet szóba esetleg :)

Amikor Timiék ideértek, Peti épp szopizott, Samu pedig az apjával volt kint az udvaron. Máté oviban.
gyorsan akartam még gofrit sütni, hogy tudjanak enni, mert délben fektetem Samut, aztán fél 1-kor Mátéért kell menni az oviba, tudjanak addigra enni. De nem voltak éhesek, úgyhogy Timi kicsit később ette meg a levest, a gofrit azonban bekaptak egyet-egyet a fiúk.
Délben Samut elaltattam, majd Peti is elaludt, de sajnos addig Timiék maguk voltak, hisz Sami mellé le kell feküdni, Petit pedig tologatni kell, Zsolti meg épp melóba készülődött. Aztán Mátéért elmet Zsolti, mi meg előkészítettük a memóriajátékot. Timi és Marci játszottak egyet. Ekkor ért haza Máté, de kissé bogaras volt, pedig tudta, hogy vendégek lesznek. Nem akart játszani, tv-zett volna, aztán csak megjött a kedve. Ugyan memóriajátékba nem szálltunk be rendesen, de a "csupa csupaszt tyúkeszű" nevű társasban már mind a 4-en részt vettünk (Marci, Máté, Timi, én), Regő pedig téblábolt körülöttünk, ill golyóhúzogatóval játszott.
Aztán az első kör után (amit Marci nyert), Máté megsértődött (Istenem, nehezen viseli a vereséget) játszottunk még egyet -Máté nélkül. Ő akkor dominó-kígyót épített :)
Aztán előkerült a "LOtti Karotti". azzal is játszottunk egyet, Timi ekkor már Regőzött, aztán felébredt Sami. Kimentünk, csúszdáztak egy kicsit, majd elbúcsúztunk. Timiék tőlünk még a csacsifarmra mentek, remélem, oda is értek :)

Kicsit kapkodós, szétszórt, nyafis nap volt (részünkről), de remélem, azért nem csak mi, hanem ők is jól érezték magukat :)

Délután pedig a szomszédban nyaraló Berci és Marci voltak a fiúk játszópajtásai, hol nálunk, hol náluk :)

Szobatisztaság

A múltkor már írtam, hogy Sami kezdi elhagyni nappalra a pelust. Akkor még csak kezdte, azóta nappalra nem kap pelust (alváshoz igen).
Azóta megjártuk Siófokot, elmúlt a falunap (szóval nem csak otthon voltunk), mégsem történt baleset. Úgyhogy én ezennel szobatisztának nyilvánítom Samut.A kaki is volt, hogy a wc-ben végezte (méghozzá a Vera mamánál), és a biliben is végezte tegnap, de legtöbbször még a kisgatyában kötött ki :( A tegnapit viszont áttörésnek tartom, mert magától ment a bilire, és jött, hogy pisilt "innen" -és mutatta a fenekét. Szerencsére nem erre-arra ment, mert gatyó épp nem volt rajta, hanem a biliben. nagyon megdicsértem, örült is magának, de ilyennemű balesetek biztosan lesznek még (vagy nem). nagyon kell a kakira figyelni, de mondom, a tegnapi nap áttörés volt: mert maga ment :)
Ágytisztaságról még nem beszélhetünk, alváshoz kap pelust. Hol belepisil, hol nem, egyelőre nem lehet kiszámítani. Van, hogy több napig üres a pelus (mind nappal, mind éjszaka), de van, amikor van bent pisi. persze ebben az időben, amikor a dinnye a kedvenc, mehet reggelire, ebédre, vacsorára, nem kell meglepődni az éjszakai pisilésen sem :)
Máté a délutáni alváshoz hamar nem kapott pelust, az éjszakait pedig 2,5 évesen hagytuk el, úgyhogy Sami sincs elkésve vele. Jóóó, nem hasonlítgatom a gyerekeket :)
Persze akkor sem lepődök meg, ha esetleg visszaesés lesz, mert jön még a rossz idő, a hosszúgatyás időszak, amikor sokáig tart nekivetkőzni ...

Újra az ortopédián

A mai napra kaptam időt az ortopédiára. Petit a 3 hós csípővizsgálatra kellett vinni, a nagyobbaknak meg kontroll volt: Saminak fél éves, Máténak éves.
A legkisebbel kezdte a doktornő: megtudakolta, hogy simán ill. milyen súllyal született (megállapította, hogy jó kis súlyban van (bár az utóbbi egy héten csak 4 dekát hízott)), aztán alaposan megvizsgálta. Minden ok. Én említettem neki, hogy hason alszik, és akkor mindkét oldalra fordítja a fejét, de ébren, ha háton nézelődik, akkor nem nagyon akarja balra fordítani.
Megmozgatta neki, elforgatta erre-arra, és azt mondta, nincs gond (de azért ezt a jövő héten is elmondom a kaposvári kontrollon).
Petivel teendő nincs :)

Sami volt a következő áldozat. Talptengelye jó(nem véletlen viseltük a bebax-szandált)
Kicsit X lába van, mezítláb menéskor befele fordul a lábfeje, így írt fel neki szandált (bár még a cipője is jó), de azt nem csináltatom meg, mert azt mondta, hogy a supinált szandi is ugyanúgy megfelel. Már rendeltem is neki egyet, az előző Supy-s szandálját nemrég nőtte ki.

Máténak van a legjobban X lába, neki is befele dől a lábfeje, Saminál is jobban, így neki levették a méreteket egy ortopéd szandálhoz. Benti cipő lesz az oviban, aztán télen majd haza is hordjuk benti cipőnek. Lúdtalpbetét kevésnek bizonyult :(
Máténak is választottam egy Supy cipőt őszre a benti szandi mellé.
Csupa olcsóság :( a 3 lábbeli 23e ft :( hát ez van.

Kórház előtt bementünk egy bankba Saminak és Petinek Start-számlát nyitni. Döbbenet: a 2 számlanyitás másfél óráig tartott. 3 gyerekkel csupa móka volt :( Még jó, hogy csak én is elég voltam, nem kellett mindkét szülő, mert így Zsolti a nagyokkal elment ennivalót venni, gépeket nézni, közben bent is játszottak a gyerekeknek kialakított játszósarokban. Peti nézelődött, szopizott (kicsit félrehúztuk a széket, fal felé fordultam -még jó, hogy egy kicsi bankfiók volt, nem egy nagy tér volt egyben), elaludt. Vagy 50 helyen írtam alá, és nem túlzok!
Kicsit durva gyerek(ek)kel végigcsinálni ezt a procedúrát :((((

Balcsi megint

Tegnap az iszonyú kánikulában, ami napok óta van, elmentünk a Balcsira.
Sok emberes buli volt:
8 felnőtt és 5 gyerek volt (Balázs, Anita, mamák, Ilonka, Csilla, Marcsi, én, gyerekek: Máté, Samu, Peti, Zsombi, Lacika)
Kevesebb felnőtt is elég lett volna, de a mamák is el lettek csábítva: legalább kikapcsolódtak, kimozdultak, beszélgettek egy jót. Mert a vízbe ugyan nem jöttek be!
Pedig nagyon jó volt a víz!
A múltkor is voltunk, akkor nem volt ennyire meleg, és legalább 10 centivel magasabban állt, de így a fiúknak nagyon jó volt, jobban leért a lábuk, és jókat játszottak. Sami is jobban élvezte. A múltkor csak azt mondogatta, hogy hideg, de most nagyon tetszett neki. Lehetett dobálni,lóbálni, úszott is, és a part közelében neki is leért a lába. Bár ugye a kezét nem lehetett elengedni. De még este is azt mondogatta, hogy úszott a Balázzsal és az Anitával (pedig velem is!).
Peti jól viselte, megint aludt egy darabig, aztán szopizott, nézelődött, mosolygott, beszélgetett :)
Hazafele már nehezebben viselte az utat, de még szerencse, hogy nem 100 km-ekre lakunk :)
Balcsis képek:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jul02?authkey=Gv1sRgCJzbwqOb1Ymjcw#5627432250835952322

Minimax roadshow

Minimax.
Mivel Máté télen igencsak sokat tévézett, ez a szó sokat mond nekünk. Hirdették, hogy idén is országjáró roadshow-ra indulnak. Tavaly Bogláron volt, oda is elmentünk. Idén Siófok és Kaposvár volt az a 2 helyszín, ami közel esik hozzánk. Gondolkodtam, hova menjünk. Siófokon csütörtökre, Kváron péntekre volt meghirdetve. Mivel Zsolti délelőttös, és nem szívesen engedik ilyenkor el, így Siófok mellett döntöttünk. Samit ébresztettem fél 2 után, összekaptam a 3 gyereket, aztán indultunk. Zsoltit Tabon szedtük össze negyed 3-kor. Siófokra érve beszaladtam a dm-be, aztán indultunk a hajóállomásra. Sajnos nem jó helyre mentünk először, a vitorlásokhoz értünk, aztán én Mátéval és Petivel (mert elaludt a babakocsiban) átsétáltam a kikötőbe. Sami meg az apjával átparkoltak.

Több minden volt, mint tavaly, pl. ugrálóvár. Tetszett a fiúknak, de Samit inkább még a kicsiknek való játszósátor érdekelte, ahol egy tologatós kiskocsiba bepakolt mindent, ami mozdítható kiskocka, vagy fejlesztőjáték volt.
Máté jól érezte magát a különböző játékoknál, de a tudományos része még nem nagyon érdekelte.
Nem voltunk túl sokáig, kb. fél 6-ig, aztán még bementünk a tescoba, úgyhogy 7 körül volt, mire hazaértünk.
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jul02?authkey=Gv1sRgCJzbwqOb1Ymjcw#5627429468655062690

Falunap 2011

Falunap. Idén is. És idén is különleges. Peti baba miatt.
Most is, mint jópár éve mindig, a megnyitóval és az újszülöttek köszöntésével kezdődött az egész. Sajnos az idő nagyon nem kedvezett nekünk: már reggel esőre állt, aztán úgy tűnt, hogy kitisztul, de mire a megnyitó kezdődött volna, épp nagyon nekiállt szakadni :( Még jó, hogy a színpad mellett egy viszonylag nagy és stabil sátor volt felállítva (eredetileg a dercsikai vendégeknek (felvidéki testvértelepülés)). Sajnos végig szakadt, s csak mire hazaértünk csitult, majd állt el az eső.

Rövid megnyitóbeszéd után az ovisok kis verses énekes köszöntése következett. Csak 4 kisgyerek szerepelt (Zsombi, Bálint, Kristóf, Máté). Máté először nem akart, igazából az okát nem tudom. Pedig mondogatta, hogy készülnek, de mégsem. (Talán azért lehetett, mert egy számára eddig kevésbé ismert óvó néni tanította be nekik)
Aztán csütörtökön megbeszéltük vele (az óvó néni és én), hogy milyen szép és jó lenne, ha mégiscsak elmondaná ő is a Petinek. Belement. Itthon tanulgattuk azért a verset, hogy biztosan menjen.
Ezzel kezdték:
Magyar házban a vendéget

szeretettel várják,

pirosra sült friss cipóval

szívesen kínálják.

Ha nincs cipó, ha nincs kalács,

mit tehet az ember,

köszönti a vendégeket

meleg szeretettel.

Énekeltek is, és volt még vers is, de abban Máté nem szerepelt.

De itt meg is nézhető:
http://www.youtube.com/watch?v=YS9kn5CUCJ8

Az ovis köszöntő után ének volt, aztán átadták az újszülötteknek a kis táblácskát, amit az újszülöttek ligetébe ültetett kis fácskára kellett kötözni. Ez sajnos délelőtt nem sikerült, délután azonban Máté és Sami fája között Máté kiválasztott egy kis fácskát, így a 3 fiú fája majdnem egymás mellett van :) Mátéé gyönyörű, amikor virágzik, az a fa sárga akác. Samiét nem tudom milyen, Petié pedig díszalmafa.
A nyugdíjasok is (Marika mamával -bár ő még nem nyugdíjas) énekeltek egy nagyon szép és megható kis dalt, amin teljesen meghatódtam (tudtam, hogy mit fognak énekelni, gondoltam, hogy elérzékenyülök), úgyhogy ki is kellett mennem a sátorból (ekkor már nem esett), és kijöttek a könnyeim is.

Délután Sami alvása után mentünk ki, 2 óra fele. Máténak vittük a bicajt is, mert meg volt hirdetve egy biciklis verseny, amiből aztán nem lett semmi :( Persze Máté rögtön a kis barátját kereste, de ők még akkor nem voltak ott, de hamarosan jöttek. persze onnantól kezdve, mint akik össze vannak nőve, mentek mindenhova. Samci meg követte őket. Peti szerencsére aludt a kocsijában, a sátor alatt őrizte a dédi.
A fiúk felültek a körhintára is, aztán ugrálóváraztak. Sajnos csak egy volt (kicsi nem), és az is elég meredek volt, és 5-ösével engedték fel a gyerekeket. Ami nem volt baj, de inkább úgy kellett volna csinálni, hogy 5-10 percig egy csapat gyerek, aztán csere. Így mindig végig kellett állni a sort, ezért csak 3-szor csúsztak (Samu nem). Aztán később nem akartak már csúszni.
3-kor az ovisok műsora volt (itt sokan szerepeltek), 2 táncot tanultak be (jó kis zenére :) Halász Judit : Balambér).
Itt megnézhető belőlük részlet:
http://www.youtube.com/watch?v=gFJ6YcL5_ZQ&NR=1
http://www.youtube.com/watch?v=0f--Qpd3gVo&feature=related
Azért csak részlet, mert 1. fényképezővel csináltam, 2. épp szakadt (igaz, csak pár percig). Sami ült az ölemben, fogtam az ernyőt, hogy ne ázzunk (Kristóf mellettem- ő se ázzon), és videózzak közben :)

Ezután lángost ettek, szaladgáltak, könyörögtek a delfines buborékfújóért, kergették a buborékokat. Kristóf anyukájától kikönyörgött egy rendőr-készletet, Máténak egy dinót választott (ezért ment a harc Sami és Máté közt, mindegyiknek kedvence lett, míg Máté le nem cserélte a gormitikre)
Buborékfújót is megkapták, igaz, nem lett hosszú életű :(
Máté kezd egyre .. hm, milyen is lenni? barátkozós, bárkinek odaszólós lenni. pl. a buborékfújóra sokalltam az 1500 ft-ot. Mondtam neki, hogy majd este megkérdezzük, addigra hátha olcsóbb lesz. Mire utolértem Samit, Máté már jött vissza, hogy azt mondta a bácsi, hogy este is ennyi lesz :)
Azért a Zsolti alkudott vele :)

Fél 5 körül mentünk át a kis fácskához, táblát kötözni.

6 körül mentünk velük haza, mert már nagyon fájt a lábam, elfáradtam, mert 3 gyerek után szaladgálni nem egyszerű. még jó, hogy Peti nyugiban volt. Egyszer szopizott, aztán elnézelődött és aludt.

Otthon még a nagyok bicikliztek, Sami motorozott, Petit megfürdettem, aztán következtek a nagyok: Sami, majd Máté és Kristóf. Vacsi után Saminak alvás, Peti is hamar elaludt, kb. 3/4 9-kor.
A 2 naggyal játszottam még figurix-et, előtte kirakóztak, biliárdoztak (mini játék), aztán negyed 10 körül kimentem velük a pályára. Egy másik kis barátjukkal találkoztunk, jól elszaladgáltak, aztán megnéztük a tűzijátékot. Nagyon jó helyről néztük, mindent tökéletesen láttunk, majd Kristóftól elbúcsúztunk, és mentünk haza. Természetesen egy mesét még kikövetelt az apjától :)

Falunapi képek, kezdve a megnyitóval:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jul?authkey=Gv1sRgCMjP7a_Wgb6-Bw#5625159364695084562

Gyurma

Az új -régi-örökös kedvenc.
Az első gyurmakészletet Máté 2008 karácsonyára kapta. Akkor volt 2 é fél éves. Nagyon imádta, okáig kedvenc volt, aztán időszakos fellángolás lett belőle. Időnként előkerült, nagy kedvenc volt, aztán csitult a kedv. De ezek az időszakos gyurmázási fellángolások azóta is tartanak. És megvan az utánpótlás is. Samut eddig szerettem volna távol tartani tőle - túl ok macerával járt volna, de most már ő is kedvet kapott: állandóan gyurmázna. Igaz, neki inkább még a "szétvágom" korszaka van (most volt 2 éves), de nagyon szereti gyúrni, nyomkodni, vagdalni ...
Meg sem tudom mondani, hogy hányadik gyurmástégelyt vettük már, hisz idővel kiszáradt. de ezek a mai gyurmák nem olyanok, mint a mi időnkben voltak. Persze van olyan is, és az iskolában sem találkoztam még ilyenfajtával, csak a régivel, de ezek sokkal kezelhetőbbek, könnyebben gyúrhatók, jobbak.
És bár Samu nem érett még meg a tisztán gyurmázás-ra, de a sok apró piros száradt gyurmadarabot összeszedem, ha a szőnyegre kerül (és kerül!- bár van nekik leterítve egy gumilepedő) , de ettől az élménytől kár lenne megfosztani őket :)

Emberábrázolás

Egyik nap (hétfőn) Máté kitalálta, hogy kipróbálja a Zsombiéktól szülinapjára kapott zsírkrétakészletet.
A történethez hozzá tartozik, hogy bár színezni nagyon szeret, és van, amikor szépen is tud, de a rajzolás nem az erőssége. nem is szeretett soha rajzolni, az oviban is csak vonalakig jutott, bár a múltkor már az aszfaltra nem összevissza vonalakat rajzolt, hanem céltudatosan, bár felismerni nem lehetett, igaz, egy dinóra hasonlított.
na szóval: az említett napon egyedül állt neki rajzolni a kanapén, és mire odaértem, hogy megnézzem mit csinált, teljesen egyedül, minden instrukció nélkül egy határozottan felismerhető emberfejet rajzol. Az arcról nem is hiányzott semmi: megvolt a száj, orr, és a szemek.
Innen szóval, kérdésekkel segítettem kicsit, de saját maga rajzolt tovább. Lett az emberkének 2 füle, haja (azt hogy rajzoljam? -ezt nem tudta). Mondtam neki, vonalakat húzzon, de anya magyarázata nem volt elég részletes, mert vízszintes vonalakat rajzolt hajnak. Aztán lett nyaka is, de onnantól nem rajzoltunk tovább -túl nagy volt a feje, betöltötte szinte az egész lapot. nagy lelkesen még akart rajzolni, amit én nem akadályoztam :) A következő emberkének már lett pocija, karjai, lábai és a karjain ujjai is, igaz, az ujjak túl hosszúak lettek, de 5 volt belőlük! Arra nagyon figyelt! A karja viszont a nyakából nőtt, de a következő emberkének már jó helyen volt. Ja, és fiú lett az emberke, nem 3 lába van!
És akkor íme a művész úr első emberábrázolásai:

Az utolsó, kb. 1-1,5 hónapja készült az oviban, mint családrajz. Igaz, mindannyian rajta vagyunk, de azért a mostani emberek mennyivel emberibbek :) és nem ufók :)
Még jó, hogy a védőnő épp előző héten csinálta az 5 éves státuszt, amiben kérdés volt az emberábrázolás. Akkor még nem tudott. Most viszont már igen lett volna a válasz :)

Szobatisztaság felé vezető út

-on elkezdett haladni Samu.
Egy hete még azt gondoltam, hogy könnyedén előfordulhat, hogy Samu nem fogja elhagyni a pelenkát idén nyáron. Bár mindenki azt szajkózza, hogy nyáron, jó időben könnyű a pelus-elhagyás, azt gondoltam, hogy a könnyebb mégis akkor, amikor a gyerek megérett rá. Ha magától igényli azt, hogy lekerüljön róla a pelus, és a bilibe végezze a dolgát. Samu egy hete semmi hajlandóságot nem mutatott, bár igazából előtte még bilit sem látott.
Aztán anyuéktól lehoztam a bilit (ami anno Mátéé volt, azt szétszedtük, és még ma is azt használja wc szűkítőnek -úgyhogy bolygatni nem akartam), és a melegebb napokon meztelenül szaladgált Sami. Persze amikor pisilnie kellett, akkor pisilt, de abban semmi extra nem volt, hisz amikor jött, akkor pisilt, oda, ahol épp volt. A szobatisztaság ugye nem ez. Hanem amikor ő maga indul a bilire, amikor már érzi, hogy kell, még ha az eleje a kisgatyába, ill a földre megy is. De próbálja tartani, vagy ha érzi, hogy kell, akkor siet a bili felé.
Most, hogy kicsit rosszabb idő volt, nem szaladgálhatott kint meztelenül, mégsem akarta, hogy pelust adjunk rá, hanem mondta, hogy a bilibe pisil. Ez tegnap kezdődött, és tegnap du sokszor is pisilt a bilibe. Egyszer csurrant be, már épp fürdeni készültek.
Ma is ugyanúgy vagyunk -pelus nélkül, kisebb balesetekkel, de határozott előrelépésnek gondolom, hogy ennyire lelkes a biliért, és ennyire nem akar pelust. Még ha kisebb-nagyobb balesetek elő is fordulnak. Belefér.
Szóval mégiscsak van remény, hogy nem kell még egy évig nappal is pelus. Aztán a délutáni alváshoz és az éjszakaihoz is szép lassan elhagyjuk majd :)
Ja, és amikor ráül a bilire, mondja: jön. Majd feláll és megnézi: tényleg -állapítja meg :)