Suttyomban ...

... újabb fogat növesztett Pepcsi.
Alul volt neki 2, fölül pedig 3, ami kb egyszerre bújt ki. Annyira fölül vártam és lestem a bal 2-es párját, hogy alul nem is figyeltem.
Tegnap este Máté meg akarta lesni Peti fogait. Mutatom neki, hogy "és alul van 2". Mi???? Nézem, nem is 2, hanem 3 van alul. Nem csak épp áttörve, hanem félig kint. Szóval a múltkori rossz alvás nem a fenti fogacska készülődése miatt volt ... persze pár napja a felső hiányzó párja is áttört, erre most várhatjuk a lenti bal 2-est.
Szóval ma a hivatalos Pepcsi fogak száma 7.

Karácsony

Akkor szép sorjában:
Dec. 24.
Délelőtt készítettem a kaját, a gyerekek erre-arra voltak (otthon, mamánál).
Délben Sami és Pepi elaludt, utána pedig Mátéval feldíszítettük a fát. Amikor Sami felébredt, megállt a fa előtt és csak nézte. Aztán fogta magát, visszafordult a szobába és ment traktorozni :)
3 órakor volt a templomban a pásztorjáték. Minden évben meg szoktuk nézni (anno szerepelni), és az ovisok is elő szokták adni a karácsonyi műsorukat a nagyok műsora előtt.
A nagyokkal mentünk, Zsolti maradt Pepcsivel, aki fél 4 körül elaludt.
A templomban Máté leült az ovisok közé, mi pedig Samcival a másik oldalon találtunk elől helyet.
Ügyesek voltak a kicsik és a pásztorjáték is jó volt. Nem a megszokott, volt bent újdonság is, mint pl. Mit szól József, amikor meglátja a várandós Máriát.
4 óra után értünk haza, addigra a Jézuska is a karácsonyfa alá tette az ajándékokat.
Máté ujjongott, hisz nagyon várta, Saminak viszont könyörögni kellett, hogy egyáltalán a fa alá álljon és kibontsa az ajándékát.
Máté tőlünk egy lego házat és egy AnnaPeti-t kapott, Sami pedig egy nagy kirakót és 2 könyvet. Pepi bébikaját.
Este a fiúk még átnéztek a mamához, de ajándékot ekkor ott még nem kaptak.

Dec. 25.
Délelőtt a Vera mamánál voltak a fiúk, Pepcsivel én kicsit később mentem, miután felébredt a délelőtti alvásából.
Olyan sokszor vannak a mamánál, mintha haza mennének, úgyhogy természetesen jól érezték magukat. Ebéd után a kicsiket hazahoztam aludni, Máté maradt az apjával.
Amíg aludtak, én elkészítettem a vacsorát. A gyerekek keresztszüleit és Zsombit vártuk délutánra.
Megvacsoráztunk, ajándékot bontottunk. Máté és Zsombi jól eljátszottak, bleybled-eztek (most ez a legnagyobb favorit). Persze Sami rendszerint útban volt, de nem volt vészes.
Zsombi tőlünk Lotti Karottit és könyvet kapott, M és S bundás papucsot és tusfürdőt, Pepi fürdőjátékokat.

Dec. 26.
Marika mamáékhoz mentünk, ahova a veszprémi nénjéék is jöttek. Aludni hazavittem a kicsiket, aztán visszamentünk, majd átmentünk a Bözsi dédihez is. Ezen a napon ajándékdömping volt. Ekkor határoztam el, hogy jövőre ezen mindenképp változtatunk: ennyi játék felesleges. Bőven elég lesz, ha szenteste tőlünk kapnak egyet, a keresztszülőktől egyet, és az összes többi rokontól egyet (én veszek egy valamit, ki mit szán odaadja pénzben), és karácsony egy napján összejönnek nálunk és megkapják tőlük a gyerekek. Felesleges mindenkitől külön játékot kapni.
Amit ezen a napon kaptak (a teljesség igénye nélkül): ugráló békák társas, Lics-locs pingvinek társas, könyvek (kb. 7 db), építőjáték, építőkocka, ágyruha, fa kisvasút ...

Utólag írom, ez kimaradt :(
28-án pótkarácsony volt az unokatesómékkal és a gyerkőceikkel. Veszprémből jöttek. A gyerekek cukik voltak, jól eljátszottak egymással (Máté kilógott a sorból: idősebb, makacsabb volt, és ha van kinek, nagyon szívesen produkálja magát. Sami Kornéllal és az Andrissal nagyon jól elvolt: a nagy betonkeverő autóban mixelték a ropit. Ez mindent vitt a fiúknál.
Ebéd után a kicsikkel hazajöttem, de fél óra múlva ők is indultak, hisz a gyerekek ott is alszanak délben és fáradtak voltak.
Onnan is kaptak könyvet, trakit, formabedobót.

képek is vannak:
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Dec?authkey=Gv1sRgCKjj1fOU1_v96wE#5690814985484994450

Ünnepekre hangolódva

A karácsony előtti hét kicsit zsúfolt lett. Programok szempontjából. De nem baj, hisz az időjárásból nem lehetett következtetni, hogy hamarosan karácsony, vagy hogy épp tél lenne, így viszont legalább a hangulat valamelyest alakult :)
Kedden az ovisok szerepeltek délután a nyugdíjasoknak tartott karácsonyi ünnepélyen. Itthon tanulgattuk Mátéval a verset (mert az oviban ebéd után gyakorolták, Máté viszont ebéd után jön haza.
Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska című versét gyakoroltuk, de sajnos az ünnepélyen Máté kimaradt épp ebből a versből (többen mondták együtt), viszont egy másiknál kihívta az óvó néni (azt is tudta).
Ünnepély jól sikerült, ügyesek voltak az ovisok (Vera mama szerint :)).
Egy kis kalamajka viszont történt: 2-kor volt az ünnepség, gondoltam nem hozom haza délben az oviból, mert nem tudtam volna utána az ünnepélyre elvinni (2 kicsi aludt, apa dolgozott). Azt beszéltük meg, hogy haza pedig eljön a mamával.
Vártam, vártam ... 4 óra, sehol senki. Gondoltam, nagyon éhes lehet, hisz épp tökfőzelék és pörkölt volt az oviban az ebéd, amikor megjelent a mama. Máté viszont sehol. Az én nagy fiam nem volt hajlandó hazajönni a mamával, inkább visszament az oviba. Negyed 5 volt, így ugrás a kocsiba, tűz Mátéért, mert fél 5-ig van nyitva az ovi. Egyedül volt már az óvó nénivel, de nem zavartatta magát, szerelt épp.
A buszozás volt, ami miatt nem akart jönni a mamával, ugyanis az oviból busszal vitték őket a közösségi házhoz, ill. vissza is. Máté viszont egyszer ült buszon életében, kb. 2 évesen. És ezt az élményt nem akarta kihagyni. Ill. azt is megjegyezte, hogy így legalább nem kell gyalogolnia. A kis kényelmes ...

Szerdán az iskolai ünnepség volt fél 11-kor,a hova elvittem a piciket. Szép volt, jó volt, gyerekek jól viselték, Sami tátott szájjal figyelt, Pepcsit pedig jól megdajkálták :)
Hangolódásnak kiváló volt: Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok ...

Délután az oviban volt Gyertyagyújtási ünnepség versekkel, énekekkel, mondókákkal. családi programot csináltunk belőle, mert én vittem a gyerekeket, a Zsolti pedig az ovihoz jött amikor beért a busza. De időben odaért ő is :)

https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Dec?authkey=Gv1sRgCKjj1fOU1_v96wE#5688625155692523186

Mese

Máté tavaly szeptemberben (amikor tudattuk vele, hogy kistestvér érkezik) lett nagy könyvmoly és mesefüggő.
Könyvtárba is rendszeresen járunk és nagyon sok mesekönyve van itthon is. Igényli a meseolvasást. Van, hogy napközben is (ritkán), de az esti mese (amit apa vagy a mama olvas ...anya csak nagy ritkán) elmaradhatatlan.
Samit viszont nem érdekelte a mese ... egészen idáig. Vagyis kb. 3-4 hete ő is szeret mesét hallgatni. Este és nappal is, amikor épp eszébe jut. Képes a mamától is hazajönni egy adott könyvért, ha ő épp abból szeretné, hogy meséljenek neki. nagy kedvenc Thomas, a gőzmozdony és Tűzoltó Sam mesekönyve, de szívesen hallgat AnnaPetiésGergőt, de nem veti meg a mondókás könyvet sem. Máté 4 éves is elmúlt, amikor érdeklődni kezdett, Sami 2 éves múlt (ez csak érdekesség :))
Viszont nagyon örülök neki, igaz, emiatt az esti rituálé kissé megváltozott, de sebaj ...

Olvasni és mesélni ill. mesét hallgatni jó!

Baleset nélkül

Azt hiszem, a cím magáért beszél :)
Samiról van szó, ill. arról, hogy épp egy hónapja írtam, hogy megpróbáljuk az éjszakákat is pelus nélkül, mert már egy hónapja nincs pisi a pelusban éjjel. Azóta kisgatyában alszik, és (kopp-kopp-kopp) egyszer sem volt baleset. Nagyon remélem, hogy nem kiabálom el, de nagyon örülök neki!
Egyszer-kétszer felkelt, hogy pisilnie kell, de nem jellemző.

Hiába, aki januárban oviba akar menni, annak nem lehet pelusa :)

Megfázás

Tudom, a tél a betegségek ideje, örüljek neki, hogy eddig egyáltalán megúsztuk, de azért reménykedtem benne, hogy az idén teljesen elmarad.
Influenza elleni védőoltást Máté és Samu (meg én) megkaptuk kb. 2 hete. Szóval ez a rész kipipálva.
Viszont a megfázással nem tudok mit kezdeni ... a megelőzésen a hangsúly: c-vitamin.
Multivitamint idén nem adok nekik, mert tavaly kapták, de Máté sokat volt beteg. Inkább c-vitamin.
Most azonban ez kevésnek bizonyult, köhögött Máté és Sami is . Először csak száraz köhögés volt, ekkor kezdtem nekik Stodalt adni. Ez viszont hatott, mindkettőnél szakadt fel, rotyogósan köhögtek. Mostanra már csitult a köhögésük, viszont most meg Peti kezdett rá. Neki viszont hőemelkedése is volt, talán lázas nem lesz ... remélem.
Persze a párologtatás is sokat számított a nyugodtabb éjszakák érdekében :)

Újabb Pepi fogak

A 2 alsó középső foga már egy ideje kint van, a felsők pedig nagyon készülődtek.
Ki is bújt tegnap kettő ... de elég érdekesen: a bal első és a jobb második. Vártuk a párjaikat is, nagyon duzzadt ott is a kis ínye. Pár napot adok nekik.
Igen, jól gondoltam, a jobb első is áttört dec. 9-én :)
Úgyhogy kijelenthetem: 5 fogú lett Pepcsi. A két alsó már rendesen kint levő fog, a felső 3 viszont kocog :)

Télapó, Télapó, Télapó

Nem véletlenül írtam 3-szor:
ahogy ma Máté fogalmazott: túl sok csokit hozott. És túl sokszor jött ...
Pedig a Zsombis Mikulást (amikor a keresztszülők és Zsombi jön/vagy mi megyünk a fiúk (Máté és Zsombi) megszületése óta) kiiktattuk annyiban, hogy kirakták a csizmákat, és Mikulással akkor nem találkoztak (4 éve rendszeresen jött házhoz a Télapó).
Ennek komoly oka van: már tavaly is azt beszéltük, hogyha túl sok Télapóval találkoznak a gyerekek, elveszik a várakozás, a találkozás okozta izgalmak öröme.
Én gyerekkoromban nem emlékszem, hogy egyszer is találkoztam volna Télapóval, viszont emlékszem a várakozás, a leskelődés izgalmaira.
Az ovis Mikulás (színdarabbal) vasárnap jött a közösségi házba az óvodásoknak (ill. minden gyereknek).
Várták a gyerekek, készülődtek. Samit is beültettem az első sorba az ovisok közé. nem is volt gond, kb. az előadás feléig, amikoris egy rabló jelent meg a Mikulás házában és az ajándékokat követelte. Samci megijedt valamitől és sírni kezdett. Persze mentem megvigasztalni, de elég nehezen ment. Amikor a színdarabnak vége lett, a gyerekek névre szólóan megkapták a kis csomagjukat (persze Sami nem mert egyedül kimenni, én vittem, de elvette, megköszönte). Aztán az apja rávette, hogy üljön bele a Télapó ölébe egy fénykép erejéig. Ekkor már nem volt semmi gond :)

Kedden az ovisok az iskolások színdarabjára voltak hivatalosak (én is mentem a kicsikkel), ahol az önkormányzat csomagját kapták meg. Pepinek nagyon tetszett az előadás, a mama kezében járt keze-lába.

Marcsiék kedd este jöttek le, Télapót kiiktattuk, csomagot a csizmába kapták.
Persze a mamáknál is járt a Télapó. Mindenhol csak egy kis csomagot kaptak, de a sok kicsiből bőven összejött annyi édesség, amivel kihúzzák húsvétig ... vagy még tovább. (persze az édességeket anya lefoglalta és szabályozza az elfogyasztásukat).

Apával is voltak a céges Mikulás-rendezvényen pénteken, ahol bábszínházi előadás várta a gyerekeket, kaptak kakaót, kalácsot és egy Miki-csomagot.

Miki elmúlt, várhatjuk a Jézuskát :)

https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Dec?authkey=Gv1sRgCKjj1fOU1_v96wE#5684005938370670354

Baleset

Háát, nem tudom: létezik, hogy egy gyerek kisgyermekkorában ne történjen semmi riasztó?
Kétlem ...

Mátéval ugye anno volt a forrázás, ma pedig Samival szaladtunk az orvoshoz. Szerencsére most nem volt akkora a baj, mint a bátyussal, de a riadalom, kb akkora volt.

Miután hazaértünk az ovis reggeli körútunkról, gondoltam gyorsan odateszem a levest (mert az úr (Sami) levest is rendelt), ő pedig felmászott a szokásos helyére ) konyhaasztalnál a székre -térdelt, és várta, hogy be legyen neki kapcsolva a laptop, mert ő bizony kombájnt akar nézni (kombájn-traktor-bálázó háromszögben élünk egy ideje), és nagy lendülettel fejjel lefelé leesett a székről. Nagyot nem esett, nem is koppant -ugrottam gyorsan, mert csak azt láttam, hogy esik, és tekeredik ki a nyaka. Aztán nem a nyakával lett baj. Ahogy felvettem, néztem a fejét, a kis homlokán volt egy kék benyomódás. Mire újra odanéztem, ömlött belőle a vér, kis lyuk lett a bal szeme felett, felszakadt a bőre. Csak kb. fél centis vágás lehetett, de nagyon megijedtem. Gyorsan felvittük a drnőhöz, addigra már nem nagyon vérzett, jobban lehetett látni a sebet, de nem tudtam, nem kell-e összevarrni. Nem kellett szerencsére, az orvos fertőtlenítette, bekötözte, holnap pedig vissza kell vinni.
Kicsi szívem, ma milliószor jött, hogy fáj a feje, adjak rá puszit ...
Figyelni kell, de valószínű nem volt agyrázkódása.
ÁÁÁ, hogy mindig történik valami, aminek nem kellene ...
Egyébként csodálkoztam, hogy mibe is üthette be a fejét, hisz a konyhában járólap van és az asztal alatt semmi ... kiderült: a papucsa csatja lehetett a ludas. Ha ugyanez történik, és a lába ér le előbb, valószínű, hogy csak megnyomódik, hisz ott a bőrön kívül husika is van. A homlokán meg nem nagyon ... csak a kemény kobak meg a bőr.

Pelus nélkül

Kb. július óta nem kap Sami nappalra pelust. Persze a délutáni alvás idejére kapott még egy hónapig, de nyár közepe óta nappalra elfelejtettük a pelust.
Nem tudtam, mikor jön el majd az ideje annak, hogy éjjelre se kelljen. Máté 2,5 éves volt, amikor pelus nélkül kezdett aludni.
Amikor Samival elkezdtük a nappali szobatisztaságot, akkor éjszaka még bőségesen tele volt a bugyor.
Most viszont már 1 hónapja száraz a pelenka éjjel, és 2 éjszaka is volt, hogy felkelt é s szólt, hogy pisilni kell. Ezért úgy döntöttem, éjjelre sem kap pelust.
Ma volt az első pelus nélküli éjszakánk, amin baleset nélkül vagyunk túl :)
Persze tudom, hogy baleset még bármikor előfordulhat ... vagy nem.

Forduló

Peti átfordult!
Hurrá!!
Igaz, én nem láttam, a dédi volt a szerencsés. Pár napja gyakoroltunk vele, segítettünk neki egy kicsit az átfordulásban, reggel pedig a Zsolti gyakorolt vele, lehet, kedvet kapott :)
Nagyon örülök, hisz pár napja elkezdtem aggódni. Hisz már betöltötte a 7. hónapot, és már a 6 hónapos babaszoba-hírlevélben az állt, hogy a babák ennyi idősen könnyedén átfordulnak. Persze tudom, hogy nem egyformák a gyerekek, de azért én is úgy éreztem, hogy illő lenne átfordulnia. és tessék!!!
Remélem, hamarosan nekem is megmutatja, mit tud!

Készülődés

Bár még csak november eleje van, sokat gondolok a karácsonyra. Ennek egyik oka, hogy az oviban idén is lesz adventi vásár, ahol többnyire a szülők által készített karácsonyi, gyerekeknek való kisebb-nagyobb tárgyakat, dekorációkat, ajándékokat lehet megvenni.
Eddig minden évben (mióta ovis Máté) készítettem valamit, valamiket, de sajnos nem jellemző a szülők többségére, hogy nagyon törnék ez irányban is magukat.
Csináltam eddig üdvözlőlapot, mézeskalácsból karácsonyfadíszt, szalvétatechnikás képeket, kis agyagharangokat, és ki tudja, hogy mit nem, de idén valami mást szerettem volna.
Gondolkoztam, kutakodtam a neten és arra jutottam, hogy dekorgumiból fogok hűtőmágnest csinálni (nem kifejezetten karácsonyi, de gyerekeknek tetsző), aztán ugyancsak dekorgumiból fali dekorácit (valami meseszereplővel), aztán filcanyagból karácsonyfadíszt, és agyagból mézeskalács-utánzat karácsonyfadíszt.
Jelenleg ez a terv, aztán majd jelentem, hogy mit sikerült belőle megvalósítani.

A karácsonyi ajándékok is alakulnak, a gyerekeknek való megvan, most már csak a felnőtteken kell agyalni ...

Fogacskák vagy mifene

Fogak tekintetében egy mondat erejéig Mátéról: kipottyant a második foga is. Alul, az előző mellett. Sorsát még várja, mert 3-4 napja történt az eset, de mindig elfelejtettük a párna alá tenni a fogtündérnek. Na de majd ma!

Peti: pár napja lázas lett a szentem (38,8). Először magasnak gondoltam ahhoz, hogy a fogára kenjem, de mivel semmi más tünete nem volt, és ez a magas láz lement, de az állandó hőemelkedés, ill, 38 fokos láz maradt, plusz egyéb fogra jellemző tünetek megjelentek, így most már nagyon a fogára gyanakszom. Csak nem látok semmit ...
Plusz tünet: 1.rettentően öklik a nyál, múltkor mama ölében feküdt, és szabályosan áll a mellkasán a nyála ...
2. nagyon rág, leginkább az államhoz imádja jó erősen nyomni, dörgölni a fogínyét
3. hasmenéses, híg , zöldes kaki.
kíváncsi vagyok, mikor lesz ebből kibújó fogacska ...

Ovi

Reggelente, amikor Mátét viszem az oviba, jön velünk Samu is. Mindig is szívesen jött, amíg Máté vetkőzött, addig feltérképezte a terepet.
Múltkoriban egyik nap olyan lelkes volt, hogy ő is nekiállt vetkőzni, levette a cipőjét is, mert ő marad az oviban. Mondtam neki, hogy még nem maradhat, hisz kicsi, és váltócipője sincs.
Erre másnap reggel a kis hátizsákjába pakolta a papucsát, hogy akkor legyen váltócipője. Viszont a kora még nincs meg hozzá, úgyhogy beletörődött, hogy nem megy, azt viszont azóta is lelkesen mondogatja, ahányszor csak bemegyünk az ovi ajtaján, hogy "Jövőre megyek oviba!".

Sokat gondolkodtam, mikor is adjam be az oviba Samut.
1. Ő májusi, de egy májusi ovikezdés nem annyira célszerű, lévén nemsoká úgyis nyári szünet lesz. Nálunk az oviban viszont a nyári szünet (amikor ténylegesen nincs óvoda) augusztus első két hete, tehát több, mint 2 hónap után jönne csak a szünet.
2. Szeptember a tényleges óvodai évkezdés. -erre gondoltam, amíg Samu be nem jelentette, hogy ő szeretne oviba menni, nagy a lelkesedése, és mivel a mai álláspont szerint az óvodák beveszik a 2 és fél éves gyerkőcöt is (és még a szobatisztaság sem feltétel), így arra jutottam, hogy január lesz a mi időpontunk.
3. Szóval január, ha addig még tart a mostani határtalan lelkesedés.
Óvó nénivel is beszéltem már, rendben, mehet, pontosítani pedig még pontosítunk addig.
A 2 és fél éves kritériumnak november 20-szal megfelel Samu, a szobatisztaság pedig már megvan (igaz, éjjel még kap pelust, de 2-3 hete már egy éjjel sem volt benne pisi).

Valahogy könnyebben engedem, mint anno Mátét, vele úgy voltam, hogy 3 évesen sem adtam volna be, ha az apja nem annyira ovipárti (márpedig egy 3 évesnek az oviban a helye). Samu viszont más tészta ... második gyerek és bár az ember próbálja a dolgokat hasonlóképpen csinálni, de a körülmények akaratlanul is megváltoztak, így más a helyzet.

Saminak gomba lesz a jele (vagyis már az, hisz a falon levő névsorban már benne volt év elejétől, hisz be lett íratva), és alig várja, mikor mehet. Még 2 hónap ... csak a lelkesedése ne lohadjon ...

Temetőlátogatás

November 1.
Mindenszentek napja

Már előtte nap szó volt róla, hogy ilyenkor megemlékezünk azokról, akik már nem lehetnek közöttünk (papák, dédik), virágot viszünk a sírjaikra és gyertyát gyújtunk az emlékükre.
Vera mamáékkal akartak elmenni a kisbári temetőbe ... mind2 fiú. El is mentek, nem is volt semmi gond: Sami nem is akart gyertyát gyújtani, Máté annál lelkesebb volt.
Aztán elsején délután mi is felkerekedtünk ... Petit itthon hagytuk, hisz lefoglalt volna egy embert, és hátha a 2 fiúval kudarcba fulladt volna a temetőlátogatás.

3 körül indultunk. A temetőben Máté vitte a szatyrot, amiben a gyertyák, mécsesek voltak. Annyira sietett, futott a papa sírjához, hogy esett egy hatalmasat, a szatyor kiszakadt, megértem utána a sok mécsest vinni ...
Nyugi volt egyébként, lelkesen, gyújtogattak , persze Saminak az oltogatás jobban ment ... ahogy akarta a gyertyáról gyújtani a másikat,a viasz rácsöppent a már égőre, és elaludt ... ez profin ment neki :)
Kb. egy órát voltunk a temetőbe, mire minden szerettünk sírját végigjártuk ... itthon a mama addigra elaltatta Petit, úgyhogy minden zökkenőmentesen ment.

Dió

A kertünkben 2 nagy diófa van. Eddig minden évben összeszedtem alatta a diót, hisz miért rohadjon alatta, ha egyszer van. Tennivaló a diófával egész évben nincs, csak az őszi diószüret. Eddig a leveleket sem kellett összekotorni, mert mire lehullottak, addigra a dió is lepotyogott. Nem is volt ebből soha semmi gond. Idén viszont korán jött pár fagyos reggel, ami a diófának nem tetszett, így a levelek a dió előtt lepotyogtak. Illetve az összes dió előtt. A fiú (Sami és Máté is, de főleg Samu volt hatalmas lelkesedéssel) nagyon sokszor álltak elém, hogy menjünk diót szedni. nem volt ellenemre, bár a vége felé már a derekam nem örült annyira. A szomszéd fiúk is többször megjelentek, lelkesen dobálták a botokat is, hogy mihamarabb lepotyogjanak a diók.
A leveleket is összehúztuk, hogy a fán maradt diók ha leesnek, akkor ne kelljen mindig bogarászni a levelek között, hanem könnyen megtaláljuk őket. 3 zsák diót szedtünk össze, és még mindig van a fán. Ennyi diót nem használunk el egy év alatt, úgyhogy gondoltam, megint eladjuk a felesleget. Megtörtem az eladásra szántakat, és a mamák segítségével már ki is pucoltuk őket.
Ma délután pedig elviszem leadni. Nagyon kíváncsi vagyok, hány kiló is lett pontosan.

Hozzátápi

Pár nap szünetet hagytam Peti hozzátáplálásában, mert úgy vettem észre, hogy sokkal többet pukizik, szenved, csikarja a kis pocakját.
Eddig almát, sütőtököt, céklát kapott. Ma újra kapott ételt, olyan boldogan és ügyesen ette. Csak tátotta nagyra a száját. Sami is kedvet kapott, így kevésnek bizonyult az egy deci sütőtök, amit kivettem a fagyóból. Peti is várta még, így előszedtem még egyet. Gondoltam, Peti nem kap többet, elég neki az egy deci, viszont Samu még kért, és kapott is. Azt már nem ette meg teljesen, így a maradék Petire várt. Nem mondta, hogy nem kéri ... remélem, nem fogja nagyon bántani a kis pocakját ez a kajamennyiség.

Logopédus

Azt már írtam, hogy az oviban járt a logopédus, és azt mondta, hogy középsősen nem látja szükségét Máténál a terápiára.
Anyu azonban nem hagyott nyugton, egy másik kisgyereknek (Máté ovistársa) időpontot kértek a logopédusnál, és kettőjüket íratták be, hogy újra megvizsgálja.
Ha tudom, mikor vizsgál a logopédus az oviban, akkor elmentem volna, megspórolhattam volna magamnak egy plusz kört, de mivel nem tudták előre az óvó nénik sem, ezért úgy gondoltam, jó, ha a saját fülemmel is hallom.

Persze ez nem azt jelenti, hogy nem hiszem el, amit az óvónő mond, csak nekem is feltűnt, hogy beszélgetés közben milyen sok hangot nem mond, vagy nem jól mond Máté, furcsa volt, hogy ennek ellenére a logopédus nem javasolt terápiát.

Nem volt egyébként ezzel semmi gond, a logopédus nagyon kedves, barátságos volt. Ugyanazokat a képeket kellett megnevezni, mint az ovis vizsgálatkor. Itt azonban jelen voltam én is (na meg Peti :)).
érdekes volt látnom, hogy amikor egy egy szót kellett utánmondani, akkor némely hangot hogy ki tudta mondani Máté, miközben a beszélgetések alkalmával nem így van.
KB 10 lap volt, mindegyiken 3 sor (3 betű), melyekre ki voltak élezve a szavak. Tehát egy sorban voltak olyan szavak, amelyekben a vizsgálandó hang a szó elején, a szó végén, a szó közepén volt, ill. mássalhangzó-torlódás előtt.
Ami minden sorban probléma volt, az a mássalhangzó-torlódás volt, ilyen esetekben soha nem tudta kimondani Máté a kérdéses hangot.
Gond volt a következő hangokkal: r, s, sz, z, zs, cs, c -kb. ezeket nem mondta ki tisztán.
Az "r" helyett mindig "j"-t mond, viszont a nyelvét pörgetni nagyon ügyesen tudja ...
A logopédus szerint ez már egy szint, ha pörgetni tudja, akkor tudja, hogyan kell a hangot képezni, így előbb-utóbb be fog épülni a beszédébe is. Igazán nagy baj akkor lenne, ha a "r" hang helyett mindig mást mondana.
A "s" helyett "sz"-t mond, a többi pedig nem tiszta.
Egy év alatt sokat fog magától is tisztulni a kiejtése, hisz vannak életkora miatt nem tisztán mondott hangok, amik maguktól tisztulnak, a maradékra pedig, amit korrigálni kell majd, elég lesz egy év, amíg nagycsoportos lesz.

Persze más, ha folyamatosan beszél, és más, amikor szavakat kell mondania.
A folyamatos beszédben ugyanis egymás hegyén-hátán vannak a számára nehezen kimondható hangok, így úgy hallatszik, mintha nagyon pösze lenne. Pedig nem olyan sok hangja nem tiszta ...

Futóbicaj -2. kör

Amikor nyáron a Gyerekszigeten voltunk, Samu nagy lelkesedéssel próbálgatta a futóbicikliket, és nagyon ügyesen ment a legkisebbel. Mintha mindig is azon ment volna, nagyon bejött neki.
Amikor hazaértünk, előszedtük Máté futóbicaját Saminak, de nem tudott vele menni, túl magas volt neki az is, amikor legalacsonyabbra volt állítva.
Most azonban megint a keze ügyébe került ...
Először nem tudott még vele menni, csak tolta: át a mamához, és vissza. Aztán rá lett ültetve, és az apja tolta. Tetszett neki nagyon ... épp hogy leért a lábujjának a hegye. De nagyon belelkesült, és ma már önállóan megy és ül fel a bicajára, és "száguld" a mamához.
Emlékszem, Máté 2. szülinapjára kapta, és azon a nyáron még neki is nagy volt, mindenkinek mondogattam, hogy 2 és fél éveseknek való. Hát bejött, mert ezen a fajtán tényleg a 2,5 éveseknek ér csak le a lába. De mint a mellékelt ábra mutatja, van olyan is, amin a 2 évesek is vígan tudnak bicajozni.
Nagy találmány, Máté is imádta, csakis a 2 kerekűre cserélte le idén májusban. Sokáig nem kellett új gazdára várnia :)

Sütőtök

Az első étel, amit az anyatej után kapott Peti, az alma volt. Igyekeztem finom, édes almákat választani, de annyira nem jött be neki, hogy állandóan azt akarja falni. Fintorgott, kumkodott evés közben.

Saminál a sütőtök volt az alma utódja, de akkor egy hónappal odébb jártunk az őszben. Timi viszont felvilágosított, hogy már lehet kapni sütőtököt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy Sami hozzátáplálási elveit fogom követni. A dédi tudatta velem, hogy náluk is van sütőtök, így vasárnap sütött is egyet. Mit ne mondjak, ettem már sokkal finomabbat is, édesebbet, de ez nem tántorított el attól, hogy Peti kapjon belőle (hisz ő nem evett még finomabbat :))
A siker nem maradt el: könnyen észrevehetően sokkal jobban ízlett neki, mint az alma ... úgy látszik, neki is nagy kedvence lesz :) hurrá!

Hozzátáplálás indul!

Édesapja születésnapján Peti betöltötte a 6. hónapot. Ennyi idős koráig kizárólag szoptatni szerettem volna ... sikerült! (Anno már Sami is csak szopizott fél éves koráig, Máté viszont egy hós korától tápszert is kapott a szopi mellett - azért ez kicsit elgondolkoztatott már Sami után is. vajon miért lehetett, hogy míg a 2 kicsit sikerült csak szoptatni, addig Mátét nem. Valószínű lelki okai lehettek, nameg hogy első gyerek, és akkor az ember amit hall, azt el is hiszi. De jó is lenne, ha a második gyerek rutinja és tapasztalata meglenne az első gyerkőcnél. Sokkal könnyebb és nyugisabb lenne minden újszülött anyuka :))

Szóval a kis kitérő után újra Peti:
hétfőn volt fél éves, kedden védőnőhöz mentünk, szerdán pedig kontrollra kellett vinni Kaposvárra, így úgy döntöttem, hogy pár nap csúsztatással kezdjük el a hozzátáplálást. Ami semmi esetre sem elválasztás!!!
Mert ugye az elválasztásnál az a cél, hogy kezdetben egy, majd több szoptatást gyümölccsel vagy főzelékkel váltsunk fel (ilyenkor először kínáljuk szilárd étellel a babát, majd utána szopik, ha igényli). Míg a hozzátáplálásnál nem ez a cél, csupán a szoptatás után kínáljuk meg a kicsit a szilárd étellel. Persze előbb-utóbb ezen esetben is kiváltjuk a szoptatást, de így a kicsi fő tápláléka még sokáig az anyatej lesz, és csak ismerkedik az új ízekkel, ételekkel.
Ne kapkodjuk!

Petinél is (mint Saminál) az alma lett az első kiválasztott. Az almának a leve. Ette-ette, nyelte-nyelte, de nem mondanám, hogy kimagasló lelkesedése volt. Fintorgott, amikor kapta ... hiába, nem anyatejcsi volt :)

Szóval elkezdtük, és egy újabb korszak zárult le: nem lesz több csak szopizó babám, és viszlát anyatejes kakik ...

Még dilemmázok, hogy mi is legyen a második bevezetendő finomság. Sami az alma után sütőtököt kapott (milyen jó, hogy a nagy konyhaköltözködés közben kezembe került Sami hozzátáplálós füzete, most igencsak jó szolgálatot tesz. Akár még étlapnak is megfelel, hisz egyszer már bevált :)
Sütőtök viszont még várat magára (hisz akkor egy hónappal már odébb jártunk) ...
Krumpli, sárgarépa vagy cékla?

Védőnő és kontroll

Kedden látogatást tettünk a védőnőnél, hisz Peti fél éves lett, és a havonta kijáró gyerekorvos is most jött. Nagyon kíváncsi voltam, mit fog mondani Petire. Szerdán kontrollra kellett vinni, és kíváncsi voltam, hogy egy nap eltéréssel, de mit fog mondani a 2 gyerekorvos. Vajon ugyanaz lesz a véleményük, vagy nem értenek mindenben egyet.

Fél éves gyermekem 7510 gr és 70 centi.
Gyerekorvos szerint minden ok, a szokásos vizsgálatok előtt nem mondtuk, hogy nem volt minden rendben, amikor született (persze elmondtuk már mindig, amikor vizsgálta Petit, de egy hónap alatt annyi pici babával találkozik, hogy egyáltalán nem csodálom, hogy nem emlékszik.)
Megmutattuk neki a múltkori kontroll papírját, amin az állt, hogy ébren hasaltatás javasolt, ill. az asszisztált mászatást kellett gyakorolni. Amit meg is tettünk szinte minden nap, de túl sokszor nem.
Ő is megnézte, szerinte minden rendben, nem kell aggódni. A fejét is szépen tartja, amikor hason van.

Ezek után vártam, hogy vajon Kaposváron is hasonló jó híreket hallunk-e majd.
Szerencsére szerdán sem volt semmi probléma, a kaposvári gyerekorvos sem látott semmi eltérést a két oldal közti használatban, és izomtónus-eltérést sem vélt felfedezni. Említettem neki, hogy eddig mindig úgy voltunk, hogy amikor mentünk kontrollra, akkor az épp elvárt dolgokat nem csinálta Peti, de rá pár napra vagy 1-2 hétre már igen. asszisztált mászatáskor nagyon ügyesen húzta a kis lábait és a kezeit is rakta szépen. Következő kontroll 9 hósan, majd egy évesen, aztán remélem, nem kell többet menni. Eddig 6 hetente jártunk, úgyhogy anya kicsit megnyugodott. Annyi volt csak, hogy a fejét enyhén balra tartja, de ez eddig nekem nem tűnt fel (nem volt), hanem előtte nap este a mama említette, hogy ferde kicsit a Peti nyakat. Talán elalhatta. Ennek a drnő sem tulajdonított különösebb jelentőséget, de azért a papírjára ráírta. Lába sem spiccel annyira talpra állításkor, és ügyesen rakosgatta a kis tappancsai tis egymás elé :)
Megint mindenkit levett a lábáról, olyan kis helyes, barátságos, mosolygós volt, pedig szegénykém hulla fáradt volt, épp szopizott és kb. 1o-15 percet aludt, amikor jött a drnő. Előtte egy órát vártunk, mert császárhoz kellett mennie. Gondoltam, ilyen állapotban nem biztos, hogy nagyon együttműködő lesz, de az volt :)))
+ Sami golyóügye

Szüreti felvonulás

Idén is elérkezett a szüreti felvonulás és bál ideje, ami okt. 1-jén volt. Megint az ovis szülői munkaközösség rendezte (aminek persze én is tagja vagyok), hisz tavaly olyan jól sikerült (és ezen felbuzdulva a felnőtt farsang is)- kár lett volna idén kihagyni.
Sajnos a szülőkre megint nem nagyon lehetett számítani, tisztelet a kivételnek, akik kivették részüket a díszítésből, tombolacsomagolásból, kínálásból, felvonulásból, szendvicskészítésből, takarításból, ill. akik részt vettek a bálon. Sajnos én sem mondhatom el magamról, hogy minden felsorolt eseményen részt vettem, de azt hiszem, hogy 3 kicsi mellett nem is várták el tőlem, és még így is jóval többön jelen voltam, mint az ovis szülők többsége ... szomorú, de mindig rá kell döbbenni, hogy mennyire nem lehet számítani a szülőkre ...
Kedves komaasszonyom- aki a szülői munkaközösség vezetője- tényleg mindent megtett, hogy kikérje a szülők segítségét: minden ovis gyerek szülője kapott egy papírt, amin hosszasan ecsetelte, hogy ismét szüreti felvonulás és bál lesz, amin a befolyt összeg a "gyerekeké lesz", és minden szülőtől várja a visszajelzést az óvónőkön keresztül, hogy ki miben tud segíteni. Nem bízta a fantáziára, konkrétan felsorolta, hogy miben számítanánk a szülőkre. Sajnos visszajelzés igencsak kevés érkezett, és a 40 ovis gyerek szülője közül sajnos nem tolakodtak a jelentkezők :(
Szomorú, hogy mindig csak ugyanazokra lehet számítani. Ennyit arról, hogy" elmondhassuk, KÖZÖSEN csináltuk végig!"
Én pl. 4 helyen voltam, volt, aki 1-en, de ha mindenkire lehetne számítani, akkor el lehetne osztani a feladatokat, és nem keserű szájízzel érnének véget ezek a rendezvények ...
Persze a keserű szájíz csakis a szülők érdektelensége, nemtörődömsége miatt lehet, mert egyébként csakis pozitív volt az egész!!!

Pénteken feldíszítettük (nagyon jó lett a dekoráció, amit az óvó nénik készítettek) és berendeztük a bálhoz a termet, aztán vártuk, hogy jöjjön a szombat :)
Szerencsére a Jóisten is kegyes volt hozzánk, gyönyörű, napsütéses, kellemesen meleg idő volt szombaton egy órakor, amikorra meg volt hirdetve a kezdés. A betonpályán műsorokkal kezdődött a szüreti felvonulás: ovisok, nyugdíjasok, néptáncosok muatták be a műsorukat.
Szombat délelőtt még pogácsát sütöttem (amit a műsor alatt néptáncos ruhában kínáltuk) -na nem csak én sütöttem, több anyuka is volt ilyen lelkes :)))
Dél körül érkezett hozzánk Máté barátja, Kristóf (szülei a néptánctanárok, és mivel nagy ovisként ő is szerepelt Mátéval -többek között, ezért a felvonulás végéig nálunk volt). Elaltattam Samut, mama elaltatta Petit, aztán gyors öltözködés: Máté, majd én (hú, de jó volt olyan szépen kiöltözni!). Aztán minden gyerek (Laci is velünk jött megnézni a műsort) wc-re ment, aztán ittak (mert muszáj!), és végre indulhattunk. Az 1 órás kezdet sajnos megint csúszott, és ez kicsit megviselte a várakozó ovisokat, akik sorban állva várták, hogy végre szerepelhessenek.
Elég hosszú volt az ovisok műsora is, nagyon ügyesek voltak: körjátékot játszottak, énekeltek, verset mondtak jópárat. Nagy kedvenc volt a következő, amit Máté már előtte is mondogatott otthon, Sami nagy örömére, aki mindig csak azt hajtogatta, hogy "még egyszer!"

"A doktor is megmondta,
vizet ne igyak soha.
Mert a vízben béka van,
életemnek vége van.
Bort iszom én nem vizet,
legyen aki megfizet."

Amíg a műsor ment, mi pogácsával kínáltuk a nézőket. Aztán a gyerekekkel végülis nem vártam meg a műsor legvégét, mert gondoltam, Peti már felkelt, ezért elmentünk haza. Peti még aludt, de pár perc múlva már ébren figyelt :)
Megnéztük a felvonulást is, épp a mi utcánkba jöttek először. Saminak is, Petinek is tetszett.

6-ra mentem szendvicset készíteni, Sami és Peti jött velem -meg a mama, Máté meg Kristóf pedig maradt a Zsoltival. Bálba nem értünk oda, hulla voltam, Zsolti is bealudt. Amúgy is max. 11-ig lettünk volna. Jól tettük, hogy nem mentünk, fél egy után fél óránként kukorékolt Peti.

Elmondások alapján a bál nagyon jól sikerült, jó volt a hangulat, sokan voltak. A vasárnapi takarításkor annál kevesebben ... ketten kezdtük a komaasszonnyal. Aztán páran még csatlakoztak, de nem volt nagy a tolongás ...

Csúszás

Most mondjuk bepótoltam, amivel szeptemberben elmaradtam, de az augusztusi élményekről azt hiszem, csak a képek fognak mesélni.
Miért is?
Ennek több oka van.
Az egyik nyomós ok, hogy kb. 2 hónapja elromlott a gépünk. Az alaplap ment tönkre, és érdemesebb lenne beruházni egy laptopba, de azt venni kellene, utánajárni, neten utánanézni, ami idő hiányában eléggé macerás, úgyhogy egyelőre várunk ...
A másik, hogy még mindig nincs kész teljesen a nyári munka, bár tény, hogy rohamosan közeledünk a cél felé.
Szóval időhiány a másik ok, de ez hamarosan megszűnik.

Az otthonról:
A nyárra terveztük:
-első szobában ablakcsere, festés
-konyhabővítés (a garázs átalakításával) -falazás, betonozás, gipszkartonozás, járólapozás, glettelés, festés
-régi konyhában csempeleverés, vakolás, glettelés, festés, bejárati ajtócsere
-garázs építés - alapozás, murvaelszórás, betonozás, falazás ...

Ami elkészült:
- első szoba teljesen (karnis, függönyfelrakás várat még magára, bár minden megvan hozzá, csak nekiállni nehéz :()
-a konyhabővítés is kész, úgy ahogy,a víz-gázszerelőt várom, mint a Messiást, mert ha víz és gáz lesz, akkor be tudjuk vinni a hűtőt is, és az ajtófestés után KÉSZ lesz (későbbre van egy mosogatógép tervezve, de az nem tudom, pontosan mikor lesz még (mert úgy döntöttem, ennyivel megkönnyítem az életem, nem szeretnék idővel 4 meglett férfiember után mosogatni :)
-régi konyhában van még mit tenni, glettelés, festés, ajtócserek, bár remélem, hogy a jövő hét végére minden kész lesz. ma vakoltak, héten glettelek, és ha berakták az ajtót festek is :) ajtó is elkészült, holnaptól szállítható állapotban lesz :)
- a garázs az ami még vissza van, bár az alapozás megvan, a murva is el van szórva. Betonozni kellene, ill. falazni és tetőt csinálni. Ez nem biztos, hogy idén megvalósul még, bár jó lenne, ha nem kint kellene telelnie az autónak.
Hát így állunk.
Egy kép a szobáról és a konyháról:
hát, ezt megint előre rakta, de mindegy :)

Kutyi-barát

Máté már elég régóta hajtogatta, hogy szeretne egy kiskutyát. Marika mamánál van a Füles , Vera mamánál a Sumi, de nálunk nincs hátul kerítés, és addig nem lesz kutya sem, mert elszökhet, ill. a szomszéd kutyák is arrafelé járnak.
Marika mama nagyon nem akart a Füli mellé még egy kutyát, de a bátyus csak rábeszélte, így tegnap délben megérkezett a kiskutya: egy zsemleszínű tacsi, akinek a fiúk a Tücsi nevet adták.
Máté nagyon meg van érte veszve, szegény kutyi csak menekül már előle. Samit annyira nem érdekli, bár ő is megdajkálta, bekukucskált hozzá, de Máté a főkolompos, aki szórakoztatja, eteti, cipeli.
Íme az új barát:
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Szept?authkey=Gv1sRgCKn89f6T4Oe0ogE#5656236359850214290

Ovikezdés

Szeptember elsejével középsős lett Máté, így átkerült a másik csoportszobába. Együtt vannak a nagycsoportosokkal, ami a viselkedésén is meglátszik sajnos ...
Új jele a könyv lett.
Nagyon lelkes egyébként, olyan büszkén mesélte az első nap után, hogy őneki sikerült egyedül levest mernie :)
Napos is volt már (mint a mellékelt képek mutatják) igaz, anya hiába vitte a fényképezőgépet, a naposság jelképe, a kötény, épp a mosodában volt ... így nem igazán jönnek vissza a képek, de a semminél többek :)
Természetesen a nagycsoportban is a kis barátja mellett kapott helyet.
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Szept?authkey=Gv1sRgCKn89f6T4Oe0ogE#5656225193166873522
Logopédus is járt már felmérni őket, és bár egyáltalán nem beszél tisztán, idén még nem kell foglalkozásra vinni.
Egyik óvónő szerint ennek az az oka, hogy a középsős gyerekeknek hosszú a foglakozás időtartama (45 perc), és a belefektetett energia, idő az ennyi idős gyerekeknél nem térül meg, látványos javulás nincs.
A másik óvónő azért mindehhez hozzátette azt is, hogy bár mindez igaz, de azért az sem elhanyagolható, hogy kevés a logopédus, nagyon telítettek, és épp elég ellátni a nagycsoportos beszédhibásokat, a középsősökre idő sincs ...
Ha befejeztük a konyhabővítést, azért utánanézek, hogyan tudnék én otthon segíteni neki.

Kontroll megint

Augusztus 31. Újabb kontroll ... és nem az utolsó.
Most a fiatalabb drnő volt, aki akkor ügyelt, amikor Peti született. Az előző vizsgálatkor enyhe nyaki hypotóniát diagnosztizált a drnő, ez most nem jött elő, hisz gyakoroltuk szakadatlan a húzódzkodást :) Hasaltattam is, amikor eszembe jutott, de ez még kevés, a bemutatottól jobban kellene, hogy emelje a fejét egy ennyi idős baba, bár nem tudom, mennyire adhatok ezekre a vizsgálatokra, hisz 10 perc az egész, vetkőztetéssel, mindenféle vizsgálattal együtt. Én sem vagyok minden nap ugyanolyan hangulatban, messzemenő következtetést nem vonnék le abból, hogy egy adott pillanatban hasra fektetésből mennyire emeli per pillanat a fejét. Mert ahogy lenni szokott, a szerepeltetés nem mérvadó, így persze Peti sem emelte annyira fel a fejét, ahogy otthon szokta, tudja ő magasabbra is, de ott épp nem úgy jött össze, nem volt kedve, vagy nem volt olyan motivációja.
Szóval az előző vizsgálathoz képest fejlődtünk, egyik részét kipipáltuk, másik még folytatódik, de lett az első helyett más :(
Asszisztált mászatás a neve, amikor hason meg kell emelni a babát a mellkasánál fogva úgy, hogy a lábfeje és a keze talajt érezzen. Ekkor, ahogy tolja/viszi előre a baba testét a tartó, a babának kellene előre rakni felváltva a kezeit. Peti a jobb kezét tette rendesen, a balt nem akarta. A bal karja alatt tartotta a drnő egyébként. Ez azért fontos, mert itthon ha a bal karja alatt tartottam, akkor a bal karját kevésbé rakta előre, mikor viszont a jobb karja alatt volt a kezem, tette a balt is, igaz, valamivel akkor is később, mint a jobbot. Sokáig nem kivitelezhető egyébként ez a mászatás, a drnő is megjegyezte, milyen jó súlyban van Peti, nehéz volt neki is tartani. Úgyhogy gyakorlok vele én is itthon, de sokáig nem lehet. Most már húzza a fenekét fel, de ha hason fekszik, akkor is, mint egy kis hernyó :) Úgy látszik, mi mindig kb. 2 hetes csúszásban vagyunk ...
Egyébként elbűvölte az összes nővért, mert nagyon és végig mosolygott, kis cukigombóc volt :)
Kontroll okt. 12-én ...
Nem tudom, meddig kell még visszajárnunk, én nem látok Petin semmit, de nem is küldenek sehova ... pl. gyógytornász.

Peti keresztelő

Szeptember ... úgy látszik, nálunk ez a hónap van kinevezve a keresztelésekre. Máté kezdte a sort, ő 3 hónaposan szept. 24-én lett keresztelve. Sami 4 hónaposan, ugyancsak szeptemberben. Petivel nem akartam volna szept-ig várni, hisz ő már 5 hós, de mégis így alakult. Éppa konyhabővítés kellős közepére ... amikor terveztem, hogy mikor legyen, akkor úgy gondoltam, hogy 17-ére már kész lesz a konyha, nyugi lesz, de nem úgy jött össze.

Sokat gondolkoztam, mikor legyen, szombat-vasárnap, délelőtt vagy délután ...
Szombat délutánra esett a választás, a következő megfontolásból:
- vasárnap mise előtti keresztelő kilőve azért, mert az ebéd a keresztelő végére még nincs kész, és a férfiak túl sokat innának (na nem sajnálom tőlük, csak be ne rúgnának ...)
- mise utáni a Sami délutáni alvása miatt esett ki
- vasárnap délután foci van, így maradt a szombat délután.
Az eredeti tervek szerint anyuéknál tartottuk volna az estebédet, de a kedves szomszédasszony volt olyan rendes, hogy felajánlotta, hogy tartsuk meg az ő pincéjüknél. Nagyon, de nagyon hálás vagyok neki ezért, szuperjól sikerült, kényelmesen elfértünk, gyerekek nagyon jól érezték magukat, szaladgáltak, csúszdáztak, és felfedezték a csúszkát, amit minden gyerek nagyon élvezett. Kornél és Sami is! Őrület, Sami egyedül csúszott le ... hogy egy ilyen kicsiben mennyi erő lakozik, így meg tudja magát tartani!

A keresztelő 3 órakor kezdődött, Peti nagyon jól viselkedett, egy hangja nem volt, még amikor leöntötték vízzel, akkor sem. A papot éberen figyelte, közben megette a keresztanyja kezét is :)
Aztán a keresztelő után mentünk a pincéhez, ahol fincsi husikat ettünk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat, gyerekek pedig jókat játszottak.
Íme, a bizonyíték:
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Szept?authkey=Gv1sRgCKn89f6T4Oe0ogE#5656235877292110082

Fogak jönnek-mennek :)

Kb 2 hete jelentette be Máté, hogy mozog az egyik foga. Gondoltam, nem esik ki egyik napról a másikra, mert annyira még nem mozgott, de azért figyeltem.
A szomszédból tartott egyik este hazafele (09.18.), amikor a kapuban- miközben az ujjával piszkálta- kiesett. Jött be, hogy menjek gyorsan, mert meg kell keresni a fogát! Persze nem találtuk, pedig 4kézláb is kerestem, de már kezdett sötétedni, így esélyünk sem volt. De találtunk egy fehér kicsi követ, ami akár fog is lehetett volna.

Miért is volt akkora jelentősége annak, hogy megtaláljuk az első kiesett fogát? Mert látta a mesében, hogy a kiesett fogat a párna alá kell tenni, amit aztán éjjel elvisz a fogtündér, és pénzt rak a helyére.
Ebből a buliból nem maradhatunk mi sem ki! Úgyhogy este szépen a párnája alá tette a fogát, aztán éjjel a fogtündér (apa személyében) kicsempészte a fogat, és tett a helyére egy ezrest. Nem akartam ekkora pénzt tenni, de épp üres volt a pénztárcám aprópénzes része ...

Reggel hátradugott kézzel jött ki a szobájából, és csak úgy sugárzott rajta a boldogság ... Én hittem! -hajtogatta, miközben az ezrest lobogtatta :)
Aztán pár perc múlva azt is megjegyezte, hogy mikor fog kipotyogni a többi foga, mert neki sok pénz kell ...
Hol van már a kisegér, aki csontfogat ad a tejfog helyett!

Pár nap múlva (09.22.) ismét fogas esethez lett szerencsénk: kibújt (áttört) Peti első foga! Épp, amelyik Máténak kiesett. Megbeszéltük, hogy amit Mátétól elvitt a fogtündér, azt Petinek adta :)
Az első fog után gyorsan bújt a második is, mert amíg reggel csak egyet éreztem, abból estére határozottan 2 fog lett.Igaz, a 2.-nak csak a csücske volt kint, de kocogott! Ma pedig már mind2 határozottan érezhető, úgyhogy fájdalom, de vége a fog nélküli babamosolynak ...

Szüret

Ismét elérkezett a szüret ideje, amiből Máté idén sem maradhatott ki :)
Hiába, nagyon lelkes, segítőkész, és imád kint tenni-venni. Sami velem maradt otthon, de persze ő is ment volna, csak nem mertem kiengedni, mert ha valakinek csak az a dolga, hogy Samit kövesse, akkor egy ember már kiesik a melóból. De úgy hiszem, jövőre ő is ott lesz Máté mellett, és kitanulja a szüretnek minden csínját-bínját :)
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Szept?authkey=Gv1sRgCKn89f6T4Oe0ogE#5656217717066519810

Elmaradás

Hát, rettentően szégyenlem, de nagyon elmaradtam a blogírással. Persze eddig sem voltam minden nap blogoló, de lassan egy hónapja írtam utoljára.
Közrejátszik ehhez nagyban, hogy kb 3-4 hete nem jó otthon a gépünk, nem tudom, mikor is lesz újra jó :(
A másik, ami miatt nem volt időm, az (a 3 gyerkőc mellett :)) a konyhabővítés, garázsépítés. És bár nem én vagyok a főszereplő (bár ha mindent meg tudnék csinálni, Atyám, mennyit spórolnék!!), mégis a sok főzés a munkásoknak (igaz, anyuéknál, hisz otthon nem tudnék a 3 gyerkőc mellett). Máté szinte mindig otthon maradt, mint munkafelügyelő és segítség, így kicsit könnyebb volt, de mégis.

Címszavakban, aztán majd igyekszem pótolni az elmaradást:
2 hét oviszünet, abból egy hétig Zsolti is itthon, mintha 4 gyerekem lett volna ...
búcsú, kánikula, medencézések.
gondok a kocsival, a számítógéppel.
Bővítés, bár általában csak hétvégén, így viszont lassan halad, de ha mindenki belehúzna, most már hamar elkészülne ...
Egy hete már konyhám sincs, át lett ütve a fal, minden ki lett pakolva ... élvezet így főzni (találjam meg, mi hol van) , mosogatás meg rémálom: lavórban, mosdókagylónál -őrület :( Közben viszont meghozták a konyhaszekrényt, ami gyönyörű (bár egyszerű) -alig várom, hogy minden a helyére kerüljön és kész legyen. Szép lesz :)

Augusztusi képek, ha mégsem kommentálnám :)
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Aug?authkey=Gv1sRgCJfm6cjvsa7BHg

Dédi

Kedden délutánra a dédi szülinapjára voltunk hivatalosak.
Az volt ugyanis a kívánsága, hogy a szülinapján együtt szeretné látni a 8 dédunokáját :)
Fél 5-re szólt a meghívás. Én mentem a 3 fiúval, Zsolti nem jött. Vagyis nem pont együtt mentünk, mert Máté és Samu a Marika mamával és a Norbikával előtt felmentek, én csak Petit vittem.
Adriék már ott voltak, csak a Norbiékra kellett kicsit várni. Fincsi vacsit kaptunk, megköszöntöttük a dédit. Gyerekek tűkön ülve várták a tortákat (csokis és puncsos volt).
Olyan jó volt ennyi gyerkőcöt látni egy kupacon, nem csoda, ha a dédinek is ez volt a kívánsága :) Minden gyerkőc (aki már járóképes) valamilyen járgányra pattant, libasorban mentek, motoroztak. Még útvonalat is kellett nekik rajzolni, nehogy karambol legyen :)
Azt hiszem, emlékezetes lett dédinek a 84. szülinapja :)
Képek innen:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jul?authkey=Gv1sRgCMjP7a_Wgb6-Bw#5633963304477017314

Egyszerre

ALSZANAK :)
Mármint délután: Sami és Peti. Már jó pár napja, így legalább van egy kis nyugi. Igaz, sok mindent csinálni nem lehet, nehogy felébredjenek (Sami nem, ő bunda), de legalább Mátéval van egy kis közös időnk, mikor hazaér az oviból.
Sami délutáni alvása változó. Az biztos, hogy van, és hogy dél körül (+- 5 perc) kezdődik. Magától és nagyon gyorsan elalszik. Gyorsabban, mint este. Persze mellette kell lenni :)
Peti 3-szor alszik. Délelőtt egy kisebbet (1-2 óra), attól függ, mikor ébredt reggel, é kb. 11-ig alszik, aztán dél-fél 1 körül ő is elalszik. Ilyenkor általában nagyobbat (2-3 órát), de kivételek mindig vannak, pl. tegnap, amikor 1 óra után megébredt, szopott, de csikart a pocija, csak szenvedett, borzasztó nehezen aludt vissza. De nem ez a jellemző. aztán 4-fél 6 körül még alszik egyet, fél-2 órát, attól függően, mikor alszik el.

Az esti alvás is egyszerre megy, fürdés, vacsi után még van egy kis játék, mese, aztán fogmosás után Máténak mesél az apja /vagy a mama, ha Zsolti du-os, majd alvás, én meg megyek Samival és Petivel 8 körül. Peti szopizik, samu meg alváshoz készülődik. Ilyenkor kicsit körülményesebb, kb. 3-szor kitalálja, hogy kell neki takaró, aztán meg hogy nem, párszor feláll, megimád, megölelget, megpuszil, aztán Petit is. Ha elfekszik, cirógatom a fejét, aztán szépen elalszik. Általában Peti is. leteszem, és van még egy kis nyugi. Ki lehet használni pl. mosogatni :)

Peti éjjel vagyis hajnalban 1-szer kel 4-fél 6 között, de volt már példa a 3/4 7-es első kelésre is. De nem bánom, ha ébred hajnalban, akkor pelust cserélek (nem bírja ki reggelig :(), szopizik ( ez megkönnyebbülés :), aztán alszik tovább.

Már előre tartok attól, mi lesz napközben, ha Peti már csak 2-őt alszik. A délelőtti alvásából épp felébred, amikor Sami megy aludni, amikor pedig Sami ébred, Peti álmosodik el újra. Logiszika lesz ezerrel :)

Kontroll

Ma megint kontrollon voltunk Petivel.
Alaposan megvizsgálta a drnő, majd enyhe nyaki hypotóniát diagnosztizált nála (a nyaki izmai túl lazák). Amikor fekvésből húzta fel a kis kezét fogva (amit egyébként mindig megcsinál a siófoki főorvos is, amikor havonta jön), akkor nem tartja eléggé a kis fejét. A 3 hós babák általában jobban szokták. Nem vészes, és egyáltalán nem biztos, hogy a születési körülmények miatt van, de tornáztatni kell. Hasra kell tenni minél többet ébren, meg fel kell húzni, teendő egyelőre ennyi,6 hét múlva újabb kontroll.
Még annyi van, hogy állítva spiccel a lábfeje (mintha lábujjhegyen járna)- ez viszont az izom merevsége miatt van.
Ezzel egyelőre teendő nincs, a nyakacskája miatt pedig 6 hét múlva újabb kontroll.

Persze összekötöttük a kellemest a hasznossal: ha már Kaposváron jártunk, kimatekoztam, hogy az építkezéshez miből mennyi kell (járólap, csempe, ragasztó ... stb.) és a kórház előtt beugrottunk a praktikerbe. persze így nem lehet nyugodtan nézelődni (hogy időpont van), így szinte csak sietés, kapkodás volt. Járólapok, csempék megvéve (de nem beszerezve még), rohanás a kórházba, ahol várni kellett, majd én Petivel a tescoban gyorsan összekapkodtuk ami a listán szerepelt (meg ami nem, csak megláttam), addig zsolti visszament a praktikerbe, megszerezte a kifizetett járólapokat, majd gyorsan bementünk még az obiba. Hát, igen, egypárszor már megállapítottam, hogyha délutános, akkor nem szabad vásárolni menni, mert rohanni kell haza. Rohantunk (ahogy tudtunk, mert az autó hátulja bizony megült a nehéz rakomány alatt), de így sem értünk időben, úgyhogy zsolti autóval ment dolgozni, és így is késve ...
És még meg sem vettünk mindent ...egy körünk még tuti lesz, bár nagyon igyekeztünk :)

Vendégek

Tegnap vendégeket vártunk. Timit (akit Sami fórumából ismerek) és a gyerkőceit, Marcit és Regőt. Igaz, hogy Regő kicsit kesebb (szeptemberi), mint Sami, mégis Timi kacifántos módon a 2009. májusi babák topikjához tartozik :)
Egyébként kicsi a világ, az én kiskori dokim Timi első férjének az apukája, ugyanakkor a fodrásznénim :) egykori ált. isk.-ás osztálytársa :))
Na, ha van, aki érti, jelentkezzen!!!

Szóval Timit és a gyermekeit vártuk. Gondolkoztam, milyen ebédet csináljak, mert azt gondoltam, biztosan megéheznek majd (most épp Ságváron, Timi szüleinél nyaralnak, így közel voltak hozzánk, így lett végre egy újabb anyuka, akivel személyesen is megismerkedhettem a topikból).
Krumplileves és gofri mellett tettem le a voksom, közben egy cukorborsófőzeléket is odatettem, mert Zsolti meg délutános, neki is kell kaja, de ő a gofrit nem szereti ... meg valljuk be, neki inkább csak desszertként jöhet szóba esetleg :)

Amikor Timiék ideértek, Peti épp szopizott, Samu pedig az apjával volt kint az udvaron. Máté oviban.
gyorsan akartam még gofrit sütni, hogy tudjanak enni, mert délben fektetem Samut, aztán fél 1-kor Mátéért kell menni az oviba, tudjanak addigra enni. De nem voltak éhesek, úgyhogy Timi kicsit később ette meg a levest, a gofrit azonban bekaptak egyet-egyet a fiúk.
Délben Samut elaltattam, majd Peti is elaludt, de sajnos addig Timiék maguk voltak, hisz Sami mellé le kell feküdni, Petit pedig tologatni kell, Zsolti meg épp melóba készülődött. Aztán Mátéért elmet Zsolti, mi meg előkészítettük a memóriajátékot. Timi és Marci játszottak egyet. Ekkor ért haza Máté, de kissé bogaras volt, pedig tudta, hogy vendégek lesznek. Nem akart játszani, tv-zett volna, aztán csak megjött a kedve. Ugyan memóriajátékba nem szálltunk be rendesen, de a "csupa csupaszt tyúkeszű" nevű társasban már mind a 4-en részt vettünk (Marci, Máté, Timi, én), Regő pedig téblábolt körülöttünk, ill golyóhúzogatóval játszott.
Aztán az első kör után (amit Marci nyert), Máté megsértődött (Istenem, nehezen viseli a vereséget) játszottunk még egyet -Máté nélkül. Ő akkor dominó-kígyót épített :)
Aztán előkerült a "LOtti Karotti". azzal is játszottunk egyet, Timi ekkor már Regőzött, aztán felébredt Sami. Kimentünk, csúszdáztak egy kicsit, majd elbúcsúztunk. Timiék tőlünk még a csacsifarmra mentek, remélem, oda is értek :)

Kicsit kapkodós, szétszórt, nyafis nap volt (részünkről), de remélem, azért nem csak mi, hanem ők is jól érezték magukat :)

Délután pedig a szomszédban nyaraló Berci és Marci voltak a fiúk játszópajtásai, hol nálunk, hol náluk :)

Szobatisztaság

A múltkor már írtam, hogy Sami kezdi elhagyni nappalra a pelust. Akkor még csak kezdte, azóta nappalra nem kap pelust (alváshoz igen).
Azóta megjártuk Siófokot, elmúlt a falunap (szóval nem csak otthon voltunk), mégsem történt baleset. Úgyhogy én ezennel szobatisztának nyilvánítom Samut.A kaki is volt, hogy a wc-ben végezte (méghozzá a Vera mamánál), és a biliben is végezte tegnap, de legtöbbször még a kisgatyában kötött ki :( A tegnapit viszont áttörésnek tartom, mert magától ment a bilire, és jött, hogy pisilt "innen" -és mutatta a fenekét. Szerencsére nem erre-arra ment, mert gatyó épp nem volt rajta, hanem a biliben. nagyon megdicsértem, örült is magának, de ilyennemű balesetek biztosan lesznek még (vagy nem). nagyon kell a kakira figyelni, de mondom, a tegnapi nap áttörés volt: mert maga ment :)
Ágytisztaságról még nem beszélhetünk, alváshoz kap pelust. Hol belepisil, hol nem, egyelőre nem lehet kiszámítani. Van, hogy több napig üres a pelus (mind nappal, mind éjszaka), de van, amikor van bent pisi. persze ebben az időben, amikor a dinnye a kedvenc, mehet reggelire, ebédre, vacsorára, nem kell meglepődni az éjszakai pisilésen sem :)
Máté a délutáni alváshoz hamar nem kapott pelust, az éjszakait pedig 2,5 évesen hagytuk el, úgyhogy Sami sincs elkésve vele. Jóóó, nem hasonlítgatom a gyerekeket :)
Persze akkor sem lepődök meg, ha esetleg visszaesés lesz, mert jön még a rossz idő, a hosszúgatyás időszak, amikor sokáig tart nekivetkőzni ...

Újra az ortopédián

A mai napra kaptam időt az ortopédiára. Petit a 3 hós csípővizsgálatra kellett vinni, a nagyobbaknak meg kontroll volt: Saminak fél éves, Máténak éves.
A legkisebbel kezdte a doktornő: megtudakolta, hogy simán ill. milyen súllyal született (megállapította, hogy jó kis súlyban van (bár az utóbbi egy héten csak 4 dekát hízott)), aztán alaposan megvizsgálta. Minden ok. Én említettem neki, hogy hason alszik, és akkor mindkét oldalra fordítja a fejét, de ébren, ha háton nézelődik, akkor nem nagyon akarja balra fordítani.
Megmozgatta neki, elforgatta erre-arra, és azt mondta, nincs gond (de azért ezt a jövő héten is elmondom a kaposvári kontrollon).
Petivel teendő nincs :)

Sami volt a következő áldozat. Talptengelye jó(nem véletlen viseltük a bebax-szandált)
Kicsit X lába van, mezítláb menéskor befele fordul a lábfeje, így írt fel neki szandált (bár még a cipője is jó), de azt nem csináltatom meg, mert azt mondta, hogy a supinált szandi is ugyanúgy megfelel. Már rendeltem is neki egyet, az előző Supy-s szandálját nemrég nőtte ki.

Máténak van a legjobban X lába, neki is befele dől a lábfeje, Saminál is jobban, így neki levették a méreteket egy ortopéd szandálhoz. Benti cipő lesz az oviban, aztán télen majd haza is hordjuk benti cipőnek. Lúdtalpbetét kevésnek bizonyult :(
Máténak is választottam egy Supy cipőt őszre a benti szandi mellé.
Csupa olcsóság :( a 3 lábbeli 23e ft :( hát ez van.

Kórház előtt bementünk egy bankba Saminak és Petinek Start-számlát nyitni. Döbbenet: a 2 számlanyitás másfél óráig tartott. 3 gyerekkel csupa móka volt :( Még jó, hogy csak én is elég voltam, nem kellett mindkét szülő, mert így Zsolti a nagyokkal elment ennivalót venni, gépeket nézni, közben bent is játszottak a gyerekeknek kialakított játszósarokban. Peti nézelődött, szopizott (kicsit félrehúztuk a széket, fal felé fordultam -még jó, hogy egy kicsi bankfiók volt, nem egy nagy tér volt egyben), elaludt. Vagy 50 helyen írtam alá, és nem túlzok!
Kicsit durva gyerek(ek)kel végigcsinálni ezt a procedúrát :((((

Balcsi megint

Tegnap az iszonyú kánikulában, ami napok óta van, elmentünk a Balcsira.
Sok emberes buli volt:
8 felnőtt és 5 gyerek volt (Balázs, Anita, mamák, Ilonka, Csilla, Marcsi, én, gyerekek: Máté, Samu, Peti, Zsombi, Lacika)
Kevesebb felnőtt is elég lett volna, de a mamák is el lettek csábítva: legalább kikapcsolódtak, kimozdultak, beszélgettek egy jót. Mert a vízbe ugyan nem jöttek be!
Pedig nagyon jó volt a víz!
A múltkor is voltunk, akkor nem volt ennyire meleg, és legalább 10 centivel magasabban állt, de így a fiúknak nagyon jó volt, jobban leért a lábuk, és jókat játszottak. Sami is jobban élvezte. A múltkor csak azt mondogatta, hogy hideg, de most nagyon tetszett neki. Lehetett dobálni,lóbálni, úszott is, és a part közelében neki is leért a lába. Bár ugye a kezét nem lehetett elengedni. De még este is azt mondogatta, hogy úszott a Balázzsal és az Anitával (pedig velem is!).
Peti jól viselte, megint aludt egy darabig, aztán szopizott, nézelődött, mosolygott, beszélgetett :)
Hazafele már nehezebben viselte az utat, de még szerencse, hogy nem 100 km-ekre lakunk :)
Balcsis képek:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jul02?authkey=Gv1sRgCJzbwqOb1Ymjcw#5627432250835952322

Minimax roadshow

Minimax.
Mivel Máté télen igencsak sokat tévézett, ez a szó sokat mond nekünk. Hirdették, hogy idén is országjáró roadshow-ra indulnak. Tavaly Bogláron volt, oda is elmentünk. Idén Siófok és Kaposvár volt az a 2 helyszín, ami közel esik hozzánk. Gondolkodtam, hova menjünk. Siófokon csütörtökre, Kváron péntekre volt meghirdetve. Mivel Zsolti délelőttös, és nem szívesen engedik ilyenkor el, így Siófok mellett döntöttünk. Samit ébresztettem fél 2 után, összekaptam a 3 gyereket, aztán indultunk. Zsoltit Tabon szedtük össze negyed 3-kor. Siófokra érve beszaladtam a dm-be, aztán indultunk a hajóállomásra. Sajnos nem jó helyre mentünk először, a vitorlásokhoz értünk, aztán én Mátéval és Petivel (mert elaludt a babakocsiban) átsétáltam a kikötőbe. Sami meg az apjával átparkoltak.

Több minden volt, mint tavaly, pl. ugrálóvár. Tetszett a fiúknak, de Samit inkább még a kicsiknek való játszósátor érdekelte, ahol egy tologatós kiskocsiba bepakolt mindent, ami mozdítható kiskocka, vagy fejlesztőjáték volt.
Máté jól érezte magát a különböző játékoknál, de a tudományos része még nem nagyon érdekelte.
Nem voltunk túl sokáig, kb. fél 6-ig, aztán még bementünk a tescoba, úgyhogy 7 körül volt, mire hazaértünk.
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jul02?authkey=Gv1sRgCJzbwqOb1Ymjcw#5627429468655062690

Falunap 2011

Falunap. Idén is. És idén is különleges. Peti baba miatt.
Most is, mint jópár éve mindig, a megnyitóval és az újszülöttek köszöntésével kezdődött az egész. Sajnos az idő nagyon nem kedvezett nekünk: már reggel esőre állt, aztán úgy tűnt, hogy kitisztul, de mire a megnyitó kezdődött volna, épp nagyon nekiállt szakadni :( Még jó, hogy a színpad mellett egy viszonylag nagy és stabil sátor volt felállítva (eredetileg a dercsikai vendégeknek (felvidéki testvértelepülés)). Sajnos végig szakadt, s csak mire hazaértünk csitult, majd állt el az eső.

Rövid megnyitóbeszéd után az ovisok kis verses énekes köszöntése következett. Csak 4 kisgyerek szerepelt (Zsombi, Bálint, Kristóf, Máté). Máté először nem akart, igazából az okát nem tudom. Pedig mondogatta, hogy készülnek, de mégsem. (Talán azért lehetett, mert egy számára eddig kevésbé ismert óvó néni tanította be nekik)
Aztán csütörtökön megbeszéltük vele (az óvó néni és én), hogy milyen szép és jó lenne, ha mégiscsak elmondaná ő is a Petinek. Belement. Itthon tanulgattuk azért a verset, hogy biztosan menjen.
Ezzel kezdték:
Magyar házban a vendéget

szeretettel várják,

pirosra sült friss cipóval

szívesen kínálják.

Ha nincs cipó, ha nincs kalács,

mit tehet az ember,

köszönti a vendégeket

meleg szeretettel.

Énekeltek is, és volt még vers is, de abban Máté nem szerepelt.

De itt meg is nézhető:
http://www.youtube.com/watch?v=YS9kn5CUCJ8

Az ovis köszöntő után ének volt, aztán átadták az újszülötteknek a kis táblácskát, amit az újszülöttek ligetébe ültetett kis fácskára kellett kötözni. Ez sajnos délelőtt nem sikerült, délután azonban Máté és Sami fája között Máté kiválasztott egy kis fácskát, így a 3 fiú fája majdnem egymás mellett van :) Mátéé gyönyörű, amikor virágzik, az a fa sárga akác. Samiét nem tudom milyen, Petié pedig díszalmafa.
A nyugdíjasok is (Marika mamával -bár ő még nem nyugdíjas) énekeltek egy nagyon szép és megható kis dalt, amin teljesen meghatódtam (tudtam, hogy mit fognak énekelni, gondoltam, hogy elérzékenyülök), úgyhogy ki is kellett mennem a sátorból (ekkor már nem esett), és kijöttek a könnyeim is.

Délután Sami alvása után mentünk ki, 2 óra fele. Máténak vittük a bicajt is, mert meg volt hirdetve egy biciklis verseny, amiből aztán nem lett semmi :( Persze Máté rögtön a kis barátját kereste, de ők még akkor nem voltak ott, de hamarosan jöttek. persze onnantól kezdve, mint akik össze vannak nőve, mentek mindenhova. Samci meg követte őket. Peti szerencsére aludt a kocsijában, a sátor alatt őrizte a dédi.
A fiúk felültek a körhintára is, aztán ugrálóváraztak. Sajnos csak egy volt (kicsi nem), és az is elég meredek volt, és 5-ösével engedték fel a gyerekeket. Ami nem volt baj, de inkább úgy kellett volna csinálni, hogy 5-10 percig egy csapat gyerek, aztán csere. Így mindig végig kellett állni a sort, ezért csak 3-szor csúsztak (Samu nem). Aztán később nem akartak már csúszni.
3-kor az ovisok műsora volt (itt sokan szerepeltek), 2 táncot tanultak be (jó kis zenére :) Halász Judit : Balambér).
Itt megnézhető belőlük részlet:
http://www.youtube.com/watch?v=gFJ6YcL5_ZQ&NR=1
http://www.youtube.com/watch?v=0f--Qpd3gVo&feature=related
Azért csak részlet, mert 1. fényképezővel csináltam, 2. épp szakadt (igaz, csak pár percig). Sami ült az ölemben, fogtam az ernyőt, hogy ne ázzunk (Kristóf mellettem- ő se ázzon), és videózzak közben :)

Ezután lángost ettek, szaladgáltak, könyörögtek a delfines buborékfújóért, kergették a buborékokat. Kristóf anyukájától kikönyörgött egy rendőr-készletet, Máténak egy dinót választott (ezért ment a harc Sami és Máté közt, mindegyiknek kedvence lett, míg Máté le nem cserélte a gormitikre)
Buborékfújót is megkapták, igaz, nem lett hosszú életű :(
Máté kezd egyre .. hm, milyen is lenni? barátkozós, bárkinek odaszólós lenni. pl. a buborékfújóra sokalltam az 1500 ft-ot. Mondtam neki, hogy majd este megkérdezzük, addigra hátha olcsóbb lesz. Mire utolértem Samit, Máté már jött vissza, hogy azt mondta a bácsi, hogy este is ennyi lesz :)
Azért a Zsolti alkudott vele :)

Fél 5 körül mentünk át a kis fácskához, táblát kötözni.

6 körül mentünk velük haza, mert már nagyon fájt a lábam, elfáradtam, mert 3 gyerek után szaladgálni nem egyszerű. még jó, hogy Peti nyugiban volt. Egyszer szopizott, aztán elnézelődött és aludt.

Otthon még a nagyok bicikliztek, Sami motorozott, Petit megfürdettem, aztán következtek a nagyok: Sami, majd Máté és Kristóf. Vacsi után Saminak alvás, Peti is hamar elaludt, kb. 3/4 9-kor.
A 2 naggyal játszottam még figurix-et, előtte kirakóztak, biliárdoztak (mini játék), aztán negyed 10 körül kimentem velük a pályára. Egy másik kis barátjukkal találkoztunk, jól elszaladgáltak, aztán megnéztük a tűzijátékot. Nagyon jó helyről néztük, mindent tökéletesen láttunk, majd Kristóftól elbúcsúztunk, és mentünk haza. Természetesen egy mesét még kikövetelt az apjától :)

Falunapi képek, kezdve a megnyitóval:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jul?authkey=Gv1sRgCMjP7a_Wgb6-Bw#5625159364695084562

Gyurma

Az új -régi-örökös kedvenc.
Az első gyurmakészletet Máté 2008 karácsonyára kapta. Akkor volt 2 é fél éves. Nagyon imádta, okáig kedvenc volt, aztán időszakos fellángolás lett belőle. Időnként előkerült, nagy kedvenc volt, aztán csitult a kedv. De ezek az időszakos gyurmázási fellángolások azóta is tartanak. És megvan az utánpótlás is. Samut eddig szerettem volna távol tartani tőle - túl ok macerával járt volna, de most már ő is kedvet kapott: állandóan gyurmázna. Igaz, neki inkább még a "szétvágom" korszaka van (most volt 2 éves), de nagyon szereti gyúrni, nyomkodni, vagdalni ...
Meg sem tudom mondani, hogy hányadik gyurmástégelyt vettük már, hisz idővel kiszáradt. de ezek a mai gyurmák nem olyanok, mint a mi időnkben voltak. Persze van olyan is, és az iskolában sem találkoztam még ilyenfajtával, csak a régivel, de ezek sokkal kezelhetőbbek, könnyebben gyúrhatók, jobbak.
És bár Samu nem érett még meg a tisztán gyurmázás-ra, de a sok apró piros száradt gyurmadarabot összeszedem, ha a szőnyegre kerül (és kerül!- bár van nekik leterítve egy gumilepedő) , de ettől az élménytől kár lenne megfosztani őket :)

Emberábrázolás

Egyik nap (hétfőn) Máté kitalálta, hogy kipróbálja a Zsombiéktól szülinapjára kapott zsírkrétakészletet.
A történethez hozzá tartozik, hogy bár színezni nagyon szeret, és van, amikor szépen is tud, de a rajzolás nem az erőssége. nem is szeretett soha rajzolni, az oviban is csak vonalakig jutott, bár a múltkor már az aszfaltra nem összevissza vonalakat rajzolt, hanem céltudatosan, bár felismerni nem lehetett, igaz, egy dinóra hasonlított.
na szóval: az említett napon egyedül állt neki rajzolni a kanapén, és mire odaértem, hogy megnézzem mit csinált, teljesen egyedül, minden instrukció nélkül egy határozottan felismerhető emberfejet rajzol. Az arcról nem is hiányzott semmi: megvolt a száj, orr, és a szemek.
Innen szóval, kérdésekkel segítettem kicsit, de saját maga rajzolt tovább. Lett az emberkének 2 füle, haja (azt hogy rajzoljam? -ezt nem tudta). Mondtam neki, vonalakat húzzon, de anya magyarázata nem volt elég részletes, mert vízszintes vonalakat rajzolt hajnak. Aztán lett nyaka is, de onnantól nem rajzoltunk tovább -túl nagy volt a feje, betöltötte szinte az egész lapot. nagy lelkesen még akart rajzolni, amit én nem akadályoztam :) A következő emberkének már lett pocija, karjai, lábai és a karjain ujjai is, igaz, az ujjak túl hosszúak lettek, de 5 volt belőlük! Arra nagyon figyelt! A karja viszont a nyakából nőtt, de a következő emberkének már jó helyen volt. Ja, és fiú lett az emberke, nem 3 lába van!
És akkor íme a művész úr első emberábrázolásai:

Az utolsó, kb. 1-1,5 hónapja készült az oviban, mint családrajz. Igaz, mindannyian rajta vagyunk, de azért a mostani emberek mennyivel emberibbek :) és nem ufók :)
Még jó, hogy a védőnő épp előző héten csinálta az 5 éves státuszt, amiben kérdés volt az emberábrázolás. Akkor még nem tudott. Most viszont már igen lett volna a válasz :)

Szobatisztaság felé vezető út

-on elkezdett haladni Samu.
Egy hete még azt gondoltam, hogy könnyedén előfordulhat, hogy Samu nem fogja elhagyni a pelenkát idén nyáron. Bár mindenki azt szajkózza, hogy nyáron, jó időben könnyű a pelus-elhagyás, azt gondoltam, hogy a könnyebb mégis akkor, amikor a gyerek megérett rá. Ha magától igényli azt, hogy lekerüljön róla a pelus, és a bilibe végezze a dolgát. Samu egy hete semmi hajlandóságot nem mutatott, bár igazából előtte még bilit sem látott.
Aztán anyuéktól lehoztam a bilit (ami anno Mátéé volt, azt szétszedtük, és még ma is azt használja wc szűkítőnek -úgyhogy bolygatni nem akartam), és a melegebb napokon meztelenül szaladgált Sami. Persze amikor pisilnie kellett, akkor pisilt, de abban semmi extra nem volt, hisz amikor jött, akkor pisilt, oda, ahol épp volt. A szobatisztaság ugye nem ez. Hanem amikor ő maga indul a bilire, amikor már érzi, hogy kell, még ha az eleje a kisgatyába, ill a földre megy is. De próbálja tartani, vagy ha érzi, hogy kell, akkor siet a bili felé.
Most, hogy kicsit rosszabb idő volt, nem szaladgálhatott kint meztelenül, mégsem akarta, hogy pelust adjunk rá, hanem mondta, hogy a bilibe pisil. Ez tegnap kezdődött, és tegnap du sokszor is pisilt a bilibe. Egyszer csurrant be, már épp fürdeni készültek.
Ma is ugyanúgy vagyunk -pelus nélkül, kisebb balesetekkel, de határozott előrelépésnek gondolom, hogy ennyire lelkes a biliért, és ennyire nem akar pelust. Még ha kisebb-nagyobb balesetek elő is fordulnak. Belefér.
Szóval mégiscsak van remény, hogy nem kell még egy évig nappal is pelus. Aztán a délutáni alváshoz és az éjszakaihoz is szép lassan elhagyjuk majd :)
Ja, és amikor ráül a bilire, mondja: jön. Majd feláll és megnézi: tényleg -állapítja meg :)

Máté 5. szülinapja

Az eredeti tervek szerint szombaton délután szerettük volna tartani a szülinapi bulit. Sajnos a hét eleji előrejelzések szerint szombatra erős lehűlést szelet, frontot, esőt jósoltak, ezért úgy döntöttünk, hogy nem várjuk meg a hétvégét, mert a gyerekenek mindenképpen udvari buli kell :)
Ha pedig hét közben tartjuk, akkor legyen napján, tehát csütörtökön. Zsolti éjszakás volt, gyerekeknek iskola már nincs, ovisokat is el lehet hozni. Csak a férfiak dolgoztak, akik később tudtak jönni, de az nem is baj, hisz a gyerekeknek játékos vetélkedőt gondoltam ki.
Fél 4 körülre vártuk az első vendégeket. Addigra minden elkészült. Délelőtt megsütöttem a süti, délután, amíg Sami aludt (Peti is) kiraktam a feliratot (Boldog szülinapot Máté), elrendeztem a teraszon az asztalt. Aztán a Zsolti összeszerelte a pavilont -eddigre már Samu is felkelt.
Szendvicseket készítettem, aztán vártuk a vendégeket.

Eredetileg 8 gyerekre számítottunk, de csak 4-en lettek. Márk nem tudott jönni, mert a szülei dolgoztak, Gina temetésen volt (később jött anyuval, de a játékból kimaradt), Viola mamájánál volt, Csabi pedig nem akart (mert) átjönni.
Külön akartam a versenyt az iskolásoknak és az ovisoknak, bár ugyanazon feladatokkal, de így, hogy csak a Laci volt iskolás bevettük az ovisok közé, de nem mértük hozzájuk.
Aki versenyzett:
Máté, Kristóf, Zsombi +Laci
Amíg a Zsombira várunk, addig Kristóf és Máté jól elszaladgáltak az udvaron, aztán pihentek egy kicsit, és jöhetett a megmérettetés.
Készültem, a füzetembe már előre beírtam, a feladatokat, a gyerekek nevét, hogy csak a helyezéseket kelljen írni, és összesíteni is könnyen lehessen.

Feladatok: (részeredményeket nem írok, nem az volt a lényeg)

1. labdadobás vödörbe. mindenkinek 5 dobása volt, hányszor talál bele. Persze előtte volt pár dobás, amivel mindenki gyakorolhatott.
Máté kicsit kapkodott, pedig azt gondoltam, hogy menni fog neki, hisz télen is játszott ilyen vödörbedobálóst, és tudta, hogy koncentrálni kell, és nem lehet kapkodni.
Közben Csabi átjött asz anyukájával, de csak az ajándékot adták oda (horgászcucc), és mentek is. Talán ha a Viola is tud jönni, akkor Csabi is maradt volna, mert így kicsit bátortalan volt, nem is maradt.

2. Karikadobáló (ezt tőlünk kapta). Nekünk is volt gyerekkorunkban, és nagyon szerettük. Mi olyan szettet vettünk Máténak, amiben különböző méretű karikák voltak, így nehezebb kicsit, de jó kis fejlesztőjáték. tetszett a fiúknak is. itt is próba volt először, aztán élesben.

3. Diógyűjtés. Karikából indultak, és a náluk levő kis vödörbe kellett összeszedni a velük szembelevő karikában levő diókat. Próbáltak gyorsak lenni (kb. 15 dió volt mindenkinek), de a Kristófot nem tudták legyőzni. Nem tudom, hogy csinálta, de nagyon gyors volt. Csak úgy kapkodta fel a diókat :)
(Laci eddig volt velünk, vitája volt az Anitával és elmentek haza)

4. Puzzle. Minden kisgyerek kapott egy szétvágott képeslapot. Összeraktuk mindenkiét, hogy tudják, mit kell kirakniuk, aztán indult a verseny. Persze mindegyik gyerek mellett volt egy segítő, aki kicsit irányította őket, de ez a feladat is jó ötletnek bizonyult. Mindenki kirakta mind3 kirakót :)

5. Horgászverseny: Máté húsvétra kapott a mamától egy horgászbotot 3 hallal (egyiknek lába kelt), úgy gondoltam, ez időre megy. Ki mennyi idő alatt tudja kihorgászni. Ezeknek a halaknak, ki karika van a szájuknál, tényleg horgászni kell őket.
Csabitól mágneses horgászbotot kapott. Mi anno azért nem olyat vettünk neki, mert a boltban az eladó azt mondta, hogy nem kell nagyon precíznek lenni azzal, mert a mágnes akkor is odahúzza a halat, ha kicsit messzebb van.
Kipróbáltuk, vízben ez nem igaz. Nehezebben ment nekik, mint a másikkal.
Ez volt az egyetlen feladat, amiben Máté volt a legügyesebb.

6.Csokievő verseny: felnőttek segítségét kértük: csokit fűztem cérnára, amit a felnőttek fogtak, a gyerekeknek pedig így kellett megenniük a lógó csokikat.
Ezután szabad játék volt: fociztak, csúszdáztak, aztán eredményt hirdettem :)

Oklevelet kapott mind3 gyerkőc, a következő felirattal:
x.y.-nak,
Máté 5. szülinapján rendezett versenyben való részvételéért, ott elért ... helyezéséért.
Alá is írtam, pecsétet is nyomtam rá. Mint hivatalosan :) Csak nekem egy nyomda-virág volt a pecsétem :)
1. Kristóf
2. Zsombi
3. Máté
Eredményhirdetés ugye mint a nagyoknál, hátulról, így nyekegés sem volt (Máté részéről, mert egyébként volt bőven, nehezen viseli a kudarcot, ha ő veszít, vagy ha nem az van, amit ő akar. Oviból ilyen visszajelzés nem jött, lehet az a baj, hogy ő azt hiszi, hogy ő van otthon, így az van, amit ő akar. -ami persze nem igaz!)

Ekkor már kezdték hiányolni a tortát, amivel a tervek szerint meg akartuk várni a hiányzó vendégeket. Aztán mégsem vártunk tovább, bár ha tudjuk, hogy 5 perc múlva megjelennek, akkor türelmesebbek vagyunk.
Jöttek a torták, gyertyát fújt Máté, aztán felvágtam a tortát. Anitától puncstortát rendelt Máté, A keresztanyjától pedig csokitortát. Mindkettő nagyon finom volt.
Gyerekek ezután bicikliztek, videojátékoztak, jól elvoltak. Eddigre mindenki megjelent ...
Aztán Kristófék elmentek haza, és lassan eljött a fürdés ideje, így búcsút vettünk a vendégektől, és folytattuk megszokott napirendünket.

Ajándékok: karikadobáló, kirakós könyv a traktorokról (tanyás van, Máté imádja, gondolom, ez is nagy kedvenc lesz), verseskönyv, pólók, lego, játék horgász-készlet.
Volt tehát minden: ruha, könyv, játék, de azt hiszem, nem kapott olyan ajándékot, aminek ne vennénk hasznát, vagy ne fejlesztené valamelyik képességét :)

Képek:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jun02?authkey=Gv1sRgCJjL2Pu_3-HmOw

Mérés megint

Már nem hízik olyan rohamtempóban Peti, mint eddig. Most egy hét alatt csak 16 dekát hízott. Nem baj, hisz így is 5540 gr.
Fél éves korukra kell megduplázni a testsúlyukat, azt hiszem, a dupla születési súly pedig 6340gr lesz. nem vagyunk olyan messze tőle, pedig még alig múlt 2 hónapos :)

Megkérdeztem a dr bácsitól Sami lábujját is (mert persze nem bírt kint várni, anyuval lett volna, elmentek a játszótérre is, dédihez is, de csak bőgött, bújt, anyázott ...
Aztán bejött a védőnői rendelőbe. Ha már így történt, gondoltam megkérdezem a dokit.
Nem gombás neki (nekik ilyenkor még nem szokott gombásodni), valószínű, hogy belerúgott valamibe. Le fog neki jönni.

Megkérdeztem azt is, hogy Mátét nem kellene-e kivizsgáltatni, hogy éjszaka, ha nincs felkeltve hogy pisiljen, előfordul hogy bepisil, pedig már 5 éves. Annyira mélyen alszik, ezért inkább ébreszteni szoktuk. Azt mondta, hogyha szeptemberben is előfordul még, akkor visszatérünk rá, bár szerinte nincs szervi baja, csak nagyon mélyen alszik.
Na de ha minden éjjel felébresztem pisilni, akkor nem fordul elő ... most akkor ébresszem, vagy ne? Mert ha nem ébresztem és sokat ivott késő du után, akkor lehet baleset, ha viszont ébresztem, akkor nem.

Balcsi újra

Vasárnap megint elmentünk a Balcsira. A gyerekek keresztszülei is jöttek (Zsombistul :)), és a Balázsék is Zamárdiba jöttek (Balázs, Anita, Lacika, Ilonka).
Mindenki nagyon jól érezte magát, a víz érezhetően melegebb volt, mint egy hete (én nem tudom, akkor nem mentem vele, de most igen). Persze először hideg volt, de pár lépés után már nem. Máté és Zsombi jól elvoltak a vízben, Samu nem akart beleülni a delfines úszógumiba, és csak mondogatta, hogy hideg, hideg, úgyhogy én nem voltam benn vele sokáig, de a parton nagyon jól elvolt. Homokozott, hintázott, csúszdát néztük, cseresznyét kuncsorgott az árusoktól :)
A Laci volt az, akinek kint nagy volt a szája, hogy menjenek már a vízbe, persze vízben meg félt, a Marcsi kezét szorongatva mert beljebb menni, de a lépcsőnél kapaszkodva is nagyon virgonc volt. Csak beljebb nem.
Anita és Balázs csúsztak is nagy csúszdán, gyerekek nagy örömére :9
Képek innen:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jun?authkey=Gv1sRgCJD3yqibiYenLw#5619930112250478754

Előkerült a medence

Múlt héten előkerült a medence. Máté nagyon bezsongott ...
Ahogy hazaért az oviból fel kellett fújni neki, pedig tisztában volt vele, hogy csak 3 után, amikor árnyék lesz a teraszon, csak akkor mehetnek bele. Amikor Sami felébredt, ő is nagyon örült. Persze víz még nem volt benne, mert a Zsolti délelőttös volt, a kerti csap meg el van zárva, különben Samu állandóan vizezne ...
Szóval amikor apa hazaért, akkor engedett bele vizet, én meg vittem pár lavór meleget, és belementek a fiúk. Volt nagy zsivaj, hancúrozás, nevetgélés.
Kb. fél órát fürödtek, de elég is volt. Másnap sajnos már nem volt olyan jó idő, úgyhogy elöntözték a fürdővizet.
Lehet, hogy az idén kell venni egy másik medencét, mert míg tavaly csak az egyik (legfelső karika engedett kicsit, addig idénre már mind3 gyűrű ereszt kicsit (másnapra eléggé látványosan, de a víz azért nem folyt ki :)
Így medencéztek:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jun?authkey=Gv1sRgCJD3yqibiYenLw#5619932077722674450

Védőnőnél

Újra meglátogattuk a védőnőt. Bár a gyerekorvos csúszik egy hetet, majd csak a jövő héten jön, különösebben nem zavar, hisz szerencsére semmi panaszunk nincs.
mai mérés eredménye:
súly:5380 gr.
hossz:60 cm.
A kis édes megkapta a 2 hós oltásokat is. Először megvizsgálta a drnő, semmi baja, ekkor mosolygott is a kis drága. aztán jött az első szuri. Szinte csak a legvégén sírt egy kicsit. Ha ennyi lett volna az egész, simán megúsztuk volna, mert ezt jól viselte. Aztán a másodiknál már kicsit előbb kezdett el sírni, de végülis az sem volt vészes. Felvettem, sírdogált egy kicsit, de gyorsan megnyugodott. Hazafele bementünk a boltba, de csak gyorsan, aztán ahogy hazaértünk, szopizott egyet, majd aludt egy hatalmasat.
Remélem, nem lázasodik be, bár most mintha kicsit melegebb lenne, mint egyébként, de lázasnak tuti nem lázas.Ne is legyen!

Belli ballagója

Jón. 12-én, pünkösdkor volt az iskolában az évzáró és a ballagás.
Mindig kapok meghívót a 8.-asoktól, de 3 gyerekkel egyébként nem vállaltam volna be. Viszont most a Belli is ballagott, így ha rövid időre is, elmentem a fiúkkal. Csak a kicsik jöttek velem, az apjuk nem (pihente az előző esti Józsi-buli fáradalmait).
Fél 9-re volt írva a kezdés, de nem akartam pontos lenni, hisz utolsó osztályfőnöki óra, termek végiglátogatása egy csomó időt elvesz, nem akartam a 2 örökmozgó kisgyerkőccel várni.
Peti megint nagyon rendes volt, szopizott, és egész úton nézelődött. Amikor odaértünk, már ment a búcsúztatás. Anyu elvitte a szaladgálásra éhes fiúkat, Petit leparkoltam, csináltam pár képet, aztán amikor kezdődött az évzáró rész, akkor hazamentünk.
Fél 12-kor mentünk fel ebédelni, Sami evett, aztán hazavittem aludni. Vera mama őrizte az álmát, mi meg visszamentünk enni (eddigre Zsolti is összeszedte magát). Persze Peti végig aludt a babakocsijában. Amikor felkelt, addigra megebédeltünk, beszélgettünk is, így mehettünk haza, mikor megéhezett.
Bár csak voltunk is meg nem is az egész ballagón-ebéden, mégis jó volt rokonok között lenni, beszélgetni.

Balcsin

Pünkösdhétfő:
Délelőtt anyuéknál voltunk, majd mire Samunak aludni kellett, hazamentünk. Zsolti 2-re ment focizni, de tervbe volt, hogy délután elugrunk a Balcsira. Ezzel kapcsolatban viszont volt egy apró bökkenő: a kocsi komputere szerint tankolni kellene, mert a megtehető km-ek száma 0! De a benzinkút zárva! Bár ez már vasárnap kiderült, mert akkor akartam tankolni, de helyette mit láttam? 12-én és 13-án zárva. Ez csak azért érdekes, mert eddig mindig, minden ünnepkor legalább az egyik napon nyitva volt a kút. Na bumm ...
Szervezkedés, hogy akkor mi és hogy legyen (mert nem csak mi mentünk volna, hanem a komaasszonyék kedves családja is :))
Zsolti sem a mi kocsinkkal ment focizni (a fent említett akadály miatt), hanem elkérte a komáék hegyrejáró autóját. Ha más nincs, menjünk mi azzal a Balcsira is. Viszont abban nem férünk el 5-en (gyerekülésestől). Megoldás: Máté elment a Zsombiékkal, mi meg utánuk, amikor Zsolti hazaér. Szerencsére anyósnál volt otthon másfél liter tiszta benzin, így mehettünk a mi kocsinkkal, de azért ezt az izgalmat kihagytam volna.
Zsolti hazaért, Peti épp felébredt és befejezte a szopit, így rögtön tudtunk indulni. Mikor odaértünk, Máté épp a parton volt, de már szaladt is vissza a jéghideg vízbe. Persze Samu is ment volna, de ő tiltólistán volt, elégé betaknyosodott, de a lábát azért be kellett lógatni. Megállapította, hogy hideg és onnantól kezdve inkább a parton szaladgált, evett, homokozott. Megnéztük az óriáscsúszdán lecsúszókat és libikókáztunk is egy jót.
Máté meg a Zsombi igazi vízicsibék voltak, alig akartak kijönni, de muszáj volt, mert a víz tényleg jéghideg volt. Bár én csak hallomásból tudom, nem is néztem, de ha a Zsolti is azt mondja, akkor tuti. Mert ugye ő nem egy fagyos ...
Sokáig nem voltunk, Mátéék 2-kor indultak, mi 4-kor, és 7 előtt már úton voltunk haza. Máté Zsombiékkal ment (bár nem lett volna muszáj, Lacikának is kényelmesebb lett volna, ha velünk jön), Samut meg nem hagyta Zsolti bealudni hazafele, úgyhogy frankó volt minden.
Peti is jól bírta a kiképzést, odafele elaludt az autóban, ott áttettem a babakocsiba, ahol aludt tovább, majd amikor felkelt szopizott és nézelődött, aztán indultunk haza. hazafele már kicsit nyűgösebb volt, be-bealudt, közben fel-felsírt, de nem volt vészes.
Kép nincs, a gép otthon maradt ...

Gyereksziget (részletes)

A tavalyi gyereksziget után elhatároztuk, hogy idén is elmegyünk június valamelyik hétvégéjén.
Viszont eléggé telített a hónap (Zsolti délelőttös, Máté szülinap, ballagó), így nem sok lehetőség maradt. Mivel a 2. hétvégére nem mondtak kánikulát, de esőt sem, ezért úgy döntöttünk, a 2. szombaton megyünk. Hisz azt sem tudhatjuk, hogy a maradék 2 hétvégén milyen idő lesz. Azt hiszem, nagyon jól döntöttünk :)
Utazás szempontjából sem volt mindegy, és egész nap levegőn, napon lenni sem mindegy, milyen időben kell.

Fél 8-kor indultunk: Peti szinte végigaludta az utat, az alsó rakpart előtt ébredt fel. Megálltunk, szopizott, aztán mi mentünk, ő megaludt tovább. Így ment ez egész nap: evett, nézelődött kicsit, aludt. Peti ezzel letudva :)
10 előtt értünk fel, a sziget előtt beleszaladtunk egy balesetbe: biciklist ütöttek el, de frissiben, a mentő is utánunk jött, és elég nagy dugó alakult ki. Bár nem ami sávunkban volt a baleset, a szembejövők elkaptak egy hullámot, és csak jöttek, jöttek, de senkinek nem jutott eszébe, hogy megálljon, hisz nem nekik volt elsőbbségük. Zsolti viszont nem akart kockáztatni, hisz a fővárosi sofőrök agresszívebbek, merészebbek, mint mi. Már nagyon ideges voltam, gondoltam kiszállok, de szerinte még engem is elcsapnának. Aztán szerencsére egyszer csak el tudtunk indulni. Persze addigra már volt dudálás, meg minden ...

Odaértünk a szigethez. Bemenjünk autóval, vagy sem? ez volt a kérdés. Tavaly nem mentünk be (később is értünk), de nem messze álltunk, viszont mégiscsak közelebb vagyunk, és nem kell annyi mindent cipelni, ha a szigeten belül állunk. Bementünk. Jó sok autó volt már, nem is gondoltam volna, de szerencsére nagyon jó kis helyet találtunk parkolni: az autó egész nap árnyákban állt.

Aztán belevetettük magunka a forgatagba:
Először matricát kaptak a gyerekek, ha esetleg mégis elvesznének ...
Aztán elkezdtük sorra venni a sátrakat, feladatokat. Úgy döntöttünk, hogy a naposabb területen kezdjük, amíg nincs olyan meleg, aztán délután, a nagy forróságban jobb lesz az árnyékban lenni.

Dr Lenkei vitamin sátor volt az első, ahol hírlevélre való feliratkozás után kaptunk egy kis promóciós anyagot, aztán lehetett szerencsekereket forgatni, amiben Máté nyert egy doboz Zselé mackó c-vitamint :) Kaptunk kupont lufira, shak-re és még valamire ... azt már elfelejtettem ...

Pöttyös kapitány hajója volt a következő célpontunk. Peti szépen aludt, maradt a földön apával, én meg a 2 sráccal felmentem a hajóra. Máté mindenhol teljesítette a feladatokat, de Samunak is pecsételtek mindig, hisz ő volt a bátyus segítője :)
1. vizet kellett pumpálni a hajóra :)
2. pöttyöslabda ágyúgolyóval célba kellett lőni (nem volt feltétel a találat :))
3. karikadobálós játékkal kellett megetetni a bálnát
4. meg kellett nevezni 3 tengeti állatot a képekről
5. ki kellett rakni egy mágneses puzzle-t/memóriajáték (mát a kirakót választotta)
6. le kellett csúszni a kötélpályán/ ki kellett csónakkal húzni magunkat a partra (Máté csúszott, Samuval hajóztunk :)
(a hajón lévő eseményekről nincs fénykép, mert a gép apánál volt)
A parton meg kellett etetni és fejni a műtehenet, és volt még egy dobókockás szökdeléses pálya is. A feladatok teljesítése után oklevél járt a kis hajósinasoknak, és kaptak egy pöttyös-pólót is (ami nem pöttyös:)). Lehetett hajtogatni pöttyös papírforgót is készíteni, és "túró rudit" is lehetett, de abba Máté nem akart részt venni. A forgót meg én csináltam nekik :)

Következő célpont az ugrálóvár volt. 3 féle volt: egy a kicsiknek, 2 a nagyobbaknak. Tavaly alig volt valaki az ugrálóban, most viszont hosszú volt a sor: a nagyokat 10-esével, a kicsiket 5-ösével engedték be. Persze egy ugrálást mindegyiknek kivártunk. Máté már rutinos ugrálóvárazó, Samu még sohasem próbálta. Úgyhogy ő először csak állt, és támaszkodott a falának. Persze az tetszett neki, ahogy mozgott, ahogy a többiek ugráltak. aztán kicsit megbátorodott, és elindult, persze esett-kelt. Aztán leült egy vájatba és onnan lesett :) Édes volt :)

Fagyizni indultunk az ugrálótól. Máté csokisat, Samu puncsosat kért. Persze egyik sem ette meg, mert nem finom ... persze, hisz ők andocsi fagyihoz vannak szokva! Ami ugye messze földön híresen finom :)

Yippi feladatsora volt a következő. Szintén pecsételős, 7 feladatot teljesítős. Amiért a végén yippi üdítő járt. A jelentkezés után a pulthoz legközelebbi feladathoz álltunk be, de hamar váltottunk, mert baromi hosszú volt a sor. Gondolom mindenki kapásból oda állt. Az első feladat, amit teljesített Máté, az a kötélhálón felmászás volt. Persze Samu is ment volna, és ahogy tartottam, úgy próbálkozott is ügyesen.
Aztán Samit apa elvitte az autóhoz, ahol előszedték a kicsi babakocsit, amit azért vittünk, hogy Samu tudjon hol aludni. Kis séta után el is szundított. Máté mi addig a többi állomást járta végig, és szerezte sorra a pecséteket magának és az öcsikének is.
Milyen feladatok voltak még?
1. a már említett kötélhálón mászás
2. farönkökön lépkedés
3. fagerendán végigmenés nehezített pályán (fejük fölött is lógott zsákban valami, hogy a fejüket is le kelljen húzni)
4. háló alatt mászás faérintéssel majd vissza
5. kifeszített kötélen csúszás két kézzel kapaszkodva
6. gólyalábon szlalomozás- segítséggel
Fénykép csak az elsőről és az utolsóról készült, mert Zsolti épp Samut altatta, aaa feladatokban pedig segíteni kellett, így azokról nem készült kép.
Nagyon hosszú sor csak a gólyalábnál volt, azt hagytuk utoljára.
Máténak nagyon tetszettek a feladatok, lelkesen csinálta mindet.

Ezután elindultam, hogy megszoptatom Petit, gondoltam már biztosan felébred, de nem, még aludt tovább. Mátéék elindultak közben, hogy elmennek a sziget nagy játszóterére, ami egyébként is mindig ott van :)
AnnaPetis könyvben van egy fejezet, amikor erre a játszótérre mennek. Odafele útközben elolvastam Máténak, megnéztük az ott készült képet is. Persze tetszett neki, nagyon ki akarta próbálni. Tényleg nagy (lehet, hogy már túl nagy is), és bár jó sok gyerek volt, simán elfértek, sehol nem volt lökdösődés vagy tumultus.
Máté egyedül felszaladt, aztán kicsit félelmetes lehetett neki, mert nem mert lecsúszni. felmentem vele én is, és rávett, hogy csússzak le vele a nyitott, kicsit kanyargós csúszdán. Hát, a nyomát még ma is viseljük ... mivel nem műanyagok a csúszdák, hanem fémek, így ha a bőrke hozzáér, azonnal lekapja. Bár csak 2-szer billentünk meg kicsit, egyszer az én könyököm, máskor a Mátéé horzsolódott le. Nekem is eléggé félelmetes volt, nagyon magasról indulnak, talán Máté is jobban élvezné pár év múlva.
Ezután Peti felébredt (Samu is - nem aludt nagyot, de a semminél azért több volt), elvittem megszoptatni. Addig a fiúk maradtak a játszótéren. Találtak egy kisebb csúszdát, ami elég széles volt, így ketten is le tudtak csúszni egymás mellett. Ezen csúszkáltak akkor is, amikor én visszaértem Petivel.
A kicsiknek való játszóteret nem is próbáltuk ki, pedig ott is volt játék bőven: kicsi csúszda, hinta, rugós játékok ...

A játszótér után az agyagozást vettük célba, amit Máté nagyon várt. A sátorban derült ki, hogy sorszámot kell húzni. A következő a 46-os volt, de akkor (du. 2 óra volt) még csak a 15-ös következett. Sok reményt nem fűztem hozzá, hogy sorra kerülünk (mondták, majd talán holnap ... jaja baromi messziről jöttünk). Felvetették, hogy próbáljuk meg a közelben levő másik sátrat, ahol agyagozni lehet. Próbáljuk. Elsétáltunk, érdeklődtünk. A válasz az volt, hogy most elfogyott az agyag, olyan fél 3 körül hoznak majd. Mit csináljunk? Mondtam a Zsoltinak, hogyha most elmegyünk, ki tudja, milyen hosszú sor várakozik fél óra múlva, inkább maradjunk. Zsolti elment Samuval, én maradtam, Mátéval és Petivel (aki aludt). Máté pedig leleményes gyerkőc lévén rávetette magát a korongozós székre, hogy ő bizony addig innen nem mozdul, amíg nem agyagozott :) Párszor összemosolyogtunk a fiatalemberrel, aki a főnök volt, hogy milyen kitartó is a gyerkőc. Majdnem fél 3 volt már, amikor előkerült a délelőttről maradt agyag, ami eléggé nedves és puha volt, de jobb híján azzal próbálkoztak. Először csak kicsire, tenyérnyire kilapították (Máté és a srác), kirakosgatták, hogy száradjon, hogy aztán lehessen vele mit kezdeni. Amikor végeztek, akkor újra eggyé gyúrták, majd kislabda nagyságú gombócok lettek belőle. Aztán az első gombóccal végre leültek, és kezdődhetett a várva várt korongozás.
Mi is készüljön?
Az asztalon a kész művek sorakoztak : bögrék, tálkák, tányérok.
Erre az én fiam benyögi, hogy ő hajót akar készíteni ... csináltak egy nagyobb tálkát, amit aztán a végén a bácsi mégiscsak hajóvá tudott formálni. (most még szárad, de aztán csinálunk bele hurkapálcából árbócot is vitorlát is).
Nagy volt az öröm :)

Peti felébred, újra elvittem szopizni, addig a fiúk kürtős kalácsot ettek, és beálltak a lufihajtogató sorába. Szopi közben hívott Nóra, akinek Samuval egyidős Bercije van, és egy fórumozó társam az anyatanyán, hogy ők is kint vannak, találkozzunk. Ők akkor a körhintáknál voltak, nálunk viszont készültek a lufiállatkák. Mire a körhintához értünk, addigra ők, épp a lufihajtogatóhoz ... pont elkerültük egymást. Aztán Máté és Samu bementek az ugrálóvárba (ki ki a saját méretébe), és vártuk Nóráékat. Meg is érkeztek. Végre jó volt találkozni valakivel, akit a fórumon már évek óta ismerek, de Vannin kívül (ő tavaly nyáron a csacsifarmról látogatott meg minket) senkit nem ismerek személyesen. Persze Vandát kivéve, aki gimis osztálytársam volt :)
Berci is bemerészkedett ugrálni, addig mi beszélgettünk. Máté szaladgált, Samu pedig elkobozta Berci motorját. A két kicsi, Peti és Domó pedig aludtak.

Amíg Máté agyagozott Samu és apa találtak egy futóbicaj-árust, akinél ki is lehetett próbálni a különböző méretre beállított bicikliket. Sami is kipróbálta, és meglepően jól ment neki (pedig otthon nem próbálta Mátéét sohasem). Mivel én ezt nem láttam, ezért az ugrálóvár után a futóbicaj-tudományát akarták megmutatni nekem is. Nóráék jöttek velünk, Berci is kipróbálta. Ő is nagyon ügyes volt, bár először az apukája kísérte, és billegett kicsit, de nagyon ygorsan belejött, és ügyesen egyensúlyozott is is. És Samu is. Persze Máté is talált magának kicsit magasabbra állított ülésűt és egy klassz kis rollert, ami nagyon tetszett neki. Bár Nóráék most vettek Bercinek egy angyobb motort, gondolkoztak a bicajon, de ott nagyon drága volt (15e). Fa bicajt is lehet olcsóbbért kapni máshol, úgyhogy nem vettek. Egy év múlva is jó lesz még :)
Máté is az apja eközben elmentek a T-home sátorhoz, ott is volt ugrálóvár és egyéb feladatok. Mi a kicsikkel pedig elmentünk az állatsimogatóhoz. Bár kellett várni, de nem volt olyan vészesen hosszú a sor. A fiúknak nagyon tetszettek az állatok: volt boci (2), egy szamár, kecskék, bárányok és egy póniló is.
Ekkor már fél 5 volt, úgy döntöttünk, hogy indulunk lassan haza. Elbúcsúztunk Nóráéktól, aztán bepakoltunk a kocsiba, Zsolti még visszament Máté agyaghajójáért, és megszoptattam Petit, így fél 6 volt, mire ténylegesen elindultunk. Mivel a 3-ból egy gyerkőc sem aludt el Budaörsig, bementünk az Auchanba, ahol Petit magamra kötöttem (persze hamar elaludt). Bevásároltunk, és 7 óra volt majdnem, amikor felmentünk az autópályára. Fehérvár környékén elaludt Samu, Máté ébren volt hazáig. Szegény Peti a hazautat már nehezebben viselte (kimaradt a fürdése, és épp fürdésidő volt). Útközben be-bealudt, aztán fel-felsírt, nézelődött kicsit, sírdogált, elaludt. Ez ment hazáig. Kicsit idegtépő volt, de túléltük. Ahogy hazaértünk (fél 9), Samut átöltöztette a Zsolti, kapott tiszta pelust, aztán aludt tovább az ágyában. Máténak mesélt egyet, aztán ő is elaludt. Peti szintén. És mi is.

Jó kis nap volt, bár jó hosszú, de megérte, mert a gyerkőcök egy csomó élménnyel gazdagodtak :9 és nem csak ők. Kellenek ezek a közös családi kikapcsolódások.
Azt hiszem, az elevenpark az, amit még feltétlenül ki kell majd, hogy próbáljunk egyszer ... a gyerekeknek biztosan nagyon tetszene.

Képek innen:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jun?authkey=Gv1sRgCJD3yqibiYenLw#5617370872783226818