Ovis szerelem

Múltkor már írtam, hogy Samu mennyire odavan Bogiért. Azóta pedig egyéb események is történtek, és titkokat is tudtam meg (amik annyira nem is titkok).

Egyik este Samu ezzel állt elő: Ők megbeszélték a Bogival, hogyha felnőttek lesznek, vesznek közösen egy házat. Mert neki Bogi lesz a felesége, mert ők szerelmesek. És csókolózni is fognak, de igaziból ám! (Honnan szed ilyeneket?)
Aztán azt is megtudtam, hogy a szülinapjára meg kell, hogy hívja Bogit, és ő bizony egy lányos tortát kér (hogy tetsszen Boginak). De kell ám rá egy lány marcipán, meg egy fiú marcipán is! (Esküvői torta???)

Szünet előtt az óvó néni közölte velük a hírt, hogy januártól Bogi is a nagy csoportba fog járni. A kis szerelmesek épp egymás mellett álltak, Bogi pedig csak ráhajtotta fejét Samu vállára (mint aki így fejezi ki örömét). Samu ott nem nagyon értette, hogy mi van, de amikor itthon kiderült számára, hogy ő is ott lesz még, akkor egy hangos "juhhé" kiáltást hallatott :)
Hogy ez mennyire lesz jó, azt nem tudom. Óvó néni szerint jó lesz, mert remélhetőleg Bogi majd kissé visszafogja Samut, mert visszafogottabban viselkedik Bogi jelenlétében.
Nehézség is lesz azonban: Samu bevallotta, hogy őt megcsókolta Bogi. Egyelőre csak az arcára adott puszit jelenti a csók, de ki tudja, mi lesz itt júniusig?

Samu, mint Casanova

Az egészet azzal kezdeném, hogy Máté kicsi kora óta nincs kibékülve a lányokkal. Az oviban soha nem játszott velük (hisz az első két hét után annyira egymásra találtak a kis barátjával, hogy csak ők ketten voltak játszópajtások). Néptánckor is kész kínszenvedés volt neki párt találni még elsőben is, és csakis egy kislánnyal hajlandó táncolni azóta is. Tőle tehát soha nem hallottam a lányok felől.
Épp ezért volt nagyon furcsa Samu.
Persze tudom, hogy Sami alkalmazkodóbb, könnyebben tud barátságot kötni, és akár lányokkal is játszik.
Már szüreti felvonuláskor feltűnt, mennyire lelkesen mesél a párjáról, Bogiról. Aztán kis idő után azt is hallottam, hogy ő a Boginak a szerelme, az övé pedig Bogi.
Ami miatt mégis úgy döntöttem, hogy ezt leírom, az a Mikulás-ünnepélyen történt esemény:
Sami egyik oldalán Peti ült, másik oldalára Bogi került (hogy hogyan, azt nem tudom, most azt mondom, hogy ők direkt ültek egymás mellé). Még el sem kezdődött a műsor, de már készültek olyan képek, amelyeken Bogi lelkesen bújt Samuhoz, és volt olyan is, hogy nem csak bújik, de karolja is. Édesek voltak :)
A Mikulás ünnepély végén, amikor újra fényképezni akartam őket, ez a kép fogadott (és ez azóta is mosolyra húzza a számat, mert olyan hihetetlenül aranyosak, őszinték voltak):
Samu ült a padon, féloldalasan tartva  a lábait, Bogi lábai pedig Samu lábain keresztbe vetve. Samu keze Bogi lábain, és gondolom, Bogi keze is ott volt.  Rájuk néztem, és csak mosolyogtam. Szóltam Samunak, felém fordult, de meg nem mozdult. Aztán amikor Bogit hívta a Mikulás, kiment a csomagjáért, és teljesen természetes mozdulattal, ugyanúgy visszaült. Sami pedig szintén. Nem beszéltek, hogy hogy üljenek, ez így jött nekik teljesen természetesen, gyermeki ártatlansággal, őszintén.

Azóta pedig azt a titkot is megsúgta nekem Samu, hogy ők a Bogival már megbeszélték, hogyha felnőttek lesznek, akkor vesznek közösen egy házat, ott fognak lakni, és még csókolózni is fognak. De igaziból ám! Mert neki a Bogi lesz a felesége, mert ők szerelmesek.
Tegnap pedig vitte Boginak a kinder-tojásban talált lányos karkötőt. Még az óvó néni elől is eldugta, de sajnos Bogi épp hiányzott, így én lettem délután a megbízott. Bogi örült, a karkötőt feltette a kezére, ma pedig megbeszélték Samuval, hogy tetszik neki.
Jó látni, hogy Samci ilyen kis lovag ;) Imádom, a rosszcsontságától függetlenül.
Ja, és kíváncsian várom a végkifejletet ... ki tudja, mit hoz a jövő!

És íme a kép:

Életjel

Az áprilisi föld napja, a tanévzáró, nyári élmények egy része mind vázlati státuszban várta sorsát, én meg meg sem tudom mondani, mikor jártam errefelé.
A pesti nyaralás részletezésére mindenképp szakítok majd időt, most pedig a jelenlegi helyzetről pár szót.

A nyári szünetben nagyon sokat rajzoltam, nagyon jó volt, kikapcsolt, és hiányzik :( De mióta elkezdődött az iskola, sajnos ez a tevékenység háttérbe szorult, nagyon kevés a szabadidő, és nehezen állok neki, hisz tudom, milyen sokáig tart. Persze pár kép azért elkészült, de nagyon nehezen álltam nekik (kérésre készültek). Most azt gondolom, hogyha saját örömömre akartam volna rajzolni, könnyebben nekiálltam volna. Reggel is sötét van - nyáron emiatt is könnyebben ment. Korán keltem, és rajzoltam. Most meg sötét van és hideg ... én meg inkább ilyenkor mást csinálok.
A képeim itt megnézhetők.

Szeptemberben nekiálltam egy programnak: reggeli 30 perc sétának indult, aztán késztetést éreztem, hogy bele-belefussak. Jó volt, tetszett, éreztem, hogy egyre könnyebben futok és egyre többet. Persze nem futottam végig, dombnak felfele nem tudom mikor fog menni, de ez nekem így is megfelelt. Aztán jöttek a sötét reggelek, a hidegek, na meg betegség is többször megszakította, úgyhogy most nem megyek. De tavasszal mindenképpen szeretném újra elkezdeni, akkor egy kis hozzászokás után komolyabb futásprogramot is szeretnék végigcsinálni. A tél nem az én barátom .. a múltkori hideg szabályosan fájdította belül az orrom, és a fülem is érzékeny ... persze lenne megoldás, egy csősál, Timi javaslatára, de most ez sem segít. Tudom, kifogás, de most nincs erőm hozzá ...

Már karácsonyra készülődünk lassan, jelenleg épp a Mikulás kellős közepén vagyunk.
Hihetetlen, milyen aranyos Peti, aki a múlt hetet végigénekelte itthon: Télapó itt van, Hull a pelyhes, Cifra palota háromszögében :) a nagyobbak nem voltak ilyen éneklősek, de nagyon jó hallgatni, vele énekelni.
Jó volt látni a héten a várakozás izgalmát is, és az örömöt, amikor megjött a Télapó. Annyira hisznek, jó velük ezt átélni. Az iskolában persze előkerül mindig az igazi- nem igazi Télapó, de annyira hisznek még ők, hogy komolyan nem is fordul meg a fejükben, és szabályosan fel voltak háborodva- amikor az egyik felsős fiú azt mondta nekik, hogy nincs is Télapó-, hogy mit is képzel, hogy mondhat ilyen butaságot? Az iskolában az én Mikulásomtól ezt kapták.
Holnap ovis Mikulás lesz egy kis műsorral, na meg a szokásos adventi vásár, amire én is készítettem pár dolgot: cserép-angyalkát, fakanál-szarvast, kúp-díszt.
Jó volt az ünnepekre hangolódni ;)

Még két hét, és mindenki itthon lesz ... jó lenne addigra egy kis hó is. Bár az időjárás-előrejelzés nem kecsegtet ilyen idővel ...