Anyák napja

Az oviban pénteken délután volt az anyák napja. Fél 4-től a kiscsoportban, 4-től a nagyban.
Az ünnepély előtti héten kedden, e-mailban jött a visszajelzés, hogy a következő 4 péntek délután és szombat egész nap kerül megrendezésre az erkölcstan-továbbképzés.
Az nem volt meglepetés, hogy lesz és menni kell, de ez a hirtelenség (bár sejteni ezt is lehetett). a legjobban az bosszantott, hogy miért kellett az anyák napja előtti péntekre is tenni, hisz anyák napja minden iskolában van, és nagyrészt nem vasárnap tartják. Nem vasárnap, de volt akinél csütörtökön vagy a következő hét hétfő-kedd-szerdáján. Az első alkalommal megkérdeztem, hogy mi a helyzet az anyák napjával, de a 17 ember közül csak hármunkat érintett. Ami viszont jó hír volt, hogy a tanúsítvány kiállításának feltétele a tanfolyam 90 %-án való részvétel, így kiderült, hogy lehet hiányozni 6 órát, ami több, mint a péntek délután, így maradtunk itthon és mehettem az ünnepélyre nagy örömömre.

Szóval mentünk a mamákkal és a 3 gyerekkel. Pepcsi nagyon ügyesen végignézte a műsorokat ( de Máténál már türelmetlenebb volt). Az ovisaim pedig lelkesen, ügyesen mondták a verseket és énekelték az énekeket.
Samuról tudjuk, hogy belevaló egy legény, a gyakorláskor szinte kiabálta a mondandóját, a műsoron viszont kissé visszafogottabb volt. Ezt én annak tudtam be, hogy a fél négyes kezdéshez ébresztenem kellett és még nem volt a helyzet magaslatán amikor a műsor kezdődött. Pl az éneket sem teljesen énekelte, hanem csak egyes részeit, szavait. De nagyon cuki volt. Sírásra nem készültem az előző évek tapasztalata miatt, mert inkább a kis picik édes versmondása nem siratós, hanem mosolyogtatós, ennek ellenére volt egy perc, amikor a szemem megtelt könnyel. Ami nem baj :)
Sami verse ez volt:

Meghajtom magamat most
friss csokor kezembe,
sose vert a szívem
ennél hevesebben.

Nyújtom kicsi csokrom
édes, jó anyámnak
s töröm a fejem: néki
mi mindent kívánjak?

Gyöngyöt a nyakába?
Sok zsírt a bödönbe?
Mosógépet, hogy magát ne törje?

Azt is, de leginkább
hogy sokáig éljen,
s boldog legyen,
boldog, egész életében! 

Mátéék műsorára Samu is jött velünk, de szegény éhes lett, így nagyon ment már volna haza. Pepi meg a kamerázásba szólt bele a matatásával, úgyhogy Mátéról csak egy kis videó készült, az is eléggé mozgékony. 
Máté verse pedig ez volt:

Neked álmodom anyu
a napnak sugarát,
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.

Neked álmodom
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.

Elhozom neked anyu
a hulló csillagot,
zsendülő mezőkről
az édes illatot.

Elhozom én onnan
méhecskét, virágot,
s megálmodom neked
az egész világot.

Videók pedig itt, itt, itt, itt és itt:)

Anyák napja

Számomra a karácsony után -vagy inkább mellett- a legfontosabb, leg érzelemmel telibb ünnep. Szeretem. Főleg, mióta óvodás Máté ... a gyerekek kis produkciója olyan kis bájos, aranyos. Azt gondoltam az első előtt, hogy én biztosan az az anyuka leszek, aki végigbőgi a műsort a meghatottságtól. Aztán amikor odakerültem, inkább csak mosolyogtam, hisz a picik nem olyan komolyan és beleéléssel mondanak verset, mint pl. a nagy iskolások. Szóval elmaradt a sírás.
Viszont idén, amikoris Máté már nagyobb, szebben mond verset, meghatóbb volt számomra, mint eddig. Igaz, a könnyem nem buggyant ki most sem, de a szemem sarkában azért gyülekeztek. Többször is. Csak nagy nyelések  és koncentrálás árán nem folytak végig az arcomon.

Péntek reggel az óvó néni azzal várt, hogy ne lepődjek meg délután, hogyha Sami nem nagyon akar részt venni a műsorban, mert bizony a próbákból sem nagyon vette ki a részét.
Nem lepődtem meg már ekkor sem, mert én bizony már előre érdeklődtem tőle, hogy tanulnak-e verset anyák napjára. Samci válasza az volt, hogy nem. Csak a Csabi és a Janika tanul. Kérdeztem: Te akkor mit csinálsz: táncolsz, énekelsz?
Erre a kis őszinte: Nem, én játszok. na, ezek után vajon mit is várhattam volna? Még ha nem is kaptam volna a felhívást :)

Bár igaz, hogy beígértem a fiúknak egy fagyit, ha ügyesen elmondják a verset, és szabadkoztak is, hogy úgy lesz ...aztán nem lett.
Mindkét gyerkőc ment a csoportjához, le is ültek szépen a helyükre, az anyukákkal, nagymamákkal szemben. Talán ez lehetett a baj ... a közönség. Samci ugyan elült egy darabig, de még a műsor elkezdése előtt elkezdett anyázni ... mielőtt sírásra csempült volna a szája, odamentem hozzá, aztán már nem is akart elszakadni tőlem, én meg nem erőltettem ... hisz olyan kis picurka még. Úgyhogy szépen fogtam Samut, és leültem vele a gyerkőcök mellett a sor szélére. Ott szépen végighallgattuk a műsort, néha mondott pár szót, törte a mákot, de kb. ennyi volt , nem akart csinálni mást, de nem is nagy mondókás, verses, nem is vártam mást. azért szívesen lefényképeztem volna, de mindegy, közös kép azért készült rólunk.

A nagyok ügyesek voltak, verseltek, énekeltek, aranyosak, ügyesek voltak. És igazán megható volt, hihetetlen, hogy már közel 6 éves nagyfiú Máté, aki szépen, hangosan, tagoltan tud verset mondani. Készült videó is, bár az eleje lehet, hogy lemaradt, de itthon is elmondattam vele a biztonság kedvéért.

Ennél szebbet ki látott,
ha nyílanak a virágok?
Akár piros, akár kék
minden virág csodaszép.

Ezer virág a kertünkben,
csupa piros, csupa kék.
Nem tudom hogy melyik tetszik,
mert mindegyik csodaszép.

Köszöntsétek édesanyám
májusi virágok!
Nekem van a legjobb anyám,
azért vagyok boldog!

A képek és a videó itt található:
 https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2012Majus#

Még annyit hozzátennék, hogy bár nagyon szerettem volna látni Samit is ovisan az első szerepléskor ügyesen kiállni, de egyáltalán nem bántam, hogy nem így történt. Mert: nem a sorban ült sírva, hanem az ölembe kuporodott, hozzám bújt, az én kezemet cirógatta :) és ezzel bizony jobban kifejezte, hogy mennyire szeret engem (alapban is nagyon bújós), hogy fontos vagyok a számára. Mert ha baj van, fél valamitől, valami ismeretlentől, akkor ott vagyok neki én, akihez nyugodtan jöhet és bújhat, hogy helyreálljon a kis lelkében a béke :)

Pepcsivel kapcsolatban meg csak annyit, hogy néha már tehernek érzem, hogy szopi közben alszik el, hogy utána tartani kell egy darabig, hogy le tudjam tenni, és ez nem is sikerül mindig elsőre. DE! Százszorta jobban imádom, amikor szopi közben cirógatja  a kezem, vagy a szemembe nézve huncutkodik. Amikor pedig elaludt, és a kezemben tartom, feje a mellkasomon, és hallom a szuszogását, érzem az illatát, a bőrömmel a selymes kis bőrét, illetve az állammal a puha kis hajacskáját, az szintén felemelő érzés, ami megdobogtatja a szívem.

Máté viszont nem olyan bújós, hisz ő már nagy lassan 6 éves lesz, de azért tőlem még elviseli a búcsúzkodáskor kapott puszit :) -na jó, azért máskor is kap ... még ha nincs is oda érte annyira.

http://www.youtube.com/watch?v=SRjpYGKEV4I
http://www.youtube.com/watch?v=5yGcttGPMiI
http://www.youtube.com/watch?v=VBt6aP3xoQI&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=Y8LS2lDq-0Y&feature=related
 http://www.youtube.com/watch?v=BcbMK2BOy_Y

Ovis anyák napja

Anyák napja előtti csütörtökön volt az oviban az ünneplés. Míg tavaly együtt volt az ovis, addig most csoportonként tartották időbeli kis csúsztatással. A kicsiké fél 4-kor kezdődött. Samu apával maradt, Petit vittem magammal, és mint kiderült, jól tettem, mert nem aludt el, elnézegelődött, amikor nyöszörgött, akkor felvettem, az apja biztosan nem tudta volna, mit tegyen vele.
A vezető óvónő köszöntése után kezdték a műsorukat a gyerekek. Az első verhez 8-an kellettek volna, de csak 6-an voltak, és Máté volt az egyik gyerkőc, akinek hiányzott a párja.A másik a Luca volt, de róla tudjuk, hogy bátran kiáll egyedül is, Máténál tartottam tőle, hogy nem mondja majd el, de egyedül is bátran elszavalta a versszakát, ami így szólt:

Nagyon gazdag vagyok,
bár aranyam nincsen,
de van édesanyám,
ő az én nagy kincsem.
És e kincsnél a világon
nagyobb, semmi nincsen.

Sírni nem sírtam, de azért a könnyeim gyűltek a szemem sarkában. Több versben is szerepelt még, de ott többen mondták közösen, ill. énekeltek is a gyerekek.
Ami egy kicsi tüskét hagyott bennem az az volt, hogy nem tudott szépen megállni. És akkor még enyhén fogalmaztam. Billegett jobbra-balra, táncolt, lábait emelgett, még a fülét is volt, hogy befogta (állítása szerint: megfájdul a feje a lányok hangjától).
Szóval kicsit kellemetlen volt, főle a nagymamák miatt, ők maradibbak, állandóan megszólják az emebrt. Amúgy annyira nem zavart volna, nem ő volt az egyetlen, aki produlálta magát, de nem szokott így viselkedni, oviban sincs rá szinte soha panasz.
De ha van közönsége, akkor szeret bohóckodni.
Persze a bűntetése az lett, hogy nem kapott fagyit, volt is rinyálás, de anya kegyetlen és hajthatatlan volt, bár mire a kocsiba ültünk, lenyugodott, de így talán legközelebb kicsit jobban viselkedik majd.

Anyák napi video-szösszenetek:
http://www.youtube.com/watch?v=VstGOsmIl84
http://www.youtube.com/watch?v=fJ3werciiEM&NR=1
http://www.youtube.com/watch?v=JP1sjabOvQ0
http://www.youtube.com/watch?v=znpnWkeqGSg
http://www.youtube.com/watch?v=JukGRS238bg
http://www.youtube.com/watch?v=EBFyjwq_q58

Képek pedig innen:
https://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2011Apr?authkey=Gv1sRgCOKDyOWNy7rvqAE#5600667248417325042

Első ovis anyák napja

Nagyon vártam az első ovis anyák napját. Mivel Máté nem valami nagy mondókás, és a verseket sem nagyon szereti, ezért az elkezdett versikére rákerestem a neten, és azután én is tudtam vele itthon gyakorolni. Amit nem nagyon kellett, de olyan jó volt hallgatni, ahogy mondta a következő kis mondókát:

Anyák napi mondóka

Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te.
Ültess hát, gyorsan az öledbe.

Aztán elérkezett a várva várt nap. Felszerelkeztem zsepivel, gondoltam úgyis bőgni fogok, de aztán nem. Igaz a könnyeim kijöttek, de a nevetéstől. Olyan kis édesek voltak a kicsi ovisok. Ahogy énekeltek, mondták és táncolták a verseket, mondókákat.
Persze az otthon tökéletesen elszavalt mondóka többekkel együtt mondva és nagy tömeg előtt nem éppen úgy hangzott, ahogy kellett volna, de kiállt, elmondta, és én nagyon büszke vagyok rá :)