Eddig tartott

Kb. 1, vagy másfél hónap ...
ami Máté oviban alvását illeti :)
Kipróbáltuk, aludt is, nem volt semmi gond, azon kívül, hogy a délutáni alvást megsínylették az esti lefekvések. De gondoltam, kap egy kis időt a szervezete hogy hozzászokjon, de negyed-fél 10 előtt nem volt alvás. Ami engem igencsak megviselt, hisz miután Samut elaltattam, még mehettem Mátéhoz. Lehet, hogy ez mást nem visel meg, de engem, a hétalvót igencsak, főleg, hogy Samu is ficereg éjszaka is, és sajnos megfordulni sem tudok már anélkül, hogy fel ne ébredjek (hiába, 33. hét). De igazából a hétfő tette fel az i-re a pontot, amikor Máté fél 11 után aludt csak el :( Zsolti szerint (délutános volt) csak a mamával nem alszik el időben, de a helyzet az volt, hogy ÉN voltam ott vele 3/4 9-től, nem a mama. És ez nekem sok. Ha 3-an lesznek, nem tudok 3 felé szakadni, és a 2 nagyobb fiú (legkésőbb) akkor egy szobába kerül. Akkor pedig nem ártana, ha úgy kb. egyszerre aludnának el, és nem 1-2 órás különbséggel.
Szóval a hétfői nappal megszüntettem az oviban alvást. Magam miatt. Mert Máté az óvónénik szerint olyan jóízűt és nagyot alszik. Amit el is hiszek, de jó lenne, ha ez nem menne az esti alvás rovására.
Hát ez van.

Autó

Bár nem a gyerekekről szól, de egy bejegyzést megér, és végülis szegről-végről a gyerekek miatt kellett ez a lépés.
Hétfő (febr. 21.) nagy nap volt: majdnem 9 év hozzánk tartozás után megváltunk a jó kis Suzukinktól. Muszáj volt, hisz a 3 gyerekülés nem fér bele (elől nem kikapcsolható a légzsák és hátul középen 2 pontos az öv, de hátra egyébként sem férne el a 3 gyerekülés. Nagyobb család, nagyobb autó :)
Használtautón lett meghirdetve, és szerencsére volt egy csomó érdeklődő (telefonos), hétfőn pedig jöttek megnézni. Zsolti szombat-vasárnap az autót suvickolta, mosta, polírozta, kente, takarította, és mi tagadás, igencsak mutatós lett. Minden elismerésem, nagyon szépre megcsinálta :)
Fájt is a szíve utána ... sajnálta.
Lényeg a lényeg, nem csak nekünk tetszett, hanem a vevő-jelöltnek is, igaz, nem csak a külsőt nézte,, hanem elvitték Kaposvárra állapot-felmérésre, de mivel nem volt semmi baja, minden ok volt, meg is írták a papírokat, kifizették és el is vitték :)
Úgyhogy lassan egy hete autó nélkül vagyunk, ami kissé megnehezíti a mindennapokat (és kevesebbet megyünk anyuékhoz is (Máténak elég a reggeli oviba menés, aztán hazajövés, nem akarom még egy túrára rávenni :))).
A héten délutános volt a Zsolti, úgyhogy ő vitte-hozta Mátét, ami nekem könnyebbség volt, hisz Samuval is kell egy sétát menni délelőtt, nekem már túl sok lenne, de a héten délelőttös lesz, a reggeli oviba menést muszáj bevállalnom, de hát ez van. Remélem, nem fog szakadni az eső és dermesztő hideg sem lesz reggelente. Délben meg majd hazahozza a mama.
Amit azonban a legjobban remélek az az, hogy hamarosan lesz új autónk :)
Igazából nekem mindegy, hogy milyen, a lényeg, hogy kényelmesen elférjünk benne, és ne legyen semmi baja. A többi részletről meg majd a Zsolti dönt (márka, dízeles-benzines ...stb)

Uh, ahol mégiscsak kiderül a baba neme :)

Szerdán kellett menni a kórházhoz 30 hetes uh-ra, dokihoz, vérvételre. Szülésznőtől megérdeklődtem, hogy Kaposváron is csinálnak-e 4 d-s uh-ot, mivel a siófoki csalódás volt. és mivel Kváron is készítenek a kórháznál, kértem oda is időpontot szerdára.
Vérvétel után dokihoz mentem: minden rendben, zárva vagyok (tartottam tőle, hogy elkezdtem nyílni, mert elég sokat keményedik, fáj a hasam, de szerencsére inden ok :)
Uh-ra mentünk utána, ahol szerencsénk volt: mivel nem volt senki, ezért megcsinálta délelőttivel együtt a doki a 4 d-s uh-ot is, nem kellett visszamenni du 3-ra.
Nagyon rendes volt a doki, mindent magyarázott. Először a szokásos adatokat mérte meg a babán: épp akkora, mint lennie kell, minden adat szerint, kb. 1500 gramm.
Aztán próbált 4 d-s képeket, videót csinálni, de most sem valami jól feküdt a kicsi :( A doki szerint akkor lehet nagyon jó képet csinálni, ha a baba kifele fordul, és elég távol van a feje a buroktól, és a 2 között nincs semmi (pl. kéz, láb, köldökzsinór). Hát, nálunk ez nem jött be, a fejét a méhlepényhez nyomta, a kezei az arca előtt voltak, és a 2 d-sen a doki azt is látta , hogy a lábát is oda hajtogatta és a köldökzsinór is a pofija elé keveredett.
Úgyhogy elég volt képet csinálni, de azért sikerült valamennyit.
A Zsolti először azt mondta a dokinak, hogy ne mondja meg a baba nemét, legfeljebb majd a végén, ha ő kimegy, aztán amikor mondta a doki, hogy ő jól látja, akkor megenyhült, és férfiasan megmondta, hogy végülis nyugodtan mondja meg, mert neki is van egy sejtése, kíváncsi, hogy jól gondolja-e.
Ő kisfiúra tippelt, és jól.
Nem bántam, talán a szívem mélyén tudtam, hogy ő is fiú lesz, vagy felkészültem rá, amikor a siófoki uh után a Samuval egyidős babák anyukái (topik) 99 %-ban a kisfiúra tippeltek a videó alapján. Én akkor nem láttam semmit, de most megmutatta a doki, úgyhogy tuti :)
Arra gondoltam, hogy Mátét majd lassan felkészítem, aztán végülis otthon megmutattam neki a videót, elmondtam, hogy a dokibácsi szerint ez itt a baba fütyije, amiből rájött, hogy kisfiú. Nem viselte meg (kicsit másra számítottam, de jó ez így), másnap az oviban már vígan mesélte, hogy a kicsi is fiú lesz, és a videó után otthon is ugrándozott örömében, hogy milyen jó, mert akkor 4-en lesznek fiúk :)

Farsang

Eljött a farsang napja, amit annyira vártunk.
Egy kis üröm is vegyült a nagy várakozásba, Máté péntek délutánra/estére belázasodott. Éjszaka nem volt láza, viszont reggelre megint felkúszott kicsit. Annyira viszont nem volt beteg, hogy amiatt otthon maradjunk. Be is jelentette, hogy ő nem akar beteg lenni, és mindenképpen megy a farsangra. Kapott lázcsillapítót, és mentünk. A pocakját fájlalta még, állítólag valami vírus van a levegőben, de arra úgysem kapna gyógyszert.
Vittük a szendvicseket, a sütiket, a jelmezt, na meg magunkat. A kis barát már várt minket, hisz az ajándékhoz kell a karácsonyfa is.
Felöltöztettem Mátét, aztán vártunk :)
Először a nagyok mutatták be jelmezeiket, mondták el verseiket, merta végén volt egy meglepetés produkciójuk is, amihez át kellett öltözniük.
Aztán a kicsik jöttek. sajnos a 37 ovisból kb. huszonpár volt beöltözve :( Persze a nagy betegeket megértem, hogy nem hozták el, de egyébként nem kellene megfosztani a gyereket egy ilyen közösségi élménytől -szerintem.
Máté karácsonyfa volt, a kis barátja (Kristóf) pedig egy nagy ajándék :) Együtt mentek, és mutatták meg magukat, édesek voltak. Verset is mondtak a gyerekek, énekeltek, táncoltak is :)
A tombolán sajnos nem nyertünk semmit, Máté nagy szomorúságára. Sajnos a jelmezes gyerekek sem kapták meg az ajándékukat,a nagy kapkodásban elmaradt, de az oviban biztosan megkapják majd. Máté valószínű, hogy nem megy holnap, még ma délelőtt is lázas lett, lehet a drnőt is meglátogatjuk (megint).
Farsangos képek itt:
https://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2011Febr?authkey=Gv1sRgCNai4MaFwcnsvwE#
Rövid videó-szösszenetek :) :
http://www.youtube.com/watch?v=KgC91Inbp54
http://www.youtube.com/watch?v=g05p2Dd9Auk
http://www.youtube.com/watch?v=I8OtNdtnFUM
http://www.youtube.com/watch?v=jpq2QvC_iwg
http://www.youtube.com/watch?v=g38CU1TO7WQ
http://www.youtube.com/watch?v=eug_c1jO2cY

Közeledik a farsang

Még egy hét ... már alig várom, lehet, jobban, mint Máté.
Karácsonyfa lesz a szentem, jelmez már 2 hete várja készen, hogy eljöjjön az ő napja. Nagyon jó lett (szerintem), anyuval ketten csináltuk: vagyis kiszabtam a terítőből az egész szoknyát (persze Máténak nem lett mondva, hogy szoknya, mert már előtte is kérdezte, hogy ez nem lányos, ugye?), anyu megvarrta, aztán én rávarrogattam a díszeket: ami egyébként is volt a karácsonyfánkon: szárított narancs, alma, szalmadíszek, kitömött szaloncukrospapír (na a karácsonyfán ez nem volt :)), a fejére pedig egy süveg kerül csillaggal a tetején.
Elkészültem a bevállalt dekoráció-készítéssel is: pár napig krepp-papír és színes papír hegyek vettek körül, de kész.
Már csak a nagy napon való szendvicskészítés, dekorálás, büfében-állás van vissza :)
Na meg este a felnőtt farsang, aminek a farsangi része megint kimarad, de azért a bálba elmegyünk majd egy kicsit :)

Végre egy kis jó idő!

Tegnap olyan szépen sütött a nap, és olyan jó idő volt, hogy családi szalonnasütést rendeztek. Persze csak a nagy favágás/hordás után.
A gyerekek nagyon élvezték, hogy jó idő van, kint lehet lenni :) Na meg megdobta a hangulatukat a talicskában tologatás is :) Máté alig akart kiszállni, és Samunak is végig fülig ért a szája. Persze ő is mondogatta: ne, ne -a gyere, kiszállunk-ra.
Aztán Máté és a Laci nagyon készültek a Vera mamához, hogy ott alszanak. Mát fogta a kis bőröndjét, belepakolt: pizsi, ruha, fogkefe, fogkrém, színező, mesekönyv, kisautó, és még a tusfürdőjét és a csúszásgátlót is el kellett pakolni. Mert ő bizony fürdeni is a mamánál fog, hisz még soha nem fürdött ott :)
Reggel is úgy kellett átmenni érte fél 10 után, annyira maradni akart.