Siserehad

Egész télen lelkesen etettük a madarakat, és mindig örültem, amikor megláttam a madársereget. Mert a kezdeti 6 cinke mellé a csoportosan csipegető tengelicek is megjelentek. Sokan. Először egy csapat, majd kettő.
Amikor március elején jobb idő volt, kevesebbet adtam nekik enni, és mivel maguk is találtak, így nem jöttek már, hiába volt kint  a szotyola.
Jött azonban a márciusi tél, a kegyetlen hideg, szél és hó, ami betemette a madárkák élelmeit. Újra kaptak. Meg is jelentek, jó sokan.
Aztán a második tavaszi téli hullámban, amikor nem a hófúvásos idő volt, teljesen belepte a mezőket, szántóföldeket a 25-30 centis egyenletes hó.
Hogy ki tudjuk állni a kocsival, Zsolti kénytelen volt a garázsig tartó kb. 20 méteres bejárón eldobni a havat. Ott teljesen el is olvadt a maradék vékony réteg, és ennek köszönhetően olyan madarakat is láttunk közelről, amelyeket eddig nem. Mert voltak, akik nem az etető és a szotyola miatt jelentek meg, hanem a szabadon lévő föld miatt, ahol csipegetni, bogarászni tudtak. Jó érzés volt látni, hogy egész madárátjáróház lett az udvar: szaladgáltak feketerigók, énekes rigók, tippem szerint seregélyek (de ez nem biztos- a talált képek nem egészen egyeznek a látottakkal (itt a hátuk nem volt pöttyös, csak szép fekete, de a hasuk pöttyös volt). De ilyen madarak serege nyáron is meg szokott jelenni fűnyírás után, ellepik az udvart, és a diófán csücsülve  nagyon szoktak csicseregni)
Aztán a madáretető, meg a környéke is csak úgy hemzsegett a madaraktól: széncinkék, tengelicek, zöldikék, vörösbegyek lepték el, de megjelent szotyoláért a közelben lakó 2 fakopáncs (őket sokszor látjuk nyáron is, a diófán, az akácokon vagy a szomszéd fenyőjén kopácsol.
Aztán volt még más madár is, aminek nem tudom a nevét, de nagy és duci volt - ő valószínű nem nálunk telel, de már visszatért. Szegény gólyák is jól megjárták, de remélem, találtak ők is élelmet maguknak.

Apró örömök

Tavaly télen kezdődött, amikoris Máté azzal jött haza az oviból, hogy madáretetőt kell csinálni, mert télen a madarakat etetni kell. Az apjával összeeszkábáltak egy ideiglenes etetőt (ami azóta is megvan), aztán akartak egy rendeset is csinálni, de mint ahogy lenni szokott, az elmaradt ...
Mindegy, madarat etetni bármiben lehet, csak élelem legyen benne. Várakozással etettük tavaly a madárkákat: nagy öröm volt, mikor az első vendégeket megláttuk, ha pedig több jött, az öröm csak fokozódott. Cinkék mellett néha tengelicek is megjelentek, de mindegyikből csak pár darab.

Idén is várva vártuk a kis madárkákat: az ideiglenes etető mellé készítettem egyet műanyag üvegből (ilyen lett- vendégeikkel a képen). Meg is jelentek a várva várt éhes kis csőrök: igaz csak cinkék, tengelicet idén még nem láttam, de a cinkék viszont jóóóó sokan vannak .... és ez nekem akkora öröm: látni, a sok röpködő, csipegető madarat. Hihetetlen mennyiséget felfalnak, naponta töltöm nekik tele mind2 etetőt.
Persze láttam én már rengeteg madarat együtt enni,  mert az iskolánál is rendszeresen vannak etetve, nagyon jó védett helyen, és oda csapatostul jönnek a tengelicek. Vagy 100 madár egyszerre ... gyönyörű!
De én tényleg nagyon örülök annak, hogy itthon is ilyen sok a visszatérő vendég ... pedig etetés kezdetén a szomszéd macska felköltözött az etető fölé. akkor pár napig nem is láttunk cinkét, de aztán szerencsére visszatértek, a macska meg nem járt többet arrafelé :)