Elsősök avatása

Nem most volt, hanem még szeptember végén, de ez nem maradhat ki.

Évek óta, minden szeptemberben az iskolánkban megrendezésre kerül az elsősök köszöntése, avatása. Ekkor az 5. osztályosok rövid vetélkedőt szerveznek az elsősöknek, a kicsik pedig teljesítik a feladatokat, ami által az iskola teljes jogú tagjai lesznek.
Tavalyi gyerekeim szervezték az idei gyerekeimnek, és ők már tavaly nagyon várták ezt a pillanatot.
Barbi néni segítségével összeállították a feladatokat, amiket csoportokba szerveződve kellett végrehajtani. Semmi esetre sem szerettem volna, ha gyerek választ maga mellé gyereket, így előre csoportokba rendeztem őket: legyen köztük ügyesebb és kevésbé ügyes is. 3 csoport lett 5-5-4-es csapatlétszámmal. Egy kisgyerek hiányzott, egy pedig focizni ment.

Nagy lelkesedéssel várták a gyerekek, és kissé megilletődve jöttek ki velem az aulába, hisz azért mégiscsak a  nagy  ötödikesek rendezték nekik, és az összes alsós osztály őket figyelte, nekik szurkolt vagy épp rajtuk nevetett.
Több feladat várta a csapatokat (nem sorrendben, és lehet, marad is ki):
1. Meseszereplőket kellett felismerni meghatározás alapján. Máté nagyon ügyesen és bátran jelentkezett, majd mondta a megfejtéseket ... nem is kellett volna jelentkezni, de valami miatt mind ezt tette (bezzeg órán azért jár a szájuk). Nem volt hát hiábavaló a sokféle esti mese, amit az évek folyamán hallott, és bizony ő volt a legügyesebb, aki a legtöbbet tudta. Na meg a legbátrabb is ő volt, ami nem tudom, köszönhető-e annak, hogy többször volt az iskolában, ill. hogy én is ott voltam. Biztosabbnak érezheti a helyet, mint a többi gyer4ek (mert ugye ez az esemény még eléggé év elején volt).
2. Puzzle kirakása volt. ez is nagyon tetszett nekik.
3. Papírból kivágott almákat dugtak el a nagyok az aula területén, amit a kicsiknek meg kellett keresniük. Ebben nagy szerepe volt a szerencsének is, na meg a figyelmességnek. Nem tudom, melyik játszott nagyobb szerepet, de ebben a feladatban is Mátéék szerezték a legtöbb pontot: köszönhetően annak, hogy Máté először találta meg azt a rejtekhelyet, ahova sok-sok alma került: az ablakpárkányon, a függönyök mögött.
Én meg nagy lelkesen fényképeztem végig, és dokumentáltam az eseményeket, úgyhogy nem is láttam, ki mennyit szerzett, csak összeszámoláskor.
4. Mozgásosabb feladat is volt: pókjárásban, zsámolyba dobásban, miegyebekben mérték össze tudásukat a gyerekek. A jó hangulat nem hiányzott itt sem.

A jutalmazás pedig teljesen egyforma volt: minden kisgyerek kapott egy érmet, mely bizonyítja, hogy ők bizony már az Andocsi Szent Ferenc Ált. Isk. teljes jogú tanulói, hisz a próbákat kiállták, és egy eregethető sárkánnyal is gazdagabb lett mindenki.
Amit Máté ki is próbált azóta egy szelesebb napon.

Képek itt nézhetők.

Világnapok, megemlékezések

Mint az iskolák többségében, vagy minden iskolában, nálunk is vannak megemlékezések különböző fontos eseményekről. A legfontosabbak a nagy nemzeti ünnepeink, amiknek tiszteletére ünneplőbe is öltözünk, de apróbbak is vannak, amik színesítik az iskolai életünket.
Minden év elején ki van osztva, hogy melyik pedagógus melyik műsorért lesz a felelős, és azt igyekszünk minél színesebbé tenni.

Az első világnap a zenei (okt.1.) volt, amiről megemlékeztünk az iskolában. Igaz, hogy a műsor hossza miatt ráment egy óra (aminek a feszített tanterv miatt annyira nem örültem, de a műsor kárpótolt minket az biztos, és végül a matekkal sem maradtunk el). A zenei világnap felelőse az ének tanárnő volt, aki a szüreti műsorra való készülés mellett ide is teljes szívvel próbált. Mert próbálni kellett sokat ahhoz, hogy a műsor ilyen emlékezetes legyen.
Volt pár információ magáról a világnapról, a zene fontosságáról életünkben, de a főszerep mégis a zenéé volt. Nagyon színvonalas produkciót adtak elő tanártársaink (énektanár, hegedűtanár, és a technikatanár is beszállt nagybőgőzni) és a gyerekek is készültek (4.-esek, és külön a felsősök). A népdaloktól kezdve a szolmizációs éneken át eljutottunk a mai kor zenéjéig, ami még jobban felhívta figyelmünket a zene sokszínűségére, hogy mindenki megtalálhatja a hozzá illő műfajt. De a zene az kell!
A felsősök Cozombolis: A zenétől felforr a vérem című számát énekelték el, amiből Máténak annyi maradt meg, hogy miért éneklik azt, hogy "jobb adni, mint kapni", amikor kapni sokkal jobb :)
(Egyébként minden zokszó nélkül végighallhatta a műsort, ami ugye azért nagy szó, mert nagyon nem bírja a zenét, ritmusérzéke se nagyon van, bár az énekórán azt veszem észre, hogy ha lassan is, de azért barátkozik :))

Egy kis ízelítő itt nézhető.

A másik világnap az állatok világnapja volt (okt.4.), amiről egy nagyszünetben emlékeztünk meg egy kis tudnivalóval,  verssel, képekkel, könyvekkel, ritka képek vetítésével. Persze a legnagyobb sikere a vetítésnek volt, a kicsik (Máté is) árgus szemekkel figyelték, mikor következik vadállat, vagy érdekes, szokatlan kép. És hüledeztek, csodálkoztak, aminek hallható jele is volt. Noémi néni hordozható memóriajátékot is csináltatott erre az alkalomra, állatok képeivel, aminek sikere volt még délután a napköziben is.
Ez a megemlékezés azonban nem a napján volt, hisz közben még egy névadó ünnepélyünk és egy aradi vértanúkról való megemlékezésünk is volt. Előző okt. 3.-án utóbbi okt. 4.-én reggel.

Programoknak nem voltunk híján, az biztos, és eztán sem leszünk, mert kedden a 4.-esek íjászkodni fognak, szerdán pedig egészségnap lesz. Mi kis elsősök pedig hétfő délután köszöntjük először a szülinaposainkat.