Ünnepek gyerekszemekkel - szerintem

Vajon hogy élheti át egy gyerek az ünnepeket? A Mikulást? A karácsonyt?
Ami biztos: várja mindkettőt. Nagyon.
Készül rá, ha máshogy nem, az elvárásait, hogy mit is szeretne, biztosan megfogalmazza.

Télapó:
Vártuk. Énekeltünk télapós dalokat, rajzoltak a Télapónak, hogy ne csak várják az ajándékot, hanem adjanak is valamit.
Megbeszéltük, hogy a Mikulás nem hoz játékot (majd a Jézuska), csak édességet, gyümölcsöt. Nem is volt ezzel gond, megértették.
Viszont így leírva, én is elronthattam az egészet, hisz az itthoni csomagba beletettem 2-2 ninjago pörgettyűt, amit már régebben megvettem ... mert épp mikulás-csomagba valók voltak.
Mivel megbeszéltük, hogy nincs játék, nem is volt róla még csak szó sem, hogy elmondja, vagy lerajzolja, hogy mit szeretne. Gondoltam, ennek ellenére a ninjáknak sikerük lesz. Persze lett is, örültek neki, DE ...
Az utolsó miki-csomag kibontása után Máté megjegyezte, hogy ő utálja a Télapót. ??? Nem tudtam hova tenni, rákérdeztem: miért?
Kiderült, hogy az oviban feladat volt lerajzolni, hogy ki mit szeretne a Télapótól. És ha már rákérdeztek, rajzolt. Nem nagy dolgokat, egy ninjago-ból származó kígyót rajzolt. Mert hát az egy dolog, hogy itthon megbeszéltük, hogy nincs játék, gondolhatta, hogy ha azonban ő lerajzolja, megkapja a Mikitől. Persze, hogy csalódott volt, mikor várt, rajzolt valamit (De anya, a kígyót volt a legnehezebb lerajzolni!), de a Télapó nem hozta meg ...
Próbáltam menteni a menthetőt, hogy hozott helyette más ninját, biztosan nem tudott olyat szerezni, amilyet ő szeretett volna.
Tanultam az esetből ... bár jövőre iskolás lesz, és én biztosan nem rajzoltatok velük: mit szeretnél a Télapótól rajzot :) remélem, a napköziben sem fognak.

Karácsony:
Itt elmondhatta az igényeit, amikor levelet írtunk a Jézuskának. DE ... sorolta, sorolta a kívánandó dolgokat, és vissza kellett fogni, hogy bizony ennyi mindent biztosan nem hoz a Jézuska, és lehet, hogy a ninjago-sorból csak egyet hoz (ki is választott egy járgányt, amiben megegyeztünk), és helyette olyan játékot választ, amiről úgy gondolja, hogy hasznos, fejlesztő.
Oviban készült karácsonyi rajz kikerült a folyosóra, így időben láthattam, hogy a fent említett kígyó bizony ezen a rajzon is megjelenik a családtagok mellett. Nagyon szeretné, ez egyértelmű volt számomra. De 4 féle kígyó is van, neki pedig konkrét elképzelése volt. És egy zöld ninjára is nagyon fájt a foga, mert csak az az egy hiányzik a ninják közül.

Tőlünk egy lego szemétszállítót kapott. Nagyon örült neki, el is felejtkezett a kért ninjagoról. Déditől kicsi lego társast kapott. Tetszett neki, játszottunk is vele iziben még a dédinél. Marika mamáéktól megkapta a kiválasztott lego ninjago Kay pengés motorját.
(nem akartam neki ninjago-t venni, más legokkal jobban tud játszani, szerintem kreatívabb lehet- a ninjago meg olyan adott). persze most meg a ninjáit szállítja a szemétszállító-autón :)
Öröme megvolt az ünnepek alatt, de az utolsó ajándék megkapása után megint elkeseredett. Addig reménykedett, hogy valakihez még biztosan a kívánt ajándékot vitte a Jézuska.

Sőt! A szomszéd kisfiú kígyót kapott, és megjegyezte, hogy hogyan lehet ez, hiszen a kígyót a Máté kérte a Jézuskától, akkor miért neki vitte. Máté is ráharapott: akkor az az ő kígyója, csak rossz helyre vitte a Jézuska.
De gáz, próbáltam magyarázni, hogy jó helyre vitte, aztán kiderült, hogy nem is olyan kígyó, mint amit a Máté kért. Húú, szerencse!
Neten próbáltunk Mátéval nézni, jelenleg készlethiány van, úgyhogy abban maradtunk, hogy a Jézuska sem tudta beszerezni, de ha újra kapható lesz, megkapja a kígyót és a zöld ninját. És ott meghúzzuk a határt, több nem lesz. Se nyuszikától, se sehonnan.

Milyen érzés lehet a kisgyerekeknek: várnak valamit, biztosra is veszik akár, hogy megkapják, még ha mi meg is beszéltük, hogy nem, a szívük vágya nem változik. És hisznek a Télapóban, a Jézuskában, hogy tőle/tőlük majd úgyis megkapják, akkor is, ha anya mást mondott. Mert a Mikulás Mikulás, a Jézuska meg Jézuska.
Persze nem gondolom, hogy azzal, ha mégsem kapja meg, hatalmas törés keletkezne az életében, de a csalódás az csalódás, ezen nincs mit szépíteni.

Jövőre azért majd próbálom jobban terelgetni.
Kis barátja, egyik logopédushoz menetel közben azt mondta, hogy ő nem írt levelet a Jézuskának, azt kap majd tőle, amit megérdemel. Gyereke válogatja a hozzáállást is a dolgokhoz, de bizakodom, hogy jövőre sikerül nekem is ezt elérnem. Nem jó ez a túlzott várakozás sem.

Samu más tészta, ő nem várakozott ennyire, utolsó héten, amikor nagyon faggatva lett, kinyögte, hogy ő trakit kér a Jézuskától. Á, mi mást is, hisz ő tiszta traki-mániás.

Karácsony '12

Ha gyerekkoromra visszaemlékezem, a karácsony kezdetét nekem mindig a templomi betlehemes játék jelentette. Szerepeltünk ... a karácsonyfát pedig ezidő alatt feldíszítették, és az ajándékok is alá kerültek. Persze később már mi díszítettük a fát, és idővel ezen tevékenység a templomlátogatás elé került, de karácsony soha nem múlhatott el betlehemi játék nélkül.

Ezen szokás annyira belém ivódott, hogy mióta a gyerekek megvannak, velük is mindig elmegyünk a templomba, aztán mire hazaérünk, addigra a fa alá kerül az ajándék. A fát is a Jézuska hozza, csak azt előbb, és mivel nincs ideje mindenkiét feldíszíteni, ezért ezt a feladatot ránk hagyja ... Máté idén is lelkesen segített a díszítésben, Sami viszont  inkább aludni ment, és örült, mikor felébredve látta a kész fát.

Minden évben lelkesen várom a karácsonyt, aztán elérkezvén mindig felmerül bennem, mire ez a rohanás? Mert bizony a 3 nap idén is rohanással telt ...

24. de: sütés-főzés-készülődés
dél: Peti altatás- Samu altatás- Mátéval fadíszítés
ébredés után öltözködés- templomba sietés (Pepcsi maradt az apjával)
Templomban szerepeltek idén is az ovisok, bár elég kevesen voltak. Máté ügyesen szerepel már, de Sami nem volt hajlandó kiállni sem (templomi képek itt)
fél 5: hazaérés - izgalom- ajándékbontogatás (kép)
vacsi- társas, lego-összerakás- Pepcsi mindentől távoltartás :)

25. de: Anitáék jöttek
Vera mamához mentünk ebédre
délben picik altatása
du. Zsombiék és a keresztszülők jöttek (előtte kaja-készítés, ajtó szuggerálás: mikor jönnek már??? -mert ők mindig késnek)
vacsi- ajándék bontás, játszás (Pepcsi elment a mamával, így nyugi volt :))

26. de: dédihez menetel
Marika mamához menetel
Haza altatni
Vissza a mamához, mert a veszprémi rokonok, unokatesók jöttek
Nagy örömünkre mindannyian!!!
ajándékozás, közös móka - hazacuccolás

Címszavakban ennyi, de még így is sok ...
ajándékokról is csak röviden: tavaly megfogadtam, hogy mindenki figyelmét felhívom rá, nem kapnak mindenkitől külön és egyenként ajándékot ... sok, felesleges. túl sok!
tőlünk+ Vera mama
Marika mama+Tamás bátyus+ dédi
Bözsi dédi
Keresztszülők
Veszprémiek (tavaly mindenhonnan külön kaptak :*3)
Anitáék

És kicsi ajándékokban egyeztünk meg. Tőlünk és a Marika mamáéktól nagyobbat kaptak, de ennyi.
És hogy mit?
Máté: lego -szemétszállító - ninjago tűzmotor - legos társas -könyv -pizzakészítős gyurmakészlet
Sami: piranja-s társas- könyv- traki- traki (mert ő ezt kért)- +1 társas, amivel eddig csak Máté játszott, de Samit  a trakin kívül nem is nagyon érdekelte az ajándék.
Pepcsi: könyv-könyv- játékállatok
+ közösen kaptak egy fa írótáblát.
Úgy gondolom, így is épp elég, ha nem sok.
Annak viszont örülök, hogy a kapott ajándékok közül mindennel játszanak, ami ugye azt bizonyítja, hogy örülnek neki :)

( a fenti szövegben a színes szavakra kattintva jönnek be a képek :))

Apró örömök

Tavaly télen kezdődött, amikoris Máté azzal jött haza az oviból, hogy madáretetőt kell csinálni, mert télen a madarakat etetni kell. Az apjával összeeszkábáltak egy ideiglenes etetőt (ami azóta is megvan), aztán akartak egy rendeset is csinálni, de mint ahogy lenni szokott, az elmaradt ...
Mindegy, madarat etetni bármiben lehet, csak élelem legyen benne. Várakozással etettük tavaly a madárkákat: nagy öröm volt, mikor az első vendégeket megláttuk, ha pedig több jött, az öröm csak fokozódott. Cinkék mellett néha tengelicek is megjelentek, de mindegyikből csak pár darab.

Idén is várva vártuk a kis madárkákat: az ideiglenes etető mellé készítettem egyet műanyag üvegből (ilyen lett- vendégeikkel a képen). Meg is jelentek a várva várt éhes kis csőrök: igaz csak cinkék, tengelicet idén még nem láttam, de a cinkék viszont jóóóó sokan vannak .... és ez nekem akkora öröm: látni, a sok röpködő, csipegető madarat. Hihetetlen mennyiséget felfalnak, naponta töltöm nekik tele mind2 etetőt.
Persze láttam én már rengeteg madarat együtt enni,  mert az iskolánál is rendszeresen vannak etetve, nagyon jó védett helyen, és oda csapatostul jönnek a tengelicek. Vagy 100 madár egyszerre ... gyönyörű!
De én tényleg nagyon örülök annak, hogy itthon is ilyen sok a visszatérő vendég ... pedig etetés kezdetén a szomszéd macska felköltözött az etető fölé. akkor pár napig nem is láttunk cinkét, de aztán szerencsére visszatértek, a macska meg nem járt többet arrafelé :)

Ninjago-őrület

Nyáron láttam életemben először ninjagot Bálint szülinapi buliján. Persze hallani hallottam már róla kicsivel előtte is Mátétól, aki meg az ovis barátaitól szerezte az infót.
Azóta kapott névnapjára Ninjago pörgettyűt, amivel aztán nem nagyon játszott. Azóta változott a helyzet: nagyon elkezdett játszani a legoival. Nem szét és összeépíteni őket, hanem szerepjátékokat. Lehet, hogy köszönhető ez annak, hogy a tv-ben rábukkant a ninjago-mesére. Most minden szerda és péntek reggel csak azután indulunk, hogy megnézte. Épp ezért a szerda reggelt szeretem a legkevésbé: fél 8 után van vége, akkor villámgyors indulás, lepasszolom őket az oviban, de 3/4 8-ra be kellene érnem, mert épp szerda reggel van a heti sorakozó a hirdetésekkel.
Vissza a kitérő után: a legnagyobb bajom az elkezdődött ninjago-őrület miatt, hogy közben a pörgettyűkön kívül minden egyebet is nekiálltak gyártani, ami a mesében van: minden ninjának külön járgánya, sárkánya van, 3 vagy 4 féle csúszómászó + csontvázak, és ezeknek a támadóeszközeik. Amire persze Máté reagálás: ez is kell nekem!
Köztudott, hogy a legok alapban sem olcsók, és biztosan nem fogok neki milliónyit venni ... mert minek?
Még a creatorok, amiket 3 féleképpen lehet összerakni, azok jobban megérik és hasznosabbak is, bár a házikó-átvariálás is mindig rám vár, bár talán most már nem olyan sokáig, hisz egyre nő Máté.
Na meg a city-s legokkal is jobban lehet játszani, mert stabilabban vannak megépítve, a ninjago-soknak meg van pár kiálló darabjuk, ami nekem a tuti állandó leesést jelenti.

Bár Máté mindre rámondja, hogy kell, meg lehetett vele egyezni, hogy egyet válasszon ki (finom terelgetés után egy kevésbé egetrengető összegbe kerülőbe állapodtunk meg), amit meghoz a Jézuska. Mert mostanában tényleg sokat játszik velük. a Tűzninja pengés motorja lett a karácsonyi ajándék tárgya, amit a mamától kap majd.


Amennyire meg van őrülve Máté a ninjagokért, Samci annyiralelkes a trakikért. De mit is várhatnék, hiszen ha sok pénze lesz, trakit, kombájnt és ifát fog venni.
Mese annyira nem érdekli, viszont a gép előtt órákat képes lenne eltölteni traktorokat nézve. A mai kor gyermekei, így talán senki nem lepődik meg, hogy a kulcsszó beírása után ő is maga tud választani a youtube-n a felhozatal között.
Máté pedig maga tudja, hol találja a neten ninjagos és a Pineas és Firb-ös játékot.
Ami ugye nem feltétlenül jó, de azért néha az :)

Mikulás(sokk)

Idén is egy csomó volt ... de sajnos nem tudom, hogy lehetne szűkíteni a sok miki-csomagon. A karácsonyon rajta vagyok, de ezt lehetetlen. Így egy kosárnyi vagy még több édességgel vágunk neki a télnek. De csak szép lassan, mert édesség-mérgezést kapnának a gyerekek. Így viszont nyusziig kihúzzuk vele.

Idén december 6. csütörtökre esett.
1. Az első Mikulás-élmény idén az ovis alapítvány által rendezett adventi vásár mellett megrendezett Mikulás műsoron érte a gyerekeket dec. 1-jén, szombaton.
Pár éve indult ez el, hogy a gyerekeknek egy műsort, színdarabot (vagy annak megnézését) ajándékozza az alapítvány egy adventi vásárral egybekötött sütis-délután keretében. Eddig minden évben jó kis Mikulásos műsor volt. Idén a Mikulás kisebb szerepet kapott, egy bűvészes produkció volt, aminek a végén elővarázsolták a Télapót, aki aztán minden gyereket megajándékozott.
Sz mi szó, nekem nem nagyon tetszett a műsor. Kb egy órás volt, ami bűvészkedésből irtó sok, én is többször néztem az órám és csak nem akart vége lenni. A gyerekek is unták. Bőven elég lett volna a bűvészkedés fele ... így jött össze sajnos. Bár a gyerekeket kárpótolta a Mikulás :)
A vásáron sok szép dolgot lehetett venni: gyönyörű sálakat (előtte már beszereztem egyet), vettem két sapit, egyet Máténak egyet magamnak, mézes diót, faliképet, díszt.
2. Vasárnap anyuéknál voltunk, és mivel hét közben nem megyünk, így a fiúk ott már ekkor megkapták a kirakott csizmákba az ajándékcsomagjukat.
3. Szerda délután Zsolti cégénél volt Mikulás-váró ünnepség. Már évek óta van, tavaly a nagyok voltak az apjukkal, de idén mindannyian mentünk.
A fúvószenekar kezdte a sort, akik minden ismert Télapós dalt előadtak ének kíséretével. Ezt még mindannyian néztük, nekem nagyon tetszett és a fiúk is ámulattal nézték. Igaz, pepi, miután kitáncolta magát sétálni indult az apja kíséretében.
A fúvósok után a Bóbita együttes gyerekeknek szóló interaktív műsora következett zenével (nem Télapós), tánccal. Máté csinálta a dolgát az utasításoknak megfelelően (igaz, nem egy nagy táncos, annyira későbbi állítása szerint nem is tetszett neki a tánc része, de csinálta, és én ennek nagyon örültem). Samu viszont megéhezett közben, így gyereket cseréltünk, és kiment az apjával (süti, meleg kakaó várta a gyerekeket- jegyre, amit mindenki a regisztrációkor kapott). Egyébként kézműveskedni is lehetett, de mi nem értünk oda, hisz a műsort nézték.
Közben Pepi folyamatosan vizet kért, így kimentem vele, amikoris kiderült, hogy Samut az apja visszaengedte egyedül (mert Sami azt mondta visszatalál - teltházas művelődési házban, kb. 400 ember közt - nem értem az apját, de elengedte). Épp elkerültök egymást, úgyhogy mire kerestem, szegény egy vadidegen néni ölében ülve zokogta, hogy Hol az anyukám??? Egy sorral eltévedt, Máté ott ült mögötte, ő viszont annyira nézte a műsort, hogy nem vette észre. De előkerült, ez a lényeg, csak ezt a napot sem értük meg sírás nélkül.
Később ettek közösen is (Pepivel), Máté addig ügyes nagyfiú lévén egyedül nézte a műsort.
A zenés produkció után ugyanis a Rosszcsont krampuszok jöttek szórakoztatni a gyerekeket, ami nagyon mulatságos volt. A krampuszok után pedig megérkezett a Mikulás bácsi. Hogy ne legyen tumultus, folyamatosan mentek a gyerekek hozzá, miután hallották a nevüket. A csomag megkaparintása után indultunk haza, mert már Sok volt a törpéknek a 2 óra hossza.
4. Mikor haza értünk, a Vera mama már nálunk volt, a Mikulása a csomagot az ablakba tette, de nem vették észre. Nem akartam külön adni, így mi is kicsempésztük, így viszont kipucolt csizma kirakása nélkül hozta a Mikulás az ajándékot, amit persze Máté szóvá is tett, hogy az hogy lehet. Mondtam neki, hogy a Mikulás így is tudja, hol várják a gyerekek. Szóval tőlünk is megkapták.
5. Csütörtökön az oviba ment az önkormányzat Télapója. Máté ezt a napot is várta: a kis barátjával készítettek a Mikulásnak rajzot, és egy jó hosszú verset is elszavaltak: Zelk Zoltán: Télapó és hóember című versét.
Ezt csak előtte este tudtam meg, hogy ők tanulták, egyszer elmondta otthon is egy kis segítséggel, de örültem neki nagyon, hisz kiscsoportos korában annyira nem érdekelték a versek, és nem szívesen szerepelt. Most pedig íme!
6. Pénteken az Anita és a nénje csomagját kapták meg, és még a keresztszülők Mikulása vasárnap jön (vagyis mi megyünk), és még egy rokon csomag is várja sorsát.

Szóval sok .... de mit tehetnék? Senkit nem akarok megbántani, hogy ne adjon nekik, hisz mindenki olyan szívesen látja a örömöt az arcukon.

Annyit tudok tenni, hogy ma délután, amikor a kicsik elalszanak, Mátéval kiürítjük az összes csomagot, szétválogatjuk és elpakolom, hogy szép apránként egyék meg, és ne egyszerre akarják felfalni.
Persze most sincs nekik elől, de a válogatás még várat magára.

Mézeskalács

Hol van még a karácsony ... hisz még csak november közepe van, mi azonban már a második adag mézeskalácsunkat sütöttük meg a fiúkkal.
mert az első adag, ami múlt hét végén készült, nyomtalanul elkopott szűk 3 nap alatt.
Azt tudtam, hogy Máté imádja, nem véletlen kérdezgette, mikor közeledik a karácsony, mikor fogunk végre mézeskalácsot sütni. Aztán Máté mellett Samci is belelkesült, és a kis éhenkórász csak úgy falta. És mivel jó példával álltak előtte, Pepcsi sem maradhatott le. Hisz látta hogy eszik, és mivel kínálták is neki lelkesen, őt sem lehetett sűrűn süti nélkül látni. Még a kádban is etették egymást :)
Gondoltam én egyébként, hogy karácsonyig jónéhány adagot kell majd sütni. Mert hát olyan finom. És ez a második még finomabb lett, mint az első ... kíváncsi vagyok, hány napig bírja.
Közben egy harmadik adag, egy hamis mézeskalácstészta a hűtőben pihen: abból karácsonyfadíszek készülnek majd.

Rajz

Úgy, de úgy szeretném ... és annyira érdekel, tényleg nagyon klassz, de nagyon jó lenne, ha 2-szer ennyi órából állna a nap. vagy lenne két hét szabadidőm, amikor nem kell semmit csinálnom, gyerekek a nap nagy részében oviban, Pepcsi valakivel sétál vagy alszik, és akkor talán úgy haladnék a könyvvel, ahogyan szeretnék. Mert jelenleg nem megy. Az osztályom helyesírása katasztrofális, muszáj volt a helyesebb írás érdekében naponta másoltatnom, így most az a kupac füzet is itt várakozik, nekem meg az eddiginél is kevesebb szabadidőt engedélyez ...
(Plusz még a kötelező olvasmányokat is elkezdték a gyerekek, így nekem is ki kell töltenem az olvasónaplókat: Lányok: A két Lotti-t, a fiúk a tüskevárat olvassák)
pedig a 6.-osokkal is kipróbáltam, próbáltam felkelteni az érdeklődésüket, amit egy-két gyereknél sikerült is, de olyan nehéz diók ... fordított lovat kellett volna rajzolni, és a többség bal agyféltekéje igen erőteljesen küzdött és hadakozott: ez értelmetlen, sokáig tart, minek csináljam. 2 lelkes rajzolóm volt az első órán, aztán a másodikon jóval több. de nehéz, küzdenének ...
Most viszont nekem kellene tovább haladnom, hogy velük is egy fokkal haladni tudjak, de nem sok esélyt látok rá hétvégén: Zsolti éjszakás, holnap is megy, de napközben a garázstetőt palázzák, a gyerekek velem, délután ovis adventi vásáros előkészületek lesznek, vasárnap meg készülhetek hétfőre. Szörnyű mennyire rohannak a napok ...

Rajzolás

Mint rajz műveltségterületes tanítónak, soha nem gondoltam, hogy valaha is olyan nagy problémát okozott volna a rajzolás, bár tény, hogy az utcán nyárestéken portrékat rajzolgató művészekről fényévekre voltam, és még jelenleg is vagyok. Olyan élethű embereket nem tud mindenki rajzolni.
Vagy mégis???
Vanda barátnőm egyik nap azzal lepett meg minket (egy csomó topik-mamit), hogy feltett egy képet ezzel a szöveggel: "Na, ezt én." Döbbenet. Hatalmas. Egy nőt ábrázoló kép volt, hihetetlen módon profi kép, gyönyörű, és nem is tudom ennél tovább fokozni. Persze rögtön volt, aki rákérdezett: jobb agyféltekés rajzolás?
Nekem meg igazából fogalmam sem volt, mi is az, de nagyon, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Kiderült, hogy 4 napos tanfolyamon (vagy minek nevezzem) vett részt, aminek ez a csodás rajz lett az eredménye. Nagyon érdekelt, én is szívesen részt vennék egy ilyenen, de az árak ledöbbentettek, több tízezresbe kerül. aki ismer, tudja, milyen smucig vagyok, ilyenre tuti nem adnék ki ennyi pénzt, de kiderült, hogy könyv is van ilyen.
Belevetettem magam a böngészésbe, és találtam is, sőt, le is lehet tölteni. Nem voltam rest, meg is tettem, és szabad perceimbe böngészgettem, és elkezdtem.
Először önarcképet kellett tükörből rajzolni, majd egy személyt emlékezetből (Samit választottam, de nem ismerhető fel, bár embernek bőven ember), majd egy kéztanulmány következett.
Ezután kezdődött a magyarázat.
Jobb agyfélteke, bal agyfélteke, a bal pontos, precíz, elnyomja a jobbot, ami a művészibb, csak nincs lehetősége. Tennivaló: el kell hallgattatni a balt.
Feladat: fejjel lefelé tartott kép rajzolása, mert így nem a formára figyel a bal, hanem csak vonalakat kell rajzolni, arányokra, szögekre figyelni. Ez unalmas a bal agyféltekének, feladja a küzdelmet, a jobbnak viszont nem számít az idő, a megfigyelés, így tényleg nagyon klassz rajz sikeredett.
Ezt 2-3-szor ismételni kell, aztán lehet továbblépni.
Jelenleg itt tartok, nagyon kíváncsian várom, mi lesz a végkifejlet. Persze gyorsabban haladnék, ha több időm lenne, de az sajnos nincs ...

Gyurma

Februárban találkoztam vele először: gyurma főzéssel. Állítólag olyan, mint a neves gyurmák, melyeknek tégely 4-600ftba kerül. Már akkor beláttam, hogy ezt valamikor biztosan ki kell próbáljam, de akkor még a Jézuska által hozott gyurmákból volt bőven. Mert a gyurma szervesen kapcsolódik a karácsonyhoz nálunk, hisz a gyurma fogyóeszköz, a gyerekek pedig imádnak gyurmázni.
Aztán jött a tavasz, a nyár, ami valljuk be, nem a gyurmázásról szól. Nálunk sem.
Aztán ahogy őszbe fordult sz idő, előkerült újra a gyurmásdoboz. A karácsonyi gyurma már elkopott, illetve kiszáradt teljesen, nekem pedig nem volt lelkierőm nekiállni gyurmát főzni. Azt gondoltam, milyen macera ...
Aztán a héten Timinél láttam, hogy az őszi szünetre készülve ő is belevágott. Rájöttem, nekem is rá kellene szánnom magam. Én is bolero italporral színeztem, a legvégén tettem bele, de eléggé ragacsos lett a gyurma, így utólag kapott még lisztet. És jó lett. Nem volt macerás, sőt nem volt tán 5 perc sem az egész, és igazán jó állagú gyurmát kaptunk, méghozzá igazán nagy adagban. Nagy volt a gyerekek öröme, rögtön le is csaptak rá, és azóta is lelkes gyurmázók, igaz, mindig is azok voltak.
Kissé becsapós az egészben, hogy olyan jó, finom szőlő illatot áraszt, legszívesebben beleharapna az ember, aztán ha véletlenül a szájához kerül a keze, meglepődik a sós ízen.
És íme az összetevők, nehogy véletlenül elkeverjem, mert biztosan szükség lesz még rá :)
 1 bögre liszt 
1 bögre meleg víz 
1/3 bögre só 
1 zacskó sütőpor 
1 ek olaj

Fejlődés- táblázat Pepcsi

Dátum	kor	súly	hossz	fejkörfogat
2011-04-10	0+0	3170	55	34
2011-04-14	0+4	3030
2011-04-19	0+9	3130	55	34
2011-04-26	1+2	3270	55
2011-05-03	2+2	3540
2011-05-10	3+2	3830	55	35,5
2011-05-17	4+2	4110
2011-05-24	5+2	4500	57	37
2011-05-31	6+2	4800
2011-06-07	7+2	5110	59	37,5
2011-06-14	8+2	5380	60
2011-06-21	9+2	5540
2011-06-28	10+2	5780	62	39
2011-07-05	11+2	6100
2011-07-12	12+2	6140	64	40
2011-07-26	13+2	6390
2011-08-09	15+2	6650	65	41
2011-08-23	17+2	6810	66	41,5
2011-09-13	19+2	7080	68	42,5
2011-10-11	22+2	7510	70
2011-11-08	26+2	8100	70,5
2011-12-13		8290	72,5	43
2012-01-17		8630	74	45
2012-03-13		8960	75
2012-04-17		9060	77	46
2012-06-12		9360	81	47
2012-07-10		9550	82	47,5
2012-10-30		10280	84	48,5

Életjel

Mert megvagyunk, csak egyszerűen nincs időm blogot írni, meg nagyon másra sem. rohanás az egész, mióta elkezdtem dolgozni.
Reggel cihelődés, gyerekeknek ovi, nekem iskola, délben megyek értük, Pepcsi addigra alszik. Hazaérünk, elaltatom Samut, aztán nekiállok készülni másnapra. Ha nagyot alszik Peti, akkor addigra általában befejezem, ha nem, akkor ébredése után. Próbálok minél gyorsabban elkészülő kajákat főzni, sütni, hogy minél többet tudjak a gyerekekkel lenni, de nem egyszerű, főleg, hogy az oviban is mindig van valami: szmk gyűlés, alapítványi megbeszélés, idősek köszöntése, de az iskolában is épp tegnap értekeztünk röpke 3 órát ... és át kell dolgozni a pedagógiai programot, nem is kicsit, és lesz még bőven papírmunka ...
Közben logopédus, miegymás.
Persze az őszi betegségek sem kerülnek el minket. Először Pepcsi szedett össze valami vírust, összevissza lázzal, de neki nem kellett a c-vitaminon és a lázcsillapítón kívül más. Aztán Mátét döntötte le a lábáról egy betegség ... lehet, ugyanaz a vírus volt, csak neki magas láza volt, és minden rögtön rámegy a torkára. Már tavaly tél végén volt róla szó, hogy ki kellene vetetni a manduláját. Idén tél után meglátjuk ... mindenesetre ő nagyon tiltakozik ellene, ha szóba kerül, keserves sírással elvonul. Fél :(
Persze én sem maradhattam ki, vagy már egy hónapja vagyok bent, egy-egy napos szünetekkel. Nagyon náthás voltam, kisebesedett az orrom alja, nem akarom részletezni, mit ki nem fújtam az orromon, de a legdurvább fajta volt, és soká tartott, míg elmúlt ... remélem, ezt nem kiabálom el. Orrom alja is gyógyul, viszont most nem brutál módon fáj a torkom, ma mindenképpen felmegyek a dokihoz, mert az itthoni paika már nem segít,és 4 óta emiatt nem is tudok visszaaludni :(
Várom a hétvégét, a hideg időt, remélem, a bacik, betegségek elhúznak a francba!

Meglepetés fogak

Múlt hónap közepén jöttek ki az előző fogacskák, és nekem nem volt sem időm, sem késztetésem belenézni Peti szájába. Durván rosszul nem aludt, nem feltételeztem, hogy újabb fogak bújtak.
Pedig igen ... 2 alul, de hogy mikor, azt senki ne kérdezze. Mindenesetre egy hónapja semmi jele nem volt, most pedig jobban ki vannak bújva, mint a szeptemberi felsők. Meglepetés volt. Igaz, pár éjszaka volt, hogy 2-szer ébredt, de csak ennyi.
Most pedig várok egy alsót, ami nagyon fehéredik, a túloldalon pedig hatalmas dudor hirdeti a kitörni váró fogat.

Circo Soluna - ahogy én láttam

Részletesen az elejétől:
Csütörtök reggel épp Petivel tartottam haza az oviból, amikor a hosszú, egyenes szakaszon valami nagyra lettem figyelmes: nem tudtam eldönteni, mi az, először útjavítókra gondoltam, mert nem nagyon láttam haladni. Aztán csak közelebb kerültek: 3 szekér volt, lovakkal, állatokkal, emberekkel. Mint amilyenek régen, a vándorcigányok lehettek (és itt nem akarok senkit megbántani). Rájuk néztem, hisz Petinek is tetszett a kolompoló ló, és maga az egész látvány, de én nem tudtam hova tenni őket, nem akartam megbámulni, ki tudja hogy direkt, vagy kényszerből élnek így, és az igazat megvallva nagyon meg is döbbentem, hogy a mai világban ilyet lehet látni. Mintha időutazás részese lettem volna ... döbbenet.

Aztán délután jó idő révén kint voltunk a gyerekekkel, amikor kolompszóra lettünk figyelmesek. Gólyalábon, magas biciklivel jött egy férfi, aki a Circo Soluna előadást hirdette péntek és szombat délután 5 órára. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek rögtön kedvet kaptak, és ha vándorcirkusz jelenik meg a faluban, mindig el szoktunk menni. Ó, és igen, mennyivel jobb kedvcsináló volt ez a látvány, mint csak a plakátok, vagy az autóban szóló hangszóróról hirdetve a fellépést.
Aztán másnap reggel oviba menet is megcsodáltuk a métereken magasan bicikliző gólyalábas bácsit, és tény lett, hogy délután a 2 nagyobb biztosan ott lesz a nézőtéren.

 5 óra. Kezdési időpont, de már ebéd utántól szinte csak a cirkuszról hallottam: mert az oviban is ki kellett tárgyalni, hogy ki látta, nem látta a gólyalábast, és hogy ki megy az előadásra ill. marad otthon. Apjukkal indultak, mert én lebetegedtem, de már negyed 5-kor bevackolták magukat a kocsiba ... tűkön ülve várták az indulást. Fél után el is indultak, aztán összeszedték a Zsombit.
A fényképezőgép itthon maradt, de kiderült, hogy az előadásról nem is lehet fényképet készíteni (ezért én másnap délelőtt kimentem, hogy legalább a porondról és a szekerekről csináljak pár képet).

Élményekkel telve jöttek haza: tűzön járt a bácsi, "felmászott a lány az égbe", "majdnem lepisilt a teve" ... és meséltek és meséltek.
Bántam, hogy én nem voltam ott, de elfogadtam. Aprólékos részleteket nem tudtam még ekkor.

Szombaton szüreti felvonulás volt a faluban, Máté kis barátja pedig a fellépésük után nálunk volt. Mit ad Isten, a gólyalábas biciklis épp a műsor közben kolompolt a faluban, és jól látta az összegyűlt népet is, és mivel leleményes, kivárta egy műsorblokk végét, és előre tekerve elmondta a mondandóját. Micsoda reklám! Dőltünk a nevetéstől :)
Ekkor vetődött fel, hogy mi lenne, ha a szombati előadást is megnéznénk a Kristóffal kiegészülve. Eredetileg Mátét vittem volna csak, de persze Sami is jönni akart.
Petit a mamánál hagytuk, mi pedig kivonultunk a focipálya mellé előadást nézni.

Az egész előadás a környezettudatos életmódot hirdette, de nem is biztos, hogy a kicsi gyerekekben ez a rész mély nyomot hagyott, de a felnőtteket elgondolkoztathatta. Nagyon vicces, humoros, jópofa előadás volt, és sok minden kiderült azóta a fellépőkről. Pl. hogy ők egy család, akinek a nagyobb gyerekeik már nem járnak velük, mert gimnazisták, vagy mesterséget tanulnak. Hogy 20 éve hagyták el a német hazájukat, és azóta az ekhós szekereikkel, lovaikkal és gyalog bejárták az olasz, spanyol, francia, német falvak egy részét, most pedig 2-3 éve Magyarországon vannak. Kedvesek (pl. a családfő előadás előtt minden érkező vendéggel kezet fogott), jópofák, szórakoztatóak. Első benyomásom ez volt, ami meg is maradt, csak aztán belegondoltam abba az életmódba, amit ők élnek, és ezek a gondolatok azóta is cikáznak a fejemben.
Milyen lehet így élni, így lenni gyereknek, serdülőnek? Mert az egy dolog, hogy a szülők ezt az életformát választották, de mi a helyzet a gyerekekkel? Persze ők ebbe születtek bele, nekik a mi életmódunk lehet a furcsa, de az emberek jelentős többsége mégsem úgy él, mint ő. Mi járhat a gyerekek fejébe?
Találtam a nete több cikket róluk, képeket is, ahol mindig mosolyognak, bohóckodnak, szóval biztosan jó ez így nekik: szabadok, nem függnek semmitől, és hát évszázadokkal ezelőtt is eléltek így az emberek, ma is kivitelezhető, csak hát furcsa. Nincs tv-jük, mobiljuk, viszont sokat beszélgetnek, együtt vannak, egymásra figyelve töltik az idejüket. Ez a része teljesen irigylésre méltó. Persze meg lehetne ezt valósítani egyébként is, csak a mi rohanó világunkban mennyivel nehezebb ...

Na de vissza az előadásra:
Környezettudatosság: Ne hagyjuk, hogy a mostani hatalmak tönkretegyék a földet! Ne vágjuk ki a fákat, inkább ültessünk! Büdös autók helyett járjunk biciklivel, busszal, vonattal! Ne szennyezzük a környezetet mosószerrel, tusfürdővel, válasszunk természetes tisztítószereket! Volt összevetés is: atomerőmű- szélerőmű, nagyváros- tanya, kukoricaföld- mező, traktor- állattal szántás, stb.

A bohóckodás mellett volt egykerekű biciklin bűvészkedés, zsonglőrködés, kötéltánc, betanított kutyus, vetkőzés viccesen, a magasban légtornászás, gólyalábon ember-marionett (férfi gólyalábon, kislány marionett figuraként mozgatása), zenélés, tűzön járás, szöges deszkán fekvés, csalafinta késdobálás, vicces teve, doktor professzor gumikacsa, aki a víztisztaságot vizsgálta. És mindent fel sem soroltam ...
Szóval igazából nem is cirkusz volt, hanem egy környezetvédelem köré csoportosított, viccesen megfogalmazott, a közönséget is többször bevonó, cirkuszi elemeket is tartalmazó előadás.
Amire aki kilátogatott, biztosan nem bánt meg.
Máténak a tűzön járás tetszett a legjobban, na meg hogy majdnem lepisilte a teve :) Saminak az égben tornázóleány. Nekem is, bár izgultam érte nehogy leessen, mert semmi biztosítókötél nem volt rajt, alatta pedig csak egy szivacs volt. És eléggé hajmeresztő forgásokat is csinált, fejjel lefelé, azonban ha akkor megcsúszik a lába, vagy akármi, akkor sokat biztosan nem ért volna a szivacs. De szerencsére nem történt semmi baleset, és nagyon ügyes volt, tényleg.

Nem kellett előre jegyet venni, hanem a végén elmondták az árakat, és körbeadtak egy kalapot, amibe a pénzt kellett tenni. Mindenki becsületére bízták, hogy tesz-e bele, ill. hogy mennyit. (Sajnálattal olvastam aztán később a neten, hogy egyre több a nem fizető vendég, helyenként van, hogy 40 %. Az irtó sok! Pedig kihirdették, hogy 400 ft a gyerek, 600 ft a felnőtt belépő, és aki az első napon kilátogat, biztosan nem tudja, hogy nem előre kell fizetni, hanem kalapozás lesz a végén. Szégyen, hogy az emberekben ennyi becsület sincs :( Sajnos.)
Az előadás után, amíg a gyerekek az állatokat nézték, elolvastam a kirakott cikket, amit a neten is megtaláltam, és az előző bejegyzésben olvasható, ill. megnéztem a képeket is.
Az előadás alatt fényképezni nem lehetett, de találtam korábbi képeket, ill. délelőttről magáról az ekhós szekerekről én is csináltam párat.

Miután láttam a műsort, nem csodálkoztam, hogy a gyerekek olyan lelkesek voltak, és újra meg akarták nézni. És nem csak mi voltunk az egyetlenek, sőt, a korábbi állomásokon is voltak hasonló lelkes nézők. Ha előbb tudom, milyen híres társulat lesz a falu vendége, biztosan az iskolás gyerekeimet is biztatom a megjelenésre. De majd holnap kifaggatom őket, lehet, a péntekin kint voltak.

képek:
itt , itt és itt

Vándorcirkusz - Circo Soluna (cikk)

Csaknem húsz esztendővel ezelőtt, első gyermekük megszületése után ült ekhós szekérre Petra és Stefan; azóta járják saját útjukat hegyen-völgyön át. Falutól faluig, szerte Európában. Olaszországban tíz éven keresztül vándoroltak családi cirkuszukkal. A legeldugottabb községekbe is eljutottak, nem számított forróság vagy éppen eső, metszően hideg szél. Mindenki szerencséjére Magyarország lett a következő állomás. Nyolctagú a család. A két nagyobbik gyermek gimnáziumba jár Németországban, a kisebbek a társulat tagjaiként szintén fellépnek. Till, Santu, Nis, Fjosok, a kis szőke csodagyerek. Délelőttönként magánóvoda, illetve -iskola hallgatói. Reggel nyolctól délig tartanak a foglalkozások szüleik irányításával, napsütéskor a szabadban, borongós időben a két szekéren berendezett „tanteremben”. Az egyik a nappali, a másik a gyerekszoba. Ebéd után következik az akrobatikai elemek elsajátítása, zsonglőrködés, egykerekű biciklizés, újabb és újabb fortélyok ellesése, elemek gyakorlása. Közben Stefan, a papa hol gólyalábra, hol meg óriásbiciklijére pattan, s így járja az őket éppen befogadó falu utcáit, s toborozza a közönséget a Cirko Soluna – a Naphold cirkusz – esti előadásaira.

Négy lovat, két kutyát, három kecskét, baromfikat, nyulakat, galambokat tart a társulat. Run (az egyik eb) és „Kati néni” (tyúk), valamint „Fecó” (kakas) fel is lép a produkciókban. Kora este ünneplőbe öltöznek a társulat tagjai, miközben kissé bohémosra – meg bájosra – veszik a figurát, s invitálják a nézőket a fedetlen „arénába”, ahol félkör alakú, többszintes, mobil (fából és fémből készült) nézőtéren lehet helyet foglalni. És higgyenek nekem: mindig van még egy hely! Azután kezdődhet a produkció! Petra kiválaszt egy helybeli kisleányt, akinek kifesti az arcát, eközben ő maga bohóccá alakul, majd mindenki orrára tesz egy csipetnyi festéket, jelezve, együtt vagyunk, egyek vagyunk, közös az utunk. Szálljunk fel valamennyien Noé – itt történetesen Charlie – bárkájára, próbáljuk átvészelni az özönvizet (ez ugyanis a kerettörténet) lehetőleg épségben. És ez csak az egyik forgatókönyv, akad a tarsolyukban más is; sosem tanulság nélkül.

Szerelem: Petra és Stefan lírai akrobatamutatványai; légtornász-produkció: a hatéves Nis meghazudtolva kislánykorát, ámulatba ejtően ügyes a „kupolában”, bátyjai ifjú zsonglőrzsenik. A tizenöt éves Till, Charlie Chaplinnek öltözve, kisebb és nagyobb egykerekű biciklin – esendőnek mutatva a figurát, közben fel-felbukik, de mindig föltápászkodik – halad a nem éppen sima porondon, azaz bolygónkon… Kötéltáncos édesanyjával meg Santu öccsével olyan zsonglőrtriót alkot, hogy elakad a lélegzet. Máskor meg a szülők hangszereken (zongorán, szaxofonon, tangóharmonikán, klarinéton) kísérik gyermekeik mutatványait, például azt is, amikor púpútéveként csetlenek-botlanak. A papa átvedlik fakírrá, szögekkel kivert fekhelyre ereszkedik, hasára először deszkát, majd arra téglát fektet, hogy azt egy óriási kalapáccsal kettéhasítsa neje. A sárkánynak öltöztetett Run kutyus még idejekorán elűzi a szörnyet... Peregnek a számok, s előbb-utóbb tényleg Noé bárkáján szorongunk együtt, sikerül(t) mindenkinek fölférnie. S aztán elindulunk, hogy majd valahol kiköthessünk. De hogy pontosan hol is leszünk; ez még nagy kérdés… Sötétedik. Finálé: égő buzogányok szállnak a légben; hiába jő az éj, ugye, azért mégis a fény győzedelmeskedik? Nagy taps. A nézők valahogyan átváltoztak, s nem csupán az orrokon még ott lévő pöttytől, hanem a szemek csillogóbbak, az orcákra mosolykezdemények rajzolódtak. Nehezen jön a szánkra a szó. Utóbb Stefan már a kulisszák mögött megjegyzi: – Először mindenhol kicsit tartózkodóan fogadnak bennünket, ám az első előadás után már látják, hogy milyen család vagyunk, nem harapunk.

Adományokból tartják fenn magukat, szívesen elfogadnak mindenféle élelmet is, kivéve húsféleséget, mert vegetáriánusok. Mondván, a hús sok antibiotikumot tartalmaz, s ezért nem egészséges. Két-három napot töltenek el egy községben (városokba nem mennek), aztán szedelőzködnek, indulnak a szomszéd faluba. A helyi elöljárónál jelentkeznek, többnyire ingyen kapnak olyan területet használatra, ahol a jószágok eleséget találnak maguknak. Nincs televíziójuk, mobiltelefonjuk… Viszont van szép könyvtáruk. Télen pihennek, tavasszal ismét nekiindulnak, különösebb útiterv nélkül, hogy felfedezzenek újabb vidékeket, megmutassák, mennyit fejlődött művészetük, s hogy így is lehet élni, családot összetartani, hivatást gyakorolni. Naphold cirkuszt teremteni, bárkát ácsolni…

Az előadások helyét illetően van egy ügyeletes telefonszám, melyen általában megtudhatjuk, hogy épp merre jár a kis csapat (Sebeő Talán – 06-70/310-2827). A műsorok általában este hat órakor kezdődnek és soha nem érnek véget, mert aki egyszer látta a műsort, többé nem felejti el s napok múltán is a kifestett arcú család mutatványai, viccei ismétlődnek gondolataiban...

A Naphold Cirkusz filmen: http://goldenrootfilm.hu/cikk/8/utolso_eloadas1.html

//Dougal Glendower//

Az eddig olvasottak innen származnak:  http://dougalstower.blogspot.hu/2011/01/irigylesre-melto-elet-circo-soluna.html

bár szó szerint ugyanezt a cikket olvastam kifüggesztve a cirkusz előtt, ott azonban egy újságból volt kivágva ...

És Íme még egy cikk: (bár a keresőbe beírva: Circo Soluna - Naphold cirkusz, számtalan találat előbukkan): http://nol.hu/noller/magyar_vandor_nemet_modra

Fényképezni nem lehetett, de a neten találtam képeket: http://gyorsovenyhaz.network.hu/kepek/circo_soluna_2010_majus_24/ 

Hirtelen

Pepcsi hirtelen elkezdett pötyögni. Az eddigi anya, apa mama, baba mellett már érthetően kiabálja: Má-té (milyen érdekes, Samunak is az első szava volt a Máté), La-ci, ta-ki (traki), labda (persze nem ilyen tisztán :)), ka-ki, víz, Ka-ti, plusz a szavak első szótagját mondja. Olyan kis cuki, tegnap vagy 50 méteren át teljes hangerőn kiabálta: La-ci :)
Sami elmúlt 19 hós, karácsony után mondta az első teljesen kiejtett szót (ami nem anya, apa stb), Pepcsi pedig  18 hós kora előtt kezdte. Csak leírom, hogy később is tudjam :)

Egyezkedés

Kedden Máté mondta nekem, hogy beszélgették a barátjával, hogy szeretnének otthon, náluk együtt játszani. Szerdán már azzal fogadott, hogy a Kristóf beszélt az anyukájával, és azt mondta, hogy ha 3-at aludtak, akkor átmehet Máté.
Mivel Kristóf anyukája az én kolléganőm, így rögtön leinformáltam, hogy tényleg így van-e. Persze nem volt, de beszéltem vele a fiúk tervéről, és mivel szombatra nem volt semmi programjuk, így abban maradtunk, hogy kapnak egy lehetőséget.
Számolta vissza Máté a napokat, majd szombat reggel megkérdezte, hogy mikor megyünk. Délutánra gondoltam, mondtam neki, hogy egyedül megy, ottmarad egy kicsit (mivel húzta a száját, egy órányi időt mondtam neki), aztán majd megyek érte.
Borult a tervünk, mert 9 körül telefonált  a Kristóf, hogy mikor viszem Mátét, mert ő nagyon várja, és az lenne a legjobb, ha most rögtön. Én sem bántam, takarítani akartam, de Mátét sokk-ként érte a hír, hogy most azonnal indulni kell. De ő éhes-  ez volt az első kifogás, mire mondtam, hogy majd vesznek a boltban valamit útközben. Megadta magát, beült a kocsiba, és elindult Petivel és az apjával.
Kb 10 perc múlva hívtak engem: Máté. Keservesen sírt, hogy ő fél, nem akar egyedül ott maradni. Próbáltam meggyőzni, hogy mennyire készült, és a barátja is nagyon várja, na meg hogy volt már náluk, tavalyi szülinapon egyedül is. Végül abban maradtunk, hogy átmennek, aztán marad egy kicsit vele az apja is, és majd meglátják a továbbiakat.
Én takarítottam, és csak azt vettem észre, hogy a Zsolti is 12 előtt ért haza a Petivel. Addig ők is ott voltak, akkor már Máté is mert maradni, szóval maradt. 2 körül átmentem érte. Persze jól elvoltak, jót játszottak, és közösen megegyezve úgy váltak el, hogy jövő szombaton, amikor a szüreti felvonulás lesz, Kristóf tölti nálunk a délután, ugyanúgy, mint 3 éve mindig.

A kis barát szülinapja

Nagyon várták a fiúk szept. 15-ét, mert akkor tartották Máté barátjának a szülinapját (egyébként 14-én van). Tűkön ülve számolgatták vissza a napokat, majd az órát leste Máté. Vacilláltam, hogy legyen: maradjak én is a kicsivel, vagy hagyjam ott a két nagyobbat, vagy csak Mátét. Persze ez Samunak nem tetszett, hisz neki is barátja a Pajor :)
Ők nem andocsiak, szomszéd faluban laknak, így még az odafele úton volt időm gondolkozni, ill. beszélni velük, hogy milyen viselkedést várok el, ha mindketten maradnak pár órára.
Mert abban maradtunk, hogy maradnak. Rajtuk kívül még volt 3 Máté-korú és egy nagyobb gyerek. Mivel Samu nagyon tud viselkedni idegen helyen, így gondoltam, hogy nem lesz vele baj, ő eljátszik egyedül is, Máté meg a kis barátjával. Így is volt, amikor mentünk értük, Máté és Kristóf bent játszott együtt, Sami is bent, de egyedül, a többi gyerek meg kint. Mert mégiscsak a Kristóf-Máté páros a legjobb barát :)
Palacsintát mindannyian ettek, Sami tortát is, Máté csokitortára számított, de feketeerdő volt, így ő nem kért.
Jól érezték magukat, játszottak bent, fociztak kint, és az ajándéknak is sikere volt (az előre lebeszélt ninjago-nak - ami a legújabb gyerek-őrjítő játék). -Bár ha csak a ninjago lenne, de most már mindenféle járgányt is kitaláltak hozzájuk, persze irtó sokba kerül, -mint a lego általában.
Máté is bejelentette már a Jézuskának az igényét (mert neki nem kerül pénzbe), pedig kapott a névnapjára tőlünk és a mamától is.
Vissza a szülinaphoz: szép volt, jó volt (idő is), és mindenki jól érezte magát. A két jóbarát le is beszélte, hogy valamikor még meg kell ejteni hasonló látogatást.

Újra munkában

Szeptember elseje óta heti 4 napon.
És ez meg is látszik a blogon, ill. a laptop előtt töltött időn. Bele-belekukkantok az oldalakba néha, de nincs időm írni, bár hogy ne felejtsem el, magamnak piszkozatként elmentem, pl. ez a bejegyzés is legalább 3 hete várja a sorsát ...
Heti 30 órában vagyok bejelentve gyes mellett, ami 15 tényleges tanítási órát jelent, na meg a rájuk való készülést.
4.-es osztályom van (magyar, környezet, rajz, technika) , plusz 5-6-ban tanítok rajzot.
Csütörtökön nincs órám. Nem volt ez kívánság az órarend alakulásakor, de így alakult. És jó ez így. A gyerekeket általában én viszem az oviba: fél 8 vagy 8 óra körül, mert nincs mindig első órám, és ahogy eddig is, ebéd után én viszem haza őket.
Addigra Petit elaltatta a mama (meglepő módon az első naptól kezdve minden zökkenő nélkül), Samut vagy altatom, vagy ha az apja éjszakás, akkor bebújik mellé. Nekem meg kezdődhet a készülés, Máté addig játszik vagy tévézik maga, vagy feladatot kap tőlem. Aztán ha felébredtek a kicsik, akkor az apjukkal vannak, vagy a mamával, én meg gyorsan készítek valami ebédet/ vacsorát. Ami nagyon hamar megvan. Eredetileg reggel terveztem főzni, de az nem jó mindig, és csak akkor szükséges, ha délutánra megy a Zsolti. Ha nem, akkor ráér később is, és nehézséget okoz az is, hogy Peti rögtön észreveszi, ha nem vagyok mellette, vagy ha fél 7 körül ébred, akkor vissza tudom altatni, de ha főzök, akkor borul a nap. Bár eddig mindig kihúzta délig, vagy kb délig a nappali alvást :)

Fogak mennek, fogak jönnek

Kinek mi.
Máténak mennek, folyamatosan, de persze azért jönnek is, Pepcsinek pedig csak jönnek.
Múlt hét csütörtökön esett ki Máté bal első felső foga, és így teljesen fogatlan lett elől felül ... olyan kis viccesen néz ki. Ááá, tök gáz, de ez a foga sem teljesen magától esett ki ...
Az úgy volt, hogy picit mozgott neki. De már régóta. Csütörtökön délután elmentünk fagyizni, meg a játszótérre, ahol a csúszdára akart felszaladni. Persze a csúszós részen, viszont Samu megelőzte, felmászott rendesen, és leült, hogy csúszik. Máté meg kapaszkodott felfelé, és egyik sem akart engedni. Nagyon megharapta a Samut, sírt szegény, és jött mutatni, mennyire megharapta a lábát Máté. Térde felett a combjában tisztán látszottak a fognyomok, és lila is volt szegénynek. Odaparancsoltam Mátét, és szájon vágtam. Pepcsi viszont elindult, így szaladtam utána. Sírt Sami, Máté ... aztán Máté megszólalt: kiverted a fogam ... úúúú. Nagyon vérzett neki, egy papírtörlőt tettem a szájába. Utána megmondta, hogy ő húzta ki, mert annyira kifordult. Gondolom, amikor megharapta Samut, nagyon meglazulhatott neki, a szájba verés meg plusz rátett. 
Ma pedig újabb fogától szabadult meg, most viszont teljesen magától, segítség nélkül esett ki. Most persze nem is vérzett, és csak Máté segített a kipottyanásban az állandó piszkálásával. Már teljesen le tudta hajtani, és egyszer csak kiesett.
Olyan hirtelen jött ez a sok fogkipotyogás ... az elsők után utánaolvastam, és pár hónak, vagy akár évnek is el kellett volna telnie, úgy emlékszem ... Most viszont lett egy kis összevisszahiányosfogú 6 évesem :)

Pepcsinek pedig ma vettem észre, hogy mindkét felső 3-as foga csücske (de tényleg csak a csücske, mert elég hegyesnek néz ki) áttört. Így 7,5 hó után végre gyarapodott a fogai száma.

Vizsgálat

Tegnap szóltak az oviban, hogy ma jön a nevelési tanácsadótól egy gyógypedagógus, aki Mátét is megvizsgálja, ha aláírom, és a vizsgálaton is bent lehetek.
(A logopédus később jön, az iskolaérettséget pedig valamikor februárban végzik. Ez a vizsgálat arra irányult, hogy szükség van-e a nagycsoportban fejlesztésre járnia. Persze nem szeretném, ha kellene, de ha a szakember azt állapítja meg, akkor járjon).
Első órám nem volt ma, így azt beszéltük meg, hogy 8-kor Mátéval kezdik. Megbeszéltem vele is, hogy egy néni különböző feladatokat mond majd neki, oldja meg ügyesen, de én is ott leszek vele, hogy ne féljen.
Amikor bevezették a szobába, ahol a vizsgálatot végezték, látszott rajta, hogy feszült, hogy fél. Fél az ismeretlentől, hisz addig még nem volt abban a szobában sem.
Ilyen feladatok voltak:
1. kapott egy lapot, amire egy embert kellett rajzolnia. A füle és a haja ugyan lemaradt, de amúgy mindene megvolt, a kezein pedig 5 ujj is díszelgett.
2. Különböző formákat kellett lemásolni egy lapra, amit épp elé tettek: kör, +, x, négyzet, és bonyolultabb, összetettebb formákat is: háromszög és vonal különböző szögben egymáshoz érve pl.
3. el kellett mondania a nevét, hol lakik (utcát, házszámot nem tud, pedig sokszor elmondtuk már neki), hol és mikor született (dátumot nem tud- pedig szintén el lett neki többször mondva), hogy hívják a szüleit, mi a szülők foglalkozása (nem tudta, igaz, az apjáét nem is lehet követni és nem is lett neki monda., de az enyémet sem tudta ... hiába, anya nagyon sokáig otthon volt, most kezdtem én is). Fel kellett sorolnia a hét napjait (hétfő kimaradt), évszakokat (nem sorrendben mondta, de tudta, hogy az ősz után a tél jön), hónapokat nem tudta (és bár igaz, hogy nem tudja mindet, de párat el tud mondani). Olyan azonban nem tudott, hogyha ma csütörtök van, milyen nap volt tegnap vagy lesz holnap.
4. korongokkal számoltak: ki kellett venni 5-öt, majd 3-at. meg kellett mondani, melyik a több, pótolni kellett hogy egyenlő legyen. El kellett ugyanúgy rendezni, majd megkérdezték, hogy melyik a több, ha kicsit szét lett húzva az egyik sor.
Ujjakon kellett mutatni a számokat, majd dobókockán kellett megmondani, hogy mennyi pötty van rajt. Máté dobhatott, úgyhogy örült. És mivel szoktunk dobókockás társast játszani, így ez nem okozott gondot.
5. Képről kellett mesélni, mindent, ami eszébe jutott róla.  (eseményt ábrázolt a kép: egy férfinak be volt kötözve a szeme, úgy kergetett egy kislányt a szobában, aki futás közben hátranéz, és lesodorja az asztalterítőt.
6. Állva meg kellett mutatni, melyik lábbal tapossa el a tüzet, melyikkel rúgja a labdát, melyik kezével fogja a ceruzát.
Meg kellett mutatnia a testrészeit: fejét, haját, szemét, orrát, száját, homlokát, állát, nyakát, vállát, hasát, hátát, kezét, ujjait, térdét és ami nem ment: könyök, comb, boka.
7. Színes ceruzákat mutattak, meg kellett mondani a színeket: piros, zöld, kék, sárga, narancssárga, sötétbarna (bordó volt, bár tény, hogy sötétbarnának is elment)

A többi feladatnál sajnos már nem tudtam jelen lenni, mert elmúlt 3/4 9, nekem pedig 55-kor kezdődött az órám, és le is kellett érni az iskolához. Kb. 10 perc lehetett még hátra, feladatlap  volt még, de nem láttam a részleteket, vonalvezetés biztosan volt rajta.
Máté először visszahúzódóan, félénken viselkedett, nem nagyon akart válaszolni, aztán bátorodott, közlékeny lett, talán túlságosan is. Az emberrajzánál megemlítette, hogy milyen kövér embert rajzolt, teleette magát répával, és ha még egyet eszik, akkor kipukkad ...
És természetesen, a ninjagokat képtelenség lett volna kihagyni, a társasjátékokat kérdezte a pedaggus néni, és megjegyezte, hogy van ugyan pár társasa, de a ninjago a kedvence. És részletezte is.

Eredmény kb egy hónap múlva. Annyit mondott a kolléga, hogy fejlesztésre biztosan nem kell járnia.

Szüret

Péntek este bejelentette anyu, hogy szombat reggel szüret. persze a gyerekek egyből lelkesek lettek, én viszont nem annyira. Mivelhogy senki segítség nem volt (hú, ilyen szüret soha nem volt), szóval anyu és az öcsém lettek volna ketten. Persze tudtam, hogy segítenem kell, na de hogyan? Zsolti sántán, neki nem sok hasznát lehetett volna venni, Vera mama nem ért rá vigyázni a kicsire, szóval Zsoltira hagytam délelőtt, én meg kimentem a 2 nagyobbal.
És milyen jól tettem. Anyuékkal jött a Gina, szóval gyerek-felnőtt arány 3-3 volt. Öcsém a pincében tevékenykedett, és hordta volna be a leszüretelt szőlőt, de az első 3 sornál nem is kellett kijönnie, mert a gyerekek olyan lelkesek és ügyesek voltak, hogy mindent behordtak. Aztán persze kicsit csökkent a kezdeti lelkesedés, de segítettek darálni, és evés ill. kis pihenő után Sami hordta tovább lelkesen. Komolyan, le a kalappal előtte, előttük ... nagyon nagy segítségek voltak a kis ügyesek.
A pince-szőlő elhelyezkedéséről annyit, hogy 8 sor van, mindegyik kb 30 méter, a pince a sorok kezdetéhet még 10 méter kb, és mindez dombnak felfelé, ami 35%-os emelkedő tippre.
Fél 12-ig maradtunk, már csak egy rövidebb sor volt vissza, úgyhogy igazán jól dolgoztunk mindannyian.
És Pepcsi is jól viselte a kiképzést az apjával :)

Veszprém

Még nyár elején megígértem a dédinek, hogy a nyár folyamán valamikor, egy előre egyeztetett időben elviszem Veszprémbe, hogy láthassak az ottani kis dédunokáit.
Egyeztettünk, mikor érnek rá, ill. hogy az unokatesómék a pici 3 hós Zorával mikor lesznek Veszprémbe. Ők Sopronba laknak, a dédi csak egyszer látta  a babát, én meg élőben egyszer sem. Így feltétlen úgy akartunk menni, hogy ők is ott legyenek.
Egyszer már elhalasztottuk, amikor a Zora kórházba került. Most viszont minden stimmelt.
Egészen péntek 5 óráig, amikor hazaértem az iskolából, és felvettem Petit. Rögtön megéreztem, hogy kicsit meleg ... 38,3 volt a hője. Viszont nem csak ez tűnt fel, hanem az is, hogy feltűnően vájja a száját, matat benne, amit nem szokott. Mint később kiderült, 3* is kakilt aznap: hígabbat, büdit ... fog. Számomra ez egyértelmű volt. Aztán bekukkantottam a szájába: 1 dudor bal oldalt alul, 1 fehérlő fogíny bal oldalt felül a 4. fogacskánál, és 1 fehérlő, hajszálnyit tartó fogínyt jobb oldalt felül szintén a 4. fognál. Plusz a jobb fülét is nagyon dörzsölgette, ami szintén a fogzás jelzője lehet, ha a fájdalom kisugárzik a fülre.
Szóval biztosan a foga. De mégiscsak gyerekek és egy kisbaba közé megyünk. Mit csináljak? Vacilláltam: menjünk, maradjunk, Még véletlenül sem akartam, hogy esetleg mégis tőlünk kapjanak el valamit. A hője nem ment feljebb, 38 körül volt pénteken, és szombat délelőtt is csak hőemelkedése volt, de mégis. Felhívtam a baba anyukáját, és elmondtam neki a dilemmámat. Azt beszéltük, hogyha nem lesz lázas indulásig (egyig), és ha nincs más tünete és a fogára gondolok akkor elmegyünk, legfeljebb nem érintkezik a baba és Pepcsi. Nem lett semmi gond, ott már nem volt lázas, hőemelkedése is alig 37 felett volt, és azóta sem jött elő, úgyhogy tuti a foga miatt volt az egész. Persze a nyugalom emiatt elszállt :)

Az utazást úgy terveztem, hogy alvásidőben megyünk és másnap alvásidőben jövünk haza. Tudom, emnnyire szüksége van mind2-nek a délutáni alvásra. A tervem részben ugyan bevált, de jobbat most sem tudnék.
Fél egy előtt indultunk el, Pepcsi el is aludt nagyon hamar, Sami viszont nézelődött. Mire Siófokra értünk Samci elaludt, viszont Peti felébredt. Persze nekiállt beszélni, így Sami is felébredt :( Viszont nem beszélt, nem nézelődött, csak bámult maga elé, látszott rajta, hogy nagyon álmos, de nem tudott Petitől visszaaludni. Fűzfőnél tért magához, onnan már élénkek voltak, de onnan már nem tartott sokáig az út. 2-re érünk Veszprémbe.
Máté emlékezett rá, hogy 2 éve a zongorázás mellett a futópadon is szaladt, így nagy élmény volt neki, hogy most is megtehette ezt. Sokszor futott, igaz, hogy egyszerre csak keveseket, de az összes fokozatot kipróbálta. Persze Samci sem maradhatott el tőle, neki is futópadra kellett pattannia.
Kertben ugráltak, hintáztak, s közben a bátyus megemlítette, hogy a városban van egy cirkusz. Persze lelkesen jelezték, hogy de jó lenne elmenni. Én sem voltam ellene, másfél órás előadás volt hirdetve. Petit gondoltam simán otthon tudjuk hagyni, nem lesz gond vele. Csak épp azt nem kalkuláltam bele, hogy a délutáni alvása jócskán megrövidült, és hogy 5-6 körül ő szeretne még kumni egy fél órát kb. Szóval ez kimaradt a tervből, így nyugodtan indultam el a nagyobbakkal az 5 órai előadásra. Nekem nem volt nagy szám a cirkusz, bevallom őszintén ... igaz, gyerekkorom óta nem nagyon voltam (Mátéval egyszer, amikor Andocson volt, de persze arról tudjuk, hogy sokat ne várjunk tőle). A gyerekeknek tetszett, bár a második részt Sami csak bámulta, simán elaludt volna, Máté meg nagyon szeretett volna visszamenni a házhoz. Vettünk innivalót, pattogatott kukoricát, Máté pedig a világítós karddal szemezett, de persze nem kapta meg. 1500 ft-ot biztosan nem adok érte. De megértette.
Mik is voltak? Idomított uszkárok, pónik, bohóc, akrobaták, táncoltak, volt zsonglőr, késdobáló (nekem kicsit sok volt ...durva, mi van, ha eltalálja. Pörgött a csaj egy kerékfélén, a pasi meg dobálta a kést. Brrrr). Kb ennyi.
3/4 7-re értünk vissza, és egy rettenetesen síró, és vörösre kisírt szemű Peti várt ránk :( Mert ugye elálmosodott ... a dédi próbálta elaltatni az ölében, de nem sikerült neki, csak sírt. Aztán lefektették az ágyra, és ahogy a hátát simogatta, elaludt. Pihent 3/4 órát, és az érkezésünk előtt kb. 10 perccel kelt fel. Sírt: mert ő sem otthon volt, szerintem ahogy felkelt fogalma sem volt róla, hogy hol van, ill. a körülötte levő emberek közül csak a dédit ismerte. Sajnáltam a kis drágát, és ennek tényleg én voltam az oka, mert ha gondolkodom, akkor tudom, hogy neki még kell egy kis alvás, és nem mentem volna el a nagyobbakkal. Ez így alakult sajnos ...

Viszont Zora babát is megcsodáltuk, a hatalmas szemeivel együtt, csak szegényke nyűgös, sírós volt :( Ami nem csoda, hisz front front volt, nem otthon volt és egy hadseregnyien vettük körül ...aztán a leányzó másnapra sokkal jobb formában volt :) már csak mosolygott.

Vasárnap délelőtt én elmentem a gyerekekkel az állatkertbe. Az elején nem a legjobb volt az idő, elég hűvös volt és a felhők jöttek-mentek, neki is eredt 2-szer jobban ... először épp a benti játszótéren voltam velük,  a második kisebb zutty viszont elért, de nem tartott csak pár percig. Nem csak ennyien voltunk azonban, gimis osztálytársammal volt megbeszélve egy találka. Vagyis vele, a férjével és a 4 gyerkőcével. Persze ennyi gyerek mellett érdemben nem lehet nagyon beszélgetni, és időben is csúsztunk, mert én 9-re az állatkertben voltam velük, ők viszont fél 11-re értek csak oda (Zalaegerszegről), én pedig 3/4 12-kor indultam velük, de így is fél 2 volt, mire elindultunk haza. Csodálom, hogy Peti ilyen jól bírta. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy találkoztunk velük.

 Persze az állatkertet így sem tudtuk végigjárni, de most nem is akartam. eddig ez volt a cél, de beláttam, jobb, ha nem látunk mindent, de nyugiban, jól érezzük magunkat, mint folyamatosan sürgetve loholunk egyik helyről a másikra. Jó volt ez így, a gyerekeknek is tetszett. Sorban, ezeket láttuk: láma, axis szarvasok, játszótér (ahol pihentünk kicsit, hintáztak, miegyebek), mókusmajmok, gyűrűsfarkú makik, medvék, kicsi kenguruk (fajtára nem emlékszem), mosómedve, vízi madarak, kígyók, tengerimalacok, benti játszótér, ahol megint sokat időztünk. Ezután találkoztunk Vandáékkal, és a szavannai terület felé vettük az irányt, így láttunk még zsiráfot, orrszarvút, zebrákat, púpútevét, dromedárt, simogattak a gyerekek kecskéket és barna mittudoménmiket, végül megnéztük a majmokat. Majd indultunk vissza a kocsihoz, mert 3/4 12 volt, és hazaindulás előtt még ebédelni akartunk, ill a kis unokatesóékkal is szerettünk volna találkozni egy picike időre.

Fél 2-kor indultunk haza, 3-re érkeztünk meg. Hazafele megint Siófok volt a választó: addig mind2 kisebb aludt, ott viszont felébredtek ...

Kirándulás szép volt, jó volt, őszi szünetben lehet ismétlés lesz. Vagy valami hasonló :)

Fogzás

Épp a legrosszabbkor, az iskolakezdéskor jönnek, de gondoltam én, hogy az elmúlt pár hónap nyuginak, ami fogzás terén volt, valamikor meglesz a böjtje. Úgy néz ki, ennek most jött el az ideje.
Rettentő régen, 7,5 hónapja bújt ki Pepcsinek a 8. foga, azóta pedig semmi mozgolódás nem volt e téren.
Január 17. pontosan. Most pedig augusztus 31. van. Ez a dátum azonban még változni fog, hisz még nem bújt ki egy új sem, de nem adok rá túl sok időt.
A múltkoriban már gondoltam rá, hogy ideje lenne újaknak jönni, de ma világosodtam meg: ez most be fog következni.
Tegnap este, alig aludt tán 10 percet Peti, éktelen sírásba kezdett. Szerintem nem is volt ébren, csak sírt, sírt. Cirógattam, csitítgattam, kérdeztem, mi a baj (mintha tudna válaszolni ...), de nem sikerült elhallgattatni. Nem akartam megszoptatni, hisz anélkül is meg kellene nyugodnia. Végül ölbe vettem, így lassan abbahagyta a sírást és elaludt. Próbáltam letenni, de nem aludt még elég mélyen, így újra felsírt, de ekkor le tudtam vele feküdni, mellkasomra tettem, így elaludt. Pár perc múlva már le is tudtam tenni, és aludt rendesen, nem volt több sírás, bár ébredni ébredt éjszaka, de azt amúgy is szokott.
Nem tudtam, mire véljem ezt a sírást, egészen ma délutánig.
Délelőtt Pepcsi a mamával volt, mert mi bementünk Tabra cipészhez, turkiba, így nekem nem tűnhetett fel, de miután hazaértem az iskolától, és megetettem, rögtön észrevettem, hogy nagyon matat a szájában. Rágcsálta az ínyével az ujját. Nem szokta, íyg furcsa volt, aztán később kiderült, hogy délelőtt is csinálta ezt már.
A nap folyamán többször is kakilt, hígat, büdit, ami szintén lehet a fogzás miatt. Egyébként egyszer szokott.
Délután, amikor felvettem, melegnek éreztem, így mikor hazaértünk, megmértem a lázát. 38,3 volt negyed 6-kor. Nem akartam neki gyógyszert adni, vártam kicsit. Amikor újramértem, 38,0 volt a hője. Gondoltam elég lesz, és jobb lesz, ha este fürdés után, lefekvés előtt kap majd gyógyszert. Ekkor is 38,0 volt, tehát nem éktelen magas, és nagyon egyenletes, emiatt azt szintén a fogzásnak tulajdonítom. Kapott nurofent, a láz mellett biztosan fáj is a kis ínye.
Úgy néztem - már amennyire be tudtam furakodni a szájába,- hogy 3 foga jön.
A bal alsó 4-es, a bal felső 3-as és a jobb felső 3-as.
 A felsők nagyon fehérednek, a jobb oldalit talán egy lehelletnyi tartja, hogy nincs áttörve. A alsónál pedig az ínye van nagyon megdagadva.
Halmozza az élvezeteket a drága ...
Remélem, hamar kibújnak, nem szenvedtetik szegényt túl sokáig.

Patca más felosztásban :)

Meg lett ígérve a fiúknak, hogy idén még egyszer elmegyünk Patcára. A mikor volt csak kérdéses. Szerettük volna, ha a gyerekek keresztszülei is el tudnak jönni Zsombival, de sajnos nekik olyan zsúfoltak voltak a hétvégéig, hogy nem találtunk közös időpontot. Mivel azonban Petit nem akartam vinni, így Zsombi befért volna hozzánk, kedve is lett volna, de büntetésből nem engedték el.
Zsolti lába is gipszbe került időközben, így ő is kikerült a listából. Egyedül viszont nem akartam menni velük, így az Anitát kérdeztem meg, hogy lenne-e kedve eljönni velünk. Igent mondott, és abban egyeztünk meg, hogy mivel van egy szabad helyünk, így a Lacikát is elvisszük.
Nem tudok igazából semmi újat írni, csak azt amit eddig is: kötélpálya, kiszolgált járművek, csúszdapark, játszóház. Persze nagyon tetszett a gyerekeknek, és megvallom, nekem is. Könnyebbség volt, hogy nem kellett Pepcsire figyelni és valakinek mindig őrizni, de persze ő is jól érezte volna magát, nem erről van szó, csak akkor egy felnőtt mellé van rendelve. Így viszont mindenki szabad volt, már ami a csúszdaparkot és a játszóházat illeti. Beltérben van, gyerekeknek el lett mondva, hogy ki nem mehetnek abból a helységből, és mivel cipőben nem lehet bent lenni, csak zokniban, így nem lett volna olyan egyszerű a lelépés sem :)
Mindenki mehetett arra a csúszdára, amire szeretett volna, egyedül Saminak volt egy tiltás: ő nem mehetett a nagy piros hirtelencsúszdára.
Máténak az volt a kedvence, a legmagasabbról is örömmel vetette magát a mélybe. Én előzőleg csak a kék labdáson csúsztam (a félelmetesebbek körül). Most is azzal kezdtem, és megállapítottam, hogy nekem ez bőven elég, de aztán hosszas tanakodás és bátorsággyűjtés után csak le mertem csúszni a kisebb hirtelencsúszdán. Ami nem véletlenül viseli a hirtelencsúszda nevet. A tanya honlapja szerint 4,5 méter magasról indul, de a tetején ülve legalább 6-7 méternek tűnik. Kiülsz a padkára a csúszda tetején, és lóg a lábad a mélybe. Rá kellene szánni magad, hogy leugorj a semmibe. Ahol bajod nem lehet, mert a végén már ívesebb lesz, de szabályosan zuhansz. Szabadesésben vagy pár másodpercig ...
De rászántam magam, és mint mindenben itt is az első előtt kell a legnagyobb levegő, utána már könnyebben ülsz oda. Nagy levegő még utána is kell, de már nem teljesen ismeretlen a dolog, még ha ijesztő is marad kicsit.
Aztán vettem a bátorságot, és a nagyobbról is lecsúsztam, ami 6,5 méteresnek van titulálva. Mondanom sem kell, ez is magasabbnak tűnik. Na nem alulról, onnan ok., de fentről, láblógatva ... hmmm. Nem is kell mondanom, nem én voltam az egyetlen anyuka, aki hezitált ... de mint ahogy a többiek, én sem hagyhattam, hogy a gyerekem bátrabb legyen nálam ...még a végén azt gondolná, anya gyáva nyuszi. De nem :)
Szóval a gyerekeknek nem volt nagy újdonság a tanyán (kivéve a pár hetes picurka mangalicamalackákat), csak élvezték a jól megszokott játékokat, lehetőségeket. Szórakoztak és jól érezték magukat. Persze ugyanez rólam is elmondható, csak nekem pluszban volt pár új élmény is.
Kipróbáltuk a Lacival a felnőtteknek való hálós játszóházat is, szuper volt az is! A gyerekek is többet voltak a nekik valóban ... épp ezért a gokart ki is maradt: úgy kiizzadtak, az én pólóm is tiszta nyirkos volt, a kupámban a hajam is, a szél viszont nagyon fújt, közeledett a vihar, így eltoltuk a gokartozást legközelebbre .. őszi szünetre, amikor reméljük, a Zsombiék is tudnak jönni velünk, és ők is végre megismerhetik a Katica tanyát annak minden szórakozási lehetőségével :)
Fényképezés elmaradt gép hiányában ... majd legközelebb.

Augusztus végi orgona

Tényleg megkergült az időjárás. És ez magával hozta a növények megkergülését is.
Egyszerűen nem tudom másra fogni, nem találok magyarázatot rá: orgona virágzás augusztusban.
Igaz, hogy idén elég korán nyílt az orgona, anyák napjára már el is virágzott, tehát április végén tündökölt. Imádom ... és olyan jó volt beszippantani az illatát most is. Csak fura.
Múlt héten egyik reggel- amikor a gyerekeket vittem az oviba- tűnt fel, hogy az utcánkban az egyik kerítés mellett, egy kisebb bokron virágzik valami. Halványlila, szép nagy fejű, sok apró virágból. Néztem, és már akkor orgonára gondoltam, csak furcsállottam, hogy most nyílik????
Aztán hazafele megbizonyosodtam róla. Ketten voltunk Pepcsivel, nem siettem, így nézegettem, és egy kicsit törtem belőle. Megszagoltam. Hamisítatlan orgona volt. Persze akkor a virágot is tökéletesen láttam, de ilyen csodát nem megszagolni igazi vétek lett volna :)
Vacilláltam, hogy vajon miért lehet ez? A növény kb. fele el volt száradva. Arra jutottam, hogy talán a nagy júliusi kánikulában eléggé kiszáradt, majd most, amikor nincs 40 fok hetekig, kicsit magához tért ... elkezdett rügyezni, hajtani, mint tavasszal, és friss virágot is hozott.
Persze lehet, hogy ez butaság, de jobb nem jutott eszembe. Mert nem egy-egy virágzat volt, hanem sok azon a kicsi fán ...

Mindig történik valami ...

Vasárnap tartógipszet kapott Zsolti a lábára: térdficam volt a diagnózis.
Ma kellett visszavinni kontrollra. Gondoltam, ha sem törés, se repedés, akkor ma leveszik a gipszet, pár napig még pihentetnie kell, de aztán minden megy tövább a megszokott kerékvágásban.
Tévedtem ...
Elindultunk korán, a gyerekeket kiraktuk az oviban, Pepcsi maradt a mamánál. 9-re fent is voltunk. vártunk, vártunk, rettentő sokat. 1 doki volt, aki 2-szer is elment egy órára műteni ...
Nem akarom részletezni, mérgelődtem eleget, volt ezzel így más is, mert az egy dolog, hogy akit a mentő bevisz, azt előre veszik, de hogy olyanok is bőven voltak, akiknek nem volt nagyobb bajuk, mint nekünk, mégis jóval előbb bekerültek, az bizony bosszantó ...
Közben én meglátogattam a Lacit, elugrottam a tescoba, játékboltot kerestem és vártam, vártam, vártam vele együtt.
1 óra elmúlt mire behívták. Levágták róla a gipszet, megvizsgálta a doki, aztán jött ki. Én azt hittem végzett, de aztán mondta, hogy még a gipszelőbe kell mennie ... újabb gipszet kap, aminek 3 hétig kell a lábán lennie. Hááát, nem gondoltam volna, hogy ez így fog alakulni, hisz csak egy ficam ... de nem tartanak rendesen a szalagok, ezért a doki a gipsz mellett döntött.
Ez most nagyon, de nagyon nem hiányzott, így iskolakezdés előtt másfél héttel ...

Ovis szünet, nyár

Júniusban, amikor kiderült, hogy nem mehetnek nyáron a gyerekek, nagyon fel voltam háborodva. Aztán abban maradtunk, hogy vihetem őket, amikor az apjuk éjszakás.
Bevallom őszintén, tartottam tőle, mi lesz, hogyan fognak telni a napjaink, hisz akkor még Peti 2-szer aludt, az ő elalvásához csend kell, de a 2 fiú együtt nemigen tud csendben lenni.
Most már egyáltalán nem bánom, hogy itthon voltak, bár a napi 4 óra jó lett volna nekik az oviban is.
Sami nagyon sokat ment a mamához, az elején, amíg Pepcsi délelőtt is aludt, rendszerint azért volt csend, mert Sami átvonult a mamához. Máté meg a tv-t nézte addig. Vagyis bevallom, nem csak addig, és ez az egyetlen pont, ami miatt jobb lett volna az ovi. Samit egyáltalán nem érdekli a tv, néhanapján ül le egy-egy mesére, de abszolút nem jellemző, viszont Máté akár egész nap is elülne előtte. persze játszott is, főleg délután, vagy ha Laci a mamánál volt- aminek viszont én nem örültem. sajnos nem a legjobb hatással van Mátéra (Samira sem), de ezt nem szeretném részletezni újra.
Aztán amikor Peti csak egyet aludt, szabadok lettek a délelőttök, így nem kellett túl korán és sietve menni a boltba. Az iskolánál is voltunk többször, ahol szívesen építettek, de programokra is mentünk velük. Falunak, Balcsi többször, búcsú, Patca, Budapest, szülinapok.
Persze volt, hogy kihúzták a gyufát, vagy épp anya nem bírta már cérnával, de nem volt olyan vészes.
Társaság is volt a nyáron sokszor, a szomszédba jöttek nyaralni Szegedről gyerekek, Mátéval egyidős Berci, Samuval egyidős Marci. Összesen 5 hetet voltak, bár abból egy hétig voltak vendégeik, akkor nem mentek hozzájuk a fiaim.
De voltak náluk sokszor, ők is nálunk, volt közös foci, fogócska, bújócska, szaladgálás, társas, autózás, rajzolás, szalonnasütés és grillezés is.
Tavaly is voltak, igaz, kevesebbet, akkor is jól érezték magukat a fiúk, de idén még közelebb kerültek egymáshoz. Máté télen is emlegette Bercit, várta, hogy jöjjenek, és amikor elbúcsúztunk tőlük a héten, ezt mondta Bercinek: Nem is mondtam még, de egész nyáron jól éreztem magam veled!
Aztán meg azt mondta, hogy összetörik a szívét, amiért elmennek.
Szomorú volt, de aztán lelkesen megegyeztek, hogy jövőre találkoznak újra!

Éjszaka

A tegnapi fárasztó nap után sajnos nem egészen úgy sikerült az éjszaka, ahogy szerettem volna. Még fent voltam, amikor Pepcsi felsírt, forgolódott egy csomót, alig kapott levegőt, úgy el volt dugulva z orra, de végül magától visszaaludt.
Ez megismétlődött éjszaka többször, de a pár napja szokásos hajnali 5 körüli egyszeri szopizása helyett 3* szopizott, ami egyébként nem tűnt volna olyan soknak, ha nem szoktam volna meg az egyszeri ébredést. na meg persze amikor ő forgolódott, én akkor is fent voltam ...
Meleg is volt a drága, de nem annyira, hogy lázat mérjek neki. Túl macerás lett volna. Persze most még alszik, én meg nem tudtam visszaaludni a fél 7-es szopi után ... Most már nem éreztem melegnek sem, remélem, csak ennyi volt, most nagyon nem hiányzik (persze semmikor), hogy ő meg lebetegedjen.
Gondolkoztam, hol, mikor fázhatott meg ... a hajnalok elég hűvösek, valamelyik nap már fél 8 körül kint mászott, lehet az nem tett jót neki, vagy az éjszakai nyitott ablak. Pedig most már félig lehúzott redőny mellett alszunk, és az ablak csak bukón nyitható ... de a kis gazember mindig kitakarózik, akármekkora takaróval takarom be.

Fárasztó hétvége

Ahogy altattam ma este Petit, úgy éreztem, milyen jó végre nyugodtan leülni. Kicsit sok volt ez a hétvége, és még nincs vége ...
Az egész tegnap reggel kezdődött, de előzmény volt már hét elején is. Ugyanis akkor mondtam először a Zsoltinak, hogy nézzen körül, biztosan minden van-e a hétvégére tervezett garázsépításhez.
Le lettem hurrogva, hogy minek nézegesse, minden van, elég lesz: cement, mész, homok, tégla. Ennyi. A téglát csütörtökön hátrahordták, hogy kéznél legyen, de kb. ennyi is volt az előkészület a gazok kihúzásán túl ...
Férfiak ... mégis minden az utolsó pillanatra kell hagyni? Nem akartam, hogy megint az legyen, hogy szombat délután -amikor már bezár a tüzép- jusson eszébe, hogy ez sincs, meg az sincs.
A péntekünket megzavarta kissé, hogy elkészült a laptop, fel kellett menni érte Siófokra, és ha már mentünk, egy Balcsit is beterveztünk a nagyobbakkal. De ha előre gondolkodik, akkor ekkor be is szerezhettük volna a mégiscsak hiányzó dolgokat.
Mert szombat reggel bizony kiderült, hogy van, ami kellene, de nincs. Persze először megnézték az andocsi tüzépen, de ott nem kaptak.
A legnagyobb gond ekkor azonban még nem ez, hanem a betonkeverő hiánya volt. De tényleg, miért kell mindent az utolsó pillanatra hagyni???
Szóval ott voltunk szombat reggel betonkeverő nélkül. Mert az igaz, hogy a szomszéd, akitől mindig kölcsön szoktuk kérni, most nem tudta odaadni, de még pénteken lebeszélt Zsolti egy másikat, csak az messzebb volt, és fuvaros hozta volna le a szomszédba levő fuvarral együtt. Csak éppen a 8-ra ígért fuvar elmaradt, mert elment a srác Toponárra ... tervezhet egyébként az emebr, ha a másik, akire rá van szorulva, keresztbe tesz ...
A rokonnak, akinek pedig platós autója van, már ivott egy pálinkát ...
Aztán eszembe jutott, hogy meg kellene kérdezni a másik szomszédot, hisz nekik is áll az udvarban egy betonkeverő. És milyen jó, hogy ez eszembe jutott, nem is tudom, mi lett volna, ha nem.
Fiúkat ott hagyva elindultam Petivel Tabra, a tüzépre, hogy megvegyem a hiányzó kátránypapírt -vagy mifenét, és a biztonság kedvéért vettem 4 zsák cementet is, hisz ha most nem is kell, a betonozáshoz feltétlen.
Pepcsi elaludt a kocsiban, nem is ébredt fel amíg vásároltam, és egy automatához is beugrottam pénzt levenni. Hazáig aludt, amivel természetesen kissé felborította a napot, hisz egy ideje csak egyet alszik.
Mire hazaértünk, mát folyt a munka, igaz, kisebb gikszer akadt előtte: eltört a betonkeverő tartórúdja, és heggeszteni kellett.
Miért is menne minden egyszerűen?
Innetől kezdve viszonylag nyugi volt, a fiúk (Zsolti, öcsém, Józsi) dolgoztak, Máté, Sami a Vera mama és az otthon között ingajáratban, én meg Petivel felmentem anyuékhoz, hogy nyugodtan tudjon aludni. Ebédet vittem a munkásoknak, akik fél 6-ig dolgoztak. Zsolti ezután focizni ment, vitte Samit is. Azt beszéltük meg, hogy legkésőbb 3/4 8-ra hazaérnek. Negyed 9 lett belőle, de nem is ez a lényeg, hanem hogy Zsolti bicegve jött ...kiment a térde, nagyon fájt neki. Éjszaka nem is nagyon aludt, jegelte, és fájdalomcsillapítót is kapott.
Gondoltam, majd felviszem a dokihoz. De hogy lesz így befejezve a garázs falazása? Tamás reggel jött fél 8-ra, de ki segít neki? Zsolti lett volna, de ő kiesett. Én úgy tudtam, hogy jön a kománk, de Zs. csak poénból mondta ... marha jó poén ...
Úgyhogy a ma reggelem rohanással telt: először segítséget kellett kerítenem. Bundi lett az áldozat, millió hála neki ezért, hisz bulizott előtte este, és dolga is lett volna.
Nekiálltak a fiúk, én meg felvittem Zsoltit a dokihoz, aki kórházi balesetit mondott. Hurrá ... Gondolkoztam: ott bizony sokat kell várni ... ha viszem Petit, mi a francot csinálok vele addig, viszont tudna aludni hazafele az autóban. HA meg nem viszem, és túl sokáig kell várni, akkor hogyan fog elaludni? Megoldás: nem én viszem, megkérjük a komát, lenne-e kedves elvinni. Igent mondott - bár nekik is kissé zűrös napjuk volt, épp szült az Ági -komaasszony tesója (Boldizsár 3960 gr, 58 cm-császár).
Innen kicsit nyugisabb volt az én napom, amíg haza nem mentünk anyuéktól fél 4-kor.
Zsolti már otthon volt, kificamodott a térde, tartógipsszel a lábán, nem mehet vele, feküdjön. Szerdán kell visszavinni ... marha jó, épp a lehető legrosszabbkor.
Fiúk végeztek kb fél 6-kor, viszont én nekiállhattam pakolni: tégladarabokat összeszedni, ablaküvegeket feltenni, játékokat összeszedni. Még jó, hogy a mama figyelt a gyerekekre.
Fürdetés, vacsora, altatás. Most már alszanak, én meg fáradtan ülök itt, de mindjárt fekszem én is.
Persze a héten biztosan nem tud dolgozni menni a Zsolti, gyerekeket viszont viszem az oviba, hisz nekem is készülődnöm kell a tanévkezdésre ... nagyon nem hiányzott, hogy egy negyedik gyereknek ugráljak most, na meg persze a legfontosabb, hogy így bizony nem tudni, mikor kerül tető a garázsra ...
Holnap meló nem lesz, viszont jönnek unokatesómék 2 gyerkőccel. Ami jó, mert rég találkozunk, de most olyan fáradt vagyok ... de holnapra összegyűjtöm a tartalékaimat :)

Nagyasszonyi búcsú

Augusztus 15. Hivatalosan ekkor van az andocsi főbúcsú, a Mária neve napi búcsú. Ez a nap idén szerdára esett, így előtte vasárnap, 12-én volt megtartva.
Mint minden gyereknek, az én gyerekeimnek is a búcsú szó a bazárt jelenti, ahol biztosan kap valamit, ha csak apróságot is, ami ugyan nem minőségi, de el lehet róla mondani, hogy a búcsúban kaptam :)
Az én fiaim a falunap óta nagyon várják a búcsút, a pontos napot körhintarajzzal kellet jelölni a havi naptárban, hogy pontosan számon tudják tartani, hogy mennyit kell még aludni, vagy hány szódásautó jön addig, ill. ikszelni lehessen a már eltelt napokat :)
Falunapon a lógós körhintán ültek, és szerettek volna járműves ringlisre is felszállni, de megegyeztünk, hogy nem lehet annyira, mert az rengeteg pénz, de majd a búcsúban felülhetnek rá. Ez volt az első ok, amiért várták.
A második a pezcukor-adagoló volt, amit a búcsú előtt kb. 2 héttel láttak a boltban, és bejelentették, hogy ők ilyet kérnek a búcsúban. Persze olyat ott nem lehet kapni, ezért megvettük akkor a boltban, és megbeszéltük, hogy anya elteszi, és a búcsú napján majd megkapják. Olcsón megússzuk ennyivel a búcsút, gondoltam.
Persze a napján a déditől mindegyik kapott egy ezrest, hogy abból vegyenek búcsúfiát, így a ringlisen és a pezcukor-adagolón túl Pepcsi kapott egy kis labdát, Sami egy trakit választott, Máté pedig egy 4 db.os bayblade-t kért, ami ugyan nem eredeti, de a célnak rövid ideig megfelel (mert nem olyan tartós).
A járműves körhintázás elmaradt, mert nem volt, de felültek a hosszú láncos ringlisre, igaz, a képeken elnézve Máté unott képét, lehet, hogy neki nem kellett volna :) Sami viszont rettentően élvezte, integetett, kacagott, kurjongatott. Bátyus levitte őket fagyizni és egy hatalmas dinnyét is vetettek vele hazafele menet.
Úgyhogy bár több felé elosztva, de mégsem volt olyan olcsón megúszott búcsú. A szentmisére én lenéztem Petivel (jó idő esetén a templomkertben tartják), de Pepcsi már nyűgös, álmos, éhes volt, így nem maradtam sokáig. Nagyok a bátyussal fagyiztak ezidő alatt, így a Marika mama többet láthatott a miséből.
Persze már most tudják, hogy a legközelebbi búcsún ki mit szeretne majd bezsebelni ... de reménykedem, hogy addigra elfelejtik.

Egy kis szabadság

Múlt héten elhatároztam, hogy amikor Zsoltinak leállása lesz, egy nap elmegyek Kaposvárra turizni. Gyerekekkel ez őrült vállalkozás lenne, viszont mást nem nagyon akartam venni, hisz előtte bevásároltunk, így sajnáltam volna benzinre a pénzt, így kitaláltam, hogy a korai, fél 7-es busszal elmegyek, és a délivel (ami délben van nálunk) hazajövök. Így Pepcsi altatására már itthon leszek, délelőtt pedig elütik az időt a mamával és az apjukkal. És mivel van egy pecsételős papírom, ami pedagógusigazolvánnyal együtt 50 %-os utazásra jogosít, így olcsó nem is úsztam :)
Klassz kis terv volt. Így esett:
Fél 6-ra húztam fel az órát, persze ha megyek valahova, nem alszom jól előtte éjszaka, így a csörgést nem vártam meg. Pepcsit megmocorgattam, hogy ébredjen fel kicsit, aztán megszoptattam, és így ő aludt tovább. Erre azért volt szükség, mert 6 körül szokott ébredni, de ha nem szopizik, akkor nem tudták volna visszaaltatni, így viszont aludt negyed 8-ig. 3/4 6 után elindultam, bár a busz csak fél 7-kor jön, mi meg kb 10 percre lakunk, nem akartam otthon ténferegni, miután elkészültem. Bementem a fornettibe, vettem egy kis harapnivalót, meg is ettem, eztán vettem egy újságot a buszra. Igaz, odafele nem olvastam belőle, mert a dadusnéni mellé ültem, és beszélgettünk, de hazafele áttanulmányoztam.
Nem kellett sokat várnom, jött is a busz. Fél 8-ra már Kaposváron voltam, ekkor viszont lődörögtem egy darabig, mert az üzletek többsége csak 9-kor nyit. Megnézetem, hogy a boltok, ahova menni akartam mikor nyitnak, és már 8 óra is lett, így első úticélom felé vettem az irányt, irány a dm.
Vettem pár dolgot, és tanulmányoztam a mosódiót, mert úgy döntöttem, nem veszek több mosószert, hanem kipróbálom a mosódiót -ez még várat magára, igaz, azóta beszereztem, de pár mosásra elég még a mosószer, addig azt használom.
Dm után olvastam egy kicsit a padon, aztán elszaladtam egy hobbyboltba, képkereteket szerettem volna venni, de nem volt olyan, amilyen nekem kellett volna, így egy két falapot vettem, konyhadekoráláshoz dekupázshoz.   (el is készültek, jók lettek :))
Ezután mentem a turiba (még jó, hogy mindegyik a város központjában van, közel egymáshoz). Válogattam, próbáltam, és végül és felsővel lettem csak gazdagabb itt, ill. vettem még a fiúknak zokni és szandált Saminak. És túrtam egy nagyon klassz clarks bőrcipőt Petinek. Nagyon keveset lehetett használva, egy kopás sincs rajt, és ezeket olyan hamar kinövik a gyerekek.
Aztán mentem a 11 után induló buszra.
Pepcsit még ébren találtam, de ahogy szopizott, már aludt is, aztán Samit is elnyomta az álom.
Ez volt az első teljesen egyedüli vásárlásom, amit gyerekek nélkül intéztem. Igazi kikapcsolódás volt ez az alig több, mint 6 óra :) Egy szusszanás jópár év óta ...

Joghurtfaló kis totyogó

Péterről van szó. És akkor szépen sorban a magyarázat:
Kb. 2 hete fedezte fel magának a gyümölcsjoghurtot, mint isteni eledelt, amiből talán 10-et is meg tudna enni egy nap, és azt is elképzelhetőnek tartom, hogy csak azon is elélne egész nap. Persze nem kap annyit, amennyit szeretne, a 4-nél húztam meg a határt egy nap, bár azt is sokallom kissé. De mit tegyek, imádja ... Ki tudja fejezni az akaratát, eléri célját, mert ha kitalálta, hogy ő bizony joghurtot szeretne enni, akkor fogja magát, a hűtő elé áll, és üti, közben meg mondja a magáét. Ha nem ér célt, akkor átmegy a szekrényhez, ahol a kis kanalai vannak, és mutogat felfelé :)
A joghurt mellett lehet krémtúró vagy éppen tejföl, azt is megeszi. Lényeg, hogy tégelyes legyen, és a hűtőből kelljen elővenni. Aztán ha megkaparintotta, akkor egy kanál az ő kezébe, egy az etetőébe, és indulhat az evészet. Szerencse, hogy nem akar még egyedül enni, beéri azzal, hogy kanál van a kezében.
A második: totyogó. Az lett, így 16 hónaposan. Kezdtem már aggódni, hisz egyik sem indult el korán, de ennyi idősen már mind2 nagyobb totyogott. Mint mindegyik, ő is imád mászni, kezeit fogva sétáltatgatni pedig nem voltam hajlandó. Igaz, a mama megtette jópárszor, de én semmi értelmét nem látom, hisz nem fejlődik az egyensúlyérzéke, csak annyi történik, hogy azt tudja, hogy a lábait egymás elé kell raknia.
Egy hete kb már észrevehető volt, hogy valami alakul, mert kapaszkodva szekrény mellett már egész fürge volt, aztán lépett egyet-kettőt, majd pár napra rá többet és többet. Most már 2-3 métert is megtesz kapaszkodás nélkül, maga indul el, nem csak ha hívják, de nem zavarja különösebben,, de akkor vagy mászik tovább, vagy ha tud hol kapaszkodni, akkor feláll és megy tovább. Egyszer megmutatta azt is, hogy fel tud állni kapaszkodás nélkül, bár igaz, hogy tottyanás lett a vége, de az udvaron, hepehupás talajon történt..
Járássegítőt is talált magának: tolta a kisszéket, a dobozt, a bébitaxit, a nagy tűzoltóautót, a trakit ... most pedig már egy kisujjat fogva is nagyon szeret sétálni, és ha akar valamit, jön, megfogja a kezem, és húz, hogy menjek vele.
Mondani nem mond sokmindent, de idővel ez is változik majd :)  ana -anya, ezt már régebb óta mondja. mama, baba, dádá, né -nézd, ha mutat valamit, dob és persze "nem". Ennyi a szókincse egyelőre.
A fiúk Patcai kirándulása óta egyet alszik egy nap, bár párszor előfordult, hogy bealudt délelőtt, majd délután is aludt egyet, de nem ez a jellemző. Így viszont könnyebben és hamarabb elalszik délben és este is, igaz, szopi közben. Kicsit tartok tőle, mi lesz 2 hét múlva, amikor elkezdődik az iskola, és egy nap biztosan lesz 5. órám, ami azt jelenti, hogy nem érek haza délre, csak kb. 1-re. 2 lehetősége van: vagy megvár, de szerintem nem bírja ki, vagy elalszik a mamával. Reménykedem, hogy a 2. lehetőséget választja majd.
A mamával egyébként elég sokat van, az utóbbi egy hónapban többször a mamára lett bízva egy egész délelőttre vagy délutánra, hisz tényleg mindjárt szeptember lesz, anya pedig megy dolgozni. Semmi probléma nem szokott lenni, nagyon jól elvan a mamával.
Igazi kis zsivány ő is, szerintem olyan életrevaló kis lurkó lesz, olyan kis zsivány, mint a Samci, viszont a kinézete tiszta Máté. Sokszor van, hogy ránézek, és annyira, de annyira Mátét látom. Hihetetlen. Gyönyörű, imádnivaló kis gombóc, aki még nagyon jól tűri azt a rengeteg puszit, amit anyától/Mátétól/Samitól kap egy nap. (Apa nem puszilgatós)

Gép nélkül

Múltkoriban Máté játszott a laptopon, aztán kivette a lemezt, és amikor a másikat tette bele, már nem olvasta be a gép.
Ami most nem volt különösebben probléma, de 2 hónap van vissza a jótállásból, így Zsolti visszavitte a Tescoba, ahol vettük. Igaz, kissé macerás volt, vagy 2 órát egyezkedett a Zsolti, hogy egyáltalán átvegyék, pedig ő előtte felhívta a Packard Bell központját, ahol azt mondták neki, hogy vagy visszaviszi a vásárlás helyszínére, vagy futárral elküldeti Brnoba, a szervizközpontba.
Nem akarták átvenni, de aztán mégiscsak, aztán utánajártak, hogy mi a teendőjük, és elküldték a központba. 2-án vitte be Zsolti, 6-án küldték el, 16-án telefonáltak, hogy elkészült. Végre!
Úgyhogy tegnap összecihelődtünk, és elmentünk a laptopért, utána pedig beiktattunk egy Balcsit a gyerekekkel. A nagyobbakkal, mert Pepcsit a mamával hagytuk.
Á, a víz eléggé hideg volt elsőre, de aztán már kellemes, de túl sokáig nem lehet bent lenni már, mert bár meleg volt, mégsincs olyan ereje a napnak, és reggel is nehezebben melegszik a levegő.
Fürödtünk egyet, aztán ettünk egy lángost - amit így utólag bár ne tettünk volna ... Samit éjjel meghányatta, nekem is nagyon fájt a gyomrom, hasmenésünk lett, bár nem az extradurva fajta. Nem tudom, másra fogni, mint a lángosra, vagy az olajára ... bár Máté kimaradt a buliból, pedig ő is evett.
A laptop nélküliség egyébként nem a legjobbkor jött, tanmeneteket kellett volna szerkesztenem, de megoldottam, levittem az öcsém gépét, ő igen keveset használja, így el is készültem, már csak egy kis ének-es finomítás kell.
Meg persze elmaradtam a bloggal is, pedig történtek dolgok, de igyekszem pótolni.

Sami és a virágok

Már tavasz óta, mióta az első tulipánok kinyíltak, Sami rendszeresen hordja nekem a virágokat a mamától hazafele jövet. Nem mondom, hogy mindig, amikor onnan jön haza, mert az naponta többször is előfordul. Azt sem mondhatom, hogy minden nap, de bizony nagyon gyakran.
A héten egy hatalmas tő büdöskével jelent meg :) Le is fényképeztem, nagyon édes volt. Leggyakrabban a mamánál szerzi a virágokat, de kunyerált már máshonnan is, sőt, a tulipánokat a 3. szomszéd kerítésén benyúlva tépte le. Hiába mondtuk neki, hogy nem szabad, ne szedje le, vagy hogy a mamánál is van, hozzon onnan, nem hallgatott ránk.
Annyi azonban biztos, hogyha ezt a jó szokását a későbbiekben is megtartja, a barátnői, majd a felesége nagyon és sokszor fog örülni :D

85 éves dédi

Megint július 26, megint dédi szülinap. Immár a 85.
Persze a Király mamának megint csak az volt a kívánsága, hogy együtt láthassa a 8 dédunokáját. Ugyanúgy, mint tavaly. És tavalyelőtt.
Nem nagy kívánság, bőven teljesíthető, mégis nagy öröm a dédinek.
Szóval idén is összegyűltünk a nagynénémnél, ahol a dédi is lakik, hogy együtt köszönthessük a szülinapján.
Persze ahol ennyi gyerek van, ott nem mindig zajlik zökkenőmentesen a buli ... most épp Helka duzzogott a dédivel közös kép előtt, így ő le is maradt róla, de később,. amikor nagy nehezen kimerészkedett a rejtekhelyéről, csináltam olyan képet, ahol a dédin kívül mind a 8 dédunoka rajt van. Tavalyi kép is kint díszeleg a falon, bár tény, hogy jobban sikerült, mint az idei, köszönhetően a tavalyi jó időnek, ami engedélyezte az udvaron történő ünneplést, ami idén nem jött össze, és így a házban rekedtünk.
Érdekes egyébként, mert Helka duzzogásán kívül nem volt semmilyen zökkenő, igazából hangos szó sem ... hurrá.
Köszöntötték a dédit virággal, jelképes ajándékkal, tortával .. amit nagy lelkesen körbe is álltak a kis éhenkórászok.
Aztán a végén, hogy is lehetne elköszönni, mit is lehetne gy 85 éves mamának kívánni: Találkozzunk jövőre ugyanitt! -egészségben. Úgy legyen!
Dédinél készült képek itt

Névnapi buli

Szülinapi buliba szoktunk menni a fiúkkal, névnap ez volt az első (persze Zsombit a névnapján is szoktuk köszönteni, de barátokat nem).
Kristófnak viszont télen van a  szülinapja, de meghívott vendég volt nálunk, és a Bálintnál is, ezért az anyukájáék úgy döntöttek, hogy névnapi bulit tartanak neki, ugyanúgy, mint egy szülinapit, mert a névnapja júl. 25-én van. Mégis más egy nyári és egy téli buli. Nem is tudom, hogyan lehet ennyi idős örökmozgó gyerekeket zárt térben tartani - pedig lehet, de nekem ez nagyon nagy nehézséget okozna, sokkal könnyebb egy nyári, kinti, bográcsozós bulit összehozni nekik, ahol szaladgálhatnak kedvükre.
Sok kispajtás nem volt (6 kisgyerek + 2 15 hós), de így is nagyon jól elvoltak. Játszottak a teraszon felállított játszószőnyegen, fogócskáztak, fociztak, ettek. Sami pedig lecsapott egy járgányra, amit nagy sírás közepette adott csak át másnak, és ha szabadon találta, rögtön ráugrott.
Kaptak finom pizzát, volt halászlé, süti és jégkrém is.
Ez után a zsúr után úgy gondolom, nem érzi Kristóf sem magát semmiből kimaradottnak.
Képek