Hihetetlen, hogy szalad az idő ... furcsa visszagondolni, hogy Máté ennyi idős korában született meg Samu, Sami pedig ennyi idősen már egy egyéves Pepi bátyja volt. De nekem Pepi még olyan kicsi ... Pedig a két nagytól sokmindent elles és tanul (jót és rosszat egyaránt).
2,5 éves kora óta ovis. Hamar beszokott, Samunak ebben nagy szerepe volt, most viszont már nem bánnám, ha külön lennének, mert Sami még mindig nagyon terelgeti Pepit. Egyedül viszont nyugisabb lenne, mert Sami eléggé kajla és rosszcsont.
Szülinapját szombaton ünnepeltük: szerencsére nem esett az eső, kint tudtunk lenni, igaz, az idő változékony volt. Keresztszülők jöttek Zsombival, meg a mamák, illetve a szomszédokban lakó két ovis kisfiú.
A gyerekek örömmel sütögettek, bicajoztak, játszottak. Nekik nem terveztem semmi irányítottat, szabadon játszhattak. A torta nagyon finom lett, puncsos volt, Pepcsi nagyon örült neki, és ritka, de Máténak is nagyon ízlett.
Mi, felnőttek beszélgettünk sütögetés, eszegetés közben, a gyerekek pedig nagyon jól elvoltak, elég volt rájuk-rájuk nézni (Pepi inkább a közelben volt).
3 éves státuszon ma voltunk:
Pepi 15 kg, 97 cm. Vérnyomása: 100/60 volt (lehetett volna kicsit kevesebb is, de betudom annak, hogy nem akart a védő nénihez menni)
Anya ölében megbújva6 vagy annak közelében el tudtunk mindent intézni, a hallásvizsgálatnál kifejezetten ügyes volt, a látásvizsgálatnál viszont nem volt együttműködő ... minden egyébre figyelt, és szerintem nem is nagyon értette, mi a csudát akarunk tőle.
Szeret mondókázni, énekelni -és ezt el is várja: a nagyobbak közül egyik sem énekelte itthon, amit az oviban hallott vagy tanultak. Pepi viszont igen, ls nagyon lelkes, de játék közben is ha eszébe jut, akkor énekelget.
Futóbicajjal már szívesen megy (nemrég kezdhette csak el a lyukas gumi miatt), rendes bicajt még nem próbálta. (Sami ennyi idősen rápattant és ment vele, de sajnos azóta teljesen megadta magát). Szeret hintázni és homokozni. Segítőkész és imád kint lenni. Kockákból, legóból is szeret építeni, de ez inkább az oviban mutatkozik meg (amikor megyek délután, mindig épít). Szeret oviba járni, ott rajzolgatni. Barátságos, de nem mindenkivel, aktuális kedvétől is függ. Nagyon anyás, de ha nem vagyok, bárkivel jól elvan. Ha meg vagyok, akkor mindig csak anya. De nem baj, imádom. Nagyon aranyos, bújós, pusziszkodós, és sokszor hallom, hogy szeret, imád. Igaz, én is sokszor mondom neki. Ha Máté után született volna, akkor nyugis kisgyerek lenne, viszont Sami után jött, így Sami áll közelebb hozzá (bár Máté szeretne közelebb lenni hozzá), így a Samu rosszasága, zsiványsága részben átragad rá.
Nagyon cuki, egyszerűen imádom!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. április 17., csütörtök
2014. április 5., szombat
Tavaszi vásár
Kb. 2 hónapja kezdődött, amikor az Óvódai Szülői Munkaközösség tagjaiban felvetődött az ötlet, hogy -több ok miatt- tavaszi-húsvéti vásárt tartsunk.
Szinte kizárólag saját készítésű tavaszi-húsvéti dekorációkat szerettünk volna kínálni, a befolyt összeg pedig a kis ovisoké lesz. Az otthon lévő anyukák közül páran nagyon lelkesek voltak, Gyöngyi például nagyon sok és ötletes dolgot készített: flitteres/ gyöngyös tojásokat, tojásállatkákat, PET palackból kis kosárkákat, asztali díszeket. De volt a kínálatban a különböző díszítésű tojásokon kívül asztali dísz, ajtódísz, persely is.
Az elkészült áruk Hajninál voltak, aki fodrászként dolgozik, és beszélt a vásárról a vendégeinek, akik közül többen támogatták is az ovisokat.
Sajnos a vásárhoz ma nem volt a legjobb időnk, többször potyogni kezdett az eső is, de azért voltak vásárlóink, nagy örömünkre. (a falu központjában pakoltunk ki ma).
Hétfőn az iskolában szeretnénk még megmutatni, hogy mink is van, úgy gondolom, hogy a gyerekeknek tetszeni fog a kínálat, ekkor ki tudják választani, hogy nekik mi tetszik, kedden pedig meg is tudják venni, ha kapnak rá pénzt.
A lehetőség mindenki előtt ott van, hogy olcsó, de szép díszekkel várja a húsvétot, és ezzel még jót is cselekedjen: támogassa községünk kis lakóit!
Ízelítő a kínálatból:
Szinte kizárólag saját készítésű tavaszi-húsvéti dekorációkat szerettünk volna kínálni, a befolyt összeg pedig a kis ovisoké lesz. Az otthon lévő anyukák közül páran nagyon lelkesek voltak, Gyöngyi például nagyon sok és ötletes dolgot készített: flitteres/ gyöngyös tojásokat, tojásállatkákat, PET palackból kis kosárkákat, asztali díszeket. De volt a kínálatban a különböző díszítésű tojásokon kívül asztali dísz, ajtódísz, persely is.
Az elkészült áruk Hajninál voltak, aki fodrászként dolgozik, és beszélt a vásárról a vendégeinek, akik közül többen támogatták is az ovisokat.
Sajnos a vásárhoz ma nem volt a legjobb időnk, többször potyogni kezdett az eső is, de azért voltak vásárlóink, nagy örömünkre. (a falu központjában pakoltunk ki ma).
Hétfőn az iskolában szeretnénk még megmutatni, hogy mink is van, úgy gondolom, hogy a gyerekeknek tetszeni fog a kínálat, ekkor ki tudják választani, hogy nekik mi tetszik, kedden pedig meg is tudják venni, ha kapnak rá pénzt.
A lehetőség mindenki előtt ott van, hogy olcsó, de szép díszekkel várja a húsvétot, és ezzel még jót is cselekedjen: támogassa községünk kis lakóit!
Ízelítő a kínálatból:
2014. március 29., szombat
Tavasz
Végre elérkezett! Melegszik az idő, nem kell már reggel befűteni, gyerekek napközben és délután is többet vannak kint, és talán már a betegségeket is lassan elfelejthetjük. De ezzel a sok jóval együtt érkezett a tavaszi fáradtság is, amit az iskolában nagyon észrevettem jópár gyereken.
Sok órájuk van, kevés szabadidővel, bár remélem, otthon mindegyik eleget van kint és élvezi a jó időt ... biciklizik, szaladgál, labdázik, vagy épp amit ő szeret!
A tanórákon viszont tényleg fáradtabbak, kevésbé lelkesek, és magatartásbeli problémák is többször jelentkeznek. Nagyon kellene már a tavaszi szünet gyereknek, pedagógusnak egyaránt ... hosszú ez a 3,5 hónap. És még pár hét így is van, amit ki kell húzni. És épp ebben az időszakban fejezzük be a számolást matekból, és bizony jön a felmérés, amire remélem, mindenki összekapja magát egy kicsit. (legalább arra az órára)
Mi is sokkal többet vagyunk kint, Máté valamivel kevesebbet, mert mire hazaér, szeretne kicsit pihenni. De aztán őt is kicsábítja ám a gyerekzsivaj, mert nem csak Sami és Pepi élvezik a kint tölthető időt, hanem a szomszéd fiúk is. Szinte minden délután kisebb csapatba vergődve róják az utcát bicajozva, traktorozva, vagy az udvarban játszanak, trambulinoznak, labdáznak.
Megállapítottam, hogy úgysem tudom a két kicsit egyedül kint hagyni, szóval olyan mindegy, hogy 2-3-4-5 kisgyerek van még ott. Pepi a legkisebb, Máté a legnagyobb. Pepi, mint valami kis utánfutó, ami mindig késésben van, de azért csak megy ... Jó ez így, ha nem kell főznöm. Ha meg kell, igyekszem valami gyorsat, és addig legfeljebb bezárom a kaput ...
Újdonság a kintlét, ha nagy meleg lesz, úgyis mindenki bebújik majd a házba. Én ezt az időt szeretem a legjobban, úgyhogy szívesen vagyok kint velük.
A tanév vége felé viszont egy csomó iskolai program lesz, és tavaszi szünet után szokott jönni az év végi hajrá és roham, idén viszont már most szembesültünk vele (egy nagy pályázat miatt extra sok a plusz). De igyekszem még nem belegondolni, csak sodródni majd az árral ...
Sok órájuk van, kevés szabadidővel, bár remélem, otthon mindegyik eleget van kint és élvezi a jó időt ... biciklizik, szaladgál, labdázik, vagy épp amit ő szeret!
A tanórákon viszont tényleg fáradtabbak, kevésbé lelkesek, és magatartásbeli problémák is többször jelentkeznek. Nagyon kellene már a tavaszi szünet gyereknek, pedagógusnak egyaránt ... hosszú ez a 3,5 hónap. És még pár hét így is van, amit ki kell húzni. És épp ebben az időszakban fejezzük be a számolást matekból, és bizony jön a felmérés, amire remélem, mindenki összekapja magát egy kicsit. (legalább arra az órára)
Mi is sokkal többet vagyunk kint, Máté valamivel kevesebbet, mert mire hazaér, szeretne kicsit pihenni. De aztán őt is kicsábítja ám a gyerekzsivaj, mert nem csak Sami és Pepi élvezik a kint tölthető időt, hanem a szomszéd fiúk is. Szinte minden délután kisebb csapatba vergődve róják az utcát bicajozva, traktorozva, vagy az udvarban játszanak, trambulinoznak, labdáznak.
Megállapítottam, hogy úgysem tudom a két kicsit egyedül kint hagyni, szóval olyan mindegy, hogy 2-3-4-5 kisgyerek van még ott. Pepi a legkisebb, Máté a legnagyobb. Pepi, mint valami kis utánfutó, ami mindig késésben van, de azért csak megy ... Jó ez így, ha nem kell főznöm. Ha meg kell, igyekszem valami gyorsat, és addig legfeljebb bezárom a kaput ...
Újdonság a kintlét, ha nagy meleg lesz, úgyis mindenki bebújik majd a házba. Én ezt az időt szeretem a legjobban, úgyhogy szívesen vagyok kint velük.
A tanév vége felé viszont egy csomó iskolai program lesz, és tavaszi szünet után szokott jönni az év végi hajrá és roham, idén viszont már most szembesültünk vele (egy nagy pályázat miatt extra sok a plusz). De igyekszem még nem belegondolni, csak sodródni majd az árral ...
2013. március 30., szombat
Siserehad
Egész télen lelkesen etettük a madarakat, és mindig örültem, amikor megláttam a madársereget. Mert a kezdeti 6 cinke mellé a csoportosan csipegető tengelicek is megjelentek. Sokan. Először egy csapat, majd kettő.
Amikor március elején jobb idő volt, kevesebbet adtam nekik enni, és mivel maguk is találtak, így nem jöttek már, hiába volt kint a szotyola.
Jött azonban a márciusi tél, a kegyetlen hideg, szél és hó, ami betemette a madárkák élelmeit. Újra kaptak. Meg is jelentek, jó sokan.
Aztán a második tavaszi téli hullámban, amikor nem a hófúvásos idő volt, teljesen belepte a mezőket, szántóföldeket a 25-30 centis egyenletes hó.
Hogy ki tudjuk állni a kocsival, Zsolti kénytelen volt a garázsig tartó kb. 20 méteres bejárón eldobni a havat. Ott teljesen el is olvadt a maradék vékony réteg, és ennek köszönhetően olyan madarakat is láttunk közelről, amelyeket eddig nem. Mert voltak, akik nem az etető és a szotyola miatt jelentek meg, hanem a szabadon lévő föld miatt, ahol csipegetni, bogarászni tudtak. Jó érzés volt látni, hogy egész madárátjáróház lett az udvar: szaladgáltak feketerigók, énekes rigók, tippem szerint seregélyek (de ez nem biztos- a talált képek nem egészen egyeznek a látottakkal (itt a hátuk nem volt pöttyös, csak szép fekete, de a hasuk pöttyös volt). De ilyen madarak serege nyáron is meg szokott jelenni fűnyírás után, ellepik az udvart, és a diófán csücsülve nagyon szoktak csicseregni)
Aztán a madáretető, meg a környéke is csak úgy hemzsegett a madaraktól: széncinkék, tengelicek, zöldikék, vörösbegyek lepték el, de megjelent szotyoláért a közelben lakó 2 fakopáncs (őket sokszor látjuk nyáron is, a diófán, az akácokon vagy a szomszéd fenyőjén kopácsol.
Aztán volt még más madár is, aminek nem tudom a nevét, de nagy és duci volt - ő valószínű nem nálunk telel, de már visszatért. Szegény gólyák is jól megjárták, de remélem, találtak ők is élelmet maguknak.
Amikor március elején jobb idő volt, kevesebbet adtam nekik enni, és mivel maguk is találtak, így nem jöttek már, hiába volt kint a szotyola.
Jött azonban a márciusi tél, a kegyetlen hideg, szél és hó, ami betemette a madárkák élelmeit. Újra kaptak. Meg is jelentek, jó sokan.
Aztán a második tavaszi téli hullámban, amikor nem a hófúvásos idő volt, teljesen belepte a mezőket, szántóföldeket a 25-30 centis egyenletes hó.
Hogy ki tudjuk állni a kocsival, Zsolti kénytelen volt a garázsig tartó kb. 20 méteres bejárón eldobni a havat. Ott teljesen el is olvadt a maradék vékony réteg, és ennek köszönhetően olyan madarakat is láttunk közelről, amelyeket eddig nem. Mert voltak, akik nem az etető és a szotyola miatt jelentek meg, hanem a szabadon lévő föld miatt, ahol csipegetni, bogarászni tudtak. Jó érzés volt látni, hogy egész madárátjáróház lett az udvar: szaladgáltak feketerigók, énekes rigók, tippem szerint seregélyek (de ez nem biztos- a talált képek nem egészen egyeznek a látottakkal (itt a hátuk nem volt pöttyös, csak szép fekete, de a hasuk pöttyös volt). De ilyen madarak serege nyáron is meg szokott jelenni fűnyírás után, ellepik az udvart, és a diófán csücsülve nagyon szoktak csicseregni)
Aztán a madáretető, meg a környéke is csak úgy hemzsegett a madaraktól: széncinkék, tengelicek, zöldikék, vörösbegyek lepték el, de megjelent szotyoláért a közelben lakó 2 fakopáncs (őket sokszor látjuk nyáron is, a diófán, az akácokon vagy a szomszéd fenyőjén kopácsol.
Aztán volt még más madár is, aminek nem tudom a nevét, de nagy és duci volt - ő valószínű nem nálunk telel, de már visszatért. Szegény gólyák is jól megjárták, de remélem, találtak ők is élelmet maguknak.
2013. március 16., szombat
Márciusi tél
Persze jósolták, de mégsem gondolta volna senki, hogy ilyen áldatlan állapotok lesznek.
A csütörtöki idővel kezdődött: viharos szél, hóesés ...
El akartunk menni vásárolni, de mivel 11-re átrakták az iskolás ünnepélyt, a délelőtti vásárlás el lett napolva. Zsolti indult volna , miután a gyerekeket hazavittük az oviból, de én hittem az előrejelzésnek, így lebeszéltem róla. És milyen jól tettem! Nem vagyok benne biztos, hogy épségben hazaértünk volna.
Én szívem szerint a déli busszal elengedtem volna az iskolás gyerekeket, bár a délelőtti időjárás nagy vészt még nem sejtetett..
Aztán mégis lett. Ítéletidő: viharos szél, hóesés, hófúvás. Szerencsére mi itthon voltunk, Zsoltinak sem kellett mennie dolgozni az ünnep miatt. Viszont nagyon sokan voltak, akik elakadtak, az autóban rekedtek akár 10-18 órára is. Volt, aki gyerekkel. Mindenfelé az országban nagyon sok helyen segítettek, melegedőt nyitottak. De nagyon sajnálom az elakadt embereket ...
Felénk is lezárták az Andocsról Siófok felé vezető utat, bár hogy meddig, azt nem tudom (ma már lehet járni, de csak egy nyomon, óvatosan a tetőn). Tabot sem lehetett elhagyni péntek (márc. 15.) reggelén. Andocs-Nágocs összekötő úton is hatalmas hófúvás volt, elakadt a busz, és fél óra alatt jól körbe is fújta a szél hóval. Karád elzárt település lett.
Aztán éjfélkor Karád felszabadult, köszönhető a sok traktoros, markolós embernek, akik felszabadították. Nágocs felé azonban a hómaró sem boldogult, a busz még most is ott vesztegel. A húsos autó is megjárta csütörtökön, az Andocs tábla előtt csúszott le az útról, még jó, hogy egy meggyfa épp ott volt, és tartotta, különben fejre állt volna. Tűzoltók, katasztrófa-védelmisek ma délelőtt szabadították ki. Képek:
Csütörtökön az iskolásokat sem a buszjárat, hanem az önkormányzatok szállították haza. Cudar idő volt. A községi ünnepély a szereplők hiányában elmaradt, csak a mise és a koszorúzás volt megtartva.
Péntek reggele a konyhaablakot úgy beterítette a hó, hogy ki sem láttam rajt. Az udvarnak volt olyan része, ahol 1 centi hó sem volt, de volt olyan is, ahol 50-60 centire összefújta a szél. Persze ez épp a ház előtti, melletti rész volt. Illetve a terasz. Ami általában a legvédettebb, de most azt is, ill. a már ott lévő kinti játékokat, kismotort, biciklit is jól betemette a hó. Zsolti eldobálta a teraszról, járdáról (a kerítés és a farakat között úgy megállt a hó, hogy talicskával kellett elhordani, hisz nem lehetett hova ellapátolni), Samu pedig lelkesen tisztogatta a járgányokat. Mert neki mit számít egy kis szél és szakadó hó ...
A magyarok viszont bebizonyították, hogy ha kell, összefognak. nagyon sokfelé segítettek civilek, de le a kalappal a rendőrök, tűzoltók, katasztrófa-védelmisek előtt is!
De nagy segítség volt az m1-esen az osztrák hótolók, hómarók segítsége is.
A csütörtöki idővel kezdődött: viharos szél, hóesés ...
El akartunk menni vásárolni, de mivel 11-re átrakták az iskolás ünnepélyt, a délelőtti vásárlás el lett napolva. Zsolti indult volna , miután a gyerekeket hazavittük az oviból, de én hittem az előrejelzésnek, így lebeszéltem róla. És milyen jól tettem! Nem vagyok benne biztos, hogy épségben hazaértünk volna.
Én szívem szerint a déli busszal elengedtem volna az iskolás gyerekeket, bár a délelőtti időjárás nagy vészt még nem sejtetett..
Aztán mégis lett. Ítéletidő: viharos szél, hóesés, hófúvás. Szerencsére mi itthon voltunk, Zsoltinak sem kellett mennie dolgozni az ünnep miatt. Viszont nagyon sokan voltak, akik elakadtak, az autóban rekedtek akár 10-18 órára is. Volt, aki gyerekkel. Mindenfelé az országban nagyon sok helyen segítettek, melegedőt nyitottak. De nagyon sajnálom az elakadt embereket ...
Felénk is lezárták az Andocsról Siófok felé vezető utat, bár hogy meddig, azt nem tudom (ma már lehet járni, de csak egy nyomon, óvatosan a tetőn). Tabot sem lehetett elhagyni péntek (márc. 15.) reggelén. Andocs-Nágocs összekötő úton is hatalmas hófúvás volt, elakadt a busz, és fél óra alatt jól körbe is fújta a szél hóval. Karád elzárt település lett.
Aztán éjfélkor Karád felszabadult, köszönhető a sok traktoros, markolós embernek, akik felszabadították. Nágocs felé azonban a hómaró sem boldogult, a busz még most is ott vesztegel. A húsos autó is megjárta csütörtökön, az Andocs tábla előtt csúszott le az útról, még jó, hogy egy meggyfa épp ott volt, és tartotta, különben fejre állt volna. Tűzoltók, katasztrófa-védelmisek ma délelőtt szabadították ki. Képek:
Csütörtökön az iskolásokat sem a buszjárat, hanem az önkormányzatok szállították haza. Cudar idő volt. A községi ünnepély a szereplők hiányában elmaradt, csak a mise és a koszorúzás volt megtartva.
Péntek reggele a konyhaablakot úgy beterítette a hó, hogy ki sem láttam rajt. Az udvarnak volt olyan része, ahol 1 centi hó sem volt, de volt olyan is, ahol 50-60 centire összefújta a szél. Persze ez épp a ház előtti, melletti rész volt. Illetve a terasz. Ami általában a legvédettebb, de most azt is, ill. a már ott lévő kinti játékokat, kismotort, biciklit is jól betemette a hó. Zsolti eldobálta a teraszról, járdáról (a kerítés és a farakat között úgy megállt a hó, hogy talicskával kellett elhordani, hisz nem lehetett hova ellapátolni), Samu pedig lelkesen tisztogatta a járgányokat. Mert neki mit számít egy kis szél és szakadó hó ...
A magyarok viszont bebizonyították, hogy ha kell, összefognak. nagyon sokfelé segítettek civilek, de le a kalappal a rendőrök, tűzoltók, katasztrófa-védelmisek előtt is!
De nagy segítség volt az m1-esen az osztrák hótolók, hómarók segítsége is.
Elkezdődött ...
... a jó idő, a sok napsütés, aminek nagyon örülünk.
Aminek viszont kevésbe, azt Samu kezdte az idén.
Csabival focizott, amikor elesett és lenyúzta az alkarját. Nem is értem, hogyan tudta, hisz hosszú ujjú pulcsi és kabát is volt rajta. Talán felcsúszhatott neki ...
Nagyon csúnyán lehorzsolta, nedvedzett is neki vagy 2 napig, aztán meglepő gyorsasággal mégiscsak meggyógyult . Vagy lehet, hogy nem is olyan gyorsan, csak nekem szaladnak a napok?
(persze nem tudtam akkor megírni ezt a posztot, amikor aktuális volt, és jelenleg cudar idő lett. Szóval a jó idő nem jelen idejű ...)
Aminek viszont kevésbe, azt Samu kezdte az idén.
Csabival focizott, amikor elesett és lenyúzta az alkarját. Nem is értem, hogyan tudta, hisz hosszú ujjú pulcsi és kabát is volt rajta. Talán felcsúszhatott neki ...
Nagyon csúnyán lehorzsolta, nedvedzett is neki vagy 2 napig, aztán meglepő gyorsasággal mégiscsak meggyógyult . Vagy lehet, hogy nem is olyan gyorsan, csak nekem szaladnak a napok?
(persze nem tudtam akkor megírni ezt a posztot, amikor aktuális volt, és jelenleg cudar idő lett. Szóval a jó idő nem jelen idejű ...)
2013. március 10., vasárnap
Túra
Múlt vasárnap, kihasználva a jó időt, mely végre megérkezett, elindultunk a gyerekekkel sétálni.
Minden vasárnap anyuéknál vagyunk, ahonnan közel van az az erdő, amiből rengeteg fánk lett ősz végén, viszont a kitermelők után még ki kell pucolni, az ágfákat összeszedni, elégetni. Mivel az apjuk többekkel épp kint volt és tették a dolgukat, úgy döntöttem, kimegyek a nagyobbakkal. Anyu mondta, hogy kijön ő is, és akkor vigyük a Petit is. Nagy lelkesedéssel elindultunk a napsütésben (bár a szél fújdogált). A focipályától nincs 50 méter, amit meg kellett tenni, és már oda is értünk. De az a sár, ami az úton volt! Nem mély, de a reggeli enyhe fagy után épp engedő, csúszkálós, tetején nyálkás. Talán a legrosszabb. De odaértünk! Az erdőn már jobbak voltak a körülmények, a levél, kéreg és kisebb ágak miatt kevésbé volt sáros, viszont szegény Pepcsinek nehezére esett a járás ... de a lelkesedése nagyon nagy volt, feltétlen el akart jutni a Tamás bátyushoz. Csak ezt hajtogatta. Persze a nagyok eddigre már rég odaértek, amiben nagy szerepe volt Zsombinak, a keresztapjuknak (akikkel a focipályánál találkoztunk), és a trakinak, amit épp akkor raktak meg fával.
Hát bevallom, nem irigylem a mindennap erdőn munkálkodó embereket ... most, hogy folyamatosan, kb. másfél hete minden nap mennek a Zsoltiék, látom, mennyire fáradt. És nagyon leégett a nyaka, arca ... de a fáradtság jobban kiül az arcára. Persze ezen az sem segített, hogy a héten egy nap sem pihent, miután hazaért, hanem nekiálltunk fát fűrészelni, aztán két nap hasogatta, hordta a kazánház mögé. A nagyok beadogatták ugyan az összeset, neki ennyivel kevesebb meló jutott. Sami minden délután nagyon várta, hogy hazaérjen és végre vágjuk vagy hordhassa a fát. Vagy csak figyelje az apját a fa tetején ülve. Egyik nap, mire hazaért a Zsolti Samu már a fejszét is kikészítette neki :)
Na de térjünk vissza a kiránduláshoz.
Úgy döntöttem, nem az odafelé vezető úton megyünk vissza anyuékhoz, dombnak kifele kellett volna a már említett sáros úton evickélni. Alul volt egy másik lehetőség, ahol az út ugyanolyan sáros, de mellette, az út szélén a füvön jól lehetett haladni. Pepcsike is lelkesen szedte a kis tappancsait, de néha, amikor nagyon lemaradtunk felkaptam kicsit. A fiúkat viszont hátráltatta a haladásban a a sok-sok befagyott pocsolya a sáros úton, ahol még nem olvadt fel a jég, és persze ez nagyon megmozgatta a fiúk fantáziáját, és nekik feltétlen ki kellett próbálni, hogy a jég kontra kavics/kő/jég harcából melyik kerül ki győztesen. Az apjuk biztosan nem hagyta volna nekik, hogy így szórakozzanak, de a keresztapu elnézőbb és nyugisabb, így szabad volt a pálya. Persze úgy néztek ki, mint a kismalacok dagonyázás után, de ez nem a jeges kalandnak, hanem a nyálkás, csúszós, sáros útnak volt köszönhető. A séta közben az erdőn munkálkodók és a traki mellett láttunk egy csomó tehenet, 2 kisbocit, aztán kicsit odébb 3 szamarat. a Szamarak után pedig kiértünk az aszfaltos útra ... végre!
Negyed 12 volt, mire visszaértünk a mamához, aki kint maradt az erdőn segíteni. Mire visszaértünk, a dédi volt olyan ügyes és befőzte a levest, úgyhogy a fiúk nekiálltak enni, és meg megcsináltam a krumplipürét. Aztán indultunk is haza aludni.
Persze délután, amikor felébredtek, a jó idő ismét kicsalogatta őket, ahogy a múlt héten minden nap kint voltunk kb. fél 3-tól fél 6, 6-ig.
Jártunk a könyvtárban, boltban, a játszótéren, hordtak fát, az udvaron labdáztak, hintáztak, csúszdáztak (Pepi is nagyon belejött, már egyedül felmászik, le is ül szépen, de csúszáshoz még kell neki egy ujj, amit foghat :)), trakiztak, motoroztak, bicikliztek.
Én kiástam egy rózsát, Smi elszállította a mamához, a gyökereket a mama szomszédjába, mert a Marikának jó lesz tüzelni :)
Ma már sajnos esőre áll az idő, és a hét közepétől erős lehűlést mondanak, sőt márc. 15-re nappalra is fagyot mond, hó is eshet (újra tél!), de aztán visszatér a tavasz. Olyan jó volt ez a hét, a jó idővel, a napsütéssel, a sokat a szabadban levéssel. Nem hiányzik ez a hét a hideggel ...
Minden vasárnap anyuéknál vagyunk, ahonnan közel van az az erdő, amiből rengeteg fánk lett ősz végén, viszont a kitermelők után még ki kell pucolni, az ágfákat összeszedni, elégetni. Mivel az apjuk többekkel épp kint volt és tették a dolgukat, úgy döntöttem, kimegyek a nagyobbakkal. Anyu mondta, hogy kijön ő is, és akkor vigyük a Petit is. Nagy lelkesedéssel elindultunk a napsütésben (bár a szél fújdogált). A focipályától nincs 50 méter, amit meg kellett tenni, és már oda is értünk. De az a sár, ami az úton volt! Nem mély, de a reggeli enyhe fagy után épp engedő, csúszkálós, tetején nyálkás. Talán a legrosszabb. De odaértünk! Az erdőn már jobbak voltak a körülmények, a levél, kéreg és kisebb ágak miatt kevésbé volt sáros, viszont szegény Pepcsinek nehezére esett a járás ... de a lelkesedése nagyon nagy volt, feltétlen el akart jutni a Tamás bátyushoz. Csak ezt hajtogatta. Persze a nagyok eddigre már rég odaértek, amiben nagy szerepe volt Zsombinak, a keresztapjuknak (akikkel a focipályánál találkoztunk), és a trakinak, amit épp akkor raktak meg fával.
Hát bevallom, nem irigylem a mindennap erdőn munkálkodó embereket ... most, hogy folyamatosan, kb. másfél hete minden nap mennek a Zsoltiék, látom, mennyire fáradt. És nagyon leégett a nyaka, arca ... de a fáradtság jobban kiül az arcára. Persze ezen az sem segített, hogy a héten egy nap sem pihent, miután hazaért, hanem nekiálltunk fát fűrészelni, aztán két nap hasogatta, hordta a kazánház mögé. A nagyok beadogatták ugyan az összeset, neki ennyivel kevesebb meló jutott. Sami minden délután nagyon várta, hogy hazaérjen és végre vágjuk vagy hordhassa a fát. Vagy csak figyelje az apját a fa tetején ülve. Egyik nap, mire hazaért a Zsolti Samu már a fejszét is kikészítette neki :)
Na de térjünk vissza a kiránduláshoz.
Úgy döntöttem, nem az odafelé vezető úton megyünk vissza anyuékhoz, dombnak kifele kellett volna a már említett sáros úton evickélni. Alul volt egy másik lehetőség, ahol az út ugyanolyan sáros, de mellette, az út szélén a füvön jól lehetett haladni. Pepcsike is lelkesen szedte a kis tappancsait, de néha, amikor nagyon lemaradtunk felkaptam kicsit. A fiúkat viszont hátráltatta a haladásban a a sok-sok befagyott pocsolya a sáros úton, ahol még nem olvadt fel a jég, és persze ez nagyon megmozgatta a fiúk fantáziáját, és nekik feltétlen ki kellett próbálni, hogy a jég kontra kavics/kő/jég harcából melyik kerül ki győztesen. Az apjuk biztosan nem hagyta volna nekik, hogy így szórakozzanak, de a keresztapu elnézőbb és nyugisabb, így szabad volt a pálya. Persze úgy néztek ki, mint a kismalacok dagonyázás után, de ez nem a jeges kalandnak, hanem a nyálkás, csúszós, sáros útnak volt köszönhető. A séta közben az erdőn munkálkodók és a traki mellett láttunk egy csomó tehenet, 2 kisbocit, aztán kicsit odébb 3 szamarat. a Szamarak után pedig kiértünk az aszfaltos útra ... végre!
Negyed 12 volt, mire visszaértünk a mamához, aki kint maradt az erdőn segíteni. Mire visszaértünk, a dédi volt olyan ügyes és befőzte a levest, úgyhogy a fiúk nekiálltak enni, és meg megcsináltam a krumplipürét. Aztán indultunk is haza aludni.
Persze délután, amikor felébredtek, a jó idő ismét kicsalogatta őket, ahogy a múlt héten minden nap kint voltunk kb. fél 3-tól fél 6, 6-ig.
Jártunk a könyvtárban, boltban, a játszótéren, hordtak fát, az udvaron labdáztak, hintáztak, csúszdáztak (Pepi is nagyon belejött, már egyedül felmászik, le is ül szépen, de csúszáshoz még kell neki egy ujj, amit foghat :)), trakiztak, motoroztak, bicikliztek.
Én kiástam egy rózsát, Smi elszállította a mamához, a gyökereket a mama szomszédjába, mert a Marikának jó lesz tüzelni :)
Ma már sajnos esőre áll az idő, és a hét közepétől erős lehűlést mondanak, sőt márc. 15-re nappalra is fagyot mond, hó is eshet (újra tél!), de aztán visszatér a tavasz. Olyan jó volt ez a hét, a jó idővel, a napsütéssel, a sokat a szabadban levéssel. Nem hiányzik ez a hét a hideggel ...
2012. április 16., hétfő
Zsombi szülinapja
A húsvéttal egybekötött Pepcsi-szülinap után szombaton újabb szülinapi buliba voltunk hivatalosak. Zsombi (a gyerekek keresztszüleinek a gyerkőce) töltötte be a 6. életévét.
Miután délután felébredtek a gyerekek, összeszedtük a Zsoltit (éjszakás volt, aludt, mi pedig de anyuéknál voltunk), az ajándékot, a fél tortát és a hozzávalókat, és elindultunk a hegyre. Mert pincebuli volt a szülinap. Sajnos az időjárás csak annyiban volt kegyes hozzánk, hogy nem esett az eső, de sajnos felhős, elég hűvös, szeles idő volt.
A pincénél azonban volt fedett, részben védett terasz, így nem fáztunk. Mire odaértünk, már javában folyt a buli. Zsombi mellett még egy ovistársuk volt ott, ill. Zsombi unokatesói (akiket ismerünk), ill. Marcsi barátnői + két gyerkőc.
Meglepetésként Zsombinak is megcsináltam a teknősbéka-tortát (otthon a túrós részt, aztán a dekorációt kint a pincénél, hogy ne barnuljon meg a banán). Amíg én tevékenykedtem, a gyerekek játszottak. Sami ment a nagyok után, de semmi probléma nem volt vele, a nagyok pedig jól elbóklásztak. Pepcsi pedig végig jól elvolt: mindegy volt, ki tartotta, mindenkinél jól érezte magát, aztán nekiállt enni, és csipegetett pogácsát, aztán a teknős-torta lábait is lenyúlta. hiába, imádja a banánt :)
Mindenki csak ámult, milyen nyugis, aranyos baba ... mert az :)
Samcinak a hinta is nagyon tetszett, csak legyen, aki löki. Talált egy 3 kerekű bicajt, utána azzal tekert, tolatott.
Finomakat ettünk (kemencében sütöttek egészben csirkét, hagymás fincsi husit, kemencés lángost). Volt fasírozottból süni, mézes-krémes, gesztenyés torta.
Jól éreztük magunkat, és a kis ünnepelt (na meg a nagy is - Zsombi apuja épp aznap ünnepelt) is jól szórakozott.
A következő szülinapon Samcit ünnepeljük - aki alig várja, hogy végre ő fújhassa el a tortán a gyertyát!
Miután délután felébredtek a gyerekek, összeszedtük a Zsoltit (éjszakás volt, aludt, mi pedig de anyuéknál voltunk), az ajándékot, a fél tortát és a hozzávalókat, és elindultunk a hegyre. Mert pincebuli volt a szülinap. Sajnos az időjárás csak annyiban volt kegyes hozzánk, hogy nem esett az eső, de sajnos felhős, elég hűvös, szeles idő volt.
A pincénél azonban volt fedett, részben védett terasz, így nem fáztunk. Mire odaértünk, már javában folyt a buli. Zsombi mellett még egy ovistársuk volt ott, ill. Zsombi unokatesói (akiket ismerünk), ill. Marcsi barátnői + két gyerkőc.
Meglepetésként Zsombinak is megcsináltam a teknősbéka-tortát (otthon a túrós részt, aztán a dekorációt kint a pincénél, hogy ne barnuljon meg a banán). Amíg én tevékenykedtem, a gyerekek játszottak. Sami ment a nagyok után, de semmi probléma nem volt vele, a nagyok pedig jól elbóklásztak. Pepcsi pedig végig jól elvolt: mindegy volt, ki tartotta, mindenkinél jól érezte magát, aztán nekiállt enni, és csipegetett pogácsát, aztán a teknős-torta lábait is lenyúlta. hiába, imádja a banánt :)
Mindenki csak ámult, milyen nyugis, aranyos baba ... mert az :)
Samcinak a hinta is nagyon tetszett, csak legyen, aki löki. Talált egy 3 kerekű bicajt, utána azzal tekert, tolatott.
Finomakat ettünk (kemencében sütöttek egészben csirkét, hagymás fincsi husit, kemencés lángost). Volt fasírozottból süni, mézes-krémes, gesztenyés torta.
Jól éreztük magunkat, és a kis ünnepelt (na meg a nagy is - Zsombi apuja épp aznap ünnepelt) is jól szórakozott.
A következő szülinapon Samcit ünnepeljük - aki alig várja, hogy végre ő fújhassa el a tortán a gyertyát!
2012. április 14., szombat
Húsvét, locsolkodás és húsvéti szülinap
Vasárnap: a gyerekek nagyon várták a nyuszit. Egy gond azonban volt: nem készült itthon nyuszifészek. Viszont a nyuszi csak és kizárólag nyuszifészekbe tud tojni ...
De miért is nem lett nyuszifészek csinálva? Ennek időjárási oka van: szombaton a fiúk átmentek a Vera mamához fészket csinálni. Túl sokáig maradtak, és közben elkezdett szakadni az eső. Ugyan a mamánál elkészült a fészek, itthon már nem volt rá lehetőség. Ezért vasárnap reggel a gyerekek első dolga a felöltözés után a nyuszifészek-készítés volt. Kivonultak az apjukkal, és tépték, tépték a füvet :) majd reggeliztek.
Aztán mivel a mamánál volt fészek, átvonultak megnézni, tojt-e bele valamit a nyuszkó. Addig anya átment nyusziba, és gyorsan betettem a fészekbe az ajándékokat és a csokikat.
Boldogan jöttek haza a mamától, és amikor meglátták, hogy itt is járt a nyuszi, még jobban örültek.
Mamától mindegyik kisautót kapott (persze a csokinyuszi, csokitojás mellett), tőlünk pedig Sami Thomas, a gőzmozdony-os könyveket, Máté pedig 2 beyblade-et.
Aztán felmentünk a Marika mamáékhoz (Sami kirakót, Máté beyblade-arénát kapott ... persze Pepcsinek is hozott a nyuszi valamit :nálunk egy kis varrott labdát, anyunál kormánykereket, Vera mamánál bébikaját).
És azzal, hogy anyuékhoz mentünk, elkezdődött -kicsit előrehozottan- a locsolkodás is. Szomszéd néni szólt, hogy feltétlenül várja a fiúkat, viszont ő hétfőn nem lesz otthon. Szóval a fiúk átvonultak, és becsületesen elmondták a versikéjüket, és locsoltak.
Sami verse (ő csak ezt tudta, de mindenhol ügyesen elmondta):
Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam,
el akart hervadni, szabad-e locsolni?
Máté 4 verset tudott. Megbeszéltük, hogy az utoljára tanult hosszút mondja majd, de aztán mire odaért, addigra a másikat szavalta. (aztán hétfőn már a megbeszéltet mondta).
Ő ezeket tudta (a Zöld erdőben ...-en kívül):
1. Zöld erdőben jártam, két kis bocsot láttam,
szeretik a mézet, ide a pénzet. (csak a Marika mamánál volt engedélyezve ... már tavaly is)
2. Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam,
az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam.
3. Korán reggel útra keltem,
se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
térdig kopott már a lába,.
Bejártam a fél világot,.
láttam sok-sok szép virágot,
a legszebbre most találtam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
locsolásért jár egy puszi.
Aztán hazahoztam aludni őket, majd délután a Marikát és a leányait is meglocsolták.
Délután még elmentünk az Ilonka nénjéékhez is.
Hétfőn alig várták, hogy locsolkodni induljanak. Nagyon be voltak sózva. Felöltöztek, megreggeliztek, és indultak.
És hogy merre jártak?
Természetesen engem locsoltak meg először.
Jártak a Vera mamánál, a Piroska néninél, Marika mamánál, Erzsi néninél, Páléknál, a keresztanyujuknál, Ilonka nénjénél, Hannánál, és Samci járt a Gabikánál is.
Délutáni alvás után a Zsombiékat vártuk, hogy vendégségbe jöjjenek. 5 körül értek, és velük a húsvéttel egyetemben megünnepeltük Pepcsi első szülinapját is. Amíg a fiúk délelőtt locsoltak, én készülődtem: csináltam kaszinótojást, tormakrémes sonkatekercset, sajttekercset, sajtos rolót és elkészült Pepcsi tortája is, egy túrókrémes, babapiskótás teknős-torta.
Amíg a fiúk délben aludtak, feldíszítettük a konyhát, nagyon nem volt jó időnk, kint nem tudtunk volna huzamosabb ideig lenni.
Gyerekek jól elvoltak bent, aztán örültek a nyuszinak, csodálták a tortát, persze enni nem nagyon ettek. Aztán kicsit később ki kellett velük menni. Még jó, hogy Pepcsi bárkivel jól elvan, így ő bent maradhatott.
A tortából csak a teknős banán-lábait ette, hisz épp előtte uzsonnázott, de másnap nagyon jóízűt evett a túrós-babapiskótás tortából is :)
De miért is nem lett nyuszifészek csinálva? Ennek időjárási oka van: szombaton a fiúk átmentek a Vera mamához fészket csinálni. Túl sokáig maradtak, és közben elkezdett szakadni az eső. Ugyan a mamánál elkészült a fészek, itthon már nem volt rá lehetőség. Ezért vasárnap reggel a gyerekek első dolga a felöltözés után a nyuszifészek-készítés volt. Kivonultak az apjukkal, és tépték, tépték a füvet :) majd reggeliztek.
Aztán mivel a mamánál volt fészek, átvonultak megnézni, tojt-e bele valamit a nyuszkó. Addig anya átment nyusziba, és gyorsan betettem a fészekbe az ajándékokat és a csokikat.
Boldogan jöttek haza a mamától, és amikor meglátták, hogy itt is járt a nyuszi, még jobban örültek.
Mamától mindegyik kisautót kapott (persze a csokinyuszi, csokitojás mellett), tőlünk pedig Sami Thomas, a gőzmozdony-os könyveket, Máté pedig 2 beyblade-et.
Aztán felmentünk a Marika mamáékhoz (Sami kirakót, Máté beyblade-arénát kapott ... persze Pepcsinek is hozott a nyuszi valamit :nálunk egy kis varrott labdát, anyunál kormánykereket, Vera mamánál bébikaját).
És azzal, hogy anyuékhoz mentünk, elkezdődött -kicsit előrehozottan- a locsolkodás is. Szomszéd néni szólt, hogy feltétlenül várja a fiúkat, viszont ő hétfőn nem lesz otthon. Szóval a fiúk átvonultak, és becsületesen elmondták a versikéjüket, és locsoltak.
Sami verse (ő csak ezt tudta, de mindenhol ügyesen elmondta):
Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam,
el akart hervadni, szabad-e locsolni?
Máté 4 verset tudott. Megbeszéltük, hogy az utoljára tanult hosszút mondja majd, de aztán mire odaért, addigra a másikat szavalta. (aztán hétfőn már a megbeszéltet mondta).
Ő ezeket tudta (a Zöld erdőben ...-en kívül):
1. Zöld erdőben jártam, két kis bocsot láttam,
szeretik a mézet, ide a pénzet. (csak a Marika mamánál volt engedélyezve ... már tavaly is)
2. Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam,
az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam.
3. Korán reggel útra keltem,
se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
térdig kopott már a lába,.
Bejártam a fél világot,.
láttam sok-sok szép virágot,
a legszebbre most találtam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
locsolásért jár egy puszi.
Aztán hazahoztam aludni őket, majd délután a Marikát és a leányait is meglocsolták.
Délután még elmentünk az Ilonka nénjéékhez is.
Hétfőn alig várták, hogy locsolkodni induljanak. Nagyon be voltak sózva. Felöltöztek, megreggeliztek, és indultak.
És hogy merre jártak?
Természetesen engem locsoltak meg először.
Jártak a Vera mamánál, a Piroska néninél, Marika mamánál, Erzsi néninél, Páléknál, a keresztanyujuknál, Ilonka nénjénél, Hannánál, és Samci járt a Gabikánál is.
Délutáni alvás után a Zsombiékat vártuk, hogy vendégségbe jöjjenek. 5 körül értek, és velük a húsvéttel egyetemben megünnepeltük Pepcsi első szülinapját is. Amíg a fiúk délelőtt locsoltak, én készülődtem: csináltam kaszinótojást, tormakrémes sonkatekercset, sajttekercset, sajtos rolót és elkészült Pepcsi tortája is, egy túrókrémes, babapiskótás teknős-torta.
Amíg a fiúk délben aludtak, feldíszítettük a konyhát, nagyon nem volt jó időnk, kint nem tudtunk volna huzamosabb ideig lenni.
Gyerekek jól elvoltak bent, aztán örültek a nyuszinak, csodálták a tortát, persze enni nem nagyon ettek. Aztán kicsit később ki kellett velük menni. Még jó, hogy Pepcsi bárkivel jól elvan, így ő bent maradhatott.
A tortából csak a teknős banán-lábait ette, hisz épp előtte uzsonnázott, de másnap nagyon jóízűt evett a túrós-babapiskótás tortából is :)
2012. április 7., szombat
Kert / udvar
Amikor ide költöztünk (lassan 7 éve), az első tavaszon nagy lelkesen virágos portát szerettem volna. Az első lépés a muskátlis ablak volt. Aztán lett hozzá felakasztható petúnia is. Következő évben már alábbhagyott a lelkesedésem ... okultam az előző év tapasztalatából, hogy az én virágaim sajnos kiszáradnak, ha nincsenek locsolva. Aztán sóher vagyok, Istenem, sajnáltam pénzt kiadni virágokra.
Tavalyelőtt a járda mellett, az egyik oldalra végig büdöskét vetettem. Gyönyörű volt, igénytelen egy virág ... épp nekem való :) A másik oldalra, a kerítésen belülre, végig a kerítés mellé törökszegfűmagot vetettem. Gyönyörűen virágzott tavaly. Imádom. Ami nem tetszik benne, az az, hogy 2 évente nyílik csak, és kb. 2-3 hét alatt el is nyílt. Emiatt a büdöske sokkal hálásabb: egész nyáron virít és a fagyokig kitart.
Tavalyelőtt vettem még bohócvirágot, mert Máté azt választotta. Jó választás volt. Szintén gyönyörű, érdekes virágai vannak, és egész nyáron nyílott. Tavaly viszont nem volt az árusnál.
Idén odáig jutottam, hogy miért akarok a virágokon spórolni (de persze akarok, de azért virágok is legyenek), hisz egész nap itthon vagyok, had gyönyörködjek már bennük ...
Olyan jó kis ötletet láttam: farönk volt fektetve, virágtartónak kialakítva. Olyan klassz volt, gondoltam ilyen nekem is kell. A bibi csak az volt, hogy nincs itthon farönk. Anyuéknál volt, nem olyan nagyon vaskos, de megfelelőnek láttam azt is. Zsolti viszont nem volt valami lelkes, pedig annak is utánaérdeklődtem, hogy semmi extra szerszám nem kell a kivájáshoz, fűrésszel megoldható, de ő nem volt olyan lelkes az ötlet hallatán. Viszont ennyiben nem hagytam volna a dolgot, ha nem áll elő a dédi az ötletével, miszerint van a padláson teknő, vigyem el, tökéletes lesz az is ... az lett. Elhoztuk, fiúkkal lefestettük, földet tettem bele, és virágmagokat szórtunk bele. Remélem nemsokára elkezd bújni, és nagyon klassz, gyönyörű dísze lesz az udvarnak. Azért boltba menet, amikor láttam idén először a virágárust, és láttam, hogy idén árul bohócvirágot, nem állhattam meg, hogy ne vegyek párat ... ezek még bent várakoznak, lévén, hogy elég hűvös az idő ...
Szóval idén szép, virágos portát akarok, persze nem nagy befektetéssel, de mégis legyen ...
Büdöskét elültettem, törökszegfűmagot a kút köré szintén (nagyon nem szeretem, amikor a gyerekek a kút körül játszanak, és ez az ötlet ugrott ki a fejemből. gyönyörű lesz jövőre, már előre látom :) Teknőkben a virágmagok elvetve. Van még pár cserepem, hogy ne legyenek üresek vagy veszek valami olcsó, de szép virágot bele, vagy ültetek bele büdöskét :)
Kert: világ életemben azt mondtam, hogyha saját házam lesz, soha, de soha nem fogok kertben veteményezni. Eddig tartottam is magam ehhez az elvhez, de idén úgy döntöttem, lesz egy kis veteményesem ... nem sokminden, de mégis valami :) Cukorborsó, hagyma, zöldbab, kifejtős bab. A cukorborsó és a hagyma szépen kikelt az én nagy nagy örömömre.
Éééés, végre! Gyümölcsfákat is ültettünk: cseresznyét, sárgabarackot, őszibarackot, datolyaszilvát (remélem, mind megered!!!), és a teraszra dézsába áfonyát (vagyis ezt csak fogok, de a kis csemete már megérkezett.
Szóval sohase mondd, hogy soha ....
Tavalyelőtt a járda mellett, az egyik oldalra végig büdöskét vetettem. Gyönyörű volt, igénytelen egy virág ... épp nekem való :) A másik oldalra, a kerítésen belülre, végig a kerítés mellé törökszegfűmagot vetettem. Gyönyörűen virágzott tavaly. Imádom. Ami nem tetszik benne, az az, hogy 2 évente nyílik csak, és kb. 2-3 hét alatt el is nyílt. Emiatt a büdöske sokkal hálásabb: egész nyáron virít és a fagyokig kitart.
Tavalyelőtt vettem még bohócvirágot, mert Máté azt választotta. Jó választás volt. Szintén gyönyörű, érdekes virágai vannak, és egész nyáron nyílott. Tavaly viszont nem volt az árusnál.
Idén odáig jutottam, hogy miért akarok a virágokon spórolni (de persze akarok, de azért virágok is legyenek), hisz egész nap itthon vagyok, had gyönyörködjek már bennük ...
Olyan jó kis ötletet láttam: farönk volt fektetve, virágtartónak kialakítva. Olyan klassz volt, gondoltam ilyen nekem is kell. A bibi csak az volt, hogy nincs itthon farönk. Anyuéknál volt, nem olyan nagyon vaskos, de megfelelőnek láttam azt is. Zsolti viszont nem volt valami lelkes, pedig annak is utánaérdeklődtem, hogy semmi extra szerszám nem kell a kivájáshoz, fűrésszel megoldható, de ő nem volt olyan lelkes az ötlet hallatán. Viszont ennyiben nem hagytam volna a dolgot, ha nem áll elő a dédi az ötletével, miszerint van a padláson teknő, vigyem el, tökéletes lesz az is ... az lett. Elhoztuk, fiúkkal lefestettük, földet tettem bele, és virágmagokat szórtunk bele. Remélem nemsokára elkezd bújni, és nagyon klassz, gyönyörű dísze lesz az udvarnak. Azért boltba menet, amikor láttam idén először a virágárust, és láttam, hogy idén árul bohócvirágot, nem állhattam meg, hogy ne vegyek párat ... ezek még bent várakoznak, lévén, hogy elég hűvös az idő ...
Szóval idén szép, virágos portát akarok, persze nem nagy befektetéssel, de mégis legyen ...
Büdöskét elültettem, törökszegfűmagot a kút köré szintén (nagyon nem szeretem, amikor a gyerekek a kút körül játszanak, és ez az ötlet ugrott ki a fejemből. gyönyörű lesz jövőre, már előre látom :) Teknőkben a virágmagok elvetve. Van még pár cserepem, hogy ne legyenek üresek vagy veszek valami olcsó, de szép virágot bele, vagy ültetek bele büdöskét :)
Kert: világ életemben azt mondtam, hogyha saját házam lesz, soha, de soha nem fogok kertben veteményezni. Eddig tartottam is magam ehhez az elvhez, de idén úgy döntöttem, lesz egy kis veteményesem ... nem sokminden, de mégis valami :) Cukorborsó, hagyma, zöldbab, kifejtős bab. A cukorborsó és a hagyma szépen kikelt az én nagy nagy örömömre.
Éééés, végre! Gyümölcsfákat is ültettünk: cseresznyét, sárgabarackot, őszibarackot, datolyaszilvát (remélem, mind megered!!!), és a teraszra dézsába áfonyát (vagyis ezt csak fogok, de a kis csemete már megérkezett.
Szóval sohase mondd, hogy soha ....
Nagyszombat
A mai (nagyszombati) nap kicsit mozgalmasan telt. De hogy is telhetne másképp?
Zsolti délelőttös volt, így egyedül voltam a 3 gyerekkel.
1. szódásautó: ami nélkül a szombatok (akármilyen, lehet karácsonyi szombat is) nem telhetnek el. És amit a gyerekek nagyon várnak, hisz a szódacserélésért mini cukrot ad a szódás bácsi :) Rendszerint kivonulnak a szódával és a pénzzel a kezükben, és várják a szódásautót.
2. Szódacserélés után indultunk a boltba. Kocsival mentünk, mert eléggé lógott az eső lába, másrészt anyuékhoz is menni kellett (cékláért), másrészt siettünk haza, mert a Pepcsi álmos lett, nekem meg millió dolgom volt.
Beszereztük a céklát, a zöldségesben a lilakáposztát és a répát, boltban a hiányzó alapanyagokat, na meg a pez cukorkát.
3. Pepcsi-altatás után nekiálltam a kalácsnak és a tojásfestésnek. Logisztikázni kellett kicsit, lehet, jobb lett volna, ha nem párhuzamosan csinálom a kettőt, de akkor több lett volna az üresjárat ... bár akkor lett volna időm kiteregetni, amire így csak 4 körül került sor.
Persze nem lett volna a tojásfestés olyan nagy kaland, ha nem találom ki, hogy idén természetesen akarok festeni. Ami ugye jóval több előkészületet kíván, mint a lemosom a tojást, megfőzöm, vízben feloldom a tojásfestéket, ecetet tesz hozzá, és már mehet is bele a forró tojás, hamarosan pedig kifelé.
Először arra gondoltam, hogy egyféle tojást festek csupán, de aztán változott a terv. 4 féle lett. Vagyis pontosabban annyi, ahány tojás, mert bizony 2 egyforma színűt keresve sem lehet köztük találni ... és bizony ilyen színek sem sikerülhetnek porral ...
a, barna: vöröshagyma-héjat főztem fél órát, majd belekerültek a tojások, főttek kb. negyed órát, majd álltak még egy darabig a lében (ezt nem is szűrtem le a lilahagyma-lével egyetemben). szép, egyenletesen barna tojások lettek így ... a hagymásak lettek a legszebbek
b, lila: vagyis lilának indult lilahagyma-héjból, de inkább barnás lett, kicsi lila beütéssel ... de szép, ez tetszik nekem a legjobban.
c, kék: apróra vágott lilakáposztát kellett főzni fél órát, majd le kellett szűrni és a levében megfőzni, majd állni hagyni a tojásokat. Rettentő keservesen akarta befogni a tojásokat, lehet, több káposztát kellett volna felszelnem, de a végére halványkékre sikerültek. de mind más-más kék lett a tojás eredeti színétől függően. Ilyen kéket tuti nem tud a tojásfesték ...
d, piros: céklából készült a lé, a lilakáposztás módon, de ez abszolút nem akarta befogni ... amíg állt, addig átmentem a Pepcsiért a mamához, onnan viszont nem csak a Pepcsit hoztam el, hanem a piros tojásfestéket is ... mivel azonban a céklás lé valamennyire foltosan, de rettentő halványan befogta, így már a tojásfesték is foltosra fogta. Máténak tetszik, azt mondtam neki, hogy ilyen tojást nem tud ám mindenki festeni ...
Kalács nagyon finom lett, bár a töltelék kifolyt alul ... legközelebb máshogy fonom össze.
4.Közben volt egy Samci, majd egy Pepcsi-altatás is :)
Aztán nekiálltam morgó-csúcsot csinálni ... ááá, csak ne tartana olyan soká. ... de elkészült, utána ki is teregettem végre, aztán játszottam Pepcsivel (Máté és Samci leléptek a mamához nyuszifészket készíteni - közben elkezdett szakadni az eső). Evett is Pepi, aztán hazajöttek a gyerekek, én meg leültem ide ...
Megyek, még játszok velük, aztán jön az esti rutin :)
Zsolti délelőttös volt, így egyedül voltam a 3 gyerekkel.
1. szódásautó: ami nélkül a szombatok (akármilyen, lehet karácsonyi szombat is) nem telhetnek el. És amit a gyerekek nagyon várnak, hisz a szódacserélésért mini cukrot ad a szódás bácsi :) Rendszerint kivonulnak a szódával és a pénzzel a kezükben, és várják a szódásautót.
2. Szódacserélés után indultunk a boltba. Kocsival mentünk, mert eléggé lógott az eső lába, másrészt anyuékhoz is menni kellett (cékláért), másrészt siettünk haza, mert a Pepcsi álmos lett, nekem meg millió dolgom volt.
Beszereztük a céklát, a zöldségesben a lilakáposztát és a répát, boltban a hiányzó alapanyagokat, na meg a pez cukorkát.
3. Pepcsi-altatás után nekiálltam a kalácsnak és a tojásfestésnek. Logisztikázni kellett kicsit, lehet, jobb lett volna, ha nem párhuzamosan csinálom a kettőt, de akkor több lett volna az üresjárat ... bár akkor lett volna időm kiteregetni, amire így csak 4 körül került sor.
Persze nem lett volna a tojásfestés olyan nagy kaland, ha nem találom ki, hogy idén természetesen akarok festeni. Ami ugye jóval több előkészületet kíván, mint a lemosom a tojást, megfőzöm, vízben feloldom a tojásfestéket, ecetet tesz hozzá, és már mehet is bele a forró tojás, hamarosan pedig kifelé.
Először arra gondoltam, hogy egyféle tojást festek csupán, de aztán változott a terv. 4 féle lett. Vagyis pontosabban annyi, ahány tojás, mert bizony 2 egyforma színűt keresve sem lehet köztük találni ... és bizony ilyen színek sem sikerülhetnek porral ...
a, barna: vöröshagyma-héjat főztem fél órát, majd belekerültek a tojások, főttek kb. negyed órát, majd álltak még egy darabig a lében (ezt nem is szűrtem le a lilahagyma-lével egyetemben). szép, egyenletesen barna tojások lettek így ... a hagymásak lettek a legszebbek
b, lila: vagyis lilának indult lilahagyma-héjból, de inkább barnás lett, kicsi lila beütéssel ... de szép, ez tetszik nekem a legjobban.
c, kék: apróra vágott lilakáposztát kellett főzni fél órát, majd le kellett szűrni és a levében megfőzni, majd állni hagyni a tojásokat. Rettentő keservesen akarta befogni a tojásokat, lehet, több káposztát kellett volna felszelnem, de a végére halványkékre sikerültek. de mind más-más kék lett a tojás eredeti színétől függően. Ilyen kéket tuti nem tud a tojásfesték ...
d, piros: céklából készült a lé, a lilakáposztás módon, de ez abszolút nem akarta befogni ... amíg állt, addig átmentem a Pepcsiért a mamához, onnan viszont nem csak a Pepcsit hoztam el, hanem a piros tojásfestéket is ... mivel azonban a céklás lé valamennyire foltosan, de rettentő halványan befogta, így már a tojásfesték is foltosra fogta. Máténak tetszik, azt mondtam neki, hogy ilyen tojást nem tud ám mindenki festeni ...
Kalács nagyon finom lett, bár a töltelék kifolyt alul ... legközelebb máshogy fonom össze.
4.Közben volt egy Samci, majd egy Pepcsi-altatás is :)
Aztán nekiálltam morgó-csúcsot csinálni ... ááá, csak ne tartana olyan soká. ... de elkészült, utána ki is teregettem végre, aztán játszottam Pepcsivel (Máté és Samci leléptek a mamához nyuszifészket készíteni - közben elkezdett szakadni az eső). Evett is Pepi, aztán hazajöttek a gyerekek, én meg leültem ide ...
Megyek, még játszok velük, aztán jön az esti rutin :)
2012. április 5., csütörtök
Húsvéti készülődés
Múlt héten reggelente Zsolti vitte a gyerekeket oviba, a héten pedig én (gyalog megyünk mostanában: egyrészt jó idő van, másrészt spórolunk, és nekem igazán jól is esik a napi 2*-i tempós séta). Útközben, a vendéglő előtt van kirakva egy tojásfa ... csupasz, fehér fűzfaágon lógnak a színes műanyag tojások. A lényeg, hogy Sami mindkettőnknek, minden reggel elmondta, hogy neki ilyen tojásfa pont jó lesz :)
Egyik reggel, amikor vittem a gyerekeket, az óvó néni és a dadus és ilyen fűzfaágat "nyúzott". Kapva az ötleten, hogy akkor nekünk is jó lenne ilyen fa, gyorsan megkérdeztem, hol tudok ilyen ágas-bogas fűzfaágat találni. Az ovi szomszédságában épp van ilyen fa, úgyhogy megkértem a kedves Irénke nénit, legyen szíves nekem is adni belőle. Kaptam ... nem kicsiket, nem keveset :)
Amikor hazaértünk és elaltattam a gyerekeket, nekiálltam én is "megnyúzni" az ágakat. Közben jött a mama, ő is leült segíteni ... jó sokáig tartott, de megérte, szépek lettek. 4 nagy ág volt, 2 felé osztottam: egyik belülre került egy vázában, másikat az udvaron helyeztem el, majd feldíszítettük: kicsit ugyan csupaszak lettek, mert későn volt már, nem kaptam fára akasztható tojásokat, ill. ami nekem van, azok egy ideje a 2 barka-tojásfámat díszítik. Ezekről is csempésztem le, ill. a réges-régen kifújt szép tojásaimat is megtaláltam, és azokat is felakasztottuk a kinti fára.
Samci nárciszokat is hozott nekem, én egy jácintot vettem ... nagyon jó tavaszi hangulatú kis sarkocskák lettek.
Igaz, a terasz hagy kívánnivalót maga után, de mivel garázsunk még nincs, így valahová pakolni kell az eső elől ... jobb híján a teraszra.
Sajnos húsvétra elég ramaty időt mondanak ... tavaly is az volt :( de azért várjuk!
Egyik reggel, amikor vittem a gyerekeket, az óvó néni és a dadus és ilyen fűzfaágat "nyúzott". Kapva az ötleten, hogy akkor nekünk is jó lenne ilyen fa, gyorsan megkérdeztem, hol tudok ilyen ágas-bogas fűzfaágat találni. Az ovi szomszédságában épp van ilyen fa, úgyhogy megkértem a kedves Irénke nénit, legyen szíves nekem is adni belőle. Kaptam ... nem kicsiket, nem keveset :)
Amikor hazaértünk és elaltattam a gyerekeket, nekiálltam én is "megnyúzni" az ágakat. Közben jött a mama, ő is leült segíteni ... jó sokáig tartott, de megérte, szépek lettek. 4 nagy ág volt, 2 felé osztottam: egyik belülre került egy vázában, másikat az udvaron helyeztem el, majd feldíszítettük: kicsit ugyan csupaszak lettek, mert későn volt már, nem kaptam fára akasztható tojásokat, ill. ami nekem van, azok egy ideje a 2 barka-tojásfámat díszítik. Ezekről is csempésztem le, ill. a réges-régen kifújt szép tojásaimat is megtaláltam, és azokat is felakasztottuk a kinti fára.
Samci nárciszokat is hozott nekem, én egy jácintot vettem ... nagyon jó tavaszi hangulatú kis sarkocskák lettek.
Igaz, a terasz hagy kívánnivalót maga után, de mivel garázsunk még nincs, így valahová pakolni kell az eső elől ... jobb híján a teraszra.
Sajnos húsvétra elég ramaty időt mondanak ... tavaly is az volt :( de azért várjuk!
2012. március 24., szombat
Hanna szülinapja
Csütörtökön, miután hazaértem Pepcsivel az oviból, és letettem aludni, vendégeink érkeztek. Hajni jött Hannával, meghívót hoztak a fiúknak Hanna szülinapi bulijára. 3 éves lett a nagylány, és szerettek volna neki egy igazi, gyerekes, vidám délutánt tartani :)
Nagyon várták a fiúk a szombat délutánt. 4-re szólt a meghívónk, ezért 3/4 4-kor elindultam a 3 fiúval. Gyalog mentünk, hisz Hannáék az utcában laknak, és igaz, hogy elég 2 kicsit és egy babakocsit koordinálni, de nem lehetetlen. Elkésni nem akartam, de így éppen pontosan 4-kor értünk oda. Útközben megbeszéltük, hogy ki mit ad Hannának: mivel Máté nem akarta a virágot, ezért Sami magára vállalta, Máté pedig a kis ajándéktasakot választotta. Hajnika külön megjegyezte, hogy ne vigyünk ajándékot, csak virágot, de azért az mégsem járja, így vettünk egy kis asztali ceruzatartót és egy kis epermanó-figurát, én pedig saját kezűleg készítettem egy kis ajándékot (remélem, az is tetszett, és nem csak én értékelem jobban a saját készítésű ajándékot, hanem ők is). Dekorgumiból készítettem 2 kis virágot és egy igazán csajos Hello Kittyt, és egy fali képtartóra festettem egy 3 gyertyás tortát és szépséges virágokat. Remélem, szép emlék lesz Hannának is :)
Szóval odaértünk, de amikor közeledtünk, mondtam Máténak, hogy a Fanni is ott lesz (láttam az autójukat). Húúú, akkor ő elbújik ... gyáva nyúl :)
Nem tudtuk, kik lesznek még a vendégek, de nagyon örültem, hogy sok kisgyerek volt hivatalos :)
Sorban: Hanna, Fanni, Milán (kis 3 hós :)), Szonja, Szandra, Bence, Réka, Máté, Sami és Pepcsi.
Nagyon édes volt Sami, amikor Hanna elé lett állítva, hogy adja neki oda a virágot: Boldog szülinapot!-mondta, és cserébe egy puszit kapott (majd beírom a végére a linket, igazán érdemes megnézni a képeket). Máté nem volt ilyen ügyes, hiába, ő mér valamelyest zavarban van a lányokkal, de azért zavartan, de odaadta az ajándékot, igaz a puszi elől elmenekült :)
A délután folyamán a gyerekek ettek, ittak, játszottak, jól érezték magukat. Volt pogácsa, süti, szendvics, névre szóló Mickey-egeres műanyag pohár (de nagy ötlet), torta eperrel (végre Máté is evett valamit -epret, ó, jaj, bocsánat, mézeskalácsot is evett, hisz legnagyobb örömére az is volt)
Játszottak: homokoztak, versenyt futottak, bicikliztek, mini-golfoztak, mini-ugrálóváraztak (nagy siker volt!), hintázott Pepcsi (Hanna lelkesen lökte, közben magyarázott neki: Így kisfiam, úgy kisfiam :), aztán megcsipkedte a kis pofiját, és mondta: Milyen jó kis zsömléi vannak :D, és Milyen vagány cipője van! :))
olyan kis édes, jópofa volt.
Amikor hűvösebbre fordult az idő, bementünk a házba, ahol megint egy csomó új játék várta, hogy játszanak vele. Mindenki talált magának valót. Máténak egy kisautó nyerte el a tetszését, Samunak egy nagy (amibe be lehetett ülni -megjegyezte, az oviban is van ilyen, de ő nem ülhet bele, mert az óvó néni azt mondta, hogy ő már sokat ment vele -gondolom más jelentkező is volt a kisautóra).
Jól érezték magukat, nekem is jó volt kikapcsolódni. Hazafelé volt egy kis kalandunk még: már sötét volt, Pepcsi többször lecsúszott a babakocsiban, és meg többször megigazítottam. Egyik ilyen igazítás alkalmával vettem észre, hogy egyik kiscipőjét elhagytuk. Máté lelkesen felajánlotta, hogy majd ő visszamegy egy darabig, és keresi. Szerencsére megtalálta, igaz, Pepcsi nehezen viselte a várakozást, hisz fürdésidő volt már.
De minden jó. ha jó a vége ... és az jó volt.
Képek: Csak így tudom berakni, hogy az egész márciusi albumot :(
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2012Marc?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJ2M28PS3dHbsAE&feat=directlink
Nagyon várták a fiúk a szombat délutánt. 4-re szólt a meghívónk, ezért 3/4 4-kor elindultam a 3 fiúval. Gyalog mentünk, hisz Hannáék az utcában laknak, és igaz, hogy elég 2 kicsit és egy babakocsit koordinálni, de nem lehetetlen. Elkésni nem akartam, de így éppen pontosan 4-kor értünk oda. Útközben megbeszéltük, hogy ki mit ad Hannának: mivel Máté nem akarta a virágot, ezért Sami magára vállalta, Máté pedig a kis ajándéktasakot választotta. Hajnika külön megjegyezte, hogy ne vigyünk ajándékot, csak virágot, de azért az mégsem járja, így vettünk egy kis asztali ceruzatartót és egy kis epermanó-figurát, én pedig saját kezűleg készítettem egy kis ajándékot (remélem, az is tetszett, és nem csak én értékelem jobban a saját készítésű ajándékot, hanem ők is). Dekorgumiból készítettem 2 kis virágot és egy igazán csajos Hello Kittyt, és egy fali képtartóra festettem egy 3 gyertyás tortát és szépséges virágokat. Remélem, szép emlék lesz Hannának is :)
Szóval odaértünk, de amikor közeledtünk, mondtam Máténak, hogy a Fanni is ott lesz (láttam az autójukat). Húúú, akkor ő elbújik ... gyáva nyúl :)
Nem tudtuk, kik lesznek még a vendégek, de nagyon örültem, hogy sok kisgyerek volt hivatalos :)
Sorban: Hanna, Fanni, Milán (kis 3 hós :)), Szonja, Szandra, Bence, Réka, Máté, Sami és Pepcsi.
Nagyon édes volt Sami, amikor Hanna elé lett állítva, hogy adja neki oda a virágot: Boldog szülinapot!-mondta, és cserébe egy puszit kapott (majd beírom a végére a linket, igazán érdemes megnézni a képeket). Máté nem volt ilyen ügyes, hiába, ő mér valamelyest zavarban van a lányokkal, de azért zavartan, de odaadta az ajándékot, igaz a puszi elől elmenekült :)
A délután folyamán a gyerekek ettek, ittak, játszottak, jól érezték magukat. Volt pogácsa, süti, szendvics, névre szóló Mickey-egeres műanyag pohár (de nagy ötlet), torta eperrel (végre Máté is evett valamit -epret, ó, jaj, bocsánat, mézeskalácsot is evett, hisz legnagyobb örömére az is volt)
Játszottak: homokoztak, versenyt futottak, bicikliztek, mini-golfoztak, mini-ugrálóváraztak (nagy siker volt!), hintázott Pepcsi (Hanna lelkesen lökte, közben magyarázott neki: Így kisfiam, úgy kisfiam :), aztán megcsipkedte a kis pofiját, és mondta: Milyen jó kis zsömléi vannak :D, és Milyen vagány cipője van! :))
olyan kis édes, jópofa volt.
Amikor hűvösebbre fordult az idő, bementünk a házba, ahol megint egy csomó új játék várta, hogy játszanak vele. Mindenki talált magának valót. Máténak egy kisautó nyerte el a tetszését, Samunak egy nagy (amibe be lehetett ülni -megjegyezte, az oviban is van ilyen, de ő nem ülhet bele, mert az óvó néni azt mondta, hogy ő már sokat ment vele -gondolom más jelentkező is volt a kisautóra).
Jól érezték magukat, nekem is jó volt kikapcsolódni. Hazafelé volt egy kis kalandunk még: már sötét volt, Pepcsi többször lecsúszott a babakocsiban, és meg többször megigazítottam. Egyik ilyen igazítás alkalmával vettem észre, hogy egyik kiscipőjét elhagytuk. Máté lelkesen felajánlotta, hogy majd ő visszamegy egy darabig, és keresi. Szerencsére megtalálta, igaz, Pepcsi nehezen viselte a várakozást, hisz fürdésidő volt már.
De minden jó. ha jó a vége ... és az jó volt.
Képek: Csak így tudom berakni, hogy az egész márciusi albumot :(
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2012Marc?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJ2M28PS3dHbsAE&feat=directlink
2012. március 18., vasárnap
Dédi
1932.03.22
Ekkor született a dédi. Idén tölti be a 80. életévét.
Az egész itt kezdődött ... aztán kicsit közelebbi időpont: 3-4 hete, amikor a nénje és anyu kitalálták, hogy a dédinek szülinapi buli lesz szervezve.
Anyu volt a főszervező, és minden titokban maradt a dédi elől. Az iskola ebédlőjében szerveződött a buli (itt volt anno Máté és Sami keresztelői ebédje is), a Baba vállalta a főzést. Anyu megvette a sok hozzávalót, de ugye a titok miatt otthon nem pakolhatott, így a hús, a tojás és a stb ebédhez való a Piri nénjénél gyülekezett. A tojás is úgy csórta ki anyu otthonról. Persze a dédinek - aki talán még darabra pontosan is tudja, mikor mennyi tojás van - rögtön szemet szúrt, hogy megcsappant a tojáskészlet, de el lett annyival intézve, hogy én vittem belőle :)
Buli leszervezve, ajándékok megvéve, amikor az élet közbeszólt: a dédi hétfőn kórházba került kiszáradással. Mi lesz most? Átrakni nem igazán tudtuk volna, hisz a következő szombat munkanap, és mivel nem mindenki helybeli, nekik igencsak gondot okozott volna a más időpont (lehet, nem is lett volna olyan, ami mindenkinek ok - Veszprém, Sopron, Bp).
Így anyu (aki majd minden nap ment a mama után a kórházba) kénytelen volt beavatni a főorvos-asszonyt a hétvégi tervekbe.
De a kórházi lét miatt nagy volt a keveredés, a szervezkedés, mikor és hogyan jön haza a dédi. Ő jött volna már csütörtökön (hosszú hétvége van), volt olyan variáció, hogy szombat reggel jöhet haza, és este vissza kell vinni. Végülis péntek délután hazajöhetett és vasárnap este kell visszavinni.
Szombat: De vajon mi legyen mondva a dédinek, miért nem főz anyu? hova megy? ...
A mama úgy tdta a szombati forgatókönyvet, hogy a nénjéék a Zsuzsiékhoz hivatalosak ebédre, anyu a Zsuzsinak megy segíteni főzni délelőtt és azért nem főz ő sem, mert őt is hívták.
Én a Samival felvittem az ebédlőhöz a sütiket, az ajándékot (fotókönyv) és a dekorációt, amit gyorsan kiszórtam (barkát virágoztattam fel, ill. kis narancssárga virágokat vágtam ki anyagból, azokat szórta el a fehér terítőn), majd hazaugrottunk Pepcsiért és Mátéért, és felmentünk a dédihez, így anyu le tudott lépni.
nem volt gyanús a dédinek semmi, pedig a gyerekek sem otthoni ruhában voltak ... beszélgettünk, gyerekekkel játszottunk. 11-kor én eljöttem a gyerekekkel. Még megkérdezte, lesz-e ebédünk. Persze, feleltem.
Gyerekeket kitettem az ebédlőnél, gyorsan elugrottam a Zsoltiért, anyósért és a pörköltcukor-tortáért, majd csatlakoztunk a többiekhez.
A nénjéék elmentek a dédiért ... vártunk. persze az én fiaim már az asztalnál ültek, várták az ebédet (Máté mondjuk azért, mert akkor: " Annyi sütit ehetek, amennyit akarok?")
Mire a dédi odaért, ők már túl voltak az ebéden. Hiába, valakinek le kellett csekkolni, nem mehet mindenféle étel a vendégek elé :)
Amíg mi vártuk, hogy megérkezzen a dédi, ő így élte meg az eseményeket:
várta a lányáékat Veszprémből, úgy tudta, hogy rokonokhoz hivatalosak ebédre. Amikor odaértek a nénjéék, azt mondták neki, hogy öltözzön ő is, mert őt is viszik az ebéd helyszínére (ami igaz is volt -részben). A dédi azt mondta, hogy rendben, de ő ugyan nem vesz cipőt, jó lesz neki a papucs is, hisz a kocsiban senki nem látja (nagyon be volt dagadva a lába).
Meg lehetett neki mindent magyarázni: miért mennek épp ellenkező irányba, mint kellene, miért fordulnak be az ebédlőhöz. Nem gyanakodott. Ki sem akart szállni a kocsiból, hisz hogy belépett az ajtón, meglátta a Zsoltit, de akkor még csak a volt furcsa, hogy miért van itt a Zsolti is? Aztán amikor beljebb ért és meglátta a többieket, akkor már leesett neki. Aztán a Tamás elkezdte énekelni a "Boldog szülinapot ..."-ot. Meghatódott, elsírta magát. És nem csak ő ... a teremben kevés olyan felnőtt volt, aki nem (Talán az erős, fiatalabb férfiak kivételek).
Puszihegyeket kapott, és a későbbi bevallása szerint nagyon jól esett neki a köszöntés, hisz őt így még nem köszöntötték. Ugyanakkor nem csak öröm járta át a szívét, hanem egy kis szorongás is (amit én tökéletesen megértek, hisz semmit nem sejtett, belecsöppent a közepébe. Én nem is szeretnék ilyen meglepetést, ne figyelmeztessen engem ennyi ember, hogy milyen öreg vagyok -persze senki nem figyelmeztette, és az idősebb embereknek biztosan más már a hozzáállásuk.) nagyon örült a mama, hogy minden unokája, dédunokája összegyűlt köszönteni őt, ill. azok a közeli rokonok, akiknek fontos. (csak apu hiányzott, de lélekben ő is velünk volt)
Ez milyen csodálatos érzés lehet!! Azt ünnepeltük, hogy van nekünk!!!
Az ebéd előtt a bátyus felolvasott egy kis köszöntőt, amin megint kibuggyantak a könnyek.
Én pedig odaadtam a mamának az ajándékunkat, ami egy fotókönyv volt. Csodás ajándék: ott kezdődött, hogy a mama közel 18 évesen férjhez ment, aztán jöttek a gyerekek képei (amik nem voltak ugyan túl jó minőségűek, de ahhoz képest a könyvben egész jók voltak).
Aztán mindenkinek külön oldalt szántam: lánya, fia, 5 unoka, 5 és fél dédunoka. Tettem bele vegyes unokás, dédiunokás képeket is. Jó sokat szenvedtem vele, duplán kellett megcsinálni (Amikor már kész volt, jelezte, hogy nem tudja beolvasni az összes képet -hajrá, újra az egészet, de megérte!). Szuper ajándék lett, ami szintén könnyező...
Mindenkinek nagyon tetszett .
Kapott még a dédi finom tortákat, virágokat, matracot, és egy masszázsfotelt is.
Beszélgettünk, gyerekek játszottak (de jó, hogy az iskola pályája az ebédlő mögött van, így a gyerekek tudtak focizni, biciklizni, motorozni.
Samit és Pepcsit hazavittem aludni, Kornél és Kíra pedig az autóutakon aludt. Mikor felébredtek, mi is visszamentünk.
Aztán a dédit hazavitték, nagyon fáradt volt (hisz a kórházban előtte 5 napig csak feküdt, persze, hogy sok volt neki az üldögélés). Én maradtam takarítani, pakolni, a gyerekeket pedig szétosztottam: Pepcsi szopi után ment a Vera mamához, Sami az Anitáékkal ment a meccsre, Máté pedig az apjával.
Véget ért a nap, a dédinek pedig biztosan örök emlék lesz ... ez is, nem csak a képek :)
Képek: a márciusi album eleje közelében:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2012Marc?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJ2M28PS3dHbsAE&feat=directlink
Ekkor született a dédi. Idén tölti be a 80. életévét.
Az egész itt kezdődött ... aztán kicsit közelebbi időpont: 3-4 hete, amikor a nénje és anyu kitalálták, hogy a dédinek szülinapi buli lesz szervezve.
Anyu volt a főszervező, és minden titokban maradt a dédi elől. Az iskola ebédlőjében szerveződött a buli (itt volt anno Máté és Sami keresztelői ebédje is), a Baba vállalta a főzést. Anyu megvette a sok hozzávalót, de ugye a titok miatt otthon nem pakolhatott, így a hús, a tojás és a stb ebédhez való a Piri nénjénél gyülekezett. A tojás is úgy csórta ki anyu otthonról. Persze a dédinek - aki talán még darabra pontosan is tudja, mikor mennyi tojás van - rögtön szemet szúrt, hogy megcsappant a tojáskészlet, de el lett annyival intézve, hogy én vittem belőle :)
Buli leszervezve, ajándékok megvéve, amikor az élet közbeszólt: a dédi hétfőn kórházba került kiszáradással. Mi lesz most? Átrakni nem igazán tudtuk volna, hisz a következő szombat munkanap, és mivel nem mindenki helybeli, nekik igencsak gondot okozott volna a más időpont (lehet, nem is lett volna olyan, ami mindenkinek ok - Veszprém, Sopron, Bp).
Így anyu (aki majd minden nap ment a mama után a kórházba) kénytelen volt beavatni a főorvos-asszonyt a hétvégi tervekbe.
De a kórházi lét miatt nagy volt a keveredés, a szervezkedés, mikor és hogyan jön haza a dédi. Ő jött volna már csütörtökön (hosszú hétvége van), volt olyan variáció, hogy szombat reggel jöhet haza, és este vissza kell vinni. Végülis péntek délután hazajöhetett és vasárnap este kell visszavinni.
Szombat: De vajon mi legyen mondva a dédinek, miért nem főz anyu? hova megy? ...
A mama úgy tdta a szombati forgatókönyvet, hogy a nénjéék a Zsuzsiékhoz hivatalosak ebédre, anyu a Zsuzsinak megy segíteni főzni délelőtt és azért nem főz ő sem, mert őt is hívták.
Én a Samival felvittem az ebédlőhöz a sütiket, az ajándékot (fotókönyv) és a dekorációt, amit gyorsan kiszórtam (barkát virágoztattam fel, ill. kis narancssárga virágokat vágtam ki anyagból, azokat szórta el a fehér terítőn), majd hazaugrottunk Pepcsiért és Mátéért, és felmentünk a dédihez, így anyu le tudott lépni.
nem volt gyanús a dédinek semmi, pedig a gyerekek sem otthoni ruhában voltak ... beszélgettünk, gyerekekkel játszottunk. 11-kor én eljöttem a gyerekekkel. Még megkérdezte, lesz-e ebédünk. Persze, feleltem.
Gyerekeket kitettem az ebédlőnél, gyorsan elugrottam a Zsoltiért, anyósért és a pörköltcukor-tortáért, majd csatlakoztunk a többiekhez.
A nénjéék elmentek a dédiért ... vártunk. persze az én fiaim már az asztalnál ültek, várták az ebédet (Máté mondjuk azért, mert akkor: " Annyi sütit ehetek, amennyit akarok?")
Mire a dédi odaért, ők már túl voltak az ebéden. Hiába, valakinek le kellett csekkolni, nem mehet mindenféle étel a vendégek elé :)
Amíg mi vártuk, hogy megérkezzen a dédi, ő így élte meg az eseményeket:
várta a lányáékat Veszprémből, úgy tudta, hogy rokonokhoz hivatalosak ebédre. Amikor odaértek a nénjéék, azt mondták neki, hogy öltözzön ő is, mert őt is viszik az ebéd helyszínére (ami igaz is volt -részben). A dédi azt mondta, hogy rendben, de ő ugyan nem vesz cipőt, jó lesz neki a papucs is, hisz a kocsiban senki nem látja (nagyon be volt dagadva a lába).
Meg lehetett neki mindent magyarázni: miért mennek épp ellenkező irányba, mint kellene, miért fordulnak be az ebédlőhöz. Nem gyanakodott. Ki sem akart szállni a kocsiból, hisz hogy belépett az ajtón, meglátta a Zsoltit, de akkor még csak a volt furcsa, hogy miért van itt a Zsolti is? Aztán amikor beljebb ért és meglátta a többieket, akkor már leesett neki. Aztán a Tamás elkezdte énekelni a "Boldog szülinapot ..."-ot. Meghatódott, elsírta magát. És nem csak ő ... a teremben kevés olyan felnőtt volt, aki nem (Talán az erős, fiatalabb férfiak kivételek).
Puszihegyeket kapott, és a későbbi bevallása szerint nagyon jól esett neki a köszöntés, hisz őt így még nem köszöntötték. Ugyanakkor nem csak öröm járta át a szívét, hanem egy kis szorongás is (amit én tökéletesen megértek, hisz semmit nem sejtett, belecsöppent a közepébe. Én nem is szeretnék ilyen meglepetést, ne figyelmeztessen engem ennyi ember, hogy milyen öreg vagyok -persze senki nem figyelmeztette, és az idősebb embereknek biztosan más már a hozzáállásuk.) nagyon örült a mama, hogy minden unokája, dédunokája összegyűlt köszönteni őt, ill. azok a közeli rokonok, akiknek fontos. (csak apu hiányzott, de lélekben ő is velünk volt)
Ez milyen csodálatos érzés lehet!! Azt ünnepeltük, hogy van nekünk!!!
Az ebéd előtt a bátyus felolvasott egy kis köszöntőt, amin megint kibuggyantak a könnyek.
Én pedig odaadtam a mamának az ajándékunkat, ami egy fotókönyv volt. Csodás ajándék: ott kezdődött, hogy a mama közel 18 évesen férjhez ment, aztán jöttek a gyerekek képei (amik nem voltak ugyan túl jó minőségűek, de ahhoz képest a könyvben egész jók voltak).
Aztán mindenkinek külön oldalt szántam: lánya, fia, 5 unoka, 5 és fél dédunoka. Tettem bele vegyes unokás, dédiunokás képeket is. Jó sokat szenvedtem vele, duplán kellett megcsinálni (Amikor már kész volt, jelezte, hogy nem tudja beolvasni az összes képet -hajrá, újra az egészet, de megérte!). Szuper ajándék lett, ami szintén könnyező...
Mindenkinek nagyon tetszett .
Kapott még a dédi finom tortákat, virágokat, matracot, és egy masszázsfotelt is.
Beszélgettünk, gyerekek játszottak (de jó, hogy az iskola pályája az ebédlő mögött van, így a gyerekek tudtak focizni, biciklizni, motorozni.
Samit és Pepcsit hazavittem aludni, Kornél és Kíra pedig az autóutakon aludt. Mikor felébredtek, mi is visszamentünk.
Aztán a dédit hazavitték, nagyon fáradt volt (hisz a kórházban előtte 5 napig csak feküdt, persze, hogy sok volt neki az üldögélés). Én maradtam takarítani, pakolni, a gyerekeket pedig szétosztottam: Pepcsi szopi után ment a Vera mamához, Sami az Anitáékkal ment a meccsre, Máté pedig az apjával.
Véget ért a nap, a dédinek pedig biztosan örök emlék lesz ... ez is, nem csak a képek :)
Képek: a márciusi album eleje közelében:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2012Marc?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJ2M28PS3dHbsAE&feat=directlink
2011. május 23., hétfő
Samci 2 éves sznapi buli
Pénteken volt 2 éves Samu, a bulit pedig szombaton tartottuk. Délutáni ébredés utánra volt meghirdetve, de kevés vendég érkezett meg 3-ra. Na de mi már ehhez hozzászoktunk :)
Igaz, aznap Samu 6-kor kelt, délben már aludt, de így is negyed 4-kor ébresztgettem, hogy ő se maradjon le. Mire felkelt, minden harci készültségben áll: szendvicsek, sütik készen, asztal terítve.
Vendégek lassan szállingóztak: keresztszülők, mamák, dédi, rokonok, Józsiék.
Kapott Samu hintát, nagy dömpert, fa fejlesztőjátékot és bodykat.
De az igazat megvallva nem nagyon izgatta semmi. Ajándékok sem, süti sem torta sem. Csak a mogyoró :) na meg az, hogy az ő szokásos délutáni elfoglaltságait tudja csinálni. Úgymint: homokozás, hintázás, motorozás :) Jól elvolt, de ez akkor is így van, ha pár gyerek van nálunk, akikkel tud játszani. Vagy egyedül is megteszi ezeket.
Torták finomak voltak, jól éreztük mi is magunkat, igaz, egyszer nekiállt esni az eső, de nem csendesen, csak egy kis zápor volt. Nagy törést nem okozott :)
Máténak viszont olyan szülinapot szeretnék, ahol már a gyerekek a főszereplők. Irányított játékot, versenyt tervezek nekik, remélem, segítségem is lesz, hisz Peti mellett még minden kiszámíthatatlan :)
Szülinapi képek itt találhatók:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Maj?authkey=Gv1sRgCJWk0NXj44iGmwE#5609822094127273906
Igaz, aznap Samu 6-kor kelt, délben már aludt, de így is negyed 4-kor ébresztgettem, hogy ő se maradjon le. Mire felkelt, minden harci készültségben áll: szendvicsek, sütik készen, asztal terítve.
Vendégek lassan szállingóztak: keresztszülők, mamák, dédi, rokonok, Józsiék.
Kapott Samu hintát, nagy dömpert, fa fejlesztőjátékot és bodykat.
De az igazat megvallva nem nagyon izgatta semmi. Ajándékok sem, süti sem torta sem. Csak a mogyoró :) na meg az, hogy az ő szokásos délutáni elfoglaltságait tudja csinálni. Úgymint: homokozás, hintázás, motorozás :) Jól elvolt, de ez akkor is így van, ha pár gyerek van nálunk, akikkel tud játszani. Vagy egyedül is megteszi ezeket.
Torták finomak voltak, jól éreztük mi is magunkat, igaz, egyszer nekiállt esni az eső, de nem csendesen, csak egy kis zápor volt. Nagy törést nem okozott :)
Máténak viszont olyan szülinapot szeretnék, ahol már a gyerekek a főszereplők. Irányított játékot, versenyt tervezek nekik, remélem, segítségem is lesz, hisz Peti mellett még minden kiszámíthatatlan :)
Szülinapi képek itt találhatók:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Maj?authkey=Gv1sRgCJWk0NXj44iGmwE#5609822094127273906
2011. május 22., vasárnap
Méhek
Fagyizásból tartottunk hazafele, amikor a szomszédasszony (Dóri) elhajtott mellettünk kocsival, majd visszatolatott. Ő mondta, hogy szerinte menjek át a fiúkkal (Samu, Laci, Peti, én) az út túloldalára, mert őelőttük van egy méhcsalád, amim kiszabadulhatott, nehogy megcsípjenek minket a méhek. Persze a Máté jóval előttünk járt (futóbicajával volt), de őt megsürgette, hogy menjen gyorsan a méhektől.
Én meg gyorsan sietősre vettem a sétát, mert a kapukulcs nálam volt, féltem, nehogy visszaforduljon Máté. Mire mi odaértünk, addigra már nem rajzottak a méhek, de úgy csüngtek a fán, mint a filmekben. Rengeteg méh ...
Vártunk egy kicsit, nem tudtam eldönteni, hogy merjek-e menni vagy sem, de aztán megjelent a szomszéd, aki méhészkedéssel is foglalkozik, ő mondta, hogy menjünk nyugodtan. Betessékeltem a fiúkat, mert nekiálltak begyűjteni a méheket.
Persze az én udvarhoz szokott gyerekeim mentek volna ki, de a méhek csak nem akartak a kasra telepedni. Kiderült, hogy csak másnap viszik el őket, így amikor már nem röpködtek, kiengedtem a fiúkat, de a biztonság kedvéért a mama fele irányítottam őket.
Durva volt ilyen közelről látni egyébként: egy leterített lepedőn volt középen a kas, amit a lepedővel együtt teljesen elleptek a méhek ...
A szomszéd meg ujjatlan pólóban ment közéjük ... igaz, a fejére vett méhészsapkát.
Mint később kiderült, a Dóri arra lett figyelmes, hogy Csabi az udvaron mondogatja, hogy megcsípnek a méhek! Az udvarukban rajzottak, aztán amikor Máté odaért, akkor az autó felett röpködtek, mire mi odaértünk, akkor már a fán lógtak. Pedig csak 7 házzal voltunk arrébb ...
Egyébként meg szerencse, hogy ért a méhekhez a Ricsi ... nem is tudom, ki gyűjtötte volna be őket. Pedig nem az ő méhei voltak.
Valószínű valami történhetett a méhekkel, az anyát a fa alatt találta meg, de már megdöglött. És állítólag két anyát talált ...
Én meg gyorsan sietősre vettem a sétát, mert a kapukulcs nálam volt, féltem, nehogy visszaforduljon Máté. Mire mi odaértünk, addigra már nem rajzottak a méhek, de úgy csüngtek a fán, mint a filmekben. Rengeteg méh ...
Vártunk egy kicsit, nem tudtam eldönteni, hogy merjek-e menni vagy sem, de aztán megjelent a szomszéd, aki méhészkedéssel is foglalkozik, ő mondta, hogy menjünk nyugodtan. Betessékeltem a fiúkat, mert nekiálltak begyűjteni a méheket.
Persze az én udvarhoz szokott gyerekeim mentek volna ki, de a méhek csak nem akartak a kasra telepedni. Kiderült, hogy csak másnap viszik el őket, így amikor már nem röpködtek, kiengedtem a fiúkat, de a biztonság kedvéért a mama fele irányítottam őket.
Durva volt ilyen közelről látni egyébként: egy leterített lepedőn volt középen a kas, amit a lepedővel együtt teljesen elleptek a méhek ...
A szomszéd meg ujjatlan pólóban ment közéjük ... igaz, a fejére vett méhészsapkát.
Mint később kiderült, a Dóri arra lett figyelmes, hogy Csabi az udvaron mondogatja, hogy megcsípnek a méhek! Az udvarukban rajzottak, aztán amikor Máté odaért, akkor az autó felett röpködtek, mire mi odaértünk, akkor már a fán lógtak. Pedig csak 7 házzal voltunk arrébb ...
Egyébként meg szerencse, hogy ért a méhekhez a Ricsi ... nem is tudom, ki gyűjtötte volna be őket. Pedig nem az ő méhei voltak.
Valószínű valami történhetett a méhekkel, az anyát a fa alatt találta meg, de már megdöglött. És állítólag két anyát talált ...
2011. május 2., hétfő
Bicaj 2
A mai lett az a nap, amikor a nagy bicikliről is lekerült a mankókerék. Igaz, az elmúlt egy hónapban nem túl gyakran került elő a kicsi sem, csak néhanapján ment vele Máté. Ma viszont -persze védőfelszerelésben- ráült a nagyra is mankókerék nélkül. És nagyon ügyesen ment vele, sőt, elindulni is sikerült neki. Hurrá! Szerintem az a legnehezebb, de a jelek szerint a megállás is hasonló kaliberű lehet, emt most az nem megy mindig tökéletesen. Még jó, hogy elborulni is lehet.
Veszély is van, mert belelendült, és egy kissé lejt az utca, megállni biztosan még nem tud, és félő, hogy ennek előbb-utóbb hatalmas esés lesz a vége. Próbáltam hatni Mátéra, hogy lassabban menjen, de nem tudom mennyire sikerült.
Képek:
https://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2011Maj?authkey=Gv1sRgCPGH_ZDAo8anTA#5602171823707838130
Veszély is van, mert belelendült, és egy kissé lejt az utca, megállni biztosan még nem tud, és félő, hogy ennek előbb-utóbb hatalmas esés lesz a vége. Próbáltam hatni Mátéra, hogy lassabban menjen, de nem tudom mennyire sikerült.
Képek:
https://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2011Maj?authkey=Gv1sRgCPGH_ZDAo8anTA#5602171823707838130
2011. április 25., hétfő
Húsvét
Péntek délután keződtek nálunk a húsvéti lőkészületek: tojást festettünk Mátéval. Igaz, tavalyi festékbe (többet nem, mert hólyagosak lettek -később kiderült, ez nem a tavalyi festék miatt volt, de büdi is volt a festék, így a tojásokat nem ettük meg). Ecetet ömtöttem hozzá, így a színük szép lett, de mint írtam, hólyagos-legalább egyedi :)
Szombaton nyuszifészket csináltak a fiúk mindenütt: itthon, Vera mamánál, Marika mamánál. Mert remélték, mindenhova tojni is fog a nyuszi :)
Vasárnap reggel a mamánál kezdték a fészek-ellenőrzést, mert felénk még nem jött a nyuszi.
A legtöbb ajándékot én vettem nekik, nem akartam, hogy hülyeségeket kapjanak.És bár szinte mindenhol valami játék volt, mert ugye a gyereknek a játék az ajándék, nem hozott sehova ugyanazt a nyuszi.
Sajnos nem a legjobb volt az idő, így a mamánál a teraszra tojt a nyuszika, és nálunk is elköltöztette védett helyre a fészket, mert az eső nem esett ugyan, deépp akkor csepergett, amikor indultak a fiúk.
A mama után hozánk is jött a nyúl, aztán a délutáni alvás után elmentünk a fiúk keresztszüleihez, ill. az egyik dédihez, mert unokatesómék a 3 lánnyal vasárnap voltak Andocson, és meg kellett őket előzetesen locsolni, nehogy elhervadjanak, ha húshvéthétfőn esetleg nem akad locsolójuk :)
A locsolás itt nem egészen úgy alakult, ahogy én szerettem volna, huzavona volt Mátéval,de aztán csak elmondta a verset és locsolt is. Samu meg csak állt, és figyelte az eseményeket.
Húsvéthétfőn locsolkodással indult a nap. A 3 fiú: apa, Máté, Samu nagyon sok helyen tettek róla, hogy senki ne maradjon szárazon :) Legelőször Samu öntözte meg kölnivel a konyhakövet: sikeresen eltörte az egyik parfümömet, még szerencse, hogy volt vagy 10 éves ...
Hogy hol is jártak? Mama, mama szomszédja, Viola, Marika mama, dédi, Márti néni, Georgináék, keresztanyu, na és persze én sem maradtam ki.
Közben még a Marika mamához is jött a nyuszi, ahol személyesen is sikerült elkapni egy kicsit (még jó, hogy beleugrott a kosárba :)). Samu is cirógatta ugyan a nyuszit, de Máténál volt igazán favorit: cipelte mindenhova, és cirógatta szakadatlan. Mondtam neki, hogy a nyuszi emgy vissza a helyére, de nem akarta. Aztán amikor mentek Pálékhoz locsolni, otthagyták a nyuszikát is.
Du hazajöttünk aludni (Sami, Peti, én), Máté meg elment az apjával keresztanyut locsolni, Zsombival játszani, fagyizni.
Mit kaptak:
Máté: játék horgászbot halakkal, lego, könyv, Pötyi-játék (böködős, kézügyességet fejlesztő), talicska
Samu: homokozójátékok, hosszúnyelű lapát, gereblye, ásó, aszfaltkréta, fürdőjátékok.
Most meg gondolkozhatok, kinek mi legyen a szülinapi ajándék ...
Szombaton nyuszifészket csináltak a fiúk mindenütt: itthon, Vera mamánál, Marika mamánál. Mert remélték, mindenhova tojni is fog a nyuszi :)
Vasárnap reggel a mamánál kezdték a fészek-ellenőrzést, mert felénk még nem jött a nyuszi.
A legtöbb ajándékot én vettem nekik, nem akartam, hogy hülyeségeket kapjanak.És bár szinte mindenhol valami játék volt, mert ugye a gyereknek a játék az ajándék, nem hozott sehova ugyanazt a nyuszi.
Sajnos nem a legjobb volt az idő, így a mamánál a teraszra tojt a nyuszika, és nálunk is elköltöztette védett helyre a fészket, mert az eső nem esett ugyan, deépp akkor csepergett, amikor indultak a fiúk.
A mama után hozánk is jött a nyúl, aztán a délutáni alvás után elmentünk a fiúk keresztszüleihez, ill. az egyik dédihez, mert unokatesómék a 3 lánnyal vasárnap voltak Andocson, és meg kellett őket előzetesen locsolni, nehogy elhervadjanak, ha húshvéthétfőn esetleg nem akad locsolójuk :)
A locsolás itt nem egészen úgy alakult, ahogy én szerettem volna, huzavona volt Mátéval,de aztán csak elmondta a verset és locsolt is. Samu meg csak állt, és figyelte az eseményeket.
Húsvéthétfőn locsolkodással indult a nap. A 3 fiú: apa, Máté, Samu nagyon sok helyen tettek róla, hogy senki ne maradjon szárazon :) Legelőször Samu öntözte meg kölnivel a konyhakövet: sikeresen eltörte az egyik parfümömet, még szerencse, hogy volt vagy 10 éves ...
Hogy hol is jártak? Mama, mama szomszédja, Viola, Marika mama, dédi, Márti néni, Georgináék, keresztanyu, na és persze én sem maradtam ki.
Közben még a Marika mamához is jött a nyuszi, ahol személyesen is sikerült elkapni egy kicsit (még jó, hogy beleugrott a kosárba :)). Samu is cirógatta ugyan a nyuszit, de Máténál volt igazán favorit: cipelte mindenhova, és cirógatta szakadatlan. Mondtam neki, hogy a nyuszi emgy vissza a helyére, de nem akarta. Aztán amikor mentek Pálékhoz locsolni, otthagyták a nyuszikát is.
Du hazajöttünk aludni (Sami, Peti, én), Máté meg elment az apjával keresztanyut locsolni, Zsombival játszani, fagyizni.
Mit kaptak:
Máté: játék horgászbot halakkal, lego, könyv, Pötyi-játék (böködős, kézügyességet fejlesztő), talicska
Samu: homokozójátékok, hosszúnyelű lapát, gereblye, ásó, aszfaltkréta, fürdőjátékok.
Most meg gondolkozhatok, kinek mi legyen a szülinapi ajándék ...
2011. április 4., hétfő
Végre jó idő!
Hát, ezt az előző bejegyzés előtt kellett volna megejteni, de jobb későn, mint soha ...
Végre jó idő van! Egy hete kezdődött kb, és egy-egy nap kivételével még tart :)
És amiért erről írok: nagy örömömre ez megváltoztatta a napjainkat. Na nem Samuét, ő egyébként is egész álló nap kint volt/lett volna, hisz neki nem számít, akár esik, akár fúj, de Máté a télen ovi után nagyon bevackolta magát a tv elé, de ez most szerencsére változóban van!
Sokat van kint, és ez a jó időnek köszönhető, ill. részben Samunak, aki tényleg egész nap kint bolyong, és Máté meg megy utána :)
Előkerültek a kint játékok is: talicska (bár az egész télen kint volt), lapátok, homokozójátékok, biciklik, motorok, traktor, hinták ...stb egy garázsnyi játék.
Persze a harc megy értük (pl. hosszú nyelű lapát, talicska -amikből egy van), de már benyújtottuk az igényt a nyuszinak :)
Szinte minden kinti játék nagy favorit, de talán a csúszda viszi a prímet ... Samunál is. Nem olyan ré fedezte fel, hogy ő bizony egyedül i fel tud mászni, le tud ülni és le is tud csúszni, aztán villám empóban tudja kezdeni előről az egészet! Persze ha van társasága (Máté, Laci), akik szintén csúszdáznak, még nagyobb a lendület, enem meg a szívbaj kerülget, mert egyszer-egyszer félrecsúszik a lába mászáskor -annyira siet, kapkod, pedig nem kergetik, csak ők is mennének. Na meg a fent leülés is aggaszt néha, mert nagyon izgalmas a csúszda, de legalább annyira érdekli az úton elsuhanó autó, motor, traktor ...stb. Persze ahogy nézi, már nem arra figyel, amire kellene, és néha egy hajszál tartja csak fent. Leülésnél is van, hogy kicsit hátrébb ül, mint kellene, és meg csak mondom: mássz előrébb,óvatosan, lassan! Persze fent nem sokmindent tudok tenni, annyira nem áll kézre és törpe is vagyok hozz. Csak rimánkodom, hogy ne legyen baj!
Tavaszi képek itt:
https://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2011Apr?authkey=Gv1sRgCOKDyOWNy7rvqAE#
https://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2011Marc?authkey=Gv1sRgCLKP3PeA3-vX6QE#
Végre jó idő van! Egy hete kezdődött kb, és egy-egy nap kivételével még tart :)
És amiért erről írok: nagy örömömre ez megváltoztatta a napjainkat. Na nem Samuét, ő egyébként is egész álló nap kint volt/lett volna, hisz neki nem számít, akár esik, akár fúj, de Máté a télen ovi után nagyon bevackolta magát a tv elé, de ez most szerencsére változóban van!
Sokat van kint, és ez a jó időnek köszönhető, ill. részben Samunak, aki tényleg egész nap kint bolyong, és Máté meg megy utána :)
Előkerültek a kint játékok is: talicska (bár az egész télen kint volt), lapátok, homokozójátékok, biciklik, motorok, traktor, hinták ...stb egy garázsnyi játék.
Persze a harc megy értük (pl. hosszú nyelű lapát, talicska -amikből egy van), de már benyújtottuk az igényt a nyuszinak :)
Szinte minden kinti játék nagy favorit, de talán a csúszda viszi a prímet ... Samunál is. Nem olyan ré fedezte fel, hogy ő bizony egyedül i fel tud mászni, le tud ülni és le is tud csúszni, aztán villám empóban tudja kezdeni előről az egészet! Persze ha van társasága (Máté, Laci), akik szintén csúszdáznak, még nagyobb a lendület, enem meg a szívbaj kerülget, mert egyszer-egyszer félrecsúszik a lába mászáskor -annyira siet, kapkod, pedig nem kergetik, csak ők is mennének. Na meg a fent leülés is aggaszt néha, mert nagyon izgalmas a csúszda, de legalább annyira érdekli az úton elsuhanó autó, motor, traktor ...stb. Persze ahogy nézi, már nem arra figyel, amire kellene, és néha egy hajszál tartja csak fent. Leülésnél is van, hogy kicsit hátrébb ül, mint kellene, és meg csak mondom: mássz előrébb,óvatosan, lassan! Persze fent nem sokmindent tudok tenni, annyira nem áll kézre és törpe is vagyok hozz. Csak rimánkodom, hogy ne legyen baj!
Tavaszi képek itt:
https://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2011Apr?authkey=Gv1sRgCOKDyOWNy7rvqAE#
https://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2011Marc?authkey=Gv1sRgCLKP3PeA3-vX6QE#
Bicaj
Az egész Máté 2 éves szülinapjakor kezdődött ... akkor kapta a mamáéktól a futóbiciklijét, amit rendesen ki is használt. Igaz, nem azon a nyáron, hanem a következőn (ill. már tavaszon - közel a 3-hoz), de igencsak megszolgálta az árát a kis bicaj :)
Rengetegszer ment vele, először lassan, majd egyre gyorsabban, aztán volt, hogy 5-10 métereket is ment úgy, hogy felemelte a lábait, és csak gurult és egyensúlyozott. És ennek a bicajnak (futóbicikli -pedál nélküli) épp ez a lényege: hogy a gyerkőc megtanuljon egyensúlyozni, aztán utána, amikor már rendes biciklije van, akkor csak a tekerésre kelljen koncentrálni, és nem a tekerésre és egyensúlyozásra együtt.
Máté nagyon szerette a futóbicajt, még most is sokat ment vele -inkább, mint gyalog :)
Tavaly szülinapjára kapott egy rendes biciklit, ami kicsit még nagy volt neki, azon képtelenség lett volna rendesen megtanulni, viszont a Vera mamáig eltekerte, mert volt rajt mankókerék, de azzal nem tanulunk meg biciklizni :(
Aztán arra jutottam, hogy idén tavasszal elkezdjük a tanulást, de nem a szülinapi bicajon (kicsit drága volt, nem akartam, hogy a tanulási időszakban tönkremenjen, ha esetleg mégis sokat esik eleinte). Szóval: a rokon kislánytól, Ginától kaptunk egy agyonhasznált kicsi biciklit, ami a tanulsához tökéletesen megfelelő. DE Máté nem nagy hajlandóságot mutatott arra, hogy ő meg akar tanulni biciklizni, neki tökéletes volt a futóbicikli és a mankókerekes nagy is. Viszont a futóbicaj már igencsak kicsi neki, bár még simán megy vele, de mégis.
Aztán tegnapelőtt rábeszélte az apja, hogy próbálja meg. A mama volt a cél (5 ház), a Zsolti ment mellette, és tartotta kicsit, hogy ráérezzen Máté. Visszafelé már a szomszédtól kb. 15 métert megtett egyedül, és ezzel meg is állapította, hogy ő tud biciklizni, ezért ebből ennyi elég is :)
Tegnap viszont nagy lelkesedéssel pattant megint a bicajra, és nagy meglepetésemre nagyon ügyesen tud vele menni. Egyensúlyoz, kormányoz, teker ... ügyes, igaz, az elindulás még nem megy egyedül, de nem hiszem, hogy soká várat magára :)
Nagy esések sem voltak, csak egy-két elborulás ...
Még a kicsin megy, de ha azon már nagyon biztosan, le lehet szedni a nagyról is a mankókereket, és hajrá!!!
Rengetegszer ment vele, először lassan, majd egyre gyorsabban, aztán volt, hogy 5-10 métereket is ment úgy, hogy felemelte a lábait, és csak gurult és egyensúlyozott. És ennek a bicajnak (futóbicikli -pedál nélküli) épp ez a lényege: hogy a gyerkőc megtanuljon egyensúlyozni, aztán utána, amikor már rendes biciklije van, akkor csak a tekerésre kelljen koncentrálni, és nem a tekerésre és egyensúlyozásra együtt.
Máté nagyon szerette a futóbicajt, még most is sokat ment vele -inkább, mint gyalog :)
Tavaly szülinapjára kapott egy rendes biciklit, ami kicsit még nagy volt neki, azon képtelenség lett volna rendesen megtanulni, viszont a Vera mamáig eltekerte, mert volt rajt mankókerék, de azzal nem tanulunk meg biciklizni :(
Aztán arra jutottam, hogy idén tavasszal elkezdjük a tanulást, de nem a szülinapi bicajon (kicsit drága volt, nem akartam, hogy a tanulási időszakban tönkremenjen, ha esetleg mégis sokat esik eleinte). Szóval: a rokon kislánytól, Ginától kaptunk egy agyonhasznált kicsi biciklit, ami a tanulsához tökéletesen megfelelő. DE Máté nem nagy hajlandóságot mutatott arra, hogy ő meg akar tanulni biciklizni, neki tökéletes volt a futóbicikli és a mankókerekes nagy is. Viszont a futóbicaj már igencsak kicsi neki, bár még simán megy vele, de mégis.
Aztán tegnapelőtt rábeszélte az apja, hogy próbálja meg. A mama volt a cél (5 ház), a Zsolti ment mellette, és tartotta kicsit, hogy ráérezzen Máté. Visszafelé már a szomszédtól kb. 15 métert megtett egyedül, és ezzel meg is állapította, hogy ő tud biciklizni, ezért ebből ennyi elég is :)
Tegnap viszont nagy lelkesedéssel pattant megint a bicajra, és nagy meglepetésemre nagyon ügyesen tud vele menni. Egyensúlyoz, kormányoz, teker ... ügyes, igaz, az elindulás még nem megy egyedül, de nem hiszem, hogy soká várat magára :)
Nagy esések sem voltak, csak egy-két elborulás ...
Még a kicsin megy, de ha azon már nagyon biztosan, le lehet szedni a nagyról is a mankókereket, és hajrá!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)