Cukorborsó

Tegnap volt a nagy nap, mikor a életem első saját kertjéből az első termést szedhettem. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire lehet a veteményeknek örülni, figyelni a növekedésüket, nézni, ahogy virágzik, majd termést hoz.
Rajnai törpe ... a korai cukorborsó, ami végre termést hozott. Nem túl nagy hüvelyek voltak rajta, hisz mint a neve is mondja, törpe, és maga a növény is igen alacsony és kicsi, de cukorborsó ...
Leszedtem, lett egy kisebb fél vödörrel. Máté imád pirgálni, de tegnap este viszont nem volt itthon, a mamánál készültek aludni, így egyedül álltam neki.
40 deka lett, épp egy levesnyi ... ma meg is főztem, és hmmm, nagyon finom lett! Imádom egyébként is a friss, zsenge cukorborsólevest, de ennek számomra még finomabb íze lett attól, hogy nálam, nekünk termett :)
Ezt is megértük ...

Májusi idő

Akkor egy kis időjárás-elemzés :)
Röviden: kissé megkergült. Május elején (+ ápr. legvégén) 30 fok, vagy a fölötti volt a nappali csúcshőmérséklet, és éjszaka is 20 fok köré hűlt csak vissza. Nem bírom a kánikulát, nem is nagyon szerettem, de elviseltem, tudom, jön a nyár, júl-aug-ra rettentő hőségeket jósolnak semmi csapadékkal, de akkor is ... az nyár, május meg csak május.
Akkor megnéztem a 30 napos időképes előrejelzést: a pár nap kánikula után visszatér a normális időjárás, éjszakai legalacsonyabb hőmérséklet 10 fok körül. Persze azt is tudom, hogy nem lehet ilyen hosszú távon pontosan megmondani előre, hogy milyen idő lesz, de viszonyításnak gondoltam jó. Már akkor lehetett hallani a fagyosszentekkel való riogatást, de mondom, az akkori előrejelzések erre nem adtak okot.
Aztán ahogy közeledtünk az említett úriemberek neve napja felé, annál világosabbá vált, hogy bizony komoly változást hoznak az időjárásban (nem a fent említett kánikuláról van már szó, mert az az ígért pár nap után elmúlt).
Hideg lett, amikor nagy széllel megérkezett a front, de esni nem esett. Aztán az is bekövetkezett, de mivel a májusi eső aranyat ér, ezért nem ágáltam :) De a fránya szeles, hideg idő csak nem akart továbbállni. Be is kellett fűteni, igaz, csak szakaszosan tettem, amikor nappal kezdtem fázni, akkor bekapcsoltam a gázt, aztán ki, és a fürdés közeledtével újra be. 2 napig verőfényes napsütés mellett fújt a szél veszettül. A gyerekeken is meglátszott ... na nem a szél, nem voltak különösebben bogarasak, de a "kevesebbet lehetek kint, mint szeretnék" már Pepcsinél is előjött. Samcit annyira nem zavarta a szél, Máté is volt kint úgy gondolom eleget, de Pepi kevesebbet. Ő is imád kint lenni, végigmászni az udvart (még nem megy és nem áll fel kapaszkodás nélkül).
A legszomorúbb az egészben mégis az, hogy tegnap reggelre (hajnalra) fagyot is ígértek. Alpokalja, Nyugat-Magyarország, Kisalföld. Gondoltam megússzuk (mármint a vetemények) ... tévedtem :(
Amikor 3/4 5-kor felébredtem és kinéztem (nagyon világosnak gondoltam, de nem a villany égett :)), láttam, hogy az autó szélvédője deres/fagyos ... a füvön nem láttam/figyeltem, de koránkelők szerint bizony volt dér.
Tegnap délután kimerészkedtem a kertbe, és a látvány elszomorított kissé: az eddig gyönyörű zöld- és tarkababjaim levelei csúnya zöldesbarnák és kókadtak voltak. Megfagytak :(
A cukorborsó, a hagyma és a paradicsom ellenállt a megpróbáltatásoknak, de úgy látszik, a babok érzékenyebbek.
Most a továbbiakon gondolkodom: várjak pár napot, hogy kiderüljön, hogy csak a levelei fagytak el, vagy a közepe is, és nincs visszaút, vethetek másikat vagy még kihajtanak ...
Mivel ma Samci szülinap, holnap meg vasárnap, így hétfőig biztosan várok, aztán döntök a babok sorsa felől. Nem volt sok, de úgy örültem neki, hogy végre előbújtak, szépek voltak, erre most tessék ...