Falunap '13

Minden évben július első szombatján van a a falunap.
Idén kissé nehezített körülmények között kellett ezt a napot átélnünk. Több okból is. Egyedül voltam kb. fél 4-ig a gyerekekkel (Zsolti dolgozott), a fiúk szerepeltek délelőtt és este, én délután, kocsink viszont még mindig nem jó, szerelőnél van. Aztán a 4.-es gyerekeimmel való fellépéshez szükséges cd-vel is akadtak gondok ....
De csak szépen sorban.

Ébredés után összekészítettem mindent, ami a naphoz szükséges volt, mert autó hiányában nem akartam a gyerekekkel a pálya és az otthon között vándorolni egész nap. A pálya a falu egyik végén, mi meg a másikon. Úgy döntöttem, inkább viszek mindent, és majd anyuéknál ebédelünk és ott is alszanak a kicsik. (anyuék nagyon közel laknak a pályához).
Jól megpakolva indultunk el: a reggeli szerepléshez a csinosabb ruha rajtuk volt, de vittem egy váltót otthoni játszósnak, homokozósnak, aztán egyet, amiben kint lehetnek délután a pályán, plusz egy pólót mindenkinek, ha nagyon kiizzadnának, és az esti fellépésükhöz az ünneplős ruhát. A Pepcsi babakocsiban ült, a nagyok pedig tolták a biciklijüket, mert nélkülük nem lehet falunapi bicikliverseny :)
Félúton jutott eszembe, hogy a táncunkhoz szükséges cd-t nem pakoltam el. Vissza már nem fordulhattunk, mert fél 10-kor kezdődött a falunap megnyitása és az újszülöttek köszöntése, ahol szerepeltek, verset mondtak a fiúk.
Ügyesek voltak, és az egészet végig is tudták állni ... ez volt az egyik legnagyobb öröm. Mert Máté eléggé ficeregni szokott szereplés közben, és Sami sem a nyugalom mintaképe. De meghallgatták a beszédet, az énekeket, úgyhogy örültem. A táblaátadást azonban már nem vártuk meg (amikor megkapják a névre szóló kis táblát, majd a fácskára kötözik), miután lejöttek  színpadról, elindultunk haza. Nagy örömükre jutalmat is kaptak a szereplésért: kis autót választhattak maguknak. Megvolt az öröm :)

Anyuéknál átöltöztek játszottak, én pedig mentem volna haza a cd-ért, de anyunak még dolga volt, mert ők a nyugdíjasokkal (anyu csak tiszteletbeli tag még) a szobor-koszorúzáskor is énekeltek.
11 óra is elmúlt, mire jött, én meg menni tudtam.
Biciklivel akartam letekerni hozzánk, de aztán anyu szomszédja levitt. Kerestem a cd-t, de nem találtam. Túl sokáig nem akartam várakoztatni, és gondoltam, ha itthon nincs, biztos a suliban hagytam. Kiszálltam visszafelé az egyik kollégánál, akinek van kulcs a sulihoz, és bementünk megnézni, hogy ott van-e. Nem volt. Tiszta ideg lettem, nagyon nem hiányzott, hogy én még a cd után szaladgáljak. Visszamentem anyuékhoz. Majd kiugrottam a pályára, hátha a falunap dj-jénél épp ott van a Rednex: Cotton Eye Joe száma. Végignézte a sok lemezét, de nem volt rajt egyiken sem. (csak egy táskányi lemezt hozott magával, mert itt nincs számkérés, így azt játszik, amit akar). na bumm ... Utána felhívtam Laci kollégámat, hátha megtalálta az eredeti cd-t, ami farsangkor maradt nála. Nem találta. Gondoltam akkor mégiscsak otthon lehet ... de épp alvásidő volt, úgyhogy gyorsan anyuéknál elaltattam Petit, Sami meg befeküdt utána mellé, és elaludt egyedül.
Én meg bringára pattantam és tekertem haza. Kerestem, de a lemez nem volt sehol. És akkor elkezdtem gondolkozni: az iskolában nincs, itthon nincs ... hol voltam még az iskolából hazafele menet. Vettem dinnyét, aztán bementem a kisboltba. Még jó, hogy a kisboltos pár házzal odébb lakik csak, átmentem hozzá, hátha talált egy cd-t. És igen! Gyorsan megkaptam és örültem. Megkönnyebbültem. Üres cd-m sem volt, hogy esetleg kiírtam volna gyorsan.
Visszaértem anyuékhoz, beszélgettem kicsit a mamával, aztán jött Máté kis barátja, aki már évek óta a mi gyerekünk falunapkor (szülei a néptáncoktatók, akiknek ilyenkor mindig sok a dolga  a fellépések miatt). Hamarosan felkeltek a kicsik is, így átöltöztek és elindultunk a pályára. Már előző este lefixáltam velük, hogy nem veszek semmi játékot, mert persze ilyenkor egy csomó árus kipakol.
Az ugrálóvárba szerettek volna menni, de túl forró volt, zokni viszont nem volt a lábukon. Elindultunk megkeresni a Robi bácsit, hogy a bicikliverseny felől érdeklődjünk. Épp az akadálypályát csinálta, úgyhogy lelkesen maradtak gyakorolni, segédkezni, én meg addig Pepcsivel megnéztük, hogy biztosan lejátssza-e a magnó a zenénket, és megnéztük a Marika mamát is, aki a nyugdíjasokkal lángost dagasztott, sütött.

A fiúk nagyon ügyesek voltak a versenyben, bár sok ellenfelük nem volt... lusták voltak a gyerekek kitolni a biciklit. Ezért Mátééval mentek páran (még jó, hogy a rosszabb bicajt vittük). Közben 3 óra lett, Vera mama jött vigyázni a gyerekekre, mert én még próbáltam a 4.-eseimmel a fél négyes fellépés előtt. A farsangkor előadott cowboy-táncot adtuk elő. Előtte nap a próbán csak 7 kisgyerek volt, de falunapra 12-en lettek. Lehettek volna 14-en is, de 2 jelen levő kis srác nem óhajtott fellépni :(
De a megjelent és lelkes gyerekek nagyon ügyesek voltak, annak ellenére, hogy volt egy kis baki, de ami tőlük telt, azt megtették, a hiba meg a kevés gyakorlásnak volt betudható. Nagyon köszönöm nekik, hogy nem hagytak cserben! A fellépésért pedig kis ajándékcsomagot is kaptak, amit nagy lelkesen el is fogyasztottak.

A fellépés után ettek lángost a gyerekeim, bicajoztak még, ugrálóváraztak, szaladgáltak, vagy épp az eső elől bújtak a sátor alá. Aztán Felülhettek egy körre a ringlisre. Máté és Kristóf a lógós ülésest, Sami és Pepcsi a kisebbet választotta. Amíg előtte a nagyobbak ugráltak, Pepcsi már letesztelte a motort, az apjával is oda ült be. Aztán elmentünk a mamához kicsit pihenni, átöltözni, majd visszamentünk a 7 órai fellépésre.

A kis ovisok nagy lelkesen várták, mikor léphetnek fel. Csinosan, párban. Viszont mivel több volt a kislány, mint a fiú, így lett lány-lány pár is, és ezen a kisebbek is vérszemet kaptak, és a kisebb lányok is inkább lányt választottak maguknak. És mivel ők kicsik, sírósak, félősek, örültek a szülők, hogy egyáltalán ki mertek állni. nem volt nagy ellenvetés, de azt hiszem, felesleges is lett volna. Máté sem szívesen táncol kislánnyal (nagy ez ellenszenve a lányok iránt), de zokszó nélkül párba áll és táncolt velük. Kiscsoportban azonban ez még nem így van. Szóval így esett, hogy Samu pár nélkül maradt, ezét a tervek szerint az óvó néni lett a párja. Ami még jól is jött volna, hisz az óvó néni vissza tudja tartani, ha eszetlenségre adná a fejét.
Amikor felmentek a színpadra, Samu olyan kicsi volt a többiek között ... de lelkes, igaz kissé, szeleburdi, kajla, de aranyos. Ez a botos táncnál volt. Aztán amikor párba kellett állni, mégsem az óvó néni lett a párja (pedig de jó lett volna), hanem egymásra talált a Lacikával, aki ugyanolyan kajla mint a Samu. Úgyhogy a páros táncot (amit rettentő mód élveztek) kissé eszetlenül adták elő. Még jó, hogy hátul álltak, mert elől leégett volna a bőr a képemről szégyenemben. De így elviselhető volt: elől a nagyok (Máté is) nagyon ügyesen táncoltak, hátul meg Samiék kajláskodták el a táncot. Amin egyébként a közönség jót mulatott, és megmosolyogták őket. És ha nem az én fiam lenne, hasonlóképpen reagáltam volna, de így annyira nem voltam boldog.
Persze aranyos volt, meg minden és az sem véletlen, hogy a kiscsoportosok közül nem sokan mentek néptáncra év közben. De Samu imádott, mindig nagyon várta a Timi nénit. És tudja ő ezt különbül is, mert az előző napi próbát lától nagyon dicsérték. Csak nagyon nem jó párt választott magának ...
Nagy torta volt az ovisok jutalma, amit lelkesen faltak (Máté kivételével, mert ő csak a csokis tortát eszi meg, de kaptak egy-egy sportszeletet is, így ő sem érezte kirekesztettnek magát, a tortáját meg nagy elánnal Pepcsi falta fel.

Ha lett volna autónk, az esténk is máshogy alakul, de autó híján nem vállaltam be a tűzijátékot a fiúkkal kint a pályán, de aranyosak voltak, megértették. Unokatesóm hazavitt minket az ovis fellépés után, fürödtek, Peti elaludt. A másik 3 meg addig nézett egy mesét, mert a tűzijátékot otthonról meg akarták nézni. Ha nem esett volna délután az eső, és nem lenne temérdek fa az udvarunkba, akkor ki tudtunk volna menni a kertbe, ahonnan az egészet teljesen jól láttuk volna, de így a sötétségben ezt nem vállaltuk be. A ház előtti kis dombra álltunk, de a szomszéd ház épp takarta szinte az egészet. Azét végigvárták, lelkesen örültek, ha látták hogy piros, fehér vagy épp kék. És az utolsó 3-4-et, ami magasabbra ment, tökéletesen láttuk, és nagyon lenyűgözte őket. Úgyhogy ígéret van rá, hogy jövőre megnézhetik. Az még kérdés, hogy a pályán, vagy itthonról (csak más helyről - pl a szomszédban hátul tökéletesen látták, mint az később kiderült).
Sztárvendég is volt a falunapon egyébként: Pacsirták énekeltek délután (nekem nem jött be, bár szeretem az operett slágereket, nótákat), este pedig Kacor Ferinek örülhettek a nézők. Róla csak jót hallottam. Én meg nem láttam, és azt sem tudom, ki ő.

Összességében ezen a napon a gyerekek nagyon jól érezték magukat, nekem meg jutott egy kis plusz izgalom. De azt már régóta tudom, hogy ami a gyereknek szórakozás, az a szülőnek plusz teher, még ha szórakozás is. De a gyerekeknek az egyik legfontosabb dolgunk, hogy élményeket adjunk. És az most is megtörtént. :)

Képek Az albumban levő sok főzős kép egy pályázat dokumentálása miatt készült :)
Videó, videó

Falunap

Újra eltelt egy év ... így visszanézve hihetetlen gyorsan. Már megint július első szombatja, amikor évek óta tartják a falunapot Andocson.
A megnyitó ünnepség és az újszülöttek fácskáinak átadása fél 10-kor kezdődött. Az ovisok szoktak kis műsorral készülni, és többek között Máté is kapott egy kis verset. Vagyis pontosabban egy kis "Ünnepi köszöntő"-t. Egy kislánnyal mondták közösen. Apja vitte ki a pályára, hisz Pepcsinek akkor épp alvásidő van. Samci meg Bundizott ... Balázsnak segített homokot fuvarozni.
A nagy kánikulában nem akartam kimenni a gyerekkel, úgy terveztük, hogy mire az ovisok szereplése következik (fél 4), akkor megyünk ki, hisz addigra mind2 kicsi felébred, és a hőség is talán csak lejjebb megy majd.
Zsolti azonban kivitte a nagyokat (Máté kis barátja 1 órától velünk volt), mert Máté részt szeretett volna venni a bicikli-versenyben, ami 2-re volt hirdetve. Tavaly is benne volt a programban, de a foci miatt csúszott, majd végül el is maradt ... pár kisgyermek nagy bánatára. Máté akkor is készült már rá. Idén viszont ki lett faggatva Robi bácsi a bicajos versenyt illetően, és azt mondta, hogy idén nem fog elmaradni. Így a fiú felszerelkeztek, és kimentek 2 órára. Akadálypálya volt, amit Máté 2-szer is teljesített. Ilyen pici nem is nagyon volt ... neki amúgy is csak a részvétel volt a fontos, de tényleg.
Az akadálypálya mellett még két játék várta a gyerekeket: egy lógó gumicsirke, amit fakanállal ütve be kellett lendíteni a felette levő tálba (Máté kedvenc feladata volt, a délután folyamán egy csomószor próbálkozott). Akinek pedig sikerült, jutalmat (puha cukorkát) kapott érte. A másik játék egy hosszú henger volt, amibe diókat kellett dobálni felül, alul pedig  kalapáccsal rá kellett csapni a kiguruló dióra. Nem volt egyszerű ...
Negyed 4-kor bejött értünk a Zsolti, aztán Sami is felpattant a bicajra (neki nem vittünk ki, Mátéét vette kölcsön), az  apja meg szalad mellette, hisz tud ugyan menni vele egyenes terepen, ha el van indítva, de az akadálypályához olyan kis töpörtyű ...
Én meg átöltöztettem a nagyokat, és mentek az óvó nénihez, és várták a sorukat, hogy előadhassák a táncukat. Máté nem egy nagy táncos, ritmusérzéke sem igen van, de nagy lendülettel és rengeteg bohóckodással ugyan, de ő is eltáncolta azért.
Aztán ittak, lángost ettek, Kristóf vattacukrot, Máté marcipános kókuszrudat (Sami meg mind2-ből csipegetett), aztán a fiúkat befizettem egy körhintára. A nagyobbaknak való láncosra ültettem őket, bár szerettek volna a kicsiknek való járgányosra is, de  csak egyet engedélyeztem nekik, viszont megígértem, hogy a jövő hónapban, a búcsúban, majd felülhetnek arra.
Volt egészségsátor is, bementünk a kicsikkel a mamával. Vizeletet néztek (nekem nem), vérnyomást mértek, testzsírt, testtömegindexet. vércukrot néztek.  Vérnyomásom elég magas volt, de abszolút nem éreztem, és ráfogtam a melegre, a gyerek után szaladgálásra, a Peti-cipelésre, az izgalomra ...
6 óra körül, amikor az ugráló már nem volt tűzforró (előbb nem tudtak csúszni, majdnem leégette a bőrkéjüket), ugráltak, csúszkáltak kb. fél órát, majd haza mentünk. Vacsora, fürdés után Sami, Máté és Kristóf visszament a Zsoltival és a mamával. A tűzijátékra fájt a foguk, Zsolti viszont meg szerette volna nézni Nagy Ferót, aki 8-tól volt. A 10-re hirdetett tűzijáték 3/4 11-kor kezdődött, úgyhogy negyed 12 volt, mire lefeküdtek. Sami jól bírta, Máté már fáradtabb volt.
Pepcsi elaludt hamar, de 12-ig 2-3-szor voltam nála bent vissza altatni. A kis rafinált, rögtön megérzi, ha nem vagyok mellette ...
Reggel azonban nem aludtak vészesen sokáig, Sami  (és így mi is Petivel) 3/4 8-kor, Máté fél 9 körül kelt :)
Sami azt mondta, hogy nagyon szép volt a tűzijáték, és hogy holnap én is menjek és nézzem meg ...
képek

Falunap 2011

Falunap. Idén is. És idén is különleges. Peti baba miatt.
Most is, mint jópár éve mindig, a megnyitóval és az újszülöttek köszöntésével kezdődött az egész. Sajnos az idő nagyon nem kedvezett nekünk: már reggel esőre állt, aztán úgy tűnt, hogy kitisztul, de mire a megnyitó kezdődött volna, épp nagyon nekiállt szakadni :( Még jó, hogy a színpad mellett egy viszonylag nagy és stabil sátor volt felállítva (eredetileg a dercsikai vendégeknek (felvidéki testvértelepülés)). Sajnos végig szakadt, s csak mire hazaértünk csitult, majd állt el az eső.

Rövid megnyitóbeszéd után az ovisok kis verses énekes köszöntése következett. Csak 4 kisgyerek szerepelt (Zsombi, Bálint, Kristóf, Máté). Máté először nem akart, igazából az okát nem tudom. Pedig mondogatta, hogy készülnek, de mégsem. (Talán azért lehetett, mert egy számára eddig kevésbé ismert óvó néni tanította be nekik)
Aztán csütörtökön megbeszéltük vele (az óvó néni és én), hogy milyen szép és jó lenne, ha mégiscsak elmondaná ő is a Petinek. Belement. Itthon tanulgattuk azért a verset, hogy biztosan menjen.
Ezzel kezdték:
Magyar házban a vendéget

szeretettel várják,

pirosra sült friss cipóval

szívesen kínálják.

Ha nincs cipó, ha nincs kalács,

mit tehet az ember,

köszönti a vendégeket

meleg szeretettel.

Énekeltek is, és volt még vers is, de abban Máté nem szerepelt.

De itt meg is nézhető:
http://www.youtube.com/watch?v=YS9kn5CUCJ8

Az ovis köszöntő után ének volt, aztán átadták az újszülötteknek a kis táblácskát, amit az újszülöttek ligetébe ültetett kis fácskára kellett kötözni. Ez sajnos délelőtt nem sikerült, délután azonban Máté és Sami fája között Máté kiválasztott egy kis fácskát, így a 3 fiú fája majdnem egymás mellett van :) Mátéé gyönyörű, amikor virágzik, az a fa sárga akác. Samiét nem tudom milyen, Petié pedig díszalmafa.
A nyugdíjasok is (Marika mamával -bár ő még nem nyugdíjas) énekeltek egy nagyon szép és megható kis dalt, amin teljesen meghatódtam (tudtam, hogy mit fognak énekelni, gondoltam, hogy elérzékenyülök), úgyhogy ki is kellett mennem a sátorból (ekkor már nem esett), és kijöttek a könnyeim is.

Délután Sami alvása után mentünk ki, 2 óra fele. Máténak vittük a bicajt is, mert meg volt hirdetve egy biciklis verseny, amiből aztán nem lett semmi :( Persze Máté rögtön a kis barátját kereste, de ők még akkor nem voltak ott, de hamarosan jöttek. persze onnantól kezdve, mint akik össze vannak nőve, mentek mindenhova. Samci meg követte őket. Peti szerencsére aludt a kocsijában, a sátor alatt őrizte a dédi.
A fiúk felültek a körhintára is, aztán ugrálóváraztak. Sajnos csak egy volt (kicsi nem), és az is elég meredek volt, és 5-ösével engedték fel a gyerekeket. Ami nem volt baj, de inkább úgy kellett volna csinálni, hogy 5-10 percig egy csapat gyerek, aztán csere. Így mindig végig kellett állni a sort, ezért csak 3-szor csúsztak (Samu nem). Aztán később nem akartak már csúszni.
3-kor az ovisok műsora volt (itt sokan szerepeltek), 2 táncot tanultak be (jó kis zenére :) Halász Judit : Balambér).
Itt megnézhető belőlük részlet:
http://www.youtube.com/watch?v=gFJ6YcL5_ZQ&NR=1
http://www.youtube.com/watch?v=0f--Qpd3gVo&feature=related
Azért csak részlet, mert 1. fényképezővel csináltam, 2. épp szakadt (igaz, csak pár percig). Sami ült az ölemben, fogtam az ernyőt, hogy ne ázzunk (Kristóf mellettem- ő se ázzon), és videózzak közben :)

Ezután lángost ettek, szaladgáltak, könyörögtek a delfines buborékfújóért, kergették a buborékokat. Kristóf anyukájától kikönyörgött egy rendőr-készletet, Máténak egy dinót választott (ezért ment a harc Sami és Máté közt, mindegyiknek kedvence lett, míg Máté le nem cserélte a gormitikre)
Buborékfújót is megkapták, igaz, nem lett hosszú életű :(
Máté kezd egyre .. hm, milyen is lenni? barátkozós, bárkinek odaszólós lenni. pl. a buborékfújóra sokalltam az 1500 ft-ot. Mondtam neki, hogy majd este megkérdezzük, addigra hátha olcsóbb lesz. Mire utolértem Samit, Máté már jött vissza, hogy azt mondta a bácsi, hogy este is ennyi lesz :)
Azért a Zsolti alkudott vele :)

Fél 5 körül mentünk át a kis fácskához, táblát kötözni.

6 körül mentünk velük haza, mert már nagyon fájt a lábam, elfáradtam, mert 3 gyerek után szaladgálni nem egyszerű. még jó, hogy Peti nyugiban volt. Egyszer szopizott, aztán elnézelődött és aludt.

Otthon még a nagyok bicikliztek, Sami motorozott, Petit megfürdettem, aztán következtek a nagyok: Sami, majd Máté és Kristóf. Vacsi után Saminak alvás, Peti is hamar elaludt, kb. 3/4 9-kor.
A 2 naggyal játszottam még figurix-et, előtte kirakóztak, biliárdoztak (mini játék), aztán negyed 10 körül kimentem velük a pályára. Egy másik kis barátjukkal találkoztunk, jól elszaladgáltak, aztán megnéztük a tűzijátékot. Nagyon jó helyről néztük, mindent tökéletesen láttunk, majd Kristóftól elbúcsúztunk, és mentünk haza. Természetesen egy mesét még kikövetelt az apjától :)

Falunapi képek, kezdve a megnyitóval:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2011Jul?authkey=Gv1sRgCMjP7a_Wgb6-Bw#5625159364695084562

Falunap

Falunap: nagyon várta Máté, de csak Samu délutáni alvása után mentem ki a pályára a gyerekekkel. Apa otthon maradt, inkább focit nézett :)

Körülnéztünk, lángost ettünk, Máté ugrálóvárazott (bár most korántsem érdekelte annyira, mint tavaly). Persze lehet, hogy csak azért mert a kis barátját várta, de nagyon :)
Kb. egy órát vártunk a ringlis mellett, mert tudta, hogy csak egyszer ülhet fel, de egyedül nem akart, csakis a kis Pajorral :)
Kristófot fél 7 körül hozták a szülei, és velünk volt egészen a tűzijáték végéig.















Fürdeni hazavittem a gyerkőcöket, aztán vacsi után Máté és Kristóf tv-játékoztak, addig én Samut elaltattam. Ezután mentem vissza velük a pályára, ahol még javában ment a néptánc.
Néztük egy darabig, Kristóf eléggé álmos volt, ült és bjt hozzám, Mátéban azonban tengett a sok energia (hisz 2 órát aludt délután -amit 2,5 éves kora óta hanyagol egyébként :)).






Fél 11-ig tartott a tánc, aztán "tűkön ülve" várták a tűzijátékot, ami mindkettőjüknek nagyon tetszett.
Azt hiszem, Máté és Kristóf is örült az együtt töltött időnek : hisz nagy a barátság, és Kristóf nyáron nem jár oviba.

Falunap

A délelőtti fácskaátadás után 3 körül mentünk ki a pályára. Persze a "görhinta" rögtön feltűnt Máténak, és az ígért egy menetet hamar letudta. Aztán irány az ugráló. Volt kisebb és nagyobb. Először a kicsibe merészkedett, de hamar rájött, hogy a nagyobb izgalmasabb (az kötélen mászós, csúszdás volt). Nagyon tetszett neki, csak a nagyobb gyerekek (5-6. oszt.) nem nagyon figyeltek a lassabb kisebbekre. Bezzeg amikor a nagyok eltűntek ...
Volt rodeó-bika is: azzal is szemezett, de azt hiszem, ahhoz még kicsik vagyunk (apa bezzeg felült rá, de csak akkor, amikor én elvittem a gyerekeket fürdetni, úgyhogy arról a mutatványról lecsúsztunk ...)
A tűzijátékra visszavittem Mátét, mert meg lett neki ígérve, és a délutáni alvás is összejött (persze ehhez kellett egy 6 órai riasztás). Tetszett neki, olyan édes volt, amikor ült az apja nyakában, és tartotta a kis tenyerét, hogy abba hulljon. csak egyszer mondta, hogy fél, amikor egy hatalmast pukkant (még én is megijedtem).
A napirend jó próba volt a jövő heti lakodalomra ...

Fácskaátadás

Falunap: 2009. 07.04.
De. 1/2 10-kor fácskaátadás volt és az újszülöttek köszöntése. Samu is kapott fát. Kár, hogy apa éppen dolgozott és nem tudott ott lenni. Így Mátéval vettük át az emléklapot, és a kis táblácskát, amit aztán a fára kötöztünk. Így jelezte a falu, hogy itt hont foglaltak a törpék.
Du. le lett tesztelve a mai tei. Nagyon tetszett Samunak, legalábbis jól elaludt benne. Kíváncsi vagyok, a jövő heti lakodalmat is ilyen jól viseli-e majd benne (ill. este a kocsiban)