Újra eltelt egy év ... így visszanézve hihetetlen gyorsan. Már megint július első szombatja, amikor évek óta tartják a falunapot Andocson.
A megnyitó ünnepség és az újszülöttek fácskáinak átadása fél 10-kor kezdődött. Az ovisok szoktak kis műsorral készülni, és többek között Máté is kapott egy kis verset. Vagyis pontosabban egy kis "Ünnepi köszöntő"-t. Egy kislánnyal mondták közösen. Apja vitte ki a pályára, hisz Pepcsinek akkor épp alvásidő van. Samci meg Bundizott ... Balázsnak segített homokot fuvarozni.
A nagy kánikulában nem akartam kimenni a gyerekkel, úgy terveztük, hogy mire az ovisok szereplése következik (fél 4), akkor megyünk ki, hisz addigra mind2 kicsi felébred, és a hőség is talán csak lejjebb megy majd.
Zsolti azonban kivitte a nagyokat (Máté kis barátja 1 órától velünk volt), mert Máté részt szeretett volna venni a bicikli-versenyben, ami 2-re volt hirdetve. Tavaly is benne volt a programban, de a foci miatt csúszott, majd végül el is maradt ... pár kisgyermek nagy bánatára. Máté akkor is készült már rá. Idén viszont ki lett faggatva Robi bácsi a bicajos versenyt illetően, és azt mondta, hogy idén nem fog elmaradni. Így a fiú felszerelkeztek, és kimentek 2 órára. Akadálypálya volt, amit Máté 2-szer is teljesített. Ilyen pici nem is nagyon volt ... neki amúgy is csak a részvétel volt a fontos, de tényleg.
Az akadálypálya mellett még két játék várta a gyerekeket: egy lógó gumicsirke, amit fakanállal ütve be kellett lendíteni a felette levő tálba (Máté kedvenc feladata volt, a délután folyamán egy csomószor próbálkozott). Akinek pedig sikerült, jutalmat (puha cukorkát) kapott érte. A másik játék egy hosszú henger volt, amibe diókat kellett dobálni felül, alul pedig kalapáccsal rá kellett csapni a kiguruló dióra. Nem volt egyszerű ...
Negyed 4-kor bejött értünk a Zsolti, aztán Sami is felpattant a bicajra (neki nem vittünk ki, Mátéét vette kölcsön), az apja meg szalad mellette, hisz tud ugyan menni vele egyenes terepen, ha el van indítva, de az akadálypályához olyan kis töpörtyű ...
Én meg átöltöztettem a nagyokat, és mentek az óvó nénihez, és várták a sorukat, hogy előadhassák a táncukat. Máté nem egy nagy táncos, ritmusérzéke sem igen van, de nagy lendülettel és rengeteg bohóckodással ugyan, de ő is eltáncolta azért.
Aztán ittak, lángost ettek, Kristóf vattacukrot, Máté marcipános kókuszrudat (Sami meg mind2-ből csipegetett), aztán a fiúkat befizettem egy körhintára. A nagyobbaknak való láncosra ültettem őket, bár szerettek volna a kicsiknek való járgányosra is, de csak egyet engedélyeztem nekik, viszont megígértem, hogy a jövő hónapban, a búcsúban, majd felülhetnek arra.
Volt egészségsátor is, bementünk a kicsikkel a mamával. Vizeletet néztek (nekem nem), vérnyomást mértek, testzsírt, testtömegindexet. vércukrot néztek. Vérnyomásom elég magas volt, de abszolút nem éreztem, és ráfogtam a melegre, a gyerek után szaladgálásra, a Peti-cipelésre, az izgalomra ...
6 óra körül, amikor az ugráló már nem volt tűzforró (előbb nem tudtak csúszni, majdnem leégette a bőrkéjüket), ugráltak, csúszkáltak kb. fél órát, majd haza mentünk. Vacsora, fürdés után Sami, Máté és Kristóf visszament a Zsoltival és a mamával. A tűzijátékra fájt a foguk, Zsolti viszont meg szerette volna nézni Nagy Ferót, aki 8-tól volt. A 10-re hirdetett tűzijáték 3/4 11-kor kezdődött, úgyhogy negyed 12 volt, mire lefeküdtek. Sami jól bírta, Máté már fáradtabb volt.
Pepcsi elaludt hamar, de 12-ig 2-3-szor voltam nála bent vissza altatni. A kis rafinált, rögtön megérzi, ha nem vagyok mellette ...
Reggel azonban nem aludtak vészesen sokáig, Sami (és így mi is Petivel) 3/4 8-kor, Máté fél 9 körül kelt :)
Sami azt mondta, hogy nagyon szép volt a tűzijáték, és hogy holnap én is menjek és nézzem meg ...
képek
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kisbarát. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kisbarát. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. július 8., vasárnap
2011. október 2., vasárnap
Szüreti felvonulás
Idén is elérkezett a szüreti felvonulás és bál ideje, ami okt. 1-jén volt. Megint az ovis szülői munkaközösség rendezte (aminek persze én is tagja vagyok), hisz tavaly olyan jól sikerült (és ezen felbuzdulva a felnőtt farsang is)- kár lett volna idén kihagyni.
Sajnos a szülőkre megint nem nagyon lehetett számítani, tisztelet a kivételnek, akik kivették részüket a díszítésből, tombolacsomagolásból, kínálásból, felvonulásból, szendvicskészítésből, takarításból, ill. akik részt vettek a bálon. Sajnos én sem mondhatom el magamról, hogy minden felsorolt eseményen részt vettem, de azt hiszem, hogy 3 kicsi mellett nem is várták el tőlem, és még így is jóval többön jelen voltam, mint az ovis szülők többsége ... szomorú, de mindig rá kell döbbenni, hogy mennyire nem lehet számítani a szülőkre ...
Kedves komaasszonyom- aki a szülői munkaközösség vezetője- tényleg mindent megtett, hogy kikérje a szülők segítségét: minden ovis gyerek szülője kapott egy papírt, amin hosszasan ecsetelte, hogy ismét szüreti felvonulás és bál lesz, amin a befolyt összeg a "gyerekeké lesz", és minden szülőtől várja a visszajelzést az óvónőkön keresztül, hogy ki miben tud segíteni. Nem bízta a fantáziára, konkrétan felsorolta, hogy miben számítanánk a szülőkre. Sajnos visszajelzés igencsak kevés érkezett, és a 40 ovis gyerek szülője közül sajnos nem tolakodtak a jelentkezők :(
Szomorú, hogy mindig csak ugyanazokra lehet számítani. Ennyit arról, hogy" elmondhassuk, KÖZÖSEN csináltuk végig!"
Én pl. 4 helyen voltam, volt, aki 1-en, de ha mindenkire lehetne számítani, akkor el lehetne osztani a feladatokat, és nem keserű szájízzel érnének véget ezek a rendezvények ...
Persze a keserű szájíz csakis a szülők érdektelensége, nemtörődömsége miatt lehet, mert egyébként csakis pozitív volt az egész!!!
Pénteken feldíszítettük (nagyon jó lett a dekoráció, amit az óvó nénik készítettek) és berendeztük a bálhoz a termet, aztán vártuk, hogy jöjjön a szombat :)
Szerencsére a Jóisten is kegyes volt hozzánk, gyönyörű, napsütéses, kellemesen meleg idő volt szombaton egy órakor, amikorra meg volt hirdetve a kezdés. A betonpályán műsorokkal kezdődött a szüreti felvonulás: ovisok, nyugdíjasok, néptáncosok muatták be a műsorukat.
Szombat délelőtt még pogácsát sütöttem (amit a műsor alatt néptáncos ruhában kínáltuk) -na nem csak én sütöttem, több anyuka is volt ilyen lelkes :)))
Dél körül érkezett hozzánk Máté barátja, Kristóf (szülei a néptánctanárok, és mivel nagy ovisként ő is szerepelt Mátéval -többek között, ezért a felvonulás végéig nálunk volt). Elaltattam Samut, mama elaltatta Petit, aztán gyors öltözködés: Máté, majd én (hú, de jó volt olyan szépen kiöltözni!). Aztán minden gyerek (Laci is velünk jött megnézni a műsort) wc-re ment, aztán ittak (mert muszáj!), és végre indulhattunk. Az 1 órás kezdet sajnos megint csúszott, és ez kicsit megviselte a várakozó ovisokat, akik sorban állva várták, hogy végre szerepelhessenek.
Elég hosszú volt az ovisok műsora is, nagyon ügyesek voltak: körjátékot játszottak, énekeltek, verset mondtak jópárat. Nagy kedvenc volt a következő, amit Máté már előtte is mondogatott otthon, Sami nagy örömére, aki mindig csak azt hajtogatta, hogy "még egyszer!"
"A doktor is megmondta,
vizet ne igyak soha.
Mert a vízben béka van,
életemnek vége van.
Bort iszom én nem vizet,
legyen aki megfizet."
Amíg a műsor ment, mi pogácsával kínáltuk a nézőket. Aztán a gyerekekkel végülis nem vártam meg a műsor legvégét, mert gondoltam, Peti már felkelt, ezért elmentünk haza. Peti még aludt, de pár perc múlva már ébren figyelt :)
Megnéztük a felvonulást is, épp a mi utcánkba jöttek először. Saminak is, Petinek is tetszett.
6-ra mentem szendvicset készíteni, Sami és Peti jött velem -meg a mama, Máté meg Kristóf pedig maradt a Zsoltival. Bálba nem értünk oda, hulla voltam, Zsolti is bealudt. Amúgy is max. 11-ig lettünk volna. Jól tettük, hogy nem mentünk, fél egy után fél óránként kukorékolt Peti.
Elmondások alapján a bál nagyon jól sikerült, jó volt a hangulat, sokan voltak. A vasárnapi takarításkor annál kevesebben ... ketten kezdtük a komaasszonnyal. Aztán páran még csatlakoztak, de nem volt nagy a tolongás ...
Sajnos a szülőkre megint nem nagyon lehetett számítani, tisztelet a kivételnek, akik kivették részüket a díszítésből, tombolacsomagolásból, kínálásból, felvonulásból, szendvicskészítésből, takarításból, ill. akik részt vettek a bálon. Sajnos én sem mondhatom el magamról, hogy minden felsorolt eseményen részt vettem, de azt hiszem, hogy 3 kicsi mellett nem is várták el tőlem, és még így is jóval többön jelen voltam, mint az ovis szülők többsége ... szomorú, de mindig rá kell döbbenni, hogy mennyire nem lehet számítani a szülőkre ...
Kedves komaasszonyom- aki a szülői munkaközösség vezetője- tényleg mindent megtett, hogy kikérje a szülők segítségét: minden ovis gyerek szülője kapott egy papírt, amin hosszasan ecsetelte, hogy ismét szüreti felvonulás és bál lesz, amin a befolyt összeg a "gyerekeké lesz", és minden szülőtől várja a visszajelzést az óvónőkön keresztül, hogy ki miben tud segíteni. Nem bízta a fantáziára, konkrétan felsorolta, hogy miben számítanánk a szülőkre. Sajnos visszajelzés igencsak kevés érkezett, és a 40 ovis gyerek szülője közül sajnos nem tolakodtak a jelentkezők :(
Szomorú, hogy mindig csak ugyanazokra lehet számítani. Ennyit arról, hogy" elmondhassuk, KÖZÖSEN csináltuk végig!"
Én pl. 4 helyen voltam, volt, aki 1-en, de ha mindenkire lehetne számítani, akkor el lehetne osztani a feladatokat, és nem keserű szájízzel érnének véget ezek a rendezvények ...
Persze a keserű szájíz csakis a szülők érdektelensége, nemtörődömsége miatt lehet, mert egyébként csakis pozitív volt az egész!!!
Pénteken feldíszítettük (nagyon jó lett a dekoráció, amit az óvó nénik készítettek) és berendeztük a bálhoz a termet, aztán vártuk, hogy jöjjön a szombat :)
Szerencsére a Jóisten is kegyes volt hozzánk, gyönyörű, napsütéses, kellemesen meleg idő volt szombaton egy órakor, amikorra meg volt hirdetve a kezdés. A betonpályán műsorokkal kezdődött a szüreti felvonulás: ovisok, nyugdíjasok, néptáncosok muatták be a műsorukat.
Szombat délelőtt még pogácsát sütöttem (amit a műsor alatt néptáncos ruhában kínáltuk) -na nem csak én sütöttem, több anyuka is volt ilyen lelkes :)))
Dél körül érkezett hozzánk Máté barátja, Kristóf (szülei a néptánctanárok, és mivel nagy ovisként ő is szerepelt Mátéval -többek között, ezért a felvonulás végéig nálunk volt). Elaltattam Samut, mama elaltatta Petit, aztán gyors öltözködés: Máté, majd én (hú, de jó volt olyan szépen kiöltözni!). Aztán minden gyerek (Laci is velünk jött megnézni a műsort) wc-re ment, aztán ittak (mert muszáj!), és végre indulhattunk. Az 1 órás kezdet sajnos megint csúszott, és ez kicsit megviselte a várakozó ovisokat, akik sorban állva várták, hogy végre szerepelhessenek.
Elég hosszú volt az ovisok műsora is, nagyon ügyesek voltak: körjátékot játszottak, énekeltek, verset mondtak jópárat. Nagy kedvenc volt a következő, amit Máté már előtte is mondogatott otthon, Sami nagy örömére, aki mindig csak azt hajtogatta, hogy "még egyszer!"
"A doktor is megmondta,
vizet ne igyak soha.
Mert a vízben béka van,
életemnek vége van.
Bort iszom én nem vizet,
legyen aki megfizet."
Amíg a műsor ment, mi pogácsával kínáltuk a nézőket. Aztán a gyerekekkel végülis nem vártam meg a műsor legvégét, mert gondoltam, Peti már felkelt, ezért elmentünk haza. Peti még aludt, de pár perc múlva már ébren figyelt :)
Megnéztük a felvonulást is, épp a mi utcánkba jöttek először. Saminak is, Petinek is tetszett.
6-ra mentem szendvicset készíteni, Sami és Peti jött velem -meg a mama, Máté meg Kristóf pedig maradt a Zsoltival. Bálba nem értünk oda, hulla voltam, Zsolti is bealudt. Amúgy is max. 11-ig lettünk volna. Jól tettük, hogy nem mentünk, fél egy után fél óránként kukorékolt Peti.
Elmondások alapján a bál nagyon jól sikerült, jó volt a hangulat, sokan voltak. A vasárnapi takarításkor annál kevesebben ... ketten kezdtük a komaasszonnyal. Aztán páran még csatlakoztak, de nem volt nagy a tolongás ...
2010. október 10., vasárnap
Szüreti felvonulás
Tegnap szüreti felvonulást és este bált rendezett az ovi.
Felvonulás: 8 fogat volt, lelkes fiatalokkal. Épp a Vera mama előtt álltak meg, hogy kidobolják a híreket. Én mondjuk már hallottam előtte, hisz ott voltam a nagy megbeszélésen :)
Az elmúlt időszak legviccesebb eseménye történt meg a mama előtt. nagyon régen nevettem ennyire :)
Sztori: jöttek a fogatok, mama előtt megálltak kidobolni a híreket. A hintó lova odapotyogtatott. Aztán előrébb állították őket. Fiam, és a kispajtása, aki velünk volt egész nap, megindulnak a járdán. Gondoltam előrébb mennek nézni a lovakat. Ja, én naiv. Pár perc múlva jönnek vissza: egyik kezében talicska, másik kezében lapát :)
Alig várták, hogy elmenjen a menet, mert nekik lósz*rt kell lapátolniuk. :)))
Be is hordták a mama kertjébe :)
Azt mondja a fiam: Szar egy munka, de valakinek meg kell csinálni. Nem tudom honnan vette :) de nagyon röhögtem rajtuk.
Samu is egy mukk nélkül végignézte a felvonulást, a kidobolást, a táncot.
Velünk volt egész nap a kis barát, Pajor Kristóf, szegénynek nagyon korán volt ébresztő, de nagyon lelkesen jött, anyukájáék egész nap felvonultak: előtt Törökkoppányban, aztán Andocson. Nem volt a fiúkkal semmi gond, elvoltak egész nap: gyurmáztak, színeztek, tv játékoztak, bicikliztek. Sajnos elaltatni nem tudtam Kristófot, úgyhogy a délutáni szereplére teljesen kidőlt, nagyon fáradt volt.
Elvittem a fiúkat megnézni a műsort is, de várni kellett fél órát, így teljesen elfáradtak, amikor elkezdődött. Nem vártuk meg a végét :(
Este elmentünk a bálba, miután a gyerekek elaludtak. Anyu volt velük: Máté nem ébredt, Samu viszont 2-szer is, és nagyon ordított, úgyhogy 2-szer haza kellett mennem visszaaltatni, pedig csak éjfélig voltunk. Nem volt különösebb gond, mert közel voltunk :)
Bezzeg ma hulla voltam, pedig d.e és du. is aludtam Samuval. Tortát is sütöttem apának, miután rendet raktunk a közösségi házban.
Felvonulás: 8 fogat volt, lelkes fiatalokkal. Épp a Vera mama előtt álltak meg, hogy kidobolják a híreket. Én mondjuk már hallottam előtte, hisz ott voltam a nagy megbeszélésen :)
Az elmúlt időszak legviccesebb eseménye történt meg a mama előtt. nagyon régen nevettem ennyire :)
Sztori: jöttek a fogatok, mama előtt megálltak kidobolni a híreket. A hintó lova odapotyogtatott. Aztán előrébb állították őket. Fiam, és a kispajtása, aki velünk volt egész nap, megindulnak a járdán. Gondoltam előrébb mennek nézni a lovakat. Ja, én naiv. Pár perc múlva jönnek vissza: egyik kezében talicska, másik kezében lapát :)
Alig várták, hogy elmenjen a menet, mert nekik lósz*rt kell lapátolniuk. :)))
Be is hordták a mama kertjébe :)
Azt mondja a fiam: Szar egy munka, de valakinek meg kell csinálni. Nem tudom honnan vette :) de nagyon röhögtem rajtuk.
Samu is egy mukk nélkül végignézte a felvonulást, a kidobolást, a táncot.
Velünk volt egész nap a kis barát, Pajor Kristóf, szegénynek nagyon korán volt ébresztő, de nagyon lelkesen jött, anyukájáék egész nap felvonultak: előtt Törökkoppányban, aztán Andocson. Nem volt a fiúkkal semmi gond, elvoltak egész nap: gyurmáztak, színeztek, tv játékoztak, bicikliztek. Sajnos elaltatni nem tudtam Kristófot, úgyhogy a délutáni szereplére teljesen kidőlt, nagyon fáradt volt.
Elvittem a fiúkat megnézni a műsort is, de várni kellett fél órát, így teljesen elfáradtak, amikor elkezdődött. Nem vártuk meg a végét :(
Este elmentünk a bálba, miután a gyerekek elaludtak. Anyu volt velük: Máté nem ébredt, Samu viszont 2-szer is, és nagyon ordított, úgyhogy 2-szer haza kellett mennem visszaaltatni, pedig csak éjfélig voltunk. Nem volt különösebb gond, mert közel voltunk :)
Bezzeg ma hulla voltam, pedig d.e és du. is aludtam Samuval. Tortát is sütöttem apának, miután rendet raktunk a közösségi házban.
2010. július 5., hétfő
Falunap
Falunap: nagyon várta Máté, de csak Samu délutáni alvása után mentem ki a pályára a gyerekekkel. Apa otthon maradt, inkább focit nézett :)
Körülnéztünk, lángost ettünk, Máté ugrálóvárazott (bár most korántsem érdekelte annyira, mint tavaly). Persze lehet, hogy csak azért mert a kis barátját várta, de nagyon :)Kb. egy órát vártunk a ringlis mellett, mert tudta, hogy csak egyszer ülhet fel, de egyedül nem akart, csakis a kis Pajorral :)
Kristófot fél 7 körül hozták a szülei, és velünk volt egészen a tűzijáték végéig.
Fürdeni hazavittem a gyerkőcöket, aztán vacsi után Máté és Kristóf tv-játékoztak, addig én Samut elaltattam. Ezután mentem vissza velük a pályára, ahol még javában ment a néptánc.
Néztük egy darabig, Kristóf eléggé álmos volt, ült és bjt hozzám, Mátéban azonban tengett a sok energia (hisz 2 órát aludt délután -amit 2,5 éves kora óta hanyagol egyébként :)).
Fél 11-ig tartott a tánc, aztán "tűkön ülve" várták a tűzijátékot, ami mindkettőjüknek nagyon tetszett.
Azt hiszem, Máté és Kristóf is örült az együtt töltött időnek : hisz nagy a barátság, és Kristóf nyáron nem jár oviba.
2010. június 20., vasárnap
Máté 4. szülinapja
Tegnap tartottuk Máté 4. szülinapját. Hála Istennek, jó idő volt, így a teraszon/udvaron tudtak beszélgetni a felnőttek és játszani a gyerekek.
Máté nagyon várta a vendégeket, és a mamával/dédivel szinte egy időben érkezett meg a kis ovis barátja (Pajor Kristóf). Nagy volt az öröm. El is játszottak szépen, persze Máté eléggé bogaras volt egész nap, és ez bizony több kisebb hisztiben, sírás-rívásban megmutatkozott. Még szerencse, hogy a kis barát igen jól tolerálja a dolgokat, és igencsak engedelmes kisfiú :).
Akik voltak (gyerekek): Máté, Kristóf, Lacika, Zsombi (Samu).
Amiket kapott: Baseball sapi, phlat labda, billiárd, labdakilövős játék, ruha (póló, pulcsi,fürdőgatyó), pénz.
A gyertya elfújása előtti kívánság pedig: (hangosan mondva): azt kívánom, hogy legyen mindig jó a Laci :)))
Máté nagyon várta a vendégeket, és a mamával/dédivel szinte egy időben érkezett meg a kis ovis barátja (Pajor Kristóf). Nagy volt az öröm. El is játszottak szépen, persze Máté eléggé bogaras volt egész nap, és ez bizony több kisebb hisztiben, sírás-rívásban megmutatkozott. Még szerencse, hogy a kis barát igen jól tolerálja a dolgokat, és igencsak engedelmes kisfiú :).
Akik voltak (gyerekek): Máté, Kristóf, Lacika, Zsombi (Samu).
Amiket kapott: Baseball sapi, phlat labda, billiárd, labdakilövős játék, ruha (póló, pulcsi,fürdőgatyó), pénz.
A gyertya elfújása előtti kívánság pedig: (hangosan mondva): azt kívánom, hogy legyen mindig jó a Laci :)))
2010. május 19., szerda
2010. május 13., csütörtök
2010. május 9., vasárnap
Ovis barátság
Máté ovis barátja (jelenleg): Pajor Kristóf.
Olyan édesek voltak a múltkor.
Reggel vittem Mátét az oviba, és egy kicsit lestem, hogy viselkedik.
Így történt:
Kristóf már az oviban volt, a gyerekek épp az asztal körül ültek, gyurmáztak. Máté odasettenkedett Kristóf mögé, és leguggolt. Kristóf hátrafordult, megölelték egymást, a fiam pedig ezt mondta: Úgy hiányoztál nekem.
A választ már nem hallottam, de nagyon kis édesek voltak.
Máté sokat emlegeti otthon a kis barátját, megjegyezte valamelyik nap, hogy ők nagyon szeretik egymást, és mindig megölelik egymást, mert barátok.
Persze amikor sétálni mennek, mindig a Pajor a párja, ugyan ki más lehetne?
Olyan édesek voltak a múltkor.
Reggel vittem Mátét az oviba, és egy kicsit lestem, hogy viselkedik.
Így történt:
Kristóf már az oviban volt, a gyerekek épp az asztal körül ültek, gyurmáztak. Máté odasettenkedett Kristóf mögé, és leguggolt. Kristóf hátrafordult, megölelték egymást, a fiam pedig ezt mondta: Úgy hiányoztál nekem.
A választ már nem hallottam, de nagyon kis édesek voltak.
Máté sokat emlegeti otthon a kis barátját, megjegyezte valamelyik nap, hogy ők nagyon szeretik egymást, és mindig megölelik egymást, mert barátok.
Persze amikor sétálni mennek, mindig a Pajor a párja, ugyan ki más lehetne?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)