Farsangi időszak

Idén a felnőtt farsanggal kezdődött a télűzés. Az iskolai szülői munkaközösség szervezésében, febr. 8-ra volt kitűzve. Évek óta tudjuk (ovi rendezte eddig, de most nem akadt összefogó ember a kisgyerekeke mellett), hogy a farsang nem csak a bálról, hanem leginkább a felvonulásról, a beöltözésről szól. Nehéz összeszedni a faluban a vállalkozó kedvű egyéneket, legyenek azok fiatalok, középkorúak, vagy idősebbek. Sajnos ez idén sem történt máshogy, és bizony iskolás gyermek szülőjeként muszáj volt ezen feladatot is magunkra vállalni. A fiatalok idén nem voltak aktívak, és a megszokottól eltérően a nyugdíjasok sem öltöztek be. Viszont állandó szereplőként az önkormányzat dolgozóira lehetett számítani. Ők voltak az első fellépők: R-GO és a gidák néven. Aztán következtek a Kőkorszaki szakik, igazi fajárgányukkal, majd a "Mutáns kanász" táncát láthattuk (ki kicsit nagyra nőtt, és 6 lába lett).
Ezután következtünk mi, akik a 70-es évekbeli tánciskolát szerettük volna megeleveníteni. Kis tánctanulással az elején, majd egy jó kis zenére táncolással utána. Nem minden alakult azonban a tervek szerint ... túl hangos volt a zene az elején,a srác szövegét nem nagyon lehetett hallani, pedig ott az lett volna a lényeg, hogy az ő utasításait követve tanulunk meg néhány alap lépést. Nehezítette a dolgot az is, hogy a délután elgyakorolt lépések mellé betett néhány újat, ami miatt azt sem tudtam, mi a csudát akar ... úgy éreztem elsüllyedek szégyenemben. Kínomban annyira nevettem, még a könnyem is kijött, bár utána azt hallottuk, hogy nem volt rossz, belefért a farsang fílingjébe. Utánunk következtek még a felemás táncosok (a Csillag születiken már láttam ezt a produkciót, de bőven belefért egy ismétlés)
A bál nagyon jól sikerült, jó volt a hangulat, és nagyon sokan is voltak, bár a kezdet nem adott okot reménykedésre. Jól éreztük magunkat, a tombolán is nyertünk (nagy szó), és a bevétel is nagyon jó volt (iskolai szülői munkaközösség rendezte a bált).

A második farsangi forduló az oviban volt, 2 nappal a felnőtt farsang után. Őszintén bevallom, nem volt időm készülődni, Petit Piroskának szerettem volna (Samiról volt egy ilyen jelmezünk), Samu pedig kiskutya lett volna az eredeti tervek szerint (kutyusjelmezünk volt a szomszédból). Vasárnap azonban, amikor akartam összekészíteni a jelmezeket, Pepcsi bejelentette, hogy ő ugyan nem lesz Piroska (milyen jó is, ha vannak nagytesók, akik nyekegnek neki, hogy a Piroska lány ...).  Kiskutya szeretett volna Peti is lenni ... még szerencse, hogy Samit könnyű megfűzni, így lemondott a kutya-jelmezről (ami Pepire is jó), és bevállalta, hogy akkor ő szívesen lesz karácsonyfa (Máté volt egyszer, szóval a jelmez adott volt). Én is beöltöztem a szombati ruhámban Piroskának, szóval teljes harci díszünk volt hétfőre. Ovis felvonulás is jól sikerült. Az oviban volt, amit jövőre nem hagyunk, mert nagyon szűken voltunk, és ugyanez a műsor simán lemehetett volna a közösségi házba is, egy szombat délután, ahol simán elfértünk volna, és mindenki megnézhette volna, aki kíváncsi volt a kis ovisokra.
A felvonulás után egy rövid kis mesét báboztunk el a gyerekeknek, majd közös irányított tánc kezdődött, majd falatozhattak a gyerekek egy kis rágcsálnivalót és kaptak üdítőt. Utána szabad tánc volt. Már aki táncolt, mert az én két kiscsoportos gyerekem inkább játszott a sarokban, hisz ritkán van alkalmuk a nagy csoportszobában játszani. De jól érezték magukat, ez a lényeg.

A harmadik felvonás az iskolás farsang volt. Szülőknek nem volt nagyon ötlete, úgyhogy  mivel nekem kell őket felkészíteni, én mondtam meg, mi legyen: banyabálba szerettünk volna menni. Osztályszinten történt a beöltözés, közösen próbáltunk előtte is. A napközis tanító néni és én is beöltöztem velük, és egy egyszerű kis koreográfiát találtunk ki, amit a kis elsősök is elő tudnak adni. Készültek a seprűk is, és amikor már majdnem mindenkinek volt, megnyugodtam, mert látszott, hogy jó lesz az egész. A lelkes apukák, nagypapák vesszősöprűt csináltak a gyerekeknek, amitől még banyásabb lett az egész. Az egyik anyuka bevállalta, hogy megcsinálja mindenkinek a szemüveget és a banya-orrot, ami igencsak jól sikerült, így mindenkinek hatalmas kampós orra lett. Beöltözés után pedig ne is nagyon lehetett megismerni a gyerekeket. Aranyosak, lelkesek voltak. A táncban ugyan volt egy kis baki (nem mindenki találta meg a párját), de összességében nagyon aranyos kisbanyák voltak. Vidám, jó kis mulatság volt ez is :)

Az iskolás farsang előtti héten pedig népszokást is felelevenítettek délután a gyerekek: kisze-bábot égettek.
Reméljük, ezzel a sorozattal a telet is ténylegesen elűztük ...

Képekben itt lehet gyönyörködni :)

Kiruccanás

A két ünnep között mindenki itthon van, Zsolti sem dolgozik. Bár a mamához megyünk elég sokat, mégis úgy gondoltuk, jó lenne valami családi program is (Pepcsi maradt a mamával). Korcsolyázás lett betervezve, és ha már egyszer Kaposváron vagyunk, menjünk el moziba is. 

2 gyerekeknek való filmet vetítettek épp: a "Jégvarázs" volt az egyik, a másik pedig "A dinoszauruszok, a Föld urai" című. Az első mese, aminek bemutatóját a napköziben közösen nézték meg Mátéék, és nagyon tetszett neki, a másik pedig egy animációs film a dinókról. Ennek a bemutatójával a tv-ben is találkoztak. Mindkettő ment 3D-ben is, ami külön élmény lett volna nekik.

Máté a dinós filmet szerette volna megnézni, Samit meg nem nagyon érdekelte maga a mozi sem (még nem voltak moziban - Máté anno a bp-i állatkertben ült be az apjával egy vetítésre, neki az volt a mozi).

A dinós filmre vettünk jegyet, de csak a 2D-sre, mert azt gondoltam, 3D-ben azért ez félelmetes lett volna nekik. Saminak biztos, 2-szer így is összerezzent.

A kisteremben vetítették, csak mi voltunk 4-en ... Igazán családias volt a légkör, nem kellett aggódni semmi miatt, ha esetleg beszéltek vagy ficeregtek. Samunak kaptunk egy ülésmagasítót is, de így sem volt tökéletes hely, így kikötött az én ölemben is egy kis időre. (Megállapítottam, hogy nem csak az értelem miatt van a 6-os karika)

Vettünk, kukoricát (ami marha sós volt), és Sami kérésére nachost, amit fel is falt. És belevetettük magunkat a dinók világába. A jelenben kezdődött a történet, és egy antropológus által talált dinófog történetét tudtuk meg belőle egy kisdinó szemszögéből, aki a film ideje alatt naggyá nőtt.

Fiúknak tetszett, nekünk annyira nem, de egyszer nézhető volt. 

Mozi után ettünk egyet, fél 3 utánra pedig már a jégcsarnoknál is voltunk. Sokan voltak, nagyon sokan, de még időben érkeztünk, az elején (3-tól nyit). Átöltözködtünk, és irány a jég! Mátéval nem is kellett külön foglalkozni, olyan jól lefoglalta magát, csak körözött, pihent, körözött. Egyszer esett 2 óra alatt, akkor sem nagyon. Ügyes, és bár nem úgy megy, ahogy kellene, és bőven lenne mit csiszolni a technikáján (ha hagyná), jól elboldogult. A palánk mellett kezdte, de kicsit beljebb is merészkedett.

Az én lábamon már nagyon régen volt korcsolya, amikor először a jégre merészkedtem, azt mondtam, te szent ég, képtelen vagyok megállni. De azért sikerült, és egy kör után már könnyebben elboldogultak. Esni is csak egyszer estem, amikor egy szegény kislány volt az áldozatom, de nagyon segítőkésznek bizonyult. Nélküle fel sem tudtam volna állni.

Samival az apja foglalkozott, mert én nem tudtam megtartani. Neki először volt korcsolya a lábán, persze, hogy nem tudott megállni sem az elején. Aztán pihent egy kicsit, és amikor újult erővel állt újra  jégre, már jobban ment neki: 2-3 métert tudott egyedül, kapaszkodás nélkül menni, aztán kicsit többet is. Ügyes volt! Bár tény, hogy a végére elfáradt, esett kelt (de felkelt egyedül), hisz nem aludt és sokat is mozgott. Az esés pedig nem viselte meg, ezért is jobb korán kezdeni: alacsony, így kicsit esik ... az egyensúlyának pedig kifejezetten jó!

Nem csak mi voltunk, hanem a komáék is. Zsombinak annyira nem jött be a korcsolyázás, neki is először volt a lábán, de nagyon félt, sírdogált, de azért neki is megérte eljönni, hisz szokta a jeget és ügyesedett. Talán valamikor vevő lesz egy következő körre is :) Velük jött még egy kisfiú, Kristóf, aki viszont ügyesen, bátran vette az akadályokat, pedig ő is először volt.

5 után mi még elmentünk vásárolni, fél 8-ra értünk haza. Pepcsi boldogan fogadott minket, megbékélt a sorsával: reggel csak hajtogatta, hogy ő is jön korcsolyázni, de indulás előtt már beletörődött,  hogy ő bizony marad. nem is volt vele semmi gond, simán elaludt anyuval.

Jó kis nap volt, azt hiszem, lesz még pár ilyenben részünk a téli időszakban!

Képek

Karácsony

Megint játékdömping ...
Likvidálnom kellene a karácsonyt, vagy nem tudom, hogyan lehetne megoldani, hogy ne kapjanak ennyi ajándékot. Sokat. Idén is. És mivel 3-an vannak, 3-szoros a mennyiség is. És ez a legnagyobb bajom. Mert egy gyereknél, ha kap 5-6 ajándékot, az még elmegy, ha muszáj, de 3*5-6 már marha sok. És bár előre leszögeztem, hogy nem kapnak mindenkitől külön, mégiscsak ez lett. Mert nagyon jól tudjuk, hogy "Adni jobb, mint kapni" (bár Máté szerint kapni sokkal jobb), és hogy is foszthatnék meg bárkit attól a jóleső érzéstől, amit akkor élünk át, amikor látjuk azt, amit a teljes extázisban lévő gyermek (Máté, Samit nem izgatta idén sem) mutat, átél, és az öröm, amit kimutat. A boldogság, ami kiül az arcára ... én is szeretem ezt látni, persze, hogy mindenki szeretné. Ezt megértem.

Az idén nem karácsony előtt szereztem be a játékokat, hanem még szeptemberben egy webáruházból rendeltem, és abban a tudatban voltam, hogy majd kapnak egy ajándékot tőlünk, egyet a keresztszülőktől, egyet a veszprémi rokonoktól és a többi mindenkitől is egyet. Így is 4 lett volna minden gyereknek, ami bőven elég is. Először az öcsémet hallottam hőbörögni, mert hogy ő szeretne külön adni a gyerekeknek. Belementünk. A veszprémi rokonok viszont (3 család: nagynénémék, unokatesóim) viszont külön hoztak nekik. És bár nem mindenki minden gyereknek külön (mily szerencse), így is több, mint kellett volna.
De senkit nem akarnék megbántani, hisz tudom, hogy szeretettel adják. Mindenki úgy adja.

Jó sok játékkal bővült a gyűjteményünk: kaptak többféle társast ( Mátéval mindent kipróbáltuk), könyveket, kirakót, favonatsínt.
Konkrétabban: társasok: Lego Minotaurusz (jó kis játék)
                                      Play-Doh Gyurmakrumpli- verseny
                                     Monopoly Pénzeső
                                      Csótánycsapda
                                      Ki kicsoda? úti társas
                                      Cápatámadás
                                      Reflexx
                                      Halli galli
                         könyvek: Mi micsoda Junior: Az erdő
                                                                      Az állatkert
                                                                      A posta
                                        Mesék Mátyás királyról
                                        Dinós könyv
                                        A bajkeverő majom, Mikulás apó
                         Egyéb játék: Dino ásatás
                                             Kirakók  (12,24,36 db-os)
                                             Memóriajáték
                                            Eichorn vonatsínkészlet
                                            Uno kártya
                                           Logitipp - állatok, növények
                                     

És ahogy a karácsony zajlott:
Első emlékeim gyerekkorom karácsonyából: a papa a vízműnél dolgozott, és karácsonyi szokás volt, 24-én délután lementünk a papával és a mamával a vízműhöz. Szerettem ott lenni, mert ott lehetett krétával rajzolni. És minő meglepetés, hogy mire hazaértünk, addigra a Jézuska is mindig megérkezett.
Aztán általános iskolás koromtól kezdve a karácsony mindig 24-én délután kezdődött a templomban a pásztorjátékkal. Ez azóta sem változott: nekem így kezdődik a karácsony.
Szóval 24-én délután, amikor a kicsik felébredtek és átöltöztek/átöltöztettem őket, felkerekedtem a gyerekekkel és elmentünk a templomba a "Jézuska-várásra", a pásztorjátékra. Meglepő módon elég jól bírták a műsort: először az ovisok szerepeltek (csak páran, hisz a véghajrában sokan lebetegedtek: Sami nem akart kiállni, ő is hiányzott, így én sem erőltettem), aztán a felsősök adták elő betlehemi pásztorjátékukat. Máté jól bírta, de ő már nagy. Pepcsi az ölemben ült, ő is elnézte, de az utolsó 10 perc már szenvedés volt. Hajolgatott jobbra-balra. Sami viselte legkevésbé jól, bár az elején nem volt gond, de aztán minden érdekelte, csak a műsor nem, magyarázott, amikor pedig énekelni kellett volna, csak nekem mondogatta, hogy hagyjam már abba ... a fenekén sem tudott megülni.
A műsor után kis ajándékcsomagot kaptak, majd megcsodáltuk a templomi Betlehemet. a hazafele út sem volt zökkenőmentes és gyors sem, de legalább szellőztek egyet. Mire hazaértünk, a Jézuska is járt nálunk.

Karácsonyfánk már volt délelőtt, apa hozta (aki találkozott a Jézuskával), fel is díszítettük közösen - legalábbis Mátéval, aki lelkes segítségnek bizonyult, a kisebbeket annyira nem izgatta ... Samit legkevésbé.
Szép lett, imádom az idei fánkat: majdnem csupa természetes anyag (a fény és 2 girland kivételével), de 100%-ig gyerekbarát, törékeny díszek nélkül: mézeskaláccsal, szárított narancskarikákkal, fahéjas díszekkel, szalmadíszekkel, masnikkal.

Máté rettentően várta az ajándékbontást, de meg kellett várnia a Vera mamát, ami nagy büntetés volt neki (15 perc kb). De kibírta, sőt az éneklést is, igaz, végig topogott, ugrált, fülig ért a szája, és majdnem szó szerint kiugrott a bőréből. Örült az ajándéknak is, a másénak legalább annyira, mint a sajátjának.
Sami tudomásul vette, de abszolút nem izgatta .. tavaly sem. Inkább trakit nézett a gépen. Úgy elfáradt a műsoron és a hazafelé vezető úton, hogy utána 3 órán keresztül meg sem moccant, azt sem mondta, hogy mukk. Pepi pedig a csillogó-villogó karácsonyfának örült a legjobban. Na meg a kis verdás labdájának.
Máté ügyesen összerakta a Minotauruszos legóját, ki is próbálták az apjával. Erre a sorsra jutott Sami játéka is. Máté által :)
25-én Vera mamánál voltunk, délután pedig a Marika mamánál.
26-án a veszprémi rokonok jöttek anyuhoz, és mi is mentünk, délután pedig a keresztszüleiket vártuk Zsombival. Olyan jól elvoltak ... persze volt vita meg sírdogálás is, de nem vészesen, és a nagyobbak ügyesen vigyáztak és alkalmazkodtak a kisebbekhez, így még beszélgetni is tudtunk a vacsi után.

A másik dédi még vissza van, és ma mentünk az Ilonka nénjéékhez is, de 2 napba nem fér bele mindenki, pedig helyben vagyunk.
Azonban összességében elmondható, hogy az idei karácsony örömökben gazdagon, kellemesen ás jó hangulatban telt. Kisebb nagyobb bökkenőkkel, de ahol gyerek boldogítja a mindennapjainkat, nem is várhatunk mást. És ez így volt jó :)

Siserehad

Egész télen lelkesen etettük a madarakat, és mindig örültem, amikor megláttam a madársereget. Mert a kezdeti 6 cinke mellé a csoportosan csipegető tengelicek is megjelentek. Sokan. Először egy csapat, majd kettő.
Amikor március elején jobb idő volt, kevesebbet adtam nekik enni, és mivel maguk is találtak, így nem jöttek már, hiába volt kint  a szotyola.
Jött azonban a márciusi tél, a kegyetlen hideg, szél és hó, ami betemette a madárkák élelmeit. Újra kaptak. Meg is jelentek, jó sokan.
Aztán a második tavaszi téli hullámban, amikor nem a hófúvásos idő volt, teljesen belepte a mezőket, szántóföldeket a 25-30 centis egyenletes hó.
Hogy ki tudjuk állni a kocsival, Zsolti kénytelen volt a garázsig tartó kb. 20 méteres bejárón eldobni a havat. Ott teljesen el is olvadt a maradék vékony réteg, és ennek köszönhetően olyan madarakat is láttunk közelről, amelyeket eddig nem. Mert voltak, akik nem az etető és a szotyola miatt jelentek meg, hanem a szabadon lévő föld miatt, ahol csipegetni, bogarászni tudtak. Jó érzés volt látni, hogy egész madárátjáróház lett az udvar: szaladgáltak feketerigók, énekes rigók, tippem szerint seregélyek (de ez nem biztos- a talált képek nem egészen egyeznek a látottakkal (itt a hátuk nem volt pöttyös, csak szép fekete, de a hasuk pöttyös volt). De ilyen madarak serege nyáron is meg szokott jelenni fűnyírás után, ellepik az udvart, és a diófán csücsülve  nagyon szoktak csicseregni)
Aztán a madáretető, meg a környéke is csak úgy hemzsegett a madaraktól: széncinkék, tengelicek, zöldikék, vörösbegyek lepték el, de megjelent szotyoláért a közelben lakó 2 fakopáncs (őket sokszor látjuk nyáron is, a diófán, az akácokon vagy a szomszéd fenyőjén kopácsol.
Aztán volt még más madár is, aminek nem tudom a nevét, de nagy és duci volt - ő valószínű nem nálunk telel, de már visszatért. Szegény gólyák is jól megjárták, de remélem, találtak ők is élelmet maguknak.

Márciusi tél

Persze jósolták, de mégsem gondolta volna senki, hogy ilyen áldatlan állapotok lesznek.
A csütörtöki idővel kezdődött: viharos szél, hóesés ...
El akartunk menni vásárolni, de mivel 11-re átrakták az iskolás ünnepélyt, a délelőtti vásárlás el lett  napolva. Zsolti indult volna , miután a gyerekeket hazavittük az oviból, de én hittem az előrejelzésnek, így lebeszéltem róla. És milyen jól tettem! Nem vagyok benne biztos, hogy épségben hazaértünk volna.
Én szívem szerint a déli busszal elengedtem volna az iskolás gyerekeket, bár a délelőtti időjárás nagy vészt még nem sejtetett..
Aztán mégis lett. Ítéletidő: viharos szél, hóesés, hófúvás. Szerencsére mi itthon voltunk, Zsoltinak sem kellett mennie dolgozni az ünnep miatt. Viszont nagyon sokan voltak, akik elakadtak, az autóban rekedtek akár 10-18 órára is. Volt, aki gyerekkel. Mindenfelé az országban nagyon sok helyen segítettek, melegedőt nyitottak. De nagyon sajnálom az elakadt embereket ...
Felénk is lezárták az Andocsról Siófok felé vezető utat, bár hogy meddig, azt nem tudom (ma már lehet járni, de csak egy nyomon, óvatosan a tetőn). Tabot sem lehetett elhagyni péntek (márc. 15.) reggelén. Andocs-Nágocs összekötő úton is hatalmas hófúvás volt, elakadt a busz, és fél óra alatt jól körbe is fújta a szél hóval. Karád  elzárt település lett.
Aztán éjfélkor Karád felszabadult, köszönhető a sok traktoros, markolós embernek, akik felszabadították. Nágocs felé azonban a hómaró sem boldogult, a busz még most is ott vesztegel. A húsos autó is megjárta csütörtökön, az Andocs tábla előtt csúszott le az útról, még jó, hogy egy meggyfa épp ott volt, és tartotta, különben fejre állt volna. Tűzoltók, katasztrófa-védelmisek ma délelőtt szabadították ki. Képek:

Csütörtökön az iskolásokat sem a buszjárat, hanem az önkormányzatok szállították haza. Cudar idő volt. A községi ünnepély a szereplők hiányában elmaradt, csak a mise és a koszorúzás volt megtartva.

Péntek reggele a konyhaablakot úgy beterítette a hó, hogy ki sem láttam rajt. Az udvarnak volt olyan része, ahol 1 centi hó sem volt, de volt olyan is, ahol 50-60 centire összefújta a szél. Persze ez épp a ház előtti, melletti rész volt. Illetve a terasz. Ami általában a legvédettebb, de most azt is, ill. a már ott lévő kinti játékokat, kismotort, biciklit is jól betemette a hó. Zsolti eldobálta a teraszról, járdáról (a kerítés és a farakat között úgy megállt a hó, hogy talicskával kellett elhordani, hisz nem lehetett hova ellapátolni), Samu pedig lelkesen tisztogatta a járgányokat. Mert neki mit számít egy kis szél és szakadó hó ...

A magyarok viszont bebizonyították, hogy ha kell, összefognak. nagyon sokfelé segítettek civilek, de le a kalappal a rendőrök, tűzoltók, katasztrófa-védelmisek előtt is!
De nagy segítség volt az m1-esen az osztrák hótolók, hómarók segítsége is.

Mégis ...

Annyira tudtam ... mert csak elkiabáltam a múltkori bejegyzésemkor, hogy nem betegek.
Szerda este kezdődött: Máté belázasodott, és csüt. reggel is lázas volt. Ovi kilőve, és mivel Csütörtökön sem én, sem a Zsolti nem dolgozott, sőt ő pénteken sem, abban maradtunk, hogy nem mennek oviban a két napon. Máté semmiképp, de Samci is köhögött. Péntek délután elvittem őket a gyerekorvoshoz.
Samci nem volt lázas, de jobban köhögött, mint Máté, így őt is megmutattuk. Hörghurut, kapjon köptetőt, c-vitamint, és fújjak az orrába. Ennyi. Nem is lett rosszabbul, úgyhogy ma már megy oviba.
Máténak kezdődő hörghurut, gyógyszerek ugyanazok, mint Samunál, plusz biztonság kedvéért kaptunk egy antibiotikum-receptet, de azt pénteken ki sem váltottam, mert a drnő nem látott semmi okot arra, hogy bakteriális fertőzés legyen, inkább vírus, de abban maradtunk, ha vasárnap estig marad a magas láza, akkor kapja. De nem maradt, péntek este volt utoljára lázas szerencsére. Viszont köhög, de nem mélyről, inkább szárazon. Este úgy elkapta egy roham, hogy azt hittem, hányás lesz a vége. De aztán nem lett, és a köhögés sem jött elő újra éjjel. Ma ő is megy az oviba.
Viszont tegnap estére meg Petinek szökött fel a láza 38,3-ig. Kapott lázcsillapítót, éjjel nem lett újra lázas. Most viszont még alszik, úgyhogy a további teendők a mamára maradnak. Gondolom elkapta a vírust a nagyoktól. Abban csak reménykedem, hogy nem influenza, mert a nagyobbak be lettek oltva, így ha el is kapták, csak enyhén, Pepcsi viszont nincs védve.

Azt még nem írtam, hogy Samci kukaca megint rendetlenkedett, úgyhogy 3 hétig este kenem, hogy hátra lehessen húzni rendesen. Ez a 3. hét, de nem látok nagyon javulást. Ha nem változik, egy hét szünetet kell tartani, utána újabb 3 hét. Remélem, addigra rendeződik és nem kell megint egyéb módszerhez folyamodni.

Karácsony '12

Ha gyerekkoromra visszaemlékezem, a karácsony kezdetét nekem mindig a templomi betlehemes játék jelentette. Szerepeltünk ... a karácsonyfát pedig ezidő alatt feldíszítették, és az ajándékok is alá kerültek. Persze később már mi díszítettük a fát, és idővel ezen tevékenység a templomlátogatás elé került, de karácsony soha nem múlhatott el betlehemi játék nélkül.

Ezen szokás annyira belém ivódott, hogy mióta a gyerekek megvannak, velük is mindig elmegyünk a templomba, aztán mire hazaérünk, addigra a fa alá kerül az ajándék. A fát is a Jézuska hozza, csak azt előbb, és mivel nincs ideje mindenkiét feldíszíteni, ezért ezt a feladatot ránk hagyja ... Máté idén is lelkesen segített a díszítésben, Sami viszont  inkább aludni ment, és örült, mikor felébredve látta a kész fát.

Minden évben lelkesen várom a karácsonyt, aztán elérkezvén mindig felmerül bennem, mire ez a rohanás? Mert bizony a 3 nap idén is rohanással telt ...

24. de: sütés-főzés-készülődés
dél: Peti altatás- Samu altatás- Mátéval fadíszítés
ébredés után öltözködés- templomba sietés (Pepcsi maradt az apjával)
Templomban szerepeltek idén is az ovisok, bár elég kevesen voltak. Máté ügyesen szerepel már, de Sami nem volt hajlandó kiállni sem (templomi képek itt)
fél 5: hazaérés - izgalom- ajándékbontogatás (kép)
vacsi- társas, lego-összerakás- Pepcsi mindentől távoltartás :)

25. de: Anitáék jöttek
Vera mamához mentünk ebédre
délben picik altatása
du. Zsombiék és a keresztszülők jöttek (előtte kaja-készítés, ajtó szuggerálás: mikor jönnek már??? -mert ők mindig késnek)
vacsi- ajándék bontás, játszás (Pepcsi elment a mamával, így nyugi volt :))

26. de: dédihez menetel
Marika mamához menetel
Haza altatni
Vissza a mamához, mert a veszprémi rokonok, unokatesók jöttek
Nagy örömünkre mindannyian!!!
ajándékozás, közös móka - hazacuccolás

Címszavakban ennyi, de még így is sok ...
ajándékokról is csak röviden: tavaly megfogadtam, hogy mindenki figyelmét felhívom rá, nem kapnak mindenkitől külön és egyenként ajándékot ... sok, felesleges. túl sok!
tőlünk+ Vera mama
Marika mama+Tamás bátyus+ dédi
Bözsi dédi
Keresztszülők
Veszprémiek (tavaly mindenhonnan külön kaptak :*3)
Anitáék

És kicsi ajándékokban egyeztünk meg. Tőlünk és a Marika mamáéktól nagyobbat kaptak, de ennyi.
És hogy mit?
Máté: lego -szemétszállító - ninjago tűzmotor - legos társas -könyv -pizzakészítős gyurmakészlet
Sami: piranja-s társas- könyv- traki- traki (mert ő ezt kért)- +1 társas, amivel eddig csak Máté játszott, de Samit  a trakin kívül nem is nagyon érdekelte az ajándék.
Pepcsi: könyv-könyv- játékállatok
+ közösen kaptak egy fa írótáblát.
Úgy gondolom, így is épp elég, ha nem sok.
Annak viszont örülök, hogy a kapott ajándékok közül mindennel játszanak, ami ugye azt bizonyítja, hogy örülnek neki :)

( a fenti szövegben a színes szavakra kattintva jönnek be a képek :))

Apró örömök

Tavaly télen kezdődött, amikoris Máté azzal jött haza az oviból, hogy madáretetőt kell csinálni, mert télen a madarakat etetni kell. Az apjával összeeszkábáltak egy ideiglenes etetőt (ami azóta is megvan), aztán akartak egy rendeset is csinálni, de mint ahogy lenni szokott, az elmaradt ...
Mindegy, madarat etetni bármiben lehet, csak élelem legyen benne. Várakozással etettük tavaly a madárkákat: nagy öröm volt, mikor az első vendégeket megláttuk, ha pedig több jött, az öröm csak fokozódott. Cinkék mellett néha tengelicek is megjelentek, de mindegyikből csak pár darab.

Idén is várva vártuk a kis madárkákat: az ideiglenes etető mellé készítettem egyet műanyag üvegből (ilyen lett- vendégeikkel a képen). Meg is jelentek a várva várt éhes kis csőrök: igaz csak cinkék, tengelicet idén még nem láttam, de a cinkék viszont jóóóó sokan vannak .... és ez nekem akkora öröm: látni, a sok röpködő, csipegető madarat. Hihetetlen mennyiséget felfalnak, naponta töltöm nekik tele mind2 etetőt.
Persze láttam én már rengeteg madarat együtt enni,  mert az iskolánál is rendszeresen vannak etetve, nagyon jó védett helyen, és oda csapatostul jönnek a tengelicek. Vagy 100 madár egyszerre ... gyönyörű!
De én tényleg nagyon örülök annak, hogy itthon is ilyen sok a visszatérő vendég ... pedig etetés kezdetén a szomszéd macska felköltözött az etető fölé. akkor pár napig nem is láttunk cinkét, de aztán szerencsére visszatértek, a macska meg nem járt többet arrafelé :)

Mikulás(sokk)

Idén is egy csomó volt ... de sajnos nem tudom, hogy lehetne szűkíteni a sok miki-csomagon. A karácsonyon rajta vagyok, de ezt lehetetlen. Így egy kosárnyi vagy még több édességgel vágunk neki a télnek. De csak szép lassan, mert édesség-mérgezést kapnának a gyerekek. Így viszont nyusziig kihúzzuk vele.

Idén december 6. csütörtökre esett.
1. Az első Mikulás-élmény idén az ovis alapítvány által rendezett adventi vásár mellett megrendezett Mikulás műsoron érte a gyerekeket dec. 1-jén, szombaton.
Pár éve indult ez el, hogy a gyerekeknek egy műsort, színdarabot (vagy annak megnézését) ajándékozza az alapítvány egy adventi vásárral egybekötött sütis-délután keretében. Eddig minden évben jó kis Mikulásos műsor volt. Idén a Mikulás kisebb szerepet kapott, egy bűvészes produkció volt, aminek a végén elővarázsolták a Télapót, aki aztán minden gyereket megajándékozott.
Sz mi szó, nekem nem nagyon tetszett a műsor. Kb egy órás volt, ami bűvészkedésből irtó sok, én is többször néztem az órám és csak nem akart vége lenni. A gyerekek is unták. Bőven elég lett volna a bűvészkedés fele ... így jött össze sajnos. Bár a gyerekeket kárpótolta a Mikulás :)
A vásáron sok szép dolgot lehetett venni: gyönyörű sálakat (előtte már beszereztem egyet), vettem két sapit, egyet Máténak egyet magamnak, mézes diót, faliképet, díszt.
2. Vasárnap anyuéknál voltunk, és mivel hét közben nem megyünk, így a fiúk ott már ekkor megkapták a kirakott csizmákba az ajándékcsomagjukat.
3. Szerda délután Zsolti cégénél volt Mikulás-váró ünnepség. Már évek óta van, tavaly a nagyok voltak az apjukkal, de idén mindannyian mentünk.
A fúvószenekar kezdte a sort, akik minden ismert Télapós dalt előadtak ének kíséretével. Ezt még mindannyian néztük, nekem nagyon tetszett és a fiúk is ámulattal nézték. Igaz, pepi, miután kitáncolta magát sétálni indult az apja kíséretében.
A fúvósok után a Bóbita együttes gyerekeknek szóló interaktív műsora következett zenével (nem Télapós), tánccal. Máté csinálta a dolgát az utasításoknak megfelelően (igaz, nem egy nagy táncos, annyira későbbi állítása szerint nem is tetszett neki a tánc része, de csinálta, és én ennek nagyon örültem). Samu viszont megéhezett közben, így gyereket cseréltünk, és kiment az apjával (süti, meleg kakaó várta a gyerekeket- jegyre, amit mindenki a regisztrációkor kapott). Egyébként kézműveskedni is lehetett, de mi nem értünk oda, hisz a műsort nézték.
Közben Pepi folyamatosan vizet kért, így kimentem vele, amikoris kiderült, hogy Samut az apja visszaengedte egyedül (mert Sami azt mondta visszatalál - teltházas művelődési házban, kb. 400 ember közt - nem értem az apját, de elengedte). Épp elkerültök egymást, úgyhogy mire kerestem, szegény egy vadidegen néni ölében ülve zokogta, hogy Hol az anyukám??? Egy sorral eltévedt, Máté ott ült mögötte, ő viszont annyira nézte a műsort, hogy nem vette észre. De előkerült, ez a lényeg, csak ezt a napot sem értük meg sírás nélkül.
Később ettek közösen is (Pepivel), Máté addig ügyes nagyfiú lévén egyedül nézte a műsort.
A zenés produkció után ugyanis a Rosszcsont krampuszok jöttek szórakoztatni a gyerekeket, ami nagyon mulatságos volt. A krampuszok után pedig megérkezett a Mikulás bácsi. Hogy ne legyen tumultus, folyamatosan mentek a gyerekek hozzá, miután hallották a nevüket. A csomag megkaparintása után indultunk haza, mert már Sok volt a törpéknek a 2 óra hossza.
4. Mikor haza értünk, a Vera mama már nálunk volt, a Mikulása a csomagot az ablakba tette, de nem vették észre. Nem akartam külön adni, így mi is kicsempésztük, így viszont kipucolt csizma kirakása nélkül hozta a Mikulás az ajándékot, amit persze Máté szóvá is tett, hogy az hogy lehet. Mondtam neki, hogy a Mikulás így is tudja, hol várják a gyerekek. Szóval tőlünk is megkapták.
5. Csütörtökön az oviba ment az önkormányzat Télapója. Máté ezt a napot is várta: a kis barátjával készítettek a Mikulásnak rajzot, és egy jó hosszú verset is elszavaltak: Zelk Zoltán: Télapó és hóember című versét.
Ezt csak előtte este tudtam meg, hogy ők tanulták, egyszer elmondta otthon is egy kis segítséggel, de örültem neki nagyon, hisz kiscsoportos korában annyira nem érdekelték a versek, és nem szívesen szerepelt. Most pedig íme!
6. Pénteken az Anita és a nénje csomagját kapták meg, és még a keresztszülők Mikulása vasárnap jön (vagyis mi megyünk), és még egy rokon csomag is várja sorsát.

Szóval sok .... de mit tehetnék? Senkit nem akarok megbántani, hogy ne adjon nekik, hisz mindenki olyan szívesen látja a örömöt az arcukon.

Annyit tudok tenni, hogy ma délután, amikor a kicsik elalszanak, Mátéval kiürítjük az összes csomagot, szétválogatjuk és elpakolom, hogy szép apránként egyék meg, és ne egyszerre akarják felfalni.
Persze most sincs nekik elől, de a válogatás még várat magára.

Végre hóóóóó!!!

Kb egy hete beszél minden híradás arról, hogy hú, micsoda idő közeleg, mekkora hó fog esni szombaton. Gondoltam, hogy biztosan bejön ez a jóslat, hisz nagy kaliberű dolgokban nem nagyon szoktak tévedni, főleg hogy rádió, tv, minden adó ezt szajkózta. Időkép.hu-n nyomon lehetett követni,hogy hol mekkora hó várható (térképen, sávozva - felénk a becsült 15-25 cm volt), és pénteken már az is térképezve volt, hogy hol mikor fog elkezdődni a havazás.
Szóval mindenki tűkön ülve várta, hogy essen a hó! Egész télen nem volt egyszer sem olyan hó, hogy szánkózni lehessen, a karácsony előtt esett pár centi pedig karácsonyra elolvadt :(

Aztán péntek este fél 8 körül kezdett esni, de mire aludni mentek, addigra már meglátszott. reggelre pedig jó sok hó esett!
Beígértem a fiúknak, hogy még farsang előtt kimegyek velük szánkózni, legalább addig Pepcsi nyugodtan alhatott. Húztam őket az úton, aztán Anitával csúsztak a domboldalról. Nagyon tetszett nekik. az már kevésbé, amikor be lettek parancsolva, de muszáj volt készülődni, és egyébként is esett a hó még és szél is fújt.
Délután fél 4 körül kimentem még mind a 3-mal, húztam őket egy kört, dobálóztak kicsit, aztán bejöttünk, mert hideg volt, és még mindig fújt a szél és esett a hó.

Vasárnap reggelre viszont már csak szállingózott a hó, aztán el is állt, majd kisütött a nap, így igazán jó idő lett a szánkózáshoz, a kintléthez.
Viszont sajnos az esett hó porhó, így hógolyózni és hóembert építeni nem lehet belőle ...

17 centit mértem, annyi esett.

Holnapra viszont megint havazást mondanak, állítólag 15-20 centi lehet a friss hóréteg. Szóval még egyszer ennyit várhatunk, mint amennyi van ... azt hiszem, az már sok lesz a jóból ... utána viszont nyugis lesz az időjárás az előrejelzések szerint. És nagyon hideg :(

Farsang

A mai nap:
A süteményeket elkészítettem csütörtökön és pénteken, így arra nem volt gond.
Pár napja csak egyszer ébred Peti, én viszont így fél 6 körül felébredek, és bár nem kelek fel akkor, pihenek még, vissza viszont nem tudok aludni. Így volt ez ma is ... 6 körül felkeltem, gyorsan tettem a tűzre, majd odatettem főni a tojásokat. Nagy sírást hallottam ... szaladok be, Sami is, Pepi is sír. Hogy melyik kezdte, és hogy ezzel ki volt, aki felébresztette a másikat, arra nem kaptam választ. a lényeg, hogy már egyik sem aludt vissza. Pepcsi szopizott, majd elkezdett játszani a szőnyegen, így őt magára hagytuk, mi meg kimentünk Samival, hogy amikor a mama megérkezik a zsemlékkel, gyorsan tudjam csinálni. Sajt lereszelve, uborka összevágva, tojás felkarikázva.
mentünk vissza, felöltöztettem őket (Máté is felébredt eddigre), majd megjöttek a mamák. Amíg anyu lefoglalta Pepit, addig anyóssal megcsináltuk a szendvicseket (amit vittünk a farsangra), aztán Pepit anyu letette aludni, én meg kimentem a nagyokkal szánkózni! Mert igen, mikor máskor, mint megint addigra essen nagy hó, amikor igazából nem nagyon kellene (a farsang miatt -2 éve szintén ugyanígy volt).
Így amíg Pepi aludt, addig én eldobáltam a havat (imádok havat lapátolni!), Máté elhúzta Samit a mamáig meg vissza. aztán én lettem a "ló", aki húzza a lovasszánt :). Fordultunk egyet, aztán jött az Anita és amíg én elsöpörtem a ház körül is a havat, addig ők 3-an csúszkáltak a domboldalról. Nagyon tetszett nekik!!!
Ezután bementünk a házba, és elkezdtünk készülődni. Átöltöztek, és rájuk került a jelmezüknek az a része, ami otthon is felvehető.
Külön szervezést igényelt, hogy hogyan is jutunk el a farsang helyszínére. Mivel már egy hete minden azt harsogta, hogy szombatra milyen nagy hó lesz, ezért már hét elején lebeszéltem a Balázzsal, hogy ő lesz az áldozat, aki elfuvaroz minket. zsolti dolgozott, én pedig ilyen időben nem vezetek ...
Anyu, Máté, Sami és én voltunk az első körben, na meg a szendvicsek, a sütik és a jelmezek.

Nagyon lassan mentünk a hó miatt, de szerencsésen odaértünk 3/4 10 után. 10-re volt tervezve a kezdés, ezért is nagyon csodálkoztam, hogy sehol egy autó, és bent is pár ember volt csak. Süti semmi ... hú, mi lesz itt? gondoltam, de aztán a kezdésre megszaporodtunk, bár tömeg nem volt...

Átöltöztettem Samit (tündéri Piroska lett), aztán Máté elszakította a varázslókalapján a gumit tartó kartont ... cellux sehol, anya majd felrobbant, de aztán sikerült megoldani a problémát 2 újabb lyuk kreálásával. Samci ez idő alatt a többi kiscsoportossal együtt elől ült, közben csócsálta a pogácsát és itta a szörpöt, amit Piroska a nagymamának vitt (volna). De legalább nyugiban elvolt :)

És akkor a menetrend:
Először a nagyok adtak elő egy lakodalmas jelenetet, majd versek következtek. Ezután charleston-t táncoltak. Nagyon aranyosak voltak! 8de hogy megint mi maradtunk ki abból, hogy fehér ing kellett volna ... bosszantó, ciki, pedig nem én tehettem róla: elfelejtettek szólni ...) Aztán gyorsan átöltöztettem Mátét a varázsló jelmezbe, közben már a kicsik felsorakoztak.
Ők énekeltek, "tekeredik a kígyó-ztak", verset is mondtak az óvó néni segítségével. na nem Sami, ő leginkább csak állt (a kígyós kivételével, ahol kézen fogták, így ment :)). de mit is várjak egy 2 hete ovis kisgyerektől. Egyébként szerintem nagyon is ügyes volt: beállt a többiek közé, nem keresett vagy sírt utánam, nem mondta, hogy ő bizony nem megy ... pedig ezek is teljesen érthetők lettek volna ...
A műsor után egyesével bemutatták, hogy ki minek öltözött. Samci volt a legelső, és nagy tapsot kapott.
Aztán a nagyok is bemutatták a jelmezüket. Ők elég sokan voltak, pár gyerek hiányzott csak, viszont a kicsik kevesen voltak sajnos.
A felvonulás alatt Pepcsit megetette a mama, és vele semmi gond nem volt, egy hangja sem volt neki : kis tündér :)
A felvonulás után a kezembe nyomták a tombolát, hogy áruljam, így a sütikre esélyem se volt egy pillantást sem vetni, de azért Máté vett magának :) Samci pedig jól elvolt a Balázsékkal (még jó, hogy ennyien mentünk (2 mama, Tamás, Balázs, Anita), így a gyerekekre nem volt gondom, és tudtam segíteni is. Máté nagy örömére nyertünk is a tombolán, úgyhogy hawaii, dizsi, napfény :)
Tavaly nem nyertünk .. akkor volt nyekegés.
Ezután elmentünk haza: már dél volt, így a kicsiket elaltattam, és készültem a délutánra, a következő felvonásra, ami a délutáni szánkózást jelentette.

Képek:
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2012Febr?authkey=Gv1sRgCJHY_-b8tJu7OA#

Ideiglenesen megoldva

Mivel ez a hét igen fontos a farsang szempontjából, így feltétlen azt szerettem volna, hogy a gyerekek menjenek az oviba. Viszont az idő nem éppen kegyes hozzánk - már ami a mínuszokat illeti- , és ez az autónak nagyon nem tetszett.
Mégsem kellett maradniuk itthon a lurkóknak: egy éjszakát a kedves szomszéd töltőjén volt az aksi, és volt oly kedves, hogy be is szerelje reggel, így kedden minden baj nélkül indult az autó (-12,5C° volt, töltés nélkül tuti nem indult volna), aztán a mai éjszakát a mama garázsában töltötte (Bundi opelja ki lett paterolva (de az így is indult reggel), így ma sem volt gond. Ma viszont csak -6 fok volt.
Szóval a héten a mamánál alszik az autó, és minél hamarabb kell bele venni egy új aksit :( hogy mindig van valami plusz kiadás ...grrrr.

Akadály

Miért is ne épp akkor legyen valami gond, amikor a legkevésbé van rá szükség? Na persze a gondra semmikor sincs, úgyhogy maga válogat időpontot.
Ma reggeli hőmérséklet (autó elektronikája szerint) -9C°. Ilyen hideg idén télen még nem volt. Sajnos be is jelentette az autó, hogy ez biza neki nagyon nem tetszik ... nem volt hajlandó elindulni reggel. A gyerekek viszont harci készültségben, ovira készen ültek a kocsiban, ami csak nem akarta az igazságot. Viszont ekkor nem akartam visszavonulót fújni, így ebben a kellemesen csípős hidegben elindultunk az oviba gyalog (Pepcsi nélkül).
Nem mintha szörnyű messze lenne (gyalog 15-20 perc, gyerekkel 20-25), de ha gyalog megyünk, hamarabb kellett volna indulni. Mindegy, telefonáltam, hogy kicsit késünk, de számítsanak ránk.

Semmi gond nem volt, haladtunk szépen (Mátét azért jócskán sürgetni kellett), mire odaértünk, jól megcsípte arcunkat a hideg. Délben azért megpróbálom elindítani az autót. Remélem, hogy csak az egyébként is rosszalkodó akkumulátornak nem tetszett a hideg.
A nagyobb gondot mégis a hét hátralevő része jelenti:
Zsolti délelőttös, kocsi nélkül, ilyen hidegben nem akarom gyalog vinni a gyerekeket (mert mire odaértünk, azért Sami már elkezdett köhögni). Viszont épp most szombaton lesz az ovis farsang, amire a héten készülnek igazán (kis műsorral). A jelmezük már kész van, jelmezbálba mindenképp megyünk (hacsak nem lesznek nagyon lázas, ágyban fekvős betegek -de nem lesznek!!!), de jó lenne, ha próbálni is tudnának a többiekkel.
Hmmmm ... dilemma, de majd délután az autóhoz nálam jobban értők megmondják, mi legyen. Lehet, ha kap egy kis töltést a kocsi, és félig fedett helyre sikerül vele állni, akkor megoldódnak a reggeli nem-indulások, és semmi probléma nem lesz. Csak a hét második felére még hidegebbet (-15,-20 fokot is) jósolnak éjszakára, és jön a nagy hóóóó!!! Akkor pedig anya tuti nem vezet ... akkor a farsangra is bérautóval megyünk ...de ez még a jövő zenéje. Bízzunk a legjobbakban!

Remélem, érthetően meg tudtam fogalmazni a problémámat ... Röviden: kocsi nem indul, a nagy hideg miatt nem akarom gyalog vinni a gyerekeket, a farsang miatt viszont ott kéne lenniük ...

Farsangra készülünk

Elmúlt a karácsony, lebontottuk a karácsonyfát, és máris itt a következő ünnep, a farsang, amire el lehet kezdeni a készülődést. Na nem a szalagos fánkot kell elkezdeni sütni, de ideje kitalálni, hogy ki minek öltözzön be a farsangon, amivel elijeszthetjük a telet (zárójelben megjegyzem: a telet, ami folyamán EGY szánkózásra alkalmas hó nem esett :().
Máté kb. 2 hete megjegyezte, hogy ő Télapó szeretne lenni, aztán változott: gyertya, majd kaktusz (???). De ezek közül egyik után sem volt olyan erős a vágy, mint tavaly a karácsonyfa után. Akkor eldöntötte, és nem volt variálás.
Felajánlottam neki, hogy a kis barátjával öltözzenek Ludas Matyinak meg a lúdjának, de Máté nem akar lúd lenni ... pedig milyen jó kis ötlet volt!
Most ott tartunk, hogy kutya szeretne lenni ... azt hiszem, ez lesz a végső, ebből nem engedek.
Mivel azonban mire farsang lesz (febr 4. -talán, mert megint megy az egyezkedés, hogy faluszinten vagy ovin belül legyen), addigra Sami is bőven ovis lesz. Neki viszont fogalma sincs, hogy miről van szó, így úgy döntöttem, hogy Piroska lesz :) ... mert idén még nem ágál, hogy ő bizony nem öltözik be lánynak ... jövőre már tuti :)
Had legyen már nekem is egy kislányom ... hacsak egyszer, és csak fél/egy órára is :)

Ovis lesz

Már novemberben megbeszéltem a vezető óvónővel, hogy szeretném Samit januárban beadni az oviba. Írtam is erről akkor itt, hogy miért is jutottam erre a döntésre, úgyhogy ezt nem részletezném újra.
Viszont eljött a január (amit azóta is emleget Samci: ő januárban megy oviba), és esedékessé vált az ovi.
Pontos időpont akkor még nem volt. Nem akartam rögtön a téliszünet utáni első héten kezdeni, had szokjanak vissza a kis ovisok, jövő hét közepén pedig Pepit kell kontrollra vinni, ami megint megzavarná a beszoktatást.
Nem mintha maradni szeretnék vele, Mátét is egyből otthagytam délig, most pedig Saminak ott lesz Máté vigasznak, ha esetleg baj lenne.
Mátét viszont hozom haza ebéd után, Samira is ez vár, szóval a délutáni alvása itthon lesz.
Most szerintem könnyebb szívvel hagyom majd ott, és Sami mindenhol jól érzi magát, nincs annyira hozzám nőve, mint anno Máté volt. Reménykedem a jó kezdésben és folytatásban ... betegségmentes ovis napokban.
A kis gomba már nagyon várja, hogy mehessen.
Remélem, nem szegik kedvét verekedős, harapdálós gyerekek ...

Beragadt szemek

2. reggel volt, amikor Sami úgy ébredt, hogy be volt ragadva a szeme. A jobb váladékozott előbb napközben, majd reggelre beragadt (de teljesen), aztán másnap már a bal volt beragadva. Úgyhogy úgy döntöttem, felviszem az orvoshoz. Csak jobban tudja, mitől lehet, bár gondoltam, hogy szemcseppet ír majd fel.
Saminak a drnő szerint be van gyulladva a szeme, de nem fertőz. Sokkal nem lettem okosabb, így megkérdeztem a gyógyszertáros nénit is. Ő szerint attól, hogy nem piros, még lehet kötőhártya-gyulladás, de akár "kisírt szemmel megfújta a szél és huzatot kapott", vagy "fűrészpor ment a szemébe és attól váladékozik", vagy taknyos, törli egyedül az orrát, és az is elég, ha egy orrtörlés után megdörzsölte a szemét.
Szóval ezek a lehetőségek, szemcseppentek, és várom, hogy elmúljon.
Szegénynek tegnap délután mind2 szeme be volt ragadva, pedig előtte már 2-szer cseppentettem.
Ma viszont a délutáni alvásból már úgy ébredt, hogy nem volt összeragadva a szeme, így kijelentem, hogy a gyógyulás útjára lépett :)

BUÉK

2011-ből 2012 lett. Gondolom senki számára nem újdonság :)
Mi nem nagyon búcsúztattuk az óévet: mivel Pepi többször ébred éjszaka (elég régóta), nekem minden vágyam az alvás, és ez nem volt másként szilveszter napján sem.
Szóval a gyerekekkel már délelőtt koccintottunk a Marika mamánál gyerekpezsgővel, az esti rutin pedig a szilveszter miatt nem változott: 7 után fürdés, vacsi, fogmosás, ágyba bújás, mesehallgatás.
Fél 9 körül aludtak. Pepcsi volt a kivétel, mert valamilyen oknál fogva nem aludt el rendesen, 9-ig 4-szer tettem le aludni. A fogára tippeltem, így kapott egy kis Nurofent. Így elaludt fél 3-ig, vele együtt én is. Semmi kiabálást, durrogtatást nem hallotta éjfélkor. Szóval fáradt voltam eléggé. Zsolti átment a Vera mamához, ahol kártyáztak, beszélgettek, köszöntötték az új évet.

Mindenkinek békés, boldog, sikerekben gazdag új esztendőt kívánok!

Karácsony

Akkor szép sorjában:
Dec. 24.
Délelőtt készítettem a kaját, a gyerekek erre-arra voltak (otthon, mamánál).
Délben Sami és Pepi elaludt, utána pedig Mátéval feldíszítettük a fát. Amikor Sami felébredt, megállt a fa előtt és csak nézte. Aztán fogta magát, visszafordult a szobába és ment traktorozni :)
3 órakor volt a templomban a pásztorjáték. Minden évben meg szoktuk nézni (anno szerepelni), és az ovisok is elő szokták adni a karácsonyi műsorukat a nagyok műsora előtt.
A nagyokkal mentünk, Zsolti maradt Pepcsivel, aki fél 4 körül elaludt.
A templomban Máté leült az ovisok közé, mi pedig Samcival a másik oldalon találtunk elől helyet.
Ügyesek voltak a kicsik és a pásztorjáték is jó volt. Nem a megszokott, volt bent újdonság is, mint pl. Mit szól József, amikor meglátja a várandós Máriát.
4 óra után értünk haza, addigra a Jézuska is a karácsonyfa alá tette az ajándékokat.
Máté ujjongott, hisz nagyon várta, Saminak viszont könyörögni kellett, hogy egyáltalán a fa alá álljon és kibontsa az ajándékát.
Máté tőlünk egy lego házat és egy AnnaPeti-t kapott, Sami pedig egy nagy kirakót és 2 könyvet. Pepi bébikaját.
Este a fiúk még átnéztek a mamához, de ajándékot ekkor ott még nem kaptak.

Dec. 25.
Délelőtt a Vera mamánál voltak a fiúk, Pepcsivel én kicsit később mentem, miután felébredt a délelőtti alvásából.
Olyan sokszor vannak a mamánál, mintha haza mennének, úgyhogy természetesen jól érezték magukat. Ebéd után a kicsiket hazahoztam aludni, Máté maradt az apjával.
Amíg aludtak, én elkészítettem a vacsorát. A gyerekek keresztszüleit és Zsombit vártuk délutánra.
Megvacsoráztunk, ajándékot bontottunk. Máté és Zsombi jól eljátszottak, bleybled-eztek (most ez a legnagyobb favorit). Persze Sami rendszerint útban volt, de nem volt vészes.
Zsombi tőlünk Lotti Karottit és könyvet kapott, M és S bundás papucsot és tusfürdőt, Pepi fürdőjátékokat.

Dec. 26.
Marika mamáékhoz mentünk, ahova a veszprémi nénjéék is jöttek. Aludni hazavittem a kicsiket, aztán visszamentünk, majd átmentünk a Bözsi dédihez is. Ezen a napon ajándékdömping volt. Ekkor határoztam el, hogy jövőre ezen mindenképp változtatunk: ennyi játék felesleges. Bőven elég lesz, ha szenteste tőlünk kapnak egyet, a keresztszülőktől egyet, és az összes többi rokontól egyet (én veszek egy valamit, ki mit szán odaadja pénzben), és karácsony egy napján összejönnek nálunk és megkapják tőlük a gyerekek. Felesleges mindenkitől külön játékot kapni.
Amit ezen a napon kaptak (a teljesség igénye nélkül): ugráló békák társas, Lics-locs pingvinek társas, könyvek (kb. 7 db), építőjáték, építőkocka, ágyruha, fa kisvasút ...

Utólag írom, ez kimaradt :(
28-án pótkarácsony volt az unokatesómékkal és a gyerkőceikkel. Veszprémből jöttek. A gyerekek cukik voltak, jól eljátszottak egymással (Máté kilógott a sorból: idősebb, makacsabb volt, és ha van kinek, nagyon szívesen produkálja magát. Sami Kornéllal és az Andrissal nagyon jól elvolt: a nagy betonkeverő autóban mixelték a ropit. Ez mindent vitt a fiúknál.
Ebéd után a kicsikkel hazajöttem, de fél óra múlva ők is indultak, hisz a gyerekek ott is alszanak délben és fáradtak voltak.
Onnan is kaptak könyvet, trakit, formabedobót.

képek is vannak:
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Dec?authkey=Gv1sRgCKjj1fOU1_v96wE#5690814985484994450

Ünnepekre hangolódva

A karácsony előtti hét kicsit zsúfolt lett. Programok szempontjából. De nem baj, hisz az időjárásból nem lehetett következtetni, hogy hamarosan karácsony, vagy hogy épp tél lenne, így viszont legalább a hangulat valamelyest alakult :)
Kedden az ovisok szerepeltek délután a nyugdíjasoknak tartott karácsonyi ünnepélyen. Itthon tanulgattuk Mátéval a verset (mert az oviban ebéd után gyakorolták, Máté viszont ebéd után jön haza.
Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska című versét gyakoroltuk, de sajnos az ünnepélyen Máté kimaradt épp ebből a versből (többen mondták együtt), viszont egy másiknál kihívta az óvó néni (azt is tudta).
Ünnepély jól sikerült, ügyesek voltak az ovisok (Vera mama szerint :)).
Egy kis kalamajka viszont történt: 2-kor volt az ünnepség, gondoltam nem hozom haza délben az oviból, mert nem tudtam volna utána az ünnepélyre elvinni (2 kicsi aludt, apa dolgozott). Azt beszéltük meg, hogy haza pedig eljön a mamával.
Vártam, vártam ... 4 óra, sehol senki. Gondoltam, nagyon éhes lehet, hisz épp tökfőzelék és pörkölt volt az oviban az ebéd, amikor megjelent a mama. Máté viszont sehol. Az én nagy fiam nem volt hajlandó hazajönni a mamával, inkább visszament az oviba. Negyed 5 volt, így ugrás a kocsiba, tűz Mátéért, mert fél 5-ig van nyitva az ovi. Egyedül volt már az óvó nénivel, de nem zavartatta magát, szerelt épp.
A buszozás volt, ami miatt nem akart jönni a mamával, ugyanis az oviból busszal vitték őket a közösségi házhoz, ill. vissza is. Máté viszont egyszer ült buszon életében, kb. 2 évesen. És ezt az élményt nem akarta kihagyni. Ill. azt is megjegyezte, hogy így legalább nem kell gyalogolnia. A kis kényelmes ...

Szerdán az iskolai ünnepség volt fél 11-kor,a hova elvittem a piciket. Szép volt, jó volt, gyerekek jól viselték, Sami tátott szájjal figyelt, Pepcsit pedig jól megdajkálták :)
Hangolódásnak kiváló volt: Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok ...

Délután az oviban volt Gyertyagyújtási ünnepség versekkel, énekekkel, mondókákkal. családi programot csináltunk belőle, mert én vittem a gyerekeket, a Zsolti pedig az ovihoz jött amikor beért a busza. De időben odaért ő is :)

https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Dec?authkey=Gv1sRgCKjj1fOU1_v96wE#5688625155692523186

Megfázás

Tudom, a tél a betegségek ideje, örüljek neki, hogy eddig egyáltalán megúsztuk, de azért reménykedtem benne, hogy az idén teljesen elmarad.
Influenza elleni védőoltást Máté és Samu (meg én) megkaptuk kb. 2 hete. Szóval ez a rész kipipálva.
Viszont a megfázással nem tudok mit kezdeni ... a megelőzésen a hangsúly: c-vitamin.
Multivitamint idén nem adok nekik, mert tavaly kapták, de Máté sokat volt beteg. Inkább c-vitamin.
Most azonban ez kevésnek bizonyult, köhögött Máté és Sami is . Először csak száraz köhögés volt, ekkor kezdtem nekik Stodalt adni. Ez viszont hatott, mindkettőnél szakadt fel, rotyogósan köhögtek. Mostanra már csitult a köhögésük, viszont most meg Peti kezdett rá. Neki viszont hőemelkedése is volt, talán lázas nem lesz ... remélem.
Persze a párologtatás is sokat számított a nyugodtabb éjszakák érdekében :)