Kb. egy hónapja kezdtük a hozzátáplálást, Samu nagy lelkesedéssel eszik azóta is. És bizony egyre többet igényel, pedig én még nem akarok szopit kiváltani.
Amit eszik: alma, sütőtök, cékla, és valamelyik nap krumplit is kapott a sütőtökhöz.
Nagyon ügyes, átöltöztetni még nem kellett kajás ruha miatt (remélem, ez így is marad).
2009. december 10., csütörtök
Mikulás
Az idén eléggé hosszúra nyúlt a Mikulás-várás és találkozás vele.
Dec. 6. vasárnapra esett. Az önkormányzati Mikulással már csütörtök reggel találkoztunk, aztán délelőtt az ovisok külön is elsétáltak hozzá. Énekeltek neki, amiért szaloncukor volt az ajándék.
Pénteken az oviba látogatott a Télapó, ahol csomagot kaptak.
Szombat este a Zsombiékhoz voltunk hivatalosak közös Mikulás várásra. Ott csatlakoztak hozzánk a csajok: Szemi, Helka, Zius, Zsófi.
Meg is jött a Télapó, de a fiúkat a csomag megkapása után már nem kötötte le annyira, mint tavaly, vagy tavalyelőtt. Szerintem már túl sok volt.
Vasárnap délután pedig adventi vásárral egybekötött Mikulás várás volt a közösségi házban. A műsor tetszett Máténak (Samut a mamánál hagytuk, féltem, nehogy a sok embertől elkapjon valamit), a Télapótól sem félt, de szégyenemre (egyébként nagyon vicces volt), négykézláb mászott ki a Mikuláshoz. Ott viszont ügyesen elmondta, hogy ha nagy lesz,akkor ő tűzoltó lesz (vagy festő bácsi).
A Télapó egy halom csokit, csokimikulást, szaloncukrot hozott,anyán volt a feladat,hogy eltűntesse szem elől, nehogy mind egy nap alatt a pocakban végezze.
Dec. 6. vasárnapra esett. Az önkormányzati Mikulással már csütörtök reggel találkoztunk, aztán délelőtt az ovisok külön is elsétáltak hozzá. Énekeltek neki, amiért szaloncukor volt az ajándék.
Pénteken az oviba látogatott a Télapó, ahol csomagot kaptak.
Szombat este a Zsombiékhoz voltunk hivatalosak közös Mikulás várásra. Ott csatlakoztak hozzánk a csajok: Szemi, Helka, Zius, Zsófi.
Meg is jött a Télapó, de a fiúkat a csomag megkapása után már nem kötötte le annyira, mint tavaly, vagy tavalyelőtt. Szerintem már túl sok volt.
Vasárnap délután pedig adventi vásárral egybekötött Mikulás várás volt a közösségi házban. A műsor tetszett Máténak (Samut a mamánál hagytuk, féltem, nehogy a sok embertől elkapjon valamit), a Télapótól sem félt, de szégyenemre (egyébként nagyon vicces volt), négykézláb mászott ki a Mikuláshoz. Ott viszont ügyesen elmondta, hogy ha nagy lesz,akkor ő tűzoltó lesz (vagy festő bácsi).
A Télapó egy halom csokit, csokimikulást, szaloncukrot hozott,anyán volt a feladat,hogy eltűntesse szem elől, nehogy mind egy nap alatt a pocakban végezze.
2009. november 29., vasárnap
Hozzátápi
Kb.másfél hete kezdtük,almával.
1.nap: negyed
2.nap: negyed alma
3.nap: -
4.nap: fél alma
5.nap: negyed deci sütőtök
6.nap: negyed deci sütőtök
7.nap: -
8.nap: fél deci sütőtök
9.nap: -
10.nap: negyed deci cékla
11.nap: negyed deci cékla
1.nap: negyed
2.nap: negyed alma
3.nap: -
4.nap: fél alma
5.nap: negyed deci sütőtök
6.nap: negyed deci sütőtök
7.nap: -
8.nap: fél deci sütőtök
9.nap: -
10.nap: negyed deci cékla
11.nap: negyed deci cékla
2009. november 22., vasárnap
Almaevés
Pár napja (mikor már majdnem betöltötte a 6. hónapot), elkezdtem almát adni Samunak. Nem bíbelődtem a levével, egyből pépet kapott, de már 2. nap nagyon ügyesen ette. Máté anno nem volt ilyen ügyes, neki nem kellett egyből a pép, ő csak levét ette.
A sütőtök lesz a következő, remélem, az is ízlik majd neki.
Lehet, hogy csak a kezdet miatt, de én úgy vettem észre, hogy ugyanúgy jött ki belőle, mint ahogy bement, de ezt tényleg csak a kezdetnek tudom be.
A sütőtök lesz a következő, remélem, az is ízlik majd neki.
Lehet, hogy csak a kezdet miatt, de én úgy vettem észre, hogy ugyanúgy jött ki belőle, mint ahogy bement, de ezt tényleg csak a kezdetnek tudom be.
H1N1
Nagyon sokat vacilláltam, hogy beadassam-e, ill. hogy ki kapja meg a H1N1-es oltást. Sokáig váltig állítottam, hogy én nem oltatom be Mátét, és magamat sem, aztán ahogy az oviból kiküldött papírt a kezembe vettem, megint elkezdtem gondolkodni. Arra jutottam, hogy mégiscsak oltás lesz a vége: Samu miatt.
Őt ugye nem lehet oltatni, és mégiscsak tartok tőle, hogy mi van akkor, ha itt a baj.
Múlt kedden a Zsolti meg én, szerdán Máté kapta meg az oltást.
Nekünk sem kellett fizetni, mert az 1 évesnél fiatalabb babák szüleinek ingyenes.
Drága kincsemet az oviból vitték fel, és talán jobb is volt ez így. Nekem biztosan nyekergett volna, így pedig sírás nélkül megúsztuk.
Őt ugye nem lehet oltatni, és mégiscsak tartok tőle, hogy mi van akkor, ha itt a baj.
Múlt kedden a Zsolti meg én, szerdán Máté kapta meg az oltást.
Nekünk sem kellett fizetni, mert az 1 évesnél fiatalabb babák szüleinek ingyenes.
Drága kincsemet az oviból vitték fel, és talán jobb is volt ez így. Nekem biztosan nyekergett volna, így pedig sírás nélkül megúsztuk.
2009. november 12., csütörtök
6. hó
Még nem egészen féléves adatok, de addig már nem megyünk méredzkedni:
Hossz: 67,5 cm.
Súly: 7070 gr.
Buksi: 42 cm.
Mellkas: 44 cm.
Hihetetlen, hogy mindjárt fél éves!
És milyen édes! Áldott jó kisbaba, nagyon nyugis, egy kis tündér.
Nem régóta, de át tud fordulni hasról hátra, és egyszer már hátról hasra is sikerült neki.
Persze van olyan baba, aki ennyi időse már mászik, egyedül felül vagy épp feláll, de azt hiszem, Samu sincs elkésve. Máté is kb. ilyen kis lustika volt.
Hossz: 67,5 cm.
Súly: 7070 gr.
Buksi: 42 cm.
Mellkas: 44 cm.
Hihetetlen, hogy mindjárt fél éves!
És milyen édes! Áldott jó kisbaba, nagyon nyugis, egy kis tündér.
Nem régóta, de át tud fordulni hasról hátra, és egyszer már hátról hasra is sikerült neki.
Persze van olyan baba, aki ennyi időse már mászik, egyedül felül vagy épp feláll, de azt hiszem, Samu sincs elkésve. Máté is kb. ilyen kis lustika volt.
Orthopédia 2.
Szeptember 30-án voltunk kontroll-vizsgálaton az orthopédián, amikor is kiderült, hogy a kis lábának nem használt már a tornáztatás, kis szandál kell neki (mindkét lábára). Persze, inkább most, mint később komolyabb baj legyen, de engem eléggé megviselt (miért kell egyáltalán, miért nincs minden teljesen rendben).
Méretet vettek, majd 3 hét elteltével telefonáltak, hogy elkészült a szandi. A drnő annyit mondott szept. végén, hogyha kész, akkor menjünk vissza, és ő majd ráigazítja a kis lábára. Bármikor mehetünk, csak kedden nem. Persze arról elfelejtett szólni, hogy okt. közepétől szabadságon lesz, úgyhogy volt egy teljesen felesleges, és potya utunk Siófokra. Mérges voltam, mert Samu nem nagyon szeret autózni, feleslegesen meg pláne nem vinném.
Na mindegy, nov, 2-án visszamentünk, és a lábára lett igazítva a szandija. épp. karácsony előtt, dec. 23-án kell majd visszamenni, addig éjjel-nappal rajt kell lenni neki. Remélem, az lesz a karácsonyi ajándék, hogy nem kell tovább viselnie. Nagyon egyébként nem zavarja, simán rugdalózik benne, emelgeti ugyanúgy a lábait, mint előtte, csak éjszaka zavarhatja jobban. Biztosan kényelmetlen akkora cipőben aludni hason. Én sem tudnék.
A gyerekorvos szerint, a szandi jól tartja a lábát, és nem is kell sokáig hordania majd.
Méretet vettek, majd 3 hét elteltével telefonáltak, hogy elkészült a szandi. A drnő annyit mondott szept. végén, hogyha kész, akkor menjünk vissza, és ő majd ráigazítja a kis lábára. Bármikor mehetünk, csak kedden nem. Persze arról elfelejtett szólni, hogy okt. közepétől szabadságon lesz, úgyhogy volt egy teljesen felesleges, és potya utunk Siófokra. Mérges voltam, mert Samu nem nagyon szeret autózni, feleslegesen meg pláne nem vinném.
Na mindegy, nov, 2-án visszamentünk, és a lábára lett igazítva a szandija. épp. karácsony előtt, dec. 23-án kell majd visszamenni, addig éjjel-nappal rajt kell lenni neki. Remélem, az lesz a karácsonyi ajándék, hogy nem kell tovább viselnie. Nagyon egyébként nem zavarja, simán rugdalózik benne, emelgeti ugyanúgy a lábait, mint előtte, csak éjszaka zavarhatja jobban. Biztosan kényelmetlen akkora cipőben aludni hason. Én sem tudnék.
A gyerekorvos szerint, a szandi jól tartja a lábát, és nem is kell sokáig hordania majd.
2009. október 18., vasárnap
Fogak!!!
Tegnap estére kibújt annyira az alsó két foga, hogy kocogott a kanál!!!
Már vártam nagyon, mert fehéredett egy ideje az ínye, és eléggé rosszul is aludt, de pár este kapott fájdalomcsillapítót, és így nyugi volt. Ennek ellenére tegnap este az eddigi legnehezebben elalvó éjszakánk kezdődött,talán még a foga lehetett a baj. Elkelt volna még a fájdalomcsillapító! Egy órán keresztül altattam és tettem le, de ahogy ágyat érzett a poci alatt, sírt is. Remélem, ma jobb lesz már!
Már vártam nagyon, mert fehéredett egy ideje az ínye, és eléggé rosszul is aludt, de pár este kapott fájdalomcsillapítót, és így nyugi volt. Ennek ellenére tegnap este az eddigi legnehezebben elalvó éjszakánk kezdődött,talán még a foga lehetett a baj. Elkelt volna még a fájdalomcsillapító! Egy órán keresztül altattam és tettem le, de ahogy ágyat érzett a poci alatt, sírt is. Remélem, ma jobb lesz már!
Gyerekorvosnál
Kedden volt a gyerekorvos.Samuval minden rendben, de kell neki kis szandál. Még nem készült el, bár lassan már 3 hete. Mire kész lesz, nem is lesz jó rá ...
Mérték is: 6710 gr és 66 cm.
Mátét is felvittem, mert napok óta horkolt (jobban, mint egy felnőtt). Az orra nem folyt, gondoltam, talán a mandulája lehet. De nem, az orvos szerint náthás. Orrfolyás nélkül? Kapott orrba és szájba fújható spray-t, de a Máté szerint undi, úgyhogy a szájába nem is tudom befújni, csak az orrába. Azt is csak úgy, hogy fújás után egyből öblíti a száját. De használ, mert már nem horkol annyira.
Mérték is: 6710 gr és 66 cm.
Mátét is felvittem, mert napok óta horkolt (jobban, mint egy felnőtt). Az orra nem folyt, gondoltam, talán a mandulája lehet. De nem, az orvos szerint náthás. Orrfolyás nélkül? Kapott orrba és szájba fújható spray-t, de a Máté szerint undi, úgyhogy a szájába nem is tudom befújni, csak az orrába. Azt is csak úgy, hogy fújás után egyből öblíti a száját. De használ, mert már nem horkol annyira.
2009. október 2., péntek
2009. szeptember 27., vasárnap
Ovi 4.
Na, az utolsó az óvodáról, vagyis a kezdésről.
2 hete jár, eddig minden reggel volt egy kis nyekergés.
Szerdán kipróbáltuk az ottalvást, persze egy szemhunyásnyit sem aludt, és csütörtökön sem. Úgyhogy viszem haza ebéd után. Csütörtök délelőtt elég sokáig sírt, és ez bizony annak szólt, hogy miért nem ebéd után megyünk érte.
na mindegy,én nem csinálok belőle ügyet, egyik gyereknek ennyi, másiknak annyi az alvásigénye. Most, hogy Samuval úgyis otthon vagyok, nem gond, hogy hazavigyem. Persze más lenne a helyzet, ha én is dolgoznék.
Apának nem olyan egyértelmű ez. Ő ragaszkodna a délutáni alváshoz. Na de kérem, már otthon sem alszik 7 hónapja. Ne várjunk már csodát!
2 hete jár, eddig minden reggel volt egy kis nyekergés.
Szerdán kipróbáltuk az ottalvást, persze egy szemhunyásnyit sem aludt, és csütörtökön sem. Úgyhogy viszem haza ebéd után. Csütörtök délelőtt elég sokáig sírt, és ez bizony annak szólt, hogy miért nem ebéd után megyünk érte.
na mindegy,én nem csinálok belőle ügyet, egyik gyereknek ennyi, másiknak annyi az alvásigénye. Most, hogy Samuval úgyis otthon vagyok, nem gond, hogy hazavigyem. Persze más lenne a helyzet, ha én is dolgoznék.
Apának nem olyan egyértelmű ez. Ő ragaszkodna a délutáni alváshoz. Na de kérem, már otthon sem alszik 7 hónapja. Ne várjunk már csodát!
2009. szeptember 19., szombat
Keresztelő
09.20.
Éppen 4 hónapos a kis Samu, amikor meglátogattuk vele a templomot keresztelő céljából. Neki is a Marcsiék lettek a keresztszülei, ugyanúgy, mint Máténak.
Persze ilyen nyugis babát nehéz lenne kihozni a sodrából, az atyának sem sikerült (nem mintha akarta volna).
Fél 10-kor ébredt, szopi, majd 10-re mentünk a templomba. Nálam, és a Marcsinál is nyugis volt, nagyon figyelte a papot, hogy mit mond, vagy ahogyan mondja.
Ennek örömére jól le is borította, nem sajnálta a szenteltvizet. Ekkor volt egy kis nyüszögés,de egyéb semmi.
Az ebéden 32-en voltunk gyerekekkel együtt. Nagyon finomat főzött a baba, jó volt a hangulat, Samut egy kicsit megviselte, hogy nem otthon vagyunk/alszik, lehet,a sok embernek volt köszönhető. Bár többször elaludt, de csak nagyon felületesen, rövid időre.
Egy-két kép van, majd rakok fel, de amilyen a mi formánk: pár kép után lemerült az aksi, és senki másnál nem volt gép. Sajnos ...
Éppen 4 hónapos a kis Samu, amikor meglátogattuk vele a templomot keresztelő céljából. Neki is a Marcsiék lettek a keresztszülei, ugyanúgy, mint Máténak.
Persze ilyen nyugis babát nehéz lenne kihozni a sodrából, az atyának sem sikerült (nem mintha akarta volna).
Fél 10-kor ébredt, szopi, majd 10-re mentünk a templomba. Nálam, és a Marcsinál is nyugis volt, nagyon figyelte a papot, hogy mit mond, vagy ahogyan mondja.
Ennek örömére jól le is borította, nem sajnálta a szenteltvizet. Ekkor volt egy kis nyüszögés,de egyéb semmi.
Az ebéden 32-en voltunk gyerekekkel együtt. Nagyon finomat főzött a baba, jó volt a hangulat, Samut egy kicsit megviselte, hogy nem otthon vagyunk/alszik, lehet,a sok embernek volt köszönhető. Bár többször elaludt, de csak nagyon felületesen, rövid időre.
Egy-két kép van, majd rakok fel, de amilyen a mi formánk: pár kép után lemerült az aksi, és senki másnál nem volt gép. Sajnos ...
Ovi 3.
Összességében azt mondhatom, könnyen, és jól beilleszkedett, ill. beszokott az oviba. Persze még nem sírva nem léptük át az ovi küszöbét (legalábbis befelé), de csak kicsi pityergés volt, hogy ne hagyjam ott sokáig, és neki mennyire fog hiányozni a Samci babám. Az óvó néni szerint pár perc után abba is hagyta. Egyébként amikor mentem érte, mindig lelkesen mesélt, szomorúságnak semmi nyoma. Csodálkozott, hogy ma miért nem megyünk az oviba. Lehet, hétfőn megint erőteljesebb lesz a sírás. De remélem, nem ...
2009. szeptember 16., szerda
Ovi 2.
Az alma, mint jel, nem jött be, GOMBA lett a jele, mint a bátyusnak. Igaz, a Tamáson rajt is ragadt, mind a mai napig van, aki gombának szólítja. Remélem, Mátéra nem ragad rá.
Ovi: az első nap, nagyon sírt szegény, nagyon kapaszkodott a nyakamba, hogy ne hagyjam ott. Ebéd után mentem érte: az óvó néni szerint szakaszosan sírt. Amikor eszébe jutottunk, akkor pityergett, majd abbahagyta, majd újra kezdte. Amikor mentem érte, azt mondta, hogy jó volt az oviban. Délután is lelkesen mesélt.
Kedden reggel már nem volt olyan lelkes: sírva ment szegény. Mert neki annyira fog hiányozni a Samu. A szívem szakadt érte. A szakaszos sírás még megmaradt.
Szerdán már nem volt reggel az a nagyon sírok, de azért pityergett, hogy ne hagyjam ott. Aztán hamar abbahagyta. Az óvó néninek lelkesen mondta, hogy hát persze, holnap is megy.
Kíváncsi leszek a reggelre.
Jövő héten lehet, hogy az ottalvást is megpróbáljuk. Hátha sikerrel járunk ...
Ovi: az első nap, nagyon sírt szegény, nagyon kapaszkodott a nyakamba, hogy ne hagyjam ott. Ebéd után mentem érte: az óvó néni szerint szakaszosan sírt. Amikor eszébe jutottunk, akkor pityergett, majd abbahagyta, majd újra kezdte. Amikor mentem érte, azt mondta, hogy jó volt az oviban. Délután is lelkesen mesélt.
Kedden reggel már nem volt olyan lelkes: sírva ment szegény. Mert neki annyira fog hiányozni a Samu. A szívem szakadt érte. A szakaszos sírás még megmaradt.
Szerdán már nem volt reggel az a nagyon sírok, de azért pityergett, hogy ne hagyjam ott. Aztán hamar abbahagyta. Az óvó néninek lelkesen mondta, hogy hát persze, holnap is megy.
Kíváncsi leszek a reggelre.
Jövő héten lehet, hogy az ottalvást is megpróbáljuk. Hátha sikerrel járunk ...
2009. szeptember 12., szombat
Ovi
Hétfőn kezdődik Máténak az ovi. Sajnos a lelkesedése nem valami nagy, nem akar menni, de a 2 hónappal ezelőtti említéshez képest már sokat enyhült. Akkor ugyanis az ovi szó hallatán éktelen ordításba kezdett. Mára ez elmaradt. Sőt, odáig jutottunk, hogy tegnap hintázás közben pedzegettem az ovi témát. El is beszélgettünk róla, hogy mi fog ott történni, mi mindent csinálnak majd, és hogy ebéd után megy anya, apa vagy a mama érte, és erre csak annyit mondott. Inkább te gyere! Haladás.
Azt is mondtam neki, hogy anyának körte, apának létra volt a jele, neki is lesz valami. Erre megjegyezte, hogy ő azt szeretné, hogy alma legyen a jele. Majd hétfőn meglátjuk!
Azt is mondtam neki, hogy anyának körte, apának létra volt a jele, neki is lesz valami. Erre megjegyezte, hogy ő azt szeretné, hogy alma legyen a jele. Majd hétfőn meglátjuk!
Szüret
Ma nagy lelkesedéssel ébredt Máté, szüret van a mamáéknál. Gumicsizmában, vödörrel felszerelkezve indultak el apával a nagy kalandra. Nagy segítség volt, vödrében gyűjtötte és vitte a présházban a szőlőfürtöket. Remélem, apa képet is csinál róla!
Csinált, bizony! És azok alapján Máté nagyon élvezte, és igazán nagy segítség volt mindenhol :)
Csinált, bizony! És azok alapján Máté nagyon élvezte, és igazán nagy segítség volt mindenhol :)
2009. szeptember 10., csütörtök
Mi ez?
Sajnos már 6. napja, hogy nem jól alszik éjszaka. Először arra gondoltam, hogy a front miatt, de nem múlt el a front távoztával. Tegnap vettem neki fogbújásra ecsetelőt, hátha a foga miatt nem alszik jól. De a mai éjszakánk sem volt valami jó. Bár most csak 2 óránként kelt.
Érdekes, alig szopizik, és már alszik is tovább, tehát tuti nem éhes, lehet, hogy jólesik a kis ínyének, ha rághat, vagy dörzsöli valami. Jobb lenne, ha megtalálná az öklét ... kezdek hulla lenni.
Máté hétfőtől megy oviba, majd talán akkor le tudok dőlnie gy kicsit napközben (persze ha hajlandó lesz az oviban aludni is ...)Ez nagy kérdés ...
Érdekes, alig szopizik, és már alszik is tovább, tehát tuti nem éhes, lehet, hogy jólesik a kis ínyének, ha rághat, vagy dörzsöli valami. Jobb lenne, ha megtalálná az öklét ... kezdek hulla lenni.
Máté hétfőtől megy oviba, majd talán akkor le tudok dőlnie gy kicsit napközben (persze ha hajlandó lesz az oviban aludni is ...)Ez nagy kérdés ...
Orthopédia
Aug. 27-én voltunk csípővizsgálaton.
A csípőjére nem mondtak semmit, de vissza kell mennünk szept. végén, mert a kis lábfejei egy kicsit csámpásan befelé állnak, és tornáztatni kell. Na nem nagyon, csak kívülről csikizni kell kicsit, hogy magától is mozgassa kifelé, és egy kicsit kell a lábfejét kifele tolni. Sajnos végigüvöltötte a vizsgálatot, hiába, nem jókor mentünk. nagyon álmos volt, épp elaludt, amikor bekerültünk, persze ahogy le lett rakva rögtön felébredt. Na várni is kellett majd egy órát. Nesze neked időpont.
Hallásvizsgálaton is voltunk. ott nagyon nyugisan viselkedett (jókor mentünk), egy hangja sem volt. A hallásával minden rendben.
3 és fél hónaposan 6020 gr, és 62 cm. Szerintem 4 hónapos korára megduplázza a súlyát. Kis bélpoklos ...
A csípőjére nem mondtak semmit, de vissza kell mennünk szept. végén, mert a kis lábfejei egy kicsit csámpásan befelé állnak, és tornáztatni kell. Na nem nagyon, csak kívülről csikizni kell kicsit, hogy magától is mozgassa kifelé, és egy kicsit kell a lábfejét kifele tolni. Sajnos végigüvöltötte a vizsgálatot, hiába, nem jókor mentünk. nagyon álmos volt, épp elaludt, amikor bekerültünk, persze ahogy le lett rakva rögtön felébredt. Na várni is kellett majd egy órát. Nesze neked időpont.
Hallásvizsgálaton is voltunk. ott nagyon nyugisan viselkedett (jókor mentünk), egy hangja sem volt. A hallásával minden rendben.
3 és fél hónaposan 6020 gr, és 62 cm. Szerintem 4 hónapos korára megduplázza a súlyát. Kis bélpoklos ...
2009. augusztus 29., szombat
Csípővizsgálat
3 hónapos csípővizsgálat eredménye:
Csípők szabadok, rendben vannak, de a kis lábfejét tornáztatni kell. Nem nagy dolog, csak kívülről kell csikizni egy kicsit, hogy magától is fordítsa kifelé, meg a sarkát fogva az ujjainál kell a lábfejét egy kicsit kifelé nyomkodni. De emiatt 5 hét múlva kontroll. Remélem, akkor nem lesz ekkora csúszás, mert du. 3-ra kaptunk időpontot, és nem este akarok hazaérni.
De addig még sokminden lesz: Kaposváron hallásvizsgálat, Máténak ovikezdés, Samu keresztelője, Máté névnapja ...
Csípők szabadok, rendben vannak, de a kis lábfejét tornáztatni kell. Nem nagy dolog, csak kívülről kell csikizni egy kicsit, hogy magától is fordítsa kifelé, meg a sarkát fogva az ujjainál kell a lábfejét egy kicsit kifelé nyomkodni. De emiatt 5 hét múlva kontroll. Remélem, akkor nem lesz ekkora csúszás, mert du. 3-ra kaptunk időpontot, és nem este akarok hazaérni.
De addig még sokminden lesz: Kaposváron hallásvizsgálat, Máténak ovikezdés, Samu keresztelője, Máté névnapja ...
2009. augusztus 25., kedd
Boglár
Aug. 24-én még ellátogattunk Boglárra,a szüreti napokra, mert be lett ígérve Máténak egy dodzsem (remélem, így kell írni).
Előtte beugrottunk egy középiskolai osztálytársamhoz. Nagyon örültem, hogy találkoztunk, a hírnek meg még jobban, hogy ő is babát vár!
Ilyenkor Boglárra a strand területére a borstandok, és a kajás helyek mellett kipakol egy egész vidámpark is, csak legyen elég pénze az embernek. Nem olcsó mulatság, általában egy menet 600 ft. Még jó, hogy Máté nem olyan nagyravágyó, hamar meg lehet győzni, hogy erre meg arra nem is olyan jó felülni. Pedig volt ugrálóvár is, na meg direkt gyerekeknek való mászóvárak, de 5 perc volt 500 ft. Mire belelendülne, jöhet is ki, amire nem olyan könnyű rávenni, be meg ki mászik utána? Úgyhogy ezeket mellőztük, és a kolbászevészet után beültek apával dodzsemezni. Nagyon, de nagyon tetszett neki: hogy ő vezethet, hogy lehet ütközni. Persze innen sem akart kiszállni, de azért apa erősebb volt. Aztán a kürtös kalács meggyőzte.
Ezzel a Boglári programmal azt hiszem, hivatalosan is véget ért a nyári szezon nekünk is.
Előtte beugrottunk egy középiskolai osztálytársamhoz. Nagyon örültem, hogy találkoztunk, a hírnek meg még jobban, hogy ő is babát vár!
Ilyenkor Boglárra a strand területére a borstandok, és a kajás helyek mellett kipakol egy egész vidámpark is, csak legyen elég pénze az embernek. Nem olcsó mulatság, általában egy menet 600 ft. Még jó, hogy Máté nem olyan nagyravágyó, hamar meg lehet győzni, hogy erre meg arra nem is olyan jó felülni. Pedig volt ugrálóvár is, na meg direkt gyerekeknek való mászóvárak, de 5 perc volt 500 ft. Mire belelendülne, jöhet is ki, amire nem olyan könnyű rávenni, be meg ki mászik utána? Úgyhogy ezeket mellőztük, és a kolbászevészet után beültek apával dodzsemezni. Nagyon, de nagyon tetszett neki: hogy ő vezethet, hogy lehet ütközni. Persze innen sem akart kiszállni, de azért apa erősebb volt. Aztán a kürtös kalács meggyőzte.
Ezzel a Boglári programmal azt hiszem, hivatalosan is véget ért a nyári szezon nekünk is.
Nyaralás
Aug. 20-án, csütörtökön, elindultunk az első 4 fős nyaralásunkra. Nem terveztünk sokat, csak pár napra mentünk, de nem akartunk unatkozni, ezért minden napra csináltunk programot.
Felsőörsre indultunk, de szeretjük összekötni a kellemest a hasznossal, ezért odafele beugrottunk Szabadiba az egyik barátnőm kislányát megnézni. Szonja épp egy nappal született később, mint Samu. Helyes kislány . Olyan édesek voltak, ahogy szemlélték egymást Samuval.
Fűzfőnél a bobpályára rétünk be, de nagyon sokan voltak. Sebaj, azért egy sor végigálltunk, Máté apával csúszott. Borzasztóan tetszett neki, ezért ígéretet tettünk, ha szombaton, hazajövetelkor az idő engedi, visszatérünk.
A nyaralónál levágott egy hisztit, mert nem akarta, hogy majd este ott aludjunk, de addigra mire sorra került, nem volt semmi gond. Délután lementünk Almádiba a strandra. nagyon sokan voltak ott is, de találtunk egy árnyékos helyet. tetszett a homokozás és a Balcsi is (persze mikor nem tetszett neki).
Samu persze végig nagyon jó kisfiú volt, ő bárhol képes elaludni, na meg persze szopizni is, így nincs akadály előttünk, mehetünk bárhova. Persze én is nyugodtan bárhol megetetem, de azért a strandon egy pólót felvettem, amikor megetettem.
A pónilovaglás is bejött Máténak (még jó, hogy Almádiban is bornapok voltak, így program volt bőven).
Pénteken az állatkert volt tervbe véve. Amikor Veszprémbe értünk (fél 10 körül), mindenki reggelizett (apa és Máté szalámit, Sami tejcit), aztán Samu elaludt, mi pedig nekivágtunk a rengeteg állat megtekintésének. Minden érdekes volt, sokat változott az elrendezés, az utolsó látogatásunk óta (2 éve voltunk már Mátéval). Persze az uraság lusta volt menni (többnyire), ezért apa nyakából szemlélődött, Samu pedig végigaludta az állatkerti látogatást. Még egy középiskolai osztálytársammal is összefutottunk nagy örömömre.
A nagynénéméknél ebédeltünk, addigra Samu is felébredt, aztán újra a strandra látogattunk délután.
Szombaton az összepakolás után elindultunk haza, és bár rossz időt jósoltak, annyira nem volt rossz, csak a szél fújt egy kicsit, de a bobozáshoz jó volt az idő. % jegyet vettünk, 2-szer én is csúsztam Mátéval, Samu pedig, amíg apával csúsztak, rajtam aludt. Ekkor is elég sokan voltak, de nem annyian, mint csütörtökön, és míg apáék a sorban álltak, ill. csúsztak, mi Samuval egy kicsit hátrébb várakoztunk, hogy ne kelljen annyiszor végigállni a sort.
Jó volt, nagyon tetszett Máténak is, már kérdezgeti, hogy mikor megyünk megint. Fénykép is készül minden csúszásról, és lehet ajándéktárgyat csináltatni. Pl. hűtőmágnes, fénykép, kép pólóra, kulcstartó ...
Mi is kérünk egy hűtőmágnest, amit Máté azóta is folyamatosan nézeget.
Hazafelé megálltunk Bábonymegyeren (falunap volt), hogy ugrálóvárazhasson egy kicsit, és persze a körhintára is felült egyszer. Végülis nem nyaralunk olyan sokat, az élmények meg gyűljenek.
Felsőörsre indultunk, de szeretjük összekötni a kellemest a hasznossal, ezért odafele beugrottunk Szabadiba az egyik barátnőm kislányát megnézni. Szonja épp egy nappal született később, mint Samu. Helyes kislány . Olyan édesek voltak, ahogy szemlélték egymást Samuval.
Fűzfőnél a bobpályára rétünk be, de nagyon sokan voltak. Sebaj, azért egy sor végigálltunk, Máté apával csúszott. Borzasztóan tetszett neki, ezért ígéretet tettünk, ha szombaton, hazajövetelkor az idő engedi, visszatérünk.
A nyaralónál levágott egy hisztit, mert nem akarta, hogy majd este ott aludjunk, de addigra mire sorra került, nem volt semmi gond. Délután lementünk Almádiba a strandra. nagyon sokan voltak ott is, de találtunk egy árnyékos helyet. tetszett a homokozás és a Balcsi is (persze mikor nem tetszett neki).
Samu persze végig nagyon jó kisfiú volt, ő bárhol képes elaludni, na meg persze szopizni is, így nincs akadály előttünk, mehetünk bárhova. Persze én is nyugodtan bárhol megetetem, de azért a strandon egy pólót felvettem, amikor megetettem.
A pónilovaglás is bejött Máténak (még jó, hogy Almádiban is bornapok voltak, így program volt bőven).
Pénteken az állatkert volt tervbe véve. Amikor Veszprémbe értünk (fél 10 körül), mindenki reggelizett (apa és Máté szalámit, Sami tejcit), aztán Samu elaludt, mi pedig nekivágtunk a rengeteg állat megtekintésének. Minden érdekes volt, sokat változott az elrendezés, az utolsó látogatásunk óta (2 éve voltunk már Mátéval). Persze az uraság lusta volt menni (többnyire), ezért apa nyakából szemlélődött, Samu pedig végigaludta az állatkerti látogatást. Még egy középiskolai osztálytársammal is összefutottunk nagy örömömre.
A nagynénéméknél ebédeltünk, addigra Samu is felébredt, aztán újra a strandra látogattunk délután.
Szombaton az összepakolás után elindultunk haza, és bár rossz időt jósoltak, annyira nem volt rossz, csak a szél fújt egy kicsit, de a bobozáshoz jó volt az idő. % jegyet vettünk, 2-szer én is csúsztam Mátéval, Samu pedig, amíg apával csúsztak, rajtam aludt. Ekkor is elég sokan voltak, de nem annyian, mint csütörtökön, és míg apáék a sorban álltak, ill. csúsztak, mi Samuval egy kicsit hátrébb várakoztunk, hogy ne kelljen annyiszor végigállni a sort.
Jó volt, nagyon tetszett Máténak is, már kérdezgeti, hogy mikor megyünk megint. Fénykép is készül minden csúszásról, és lehet ajándéktárgyat csináltatni. Pl. hűtőmágnes, fénykép, kép pólóra, kulcstartó ...
Mi is kérünk egy hűtőmágnest, amit Máté azóta is folyamatosan nézeget.
Hazafelé megálltunk Bábonymegyeren (falunap volt), hogy ugrálóvárazhasson egy kicsit, és persze a körhintára is felült egyszer. Végülis nem nyaralunk olyan sokat, az élmények meg gyűljenek.
2009. augusztus 23., vasárnap
Vicces
Máté: 2 kereke van az autónak.
Apa: Nem, 4. Nem tudsz számolni?
Máté: Tudok számolni, csak néha elfelejtek.
Apa: Nem, 4. Nem tudsz számolni?
Máté: Tudok számolni, csak néha elfelejtek.
2009. augusztus 19., szerda
Meglepetés
Tegnapi meglepetés:
Épp mentünk a védőnőhöz, amikor találkoztunk a postással, aki szólt nekünk, hogy milyen jó lett a képünk az újságban.
Hát igen, megjelent a múltkor emlegetett cikk a Meglepetésben, az andocsi újszülöttek ligetéről, amihez mi is interjút adtunk.
És bizony, még a címlepra is felkerültünk Samuval.
Én olyan büszke vagyok a kicsi fiaimra. Samu egy kis angyal, nagyon nyugis, csak tűri a Máté folytonos puszilgatásait, szeretgetéseit, agy kis tünemény.
Máté meg egy kis örökmozgó, 7 ördög veszett el benne. Értetlen egy kicsit, de nagyon imádom. Olyan édes ahogy a Samut emlegeti, szeretgeti.
3. hó
Már három hónapos ... hogy repül az idő.
Tegnap szoptatás közben tört rám hirtelen: már nem kis csecsemő, igazi súlya van, már elég hosszú, jó kis hurkás.
Tegnap voltunk a védőnőnél, megkapta a 3 hós oltást. Már előtte sírt, nem a böki miatt, csak épp olyanja volt. Pedig nem sírós ...
Méretek:
Súly: 5500 gr
Hossz: 62 cm
Fejkörfogat:
Mellkörfogat:
Tegnap szoptatás közben tört rám hirtelen: már nem kis csecsemő, igazi súlya van, már elég hosszú, jó kis hurkás.
Tegnap voltunk a védőnőnél, megkapta a 3 hós oltást. Már előtte sírt, nem a böki miatt, csak épp olyanja volt. Pedig nem sírós ...
Méretek:
Súly: 5500 gr
Hossz: 62 cm
Fejkörfogat:
Mellkörfogat:
2009. augusztus 16., vasárnap
Nagyasszonyi búcsú
Ma volt a búcsú. Máté teljesen bezsongott, hogy a "görhintára" akar ülni. Kitaláltam, a trakira szeretnék ülni -mondta.
Persze előbb lementünk a papkertbe a misére (vagy egy részére). Persze Samu aludt, majd lenéztünk az árusokhoz is. Mondtam Máténak,a körhinta előtt nézzen körül, mert megvárjuk a másod unokatesókat a ringlissel. Hát neki a körbenézés annyi volt, hogy gyorsan körbeszaladt. Persze, a körhinta volt a minden. Amikor lejárt az 5 perces ment, akkor még kipróbálta az össze járművet, de nem hisztizett, hogy ő még menni akar. Nem telhetetlen ...
Azért a mama rábeszélte egy autószállító autóra . Persze csak azért, hogy legyen búcsúfia, belement ...
Most épp meccsen vannak apával. Persze ő nem focizni ment ki, csak szaladgálni -állította.
Olyan kis helyes beszólásai vannak. Sokszor megnevettet.
Persze előbb lementünk a papkertbe a misére (vagy egy részére). Persze Samu aludt, majd lenéztünk az árusokhoz is. Mondtam Máténak,a körhinta előtt nézzen körül, mert megvárjuk a másod unokatesókat a ringlissel. Hát neki a körbenézés annyi volt, hogy gyorsan körbeszaladt. Persze, a körhinta volt a minden. Amikor lejárt az 5 perces ment, akkor még kipróbálta az össze járművet, de nem hisztizett, hogy ő még menni akar. Nem telhetetlen ...
Azért a mama rábeszélte egy autószállító autóra . Persze csak azért, hogy legyen búcsúfia, belement ...
Most épp meccsen vannak apával. Persze ő nem focizni ment ki, csak szaladgálni -állította.
Olyan kis helyes beszólásai vannak. Sokszor megnevettet.
Művészeti napok
2009. aug. 7-9-ig voltak az andocsi művészeti napok, immár harmadszor.
Mi inkább a gyerekműsorokra mentünk, de sokféle program volt.
Pénteken a megnyitón igencsak kevesen voltunk, aztán egy óra múlva, az első gyerekelőadásra (A három kismalac és a farkasok című bábelőadás) már jócskán megszaporodtunk.
Kb fél órás volt, két mese volt vegyítve: A 3 kismalac és A kismalac és a farkasok.
Máténak nagyon tetszett, annyira beleélte magát, hogy a végén már a színpadról kellett összeszedni. Barátok mellett ült, és az sem zavarta, hogy én közben elmentem megszoptatni a Samut. Csodálkoztam, de örültem is neki. Remélem, a pajtásokkal az oviban is jól ellesz majd. Mert abszolút nem akar menni.
Olyan helyes volt, ahogy kiabált : menj onnan ronda farkas! Amikor meg zene volt, csak úgy ropták!
Szombaton Az égigérő fa című mese volt, félig báb, félig színész előadásban. Jó volt az is, tetszett Máténak is. Amikor vége lett, becsábították egy minicirkuszba. Azt a lelkesedést! Oda felnőttek nem mehettek be, csak egy kis kukucskáló volt a sátor oldalán, ahol be lehetett lesni. Bábok voltak, de mindenféle cirkuszba szereplő állattal, emberrel.
Érdekes volt, de szerencsére jól bírta a törpi.
Még a korongozást is kipróbálta. Először csak nézte, figyelte a Szemőt, ahogy agyagozott, aztán ő is ekdvet kapott. Poharat készített (persze jócskán segítséggel), és igaz, lyukas lett, de nagy volt az öröm, hogy ezt ő csinálta!Még most is visszük mutogatni!
Sajnos képek nincsenek!
Vasárnap marionett előadás volt. Én nagyon értékeltem, borzasztó nehéz lehet ilyen figurákat mozgatni! Máté is elnézte, de annyira még nem kötötte le.
Samu szinte az összes programot végigaludta (a programok közti szünetben Máténak belefért egy fagyi, Samunak meg az aktuális szopi. De mind3 nap jó időzített evésügyileg)
Remélem, jövőre is ilyen jó lesz ez a pár nap!
Mi inkább a gyerekműsorokra mentünk, de sokféle program volt.
Pénteken a megnyitón igencsak kevesen voltunk, aztán egy óra múlva, az első gyerekelőadásra (A három kismalac és a farkasok című bábelőadás) már jócskán megszaporodtunk.
Kb fél órás volt, két mese volt vegyítve: A 3 kismalac és A kismalac és a farkasok.
Máténak nagyon tetszett, annyira beleélte magát, hogy a végén már a színpadról kellett összeszedni. Barátok mellett ült, és az sem zavarta, hogy én közben elmentem megszoptatni a Samut. Csodálkoztam, de örültem is neki. Remélem, a pajtásokkal az oviban is jól ellesz majd. Mert abszolút nem akar menni.
Olyan helyes volt, ahogy kiabált : menj onnan ronda farkas! Amikor meg zene volt, csak úgy ropták!
Szombaton Az égigérő fa című mese volt, félig báb, félig színész előadásban. Jó volt az is, tetszett Máténak is. Amikor vége lett, becsábították egy minicirkuszba. Azt a lelkesedést! Oda felnőttek nem mehettek be, csak egy kis kukucskáló volt a sátor oldalán, ahol be lehetett lesni. Bábok voltak, de mindenféle cirkuszba szereplő állattal, emberrel.
Érdekes volt, de szerencsére jól bírta a törpi.
Még a korongozást is kipróbálta. Először csak nézte, figyelte a Szemőt, ahogy agyagozott, aztán ő is ekdvet kapott. Poharat készített (persze jócskán segítséggel), és igaz, lyukas lett, de nagy volt az öröm, hogy ezt ő csinálta!Még most is visszük mutogatni!
Sajnos képek nincsenek!
Vasárnap marionett előadás volt. Én nagyon értékeltem, borzasztó nehéz lehet ilyen figurákat mozgatni! Máté is elnézte, de annyira még nem kötötte le.
Samu szinte az összes programot végigaludta (a programok közti szünetben Máténak belefért egy fagyi, Samunak meg az aktuális szopi. De mind3 nap jó időzített evésügyileg)
Remélem, jövőre is ilyen jó lesz ez a pár nap!
2009. július 25., szombat
2 hónapos oltás
Júl. 21-én kapta meg Samu a 2 hónapos korban adandó oltást. Szegényke meg lett keverve egy kicsit. Korán mentünk, de hétvégén leolvadt a hűtő a védőnőnél, és siófokról várta az oltóanyagot. Addig kénytelenek voltunk a mamánál dekkolni, Samu aludt egyet. Mikor visszamentünk, akkor ébresztve lett, és ezt nem nagyon értékelte, sírt szegény. Végig a mérés alatt és az oltás alatt is. Aztán kapott egy kis cicit, és mindjárt nyugi is lett! Utána nem volt semmi gond. Szerencsére be sem lázasodott. Pedig 2 oltás kapott egyszerre.
Méretek:
Súly: 4830 gr
Hossz: 59 cm
Hízik és növöget szépen!Szerencsére csak a tejcitől!!!
Méretek:
Súly: 4830 gr
Hossz: 59 cm
Hízik és növöget szépen!Szerencsére csak a tejcitől!!!
Meglepetés
Tegnap délelőtt hívtak az önkormányzattól, hogy az újszülöttek ligetéről ír egy újság cikket, jöhetnek-e hozzánk riportra. Persze, de először mi mentünk a fácskához fényképezkedni. Mivel a ligetben szinte minden fa napon volt, kellett keresni olyat, ami árnyékban van, mert csak úgy lehetett jó képeket készíteni. Táblácska le, árnyékos fára fel., majd mosoly!
Szerencsénk volt, mert Samu nagyon sokat alszik, de épp ébren volt, és evett is addigra mire a fotózkodás volt. Jó sok kép készült, aztán hazamentünk, Samu aludt egyet, és mire a riporter odaért hozzánk, addigra megint épp felkelt. Úgyhogy otthon is készült jó sok kép. A Meglepetésben fog majd megjelenni, de hogy mikor, azt még nem tudni. Majd a riporter értesít előtte.
Ha lesznek képek, majd felteszem.
Szerencsénk volt, mert Samu nagyon sokat alszik, de épp ébren volt, és evett is addigra mire a fotózkodás volt. Jó sok kép készült, aztán hazamentünk, Samu aludt egyet, és mire a riporter odaért hozzánk, addigra megint épp felkelt. Úgyhogy otthon is készült jó sok kép. A Meglepetésben fog majd megjelenni, de hogy mikor, azt még nem tudni. Majd a riporter értesít előtte.
Ha lesznek képek, majd felteszem.
2009. július 12., vasárnap
Lakodalomban
2-kor kelt Samu enni, így a 3-kor kezdődő templomi esküvőre éppen odaértünk. Samu végigaludta azt és a polgárit is. Bezzeg Máté! Nem ül meg egy percig sem a fenekén. Vele megjártuk a kórust is. Végig csak azt mondogatta, hogy ő milyen éhes. Bezzeg a lakodalmas háznál nem tetszett a kuglóf. Akkor evett, amikor hazavittük Samut megetetni. Összecihelődtünk, aztán bementünk Tabra, ahol a vacsora volt. Samu az egész estén csak szopizni kelt fel, egyébként szunyált. Szinte végig. Olyan kis édes.
Máté is jól érezte magát, volt kivel szaladgálni, és lufikat is szerzett.
Apával nekünk másfél tánc fért bele az estébe. De jó volt egy kicsit kikapcsolódni. A tortát megvártuk, aztán 11-kor indultunk haza. Hazafele már mindkét gyerkőc békésen szunyált. Aztán otthon tovább.
2009. július 5., vasárnap
Falunap
A délelőtti fácskaátadás után 3 körül mentünk ki a pályára. Persze a "görhinta" rögtön feltűnt Máténak, és az ígért egy menetet hamar letudta. Aztán irány az ugráló. Volt kisebb és nagyobb. Először a kicsibe merészkedett, de hamar rájött, hogy a nagyobb izgalmasabb (az kötélen mászós, csúszdás volt). Nagyon tetszett neki, csak a nagyobb gyerekek (5-6. oszt.) nem nagyon figyeltek a lassabb kisebbekre. Bezzeg amikor a nagyok eltűntek ...
Volt rodeó-bika is: azzal is szemezett, de azt hiszem, ahhoz még kicsik vagyunk (apa bezzeg felült rá, de csak akkor, amikor én elvittem a gyerekeket fürdetni, úgyhogy arról a mutatványról lecsúsztunk ...)
A tűzijátékra visszavittem Mátét, mert meg lett neki ígérve, és a délutáni alvás is összejött (persze ehhez kellett egy 6 órai riasztás). Tetszett neki, olyan édes volt, amikor ült az apja nyakában, és tartotta a kis tenyerét, hogy abba hulljon. csak egyszer mondta, hogy fél, amikor egy hatalmast pukkant (még én is megijedtem).
A napirend jó próba volt a jövő heti lakodalomra ...
Volt rodeó-bika is: azzal is szemezett, de azt hiszem, ahhoz még kicsik vagyunk (apa bezzeg felült rá, de csak akkor, amikor én elvittem a gyerekeket fürdetni, úgyhogy arról a mutatványról lecsúsztunk ...)
A tűzijátékra visszavittem Mátét, mert meg lett neki ígérve, és a délutáni alvás is összejött (persze ehhez kellett egy 6 órai riasztás). Tetszett neki, olyan édes volt, amikor ült az apja nyakában, és tartotta a kis tenyerét, hogy abba hulljon. csak egyszer mondta, hogy fél, amikor egy hatalmast pukkant (még én is megijedtem).
A napirend jó próba volt a jövő heti lakodalomra ...
Fácskaátadás
Falunap: 2009. 07.04.
De. 1/2 10-kor fácskaátadás volt és az újszülöttek köszöntése. Samu is kapott fát. Kár, hogy apa éppen dolgozott és nem tudott ott lenni. Így Mátéval vettük át az emléklapot, és a kis táblácskát, amit aztán a fára kötöztünk. Így jelezte a falu, hogy itt hont foglaltak a törpék.
Du. le lett tesztelve a mai tei. Nagyon tetszett Samunak, legalábbis jól elaludt benne. Kíváncsi vagyok, a jövő heti lakodalmat is ilyen jól viseli-e majd benne (ill. este a kocsiban)
De. 1/2 10-kor fácskaátadás volt és az újszülöttek köszöntése. Samu is kapott fát. Kár, hogy apa éppen dolgozott és nem tudott ott lenni. Így Mátéval vettük át az emléklapot, és a kis táblácskát, amit aztán a fára kötöztünk. Így jelezte a falu, hogy itt hont foglaltak a törpék.
Du. le lett tesztelve a mai tei. Nagyon tetszett Samunak, legalábbis jól elaludt benne. Kíváncsi vagyok, a jövő heti lakodalmat is ilyen jól viseli-e majd benne (ill. este a kocsiban)
2009. június 30., kedd
Samu 6 hetes
Máté keresztanyujával a szülinapi buliban (5,5 hetesen)4,5 hetesen a dédivel és mamával
6 hetes korban a védő néni a következő adatokat mérte:
Fej: 37,5 cm
Mellkas: 37 cm
Hossz: 54 cm
Súly: 4310 gr
Máté 3. szülinapja
A szülinapi buli jól sikerült, annak ellenére, hogy a kezdés előtt egy órával nekiállt szakadni az eső. De nagyon. Aztán apa kitalálta, hogy legyen a garázsban. Hát nem a legideálisabb helyszín, de jobb, mint bent a szobában, a hely jóval nagyobb. Meg aztán az eső is elállt, így a gyerkőcök tudtak szaladgálni, játszani. Nekik nem számított, hogy vizes a fű. A torta nagy sikert aratott, a tűzijátékkal egyetemben. Pár kép: 
Puszihegyek
Nagy öröm a tűzijáték
Egyesével fújta el a gyertyáit
Koccintás
Pezsgőbontás
A szülinapi bicajjal
Puszihegyek
Nagy öröm a tűzijáték
Egyesével fújta el a gyertyáit
Koccintás
Pezsgőbontás
A szülinapi bicajjal
2009. június 22., hétfő
Szülinapi ajándék
Bár csak holnap lesz a 3. szülinapja, a vágyva vágyott bicajt pénteken megkapta. Több bicikli-boltban is voltunk, hogy körülnézzünk, de az egyik helyen annyira kapaszkodott egy bicóhoz, mondogatta, hogy vigyük magunkkal, olyan kis édes volt. Aztán akkor még maradt, de végülis azt kapta meg. Itthon ki is próbálta, és azóta is lelkesen teker vele. Mankókereke is van, de már 16-os kellett neki. Hiába, nagylegény ...
A 12-es futóbiciklijére már azt mondja, hogy az kicsi neki. Pedig eddig azzal járt, és elvileg 5 éves korig használható. Az újdonság ereje ... De még biztosan visszatérünk a szeretett kisebb bicajhoz is.
A szülinapi buli csak szombaton lesz, remélem, az égiek megkegyelmeznek nekünk, és addigra elmúlik ez a fránya idő ...
A 12-es futóbiciklijére már azt mondja, hogy az kicsi neki. Pedig eddig azzal járt, és elvileg 5 éves korig használható. Az újdonság ereje ... De még biztosan visszatérünk a szeretett kisebb bicajhoz is.
A szülinapi buli csak szombaton lesz, remélem, az égiek megkegyelmeznek nekünk, és addigra elmúlik ez a fránya idő ...
2009. június 18., csütörtök
Samu 4 hetes
Védő néninél minden rendben, szerencsére jól hízik. Egy hét alatt újabb 340 gr. Előtte is közel 300.
Örülök neki nagyon, mert Máté ekkor csak 50 gr-okat hízott, és kb. ekkor derült ki, hogy pótlás kell neki. Remélem, Samunál ezt megússzuk.
Súly 4 hetesen: 3800 gr.
Született: 3090 gr-mal, haza 2990-cel jöttünk.
Örülök neki nagyon, mert Máté ekkor csak 50 gr-okat hízott, és kb. ekkor derült ki, hogy pótlás kell neki. Remélem, Samunál ezt megússzuk.
Súly 4 hetesen: 3800 gr.
Született: 3090 gr-mal, haza 2990-cel jöttünk.
2009. június 14., vasárnap
Máté születése
Nem problémamentes terhességből 2006. 06. 19-re voltam kiírva. Addig nem történt semmi, ezért e napon befektettek a kórházba. Vártunk, vártunk, de hiába. 22-én a doki úgy döntött, hogy tenni kell valamit (a magas vérnyomásom miatt, na meg a túllépés miatt).. Zselével próbálta, hogy táguljon a méhszáj, de ekkor még nem történt semmi. Másnap ismétlés volt reggel 6-kor. Kisebb görcsök jöttek, aztán 9-re kiderült, hogy nyíltam annyit, hogy burkot tudjon repeszteni.
Ezután előkészített a nővérke, de előtte még hívtam a Zsoltit, hogy induljon (szegény pont éjszakás volt, tiszta kóma, de jött). Mire odaért, már erősebb fájások is voltak, de még simán sétáltam.
Fogalmam sincs, mennyi volt az idő, amikor szólt a doki, hogy feküdjek fel aaz ágyra. Ott már elég sűrűn jöttek a fájások, de jólesett a fájások között oldalt feküdni az ágyon. Már tolófájásaim voltak, de éreztem, hogy nem jól nyomok. Nem le, hanem inkább a fejembe ment, de nem ez volt a gond.
Az utolsó pillanatban derült ki, hogy "nagy" a baba feje (mármint hozzám), és a magzatvíz is zavaros lett, úgyhogy a doki a császár mellett döntött. Ezt akkor nem bántam, tudtam, hogy a baba miatt és miattam is szükség van rá. Amikor feltoltak a műtőbe, már nagyon erősek voltak a tolófájások, azokat képtelenség volt visszatartani. Pedig tudtam, hogy jót nem csinálok vele, de muszáj volt nyomnom. Aztán rámtették a maszkot, meg injekciót is kaptam és villám gyorsan elaludtam.
A következő emlék, amikor az őrzőben ébresztget a férjem, meg képet is mutat a babáról, de nem emlékszem, hogy fiú-e vagy kislány. Aztán amikor ténylegesen felébredtem, akkor kiderült, hogy kisfiam lett, aki a Máté nevet kapta, és 2006.06.23-án született, 3500 gr-mal és 55 cm-rel.
Még az őrzőben szalmonellafertőzést szedtem össze, bár ez csak a hazaérkezésünkkor derült ki. Emiatt szörnyű hasmenésem volt, na meg lázam, és a friss sebbel borzasztó volt a wc-re szaladgálás, de ez már a múltté.
Ezután előkészített a nővérke, de előtte még hívtam a Zsoltit, hogy induljon (szegény pont éjszakás volt, tiszta kóma, de jött). Mire odaért, már erősebb fájások is voltak, de még simán sétáltam.
Fogalmam sincs, mennyi volt az idő, amikor szólt a doki, hogy feküdjek fel aaz ágyra. Ott már elég sűrűn jöttek a fájások, de jólesett a fájások között oldalt feküdni az ágyon. Már tolófájásaim voltak, de éreztem, hogy nem jól nyomok. Nem le, hanem inkább a fejembe ment, de nem ez volt a gond.
Az utolsó pillanatban derült ki, hogy "nagy" a baba feje (mármint hozzám), és a magzatvíz is zavaros lett, úgyhogy a doki a császár mellett döntött. Ezt akkor nem bántam, tudtam, hogy a baba miatt és miattam is szükség van rá. Amikor feltoltak a műtőbe, már nagyon erősek voltak a tolófájások, azokat képtelenség volt visszatartani. Pedig tudtam, hogy jót nem csinálok vele, de muszáj volt nyomnom. Aztán rámtették a maszkot, meg injekciót is kaptam és villám gyorsan elaludtam.
A következő emlék, amikor az őrzőben ébresztget a férjem, meg képet is mutat a babáról, de nem emlékszem, hogy fiú-e vagy kislány. Aztán amikor ténylegesen felébredtem, akkor kiderült, hogy kisfiam lett, aki a Máté nevet kapta, és 2006.06.23-án született, 3500 gr-mal és 55 cm-rel.
Még az őrzőben szalmonellafertőzést szedtem össze, bár ez csak a hazaérkezésünkkor derült ki. Emiatt szörnyű hasmenésem volt, na meg lázam, és a friss sebbel borzasztó volt a wc-re szaladgálás, de ez már a múltté.
Samu születése
2009.05.26. -volt a várva várt időpont.
19-én kellett mennem NST-re, meg a dokihoz. Gondoltam, biztosan nyíltam már valamennyit, mert az előző egy hét alatt többször fájdogált a hasam. Épp nst-n feküdtem, amikor jött a doki, és közölte, hogyha a kiírt időpontig nem születik meg a baba, akkor befektet, és másnap megműt. Teljesen elkeseredtem, mert az első császár után nagyon szerettem volna természetesen szülni, és ezt a dokival is megbeszéltük előtte. Akkor 50-50 % esélyt adott. Persze jól elbőgtem magam, aztán abban maradtunk, hogy majd kedden meglátjuk a továbbiakat, és hétvégén akár meg is születhet addig a babó.Hazaértem, és megbeszéltem a Mátéval, hogy feltétlenül beszéljen a tesóval, hogy a héten ki kell bújnia. Olyan édes volt, amikor cirógatta a pocakomat, és mondta: a héten ki kell, hogy bújjál.
Éjszaka 3-4-szer felébredtem, hogy fáj a hasam, de máshogy, mint addig. Kb. 1 körül nekiálltam írni, hogy milyen időközönként jönnek a fájások, de ezek nem fájtak olyan vészesen. Persze éreztem őket, de tudtam, ezek még nem az igaziak. 3 körül hazaért a férjem, mondtam neki, hogy lehet, ma szülünk, és elmentem lezuhanyozni vagy-vagy alapon. Nem múltak el utána sem, de csak 10-15 percenként jöttek. Negyed 6-kor felhívtam a szülésznőmet, mi van ilyenkor, meddig várjunk. Azt mondta, hogyha 15 percesek,a zok lehetnek jóslók, de ha 10 percen belüliek, akkor az már az igazi. Ő éppen éjszakára ment, és javasolta, hogy túl sokáig ne várjunk, nehogy az erős fájásoknál felszakadjon a császár hege, és akkor nagyon nagy baj lehet. Mind a babának, mind nekem.7 után még megfürdettem Mátét, aztán fél 9 körül elaltattam. Még közben sem voltak vészesek a fájások, de már gyakrabban jöttek.Az én drága uramék meg az erdőről hozták haza éppen a fát (persze az elmúlt 1 hónapban nem ért rá a teherautós, éppen azt a napot kellet kipécéznie, amikor fontosabb dolgunk is volt)Miután Máté elaludt már igazán erősek voltak a fájások, és kb. 5 percenként jöttek (fontos volt, hogy el tudjam altatni a törpét, mert nagyon anyás, és így nyugodtabban voltam: ha már alszik, akkor nincs nagy baj, de ha más altatja ...). Alig vártam, hogy hazaérjen a Zsolti. Gyorsan lezuhanyzott, aztán irány a kórház. Kb. 3/4 óra alatt értünk be Kaposvárra, és a kocsiban már rendszeresen, 3-4 percesek voltak a fájások. Mély levegő alattuk (már durvák voltak), a kocsikázás sem esett valami jól. 10-re értünk a kórházhoz, a szülőszoba előtt azonban még várni kellett. Guggolás - ez volt a fájások alatt az "ideális" testhelyzet nekem. Amikor bementem, átöltöztem, felvették az adatokat, és jött Emi, a szülésznőm. Valamit még kérdezett, de mondtam neki, hogy nagyon kell pisilnem és kakilnom. Akkor gyorsan kerestek egy szabad ágyat, felfekettek, és már bő 3 ujjnyira nyitva voltam (ki gondolta volna!). Gyors telefon a dokinak, beöntés elnapolva, borotválás is csak ahol muszáj. Párom borogatta a homlokom (szörnyű meleg volt, nagyon jól esett), papírokat írattak alá velem, engem meg elfogott egy pillanatra a kétségbeesés, hogy nem lesz-e gond az előző heggel. Gyorsan megnyugtattak, lassana doki is odaért. Emlékszem, mikor az ajtóból benézett, az Emi mondta neki: mindjárt nyomunk. Pár fájás alatt eltűnt a méhszáj, és tényleg "csak" nyomni kellett.A Máténál sem nyomtam annó jól, és most sem mindig. Volt, hogy éreztem, jó helyre megy, volt hogy a fejembe. A hasamat a heg miatt nem merte nyomni a doki, vákuum kellett. Szörnyű volt, nagyon fájt, amikor feltették, de utána az első nyomásnál éreztem, hogy nagyon feszülök lent, gors levegő még azon fájás alatt, és már kint is volt a feje. A következőnél meg a kis teste. Leszívták a váladékot, aztán rám tették. Nagyon jó érzés volt, és ahogy cirógattam a kis ragacsos, magzatmázas bőrét ... sohasem felejtem el. Aztán apa elvágta a köldökzsinórt, és elvitték fürdetni (apa meg ment velük). Ekkor (számomra meglepő módon gyorsan) egy kisebb nyomásra megszületett a lepény is. Aztán kaptam egy bökit,a mitől elkábultam, hogy a betapintást meg tudja csinálni a doki, hogy megnézze az előző heggel minden rendben van-e. Rendben volt. Aztán varrni kezdett. Nem volt kellemes élmény, mintha tűzőgéppel kapcsoztak volna össze. De nem tartott túl sokáig. (én egyébként éreztem, amikor vágtak)Visszahozták Samut, és apával együtt voltunk kb. fél 2-ig. Aztán apa elment haza, mert reggel irány a meló, mi meg maradtunk még egy órát, aztán áttoltak a szobába.Az első felkelés nem nagyon akart sikerülni, szívdobogás, sötétség, mindjárt elájulok, de fokozatosan helyrejöttem.
Samu szombatra besárgult, ment szolizni, de 2 óránként vihettem szopizni, aminek nagyon örültem. Igaz, amikor vittem be, és hoztam ki, majd a szívem szakadt meg, hogy nem lehetünk együtt. Hétfőn hazamehettünk, de szerdán még vissza kellett vinne, de szerencsére még lejjebb ment a bilirubin-szintje (bár színe alapján maradnunk kellett volna).
Császár-term. szülés: a császárnál is eljutottam addig, hogy tolófájások voltak, csak az utolsó rész (hogy kibújjon) maradt ki. A kitolás fájt, de nem tartott sokáig, és persze utána fájt a gátmetszés helye is, de sokkal könnyebben voltam, mint császár után. Sokkalta könnyebben keltem fel, mozogtam, feküdtem. És sokkal előbb helyre is jöttem. Persze az is igaz, hogy akkor legyengített a szalmonella is, ami a császárral együtt elég durva volt, mégis kimondhatatlanul örülök, hogy a második hüvelyi úton született. Annak ellenére is, hogy kellett a vákuum.
19-én kellett mennem NST-re, meg a dokihoz. Gondoltam, biztosan nyíltam már valamennyit, mert az előző egy hét alatt többször fájdogált a hasam. Épp nst-n feküdtem, amikor jött a doki, és közölte, hogyha a kiírt időpontig nem születik meg a baba, akkor befektet, és másnap megműt. Teljesen elkeseredtem, mert az első császár után nagyon szerettem volna természetesen szülni, és ezt a dokival is megbeszéltük előtte. Akkor 50-50 % esélyt adott. Persze jól elbőgtem magam, aztán abban maradtunk, hogy majd kedden meglátjuk a továbbiakat, és hétvégén akár meg is születhet addig a babó.Hazaértem, és megbeszéltem a Mátéval, hogy feltétlenül beszéljen a tesóval, hogy a héten ki kell bújnia. Olyan édes volt, amikor cirógatta a pocakomat, és mondta: a héten ki kell, hogy bújjál.
Éjszaka 3-4-szer felébredtem, hogy fáj a hasam, de máshogy, mint addig. Kb. 1 körül nekiálltam írni, hogy milyen időközönként jönnek a fájások, de ezek nem fájtak olyan vészesen. Persze éreztem őket, de tudtam, ezek még nem az igaziak. 3 körül hazaért a férjem, mondtam neki, hogy lehet, ma szülünk, és elmentem lezuhanyozni vagy-vagy alapon. Nem múltak el utána sem, de csak 10-15 percenként jöttek. Negyed 6-kor felhívtam a szülésznőmet, mi van ilyenkor, meddig várjunk. Azt mondta, hogyha 15 percesek,a zok lehetnek jóslók, de ha 10 percen belüliek, akkor az már az igazi. Ő éppen éjszakára ment, és javasolta, hogy túl sokáig ne várjunk, nehogy az erős fájásoknál felszakadjon a császár hege, és akkor nagyon nagy baj lehet. Mind a babának, mind nekem.7 után még megfürdettem Mátét, aztán fél 9 körül elaltattam. Még közben sem voltak vészesek a fájások, de már gyakrabban jöttek.Az én drága uramék meg az erdőről hozták haza éppen a fát (persze az elmúlt 1 hónapban nem ért rá a teherautós, éppen azt a napot kellet kipécéznie, amikor fontosabb dolgunk is volt)Miután Máté elaludt már igazán erősek voltak a fájások, és kb. 5 percenként jöttek (fontos volt, hogy el tudjam altatni a törpét, mert nagyon anyás, és így nyugodtabban voltam: ha már alszik, akkor nincs nagy baj, de ha más altatja ...). Alig vártam, hogy hazaérjen a Zsolti. Gyorsan lezuhanyzott, aztán irány a kórház. Kb. 3/4 óra alatt értünk be Kaposvárra, és a kocsiban már rendszeresen, 3-4 percesek voltak a fájások. Mély levegő alattuk (már durvák voltak), a kocsikázás sem esett valami jól. 10-re értünk a kórházhoz, a szülőszoba előtt azonban még várni kellett. Guggolás - ez volt a fájások alatt az "ideális" testhelyzet nekem. Amikor bementem, átöltöztem, felvették az adatokat, és jött Emi, a szülésznőm. Valamit még kérdezett, de mondtam neki, hogy nagyon kell pisilnem és kakilnom. Akkor gyorsan kerestek egy szabad ágyat, felfekettek, és már bő 3 ujjnyira nyitva voltam (ki gondolta volna!). Gyors telefon a dokinak, beöntés elnapolva, borotválás is csak ahol muszáj. Párom borogatta a homlokom (szörnyű meleg volt, nagyon jól esett), papírokat írattak alá velem, engem meg elfogott egy pillanatra a kétségbeesés, hogy nem lesz-e gond az előző heggel. Gyorsan megnyugtattak, lassana doki is odaért. Emlékszem, mikor az ajtóból benézett, az Emi mondta neki: mindjárt nyomunk. Pár fájás alatt eltűnt a méhszáj, és tényleg "csak" nyomni kellett.A Máténál sem nyomtam annó jól, és most sem mindig. Volt, hogy éreztem, jó helyre megy, volt hogy a fejembe. A hasamat a heg miatt nem merte nyomni a doki, vákuum kellett. Szörnyű volt, nagyon fájt, amikor feltették, de utána az első nyomásnál éreztem, hogy nagyon feszülök lent, gors levegő még azon fájás alatt, és már kint is volt a feje. A következőnél meg a kis teste. Leszívták a váladékot, aztán rám tették. Nagyon jó érzés volt, és ahogy cirógattam a kis ragacsos, magzatmázas bőrét ... sohasem felejtem el. Aztán apa elvágta a köldökzsinórt, és elvitték fürdetni (apa meg ment velük). Ekkor (számomra meglepő módon gyorsan) egy kisebb nyomásra megszületett a lepény is. Aztán kaptam egy bökit,a mitől elkábultam, hogy a betapintást meg tudja csinálni a doki, hogy megnézze az előző heggel minden rendben van-e. Rendben volt. Aztán varrni kezdett. Nem volt kellemes élmény, mintha tűzőgéppel kapcsoztak volna össze. De nem tartott túl sokáig. (én egyébként éreztem, amikor vágtak)Visszahozták Samut, és apával együtt voltunk kb. fél 2-ig. Aztán apa elment haza, mert reggel irány a meló, mi meg maradtunk még egy órát, aztán áttoltak a szobába.Az első felkelés nem nagyon akart sikerülni, szívdobogás, sötétség, mindjárt elájulok, de fokozatosan helyrejöttem.
Samu szombatra besárgult, ment szolizni, de 2 óránként vihettem szopizni, aminek nagyon örültem. Igaz, amikor vittem be, és hoztam ki, majd a szívem szakadt meg, hogy nem lehetünk együtt. Hétfőn hazamehettünk, de szerdán még vissza kellett vinne, de szerencsére még lejjebb ment a bilirubin-szintje (bár színe alapján maradnunk kellett volna).
Császár-term. szülés: a császárnál is eljutottam addig, hogy tolófájások voltak, csak az utolsó rész (hogy kibújjon) maradt ki. A kitolás fájt, de nem tartott sokáig, és persze utána fájt a gátmetszés helye is, de sokkal könnyebben voltam, mint császár után. Sokkalta könnyebben keltem fel, mozogtam, feküdtem. És sokkal előbb helyre is jöttem. Persze az is igaz, hogy akkor legyengített a szalmonella is, ami a császárral együtt elég durva volt, mégis kimondhatatlanul örülök, hogy a második hüvelyi úton született. Annak ellenére is, hogy kellett a vákuum.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)