Kalandos kirándulás

Augusztus 20-ára volt tervezve egy kirándulás Nemesvitára, a Western Parkba. Neten nézegettem, és nagyon vártam. Sajnos a rossz idő közbeszólt, és egy patcai kirándulás lett végül aznap, ahol beltéren is nagyon jól tudják érezni magukat a gyerekek. A western kirándulást pedig eltoltuk hétvégére. Szombaton megint az időjárás diktált, de vasárnap reggel sütött a nap. Örültem, felöltöztettem a gyerekeket, és megkérdeztem Zsoltit, hogy mennyire fáradt (éjszakás a héten). Aludt és nem mutatott hajlandóságot, hogy szeretne jönni velünk, én meg nem erőltettem, tudtam, hogy fáradt, ezért gyorsan ugrasztottam anyut, hogy igazán eljöhetne akkor ő velünk.
Ahogy haladtunk, eltűnt a napocska, befelhősödött az ég, pár csepp eső is hullott, de kirándulni még épp jó lett volna. Balatongyörök közelében jártunk (közel a célhoz), amikor valami  szokatlan zaj ütötte meg a fülemet. Valami lehet a gumival, gondoltam, és semmi jóra nem számítottam, amikor félreálltam, szerencsére épp egy parkolóba sikerült, valami kilátó közelében.
Defekt. Ami nem lett volna különösebb gond, ha van az autóban pótkerék. De a mienkben nincs, és nem véletlenül, vagy hanyagságból, hanem gyárilag nincs. Ami viszont van ilyen esetre, az a gumijavító készlet, valami folyadékkal vagy habbal, amit a gumiba fújva kitölti a gumit, és megjavítja a kereket. Általában ...
Miután megálltunk, felhívtam a Zsoltit, adjon már tanácsot, mitévő legyek. Azt mondta, kérdezzek meg autósokat, nincs-e náluk pumpa, hogy felfújjuk. Nálunk nem volt (így vettük a kocsit, eredetileg volt benne), és akiket megkérdeztem, náluk sem volt. Nagyon segítőkészek voltak egyébként az emberek. Először a mellettünk várakozó busz sofőrjét kértem meg, ő jött is, megnéztük mi van a kocsiban, kereket ki is cserélte volna, de jelen helyzetben nem tudott segíteni (mert a gumijavítás során a hab befújása után rögtön pumpálni kell). Ő a közeli benzinkutat ajánlotta, hogy menjek le nagyon lassan addig, de kiderült, hogy messzebb van az a kút, mint ő gondolta, úgyhogy ez a verzió törölve lett.
A másik fiatalember, aki segíteni próbált, a parkolóban árusító fiú volt. Ő telefonált szerelőért, de egyik nem vette fel, másik pedig nem tudott segíteni.
Közben végszükség esetére megkaptam a keszthelyi autómentők telefonszámát. Gondoltam, az drága mulatság lenne ...
Egy mellettünk lerobbant másik autóhoz jött valaki, gondoltuk szerelő, így őket is megkörnyékeztem. Nem szerelő volt, de elmondtam a problémám, és jöttek megnézni, mi van a csomagtartóban. Kereket ők is szívesen kicserélték volna, de így tehetetlenek voltak. Gumijavító készlettel még egyik sem találkozott.
Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, és -bár csak ideiglenesen, de- részben ők mentettek meg.
Leszedték a kereket, elvittek a közeli benzinkútra, ahol a kutas megcsinálta a gumijavító-készletes javítást. Kiderült, hogy egy viszonylag nagy lyuk (vágás) van a keréken. Visszamentünk, felrakták a kereket, és kaptam egy telefonszámot, mert megkértek, hogyha hazaérünk,csörögjünk rájuk. Kedvesek.
Nem eresztett a kerék, de már dél volt, ezért feleslegesnek gondoltam a western parkba menni, de nem akartam egyből haza sem indulni velük, ezért a közeli (kb 100-200 méterre levő) balatonedericsi Afrika múzeum felé vettük az irányt. Lassan mentem, nem volt gond, de amikor megálltunk a múzeumnál, láttam, hogy félig megint lapos a kerék, és enged szakadatlan. Puff ... de legalább jó helyen álltunk, és látnivaló is volt. Telefonáltam Zsoltinak, aki előkereste otthon a jobb hátsó téli gumit, szerzett egy autót, és elindult a megmentésünkre.
Mi pedig addig bebarangoltuk az állatkertet, megnéztük és simogattuk az állatokat. Végigjártuk a múzeumot is. bebarangoltuk a mini-dzsungelt, felmásztunk a kilátóra. Persze mire felértünk, az elem is lemerült  a fényképezőben, pedig olyan csodás volt a kilátás...
Aztán Sami puputevegelt, Pepcsi pónilovagolt, Máté pedig rodeobikázott egyet. Na meg játszótereztek, de aztán az eső is rázendített, hűvös is volt ... kicsit fáztak, éhesek voltak, fáradtak, és még várni is kellett az apjukra. De így végszóra odaért, 5 perc alatt kicserélte a kereket, és indulhattunk haza. Épp 3 óra volt, és csoda, hogy eddig és így bírták a strapát. Útközben Pepcsi és Sami is aludt egyet, aztán Bogláron még tescoztunk egyet, majd mentünk haza.
nagyon úgy néz ki, hogy ez a western park valami miatt nem akarta, hogy idén meglátogassuk, de jövőre már nyár elejére tervezem ezt a kirándulást, így biztosan nem maradunk le végleg.
A gyerekek egyébként nem nagyon érzékeltek ebből a kalandos útból annyit, a mamát jobban megviselte, meg persze a várakozás nem a kedvence a gyerekeknek, de összességében jól viselték, élmény volt nekik maga a defekt és az afrika múzeum is. És bár én nem így terveztem, mégsem szomorodtam el különösebben, mert sajnos volt, akik nem úszták meg ennyivel a napot, mert a múzeum előtt elég szépen összekoccantak ...

Képeink itt vannak :)

Elkezdődött ...

... a jó idő, a sok napsütés, aminek nagyon örülünk.
Aminek viszont kevésbe, azt Samu kezdte az idén.
Csabival focizott, amikor elesett és lenyúzta az alkarját. Nem is értem, hogyan tudta, hisz hosszú ujjú pulcsi és kabát is volt rajta. Talán felcsúszhatott neki ...
Nagyon csúnyán lehorzsolta, nedvedzett is neki vagy 2 napig, aztán meglepő gyorsasággal mégiscsak meggyógyult . Vagy lehet, hogy nem is olyan gyorsan, csak nekem szaladnak a napok?
(persze nem tudtam akkor megírni ezt a posztot, amikor aktuális volt, és jelenleg cudar idő lett. Szóval a jó idő nem jelen idejű ...)

Betegség váltott műszakban ...

Pepcsi betegsége után volt egy kis nyugi, amikor mindenki egészséges volt. Aztán változott a helyzet :(
Én kezdtem a sort, amikor szerdán elég rosszul éreztem magam éjszaka, így átmentem a gyógyszertárba, hátha nem annyira komoly, és ki tudom kúrálni magam. Vettem meghűlés elleni teakeveréket, c-vitamint, Rubophent. Tengervizes orrsray és stodal volt otthon.
Délutánra belázasodtam (áá, a mellgyulladásokat leszámítva, nem is emlékszem, mikor voltam olyan beteg, hogy belázasodjak), és bár a gyógyszer mindig levitte, mindig vissza is szökött idővel.
Csütörtök éjjel a torkom is elkezdett fájni, de valami szörnyű kegyetlenül (mint amikor mandula-kivétel után fájt -nagyon!).
Fel is mentem az orvoshoz, miután elvittem a gyerekeket az oviba, de túl sokan voltak, nem akartam annyit várni. Vetettem tantum verde szopogatós tablettát a torkomra, de kevésnek bizonyultak ezek a szelídebb gyógymódok ...
Pénteken muszáj volt meglátogatni a dokit, rettentő rosszul voltam, 3 napig nem is csináltam otthon szinte semmit ... Vera mama főzött, jutott belőle nekünk is. Csütörtökön annyi erőm volt, hogy ki-, majd bepakoljam a mosogatógépet, és ennyi.
A mama hatalmas segítség volt a főzésen felül is.
Semicillint, calcimuscot, ambroxolt kaptam.
A semicillinnel volt egy kis keveredés, mert a gyógyszerész szerint nem szabad a szedése alatt szoptatni, a drnő viszont épp azért ezt írta fel, mert szoptatok.
Abban maradtunk, hogy szedem, és próbálok minél kevesebbet szoptatni (ami azért volt/lett volna nagy kihívás, mert amikor a kórházban voltunk, majdnem 3 napig csak szopizott ... most meg nem kellene?). Itthon rákerestem a neten: kiderült, volt más szoptatós anyuka is, akinek semicillint írtak fel, szedték, semmi gond nem volt, sőt a babaneten az orvos azt írta, hogy a semicillint szinte már évtizedek óta adják szoptatós anyáknak AB-ként.
Szóval az lett, hogy szedem a gyógyszert és ugyanúgy szoptatok, mint eddig. Én már jobban vagyok, bár még nem tökéletesen.

Sami van most soron :( szegény tegnap délre belázasodott. Kapott nurofent, le is vitte neki, aztán estére 39,5-ig felszökött neki. Szintén gyógyszert kapott, majd hűtőfürdőztettem. Szegény elég nehezen viselte, fázott.
Hajnalra szintén felment neki, majd délelőttre megint. Felvittem az ügyeletre, írtak neki ceclort, de hogy ne kelljen ma ügyeletes gyógyszertárat keresni, így adjam neki a ceclorettát, amit 2 hete Pepcsinek váltottam ki. Szerdán pedig vigyem vissza - addig nincs ovi neki.
Annyira nem viselte meg a láz, mint engem, remélem, ezt nem kiabálom el, és így is marad. Szerdára pedig meggyógyul!!! És Máté kimarad ebből a sorból ... reményeim szerint.
Az azonban öröm az ürömben, hogy nem egyszerre lázasodtunk be, mert nem is tudom, mit kezdtem volna vele akkor ...

Baleset

Háát, nem tudom: létezik, hogy egy gyerek kisgyermekkorában ne történjen semmi riasztó?
Kétlem ...

Mátéval ugye anno volt a forrázás, ma pedig Samival szaladtunk az orvoshoz. Szerencsére most nem volt akkora a baj, mint a bátyussal, de a riadalom, kb akkora volt.

Miután hazaértünk az ovis reggeli körútunkról, gondoltam gyorsan odateszem a levest (mert az úr (Sami) levest is rendelt), ő pedig felmászott a szokásos helyére ) konyhaasztalnál a székre -térdelt, és várta, hogy be legyen neki kapcsolva a laptop, mert ő bizony kombájnt akar nézni (kombájn-traktor-bálázó háromszögben élünk egy ideje), és nagy lendülettel fejjel lefelé leesett a székről. Nagyot nem esett, nem is koppant -ugrottam gyorsan, mert csak azt láttam, hogy esik, és tekeredik ki a nyaka. Aztán nem a nyakával lett baj. Ahogy felvettem, néztem a fejét, a kis homlokán volt egy kék benyomódás. Mire újra odanéztem, ömlött belőle a vér, kis lyuk lett a bal szeme felett, felszakadt a bőre. Csak kb. fél centis vágás lehetett, de nagyon megijedtem. Gyorsan felvittük a drnőhöz, addigra már nem nagyon vérzett, jobban lehetett látni a sebet, de nem tudtam, nem kell-e összevarrni. Nem kellett szerencsére, az orvos fertőtlenítette, bekötözte, holnap pedig vissza kell vinni.
Kicsi szívem, ma milliószor jött, hogy fáj a feje, adjak rá puszit ...
Figyelni kell, de valószínű nem volt agyrázkódása.
ÁÁÁ, hogy mindig történik valami, aminek nem kellene ...
Egyébként csodálkoztam, hogy mibe is üthette be a fejét, hisz a konyhában járólap van és az asztal alatt semmi ... kiderült: a papucsa csatja lehetett a ludas. Ha ugyanez történik, és a lába ér le előbb, valószínű, hogy csak megnyomódik, hisz ott a bőrön kívül husika is van. A homlokán meg nem nagyon ... csak a kemény kobak meg a bőr.