Szombat reggelre kiadós mennyiségű hó hullott, és szakadt egész nap. Máté nagyon örült neki,a mama már kevésbé: éppen disznót vágtak. Persze Máté is készült egész héten, úgyhogy korán felöltöztettem őket, hogyha a Zsolti hazaér (éjszakás volt), máris tudjunk indulni. Úgy terveztem, hogy a fiúkat kiteszem a disznóvágáson, Samut pedig elviszem anyuékhoz, és ha a Samut elaltattam, akkor felmegyek Mátéért, mégse legyen kint egész nap a szakadó hóban és a szélben. Persze a kezdeti lelkesedése hamar alább hagyott, még el sem altattam a Samut, máris megjelent az apjával, persze ezzel jelentősen nehezítette az elaltatást.
Ebéd után kimentem szánkózni Samuval. Olyan nyugisan ült a szánkón, édes volt. Persze nem zavarta a hóesés, és az sem hatotta meg különösebben, hogy 3 méter után lepottyant a szánkóról. Igaz utána többet nem.
Ahogy bementem Samuval, Máté is bejelentette, hogy ki akar menni (amikor előtte kérdeztem, nem akart). Elaltattam Samut, és kimentem Mátéval. Tetszett neki, hogy húztam, és megnézhette a kolbásztöltést is :)
Vasárnap otthon voltunk, szikrázó napsütés, de hideg volt, tipikus téli idő, amikor nagy a hó, lehet szánkózni, hógolyózni. Nagyon szép idő volt :)
Mátéval kiment a Zsolti szánkózni, húzta, aztán amikor Samu felébredt, mi is kimentünk. A szomszédba épp akkor érkeztek Máté ovis társai (Ákos és Áron), és átcsábította őket Máté egy kis szánkózásra. Még jó, hogy a domboldal ott van helyben az udvarunkban, így nem kellett messzire menniük. Nagy öröm volt a 3 fiúnak, hogy 3-an tudtak egyszerre csúszni. Szuperül érezték magukat. Samut akkor nem nagyon izgatta a szánkózás, helyette inkább csak ment, ment, ment. Nagyon szeret sétálni, kint téblábolni az udvaron, utcán, járdán. Úgyhogy mi csak sétáltunk.
Nagyon sajnálom, hogy az a sok hó nagyon hamar elolvadt, karácsonyra még csak mutatóban sem maradt :(
Sajnos téli szünetre sem, pedig mennyit lehettek volna kint a gyerekek a téli sportoknak hódolva :(
Havas képek innen:
http://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2010Dec?authkey=Gv1sRgCKjUwYj1ipaXJg#5552816744608379666
2010. december 20., hétfő
2010. december 9., csütörtök
Kérdések, kételyek
Jópár kérdés felmerült, amikor pár hete kiderült, hogy a választott dokim, akinél Máté és Samu is születtek, kapott egy kihagyhatatlan állásajánlatot, és kimegy pár hónapra Angliába. Persze tökéletesen megértem a döntését, hiszen jóval többet keres, mint itthon, de azért egy kicsit meg is ijesztett, mi lesz most? Eddig minden olyan egyértelmű volt, bíztam benne, biztonságot adott, hisz 2 terhességemet már végigkísérte, mindent tudott rólam.
Sokáig gondolkoztam, hogyan tovább, mi lesz most?
Nem csak a doki miatt, a kórházzal is lehetnének nehézségek, épp most volt megint szigorítás, és mi körzetileg nem Kaposvárhoz tartozunk. Viszont ha már a doki nem is lesz (augusztusig marad kint), az Emire akkor is számítanék, és nem is akarnék Siófokra menni szülni. Hisz Kaposvárt már ismerem.
Aztán Emi megnyugtatott, utánaérdeklődött a dolgoknak: Vizsgálatokra járhatok Kaposvárra, és szülni is mehetek, sőt, befogadói nyilatkozat sem kell (a doki is mondta, hogy azt kell írni), ha úgy megyek oda, hogy épp a városban jártam ... na de ez még odébb van.
Végső döntés: terheléses cukorra és egy vizsgálatra elmegyek Siófokra, aztán 30 hetes uh-ra és újabb vizsgálatra Kaposvárra, aztán a 36. héttől Kaposvárra, és szülni nem fogadok dokit (addig sem), elég lesz a szülésznő. Samu születéséből indulok ki: remélem, hogy minden ugyanolyan gyorsan és problémamentesen zajlik majd. Ügyeletes doki úgyis van, és Sami születése előtt is csak negyed órával ért be az András, olyan gyorsak voltunk :)
Tehát a kedélyek lecsillapodtak, bár pár kérdés még nyitva maradt, azért pozitívan állok a dolgokhoz ...
Sokáig gondolkoztam, hogyan tovább, mi lesz most?
Nem csak a doki miatt, a kórházzal is lehetnének nehézségek, épp most volt megint szigorítás, és mi körzetileg nem Kaposvárhoz tartozunk. Viszont ha már a doki nem is lesz (augusztusig marad kint), az Emire akkor is számítanék, és nem is akarnék Siófokra menni szülni. Hisz Kaposvárt már ismerem.
Aztán Emi megnyugtatott, utánaérdeklődött a dolgoknak: Vizsgálatokra járhatok Kaposvárra, és szülni is mehetek, sőt, befogadói nyilatkozat sem kell (a doki is mondta, hogy azt kell írni), ha úgy megyek oda, hogy épp a városban jártam ... na de ez még odébb van.
Végső döntés: terheléses cukorra és egy vizsgálatra elmegyek Siófokra, aztán 30 hetes uh-ra és újabb vizsgálatra Kaposvárra, aztán a 36. héttől Kaposvárra, és szülni nem fogadok dokit (addig sem), elég lesz a szülésznő. Samu születéséből indulok ki: remélem, hogy minden ugyanolyan gyorsan és problémamentesen zajlik majd. Ügyeletes doki úgyis van, és Sami születése előtt is csak negyed órával ért be az András, olyan gyorsak voltunk :)
Tehát a kedélyek lecsillapodtak, bár pár kérdés még nyitva maradt, azért pozitívan állok a dolgokhoz ...
Vérvétel
Tegnap, amikor az ortopédián voltunk, túl későn érkeztünk a vérvételhez, és szerintem egyébként sem vették volna le, mert Siófokon a kismamáktől csak csüt. és pénteken vesznek vért.
Tehát ma reggel buszra ültem (nem akartam kocsival menni, csak megbolygatnánk Samu alvásrendjét). A Zsoltinak volt nagy próba, mert eddigmindig én öltöztettem a fiúkat, ált. én vittem Mátét oviba, és így, hogy ne lettem volna reggel, még nem volt.
Megállapítottam, hogy a buszozást nem nekem találták ki: éjszaka talán 2* aludtam 1 órát folyamatosan, egyébként 10-15 percenként néztem az órát, mert ugyan be volt állítva a telefon, nem attól féltem, hogy nem ébredek fel, hanem nem akartam, hogy Samu felébredjen a telefon jelzésére.
Fél 6 után felkeltem, Zsolti odabújt Samu mellé, én meg felöltöztem és begyújtottam nekik, hogy meleg legyen, mire felébrednek :)
A buszon olvastam, de alig vártam, hogy odaérjünk, aztán a vérellátóban majdnem szemközt röhögtek, hogy csak a toxoplazma miatt kellett bemennem. Na mindegy, a múltkor elmaradt, és az előző már szeptemberi eredmény volt. Aztán mivel nem volt doki a vérellátóban a nőgyógyászaton kellett keresni egyet, hogy lepecsételjék az útiköltség-papírom.
Közben (hogy ne kelljen olyan sokat várni a buszmegállóban) meglátogattam Ancsát, aki szegény áprilisig kórházban kell, hogy feküdjön roa 2. babájával, de szerencsére hétvégente hazamehet. Csodálom a hozzáállását, én tuti barom zeira el lennék kenődve. Ő nincs.
Mire hazaértem, igazán cudar idő lett, még szerncse, hogy ez a baromi szeles, hideg idő nem előbb érkezett.
Tehát ma reggel buszra ültem (nem akartam kocsival menni, csak megbolygatnánk Samu alvásrendjét). A Zsoltinak volt nagy próba, mert eddigmindig én öltöztettem a fiúkat, ált. én vittem Mátét oviba, és így, hogy ne lettem volna reggel, még nem volt.
Megállapítottam, hogy a buszozást nem nekem találták ki: éjszaka talán 2* aludtam 1 órát folyamatosan, egyébként 10-15 percenként néztem az órát, mert ugyan be volt állítva a telefon, nem attól féltem, hogy nem ébredek fel, hanem nem akartam, hogy Samu felébredjen a telefon jelzésére.
Fél 6 után felkeltem, Zsolti odabújt Samu mellé, én meg felöltöztem és begyújtottam nekik, hogy meleg legyen, mire felébrednek :)
A buszon olvastam, de alig vártam, hogy odaérjünk, aztán a vérellátóban majdnem szemközt röhögtek, hogy csak a toxoplazma miatt kellett bemennem. Na mindegy, a múltkor elmaradt, és az előző már szeptemberi eredmény volt. Aztán mivel nem volt doki a vérellátóban a nőgyógyászaton kellett keresni egyet, hogy lepecsételjék az útiköltség-papírom.
Közben (hogy ne kelljen olyan sokat várni a buszmegállóban) meglátogattam Ancsát, aki szegény áprilisig kórházban kell, hogy feküdjön roa 2. babájával, de szerencsére hétvégente hazamehet. Csodálom a hozzáállását, én tuti barom zeira el lennék kenődve. Ő nincs.
Mire hazaértem, igazán cudar idő lett, még szerncse, hogy ez a baromi szeles, hideg idő nem előbb érkezett.
Ortopédia újra
Tegnap volt a napja, amikor Samut újra vissza kellett vinni az ortopédiára. 7 hete készült el a kis cipője, és a doktornő szerette volna látni, hogy hogy áll a lábujja. Délután 15:10-re volt időpontunk, gondolkoztam rajt egy sort, hogy hogy is menjünk. Végül Mátét összesedetük az oviban fél egykor és egyből indultunk. Bevásároltunk, és utána mentünk a kórházhoz. Persze a tescoban mindkét gyerkőc elemében volt, a Zsolti idegeit jól felborzolták.
Ortopédián minden rendben, csak fél év múlva kell visszavinni Samut. Azt hiszem, kicsit eltoljuk, és a 3 gyereket együtt visszük majd: a picit 3 hós csípőficamvizsgálatra, Mátét és Samut ellenőrzésre.
A talptengelyek jók, járáskor mindkét lábát azonosan terheli és a sarkait lerakja. A jobb nagylábujja pedig már nem 5, hanem csak 1-2 fokban tér el. Biztosan köszönhető a cipőnek, de szerintem ehhez nem kellett volna feltétlenül csináltatott cipő, bármilyen megtette volna, csak annyit kellett volna mondania a dr-nőnek, hogy ne járjon mezítláb, hanem mindig csak cipőben. Hisz nem állandóan volt rajta az ortopéd cipője, volt, hogy szandál került a lábára.
Na mindegy, a lényeg, hogy csak fél év múlva kell visszamenni.
Hazafelé persze mindkét gyerkőc elaludt (és Máté volt a gyorsabb), de este nem okozott különösebb gondot az altatás, mert ahogy hazaértünk Samu egyből felkelt, Mátét pedig felébresztettem, tehát nem aludtak túl sokat, kb. fél órát.
Ortopédián minden rendben, csak fél év múlva kell visszavinni Samut. Azt hiszem, kicsit eltoljuk, és a 3 gyereket együtt visszük majd: a picit 3 hós csípőficamvizsgálatra, Mátét és Samut ellenőrzésre.
A talptengelyek jók, járáskor mindkét lábát azonosan terheli és a sarkait lerakja. A jobb nagylábujja pedig már nem 5, hanem csak 1-2 fokban tér el. Biztosan köszönhető a cipőnek, de szerintem ehhez nem kellett volna feltétlenül csináltatott cipő, bármilyen megtette volna, csak annyit kellett volna mondania a dr-nőnek, hogy ne járjon mezítláb, hanem mindig csak cipőben. Hisz nem állandóan volt rajta az ortopéd cipője, volt, hogy szandál került a lábára.
Na mindegy, a lényeg, hogy csak fél év múlva kell visszamenni.
Hazafelé persze mindkét gyerkőc elaludt (és Máté volt a gyorsabb), de este nem okozott különösebb gondot az altatás, mert ahogy hazaértünk Samu egyből felkelt, Mátét pedig felébresztettem, tehát nem aludtak túl sokat, kb. fél órát.
2010. december 7., kedd
Mikulás
Néhány szó az idei Mikulásról:
Máté nagyon várta, egész héten a Télapót emlegette, és legalább volt mivel kordában tartani egy kicsit :) Igaz úgy, hogy kedd óta itthon volt, mert beteg, de azért az oviban már előtte is tanultak Télapós verset és éneket ( Hull a pelyhes, Télapó itt van). Ez volt a repertoárja, énekelte, amikor csak eszébe jutott: az utcán séta közben, vagy épp a wc-n ülve.
Ahogy tavaly is, úgy idén is szervezett az ovisoknak az alapítvány egy adventi vásárral egybekötött Mikulás-ünnepséget, ahol nem csak csomagot kaptak a gyerekek, hanem egy Télapós színdarab is volt.
Az adventi vásárra az óvónők és a szülők készítették az eladni valókat. Sok minden volt, nagyon helyesek, de sajnos az óvónők aktivitása nem ragadt rá a szülőkre :( Ugyanazok készítettek csak kis tárgyakat, akik tavaly, ill. akikre a díszítésnél, a sütisütésnél, szendvicskészítésnél és a takarításnál is számítani lehet. Elszomorító sajnos :(
A vásárra én szalvétatechnikás karácsonyi képeket készítettem, é meg kell, hogy valljam, teljesen rabul ejtett ez a tchnika. Szerintem nagyon jók lettek, úgyhogy a felnőtteknek jelképes ajándékként idén ilyen ajándékokat hoz majd a Jézuska :)
Kis agyagcserépből is cináltam harangokat, amik megintcsak helyesek lettek. De a vásárban voltak gyöngyékszerek, mécsestartók, gyertyák, ajtódíszek, kispárnák, sálak, mézeskalácsházikó és egy csomó féle mutatós karácsonyfadísz (mézeskalácsból és hungarocell-golyókból).
A büfébe nekem is be kellett állni árulni, nem volt túl sok lelkesedő anyuka :(
Ünnepély: Színdarabbal kezdődött, ami egy interaktív, gyerekeket bevonó előadás volt, aminek a végére megjelent a Télapó, akitől megkapták a gyerekek a csomagokat. Érdekes, és lebilincselő volt az előadás, a gyerekek is nagyon élvezték. Máté is, Samut pedig anyu hozta a színdarab végére. Fénykép is készült a Télapó ölében, igaz, Samunak nem nagyon tetszett. Annál inkább a szaladgálás, amire a székek elpakolása után került sor. Addigra csak a pakoló, rendrakó szülők és gyerekeik maradtak, hely pedig volt bőven. Samu olyan vidáman, fülgi érő szájjak szaladt az oviskorú gyerekek után, hogy öröm volt nézni.
Hétfőn az oviban is járt az önkormányzat Télapója. erről sokat nem tudok, csak hogy kaptak csomagot, és a Télapó nem kérdezett mást, mint hogy kit hogy hívnak. Ami persze egyik másik gyerek fejében szöget ütött, hisz a vasárnapi Télapó tudta a nevüket :)
Délután lehoztuk magunkhoz Máté kis barátját. Hazafelé meg kellett állni az önkorm. előtt, mert ott volt a Télapó, és a fiúk beszélni szerettek volna vele. Máté közölte a Mikulással, hogy jöjjön le hozzánk, maradjon ott sokáig, és elmondta neki, hogy merre és milyen házban lakunk. Ez viszont jól jött nekem, hisz így amikor hazaértünk, mondhattam a fiúknak, hogy ha megígérte a Télapó, hogy lejön, akkor tegyék ki a cipőjüket az ablakba. Volt nagy öröm, amikor benne találták a csomagot :) mert milyen jó is, hogy megígérte a Télapó, és ilyen gyorsan ide is ért. Máté szerint bizos futott :)
Amikor Kristóf elment, helyére érkezett Zsombi, és a gyerekek keresztszülei, ill. a szomszéd gyerekeket is áthozta az anyukájuk. Így vártuk a Télapót, aki hamarosan be is állított. Hozott egy rahedli ajándékot, a gyerekek édesek voltak, nem féltek tőle (Samu sem). Énekelni Mátén kívül nem nagyon akartak (Zsombi eléggé dacos volt, nem aludt du.),Csabi meg annyira még nem tudott énekelni -viszont az apuját nem ismerte fel)
A csomagokat még este szét kellett szanálni és eltűntetni a gyerekek szeme elől, mert éhenkórász egy banda, de nem ehetnek állandóan csokit :)
Máté nagyon várta, egész héten a Télapót emlegette, és legalább volt mivel kordában tartani egy kicsit :) Igaz úgy, hogy kedd óta itthon volt, mert beteg, de azért az oviban már előtte is tanultak Télapós verset és éneket ( Hull a pelyhes, Télapó itt van). Ez volt a repertoárja, énekelte, amikor csak eszébe jutott: az utcán séta közben, vagy épp a wc-n ülve.
Ahogy tavaly is, úgy idén is szervezett az ovisoknak az alapítvány egy adventi vásárral egybekötött Mikulás-ünnepséget, ahol nem csak csomagot kaptak a gyerekek, hanem egy Télapós színdarab is volt.
Az adventi vásárra az óvónők és a szülők készítették az eladni valókat. Sok minden volt, nagyon helyesek, de sajnos az óvónők aktivitása nem ragadt rá a szülőkre :( Ugyanazok készítettek csak kis tárgyakat, akik tavaly, ill. akikre a díszítésnél, a sütisütésnél, szendvicskészítésnél és a takarításnál is számítani lehet. Elszomorító sajnos :(
A vásárra én szalvétatechnikás karácsonyi képeket készítettem, é meg kell, hogy valljam, teljesen rabul ejtett ez a tchnika. Szerintem nagyon jók lettek, úgyhogy a felnőtteknek jelképes ajándékként idén ilyen ajándékokat hoz majd a Jézuska :)
Kis agyagcserépből is cináltam harangokat, amik megintcsak helyesek lettek. De a vásárban voltak gyöngyékszerek, mécsestartók, gyertyák, ajtódíszek, kispárnák, sálak, mézeskalácsházikó és egy csomó féle mutatós karácsonyfadísz (mézeskalácsból és hungarocell-golyókból).
A büfébe nekem is be kellett állni árulni, nem volt túl sok lelkesedő anyuka :(
Ünnepély: Színdarabbal kezdődött, ami egy interaktív, gyerekeket bevonó előadás volt, aminek a végére megjelent a Télapó, akitől megkapták a gyerekek a csomagokat. Érdekes, és lebilincselő volt az előadás, a gyerekek is nagyon élvezték. Máté is, Samut pedig anyu hozta a színdarab végére. Fénykép is készült a Télapó ölében, igaz, Samunak nem nagyon tetszett. Annál inkább a szaladgálás, amire a székek elpakolása után került sor. Addigra csak a pakoló, rendrakó szülők és gyerekeik maradtak, hely pedig volt bőven. Samu olyan vidáman, fülgi érő szájjak szaladt az oviskorú gyerekek után, hogy öröm volt nézni.
Hétfőn az oviban is járt az önkormányzat Télapója. erről sokat nem tudok, csak hogy kaptak csomagot, és a Télapó nem kérdezett mást, mint hogy kit hogy hívnak. Ami persze egyik másik gyerek fejében szöget ütött, hisz a vasárnapi Télapó tudta a nevüket :)
Délután lehoztuk magunkhoz Máté kis barátját. Hazafelé meg kellett állni az önkorm. előtt, mert ott volt a Télapó, és a fiúk beszélni szerettek volna vele. Máté közölte a Mikulással, hogy jöjjön le hozzánk, maradjon ott sokáig, és elmondta neki, hogy merre és milyen házban lakunk. Ez viszont jól jött nekem, hisz így amikor hazaértünk, mondhattam a fiúknak, hogy ha megígérte a Télapó, hogy lejön, akkor tegyék ki a cipőjüket az ablakba. Volt nagy öröm, amikor benne találták a csomagot :) mert milyen jó is, hogy megígérte a Télapó, és ilyen gyorsan ide is ért. Máté szerint bizos futott :)
Amikor Kristóf elment, helyére érkezett Zsombi, és a gyerekek keresztszülei, ill. a szomszéd gyerekeket is áthozta az anyukájuk. Így vártuk a Télapót, aki hamarosan be is állított. Hozott egy rahedli ajándékot, a gyerekek édesek voltak, nem féltek tőle (Samu sem). Énekelni Mátén kívül nem nagyon akartak (Zsombi eléggé dacos volt, nem aludt du.),Csabi meg annyira még nem tudott énekelni -viszont az apuját nem ismerte fel)
A csomagokat még este szét kellett szanálni és eltűntetni a gyerekek szeme elől, mert éhenkórász egy banda, de nem ehetnek állandóan csokit :)
2010. december 3., péntek
Kislány lesz?
Tegnap ezt mondta Máté: De jó, hogy 3 fiú van itt.
Én: Hol van 3 fiú?
Máté: Apa a fürdőkádban, Samu az etetőszékében, én meg itt, a földön.
Én: Mi van, ha anya pocakjában is fiú van?
Erre ő: Mindjárt megkérdezem.
Felhúzta a ruhám és mondta a pocaknak:
-Kisfiú vagy ,vagy kislány? ... Azt mondta, KISLÁNY!
Ha ő már így megbeszélte a tesóval, én nem bánom :)
Ha ő már így megbeszélte a tesóval, én nem bánom :)
Itthon
Máté itthon van kedd óta, most már gyógyszert is szed.
Az úgy volt, hogy múlt kedden kapta volna Samu a 18 hós oltást, de kicsit köhögött, így el lett napolva. Most kedden vittem a fiúkat, mert be akartam oltatni őket influ. ellen. Mivel csak fél-fél oltóanyag kell nekik, gondoltuk a dokinővel, hogy együtt megkapják az egyet.Mi is spórolunk, és ki sem kell dobni.
Csakhogy Máté köhögött egy kicsit (tényleg nagyon kicsit). A dokinő szerint várjuk. Gyógyszert nem kapott, köptetőt sem, én kérdeztem, hogy lándzsás útifűszirupot adjak-e neki. Erre mondta, hogy igen, és vigyem vissza pénteken. Samu megkapta mindkét oltását, ne várjunk vele, nehogy mire Máté meggyógyul, Samut érje el valami.
Ma visszavittem Máté, aki sokkalta csúnyábban köhög, mint kedden, gondolom azért az úti csak szaggatta valamennyire.
Ma antibiotikumot is kapott, meg köptetőt, az eddigi kevés volt.
Hétfőre remélem, hogy meggyógyul. Akkor viszem vissza, talán az oltást is megkapja, és az ovis télapó-ünnepélyre is mehet.
Bár Télapó vasárnap is lesz nekik.
Szegényt úgy sajnáltam: kedden a doki előtt olyan nagy volt a száj, kifele meg olyan keservesen sírt: mert ő nem mehet oviba :(
Szegényt úgy sajnáltam: kedden a doki előtt olyan nagy volt a száj, kifele meg olyan keservesen sírt: mert ő nem mehet oviba :(
Persze a kis barátja előző héten volt beteg, egy napot voltak közösen, mikoris úgy jött haza, hogy olyan jó volt az oviban :) Erre másnap nem mehetett :(
Télapót nagyon várja, reggelente meg az az első dolga, hogy az adventi naptárt megnézze :)
Vasárnap advent miatt díszítettem, kitettem a falra a tavalyi Miki-csizmáját is. Azóta naponta többször megnézi, tett-e bele valamit a Télapó :)
Samuval kedden találkoztunk az önkormányzat Télapójával, gondoltam letesztelem, hogy fél-e, megijed-e tőle. De nem volt vészes. Az elején csak lesett, nem tudta, mi van, azért láttam,h hogy homályosodik a kis szeme, de mire kibuggyant volna akönnycsepp, addigra megbarátkozott vele.
Máté meg szakadatlanul énekel a Télapónak, az utcán sétálva, vagy épp awc-n ülve :)
Azért azt sajnálom, hogy épp most nem mehet oviba, amikor tanulják a Mikisénekeket, verseket, de azért így is tud párat, meg én is éneklek vele.
Télapót nagyon várja, reggelente meg az az első dolga, hogy az adventi naptárt megnézze :)
Vasárnap advent miatt díszítettem, kitettem a falra a tavalyi Miki-csizmáját is. Azóta naponta többször megnézi, tett-e bele valamit a Télapó :)
Samuval kedden találkoztunk az önkormányzat Télapójával, gondoltam letesztelem, hogy fél-e, megijed-e tőle. De nem volt vészes. Az elején csak lesett, nem tudta, mi van, azért láttam,h hogy homályosodik a kis szeme, de mire kibuggyant volna akönnycsepp, addigra megbarátkozott vele.
Máté meg szakadatlanul énekel a Télapónak, az utcán sétálva, vagy épp awc-n ülve :)
Azért azt sajnálom, hogy épp most nem mehet oviba, amikor tanulják a Mikisénekeket, verseket, de azért így is tud párat, meg én is éneklek vele.
2010. november 27., szombat
Első hó
Ma reggelre leesett az idei első hó. Máté már nagyon várta, mindig megjegyezte, hogy nemsokára esik a hó, ahányszor reggelente deres volt minden :)
Persze a ma éjszakai hóesést előre megmondták az időjósok, de azért a biztonság kedvéért este csitítgattam Mátét, hogy az első hó nem mindig marad meg, nem is biztos, hogy sok esik, csak mutatóban egy kicsi, és hogy ez a hó még nem alaklmas hógolyózásta (talán), hőember-építésre, szánkózásra.
Na tessék: nem anyának lett igaza!
Bár nem volt olyan sok, annyira éppen elég esett, hogy reggel (8 után) mindkét gyereket kicsábítsa a szabadba. Máté volt az első, aki kiment havat lapátolni apával, persze Samunak sem kellett sok, hogy kikéredzkedjen, de ugye neki alapból is jár a reggeli séta, amíg én Mátét oviba viszem :)
Persze nem sok kellett, hogy a szánkó is lekerüljön a padlásról, köszönhető ez annak is, hogy ha szánkózni akarunk, nem kell sehova menni, hisz a domb helyben van ...
Máté nagyon lelkesen csúszott 2-őt teljesen egyedül, aztán Samut is felcipelte Zsolti. A 3 fiú együtt csúszott. Nagy volt az öröm ...
Előtte Samu csak ment, ment, élvezte a havat, tolta a talicskát. Persze a nyuszira is felpattant volna, de anyuszkó elment téli álmot aludni :)
Szegénykémnek Máté téli bakancsa lett gyorsan előkerítva, ami 23-a, Sami lába viszont még mindig csak 19-20-as, tehát volt egykét esés, de amúgy ügyesen ment benne. Azt hiszem, talán jövőre belenő Máté bakancsába, igaz, egy év csúszásban lesz ... hiába, samu kis lábon él :)
Persze a ma éjszakai hóesést előre megmondták az időjósok, de azért a biztonság kedvéért este csitítgattam Mátét, hogy az első hó nem mindig marad meg, nem is biztos, hogy sok esik, csak mutatóban egy kicsi, és hogy ez a hó még nem alaklmas hógolyózásta (talán), hőember-építésre, szánkózásra.
Na tessék: nem anyának lett igaza!
Bár nem volt olyan sok, annyira éppen elég esett, hogy reggel (8 után) mindkét gyereket kicsábítsa a szabadba. Máté volt az első, aki kiment havat lapátolni apával, persze Samunak sem kellett sok, hogy kikéredzkedjen, de ugye neki alapból is jár a reggeli séta, amíg én Mátét oviba viszem :)
Persze nem sok kellett, hogy a szánkó is lekerüljön a padlásról, köszönhető ez annak is, hogy ha szánkózni akarunk, nem kell sehova menni, hisz a domb helyben van ...
Máté nagyon lelkesen csúszott 2-őt teljesen egyedül, aztán Samut is felcipelte Zsolti. A 3 fiú együtt csúszott. Nagy volt az öröm ...
Előtte Samu csak ment, ment, élvezte a havat, tolta a talicskát. Persze a nyuszira is felpattant volna, de anyuszkó elment téli álmot aludni :)
Szegénykémnek Máté téli bakancsa lett gyorsan előkerítva, ami 23-a, Sami lába viszont még mindig csak 19-20-as, tehát volt egykét esés, de amúgy ügyesen ment benne. Azt hiszem, talán jövőre belenő Máté bakancsába, igaz, egy év csúszásban lesz ... hiába, samu kis lábon él :)
Uh 2
Hétfőn voltunk a 18 hetes uh-on, igaz, már a 19. hetet töltöttem be épp.
Fél egyre kellett menni, Samut itthon hagytuk a mamával, Máté viszont jött velünk, hisz olyan kíváncsi a másik kistestvérre. Alig várta, hogy bemenjünk az uh-ra. Édes volt: Ahogy a doki rátette a vizsgálófejet a hasamra és elkezdte mozgatni, Máté megszólalt: Hú, hogy mozog a kistesó! Persze nem a baba mozgását látta, de nem számít. Alaposan megvizsgálta a doki, minden rendben, igaz, egy kicsit kisebb, mint kellene lennie, de nem bánom, ha nem lesz óriásbébi, és a lányok egyébként is kisebbek :) De NEM tudjuk, hogy mi lesz, nem mutatta magát.
Konkrétan nem lett rákérdezve, de Zsolti egyzser azt mondta Máténak: nézd az öcsit! erre én: nem is tudjuk, mi lesz! Doki: Hát, nem is lehet látni egyáltalán :(
Na bumm, erről ennyit, majd legközelebb.
Én nagyon kíváncsi vagyok, Máté is nagyon kislányt vár, de Zsolti nem akarja megkérdezni most sem. A fiúknál sem tudtuk, mik lesznek. Próbálom meggyőzni, talán sikerül is, bár most is azt mondta, ha megkérdezzük, inkább be se jön. Nem mintha Máté utána meg bírnáállni áprilisig, hogy nem mondja el senkinek, hogy öcsi vagy hugi lesz.
Máté miatt kellene elsősorban megkérdezni, mert annyira kislányt vát. Nehogy sokk legyen neki, ha áprilisban mégiscsak kisfiú érkezik. Biztosan megviselné, hisz a múltkor azt is mondta, hogyha kisfiú lesz, akkor a neve "Semmi" legyen. Azt hiszem, ez mindent elárul, de ha mégis fiú lesz, kell pár hónap, hogy teljesen megbarátkozzon vele, és a végére őt is annyira várja, mint most a kislányt.
Uh eredmények:
BPD: 4 cm
HC 15 cm
FL: 2,6 cm
Afp érték: 0,61 MOM
Kicsit alacsony, de a régi határértékben (Máté idején) még belefértem volna, kb. 2 éve emelték magasabbra, de a doki nem aggódott annyira, hisz a 12. heti genetikai uhés a vérvétel jó volt.
Dokinál is voltunk du, ott is minden rendben. Rákérdeztem a gátvédelmes szülésre, nem zárkózott el, azt mondta, én már rutinos vagyok :) Na persze, miben? Azt hiszem, ezügyben a szülésznővel kell inkább kommunikálnom :)
Ja,és amikor uh-on voltunk, kicsit megnyugodtam, hisz még nem éreztem, hogy mozog a abab, de azóta már igen! Igaz, hogy csak ritkánés kicsit, de ez már tuti az! Alig várom, hogy kicsit intenzívebb legyen!
2010. november 17., szerda
Szopi vége :(
Úgy tűnik, Samu abbahagyja a szopizást.
Részben örülök, részben nem.
Miért nem? mert ezzel vége a kisbaba korszaknak, és bár egy cseppet sem lett kevésbé anyás, mégis lezárult valami. A mai az 5. napja, hogy reggel sem szopik. Bár gyanítom, ha megkérdezném tőle, hogy kér-e cicit, biztosan kivillannának a fogai és fülig érne a szája, ami az igen egyértelmű jele. De nem kérdezem tőle, hisz mostanában már nekem is kellemetlen volt szoptatni, gondolom a kistesó miatt.
Örülni pedig azért örülök, mert sokkal simábban ment, mint ahogy 2-3 hónapja azt gondoltam :)
Akkor még reggel és a 3 alvás előtt szopizott. Aztán elhagytuk a nappali alvások előtti szopit, aztán az estit, és maradt a reggeli. De a joghurt elfogyasztása után már húzkodta a pólómat. Aztán nem kapott minden nap, volt egy-egy nap, ami kimaradt, végül elhagytuk. Végülis az eredeti tervek szerint is kb. eddig akartam szoptatni (amikor már tudtuk a tesót), úgyhogy azt mondhatom: könnyen ment.
Azért bújik nagyon sokat, alváskor is össze kell bújnunk, de azt nem bánom, olyan jó ölelni. Csak az lesz a kérdés, ha én nem leszek itthon, akkor mi lesz. De ezen még ráérünk gondolkodni, addig olyan sokat változhat. Messze van még ápr. közepe :) Bár remélem, addigra áttér az egyszeri napközbeni alvásra.
Még 2-szer alszik, reggel 2-3 óra után kidől :)
Részben örülök, részben nem.
Miért nem? mert ezzel vége a kisbaba korszaknak, és bár egy cseppet sem lett kevésbé anyás, mégis lezárult valami. A mai az 5. napja, hogy reggel sem szopik. Bár gyanítom, ha megkérdezném tőle, hogy kér-e cicit, biztosan kivillannának a fogai és fülig érne a szája, ami az igen egyértelmű jele. De nem kérdezem tőle, hisz mostanában már nekem is kellemetlen volt szoptatni, gondolom a kistesó miatt.
Örülni pedig azért örülök, mert sokkal simábban ment, mint ahogy 2-3 hónapja azt gondoltam :)
Akkor még reggel és a 3 alvás előtt szopizott. Aztán elhagytuk a nappali alvások előtti szopit, aztán az estit, és maradt a reggeli. De a joghurt elfogyasztása után már húzkodta a pólómat. Aztán nem kapott minden nap, volt egy-egy nap, ami kimaradt, végül elhagytuk. Végülis az eredeti tervek szerint is kb. eddig akartam szoptatni (amikor már tudtuk a tesót), úgyhogy azt mondhatom: könnyen ment.
Azért bújik nagyon sokat, alváskor is össze kell bújnunk, de azt nem bánom, olyan jó ölelni. Csak az lesz a kérdés, ha én nem leszek itthon, akkor mi lesz. De ezen még ráérünk gondolkodni, addig olyan sokat változhat. Messze van még ápr. közepe :) Bár remélem, addigra áttér az egyszeri napközbeni alvásra.
Még 2-szer alszik, reggel 2-3 óra után kidől :)
2010. október 24., vasárnap
Máté elveszett , de meglett
Nekem ma olyan "élményem" volt, nem kívánom senkinek.
Anyu megkért, hogy vigyük el a tescoba, mert nincs semmi húsa otthon. Ok, irány Kaposvár. Samu akkor aludt el, amikor már majdnem odaértünk, de amikor megáll a kocsi, fel szokott ébredni. Persze, szokott, de ma nem. Ébresztgettem, előtte kinyitottam Máténak az ajtót. Erre a nagyobb fiam, irány, fut befele, mert neki autós kocsi kell (aminek az eleje autó). Samut kiimátkoztam, anyu is kikászálódott, mire megyünk be, Máté sehol.
Kérdezem a biztonsági őrt, nem ment-e be egy kisfiú egyedül. Hát, ő most jött az előbb, nem tudja, megyek be, végig az áruházon, Máté sehol. Gondoltam megnézem kint az autóknál. Kifele megkérdem a másik őrt, aki a kijáratnál áll, válasz, mint az előzőnél :( Frankó. Szaladok kint végig, semmi. Még egyszer bent, semmi. (persze tudom, hogyha telefon nincs nálam, Zsolti után is tudok ennyit szaladni, tuti, hogy mindig elkerüljük egymást :(. Gondoltam megnézem megint kint. És ahogy kilépek, ott áll előtte. Hát, kijött egy pár könnycsepp.
Máté nem ijedt meg (állítása szerint, minket keresett). Persze nem a bejáratnál ment be, valahol a pénztáraknál osont be, aztán kiment. Épp körforgalmat építenek, tiszta káosz van, de szerencsére épp arra ment, ahol nincs forgalom, és azt mondja, hogy nem lépett le a zebrára, ott visszafordult.
Jól megijesztett, de ennél jobban is kétségbe tudtam volna esni, pl. ha egy órán keresztül keresem, és semmi. Szerencsére ez nem történt meg.
Viszont tegnapelőtt éjjel épp azt álmodtam, hogy anyu elhagyta Mátét. Hát, ketten voltunk :(
És ami még mindezt megelőzte:
Kiürült a mosószeres flakonom. Máté mondta, hogy ne dobjam ki, majd jó lesz neki virágot öntözni. OK. Én hülye, mindig csak halogatok, azonnal ki kellett volna mosnom :(
Persze Samu épp akkor talált rá, mikor Máté már letekerte a kupakját. Csak azt hallom, hogy köpköd. Na frankó, gyorsan vittem, hogy kimosom a száját. Persze ordított, de megijedtem, mert nagyon mosószerszagot éreztem. Aztán kiderült, hogy a keze volt mosószeres, azt éreztem. Gondolom megnyalta a kezét, és egyből köpködött.
De hogy mindig van valami :(
Mátéval aztán megbeszéltük, hogy soha többet nem csinál ilyet, mit tegyen, ha mégis elveszik (szóljon felnőttnek, ha már bement valahova ne menjen ki).
Este aztán megint szóba hoztam, akkor már azt mondta, megijedt egy kicsit, amikor nem talált minket, sírt is (bár amikor megtaláltam nem látszott rajta), és szólt egy felnőttnek, de nem segített neki :(
Viszont lehet, hogy mindezt csak azért mondta, mert én azt mondtam neki, hogy ezt tegye, ha esetleg legközelebb elveszik. De NEM LESZ legközelebb!!!!
Anyu megkért, hogy vigyük el a tescoba, mert nincs semmi húsa otthon. Ok, irány Kaposvár. Samu akkor aludt el, amikor már majdnem odaértünk, de amikor megáll a kocsi, fel szokott ébredni. Persze, szokott, de ma nem. Ébresztgettem, előtte kinyitottam Máténak az ajtót. Erre a nagyobb fiam, irány, fut befele, mert neki autós kocsi kell (aminek az eleje autó). Samut kiimátkoztam, anyu is kikászálódott, mire megyünk be, Máté sehol.
Kérdezem a biztonsági őrt, nem ment-e be egy kisfiú egyedül. Hát, ő most jött az előbb, nem tudja, megyek be, végig az áruházon, Máté sehol. Gondoltam megnézem kint az autóknál. Kifele megkérdem a másik őrt, aki a kijáratnál áll, válasz, mint az előzőnél :( Frankó. Szaladok kint végig, semmi. Még egyszer bent, semmi. (persze tudom, hogyha telefon nincs nálam, Zsolti után is tudok ennyit szaladni, tuti, hogy mindig elkerüljük egymást :(. Gondoltam megnézem megint kint. És ahogy kilépek, ott áll előtte. Hát, kijött egy pár könnycsepp.
Máté nem ijedt meg (állítása szerint, minket keresett). Persze nem a bejáratnál ment be, valahol a pénztáraknál osont be, aztán kiment. Épp körforgalmat építenek, tiszta káosz van, de szerencsére épp arra ment, ahol nincs forgalom, és azt mondja, hogy nem lépett le a zebrára, ott visszafordult.
Jól megijesztett, de ennél jobban is kétségbe tudtam volna esni, pl. ha egy órán keresztül keresem, és semmi. Szerencsére ez nem történt meg.
Viszont tegnapelőtt éjjel épp azt álmodtam, hogy anyu elhagyta Mátét. Hát, ketten voltunk :(
És ami még mindezt megelőzte:
Kiürült a mosószeres flakonom. Máté mondta, hogy ne dobjam ki, majd jó lesz neki virágot öntözni. OK. Én hülye, mindig csak halogatok, azonnal ki kellett volna mosnom :(
Persze Samu épp akkor talált rá, mikor Máté már letekerte a kupakját. Csak azt hallom, hogy köpköd. Na frankó, gyorsan vittem, hogy kimosom a száját. Persze ordított, de megijedtem, mert nagyon mosószerszagot éreztem. Aztán kiderült, hogy a keze volt mosószeres, azt éreztem. Gondolom megnyalta a kezét, és egyből köpködött.
De hogy mindig van valami :(
Mátéval aztán megbeszéltük, hogy soha többet nem csinál ilyet, mit tegyen, ha mégis elveszik (szóljon felnőttnek, ha már bement valahova ne menjen ki).
Este aztán megint szóba hoztam, akkor már azt mondta, megijedt egy kicsit, amikor nem talált minket, sírt is (bár amikor megtaláltam nem látszott rajta), és szólt egy felnőttnek, de nem segített neki :(
Viszont lehet, hogy mindezt csak azért mondta, mert én azt mondtam neki, hogy ezt tegye, ha esetleg legközelebb elveszik. De NEM LESZ legközelebb!!!!
Tv szereplés :)
Voltunk a Duna tv-ben :)
Az újszülöttek ligetéről készítettek egy kis összeállítást, és mi is ott voltunk.
Elvileg itt meg lehet nézni, de nekem még nem sikerült :( Viszont volt, akinek igen.
http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=668020
Már nekem is, csak le kellett hozzá tölteni egy prg-t.
20:40-től van Andocs, ha vki nem akarja végignézni. 4 perc az egész.
Az újszülöttek ligetéről készítettek egy kis összeállítást, és mi is ott voltunk.
Elvileg itt meg lehet nézni, de nekem még nem sikerült :( Viszont volt, akinek igen.
http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=668020
Már nekem is, csak le kellett hozzá tölteni egy prg-t.
20:40-től van Andocs, ha vki nem akarja végignézni. 4 perc az egész.
2010. október 12., kedd
Uh, doki
Tegnap voltunk uh-on és dokinál is.
Mindenhol minden ok, úgyhogy kicsit megnyugodtam.
11-re mentünk az uh-ra: hát, az igazság az, hogy nem túl sok mindent láttam, egy-két villanásnyi kivételtől eltekintve. Olyan összevissza feküdt, mozgott a pici. Viszont szívhangot hallgattunk, keze-lába megvan, és épp a korának megfelelő.
Takóredője 1,3 mm, tökéletes, ülőmagassága 6,04 mm. Mást nem is mért a doki, pedig próbált mást is nézni, de nem a legszerencsésebben feküdt a kicsi :)
Máté nagyon örült a képnek: Az első kép a másik kistestvéremről!-felkiáltással szaladt, és rakta be a fényképalbumba :)
Délután dokihoz kellett menni, ő is mindent rendben talált. Közben Samu aludt egyet a babakocsiba, Máté oviban volt, mama ment érte, és a várakozásokkal ellnetétben nagyon ügyesen viselkedett, nem sírt, pedig mé mesét sem tudott nézni, mert bedölött a t-home :( videó azért volt :)
Azért ptóbálok egy képet feltenni, remélem, ez megmarad, bár igaz, hogy nem sok minden látszik, bár én tudom, hogy mi micsoda.
Rejtvény :)
Hát, ez a kép előre került, de mindegy :)
2010. október 10., vasárnap
Szüreti felvonulás
Tegnap szüreti felvonulást és este bált rendezett az ovi.
Felvonulás: 8 fogat volt, lelkes fiatalokkal. Épp a Vera mama előtt álltak meg, hogy kidobolják a híreket. Én mondjuk már hallottam előtte, hisz ott voltam a nagy megbeszélésen :)
Az elmúlt időszak legviccesebb eseménye történt meg a mama előtt. nagyon régen nevettem ennyire :)
Sztori: jöttek a fogatok, mama előtt megálltak kidobolni a híreket. A hintó lova odapotyogtatott. Aztán előrébb állították őket. Fiam, és a kispajtása, aki velünk volt egész nap, megindulnak a járdán. Gondoltam előrébb mennek nézni a lovakat. Ja, én naiv. Pár perc múlva jönnek vissza: egyik kezében talicska, másik kezében lapát :)
Alig várták, hogy elmenjen a menet, mert nekik lósz*rt kell lapátolniuk. :)))
Be is hordták a mama kertjébe :)
Azt mondja a fiam: Szar egy munka, de valakinek meg kell csinálni. Nem tudom honnan vette :) de nagyon röhögtem rajtuk.
Samu is egy mukk nélkül végignézte a felvonulást, a kidobolást, a táncot.
Velünk volt egész nap a kis barát, Pajor Kristóf, szegénynek nagyon korán volt ébresztő, de nagyon lelkesen jött, anyukájáék egész nap felvonultak: előtt Törökkoppányban, aztán Andocson. Nem volt a fiúkkal semmi gond, elvoltak egész nap: gyurmáztak, színeztek, tv játékoztak, bicikliztek. Sajnos elaltatni nem tudtam Kristófot, úgyhogy a délutáni szereplére teljesen kidőlt, nagyon fáradt volt.
Elvittem a fiúkat megnézni a műsort is, de várni kellett fél órát, így teljesen elfáradtak, amikor elkezdődött. Nem vártuk meg a végét :(
Este elmentünk a bálba, miután a gyerekek elaludtak. Anyu volt velük: Máté nem ébredt, Samu viszont 2-szer is, és nagyon ordított, úgyhogy 2-szer haza kellett mennem visszaaltatni, pedig csak éjfélig voltunk. Nem volt különösebb gond, mert közel voltunk :)
Bezzeg ma hulla voltam, pedig d.e és du. is aludtam Samuval. Tortát is sütöttem apának, miután rendet raktunk a közösségi házban.
Felvonulás: 8 fogat volt, lelkes fiatalokkal. Épp a Vera mama előtt álltak meg, hogy kidobolják a híreket. Én mondjuk már hallottam előtte, hisz ott voltam a nagy megbeszélésen :)
Az elmúlt időszak legviccesebb eseménye történt meg a mama előtt. nagyon régen nevettem ennyire :)
Sztori: jöttek a fogatok, mama előtt megálltak kidobolni a híreket. A hintó lova odapotyogtatott. Aztán előrébb állították őket. Fiam, és a kispajtása, aki velünk volt egész nap, megindulnak a járdán. Gondoltam előrébb mennek nézni a lovakat. Ja, én naiv. Pár perc múlva jönnek vissza: egyik kezében talicska, másik kezében lapát :)
Alig várták, hogy elmenjen a menet, mert nekik lósz*rt kell lapátolniuk. :)))
Be is hordták a mama kertjébe :)
Azt mondja a fiam: Szar egy munka, de valakinek meg kell csinálni. Nem tudom honnan vette :) de nagyon röhögtem rajtuk.
Samu is egy mukk nélkül végignézte a felvonulást, a kidobolást, a táncot.
Velünk volt egész nap a kis barát, Pajor Kristóf, szegénynek nagyon korán volt ébresztő, de nagyon lelkesen jött, anyukájáék egész nap felvonultak: előtt Törökkoppányban, aztán Andocson. Nem volt a fiúkkal semmi gond, elvoltak egész nap: gyurmáztak, színeztek, tv játékoztak, bicikliztek. Sajnos elaltatni nem tudtam Kristófot, úgyhogy a délutáni szereplére teljesen kidőlt, nagyon fáradt volt.
Elvittem a fiúkat megnézni a műsort is, de várni kellett fél órát, így teljesen elfáradtak, amikor elkezdődött. Nem vártuk meg a végét :(
Este elmentünk a bálba, miután a gyerekek elaludtak. Anyu volt velük: Máté nem ébredt, Samu viszont 2-szer is, és nagyon ordított, úgyhogy 2-szer haza kellett mennem visszaaltatni, pedig csak éjfélig voltunk. Nem volt különösebb gond, mert közel voltunk :)
Bezzeg ma hulla voltam, pedig d.e és du. is aludtam Samuval. Tortát is sütöttem apának, miután rendet raktunk a közösségi házban.
2010. szeptember 26., vasárnap
Kistestvér érkezik
Bartos Erika: Anna és Peti
Kistestvér érkezik
Ez a teljes címe a könyvnek, amit Máté pár hete kapott. Írtam már róla, hisz mérföldkő lett Máté könyv- és mese-szeretetében, de nem véletlen volt ez a könyv-választás.
Az eredeti tervek szerint ezen könyv első fejezetével (Kistestvér érkezik) szerettem volna Máténak elmondani, hogy neki is lesz még egy kistestvére. Nem egészen úgy jött össze a dolog, ahogy terveztem, hisz azt gondoltam, hogy az említett fejezetet csak akkor olvasom el neki, amikor már tudhat a tesóról, de annyira tetszett neki a könyv többi meséje, hogy nem lehetett kihagyni, kikövetelte magának, hogy ez is el legyen mesélve.
Azért mégiscsak kötődik hozzá, ahogy megtudta.
Így történt:
Épp az ominózus részt olvastam neki, gondoltam, ha a végére érünk, elmondom neki. Erre alig kezdtem el a mesélést, ezt mondta:
Nekem kettő kistestvér kell. Egy van, Samu, de kell még egy.
Hát erre mit mondhattam volna: Mondok neked egy titkot: anya pocakjában már bent van a másik kistestvéred.
Örült neki :) Azóta is puszilgatja, cirógatja a pocakomat, és mindig megemlíti Samu mellett a másik kistestvért is.
Először azt mondta, kisfiút szeretne. Én azt mondtam, én inkább kislányt. Erre első reakció: Akkor neked egy kislány, nekem egy kisfiú :)
Azóta már a kislány mellett van (hisz ők már itt vannak ketten fiúk :))
A mamáéknál is aznap akartuk elmondani a tesót, amikor Máté megtudta. Azt mondtuk Máténak, hogy titok, de véletlenül elszólta magát a dédi előtt: Nekünk lesz még egy kisbabánk!
Mondtam neki, hogy remélem, az oviban nem fogja szétkiabálni.
Válasz: csak a gyerekeknek mondom el. :)
-A gyerekeknek se mond el!
-Akkor csak a Pajornak!
-Neki se! Titok!
Aztán a kis barát 2 napig nem volt oviban, addig nem is tudta meg senki Mátétól. 3. nap ment a barát, és kiderült, Máté elsúgta neki, de Kristóf nem értette mit súgott Máté :).
Úgyhogy titok maradt még egy hétig. Aztán már nem :)
Bezzeg a Vera mamának nem árulta el, 4 napig mondtam neki, hogy újságolja el a mamának, de nem, mert titok. Bezzeg a kis barát tudhat róla!
Kistestvér érkezik
Ez a teljes címe a könyvnek, amit Máté pár hete kapott. Írtam már róla, hisz mérföldkő lett Máté könyv- és mese-szeretetében, de nem véletlen volt ez a könyv-választás.
Az eredeti tervek szerint ezen könyv első fejezetével (Kistestvér érkezik) szerettem volna Máténak elmondani, hogy neki is lesz még egy kistestvére. Nem egészen úgy jött össze a dolog, ahogy terveztem, hisz azt gondoltam, hogy az említett fejezetet csak akkor olvasom el neki, amikor már tudhat a tesóról, de annyira tetszett neki a könyv többi meséje, hogy nem lehetett kihagyni, kikövetelte magának, hogy ez is el legyen mesélve.
Azért mégiscsak kötődik hozzá, ahogy megtudta.
Így történt:
Épp az ominózus részt olvastam neki, gondoltam, ha a végére érünk, elmondom neki. Erre alig kezdtem el a mesélést, ezt mondta:
Nekem kettő kistestvér kell. Egy van, Samu, de kell még egy.
Hát erre mit mondhattam volna: Mondok neked egy titkot: anya pocakjában már bent van a másik kistestvéred.
Örült neki :) Azóta is puszilgatja, cirógatja a pocakomat, és mindig megemlíti Samu mellett a másik kistestvért is.
Először azt mondta, kisfiút szeretne. Én azt mondtam, én inkább kislányt. Erre első reakció: Akkor neked egy kislány, nekem egy kisfiú :)
Azóta már a kislány mellett van (hisz ők már itt vannak ketten fiúk :))
A mamáéknál is aznap akartuk elmondani a tesót, amikor Máté megtudta. Azt mondtuk Máténak, hogy titok, de véletlenül elszólta magát a dédi előtt: Nekünk lesz még egy kisbabánk!
Mondtam neki, hogy remélem, az oviban nem fogja szétkiabálni.
Válasz: csak a gyerekeknek mondom el. :)
-A gyerekeknek se mond el!
-Akkor csak a Pajornak!
-Neki se! Titok!
Aztán a kis barát 2 napig nem volt oviban, addig nem is tudta meg senki Mátétól. 3. nap ment a barát, és kiderült, Máté elsúgta neki, de Kristóf nem értette mit súgott Máté :).
Úgyhogy titok maradt még egy hétig. Aztán már nem :)
Bezzeg a Vera mamának nem árulta el, 4 napig mondtam neki, hogy újságolja el a mamának, de nem, mert titok. Bezzeg a kis barát tudhat róla!
Ortopédia újra
Áprilisban az ortopédián azt mondták nekünk, hogy menjünk vissza akkor, ha Samu már egyedül megy. Ráérek akkor időpontot kérni, amikor elkezd totyogni -mondta a nővérke. Ez július közepén volt. Szeptember 22-re kaptunk időpontot. Ugyanerre a napra kértem a fül-orr-gégészetre is, gondoltam megnézetem Mátét, hogy nem a nagyobb orrmandulája miatt horkol-e (bár mostanában nem horkolt, tavaly októbertől viszont igen, bár lehet, közrejátszott a náthás, megfázásos idő is) Mindenesetre akkor én nem tudtam megaludni vele egy szobában, annyira zavart :(
F-O-G-re mentünk először. A gyanú beigazolódott: tényleg elég nagy az orrmandulája, emiatt horkolhat, viszont a betegségek, a takony (bocs), nem szokott a fülére húzódni. Úgy döntöttünk, hogy mivel csak a horkolás van, nem vetetjük ki az orrmanduláját. " éjszaka a kórházban kellene lenni hozzá, ez nagyon nem hiányzik most, és az altatástól is tartok.
Aztán találkoztunk a háziorvossal, ő azt mondta, hogy az ő fia 5 éves volt, amikor kivették az orrmanduláját. Ő is nagyon horkolt, és azt vette észre a doktornő, hogy nagyothall a gyerek.
Elgondolkoztam, mert Mátétól is elég sokszor van kérdezve: nem hallasz? De nem tudom, hogy ez csak a figyelmetlenségéből adódik (pl. nagyon belemerül a mesenézésbe vagy a játékba), vagy tényleg nem jól hall. A védőnő ugyan vizsgálta az oviban a kiscsoportosok hallását is, de Máté akkor épp kutya volt, és nem volt hajlandó megcsinálni a feladatot. Mivel kiscsoportban még nem kötelező, így annyiban maradt.
Ortopédia:
Máténak betét kell, Samunak kiscipőt kell csináltatni. Rendes cipő lesz, méretre. Lemérték a lábaikat, körberajzolták, és kb. 3 hét múlva el is készül. Akkor vissza kell majd menni, bár nem értem, miért. Megmutatják, hogy húzzam fel a lábára?????????
Anno a bebax szandál azért kellett neki, mert a talptengelye nem volt egyenes. Ma ezzel nincs semmi gond, a talptengelye rendben van, viszont a jobb lábán a nagy lábujja befelé áll, eléggé csámpásan. Megnézte a dokinő a cipőt, ami épp nálunk volt. Nem volt elragadtatva, mert a talpán látott egy kis ferdülést. Azt mondta, ez a ferdülést kell megszüntetni, ezért kell a csináltatott cipő. Na meg hogy nem tartja elég jól a lábát. Ha a szandálja lett volna velünk, szerintem nem is kellett volna csináltatni :(, mert az jól tartja. Ha megyünk vissza, elvisszük és megkérdezem, mert bentinek nem akarok egész télen zárt cipőt adni.
Persze a cipészt épphogy elértük, szerencsénkre, így nem kellett másnap visszamenni méretet venni.
A másik: szerintem az ortopédiára elvitt gyerekek közül (és nem a kötelező 3 hós vizsgálatra vitt babákra gondolok) biztosan nem sokan kerülnek ki úgy, hoyg azt hallják, tökéletes a lábuk. Valamit tuti mindenki (vagy kevesen nem) kapnak :( Okát persze nem tudom, de lehet, hogy nem is kellene mindenkinek csináltatott cipő, aki kap.
Potom 8 e ft a cipő, és 4 e ft a betét. Csupa olcsóság, bár tény, hogy az egyéb babacipők is kerülnek 8 e ft-ba.
F-O-G-re mentünk először. A gyanú beigazolódott: tényleg elég nagy az orrmandulája, emiatt horkolhat, viszont a betegségek, a takony (bocs), nem szokott a fülére húzódni. Úgy döntöttünk, hogy mivel csak a horkolás van, nem vetetjük ki az orrmanduláját. " éjszaka a kórházban kellene lenni hozzá, ez nagyon nem hiányzik most, és az altatástól is tartok.
Aztán találkoztunk a háziorvossal, ő azt mondta, hogy az ő fia 5 éves volt, amikor kivették az orrmanduláját. Ő is nagyon horkolt, és azt vette észre a doktornő, hogy nagyothall a gyerek.
Elgondolkoztam, mert Mátétól is elég sokszor van kérdezve: nem hallasz? De nem tudom, hogy ez csak a figyelmetlenségéből adódik (pl. nagyon belemerül a mesenézésbe vagy a játékba), vagy tényleg nem jól hall. A védőnő ugyan vizsgálta az oviban a kiscsoportosok hallását is, de Máté akkor épp kutya volt, és nem volt hajlandó megcsinálni a feladatot. Mivel kiscsoportban még nem kötelező, így annyiban maradt.
Ortopédia:
Máténak betét kell, Samunak kiscipőt kell csináltatni. Rendes cipő lesz, méretre. Lemérték a lábaikat, körberajzolták, és kb. 3 hét múlva el is készül. Akkor vissza kell majd menni, bár nem értem, miért. Megmutatják, hogy húzzam fel a lábára?????????
Anno a bebax szandál azért kellett neki, mert a talptengelye nem volt egyenes. Ma ezzel nincs semmi gond, a talptengelye rendben van, viszont a jobb lábán a nagy lábujja befelé áll, eléggé csámpásan. Megnézte a dokinő a cipőt, ami épp nálunk volt. Nem volt elragadtatva, mert a talpán látott egy kis ferdülést. Azt mondta, ez a ferdülést kell megszüntetni, ezért kell a csináltatott cipő. Na meg hogy nem tartja elég jól a lábát. Ha a szandálja lett volna velünk, szerintem nem is kellett volna csináltatni :(, mert az jól tartja. Ha megyünk vissza, elvisszük és megkérdezem, mert bentinek nem akarok egész télen zárt cipőt adni.
Persze a cipészt épphogy elértük, szerencsénkre, így nem kellett másnap visszamenni méretet venni.
A másik: szerintem az ortopédiára elvitt gyerekek közül (és nem a kötelező 3 hós vizsgálatra vitt babákra gondolok) biztosan nem sokan kerülnek ki úgy, hoyg azt hallják, tökéletes a lábuk. Valamit tuti mindenki (vagy kevesen nem) kapnak :( Okát persze nem tudom, de lehet, hogy nem is kellene mindenkinek csináltatott cipő, aki kap.
Potom 8 e ft a cipő, és 4 e ft a betét. Csupa olcsóság, bár tény, hogy az egyéb babacipők is kerülnek 8 e ft-ba.
Névnap
Mint lejjebb írtam, Máténak könyv lett a névnapi ajándék. Újabb 2 Bartos Erika könyvet kapott, és nagyon örült neki. Kicsit megcsúszott ugyan az ajándékozás, mert a könyvek nem értek ide időben, de egyáltalán nem számított. gyorsan haladunk a könyvekkel, egyiket már ki is olvastuk, másiknak is a felénél tartunk.
"Hátránya" is van azonban: bármit lát benne Máté, máris mondja: neki is ilyen kell (pl. galéria), vagy ő is ide akar menni (pl: vidámpark, Sümegi vár). De sebaj, legalább olyan helyekre tervezhetjük a kirándulásainkat, amikről tudjuk: biztosan tetszeni fog neki, hisz "már látta".
"Hátránya" is van azonban: bármit lát benne Máté, máris mondja: neki is ilyen kell (pl. galéria), vagy ő is ide akar menni (pl: vidámpark, Sümegi vár). De sebaj, legalább olyan helyekre tervezhetjük a kirándulásainkat, amikről tudjuk: biztosan tetszeni fog neki, hisz "már látta".
2010. szeptember 14., kedd
Az első ... könyvtárlátogatás
Már többször beszélgettünk Mátéval a könyvtárról, hogy ott mennyi sok és érdekes könyv van, amit ki lehet kölcsönözni anélkül, hogy megvennénk. Tegnap az oviból hazafele menet épp a könyvtáros néni ment előttünk. Gondoltam, hogy nyit a könyvtár, akkor benézünk. Az "Anna és Peti"-n felbuzdulva, Máténak is nagyon tetszett, hogy válaszunk valami jó kis meséskönyvet. Persze neki még inkábba szép színes képekkel tarkított könyvek tetszenek, de a semminél ez jóval több. Én pedig nagyon örültem, hogy végre érdekliK a mesekönyvek. Mert ugye otthon is van bőven, de azok inkább gyűjtemények, kevés képpel.
Kisvakond lett a kiválasztott :) 3 könyvet kölcsönöztünk ki, 2 keménytáblásat, és egy nagyobb könyvet,a miben 2 hosszabb történet van. Háát, még tegnap el kellett olvasni mindet Máténak. Délután én olvastam el neki mindet :) , este az apja mesélt neki.
Azt hiszem, ma még mesélek belőle, aztán holnap visszavisszük és választunk másikat :)
Mert azt megjegyezte: visszavisszük és hozunk másikat, és visszavisszük és hozunk másikat :)
Kisvakond lett a kiválasztott :) 3 könyvet kölcsönöztünk ki, 2 keménytáblásat, és egy nagyobb könyvet,a miben 2 hosszabb történet van. Háát, még tegnap el kellett olvasni mindet Máténak. Délután én olvastam el neki mindet :) , este az apja mesélt neki.
Azt hiszem, ma még mesélek belőle, aztán holnap visszavisszük és választunk másikat :)
Mert azt megjegyezte: visszavisszük és hozunk másikat, és visszavisszük és hozunk másikat :)
Bari-oltás
Sokat vacilláltam, beadassam-e a gyerekeknek a bárányhimlő elleni védőoltást. Soféle vélemény volt, sok tapasztalatot olvastam a neten, emgkérdeztem a gyerekorvost, mégis tanácstalan voltam. Jobb, ha gyerekkorban átesik rajta, ritkán vannak szövődmények. De ha mégis mi esünk bele épp a ritka csoportba? Ismerősök is mesélték, hogy nálunk hogy zajlott le, szövődmény nélkül, de keservesen, mindenhol pöttyök voltak, gennyen a szájban, torokban is. Utólag azon voltak, hogy be kellett volna adatni.
Doki javasolta, gyógyszerész is jó véleménnyel volt a védőoltásról, és én tartok a szövődményektől. Mégis az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, hogy Mátét júniusban nagyon megcsipkedték a szúnyogok, és borzasztóan elvakarta. nem nappal, éjszaka, pedig be volt neki kenve. Mi lesz, ha az összes bárányhimlős pöttyét így elvakarja? Borzasztó .. és azok a hegek maradandóak.
Tehát beadattam nekik. A kis hősök (MINDKETTŐ) egy nyekk nélkül tűrték. A kis tündérek ...
Persze az ára eléggé borsos (6750 volt darabja), de azt hiszem, ezt még ki tudom kalkulálni a családi költségvetésből :)
Egy nyavaja letudva ...
Doki javasolta, gyógyszerész is jó véleménnyel volt a védőoltásról, és én tartok a szövődményektől. Mégis az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, hogy Mátét júniusban nagyon megcsipkedték a szúnyogok, és borzasztóan elvakarta. nem nappal, éjszaka, pedig be volt neki kenve. Mi lesz, ha az összes bárányhimlős pöttyét így elvakarja? Borzasztó .. és azok a hegek maradandóak.
Tehát beadattam nekik. A kis hősök (MINDKETTŐ) egy nyekk nélkül tűrték. A kis tündérek ...
Persze az ára eléggé borsos (6750 volt darabja), de azt hiszem, ezt még ki tudom kalkulálni a családi költségvetésből :)
Egy nyavaja letudva ...
2010. szeptember 12., vasárnap
Ez is eljött ...
4 év és 2,5 hónap után ezt is megértük:
Máté először aludt a Vera mamánál, és külön tőlünk. Nélkülünk, nem otthon, és nem nyaralós helyen.
Lacikával tegnap délután kitalálták, hogy a mamánál fognap aludni :) Lelkesen jött haza, pakolta a fogkeféjét, fogkrémét, papucsát. Megfürdettem, utána vitte át az apja, aztán vártunk. Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy reggelig marad, de nem volt semmi gond. Amikor reggel találkoztunk, ezzel fogadott: Anya, ennyit (mutatta az összes ujját) akarok még a mamánál aludni :).
Azt gondolom, nem vagyunk/voltunk elkésve, hogy most jött el az idő, hogy külön töltse az éjszakát tőlünk. Most értünk meg erre. Ő is, és mi is.
Persze van olyan, kisgyerek, aki már 1, másfél évesen napokat/hetet tölt mamánál, rokonnál, anya és apa nélkül, de nem hiszem, hogy ez feltétlenül követendő példa. Nem vagyunk egyformák.
Persze lehet, hogy valakinek meg az a természetes.
Nekünk ez volt :) és jó volt így.
Máté először aludt a Vera mamánál, és külön tőlünk. Nélkülünk, nem otthon, és nem nyaralós helyen.
Lacikával tegnap délután kitalálták, hogy a mamánál fognap aludni :) Lelkesen jött haza, pakolta a fogkeféjét, fogkrémét, papucsát. Megfürdettem, utána vitte át az apja, aztán vártunk. Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy reggelig marad, de nem volt semmi gond. Amikor reggel találkoztunk, ezzel fogadott: Anya, ennyit (mutatta az összes ujját) akarok még a mamánál aludni :).
Azt gondolom, nem vagyunk/voltunk elkésve, hogy most jött el az idő, hogy külön töltse az éjszakát tőlünk. Most értünk meg erre. Ő is, és mi is.
Persze van olyan, kisgyerek, aki már 1, másfél évesen napokat/hetet tölt mamánál, rokonnál, anya és apa nélkül, de nem hiszem, hogy ez feltétlenül követendő példa. Nem vagyunk egyformák.
Persze lehet, hogy valakinek meg az a természetes.
Nekünk ez volt :) és jó volt így.
Anna és Peti
Máté a múltkorában kapott egy mesekönyvet. Bartos Erika: Anna és Peti című könyve lett a kiválasztott, és nagy-nagy örömömre végre egy olyan könyvet tudtam venni neki, amit nagy lelkesen hoz minden nap, hogy meséljek neki belőle :)
Éééés: a következő mondat is elhagyta a száját (mivel nem nagy mesés, nem gondoltam volna):
Mese nélkül nem tudok elaludni! Úgy örültem neki. Azóta minden este olvasni kell a könyvből, van olyan rész, amit már 5-6-szor elolvastunk. Persze réges-régen (:)) végigolvastuk a könyvet, de nem számít.
Úgyhogy megvan a névnapi ajándék (újabb Bartos Erika könyv), és a Jézuska is hoz majd egyet :)
Éééés: a következő mondat is elhagyta a száját (mivel nem nagy mesés, nem gondoltam volna):
Mese nélkül nem tudok elaludni! Úgy örültem neki. Azóta minden este olvasni kell a könyvből, van olyan rész, amit már 5-6-szor elolvastunk. Persze réges-régen (:)) végigolvastuk a könyvet, de nem számít.
Úgyhogy megvan a névnapi ajándék (újabb Bartos Erika könyv), és a Jézuska is hoz majd egyet :)
2010. szeptember 4., szombat
Boglári nap(ok)
A veszprémi kiruccanás után vasárnap elugrottunk még Boglárra. Előtte egy másik babát, Gergőt is meglátogattuk: Györökbe is elugrottunk Erikáékhoz, aki a koliban volt szobatársam és oszt. társam a gimiben). Édes kisbaba Gergő is, bár Mátét nagyon nem kötötte le, nem csoda, be volt zsongva a dodzsemért :)
Rengeteg ember volt ... pár éve voltunk egyszer, amikor viszont nagyon kevesen voltak. De most nem...
Első dolgunk: dodzsem ... élmény megint, tavaly is az volt :)
Aztán Máté bement egy ugrálóváras, csúszdás akármibe, direkt gyerekeknek való volt. 5 perc. hát szerintem órákat is el tudott volna tölteni bent, szinte a csúszdán kívül nem is próbált mást: kanyargós csúszda volt, ahol sok labda közé lehetett érkezni. Az álom :) Előtte nézegette a képeket, és emlegette sokat Alsópáhokot, ahol szintén rengeteg labda közé érkezett anno ...
Azért mindig meglepődöm: azt gondoltam, tuti gond lesz, ha lejár az 5 perc, hisz az tényleg olyan kevés idő egy ilyen helyen. De nem volt semmi gond, minden szó nélkül indult kifelé, amikor a néni jelezte, hogy lejárt az idő.
Volt kolbászevés (inkább nem-evés), fagyizás (ami megint nem ízlett neki)- hiába, megállapítottuk, hogy az Anikó néni készíti a legfinomabb fagyit a világon :)
Aztán az én nagy örömömre találkoztunk Szilvivel, aki a kolléganőm volt, és voltunk náluk többször Budaörsön, viszont az egri kiránduláskor nem tudtunk összefutni. Hiába, kicsi a világ, és egy ilyen angy forgatagban is vannak olyan események, amire nem számít az ember :)
Rengeteg ember volt ... pár éve voltunk egyszer, amikor viszont nagyon kevesen voltak. De most nem...
Első dolgunk: dodzsem ... élmény megint, tavaly is az volt :)
Aztán Máté bement egy ugrálóváras, csúszdás akármibe, direkt gyerekeknek való volt. 5 perc. hát szerintem órákat is el tudott volna tölteni bent, szinte a csúszdán kívül nem is próbált mást: kanyargós csúszda volt, ahol sok labda közé lehetett érkezni. Az álom :) Előtte nézegette a képeket, és emlegette sokat Alsópáhokot, ahol szintén rengeteg labda közé érkezett anno ...
Azért mindig meglepődöm: azt gondoltam, tuti gond lesz, ha lejár az 5 perc, hisz az tényleg olyan kevés idő egy ilyen helyen. De nem volt semmi gond, minden szó nélkül indult kifelé, amikor a néni jelezte, hogy lejárt az idő.
Volt kolbászevés (inkább nem-evés), fagyizás (ami megint nem ízlett neki)- hiába, megállapítottuk, hogy az Anikó néni készíti a legfinomabb fagyit a világon :)
Aztán az én nagy örömömre találkoztunk Szilvivel, aki a kolléganőm volt, és voltunk náluk többször Budaörsön, viszont az egri kiránduláskor nem tudtunk összefutni. Hiába, kicsi a világ, és egy ilyen angy forgatagban is vannak olyan események, amire nem számít az ember :)
Újra ovi rendesen
Máté nyáron is ment oviba, hisz mint mondtam az óvó néninek, nekem év közben is nyáriszünet van, hisz ugyanúgy otthon vagyok. Máté viszont szeret menni, és legalább nem unatkozik délelőttönként, hanem jól eljátszik a pajtásaival.
2 hét szünet volt augusztus elején, amikor zárva volt az ovi. Jól elvolt otthon is, de azért a kis barátja (Kristóf) hiányzott neki. Ő nem járt nyáron, de volt nálunk 3-szor, mi voltunk a dajkái, amíg a szülei Táncoltak (pl. falunap, néptáncfesztivál).
Szerdán (szept.1.) ment először a barát, a hét első felén minden nap megemlegette, hogy még 3-2-1-et kell aludnia addig, hogy találkozzon a Pajorral :)
nagy volt az öröm elsején! mindkét részről. Aztán később azt hallottam (anyunak mesélte a kisfiú), hogy a Máté annyira szerette, ölelte (persze a nyakát), hogy szegény sírva fakadt, mert félt, hogy megfullad. Hát, Samut is így szereti Máté :)
Ja, és még azért is várta, mert akkor végre ő lehet a párja, amikor sétálnak, és nem az óvó néni kezét kell fognia :)
2 hét szünet volt augusztus elején, amikor zárva volt az ovi. Jól elvolt otthon is, de azért a kis barátja (Kristóf) hiányzott neki. Ő nem járt nyáron, de volt nálunk 3-szor, mi voltunk a dajkái, amíg a szülei Táncoltak (pl. falunap, néptáncfesztivál).
Szerdán (szept.1.) ment először a barát, a hét első felén minden nap megemlegette, hogy még 3-2-1-et kell aludnia addig, hogy találkozzon a Pajorral :)
nagy volt az öröm elsején! mindkét részről. Aztán később azt hallottam (anyunak mesélte a kisfiú), hogy a Máté annyira szerette, ölelte (persze a nyakát), hogy szegény sírva fakadt, mert félt, hogy megfullad. Hát, Samut is így szereti Máté :)
Ja, és még azért is várta, mert akkor végre ő lehet a párja, amikor sétálnak, és nem az óvó néni kezét kell fognia :)
Komp, dinók, állatkert, tűztorony, babanéző
Az augusztus 20.-ai hétvégére eredetileg Felsőörsi pár napos nyaralást terveztünk, de zsoltinak nem volt sok kedve hozzá, inkább ment volna a boglári napokra. Viszont az igali fürdőzéskor Zsombi kedvet csinált Máténak a Füredi dinókiállításhoz, ami meg lett neki ígérve. És Veszprémbe is illett egy látogatást tennünk, hisz meg szerettük volna nézni az unokatesóm kis Kiráját, aki négy hetes volt akkor. Füred, Veszprém, utazás -ez viszont sok egy napra a gyerekeknek, így egy éjszakát Veszprémben töltöttünk.
Persze szegény Samu alvásrendje igencsak megzavarta az utazás, pedig igyekeztünk úgy menni, hogy az autós utak alvásidőre essenek. Persze ahogy megállt az autó, Samu szemei kipattantak.
1. élmény: komp.
Tavaly már gondoltam rá, hogy Máténak tetszene egy Balatoni hajókázás, de akkor nem volt rá vevő. most sem nagyon lelkesedett kezdetben a kompért, aztán annál nagyon volt az öröme, amikor már fent voltunk. Samu is élvezte.
2. élmény: dinókiállítás.
Nagy lelkesedéssel kerestük, nagy nehezen meg is találtuk. Háát, a belépőjegy igencsak húzós volt, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy nem megyünk be mindannyian. Elsőre a Zsolti ment be a Mátéval, de hamar helyet cseréltünk. Sokfajta dinó volt, nagyok, műanyag (vagy mifene)-ból. De sajnos a hely kicsi volt, és bizony azt éreztem, hogy nem éri meg a pénzét a kiállítás. Persze Máténak nagyon tetszett, főleg, hogy ez időtájt épp egy dinós mese volt a kedvence, és a dinókra rá is lehetett mászni.
3. élmény: Veszprém, tűztorony
Rokonokhoz megérkeztünk, utána elmentünk sétálni kicsit. A 2 fiú felment a tűztoronyba (szintén nagy élmény), megnéztük a várat is.
Másnap elmentünk az állatkertbe. Samu elaludt a babakocsiban (igaz, nem végig), Máté pedig lelkesen nézte az állatokat. A kedvenc a majomház volt, ahol épp bent voltak a csimpánzok, és igencsak közel mentek az üveghez. Bizony, eléggé játékosak voltak, bemutatót tartottak, ami Mátét nagyon lenyűgözte. Megnéztük a többi állatot is (nem mindet), de elég volt.
Aztán a kis Kirában gyönyörködtünk, gyönyörű hajasbaba :)
Hazafelé megálltunk Zamárdiban fürdeni, de nagyon hideg volt a víz, már nem is volt igazi strandidő, úgyhogy nem időztünk sokat.
Persze szegény Samu alvásrendje igencsak megzavarta az utazás, pedig igyekeztünk úgy menni, hogy az autós utak alvásidőre essenek. Persze ahogy megállt az autó, Samu szemei kipattantak.
1. élmény: komp.
Tavaly már gondoltam rá, hogy Máténak tetszene egy Balatoni hajókázás, de akkor nem volt rá vevő. most sem nagyon lelkesedett kezdetben a kompért, aztán annál nagyon volt az öröme, amikor már fent voltunk. Samu is élvezte.
2. élmény: dinókiállítás.
Nagy lelkesedéssel kerestük, nagy nehezen meg is találtuk. Háát, a belépőjegy igencsak húzós volt, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy nem megyünk be mindannyian. Elsőre a Zsolti ment be a Mátéval, de hamar helyet cseréltünk. Sokfajta dinó volt, nagyok, műanyag (vagy mifene)-ból. De sajnos a hely kicsi volt, és bizony azt éreztem, hogy nem éri meg a pénzét a kiállítás. Persze Máténak nagyon tetszett, főleg, hogy ez időtájt épp egy dinós mese volt a kedvence, és a dinókra rá is lehetett mászni.
3. élmény: Veszprém, tűztorony
Rokonokhoz megérkeztünk, utána elmentünk sétálni kicsit. A 2 fiú felment a tűztoronyba (szintén nagy élmény), megnéztük a várat is.
Másnap elmentünk az állatkertbe. Samu elaludt a babakocsiban (igaz, nem végig), Máté pedig lelkesen nézte az állatokat. A kedvenc a majomház volt, ahol épp bent voltak a csimpánzok, és igencsak közel mentek az üveghez. Bizony, eléggé játékosak voltak, bemutatót tartottak, ami Mátét nagyon lenyűgözte. Megnéztük a többi állatot is (nem mindet), de elég volt.
Aztán a kis Kirában gyönyörködtünk, gyönyörű hajasbaba :)
Hazafelé megálltunk Zamárdiban fürdeni, de nagyon hideg volt a víz, már nem is volt igazi strandidő, úgyhogy nem időztünk sokat.
Művészeti napok
Nagyon vártam idén is a művészeti napokat, hisz ez egy olyan esemény, ami igazán megdobogtatja a szívemet. Mert olyan színdarabokat láthat az ember (és a gyerek is), amit egyébként nem. Persze az oviból többször mentek Mátéék tavaly az iskolába bábelőadásra vagy színdarabra, de ezekből úgy gondolom, sohasem elég.
Első nap: első előadás
Első nap: első előadás
Móricz Zsigmond négy egyfelvonásosa: Bár nem láttam mind a 4-et, csak 2-őt (mert ugye fürdetni kellett), de az nagyon tetszett. Aztán anyu megnézte a maradék kettőt is, azok is nagyon jók voltak. Másnap Sallai Virág gyerekműsorával kezdtünk, ami igazán lekötötte Mátét, nagyon tetszett neki. Egy bábelőadás volt a szomorú sündisznócskáról. Délután szintén bábelőadás volt, de nem egészen a megszokott módon. nekem tetszett, Máténak kicsit hosszú volt. Gór Nagy Mária színitanodásai a Paraszt Dekameront adták elő, ami igazán mulatságos és élvezetes előadás volt. Vasárnap délutáni helység kalapácsa nekem nagyon nem jött be, főleg nem gyerekelőadás volt, aminek meg volt hirdetve. Gyerek nélkül, lehet tetszett volna, de Mátéval képtelenség volt megnézni. belelestünk a néptáncosok előadásába is, ők rengetegen voltak :) Este viszont megnéztem Ilyés Lénárd monodrámáját, a Novocentót. Nekem nagyon tetszett, de ugyanakkor nagyon csalódtam. Az emberekben. Egyszemélyes előadás volt, óriási színészi képességet kívánt, de nem a falusi embereknek való :( Sokan nem voltak képesek arra, hogy amire beültek (ez épp az iskola aulájában volt,a honnan nem lehetett észrevétlenül lelépni), azt végig is nézzék. Egyébként is kevesen voltak, és borzasztóan szégyelltem magam ... de az előadás óriási volt. Kár, hogy nem tudja mindenki értékelni. Egyébként is mérhetetlenül felháborít, hogy itt van ez a páratlan lehetőség, számtalan színdarab, bábelőadás, stb, ami ráadásul ingyen van, és arra képtelenek az emberek, hogy elmenjenek, és megnézzék, vagy épp a gyerekeiket elküldjék vagy elmenjenek velük. Sok gyerek színházba sem jut el, mert nem tudja a szülő kifizetni a 2 színdarabos bérlet árát, és itt van ez az ingyenes előadássorozat, és elmenni is lusták. Na, mindegy nem mérgelődöm tovább, de nagyon elszomorító :( |
Búcsú
Máté borzasztóan várta a Nagyasszonyi főbúcsút, hisz a falunapon kinézett magának egy markolót, amire azt mondtam, hogy csak búcsúkor kapja majd meg. Persze végülis nem azt kérte, de mindegy :)
Thomas-os szettet választott, ami 10 darabos, és nagyon örült neki. Igaz, kicsik és műanyagok, de ez nem szegte kedvét. A bátyustól egy távirányítós kisautót kapott, ami szintén nagy boldogságot okozott neki :)
Kétféle ringlisen is ült, pici ringlisen, és láncoson is, mint a nagyoké ,csak kicsiben. nagyon tetszett neki. A kicsire Samu is elérte, hogy felkerüljön, teljesen meg volt érte bolondulva ... csak úgy szaladt felé ... Persze én is ott álltam mögötte, és álltam a nehézségeket. Szörnyen szédítő ...
Kép nem készült, gép otthon maradt :(
Thomas-os szettet választott, ami 10 darabos, és nagyon örült neki. Igaz, kicsik és műanyagok, de ez nem szegte kedvét. A bátyustól egy távirányítós kisautót kapott, ami szintén nagy boldogságot okozott neki :)
Kétféle ringlisen is ült, pici ringlisen, és láncoson is, mint a nagyoké ,csak kicsiben. nagyon tetszett neki. A kicsire Samu is elérte, hogy felkerüljön, teljesen meg volt érte bolondulva ... csak úgy szaladt felé ... Persze én is ott álltam mögötte, és álltam a nehézségeket. Szörnyen szédítő ...
Kép nem készült, gép otthon maradt :(
Bosszúság
Kissé el vagyok keseredve, ezért is nem írtam mostanában ide :(
Már nem először fordult elő, hogy a feltöltött képek nem láthatóak. És nem újonan feltöltöttek :(
Úgyhogy úgy döntöttem, hogy ide csak a velünk történt eseményeket írom le (pótlom a nyáriakat is), képek pedig a picasán lesznek. Amikor új képeket töltök fel (vagy időnként) ide is belinkelem majd, hogy akit érdekel, megnézhesse a fiúkat :)
Már nem először fordult elő, hogy a feltöltött képek nem láthatóak. És nem újonan feltöltöttek :(
Úgyhogy úgy döntöttem, hogy ide csak a velünk történt eseményeket írom le (pótlom a nyáriakat is), képek pedig a picasán lesznek. Amikor új képeket töltök fel (vagy időnként) ide is belinkelem majd, hogy akit érdekel, megnézhesse a fiúkat :)
2010. július 23., péntek
Samuról még :)
Egy kis júliusi helyzetjelentés :)
Evés: szerencsére Samu nagyon jó evő, bármit megeszik, amit kap - még mindig :)
Bár igaz, hogy még többször készítek neki külön, de ennek a legfőbb oka az, hogy ő megeszik mindenféle zöldséget, amit egyébként nem csinálnék. Pl. cékla, zöldbab, karfiol stb.
De egyre többször eszi azt, amit mi.
Alvás: napközben még mindig 2-szer alszik: 9 körül és 2 körül. 1-másfél-2 órát. Változó. Este 9 körül alszik el. Máté ilyenkor már csak egyszer aludt.
Éjszaka a tesóhoz hasonlóan még mindig kel párszor. Általában 2-3-szor ébred. Szopizik, aztán visszaalszik :)
Csak nagyon fárasztó.
Beszéd: nem sok mindent mond még. Az új, amit a bólogatás mellé mond: ne (nem), illetve ha szopizni szeretne, bújik a mellkasomhoz és mondja : cici. Kb. ennyi az újdonság :)
Evés: szerencsére Samu nagyon jó evő, bármit megeszik, amit kap - még mindig :)
Bár igaz, hogy még többször készítek neki külön, de ennek a legfőbb oka az, hogy ő megeszik mindenféle zöldséget, amit egyébként nem csinálnék. Pl. cékla, zöldbab, karfiol stb.
De egyre többször eszi azt, amit mi.
Alvás: napközben még mindig 2-szer alszik: 9 körül és 2 körül. 1-másfél-2 órát. Változó. Este 9 körül alszik el. Máté ilyenkor már csak egyszer aludt.
Éjszaka a tesóhoz hasonlóan még mindig kel párszor. Általában 2-3-szor ébred. Szopizik, aztán visszaalszik :)
Csak nagyon fárasztó.
Beszéd: nem sok mindent mond még. Az új, amit a bólogatás mellé mond: ne (nem), illetve ha szopizni szeretne, bújik a mellkasomhoz és mondja : cici. Kb. ennyi az újdonság :)
Samu totyog!
Kb. 2 hete kezdett el párat lépni, de az tényleg csak egy-két lépés volt. Azóta azonban egyre bátrabb, egyre többször indul el magától, igaz, van, hogy egy-két lépés után huppanás a vége, de szerencsére nem nagyot esik, tényleg csak huppan, bár az mindegy, hogy merre (előre, hátra, oldalt).
2-3 méter megtételére is képes, igaz, kicsit labilis még, de van, hogy ha azt érzi, hogy bizonytalan, megáll egy pillanatra, és csak utána megy tovább.
Kifejezi azt is, ha akar valamit.
Pár napja kezdett el lelkesen mutogatni, ha akar valamit, tudja, hogy mi van a hűtőben, és megérteti, hogy melyiket szeretné. Lelkes fejrázó is: csak rázza a buksit, ha nem akar valamit (ha elég volt az ennivaló, vagy ha nem akar aludni)
Ha rákérdezek valamire, hogy ezt szeretnéd? kérsz szopizni?, akkor nevet, de úgy, hogy fülig ér a szája, és ezt a nevetését csak ezekre az alkalmakra tartogatja :) Ez a vigyor van az igen helyett :)
2-3 méter megtételére is képes, igaz, kicsit labilis még, de van, hogy ha azt érzi, hogy bizonytalan, megáll egy pillanatra, és csak utána megy tovább.
Kifejezi azt is, ha akar valamit.
Pár napja kezdett el lelkesen mutogatni, ha akar valamit, tudja, hogy mi van a hűtőben, és megérteti, hogy melyiket szeretné. Lelkes fejrázó is: csak rázza a buksit, ha nem akar valamit (ha elég volt az ennivaló, vagy ha nem akar aludni)
Ha rákérdezek valamire, hogy ezt szeretnéd? kérsz szopizni?, akkor nevet, de úgy, hogy fülig ér a szája, és ezt a nevetését csak ezekre az alkalmakra tartogatja :) Ez a vigyor van az igen helyett :)
Kánikula, Balcsi, medence
Ebben a nagy nyári kánikulában muszáj egy kicsit lehűteni magunkat.
A gyerkőcök keresztszüleinél itt vannak a rokon kislányok és egy kisfiú, úgyhogy közös Balcsizás volt szerdán betervezve.
Akik jöttek: Zsombi, Száva, Csenge, Kevin, Máté, Samu, Marcsi, Ági, anyu, én. Zsolti éjszakás, nem akart jönni (füvet kell vágni címszó alatt :)) ok, le is vágta:), úgyhogy a Marika mama lett az áldozat. Róla viszont tudni kell, hogy csak a parton lehet rábízni a gyerkőcöket, a vízbe képtelen bejönni, ahogy hullámzik a Balaton, a mama úgy dől vele együtt. Még a végén belefulladna ...
A víz nagyon-nagyon jó meleg volt, a gyerekeknek nagyon tetszett a közös fürdés. A nagyobb gyerekek bátrabbak, ficánkolósabbak voltak, Máténak tetszett ez is, bár a "vizes lesz az arcom" gondja elkerülhetetlen volt a Balcsiban :)
Samut is alig lehetett kirángatni a vízből :)
Tegnap medencézés volt délután ugyanezzel a csapattal. A víz hidegebb volt, mint a Balcsi (köszönhető a friss feltöltésnek), de hamar meg lehetett szokni :)
Élmények, lelkesedés hasonló, mint tegnap előtt. Talán annyi változás volt, hogy Samu még többet szeretett volna a vízbe lenni: 3-szor mentem vissza vele, mert ahogy kiértünk, máris próbált visszaaraszolni :)
Ma megint Balcsi lesz, hiába még mára mondja a kánikulát, éjszaka már jön a lehűlés nagy viharral :( A lehűlést nem bánom, de a kitartó eső és a szél nem hiányzik.
Képek sajnos egyszer sem készültek :(
A gyerkőcök keresztszüleinél itt vannak a rokon kislányok és egy kisfiú, úgyhogy közös Balcsizás volt szerdán betervezve.
Akik jöttek: Zsombi, Száva, Csenge, Kevin, Máté, Samu, Marcsi, Ági, anyu, én. Zsolti éjszakás, nem akart jönni (füvet kell vágni címszó alatt :)) ok, le is vágta:), úgyhogy a Marika mama lett az áldozat. Róla viszont tudni kell, hogy csak a parton lehet rábízni a gyerkőcöket, a vízbe képtelen bejönni, ahogy hullámzik a Balaton, a mama úgy dől vele együtt. Még a végén belefulladna ...
A víz nagyon-nagyon jó meleg volt, a gyerekeknek nagyon tetszett a közös fürdés. A nagyobb gyerekek bátrabbak, ficánkolósabbak voltak, Máténak tetszett ez is, bár a "vizes lesz az arcom" gondja elkerülhetetlen volt a Balcsiban :)
Samut is alig lehetett kirángatni a vízből :)
Tegnap medencézés volt délután ugyanezzel a csapattal. A víz hidegebb volt, mint a Balcsi (köszönhető a friss feltöltésnek), de hamar meg lehetett szokni :)
Élmények, lelkesedés hasonló, mint tegnap előtt. Talán annyi változás volt, hogy Samu még többet szeretett volna a vízbe lenni: 3-szor mentem vissza vele, mert ahogy kiértünk, máris próbált visszaaraszolni :)
Ma megint Balcsi lesz, hiába még mára mondja a kánikulát, éjszaka már jön a lehűlés nagy viharral :( A lehűlést nem bánom, de a kitartó eső és a szél nem hiányzik.
Képek sajnos egyszer sem készültek :(
2010. július 5., hétfő
Balcsi
Vasárnap elmentünk a Balcsira (Lellére), hisz olyan jó idő volt, ki kellett használni.
Sami odafele elaludt (Máté is, kb 5 percre a céltól), de könnyen fel lehetett ébreszteni őket.
Csak röviden: sikerült árnyékos helyet találnunk, igaz, a szúnyog (még fiatal, zöld, nem is láttam eddig ilyet) annyi volt, mint a csuda, de ott nem vettem észre, hogy csípnének. Mára viszont jópár szúnyogcsípést észrevettem magamon, igaz, lehet, a tűzijátékkor szedtem össze.
Na szóval: amint odaértünk, gyorsan belevetettük magunkat (és a gyerekeket) a vízbe.
Jó volt, nem volt hideg (csak először és nagyon rövid ideig). Samu nagyon élvezte, ahogy húztam az úszógumiban, el is feküdt benne, amennyire csak tudott. Máténak is nagyon tetszett a vízben is, de aztán felfedezte a partot, és onnantól kezdve nagy volt a szerelem a vödörrel, a lapáttal és a teherautóval. Szállította az iszapot, várat építettünk, vizet hordott bele. Ma is mondta már, hogy menjünk a Balaton-partra :) És oda, ahol eddig még nem voltunk (először voltunk Lellén). De úgy gondolom, nem utoljára!
Sami odafele elaludt (Máté is, kb 5 percre a céltól), de könnyen fel lehetett ébreszteni őket.
Csak röviden: sikerült árnyékos helyet találnunk, igaz, a szúnyog (még fiatal, zöld, nem is láttam eddig ilyet) annyi volt, mint a csuda, de ott nem vettem észre, hogy csípnének. Mára viszont jópár szúnyogcsípést észrevettem magamon, igaz, lehet, a tűzijátékkor szedtem össze.
Na szóval: amint odaértünk, gyorsan belevetettük magunkat (és a gyerekeket) a vízbe.
Jó volt, nem volt hideg (csak először és nagyon rövid ideig). Samu nagyon élvezte, ahogy húztam az úszógumiban, el is feküdt benne, amennyire csak tudott. Máténak is nagyon tetszett a vízben is, de aztán felfedezte a partot, és onnantól kezdve nagy volt a szerelem a vödörrel, a lapáttal és a teherautóval. Szállította az iszapot, várat építettünk, vizet hordott bele. Ma is mondta már, hogy menjünk a Balaton-partra :) És oda, ahol eddig még nem voltunk (először voltunk Lellén). De úgy gondolom, nem utoljára!
Falunap
Falunap: nagyon várta Máté, de csak Samu délutáni alvása után mentem ki a pályára a gyerekekkel. Apa otthon maradt, inkább focit nézett :)
Körülnéztünk, lángost ettünk, Máté ugrálóvárazott (bár most korántsem érdekelte annyira, mint tavaly). Persze lehet, hogy csak azért mert a kis barátját várta, de nagyon :)Kb. egy órát vártunk a ringlis mellett, mert tudta, hogy csak egyszer ülhet fel, de egyedül nem akart, csakis a kis Pajorral :)
Kristófot fél 7 körül hozták a szülei, és velünk volt egészen a tűzijáték végéig.
Fürdeni hazavittem a gyerkőcöket, aztán vacsi után Máté és Kristóf tv-játékoztak, addig én Samut elaltattam. Ezután mentem vissza velük a pályára, ahol még javában ment a néptánc.
Néztük egy darabig, Kristóf eléggé álmos volt, ült és bjt hozzám, Mátéban azonban tengett a sok energia (hisz 2 órát aludt délután -amit 2,5 éves kora óta hanyagol egyébként :)).
Fél 11-ig tartott a tánc, aztán "tűkön ülve" várták a tűzijátékot, ami mindkettőjüknek nagyon tetszett.
Azt hiszem, Máté és Kristóf is örült az együtt töltött időnek : hisz nagy a barátság, és Kristóf nyáron nem jár oviba.
2010. június 20., vasárnap
Máté 4. szülinapja
Tegnap tartottuk Máté 4. szülinapját. Hála Istennek, jó idő volt, így a teraszon/udvaron tudtak beszélgetni a felnőttek és játszani a gyerekek.
Máté nagyon várta a vendégeket, és a mamával/dédivel szinte egy időben érkezett meg a kis ovis barátja (Pajor Kristóf). Nagy volt az öröm. El is játszottak szépen, persze Máté eléggé bogaras volt egész nap, és ez bizony több kisebb hisztiben, sírás-rívásban megmutatkozott. Még szerencse, hogy a kis barát igen jól tolerálja a dolgokat, és igencsak engedelmes kisfiú :).
Akik voltak (gyerekek): Máté, Kristóf, Lacika, Zsombi (Samu).
Amiket kapott: Baseball sapi, phlat labda, billiárd, labdakilövős játék, ruha (póló, pulcsi,fürdőgatyó), pénz.
A gyertya elfújása előtti kívánság pedig: (hangosan mondva): azt kívánom, hogy legyen mindig jó a Laci :)))
Máté nagyon várta a vendégeket, és a mamával/dédivel szinte egy időben érkezett meg a kis ovis barátja (Pajor Kristóf). Nagy volt az öröm. El is játszottak szépen, persze Máté eléggé bogaras volt egész nap, és ez bizony több kisebb hisztiben, sírás-rívásban megmutatkozott. Még szerencse, hogy a kis barát igen jól tolerálja a dolgokat, és igencsak engedelmes kisfiú :).
Akik voltak (gyerekek): Máté, Kristóf, Lacika, Zsombi (Samu).
Amiket kapott: Baseball sapi, phlat labda, billiárd, labdakilövős játék, ruha (póló, pulcsi,fürdőgatyó), pénz.
A gyertya elfújása előtti kívánság pedig: (hangosan mondva): azt kívánom, hogy legyen mindig jó a Laci :)))
2010. június 18., péntek
Nyaralás 2010 Bp-Eger-Szilvásvárad
nagy tervezgetések közepette eljött a 2010 év első nyaralása.
Úticél Eger volt, de gondoltam, a gyerekeknek túl hosszú az Andocs-Eger távolság egy popsival megülve, ezért úgy terveztem a nyaralást, hogy odafele és visszafele is legyen program Bp-en, legalább addig pihennek a gyerekek. Így aztán igazán élménydúsra sikerült a 4 napos út.
1. nap:
Fél 9-kor indultunk, hogy ne legyen túl meleg és Samu a délelőtti alvását a kocsiban, út közben ejtse meg. A hajógyári szigeten T-home gyereksziget rendezvény volt, amiről úgy gondoltam, ideális egy gyerkőcnek (Máténak, Samunak mindegy, mi meg tűrünk :-))
Ideális választás volt, Máté nagyon jól érezte magát (Samu is). Az odaút kissé hosszúra sikerült. Na nem az autópályán töltöttünk plusz időt, hanem Budán keveregtünk (pedig volt térkép, mégis).
Máté épp a topogós korszakát éli, nem is akart először semmivel sem játszani, aztán hamar meggondolta magát, és alig tudtuk átcsábítani másik játékhoz, úgy megtetszettek neki.
Ami nagyon bejött neki: horgászás, ugrálóvár, kvad de megcsináltuk ketten a pöttyös kalózhajón is az összes feladatot, amivel kiérdemelt egy oklevelet és egy érmet is (aminek a közepére saját maga (segítséggel) készítette el a hajókormány lenyomatát).
Utcaseprő-, kukásautó, hótoló is volt kiállítva, bele is lehetett ülni-nagy öröm volt.
Samunak is tetszett, szó nélkül ült, nézelődött, aludt a babakocsiban, de volt kicsiknek játszóház, ahol mászhattak, játszhattak. Volt egy kis műanyag házikó, ahol az ajtó/ablak-nyitogatás volt a nagy kedvenc. És ámulattal nézte a nagyobb gyerekeket. Máté ott vasutazott.
Fél 5-kor indultunk tovább Egerbe, de már 8 óra is volt, mire odaértünk.
2. nap:
Azon megfontolásból, hogy vasárnap délután biztosan sokan vannak a strandon, Szilvásváradot tűztük ki célul, és az egri séta hétfőre tolódott.
Szintén délelőtti alvásidőre tettük az utazást :) Kisvasúttal felmentünk a Szalajka-völgybe, aztán lesétáltunk (miután apa felvitte Mátét az ősember-barlanghoz . Én addig Samuval sétáltam. Gyönyörű vidék). Megnéztük a Fátyol-vízesést is (csodaszép), és útközben még temérdek kisebb vízesést láthattunk. Aztán kocsival felmentünk a kilátóhoz (ameddig lehetett, onnan még egy jó meredek szakasz volt -na oda felklaftatni szenvedés volt : apa nyakában Mátéval, én a hátamra kötözött Samuval) Kilátás gyönyörű, csak lefele ne kelljen nézni a kilátóból.
3. nap:
Egri vár, marcipánmúzeum, Dobó-tér volt a tervben. Sajnos hétfői napon sok kiállítás múzeum zárva volt, de azért így sem unatkoztunk, pedig a délutánra tervezett fürdőzést elmosta az eső.
A várba alighogy felértünk égszakadás-földindulás volt. Borzasztóan dörgött, villámlott (én meg féltem), aztán nekiállt szakadni az eső. Samu aludt (szerencsére), Máté egy darabig jól bírta, de az egy óra várakozás megviselte a végére. Elállt az eső, lesétáltunk a kocsihoz, hogy visszamegyünk a szállásra hosszú ruháért (hideg lett). Amíg vártuk apát a kocsinál, megint leszakadt az ég, kicsit megáztunk, de nem annyira vészesen.
Átöltöztünk és irány vissza. persze a ronda felhők akkorra fordultak vissza, megint elkapott minket az eső. Vártunk egy darabig, aztán lementünk a panoptikumba. Utána már nem esett. Elsétáltunk a marcipánmúzeumba, ami hihetetlen gyönyörű. Voltam Keszthelyen is marc.múzeumban, de ez sokkal nagyobb, és sokkal több alkotás van. Hihetetlen, hogy mik nem készültek ott. Ablak nagyságú bélyeg, festmények marcipánból (pl. Van Gogh), mesekönyvek, lepkék, ember nagyságú borosüveg, a Minaret mása, és volt egy reneszánsz szoba, ami egy egész szoba, kottákkal, kanapéval, hegedűvel, kutyával. majd megpróbálom azt is feltenni, mert képet ott nem sokat csinált a Zsolti. Megjártuk a Minaret környékét és a Dobó teret is, aztán ettünk egy finomat, és vége is volt a napnak.
4. nap:
Összecihelődtünk reggel, és elindultunk fél 9-kor. A bp-i állatkert volt a cél, ahova kb fél 11 körül értünk (szintén a fővárosi közlekedés kevert be egy kicsit). Egy lelkes anyuka jóvoltából összerendeződtünk csoportba, így mindenki olcsóbban jutott be, amivel legalább egy ezrest mindenki spórolt :)
Az állatkert igazi kihívást jelentett (volna), Máté nem nagyon volt hajlandó addig sem gyalogolni, gondoltam, egész nap fog menni a harc apa nyakáért. Amikor beléptünk szinte rögtön megláttam a megoldást (ami Mátéból az elején szintén dacot váltott ki): a kiskocsit, amit húzni lehet gyerekkel együtt. Hurrá, hurrá. -Ez a legjobb ötlet!_ áldom azt az embert aki kitalálta!
Megnéztük az összes állatot, és a nagyfiúk beültek Noé bárkájába egy állatbemutatóra is.
Máté szerint az összes állat tetszett neki, és igazán jól érezte magát az állatkert játszóterén is. Samu is elvolt a kocsijában, és nagyon tetszett neki, amikor be lett ültetve a taligába Máté mellé.
Hazafelé borzasztóan rázott az autópálya, megállapítottuk, hogy azt is milyen rosszul csinálták meg. Aztán Zsolti egyszer úgy döntött, hogy ez még sem normális, megnézi a kerekeket. Megrugdosta őket, de nem látott semmi különöset. Visszaült, és indultunk tovább. Nem értünk azonban el sokáig: nem is mentünk túl gyorsan, és még a külső sávban mentünk, amikoris defektet kaptunk. Persze a kerékcseréhez szükséges kulcs ki volt nyílva, és nem állt meg senki (pedig én a 2 gyerekkel a szalagkorláton kívül álldogáltam :( ) Aztán a segítség rendőrbácsik személyében érkezett, akik szóltak valakinek, aki elindult segíteni, engem pedig a gyerekekkel, a 300 m-re lévő pihenőbe vittek, mert eléggé veszélyes helyen robbantunk le.
Mire apához kiért a segítség, egy segítőkész autós már megállt és kicserélték a kereket. Így kicsit később a tervezettnél, de épségben hazaértünk.
Másnap műszakira kellett vinni a kocsit, úgyhogy apa még este kereket hajkurászott.
Úticél Eger volt, de gondoltam, a gyerekeknek túl hosszú az Andocs-Eger távolság egy popsival megülve, ezért úgy terveztem a nyaralást, hogy odafele és visszafele is legyen program Bp-en, legalább addig pihennek a gyerekek. Így aztán igazán élménydúsra sikerült a 4 napos út.
1. nap:
Fél 9-kor indultunk, hogy ne legyen túl meleg és Samu a délelőtti alvását a kocsiban, út közben ejtse meg. A hajógyári szigeten T-home gyereksziget rendezvény volt, amiről úgy gondoltam, ideális egy gyerkőcnek (Máténak, Samunak mindegy, mi meg tűrünk :-))
Ideális választás volt, Máté nagyon jól érezte magát (Samu is). Az odaút kissé hosszúra sikerült. Na nem az autópályán töltöttünk plusz időt, hanem Budán keveregtünk (pedig volt térkép, mégis).
Máté épp a topogós korszakát éli, nem is akart először semmivel sem játszani, aztán hamar meggondolta magát, és alig tudtuk átcsábítani másik játékhoz, úgy megtetszettek neki.
Ami nagyon bejött neki: horgászás, ugrálóvár, kvad de megcsináltuk ketten a pöttyös kalózhajón is az összes feladatot, amivel kiérdemelt egy oklevelet és egy érmet is (aminek a közepére saját maga (segítséggel) készítette el a hajókormány lenyomatát).
Utcaseprő-, kukásautó, hótoló is volt kiállítva, bele is lehetett ülni-nagy öröm volt.
Samunak is tetszett, szó nélkül ült, nézelődött, aludt a babakocsiban, de volt kicsiknek játszóház, ahol mászhattak, játszhattak. Volt egy kis műanyag házikó, ahol az ajtó/ablak-nyitogatás volt a nagy kedvenc. És ámulattal nézte a nagyobb gyerekeket. Máté ott vasutazott.
Fél 5-kor indultunk tovább Egerbe, de már 8 óra is volt, mire odaértünk.
2. nap:
Azon megfontolásból, hogy vasárnap délután biztosan sokan vannak a strandon, Szilvásváradot tűztük ki célul, és az egri séta hétfőre tolódott.
Szintén délelőtti alvásidőre tettük az utazást :) Kisvasúttal felmentünk a Szalajka-völgybe, aztán lesétáltunk (miután apa felvitte Mátét az ősember-barlanghoz . Én addig Samuval sétáltam. Gyönyörű vidék). Megnéztük a Fátyol-vízesést is (csodaszép), és útközben még temérdek kisebb vízesést láthattunk. Aztán kocsival felmentünk a kilátóhoz (ameddig lehetett, onnan még egy jó meredek szakasz volt -na oda felklaftatni szenvedés volt : apa nyakában Mátéval, én a hátamra kötözött Samuval) Kilátás gyönyörű, csak lefele ne kelljen nézni a kilátóból.
3. nap:
Egri vár, marcipánmúzeum, Dobó-tér volt a tervben. Sajnos hétfői napon sok kiállítás múzeum zárva volt, de azért így sem unatkoztunk, pedig a délutánra tervezett fürdőzést elmosta az eső.
A várba alighogy felértünk égszakadás-földindulás volt. Borzasztóan dörgött, villámlott (én meg féltem), aztán nekiállt szakadni az eső. Samu aludt (szerencsére), Máté egy darabig jól bírta, de az egy óra várakozás megviselte a végére. Elállt az eső, lesétáltunk a kocsihoz, hogy visszamegyünk a szállásra hosszú ruháért (hideg lett). Amíg vártuk apát a kocsinál, megint leszakadt az ég, kicsit megáztunk, de nem annyira vészesen.
Átöltöztünk és irány vissza. persze a ronda felhők akkorra fordultak vissza, megint elkapott minket az eső. Vártunk egy darabig, aztán lementünk a panoptikumba. Utána már nem esett. Elsétáltunk a marcipánmúzeumba, ami hihetetlen gyönyörű. Voltam Keszthelyen is marc.múzeumban, de ez sokkal nagyobb, és sokkal több alkotás van. Hihetetlen, hogy mik nem készültek ott. Ablak nagyságú bélyeg, festmények marcipánból (pl. Van Gogh), mesekönyvek, lepkék, ember nagyságú borosüveg, a Minaret mása, és volt egy reneszánsz szoba, ami egy egész szoba, kottákkal, kanapéval, hegedűvel, kutyával. majd megpróbálom azt is feltenni, mert képet ott nem sokat csinált a Zsolti. Megjártuk a Minaret környékét és a Dobó teret is, aztán ettünk egy finomat, és vége is volt a napnak.
4. nap:
Összecihelődtünk reggel, és elindultunk fél 9-kor. A bp-i állatkert volt a cél, ahova kb fél 11 körül értünk (szintén a fővárosi közlekedés kevert be egy kicsit). Egy lelkes anyuka jóvoltából összerendeződtünk csoportba, így mindenki olcsóbban jutott be, amivel legalább egy ezrest mindenki spórolt :)
Az állatkert igazi kihívást jelentett (volna), Máté nem nagyon volt hajlandó addig sem gyalogolni, gondoltam, egész nap fog menni a harc apa nyakáért. Amikor beléptünk szinte rögtön megláttam a megoldást (ami Mátéból az elején szintén dacot váltott ki): a kiskocsit, amit húzni lehet gyerekkel együtt. Hurrá, hurrá. -Ez a legjobb ötlet!_ áldom azt az embert aki kitalálta!
Megnéztük az összes állatot, és a nagyfiúk beültek Noé bárkájába egy állatbemutatóra is.
Máté szerint az összes állat tetszett neki, és igazán jól érezte magát az állatkert játszóterén is. Samu is elvolt a kocsijában, és nagyon tetszett neki, amikor be lett ültetve a taligába Máté mellé.
Hazafelé borzasztóan rázott az autópálya, megállapítottuk, hogy azt is milyen rosszul csinálták meg. Aztán Zsolti egyszer úgy döntött, hogy ez még sem normális, megnézi a kerekeket. Megrugdosta őket, de nem látott semmi különöset. Visszaült, és indultunk tovább. Nem értünk azonban el sokáig: nem is mentünk túl gyorsan, és még a külső sávban mentünk, amikoris defektet kaptunk. Persze a kerékcseréhez szükséges kulcs ki volt nyílva, és nem állt meg senki (pedig én a 2 gyerekkel a szalagkorláton kívül álldogáltam :( ) Aztán a segítség rendőrbácsik személyében érkezett, akik szóltak valakinek, aki elindult segíteni, engem pedig a gyerekekkel, a 300 m-re lévő pihenőbe vittek, mert eléggé veszélyes helyen robbantunk le.
Mire apához kiért a segítség, egy segítőkész autós már megállt és kicserélték a kereket. Így kicsit később a tervezettnél, de épségben hazaértünk.
Másnap műszakira kellett vinni a kocsit, úgyhogy apa még este kereket hajkurászott.
2010. június 17., csütörtök
2010. június 5., szombat
Gyereknap
Május 29-én az ovi kirándulást szervezett a gyerekeknek gyereknap alkalmából a viszi csacsifarmra.
Máté eleinte nem akart menni, sőt, még előtte héten is azt hajtogatta, hogy hagyják őt ezzel a kirándulással. Aztán persze az lett a vége, hogy nem akart hazamenni onnan :).
Mindannyian mentünk, bár rajtunk kívül csak 5 család volt,a hol apukák, testvérek is jöttek. De nagyon jó volt így. A gyerekeknek tetszettek a csacsik, nagyon békések voltak, be lehetett menni közéjük, rá lehetett ülni a hátukra. A gyerekeket csacsifogat vitte egy jó nagy kört a faluban (ebből mi kimaradtunk, Máté is csak a 3. fogatra fért fel, de nagy büszkén ült a hajtó bácsi mellett).
Az ebéd bográcsgulyás volt és palacsinta.
Az óvó nénik versenyeket is szerveztek a gyerekeknek, amit igencsak élveztek. Jó volt látni, hogy mennyire jókedvűen és felszabadultan versenyeznek a gyerekek. Pedig igazából nem is volt verseny, hisz minden résztvevő kapott ajándékot (csokit),a ki felsorakozott játszani :)
Volt nagy-nagy gumicsizmában futás, diógyűjtés, törölközővel labdaelkapás, Mókusok ki a házból!
Aztán az ovis gyereknapot megspékeltük egy tabi gyereknappal, ahol ugrálóvárban ugrált Máté nagy lelkesedéssel, aztán a tűzoltóautót is szemügyre vette, fel is mászott rá, sőt, a vezetőülésbe is beleült. A mentőautó annyira nem érdekelte.
Azért egy lufit, lángost, üdítőt, fagyit kikönyörgött magának :)
Fárasztó, de nagyon boldog nap volt!
Samu első szülinapi bulija :-)
Hát, ez a nap is eljött.
Apával délelőtt készülődtünk, rendeztük a teraszt, hogy délutáni Samu-alvás után jöhessenek a vendégek.
Szerencsére jó idő volt, bár ebben a bolond májusban (rengeteg eső, felhőszakadás, óriási szél ...) ez tényleg szerencse kérdése volt.
Szendvicseket csináltam, tortát kapta Samu, Anita és a keresztanyja is sütött neki egyet. És mindegyik milyen nagyon finom volt!
Akik a vendégeink voltak: mamák, dédi, Zsombi, keresztszülők, Márk és a Józsi bácsiék, Lacika, Anitáék.
Amiket kaptál: Könyvek, ruha, pénz. (nem is kellett volna játék, hisz annyi van!)
Buli jól sikerült, Samut túlságosan nem viselte meg, csak többen voltunk, ő meg kint lehetett :) Azért a tortán levő tűzijáték tetszett neki (is).
Fiúk is eljátszottak: a legjobb játék az eldobott pezsgősdugó megkeresése volt :).
Apával délelőtt készülődtünk, rendeztük a teraszt, hogy délutáni Samu-alvás után jöhessenek a vendégek.
Szerencsére jó idő volt, bár ebben a bolond májusban (rengeteg eső, felhőszakadás, óriási szél ...) ez tényleg szerencse kérdése volt.
Szendvicseket csináltam, tortát kapta Samu, Anita és a keresztanyja is sütött neki egyet. És mindegyik milyen nagyon finom volt!
Akik a vendégeink voltak: mamák, dédi, Zsombi, keresztszülők, Márk és a Józsi bácsiék, Lacika, Anitáék.
Amiket kaptál: Könyvek, ruha, pénz. (nem is kellett volna játék, hisz annyi van!)
Buli jól sikerült, Samut túlságosan nem viselte meg, csak többen voltunk, ő meg kint lehetett :) Azért a tortán levő tűzijáték tetszett neki (is).
Fiúk is eljátszottak: a legjobb játék az eldobott pezsgősdugó megkeresése volt :).
2010. május 20., csütörtök
Samu 1 éves!
1 éves ...
Igen repül az idő!
Súlya: 8560 gr
Hossza: 76 cm.
(Máté 11040 gr és 80 centi volt anno :))
Alvás: fél 7 és fél 8 között ébred aztán nap közben 2 alvás van. 9 után, ill. 2 után alszik egyet, amelyeknek a hossza változó. Általában 1, másfél óra biztosan megvan :)
A napi egy hosszabb alvás jelenleg elérhetetlennek tűnik :)
Evés: Reggel/délelőtt: cici
11 körül: főzelék+husi
fél 4 körül: gyümölcs/tejtermék
fél 8 körül: főzelék+husi
este: cici
+ napközben inni tejci.
Mozgás: felülés, felállás kapaszkodva, kanapé mellett lépkedés és mászás szakadatlan :)
Játék: bent: bármi, ami Mátéé. Csörgő meg miegymás nem igazán hozza lázba. Bezzeg a nagy teherautó annál inkább.
Kint a hinta a favorit, igaz, kint leginkább babakocsiban van. De imád kint lenni!
Beszéd: hívja a cicát, na meg minden állatnak cicceg :)
Dede=dédi, tiktak-ot próbálja mondani, valami titi féle hagyja el a száját.
Baba, mama. Ennyit mond, de a mondottakat megérti :)
Társas élet: imádja a gyerekeket (tesót is!).
7 foga van, de lehet a 8. is áttört már :)
Szülinapi buliig lehet befigyel egy hajvágás.
Igen repül az idő!
Súlya: 8560 gr
Hossza: 76 cm.
(Máté 11040 gr és 80 centi volt anno :))
Alvás: fél 7 és fél 8 között ébred aztán nap közben 2 alvás van. 9 után, ill. 2 után alszik egyet, amelyeknek a hossza változó. Általában 1, másfél óra biztosan megvan :)
A napi egy hosszabb alvás jelenleg elérhetetlennek tűnik :)
Evés: Reggel/délelőtt: cici
11 körül: főzelék+husi
fél 4 körül: gyümölcs/tejtermék
fél 8 körül: főzelék+husi
este: cici
+ napközben inni tejci.
Mozgás: felülés, felállás kapaszkodva, kanapé mellett lépkedés és mászás szakadatlan :)
Játék: bent: bármi, ami Mátéé. Csörgő meg miegymás nem igazán hozza lázba. Bezzeg a nagy teherautó annál inkább.
Kint a hinta a favorit, igaz, kint leginkább babakocsiban van. De imád kint lenni!
Beszéd: hívja a cicát, na meg minden állatnak cicceg :)
Dede=dédi, tiktak-ot próbálja mondani, valami titi féle hagyja el a száját.
Baba, mama. Ennyit mond, de a mondottakat megérti :)
Társas élet: imádja a gyerekeket (tesót is!).
7 foga van, de lehet a 8. is áttört már :)
Szülinapi buliig lehet befigyel egy hajvágás.
2010. május 19., szerda
2010. május 13., csütörtök
2010. május 9., vasárnap
Ovis barátság
Máté ovis barátja (jelenleg): Pajor Kristóf.
Olyan édesek voltak a múltkor.
Reggel vittem Mátét az oviba, és egy kicsit lestem, hogy viselkedik.
Így történt:
Kristóf már az oviban volt, a gyerekek épp az asztal körül ültek, gyurmáztak. Máté odasettenkedett Kristóf mögé, és leguggolt. Kristóf hátrafordult, megölelték egymást, a fiam pedig ezt mondta: Úgy hiányoztál nekem.
A választ már nem hallottam, de nagyon kis édesek voltak.
Máté sokat emlegeti otthon a kis barátját, megjegyezte valamelyik nap, hogy ők nagyon szeretik egymást, és mindig megölelik egymást, mert barátok.
Persze amikor sétálni mennek, mindig a Pajor a párja, ugyan ki más lehetne?
Olyan édesek voltak a múltkor.
Reggel vittem Mátét az oviba, és egy kicsit lestem, hogy viselkedik.
Így történt:
Kristóf már az oviban volt, a gyerekek épp az asztal körül ültek, gyurmáztak. Máté odasettenkedett Kristóf mögé, és leguggolt. Kristóf hátrafordult, megölelték egymást, a fiam pedig ezt mondta: Úgy hiányoztál nekem.
A választ már nem hallottam, de nagyon kis édesek voltak.
Máté sokat emlegeti otthon a kis barátját, megjegyezte valamelyik nap, hogy ők nagyon szeretik egymást, és mindig megölelik egymást, mert barátok.
Persze amikor sétálni mennek, mindig a Pajor a párja, ugyan ki más lehetne?
Meglepi locsolás
Tegnap nevettem egy jót.
Máté elém áll, és ezt mondja (közben kezében egy parfüm, aminek már levette a kupakját):
Anya, nincs jó illatod.
És elkezdi mondani:
Anyukám, anyukám találd ki,
hogy az én nagy kincsem ugyan ki.
Ki más is lehetne, ha nem te,
ültess hát gyorsan az öledbe.
És meg akart locsolni.
Mondom neki, hogy locsoláskor nem ezt mondtuk. Elmondta a két locsolóverset is, aztán meglocsolt.
Ja, és akkor már jó illatom volt. Szerinte :)
A kis édes ...
Máté elém áll, és ezt mondja (közben kezében egy parfüm, aminek már levette a kupakját):
Anya, nincs jó illatod.
És elkezdi mondani:
Anyukám, anyukám találd ki,
hogy az én nagy kincsem ugyan ki.
Ki más is lehetne, ha nem te,
ültess hát gyorsan az öledbe.
És meg akart locsolni.
Mondom neki, hogy locsoláskor nem ezt mondtuk. Elmondta a két locsolóverset is, aztán meglocsolt.
Ja, és akkor már jó illatom volt. Szerinte :)
A kis édes ...
2010. május 7., péntek
Szalonnasütés
Május elsején apa kitalálta, hogy menjünk ki a pincéhez szalonnát (stb: sonkát, kolbászt) sütni.
A nap sütött, de sajnos a szél elég jól fújt. Főleg kint. Máté nagyon jól elvolt, segített apának tüzet rakni, rajzolt, aztán evett. Samu is jól elvolt, mászott, megnézegette a diófa-virágot (meg is kóstolta).
Túl sokáig nem voltunk, mert Samunak alvásidő következett.
A nap sütött, de sajnos a szél elég jól fújt. Főleg kint. Máté nagyon jól elvolt, segített apának tüzet rakni, rajzolt, aztán evett. Samu is jól elvolt, mászott, megnézegette a diófa-virágot (meg is kóstolta).
Túl sokáig nem voltunk, mert Samunak alvásidő következett.
2010. május 4., kedd
Első ovis anyák napja
Nagyon vártam az első ovis anyák napját. Mivel Máté nem valami nagy mondókás, és a verseket sem nagyon szereti, ezért az elkezdett versikére rákerestem a neten, és azután én is tudtam vele itthon gyakorolni. Amit nem nagyon kellett, de olyan jó volt hallgatni, ahogy mondta a következő kis mondókát:
Anyák napi mondóka
Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te.
Ültess hát, gyorsan az öledbe.
Aztán elérkezett a várva várt nap. Felszerelkeztem zsepivel, gondoltam úgyis bőgni fogok, de aztán nem. Igaz a könnyeim kijöttek, de a nevetéstől. Olyan kis édesek voltak a kicsi ovisok. Ahogy énekeltek, mondták és táncolták a verseket, mondókákat.
Persze az otthon tökéletesen elszavalt mondóka többekkel együtt mondva és nagy tömeg előtt nem éppen úgy hangzott, ahogy kellett volna, de kiállt, elmondta, és én nagyon büszke vagyok rá :)
2010. április 29., csütörtök
Bebax
Tegnap ortopédián voltunk Samuval.
Nagyon kíváncsi voltam, mit mond a doktornő. Szerencsére Samu lábát szépnek ítélte, és mivel kinőtte a szandált, úgy döntött, hogy nem kell újat csináltatni, így éjjel is elhagyhatjuk a bebax használatát.
Tornáztatni továbbra is kell a lábát, és menni csakis cipőben mehet.
Bebax vitrinbe kerülhet! Hurrá!
Nagyon kíváncsi voltam, mit mond a doktornő. Szerencsére Samu lábát szépnek ítélte, és mivel kinőtte a szandált, úgy döntött, hogy nem kell újat csináltatni, így éjjel is elhagyhatjuk a bebax használatát.
Tornáztatni továbbra is kell a lábát, és menni csakis cipőben mehet.
Bebax vitrinbe kerülhet! Hurrá!
2010. április 11., vasárnap
Baleset
A héten valamelyik nap (már nem is emlékszem) történt egy kis baleset. Samu az etetőszékben játszott. Persze nem volt bekötve, és a háttámla leghátra volt állítva.
Kiszaladtam a fürdőbe (nem volt fél perc), egyszer csak hallok egy huppanást. Megfordult a fejemben, hogy vajon mit dobott le. Bementem a konyhába, gyerek nincs az etetőszékben, lent mászik a földön. Szerencsére nem lett semmi baja, nem ütötte meg magát, nem is sírt, egyből mászott tovább. Valószínű, hogy alulról csúszott ki, addig fészkalódott, és a fenekére huppant. Azért elvittük az ügyeletre, de semmi baja nem lett.
Kiszaladtam a fürdőbe (nem volt fél perc), egyszer csak hallok egy huppanást. Megfordult a fejemben, hogy vajon mit dobott le. Bementem a konyhába, gyerek nincs az etetőszékben, lent mászik a földön. Szerencsére nem lett semmi baja, nem ütötte meg magát, nem is sírt, egyből mászott tovább. Valószínű, hogy alulról csúszott ki, addig fészkalódott, és a fenekére huppant. Azért elvittük az ügyeletre, de semmi baja nem lett.
2010. március 29., hétfő
Felálltam!
Márc. 13-án, szombaton történt meg először, hogy Samu egyedül felállt. Na nem kapaszkodás nélkül, de mégis! Persze azóta már bárhol feáll és a tempója is változott. Aleüléssel még akad egy kis gondunk, de fenékre tottyanás már megy, persze nem direkt még.
Érdekes, hogy megy az idő. febr. 6-án kezdődtek a nagyobb mosgások: felülés, mászás, felállás, és egy hónap altt mennyit változott. Hirtelen lett nagy!
Érdekes, hogy megy az idő. febr. 6-án kezdődtek a nagyobb mosgások: felülés, mászás, felállás, és egy hónap altt mennyit változott. Hirtelen lett nagy!
2010. március 12., péntek
Betegség
Oviban járvány van: pénteken már alig voltak gyerekek. Vasárnap Mátét is elérte: magas láza lett. Napközben lement neki nurofennel (2x ismételtük), aztán este hűtőfürdőztem, kúpot adtam neki, vizesruháztuk, de nem akart lemenni a láza. Óránként mértem neki, 38,5 volt. Fél egyor kapott még egy kúpot. Az már levitte, és nem is jött vissza. Viszont oviba nem mehetett a héten. Csütörtökön visszavittem. Gyógyulóban van, kedden mehet oviba. Márnagyon hiányzik neki: unatkozik itthon, állandóan a Zsombit és a Pajort emlegeti.
Engem is elért valami nyavaja, muszáj volt dokihoz mennem, mert már a fülemen is éreztem, hogy valami nincs rendben. Antibogyót kaptam, remélem, nem fertőzöm vissza Mátét és Samu sem kapja el.
Engem is elért valami nyavaja, muszáj volt dokihoz mennem, mert már a fülemen is éreztem, hogy valami nincs rendben. Antibogyót kaptam, remélem, nem fertőzöm vissza Mátét és Samu sem kapja el.
9,5 hó
Súly: 8260 gramm
Hossz: 75 cm.
Dokibácsi nagyon megdícsérte Samut, mert ő nem sírt. Nagyon sok baba volt a tanácsadáson és nem szimpatizáltak a dokival. Bezzeg Samu. Úgy figyelte: persze magas, szemüveges, érdekesség lóg a nyakában. Szerencsére nincs semmi baja, bár kicsit köhög, orra folyik, de nem vészes.
Édesemnek 6 foga van, mászik villámgyorsan, felül egyedül. Egyre huncutabb, Máté után megy, mint egy kis puli. Reggelente nagyon örül neki, ha megjelenik.
Integet, pogácsát süt, és:kacsint. Vagy legalábbis úgy csinál, mintha kacsintana a bal szemére.
Tetetete, babababa, dededede- ezeket mondja,és ha valaki utánozza, kacag rajta. Ha ugatok neki akkor is: (kutyaugatás :))
Éjszakáink változók: hol jobb, hol rosszabb. A múltkor a foga maitt volt a sok ébredés: alul és felül is 3 foga van, de nem tükrösen :). És csikorgatni is tudja őket.
Jó idő volt a múltkor, sokat voltunk kint, de sajnos visszajött a tél.
A hintázás Samunak is nagyon bejön, de elüldögél a babakocsiban is egy órát, ha sétálunk.
Hossz: 75 cm.
Dokibácsi nagyon megdícsérte Samut, mert ő nem sírt. Nagyon sok baba volt a tanácsadáson és nem szimpatizáltak a dokival. Bezzeg Samu. Úgy figyelte: persze magas, szemüveges, érdekesség lóg a nyakában. Szerencsére nincs semmi baja, bár kicsit köhög, orra folyik, de nem vészes.
Édesemnek 6 foga van, mászik villámgyorsan, felül egyedül. Egyre huncutabb, Máté után megy, mint egy kis puli. Reggelente nagyon örül neki, ha megjelenik.
Integet, pogácsát süt, és:kacsint. Vagy legalábbis úgy csinál, mintha kacsintana a bal szemére.
Tetetete, babababa, dededede- ezeket mondja,és ha valaki utánozza, kacag rajta. Ha ugatok neki akkor is: (kutyaugatás :))
Éjszakáink változók: hol jobb, hol rosszabb. A múltkor a foga maitt volt a sok ébredés: alul és felül is 3 foga van, de nem tükrösen :). És csikorgatni is tudja őket.
Jó idő volt a múltkor, sokat voltunk kint, de sajnos visszajött a tél.
A hintázás Samunak is nagyon bejön, de elüldögél a babakocsiban is egy órát, ha sétálunk.
2010. február 20., szombat
Éjszakák
Éjszakáink sajnos szörnyűek. Már napok óta rengetegszer ébred Samu.
Már mindent kipróbáltam, hogy mi baja lehet, de tanácstalan vagyok.
Ami biztosan nem: -éhes, -beteg, -pisis,kakis, -nincs melege.
Lehet lappang benne valami, mert most teli- és újhold sincs. Viszont az időjárás nagyon szeszélyes. Én meg fáradt vagyok.
Hát, ez van. Remélem, lesz jobb is.
Már mindent kipróbáltam, hogy mi baja lehet, de tanácstalan vagyok.
Ami biztosan nem: -éhes, -beteg, -pisis,kakis, -nincs melege.
Lehet lappang benne valami, mert most teli- és újhold sincs. Viszont az időjárás nagyon szeszélyes. Én meg fáradt vagyok.
Hát, ez van. Remélem, lesz jobb is.
Szandi :) :(
Szerdán voltunk az ortopédián.
Nagyon reméltem, hogy nem kell tovább a szandál Samu lábára, de sajnos nem így lett.
2 hónap múlva kontroll.
De jó hír is volt. Mindkét lába szép, normális, a szandi pedig azért kell rá, hogy tartsa, nehogy visszaálljon a régi állásba.
Egy kicsit variálni kell később, amikor állni próbál, illetve menni kezd.
A bebax-szandálra nem állhat rá. Ha feláll, akkor magas szárú, betét nélküli szandál kell a lábára KACSÁSAN! Aztán ha menni kezd, akkor rendesen kell a lábára adni, és vissza kell menni. Persze ha mindez 2 hónapon belül történik. Ha nem kezd addig rendesen menni, akkor 2 hó múlva lesz kontroll. De 2 hó múlva még csak 11 hós lesz, nem biztos, hogy menni fog.
Amíg nem próbál maga felállni, addig a bebax-ot adom rá. Igaz, hogy a rugdalózója talpai bánják! :)
Nagyon reméltem, hogy nem kell tovább a szandál Samu lábára, de sajnos nem így lett.
2 hónap múlva kontroll.
De jó hír is volt. Mindkét lába szép, normális, a szandi pedig azért kell rá, hogy tartsa, nehogy visszaálljon a régi állásba.
Egy kicsit variálni kell később, amikor állni próbál, illetve menni kezd.
A bebax-szandálra nem állhat rá. Ha feláll, akkor magas szárú, betét nélküli szandál kell a lábára KACSÁSAN! Aztán ha menni kezd, akkor rendesen kell a lábára adni, és vissza kell menni. Persze ha mindez 2 hónapon belül történik. Ha nem kezd addig rendesen menni, akkor 2 hó múlva lesz kontroll. De 2 hó múlva még csak 11 hós lesz, nem biztos, hogy menni fog.
Amíg nem próbál maga felállni, addig a bebax-ot adom rá. Igaz, hogy a rugdalózója talpai bánják! :)
2010. február 14., vasárnap
8,5 hó
Súly: 7970 gramm
Hossz: 73 cm
4 foga van, 2 okt. közepe óta, 2 febr. 8-án kocogott először (alul-felül 2 középső).
Orthopédiára szerdán kell visszamenni (febr. 17.) remélem, leveszik a szandit.
Hossz: 73 cm
4 foga van, 2 okt. közepe óta, 2 febr. 8-án kocogott először (alul-felül 2 középső).
Orthopédiára szerdán kell visszamenni (febr. 17.) remélem, leveszik a szandit.
Farsang
2010. február 6.-án volt Máté első farsangja. Nagy-nagy izgalommal várta, bár először azt mondta, hogy ő nem öltözik be semminek. Persze, nem is tudta, hogy mire számítson. Aztán ahogy az oviban is beszélgettek róla, egyszer csak bejelentette, hogy ő gomba lesz. És ebben is maradtunk. Elkészítettem neki a jelmezét, amit a farsang napján (a sok embert meglátva) nem akart felvenni, de aztán mégiscsak sikerült meggyőzni. Édes volt nagyon, mint ahogy a többi kis gyerkőc is.
Táncoltak is a kiscsoportosok, bár Máté csak a forgásba volt hajlandó beszállni, bár az óvónéni igyekezett terelgetni. Tombolán nyertünk egy filckészletet (nagy volt az öröm!) és két foglalkoztatót.
Mászás-ülés
Múlt csütörtökön megtört a jég. Igaz, Samu előtte is be tudta járni a szobát: hason csúszva, forogva. Csütörtökön (febr. 4.) Samu úgy döntött, hogy annyira érdekes az egyik csörgője, hogy érdemes utána mászni! "-szer csak 1-2 "lépést" tett meg, és én azt gondoltam, hogy pár nap biztosan eltelik majd, hogy hosszabb távot is megtegyen, de ő nem így gondolta. Még aznap megtett kb. egy métert MÁSZVA!
Aztán onnantól kezdve nincs akadály! Már a másik szobát is beveszi, persze a legjobban a borosüvegek motiválják. A legjobb játék pedig az ajtó nyitogatása! Jól leköti magát vele.
A mászást pedig hamarosan követte (dec. 6.-án) az egyedül felülés. Érdekes, mert addig ültetve sem nagyon akart megülni, amikor pedig egyedül is fel tudott ülni, akkor meg már stabilan ül! Érzik ezek a gyerkőcök, hogy mikor mit tudnak megcsinálni!
Persze kb. 2 hétig már félig/háromnegyedig felült.
2010. január 21., csütörtök
Borulás
Tegnap délután szépen sütött a nap, ezért úgy gondoltam, elsétálunk hintázni a játszótérre. Samut betettem a babakocsiba, hanyatt fekve, játszott. Máté várt, hogy öltöztessem. Kimentem a konyhába egy szatyorért, mire megyek vissza: Máté hanyatt fekszik, babakocsi felborítva. A szívbaj kerülgetett. Le akarta fékezni a kocsit, szerintem kapaszkodott a karba, megbillenhetett, ő elesett, a babakocsit meg rántotta magával. Szerencsére nem lett baj, Samu nem esett ki, egy hangja sem volt, Máté viszont nagyon megijedt. Még jó, hogy nem félig ülőre volt állítva a kocsi, mert akkor biztosan kibillent volna (lehet, akkor is csak Mátéra esett volna, de akkor is!)
Azért a játszótérre elmentünk, de nagyon nagy sár volt. Azért hintáztak egy kicsit, tavasszal, amikor már jó idő lesz, azt hiszem, sokat fogunk a játszótéren időzni!
Azért a játszótérre elmentünk, de nagyon nagy sár volt. Azért hintáztak egy kicsit, tavasszal, amikor már jó idő lesz, azt hiszem, sokat fogunk a játszótéren időzni!
2010. január 17., vasárnap
Fogak
Szegény kicsikémnek okt. közepe óta 2 foga van. Felül brutál módon be van dagadva már nagyon régóta az ínye, nyáladzik is, de újabb fogakra még várni kell. Bár szerintem már nem sokat, felül nagyon csúnya neki, hamarosan áttöri, remélem.
Legújabb adatok: súly: 7680 gramm, hossz: 72 cm.
Azt hittem nehezebb, mert olyan kis nehéznek érzem, amikor tartom. Megérzem a karomban, és az egész bal felemen is.
Igaz, Máté ennyi idősen majd 2 kilóval nehezebb volt. De vajon hol fért el rajta az a 2 plusz kiló, hiszen Samu sem nevezhető vékonynak.
Legújabb adatok: súly: 7680 gramm, hossz: 72 cm.
Azt hittem nehezebb, mert olyan kis nehéznek érzem, amikor tartom. Megérzem a karomban, és az egész bal felemen is.
Igaz, Máté ennyi idősen majd 2 kilóval nehezebb volt. De vajon hol fért el rajta az a 2 plusz kiló, hiszen Samu sem nevezhető vékonynak.
Farsang
Február 6.-án farsang lesz az oviban. Kérdeztem Mátét, minek szeretne beöltözni. Először semminek sem akart. Aztán szerintem beszélgettek róla az oviban, és azt mondta, gomba lesz. Kb. 10 perc múlva megjegyezte: Elfelejtettem, hogy semmi sem leszek!
Aztán nézegettünk jelmezes gyerekeket. Tetszett neki a béka is, de mégis a gombánál maradtunk.
Úgyhogy készülhet a gombajelmez!!!
Aztán nézegettünk jelmezes gyerekeket. Tetszett neki a béka is, de mégis a gombánál maradtunk.
Úgyhogy készülhet a gombajelmez!!!
2010. január 2., szombat
Hóesés, karácsony
Anya fehér karácsonyt szeretett volna (mint minden évben). Esett is hó, bőségesen karácsony előtt 5 nappal. Sok. Egész nap havat kellett lapátolni, igazi téli idő volt. nemcsak anya, de Máté nagy örömére is. Volt szánkózás bőven, hóembert azonban nem lehetett építeni. A hó egyáltalán nem tapadt. Aztán sajnos hirtelen enyhülés jött, és karácsonyra híre-hamva sem volt egy picurka hónak sem. Nem is téli, inkább húsvét közeli, tavaszi volt az idő.
Az olvadáskor viszont lehetett végre hócsatázni, és hóember is épült.
Karácsony: 24-én a Jézuska meghozta a fenyőfát, és a díszeket. Nagy örömmel díszítettük a fát. Aztán apa maradt Samuval, mi meg Mátéval elmentünk a templomi pásztorjátékra. Ovisok is szerepeltek, de Mátét nem is akartam kiállítani. Hiszen még csak kiscsoportos, pár hónapja jár oviba, és egyébként is olyan mutogatásnak tartom a kicsik részéről.
Persze Máté egy kis sajtkukac, egy pillanatra sem ült meg a fenekén. De elmúlt a műsor, és mire hazaértünk, az ajándékokat is odatette a fa alá a Jézuska.Első napján keresztszülők + Zsombi jött, másnapján elnéztünk a dédihez, és a mamához, mert a veszprémi nénjéék jöttek.
Ajándékok voltak bőven (nem mintha karácsony nélkül ne lett volna játék éppen elég).
Kitől mit kaptak?
Anya + apa: Máté: éhes kutyák társas, domino, Samu: csörgő
Keresztszülők: M: Scooby-Doo-s pizsi, színező, könyv S: pihe-puha pléd, overál
Dédi: M: fagyöngy S: overál
Marika mama + dédi + bátyus: M: Lotti Karotti társas, orvosi táska, óra S: előke, játéktelefon
Vera mama: M: kombájn S: bébiétel
Ilonka nénjéék: M: Puzzle, domino S: bébiétel, kistányér
Teri nénjéék: M: rendőrautó készlet S: harisnya, plüssállaat
Andris bátyjáék: M: távirányítós autó S: fürdős játék
Szilveszter: mindenkivel ittunk gyerekpezsgőt, ha nem szilveszterkor, akkor újév napján.
Egyedül apa maradt fent éjfélig, Samu fél 9-kor, Máté 3/4 9-kor aludt el. Velük együtt anya is. Aztán Samuhoz keltem egypárszor, és Máténak is példátlanul korán, fél 6-kor volt riadó. Talán a sok köhögés miatt, vagy betegség lappangott benne, mert estére be is lázasodott.
Az olvadáskor viszont lehetett végre hócsatázni, és hóember is épült.
Karácsony: 24-én a Jézuska meghozta a fenyőfát, és a díszeket. Nagy örömmel díszítettük a fát. Aztán apa maradt Samuval, mi meg Mátéval elmentünk a templomi pásztorjátékra. Ovisok is szerepeltek, de Mátét nem is akartam kiállítani. Hiszen még csak kiscsoportos, pár hónapja jár oviba, és egyébként is olyan mutogatásnak tartom a kicsik részéről.
Persze Máté egy kis sajtkukac, egy pillanatra sem ült meg a fenekén. De elmúlt a műsor, és mire hazaértünk, az ajándékokat is odatette a fa alá a Jézuska.Első napján keresztszülők + Zsombi jött, másnapján elnéztünk a dédihez, és a mamához, mert a veszprémi nénjéék jöttek.
Ajándékok voltak bőven (nem mintha karácsony nélkül ne lett volna játék éppen elég).
Kitől mit kaptak?
Anya + apa: Máté: éhes kutyák társas, domino, Samu: csörgő
Keresztszülők: M: Scooby-Doo-s pizsi, színező, könyv S: pihe-puha pléd, overál
Dédi: M: fagyöngy S: overál
Marika mama + dédi + bátyus: M: Lotti Karotti társas, orvosi táska, óra S: előke, játéktelefon
Vera mama: M: kombájn S: bébiétel
Ilonka nénjéék: M: Puzzle, domino S: bébiétel, kistányér
Teri nénjéék: M: rendőrautó készlet S: harisnya, plüssállaat
Andris bátyjáék: M: távirányítós autó S: fürdős játék
Szilveszter: mindenkivel ittunk gyerekpezsgőt, ha nem szilveszterkor, akkor újév napján.
Egyedül apa maradt fent éjfélig, Samu fél 9-kor, Máté 3/4 9-kor aludt el. Velük együtt anya is. Aztán Samuhoz keltem egypárszor, és Máténak is példátlanul korán, fél 6-kor volt riadó. Talán a sok köhögés miatt, vagy betegség lappangott benne, mert estére be is lázasodott.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)