Éjszaka

A tegnapi fárasztó nap után sajnos nem egészen úgy sikerült az éjszaka, ahogy szerettem volna. Még fent voltam, amikor Pepcsi felsírt, forgolódott egy csomót, alig kapott levegőt, úgy el volt dugulva z orra, de végül magától visszaaludt.
Ez megismétlődött éjszaka többször, de a pár napja szokásos hajnali 5 körüli egyszeri szopizása helyett 3* szopizott, ami egyébként nem tűnt volna olyan soknak, ha nem szoktam volna meg az egyszeri ébredést. na meg persze amikor ő forgolódott, én akkor is fent voltam ...
Meleg is volt a drága, de nem annyira, hogy lázat mérjek neki. Túl macerás lett volna. Persze most még alszik, én meg nem tudtam visszaaludni a fél 7-es szopi után ... Most már nem éreztem melegnek sem, remélem, csak ennyi volt, most nagyon nem hiányzik (persze semmikor), hogy ő meg lebetegedjen.
Gondolkoztam, hol, mikor fázhatott meg ... a hajnalok elég hűvösek, valamelyik nap már fél 8 körül kint mászott, lehet az nem tett jót neki, vagy az éjszakai nyitott ablak. Pedig most már félig lehúzott redőny mellett alszunk, és az ablak csak bukón nyitható ... de a kis gazember mindig kitakarózik, akármekkora takaróval takarom be.

Joghurtfaló kis totyogó

Péterről van szó. És akkor szépen sorban a magyarázat:
Kb. 2 hete fedezte fel magának a gyümölcsjoghurtot, mint isteni eledelt, amiből talán 10-et is meg tudna enni egy nap, és azt is elképzelhetőnek tartom, hogy csak azon is elélne egész nap. Persze nem kap annyit, amennyit szeretne, a 4-nél húztam meg a határt egy nap, bár azt is sokallom kissé. De mit tegyek, imádja ... Ki tudja fejezni az akaratát, eléri célját, mert ha kitalálta, hogy ő bizony joghurtot szeretne enni, akkor fogja magát, a hűtő elé áll, és üti, közben meg mondja a magáét. Ha nem ér célt, akkor átmegy a szekrényhez, ahol a kis kanalai vannak, és mutogat felfelé :)
A joghurt mellett lehet krémtúró vagy éppen tejföl, azt is megeszi. Lényeg, hogy tégelyes legyen, és a hűtőből kelljen elővenni. Aztán ha megkaparintotta, akkor egy kanál az ő kezébe, egy az etetőébe, és indulhat az evészet. Szerencse, hogy nem akar még egyedül enni, beéri azzal, hogy kanál van a kezében.
A második: totyogó. Az lett, így 16 hónaposan. Kezdtem már aggódni, hisz egyik sem indult el korán, de ennyi idősen már mind2 nagyobb totyogott. Mint mindegyik, ő is imád mászni, kezeit fogva sétáltatgatni pedig nem voltam hajlandó. Igaz, a mama megtette jópárszor, de én semmi értelmét nem látom, hisz nem fejlődik az egyensúlyérzéke, csak annyi történik, hogy azt tudja, hogy a lábait egymás elé kell raknia.
Egy hete kb már észrevehető volt, hogy valami alakul, mert kapaszkodva szekrény mellett már egész fürge volt, aztán lépett egyet-kettőt, majd pár napra rá többet és többet. Most már 2-3 métert is megtesz kapaszkodás nélkül, maga indul el, nem csak ha hívják, de nem zavarja különösebben,, de akkor vagy mászik tovább, vagy ha tud hol kapaszkodni, akkor feláll és megy tovább. Egyszer megmutatta azt is, hogy fel tud állni kapaszkodás nélkül, bár igaz, hogy tottyanás lett a vége, de az udvaron, hepehupás talajon történt..
Járássegítőt is talált magának: tolta a kisszéket, a dobozt, a bébitaxit, a nagy tűzoltóautót, a trakit ... most pedig már egy kisujjat fogva is nagyon szeret sétálni, és ha akar valamit, jön, megfogja a kezem, és húz, hogy menjek vele.
Mondani nem mond sokmindent, de idővel ez is változik majd :)  ana -anya, ezt már régebb óta mondja. mama, baba, dádá, né -nézd, ha mutat valamit, dob és persze "nem". Ennyi a szókincse egyelőre.
A fiúk Patcai kirándulása óta egyet alszik egy nap, bár párszor előfordult, hogy bealudt délelőtt, majd délután is aludt egyet, de nem ez a jellemző. Így viszont könnyebben és hamarabb elalszik délben és este is, igaz, szopi közben. Kicsit tartok tőle, mi lesz 2 hét múlva, amikor elkezdődik az iskola, és egy nap biztosan lesz 5. órám, ami azt jelenti, hogy nem érek haza délre, csak kb. 1-re. 2 lehetősége van: vagy megvár, de szerintem nem bírja ki, vagy elalszik a mamával. Reménykedem, hogy a 2. lehetőséget választja majd.
A mamával egyébként elég sokat van, az utóbbi egy hónapban többször a mamára lett bízva egy egész délelőttre vagy délutánra, hisz tényleg mindjárt szeptember lesz, anya pedig megy dolgozni. Semmi probléma nem szokott lenni, nagyon jól elvan a mamával.
Igazi kis zsivány ő is, szerintem olyan életrevaló kis lurkó lesz, olyan kis zsivány, mint a Samci, viszont a kinézete tiszta Máté. Sokszor van, hogy ránézek, és annyira, de annyira Mátét látom. Hihetetlen. Gyönyörű, imádnivaló kis gombóc, aki még nagyon jól tűri azt a rengeteg puszit, amit anyától/Mátétól/Samitól kap egy nap. (Apa nem puszilgatós)

Samci nélkül

Pár hete már volt egy próba, amikor Sami kitalálta, hogy a mamánál alszik, aztán nem lett belőle semmi, mert amikor lefekvésre került volna a sor, haza akart jönni.
Tegnap nagy lelkesen mondta, hogy a Bundinál alszik. Pár napja elköltöztek a mamától albérletbe, tőlünk 2 házra. Fél 7-kor jött a pizsamájáért és a holmijáért, és elvonult. Gondoltam, hogy nem lesz semmi fennakadás, hisz imádja a Balázst, és nagyon jól elvannak együtt. Az apja arra számított, hogy meg fog jelenni, de nem így történt. Az első máshol alvás tehát kipipálva Saminál is :)

Siófoki kiruccanás és apával alvás

Pepcsinek az első.
Az egész magyarázat kicsit hosszú, a pénteki események miatt alakult így, hogy Peti délután apával aludt el. Eddig erre nem volt még példa, csakis én altattam.
Szóval így történt:
Péntek reggel elvittem a gyerekeket az oviba, majd a dédivel és Petivel elindultunk Siófokra. A dédit vittük a vesegondozóba. 10-től van rendelés, így mindig úgy indulunk, hogy Peti a délelőtti alvását a kocsiban ejtse meg. Tab fele mentünk, pár percet álltunk, ami Siófokig elaludt megint, de későn, csúszva. Dédit kiraktuk, mi pedig a Tesco felé vettük az irányt. Leparkoltam, de Pepi csak nem akart felébredni. Vártam egy darabig, aztán megcirógattam, hogy magához térjen (dédi vizsgálata sem tart olyan sokáig és a fiúkért is kellett menni az oviba, miután hazaértünk). Megszoptattam, majd hajrá ... jól viselte a vásárlást, majd összeszedtük a dédit és indultunk haza. Ekkor történt meg, hogy Pepcsi újra elaludt ... és ezzel borult a napi rendszerünk.
Nem lett volna ezzel különösebb baj, máskor is előfordult, hogy a második alvás előrébb csúszik, így viszont 6 körül 10-15 percre be szokott ájulni. Mivel azonban most nem aludt olyan nagyot hazafele, így gondoltam, 3 körül le tudom tenni. Ami azért lett volna fontos, mert 4-kor ovis ballagásra kellett a fiúkat visszavinni ...
Mondanom sem kell, 3/4 3-tól hiába altattam, be-bekumott ugyan, de nem tudtam letenni. Fél 4 után feladtam, gyorsan felöltöztettem a kis ovisaimat, én is felöltöztem, és úgy hagytam Petit az apjára, hogy próbálja meg elaltatni, vagy ha nem sikerül, tologassa babakocsiban és majd elalszik.
Lefeküdt vele, és igaz, hogy fél 5-kor, de sikerült elaltatnia.
Óriási lépés azután, hogy eddig csak velem (igaz, hogy már velem sem mindig szopi közben) aludt el. Rendszert még úgy gondolom, nem csinálunk belőle, mert eléggé időigényes, de idővel azért hozzászoktatjuk Petit is, hogy nem csak anyával lehet elaludni ...

Félig első

Tegnap kitalálták a fiúk (a két nagyobb), hogy a Vera mamánál alszanak. Máté már többször aludt a mamánál (Lacival), de Sami még soha.

Máté már kora délután átcuccolt, vitte a pizsijét, papucsát, fogkefét, fogkrémet és a mesekönyvet. Aztán kb. fél 4-kor elment a mamáék után, és onnantól kezdve nem is láttam.
Samci is lelkes volt délután, miután felébredt, ment a mamához, mentek a nénjéhez, és őt sem láttam, míg 7 előtt megjelent, hogy jött a cuccáért. Már összekészítettem neki, elköszöntem tőle, aztán elrobogott a trakijával.
Megfürdettem, megvacsoráztattam Petit, közben ők is megfürödtek és megvacsoráztak a mamánál. 8 órakor viszont hallottuk a lépteket :) Megjelent Samci pizsamában, pulcsiban ... jött aludni.
Nem csodálkoztam. Arra nem emlékszem, hogy Máté anno visszakozott-e az első mamánál alváskor, de arra határozottan igen, hogy egy nyári napon kitalálta, hogy az udvaron alszik az apjával a sátorban, aztán fürdés és vacsi után kivonultak, aztán kb. fél óra múlva meg be ...Azóta sem volt sátorban alvás, de gondolom, hogy Sami legközelebb talán már éjszakára is marad. Hisz itthon is alszik a mamával, a következő lépés a mamánál alvás lesz.
Szóval ez egy majdnem első, egy félig első mamánál alvás volt :)

Változik

Annyira érzem, hogy Pepcsivel átmeneti állapotban vagyunk ... alvása terén.
Eddig úgy volt a szokásos, hogy szopizás közben elaludt, tartottam egy kicsit a mellkasomon, majd letettem, és aludt tovább.
Most viszont kb egy hete ez változóban van. Túl nagy lett hozzám: amikor ülök, nem tud rajtam kényelmesen elhelyezkedni, mert a kis lábacskáit nem akarja mindig felhúzni, nyújtott lábbal meg kényelmetlen neki és nekem is.
Igaz, a 2 nappali alvásakor még a régi rend van, viszont akkor alig tartom kicsit, mert mélyen el tud aludni szopi közben, így többnyire könnyen le tudom tenni utána. Ha esetleg nem, akkor rögtön feltolja magát, rám néz mosolyogva, mintha nem is lenne álmos, de ahogy a mellkasomra veszem, hamar visszaalszik, és utána már biztosan le tudom tenni.
Amikor épp szenved és keresi a helyét, én is nyűgnek érzem, de amikor elalszik, és békésen szuszog rajtam, amikor hozzáér a bőröm a selymes bőréhez és érzem az illatát, egyáltalán nem bánom. Mert olyan gyorsan elrepül ez a pár hónap, amíg ezt megtehetem ...
Este azonban, amikor nem olyan beájulósan fáradt, akkor nem alszik el szopi közben, hanem utána a sötétben még kúszik-mászik, keresi a helyét, magyaráz. Egy idő után azonban elfekszik, aztán elalszik ... magától. És itt a hatalmas változás számomra (persze tudom, hogy vannak olyan szerencsések,a kik soha életükben nem altatták a gyereküket, de úgy gondolom, hogy ez nem a szülőtől, hanem a gyerektől függ ... kinek ilyet, kinek olyat adott a Jóisten :) Nekem olyanokat, akiket altatni kellett, vagy kell a mai napig. Pl Sami is igényli, hogy valaki legyen mellette, amikor elalszik, sőt a mama kezét vagy az én arcomat is szokta fogni. Mindig is olyan volt, akinek a bőr érintése kellett. Máté pedig a hajamat fogta sokáig, mert ebből tudta, hogy nem megyek el. Aztán amikor már elengedi a hajat/arcot/kezet, akkor elaludt :)
Úgy érzem Pepcsi ebben is Samira fog hasonlítani. Ha nem mellettem alszik el, szívesen mászik féloldalasan rám, hogy a kis arca az arcomon legyen és öleljem közben. Sami pont ugyanígy szeretett aludni. Éjjel sem mindig szopiztatom meg, van, hogy akkor is csak közel húzom magamhoz, bőrkét érezzen és így visszaalszik.
A másik változás, hogy kevesebbszer ébred éjszaka. Ez szorosan összefüggésbe hozom azzal, hogy alvás közbe is átfordul ... ezek a dolgok nagyon egyszerre jöttek. Szóval úgy gondolom, hogy eddig, amikor sokszor ébredt éjszaka, az lehetett a gond, hogy nem volt neki már kényelmes a hason fekvés, megébredt, anya szopizni adott és aludt tovább. Most viszont, hogyha kényelmetlen már neki, akkor átfordul és alszik tovább és nem ébred meg. Hurrá!
Még egy újdonság: megtanulta, hogyan tud letolatni az ágyról. Tegnap, amikor felébredt, nem a szokásosat csinálta (feltérdel, beszélget, mosolyog :)), hanem a konyhában csak azt hallottam, hogy beszélget. Közelebbről, mint az ágyon ... már mászott kifele. Ekkor mászott le először egyedül 8Zsolti tanítgatta neki, hogyan kell, de be nem mutatta eddig a tudományát egyedül). Délután kicsi nagy lendülettel mászott le, de akkor ott voltam mellette. Innentől látom sorsomat, mennyivel nehezebb lesz visszaaltatni, ha csak megébred ...