2010. július 23., péntek

Samuról még :)

Egy kis júliusi helyzetjelentés :)

Evés: szerencsére Samu nagyon jó evő, bármit megeszik, amit kap - még mindig :)
Bár igaz, hogy még többször készítek neki külön, de ennek a legfőbb oka az, hogy ő megeszik mindenféle zöldséget, amit egyébként nem csinálnék. Pl. cékla, zöldbab, karfiol stb.
De egyre többször eszi azt, amit mi.

Alvás: napközben még mindig 2-szer alszik: 9 körül és 2 körül. 1-másfél-2 órát. Változó. Este 9 körül alszik el. Máté ilyenkor már csak egyszer aludt.
Éjszaka a tesóhoz hasonlóan még mindig kel párszor. Általában 2-3-szor ébred. Szopizik, aztán visszaalszik :)
Csak nagyon fárasztó.

Beszéd: nem sok mindent mond még. Az új, amit a bólogatás mellé mond: ne (nem), illetve ha szopizni szeretne, bújik a mellkasomhoz és mondja : cici. Kb. ennyi az újdonság :)

Samu totyog!

Kb. 2 hete kezdett el párat lépni, de az tényleg csak egy-két lépés volt. Azóta azonban egyre bátrabb, egyre többször indul el magától, igaz, van, hogy egy-két lépés után huppanás a vége, de szerencsére nem nagyot esik, tényleg csak huppan, bár az mindegy, hogy merre (előre, hátra, oldalt).
2-3 méter megtételére is képes, igaz, kicsit labilis még, de van, hogy ha azt érzi, hogy bizonytalan, megáll egy pillanatra, és csak utána megy tovább.

Kifejezi azt is, ha akar valamit.
Pár napja kezdett el lelkesen mutogatni, ha akar valamit, tudja, hogy mi van a hűtőben, és megérteti, hogy melyiket szeretné. Lelkes fejrázó is: csak rázza a buksit, ha nem akar valamit (ha elég volt az ennivaló, vagy ha nem akar aludni)
Ha rákérdezek valamire, hogy ezt szeretnéd? kérsz szopizni?, akkor nevet, de úgy, hogy fülig ér a szája, és ezt a nevetését csak ezekre az alkalmakra tartogatja :) Ez a vigyor van az igen helyett :)

Kánikula, Balcsi, medence

Ebben a nagy nyári kánikulában muszáj egy kicsit lehűteni magunkat.

A gyerkőcök keresztszüleinél itt vannak a rokon kislányok és egy kisfiú, úgyhogy közös Balcsizás volt szerdán betervezve.
Akik jöttek: Zsombi, Száva, Csenge, Kevin, Máté, Samu, Marcsi, Ági, anyu, én. Zsolti éjszakás, nem akart jönni (füvet kell vágni címszó alatt :)) ok, le is vágta:), úgyhogy a Marika mama lett az áldozat. Róla viszont tudni kell, hogy csak a parton lehet rábízni a gyerkőcöket, a vízbe képtelen bejönni, ahogy hullámzik a Balaton, a mama úgy dől vele együtt. Még a végén belefulladna ...
A víz nagyon-nagyon jó meleg volt, a gyerekeknek nagyon tetszett a közös fürdés. A nagyobb gyerekek bátrabbak, ficánkolósabbak voltak, Máténak tetszett ez is, bár a "vizes lesz az arcom" gondja elkerülhetetlen volt a Balcsiban :)
Samut is alig lehetett kirángatni a vízből :)

Tegnap medencézés volt délután ugyanezzel a csapattal. A víz hidegebb volt, mint a Balcsi (köszönhető a friss feltöltésnek), de hamar meg lehetett szokni :)
Élmények, lelkesedés hasonló, mint tegnap előtt. Talán annyi változás volt, hogy Samu még többet szeretett volna a vízbe lenni: 3-szor mentem vissza vele, mert ahogy kiértünk, máris próbált visszaaraszolni :)

Ma megint Balcsi lesz, hiába még mára mondja a kánikulát, éjszaka már jön a lehűlés nagy viharral :( A lehűlést nem bánom, de a kitartó eső és a szél nem hiányzik.
Képek sajnos egyszer sem készültek :(

2010. július 5., hétfő

Balcsi

Vasárnap elmentünk a Balcsira (Lellére), hisz olyan jó idő volt, ki kellett használni.
Sami odafele elaludt (Máté is, kb 5 percre a céltól), de könnyen fel lehetett ébreszteni őket.
Csak röviden: sikerült árnyékos helyet találnunk, igaz, a szúnyog (még fiatal, zöld, nem is láttam eddig ilyet) annyi volt, mint a csuda, de ott nem vettem észre, hogy csípnének. Mára viszont jópár szúnyogcsípést észrevettem magamon, igaz, lehet, a tűzijátékkor szedtem össze.
Na szóval: amint odaértünk, gyorsan belevetettük magunkat (és a gyerekeket) a vízbe.
Jó volt, nem volt hideg (csak először és nagyon rövid ideig). Samu nagyon élvezte, ahogy húztam az úszógumiban, el is feküdt benne, amennyire csak tudott. Máténak is nagyon tetszett a vízben is, de aztán felfedezte a partot, és onnantól kezdve nagy volt a szerelem a vödörrel, a lapáttal és a teherautóval. Szállította az iszapot, várat építettünk, vizet hordott bele. Ma is mondta már, hogy menjünk a Balaton-partra :) És oda, ahol eddig még nem voltunk (először voltunk Lellén). De úgy gondolom, nem utoljára!

Falunap

Falunap: nagyon várta Máté, de csak Samu délutáni alvása után mentem ki a pályára a gyerekekkel. Apa otthon maradt, inkább focit nézett :)
Körülnéztünk, lángost ettünk, Máté ugrálóvárazott (bár most korántsem érdekelte annyira, mint tavaly). Persze lehet, hogy csak azért mert a kis barátját várta, de nagyon :)
Kb. egy órát vártunk a ringlis mellett, mert tudta, hogy csak egyszer ülhet fel, de egyedül nem akart, csakis a kis Pajorral :)
Kristófot fél 7 körül hozták a szülei, és velünk volt egészen a tűzijáték végéig.















Fürdeni hazavittem a gyerkőcöket, aztán vacsi után Máté és Kristóf tv-játékoztak, addig én Samut elaltattam. Ezután mentem vissza velük a pályára, ahol még javában ment a néptánc.
Néztük egy darabig, Kristóf eléggé álmos volt, ült és bjt hozzám, Mátéban azonban tengett a sok energia (hisz 2 órát aludt délután -amit 2,5 éves kora óta hanyagol egyébként :)).






Fél 11-ig tartott a tánc, aztán "tűkön ülve" várták a tűzijátékot, ami mindkettőjüknek nagyon tetszett.
Azt hiszem, Máté és Kristóf is örült az együtt töltött időnek : hisz nagy a barátság, és Kristóf nyáron nem jár oviba.