Madáretető

Az oviban lehetett szó róla, hogy télen a madarakat etetni kell. Máté kitalálta, hogy bizony ők az apjával készítenek madáretetőt.
Sajnos magáról a munkáról nm készült fénykép (én épp a Samut altattam, Zsoltit meg nem izgatja a "mindent dokumentáljuk"), de az eleség belecsempészésénél már én is ott voltam. Szerintem a célnak tökéletesen megfelel, bár ígéretet kaptunk rá, hogy fog készülni egy rendes, becsületes madáretető is :) -a kérdés inkább a a mikoron van. na mindegy, addig ez is tökéletesen megfelel. Kerestünk belevalókat, bár madáreleség nem volt itthon és búza nem volt egyik mamánál sem, de került bele aprószemű kukorica, dió, alma és sonka-zsíros-bőrét is akasztottunk (Máté) a madáretető mellé. Ideiglenesen gondoltam jó, ha éhesek a madarak, biztosan felfedezik.
Kb. egy hétig lestem, de soha nem láttam madarat -cinkét, de még verebet sem. Kicsit elszomorodtam. Azért időközben szereztünk be madáreleséget, és tegnapelőtt Máté öntött is az etetőbe egy fél bögrényit. És láss csodát, tegnap megjelent 3 cinke! az én nagy-nagy örömömre!
M pedig már visszatérő vendégként tekinthettem rájuk, és bizony nem egyszer! Madáretetőből is csipegettek, és a sonka-darab is sokszor kilengett, bizonyítva, hogy valaki falatozott belőle.
Fényképezni is próbáltam, sikerült is, de bentről elég messze volt, nem lettek díjnyertes fotók, de bizonyíték!, hogy nem hiába volt a fáradozás.
Ahogy kinézek, most is épp látok egy cinkét uzsonnázás közben!
Az élet apró örömei :)

Ez is elérkezett

Máté ovis életéről van szó.
Röviden az előzmények:
Máté 2,5 éves kora óta nem alszik délután. Ez akkor sem változott, amikor elkezdett oviba járni. Kipróbáltuk, nem aludt, így nem erőltettem, hogy maradjon ott délután, hisz nem láttam értelmét, ha nem alszik. Nem is volt ebből gond, hisz otthon vagyok, nem okozott gondot, hogy fél egyre menjek érte.
Múlt szerdán viszont úgy jött haza az oviból, hogy váltig állította, hogy ő bizony másnap ott alszik az oviban. És ezt hallgattam egész délután. Másnap vinni kellett párnát, takarót, venni kellett fogkrémet, fogkefét, mert az elhatározás szilárd volt. (persze kiderült, hogy nem egyedül találta ki, hanem a kis barátjával beszélték meg, hogy a SzucsMáténak ott kell aludnia).
Gondoltam, 2 próbanap elég lesz. Első nap kicsit sokáig forgolódott, de csak elaludt, és ameddig nem aludt, addig is csöndben volt, pedig a barátja mellé fekhetett.
Pénteken sem volt gond, viszont este nehezebben ment az elalvás. És ez az, ami nem nagyon tetszik nekem. Mert eddig egyszerre mentek aludni a Samuval, igaz külön szobában, de nemsokára eljön az ideje, amikor egy szobában fognak aludni. És jó lenne, ha egyszerre mennének. De az is lehet, hogy idővel átáll a kis szervezete, hogy délután is alszik, és ennek ellenére este is időben elalszik majd.
Csak ugye az is gond lehet, hogy én viszem este Samut aludni, Máté pedig vagy az apjával, vagy a mamával alszik el mese után, de ha a mama van (apja délutános), számolja a napokat, mennyit mesél még a mama. És nyekeg, mert neki apa kell. Viszont ha alszik az oviban, és később alszik el, akkor amikor éjszakára megy a Zsolti, akkor is a mamával kell elaludnia, és tartok tőle, hogy az már sok lesz ... na nem tudom.
A héten 3 nap beteg volt, a maradék két nap nem volt gond, aludt az oviban, és este sem olyan későn aludt el, mint először, de a fél 9-es alvástól messze van. A héten elsz éjszakás az apja, még kipróbáljuk, aztán meglátjuk, mi legyen.

4D UH

Úgy gondoltuk, a 3. babával nem Veszprémbe megyünk 4D-s uh-ra, hanem jó lesz a siófoki kórház is. Sajnos nagy csalódás volt az egész :(
Már a 27. hétben jártam, amikor mentünk, gondoltam, most már csak kiderül, fiú vagy kislány van-e a pocakban.
A doki már az elején megmondta, hogyha nem sikerül, akkor nem is kell fizetni, de nem gondoltam volna, hogy ez bekövetkezne.
Nagyon rosszul feküdt a pici, fent a gyomrom kötül volt a feje, teljesen befele fordult, még a kis arcát sem láttuk, de hiába próbálkozott a doki, sehogy sem sikerült. 4d-s része alig van az összesen 6 perces próbálkozásnak, és akkor sem látszik semmi. Hogy mi is a neme, azt a doki látta, de a Zsolti annyira nem akarta tudni, nekem meg elment az egésztől a kedvem, hogy nem akartuk tudni. Persze a 30 hetes uh-on nem hagyom majd magam: ha ő nem akarja tudni, akkor majd kizavarom, és akkor kérdezem meg.
A pici nagyon mozgott is -ez sem könnyítette a doki dolgát, és a gép sem a legmodernebb volt, a felvétel sem valami jó :(
Még utánaérdeklődöm, hogy Kaposváron van-e 4d-s uh, akkor oda elmegyünk, talán több sikerrel járunk, hisz mégiscsak nagy élmény.
itt meg lehet nézni:
http://www.youtube.com/watch?v=odrUbSjLJYc

Véreredményem is igencsak körülményesen jutott el hozzám jan. 19-én, pedig jan. 6-án voltam, és elvileg másnap megvan a dokinál. Hát az enyém nem volt. 2-szer rájuk telefonáltam, hogy miért nem kapta meg a háziorvos. Először kiderült, hogy nem a háziorvosnak küldték, hanem a nőgyógyászatra (na de miért, mikor a házidoki írta a beutalót?). aztán egy újabb hét után sem érkezett meg, akkor újra telefonáltam, erre kiküldték a saját e-mail címemre. De legalább megvan! nem is tudtam, hogy 2006 óta lehetőség van a siófoki kórházban, hogy saját e-mail címre küldjék a leleteket. Ez tök jó, csak ne így kellett volna kiderülnie.
Terheléses cukoreredményem jó lett (éhgyomri:3,1, terheléses: 5,3) , és a teljes vérképem is :)

Beteg a másik drága is :(

Még meg sem gyógyult teljesen Samu, Mátét is elkapta a nyavaja. Szombaton nagyon belázasodott és köhögött, és sajnos a láza csak lázcsillapítóval ment le és újra és újra visszakúszott. Éjszaka is.
Hétfőn elvittem a dokihoz, aki szerint vírus okozza, de a felülfertőződés veszélye miatt adott antibiotikumot és köptetőt. Péntekig kell szedni, gondoltam, addig oviba sem emhet. meg is jegyeztem neki az orvosnál, persze minden baja lett rögtön, hisz neki az a büntetés, ha nem mehet oviba. Dokibácsi megkegyelmezett neki: ha nem lesz lázas, mehet. Hurrá!
Hétfő este volt utoljára lázas, csütörtökön vittem először, nehogy szó érje a ház elejét, hogy rögtön viszem, így tuti nem volt már fertőző beteg, bár még kicsit köhögött.
Én is meghallgattattam magam az orvossal, nagyon köhögtem, fájt a mellkasom, tüdőm, pedig lerakódás nem volt, lándzsás útifűszirupot ittam, akkor jobb lett, de még mindig köhögök.
Hiába, ez az enyhe, csalóka idő nagyon kedvez a betegségeknek. Remélem, a tél további részében elkerül minket, bár tavaly is télen nem volt különösebb gond, inkább tavasszal lettünk betegek.

Beszéd

Azért csak-csak alakulgat ... mármint Samu beszéde. Nem nagyon izgatta magát eddig, de most már egyre többet pötyög. Igaz, a legtöbb szónak, amit mond, csak az első szótagját mondja, de lesz ez még több is.
Dec. 30-án mondta először: Máá-té, aztán akkor többször, azóta megint visszatért a Máá-ra, vagy a báá-ra a Mátéval kapcsolatban.
Amit teljesen kimond: mama, dédi, néni, ki, be.
De-mondja, ha hívni akar valahová, és megfogja az ember kezét.
A nee, ha nem akar valamit, már régóta megy, persze a fejrázás is hozzá, de pár napja az igent is tudja bólogatni. Édes vele nagyon.
Kedvenc: ubu, ubu -mármint uborka.
A legtöbbet használt: tii, kii - a menjünk kivel egyenlő :) Imád kint lenni.

Beteg a drága

Drága szívem szombat éjszaka belázasodott. Aztán vasárnap is fel-felkúszott a láza, de a foára gyanakodtam, mert szombaton 3-szor is kakilt, hígabbat és büdibbet, mint szokott. Nyála is folyt újra rendesen.
Hétfőn mégis felvittem az orvoshoz, mert hajnalban is lázas lett, nézzen rá, hátha a fogán kívül más is van. De nem volt. Tüdeje tiszta, torka nem piros, a foga lehet a ludas ( max 38,4 volt a láza).
Aztán hétfőn és kedden napközben nem volt láza, viszont kedden elkezdett köhögni. Nem mélyről, de sokszor és sokáig, ezért szerdán visszavittem az orvoshoz. Előtte éjjel újra belázasodott :(
Torka bepirosodott, tehát nem csak a foga. Kapott antibiotikumot és köhögéscsillapítót, igaz, utóbbi nem lett kiváltva, mert 2 éves kor alatt nem adható.
A köhögésnek/láznak köszönhetően az utóbbi 3 éjszakánk ritka rossz volt: sem Samu, sem én nem nagyon tudtunk pihenni, de a mai éjszaka már elviselhetőbb volt. Igaz, hogy 10-re felment a láza és előtte vagy 3-szor ébredt (1 órán belül), de utána negyed 5-ig nyugi volt.
Ma már máshogy köhög (köhögi fel) és nem folyamatosan. Napközbeni alvásai is visszaálltak a régi kerékvágásba (köhögés nagyon megkurtította őket, és vissza sem lehetett altatni)
Viszont rettentő bújós lett és nagyon nyafogós. De ma már jobb :)
Azért bírtam, amikor az ölembe ült velem szembe, terpeszben, és elaludt a mellkasomon.
Remélem, innen már kifele megyünk.

Játék

A múltkoriban úgy megörültem: Samu játszott egyedül, és nem akárhogyan! Máénak van egy pótkocsis-markolós trakija, amibe Samu szépn belepakolta az építőkockákat (előre és hátra is) és szállította! Berregett hozzá, meg minden, széepn tolta, aztán kipakolta, és ment a következő fordulóért. Olyan édes volt, nem is ondoltam volna, hogy ennyi idősen ilyet is megtesz. Talán azért érdekes, mert Máté ennyi idősen nem csinált ilyeneket. Igaz, "hozzávalói" sem voltak, neki saját korosztályának megfelelő játékok álltak csak a rendelkezésére :) Tehát traki nem. Na meg ugye nem csak az eszközök , hanem a nagyobb tesó is ludas lehet ebben valamennyire, mert Samu látja, és utánozza Mátét.
Játszós képek:
http://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2011Jan?authkey=Gv1sRgCIfLjczH5Ny1jwE#5558351923956052546

Karácsony

Dec. 24.
Gondolkoztunk a Zsoltival, hogy is legyen a karácsonyfa feldíszítve. Tavaly a tartóba felállított fát hozta a Jézuska, mi pedig közösen feldíszítettük, mert a Jézuska nem ér rá mindenhol fát is díszíteni. Jó lett volna ez így idén is, aztán máshogy lett. Máté elment az apjával kiválasztani a fenyőt (bár amikor odaértek, akkor talált valami játszóházat, úgyhogy a fa nem érdekelte), hazahozták, és közösen feldíszítettük. vagyis pontosabban Máté meg én, Samut ugyanis likvidálni kellett, nem lehetett mellette nyugodtan dolgozni :( Sétáltak addig az apjával.
3 órakor volt a templomban a pásztorjáték, és előtte az ovisok is szerepeltek. Máté azt mondta, hogy kiáll majd, ha a Pajor és a Bálint is (kis barátai). Persze a Kristóf nem volt ott, de ennek ellenére kiállt a többiekkel.
Mire hazaértünk, a fa alá kerültek az ajándékok. Máté nagyon örült az AnnaPeti-s könyv újabb részének (immár a 4.), és a Csupa csupasz tyúkeszű című társasnak (ami azóta igencsak be lett fogva, igaz, még nem az összes kártyával, de azt hiszem, 16 memóriakártya még sok lenne neki, a fele is épp elég.)
Samut nem izgatta nagyon, hogy csomagot kellene bontani, őt csak a szaloncukor és a mandarin érdekelte ...

Dec. 25.
Samu délelőtti alvása után elmentünk megnézni a nagynéniék karácsonyfáját. Samu dettó, mint előző nap: mandarin + szaloncukor :)
Máté lelkesen bontotta az ő és Samu ajándékát is. Máté könyvet és Thomas-os pólót kapott, Samu kapucnis pulcsit. Máté eljátszott a Lacikával, Samu pedig a hörcsögökkel barátkozott :)
Aztán a Lacikáék jöttek hozzánk. Ebédre a Vera mamához mentünk, hol Samu zenélő házikót kapott (itt volt egyedül hajlandó csomagot bontani, és a kis ház azóta is kedvenc), Máté pedig egy újabb AnnaPeti-s könyvet, nagy örömére :)
A délutáni alvás után a gyerekek keresztszüleit vártuk a Zsombival.

Dec. 26.
Sami déelőti alvása után felmentük a Marika mamáékhoz. A kicsit itt sem izgatta a karácsonyfa és az ajándékok, eyből beirányozta a motor parkolóhelyét :) A mamánál jelenleg bent vannak a házban a motorok. Máté annál kíváncsibb volt, melyik az ő ajádéka. Mesekönyvet és laptopot(játék:)) kapott, Samu pedig egy mágneses rajztáblát és egy Thomasos dvd-t (amit ő még nem néz).
Ebédidőre megérkeztek a veszprémi nagynénémék is. Jó, hogy legalább ilyenkor találkozunk, bár a pici gyerekekkel az unokatesómék otthon maradtak. Pedig olyan kíváncsi lettem volna rájuk :)
Ajándéközön volt innen is: Máté mesekönyvet, foglalkoztatókat, könyveket, kisvonatot kapott, Samu pedig barkácsládikát (még kapott valamit, tuti, de passz ...)
Délután a dédihez is ellátogattunk, ahogy Roary kerékcserés játék és egy AnnaPeti-s könyv várta a gyerekeket.
Mi is ajándékoztunk, bár csak jelképes ajándékokat: mamáknak, dédiknek válogatott képekből montázst a falra, nőknek szalvétatechnikás kis képt, férfiaknak italt. Gyerekeknek könyvet, ruhát.
Karácsonyi képek innen nézhetők:
http://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2010Dec?authkey=Gv1sRgCKjUwYj1ipaXJg#5556814958297198530

Jeges szánkózás

Hétvégére befagyott az Öreg-tó, ahova korcsolyázni szoktunk járni.
Apa le is ment szombaton hokizni, aztán úgy döntöttünk, hogy vasárnap levisszük a fiúkat is egy kicsit szánkózni (vagyis szánkón húzni).
Velünk jött a Zsombi is.Nagy volt az öröm, a 4 fiú, csak úgy szaladt a jég felé :)
Én nem mertem rámenni, nehogy elessek és valami baj legyen, úgyhogy apa vitte az összes gyerkőcöt. Még jó, hogy 3 személyes szánkót vettünk anno.
Persze Samu nem maradt sokáig, inkább kijött hozzám, és sétáltunk, a nagyobb fiúknak viszont nagyon tetszett. Apa nem hagyta nagyon, hogy leszálljanak szánkóról, a csúszkálást meg pláne, félette őket, nehogy elcsússzanak és nagyon beüssék valamijüket, vagy épp törés legyen a vége. Hát, igen, a jégen hatalmasakat lehet esni :(
A kis kiruccanást szerencsésen megúsztuk, de lehet, hogy idén ennyi volt, mert olvadt annyit, hogy már nem lehet rámenni, és nem is mond kemény fagyokat.
Képek innen:
http://picasaweb.google.com/gerbomoncsi/2011Jan?authkey=Gv1sRgCIfLjczH5Ny1jwE#5558352531495219522