Mégis ...

Annyira tudtam ... mert csak elkiabáltam a múltkori bejegyzésemkor, hogy nem betegek.
Szerda este kezdődött: Máté belázasodott, és csüt. reggel is lázas volt. Ovi kilőve, és mivel Csütörtökön sem én, sem a Zsolti nem dolgozott, sőt ő pénteken sem, abban maradtunk, hogy nem mennek oviban a két napon. Máté semmiképp, de Samci is köhögött. Péntek délután elvittem őket a gyerekorvoshoz.
Samci nem volt lázas, de jobban köhögött, mint Máté, így őt is megmutattuk. Hörghurut, kapjon köptetőt, c-vitamint, és fújjak az orrába. Ennyi. Nem is lett rosszabbul, úgyhogy ma már megy oviba.
Máténak kezdődő hörghurut, gyógyszerek ugyanazok, mint Samunál, plusz biztonság kedvéért kaptunk egy antibiotikum-receptet, de azt pénteken ki sem váltottam, mert a drnő nem látott semmi okot arra, hogy bakteriális fertőzés legyen, inkább vírus, de abban maradtunk, ha vasárnap estig marad a magas láza, akkor kapja. De nem maradt, péntek este volt utoljára lázas szerencsére. Viszont köhög, de nem mélyről, inkább szárazon. Este úgy elkapta egy roham, hogy azt hittem, hányás lesz a vége. De aztán nem lett, és a köhögés sem jött elő újra éjjel. Ma ő is megy az oviba.
Viszont tegnap estére meg Petinek szökött fel a láza 38,3-ig. Kapott lázcsillapítót, éjjel nem lett újra lázas. Most viszont még alszik, úgyhogy a további teendők a mamára maradnak. Gondolom elkapta a vírust a nagyoktól. Abban csak reménykedem, hogy nem influenza, mert a nagyobbak be lettek oltva, így ha el is kapták, csak enyhén, Pepcsi viszont nincs védve.

Azt még nem írtam, hogy Samci kukaca megint rendetlenkedett, úgyhogy 3 hétig este kenem, hogy hátra lehessen húzni rendesen. Ez a 3. hét, de nem látok nagyon javulást. Ha nem változik, egy hét szünetet kell tartani, utána újabb 3 hét. Remélem, addigra rendeződik és nem kell megint egyéb módszerhez folyamodni.

Tél

Nagy betegségekről nem kell beszámolnom, és nagyon remélem, hogy nem is kiabálom ezt el.
Az ősz folyamán Máté volt egyszer beteg, meg Peti, aztán volt mind3, de egy hányással megúsztuk a nagyoknál, Peti egy napig hányt, de hamar elmúlt mindenkinél.
Múlt hét kedden a nagyobbak és én is megkaptuk az influenza elleni védőoltást. Zsolti már novemberben megkapta, és nem akartam idén magunknak beadatni, de hétvégén rám ijesztett egy cikk, miszerint piros riasztás van az influ ellen egész Nyugat-Európában. A gyógyszerész-szerint nem voltunk még elkésve, így megkaptuk az oltást. A járványt kb. 2 hétre jósolták, hogy ideér, addigra kialakul a védettség. Az pedig éppen most van.
Hogy emiatt, vagy sem, vagy más nyavaja maitt, de az ovisok igencsak megcsappantak: hétfőn Máté volt az egyetlen nagycsoportos az egész oviban.
Az iskolában nincs olyan sok hiányzó, múlt héten 4-en hiányoztak, ma senki.
Nem bánnám, ha így kihúznánk a maradék időt is a tavasz közepéig (tavaly sem télen, hanem márciusban volt nálunk a betegséghullám).

Téli nagy élményem pedig a madarakkal kapcsolatos. 2 éve etetjük télen a madarakat. Első évben pár cinke és pár tengelic volt a vendégünk, aztán tavaly valamennyivel több cinke. Idén is a cinkék érkeztek először, aztán amikor egy véletlen kapcsán egy csomó eleség kihullott a földre, akkor megjelentek a tengelicek is. Nem csak pár, egy egész csapat. Azóta pedig egy újabb csapat csatlakozott hozzájuk, az én nagy nagy örömömre. Olyan jó nézni a sok csipegető madarat. Láttam már köztük vörösbegyet és citromsármányt is.
a kis tengelicek azonban olyan kis ijedősek, minden apró neszre elröppennek. Még szerencse, hogy vannak nagy fák az út mellett.

Farsang 2013

Szent ég!!! Tényleg  a karácsonyi bejegyzésem volt az utolsó? Rohan az idő, amiből nekem sohasincs elég ...
Persze ebben nagy szerepe volt a félévi felméréseknek, javításuknak, bizonyítványok írásának, aztán a farsangi próbáknak. Remélem, a nyári programokról lesz időm beszámolni ... de igyekszem addig is.

Szóval farsang 2013- időrendben.
A félévi értekezleten került  szóba az iskolás farsang időpontja. Akkor húsvéttól visszaszámolva úgy gondoltuk, hogy február 17 még nem böjt. Aztán kiderült, hogy mégis, úgyhogy előrébb kellett csúsztatni, így lett az időpont 2-a, nekünk pedig 2 hetünk arra, hogy az osztályokkal betanuljunk valamit. Évek óta az a szokás, hogy az egyéni jelmezesek (akik páran szoktak lenni) előtt osztályszinten öltöznek be a gyerekek, van ahol az osztályfőnök is. Szülői értekezletre kész ötlettel mentem: legyünk cowboyok, és adjunk elő egy country táncot. Jelmez sem kell, elég egy farmer, kockás ing, ha van kalap, és lábbelinek lényegében szinte minden jó (na jó, hótaposó nem :))
Persze felajánlottam, hogyha más ötlet van, szívesen meghallgatom, de nem volt. A jelenlevő szülők belementek. Aztán másnap a gyerekek is, mikor megmutattam nekik a neten talált koreográfiát.
Rednex: Cotton Eye Joe című számára találtam egy klassz kis táncot. Leültem, írtam a lépéseket, számoltam az ütemeket. Minden stimmelt szinte 2 órai figyelemmel ...
Aztán jött a döbbenet: a letöltött zenéhez sehogy sem akart passzolni a tánc. Újabb számolgatás, miegyebek, mire kiderült, hogy a videon 2,5 perces a zene, a letöltött pedig 3,15. Na mindegy, megtoldottam a koreográfiát, aztán  táncoltam otthon egész hétvégén, hogy bennem rögzüljön az új, mert papírról tanítani nem volt az igazi ... (másnap izomláz lett, de jó volt, Sami is ugrált velem párszor)
1 hetünk maradt, és mivel a tesit nem én tartom, kénytelen voltam pár órát feláldozni, és próbáltunk mellette, amikor csak tudtunk. A gyerekek nagyon élvezték, olyan lelkesek voltak, jó volt nézni őket. A farsangra minden klappolt, de kénytelenek voltunk kicsit változtatni még szombaton a fellépés előtt, a hiányzók miatt.
Az elsősök focisták voltak, a másodikosok java lebetegedett, így ők nem léptek fel.
A 3.-osok gésák és harcművészek voltak, mi cowboy-táncosok.
5.-esek a Gangnam Style-ra táncoltak, 6.-osok stepp-táncosok voltak.
7.-esek cigányok, 8.-osok pedig a Kócos kis ördögök voltunk-ra bohóckodtak: csecsemőként, ovisként, kisiskolásként, kamaszként.
Jól sikerültek a műsorok, aztán az egyéni fellépők után mindenkit várt a büfé és a tombola.
Máté talált magának sütit, és nagyon örült, hogy végig a kis barátjával tudott lenni, Sami meg csak szendvicset evett, de azt 3-at. Pepcsi nem volt velünk, mert 2-kor kezdődött, Samit is előbb kellett kelteni, jobb volt, így, hogy Pepi maradt a mamával.
Tombolát csak 10-et vettünk, viszont rengeteget eladtunk. Már előre megbeszéltük Mátéval, hogy nem biztos, hogy nyerünk (egyik évben keserves sírásra fakadt, amikor nyeremény nélkül maradtunk). Megértette, és még nyertünk is egy állatos dvd-t könyvrésszel, nyalókát és papírzsepit (tombolanyereményeket úgy szokták összehordani a gyerekek).

Időrendben az ovis farsang következett volna, ha a sok beteg miatt el nem csúsztatják. Még most sem tudunk pontos időpontot, de nehéz is lenne, mert hétfőn egyedül a Máté volt nagycsoportos, a többiek kidőltek a sorból.
Egyébként az biztos, hogy nem a faluházban, hanem az oviban lesz, ahova a felvonulás idejére
 bemehetnem a szülők, nagyszülők is. Az én gyerekeim egységesen ninják lesznek: Samu piros, Máté kék (a Ninjago miatt). Máté találta ki, hogy az szeretne lenni, Samu meg rögtön rávágta, hogy akkor ő is. Pedig itt várja további sorsát Máté gombajelmeze ...

A felnőtt farsangot az óvoda szülői munkaközössége szervezte (én is), és szerencsére nagyon jól sikerült. Mindig van egy kis félelem, hogy lesz-e elég fellépő. Ez idén sem volt máshogy, de pár felmezes volt, akik a hangulatot megalapozták, így minden ok volt. A bál is jól sikerült. Sokan is voltak, hangulat is jó volt, egy csomó tombolát eladtunk (volt nyeremény is bőven a felajánlásokból).
A felvonuláson nem tudtam ott lenni, mert 7-kor kezdődött: fürdetés, altatás időben, de 9-re ott voltam. Egyedül. Zsolti épp éjszakás volt és nem engedték el ...
Beszélgettem, meg is táncoltattak, aztán árultuk a tombolát, kitépkedtük, fél 1-től húzták negyed kettőig, ezt rábeszélésre megvártam, aztán mentem haza. Persze itt nem nyertem. Nem szokásom :)
4 óráig tartott a buli, aminek a visszhangja is jó szerencsére.