Már a múltkorában kiderült, hogy Samu érzékenyebb a szúnyogcsípésre, mint a tesói.
Akkor a combját csípte meg két helyen, de rögtön akkora dudor keletkezett, mintha legalább egy méh csípte volna meg. A Fenistil kenőcs akkor elég volt.
Tegnap este úgy érkezett haza a mamától, hogy őt megcsípte egy szúnyog. A bal halántékánál. Fürödtek, ettek, akkorra a csípés helye már eléggé bedagadt, de nem gondoltam semmi rosszra. Most is bekentem neki, és elaludt. Reggel, amikor felkelt, egyre csak mondogatta, hogy fáj a szeme, nem tudja kinyitni. Azt gondoltam, talán valami miatt becsipásodott. Megmosta, majd visszajött. Akkor láttam, hogy elég szépen meg van neki dagadva a csípés helye és a szeme környéke is. Felénél kicsit jobban ki tudta nyitna, de észrevehető volt a változás. Adtam neki kalcimusc-ot (már este is lehetett volna annyi eszem, de nem gondoltam, hogy szúnyogcsípésnél is kellene -legközelebb ha az arcán csípi, adok neki - ártani nem árthat). Délután már kicsit apadt a duzzanat, de még mindig nem 100%-os.
Most vagy a szúnyogok ilyen nemnormálisak, vagy Samu érzékenyebb a csípésekre. El sem tudom képzelni, mi lesz, ha egy méh vagy darázs csípi meg.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: otthon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: otthon. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. június 17., kedd
2012. augusztus 20., hétfő
Ovis szünet, nyár
Júniusban, amikor kiderült, hogy nem mehetnek nyáron a gyerekek, nagyon fel voltam háborodva. Aztán abban maradtunk, hogy vihetem őket, amikor az apjuk éjszakás.
Bevallom őszintén, tartottam tőle, mi lesz, hogyan fognak telni a napjaink, hisz akkor még Peti 2-szer aludt, az ő elalvásához csend kell, de a 2 fiú együtt nemigen tud csendben lenni.
Most már egyáltalán nem bánom, hogy itthon voltak, bár a napi 4 óra jó lett volna nekik az oviban is.
Sami nagyon sokat ment a mamához, az elején, amíg Pepcsi délelőtt is aludt, rendszerint azért volt csend, mert Sami átvonult a mamához. Máté meg a tv-t nézte addig. Vagyis bevallom, nem csak addig, és ez az egyetlen pont, ami miatt jobb lett volna az ovi. Samit egyáltalán nem érdekli a tv, néhanapján ül le egy-egy mesére, de abszolút nem jellemző, viszont Máté akár egész nap is elülne előtte. persze játszott is, főleg délután, vagy ha Laci a mamánál volt- aminek viszont én nem örültem. sajnos nem a legjobb hatással van Mátéra (Samira sem), de ezt nem szeretném részletezni újra.
Aztán amikor Peti csak egyet aludt, szabadok lettek a délelőttök, így nem kellett túl korán és sietve menni a boltba. Az iskolánál is voltunk többször, ahol szívesen építettek, de programokra is mentünk velük. Falunak, Balcsi többször, búcsú, Patca, Budapest, szülinapok.
Persze volt, hogy kihúzták a gyufát, vagy épp anya nem bírta már cérnával, de nem volt olyan vészes.
Társaság is volt a nyáron sokszor, a szomszédba jöttek nyaralni Szegedről gyerekek, Mátéval egyidős Berci, Samuval egyidős Marci. Összesen 5 hetet voltak, bár abból egy hétig voltak vendégeik, akkor nem mentek hozzájuk a fiaim.
De voltak náluk sokszor, ők is nálunk, volt közös foci, fogócska, bújócska, szaladgálás, társas, autózás, rajzolás, szalonnasütés és grillezés is.
Tavaly is voltak, igaz, kevesebbet, akkor is jól érezték magukat a fiúk, de idén még közelebb kerültek egymáshoz. Máté télen is emlegette Bercit, várta, hogy jöjjenek, és amikor elbúcsúztunk tőlük a héten, ezt mondta Bercinek: Nem is mondtam még, de egész nyáron jól éreztem magam veled!
Aztán meg azt mondta, hogy összetörik a szívét, amiért elmennek.
Szomorú volt, de aztán lelkesen megegyeztek, hogy jövőre találkoznak újra!
Bevallom őszintén, tartottam tőle, mi lesz, hogyan fognak telni a napjaink, hisz akkor még Peti 2-szer aludt, az ő elalvásához csend kell, de a 2 fiú együtt nemigen tud csendben lenni.
Most már egyáltalán nem bánom, hogy itthon voltak, bár a napi 4 óra jó lett volna nekik az oviban is.
Sami nagyon sokat ment a mamához, az elején, amíg Pepcsi délelőtt is aludt, rendszerint azért volt csend, mert Sami átvonult a mamához. Máté meg a tv-t nézte addig. Vagyis bevallom, nem csak addig, és ez az egyetlen pont, ami miatt jobb lett volna az ovi. Samit egyáltalán nem érdekli a tv, néhanapján ül le egy-egy mesére, de abszolút nem jellemző, viszont Máté akár egész nap is elülne előtte. persze játszott is, főleg délután, vagy ha Laci a mamánál volt- aminek viszont én nem örültem. sajnos nem a legjobb hatással van Mátéra (Samira sem), de ezt nem szeretném részletezni újra.
Aztán amikor Peti csak egyet aludt, szabadok lettek a délelőttök, így nem kellett túl korán és sietve menni a boltba. Az iskolánál is voltunk többször, ahol szívesen építettek, de programokra is mentünk velük. Falunak, Balcsi többször, búcsú, Patca, Budapest, szülinapok.
Persze volt, hogy kihúzták a gyufát, vagy épp anya nem bírta már cérnával, de nem volt olyan vészes.
Társaság is volt a nyáron sokszor, a szomszédba jöttek nyaralni Szegedről gyerekek, Mátéval egyidős Berci, Samuval egyidős Marci. Összesen 5 hetet voltak, bár abból egy hétig voltak vendégeik, akkor nem mentek hozzájuk a fiaim.
De voltak náluk sokszor, ők is nálunk, volt közös foci, fogócska, bújócska, szaladgálás, társas, autózás, rajzolás, szalonnasütés és grillezés is.
Tavaly is voltak, igaz, kevesebbet, akkor is jól érezték magukat a fiúk, de idén még közelebb kerültek egymáshoz. Máté télen is emlegette Bercit, várta, hogy jöjjenek, és amikor elbúcsúztunk tőlük a héten, ezt mondta Bercinek: Nem is mondtam még, de egész nyáron jól éreztem magam veled!
Aztán meg azt mondta, hogy összetörik a szívét, amiért elmennek.
Szomorú volt, de aztán lelkesen megegyeztek, hogy jövőre találkoznak újra!
2012. augusztus 19., vasárnap
Fárasztó hétvége
Ahogy altattam ma este Petit, úgy éreztem, milyen jó végre nyugodtan leülni. Kicsit sok volt ez a hétvége, és még nincs vége ...
Az egész tegnap reggel kezdődött, de előzmény volt már hét elején is. Ugyanis akkor mondtam először a Zsoltinak, hogy nézzen körül, biztosan minden van-e a hétvégére tervezett garázsépításhez.
Le lettem hurrogva, hogy minek nézegesse, minden van, elég lesz: cement, mész, homok, tégla. Ennyi. A téglát csütörtökön hátrahordták, hogy kéznél legyen, de kb. ennyi is volt az előkészület a gazok kihúzásán túl ...
Férfiak ... mégis minden az utolsó pillanatra kell hagyni? Nem akartam, hogy megint az legyen, hogy szombat délután -amikor már bezár a tüzép- jusson eszébe, hogy ez sincs, meg az sincs.
A péntekünket megzavarta kissé, hogy elkészült a laptop, fel kellett menni érte Siófokra, és ha már mentünk, egy Balcsit is beterveztünk a nagyobbakkal. De ha előre gondolkodik, akkor ekkor be is szerezhettük volna a mégiscsak hiányzó dolgokat.
Mert szombat reggel bizony kiderült, hogy van, ami kellene, de nincs. Persze először megnézték az andocsi tüzépen, de ott nem kaptak.
A legnagyobb gond ekkor azonban még nem ez, hanem a betonkeverő hiánya volt. De tényleg, miért kell mindent az utolsó pillanatra hagyni???
Szóval ott voltunk szombat reggel betonkeverő nélkül. Mert az igaz, hogy a szomszéd, akitől mindig kölcsön szoktuk kérni, most nem tudta odaadni, de még pénteken lebeszélt Zsolti egy másikat, csak az messzebb volt, és fuvaros hozta volna le a szomszédba levő fuvarral együtt. Csak éppen a 8-ra ígért fuvar elmaradt, mert elment a srác Toponárra ... tervezhet egyébként az emebr, ha a másik, akire rá van szorulva, keresztbe tesz ...
A rokonnak, akinek pedig platós autója van, már ivott egy pálinkát ...
Aztán eszembe jutott, hogy meg kellene kérdezni a másik szomszédot, hisz nekik is áll az udvarban egy betonkeverő. És milyen jó, hogy ez eszembe jutott, nem is tudom, mi lett volna, ha nem.
Fiúkat ott hagyva elindultam Petivel Tabra, a tüzépre, hogy megvegyem a hiányzó kátránypapírt -vagy mifenét, és a biztonság kedvéért vettem 4 zsák cementet is, hisz ha most nem is kell, a betonozáshoz feltétlen.
Pepcsi elaludt a kocsiban, nem is ébredt fel amíg vásároltam, és egy automatához is beugrottam pénzt levenni. Hazáig aludt, amivel természetesen kissé felborította a napot, hisz egy ideje csak egyet alszik.
Mire hazaértünk, mát folyt a munka, igaz, kisebb gikszer akadt előtte: eltört a betonkeverő tartórúdja, és heggeszteni kellett.
Miért is menne minden egyszerűen?
Innetől kezdve viszonylag nyugi volt, a fiúk (Zsolti, öcsém, Józsi) dolgoztak, Máté, Sami a Vera mama és az otthon között ingajáratban, én meg Petivel felmentem anyuékhoz, hogy nyugodtan tudjon aludni. Ebédet vittem a munkásoknak, akik fél 6-ig dolgoztak. Zsolti ezután focizni ment, vitte Samit is. Azt beszéltük meg, hogy legkésőbb 3/4 8-ra hazaérnek. Negyed 9 lett belőle, de nem is ez a lényeg, hanem hogy Zsolti bicegve jött ...kiment a térde, nagyon fájt neki. Éjszaka nem is nagyon aludt, jegelte, és fájdalomcsillapítót is kapott.
Gondoltam, majd felviszem a dokihoz. De hogy lesz így befejezve a garázs falazása? Tamás reggel jött fél 8-ra, de ki segít neki? Zsolti lett volna, de ő kiesett. Én úgy tudtam, hogy jön a kománk, de Zs. csak poénból mondta ... marha jó poén ...
Úgyhogy a ma reggelem rohanással telt: először segítséget kellett kerítenem. Bundi lett az áldozat, millió hála neki ezért, hisz bulizott előtte este, és dolga is lett volna.
Nekiálltak a fiúk, én meg felvittem Zsoltit a dokihoz, aki kórházi balesetit mondott. Hurrá ... Gondolkoztam: ott bizony sokat kell várni ... ha viszem Petit, mi a francot csinálok vele addig, viszont tudna aludni hazafele az autóban. HA meg nem viszem, és túl sokáig kell várni, akkor hogyan fog elaludni? Megoldás: nem én viszem, megkérjük a komát, lenne-e kedves elvinni. Igent mondott - bár nekik is kissé zűrös napjuk volt, épp szült az Ági -komaasszony tesója (Boldizsár 3960 gr, 58 cm-császár).
Innen kicsit nyugisabb volt az én napom, amíg haza nem mentünk anyuéktól fél 4-kor.
Zsolti már otthon volt, kificamodott a térde, tartógipsszel a lábán, nem mehet vele, feküdjön. Szerdán kell visszavinni ... marha jó, épp a lehető legrosszabbkor.
Fiúk végeztek kb fél 6-kor, viszont én nekiállhattam pakolni: tégladarabokat összeszedni, ablaküvegeket feltenni, játékokat összeszedni. Még jó, hogy a mama figyelt a gyerekekre.
Fürdetés, vacsora, altatás. Most már alszanak, én meg fáradtan ülök itt, de mindjárt fekszem én is.
Persze a héten biztosan nem tud dolgozni menni a Zsolti, gyerekeket viszont viszem az oviba, hisz nekem is készülődnöm kell a tanévkezdésre ... nagyon nem hiányzott, hogy egy negyedik gyereknek ugráljak most, na meg persze a legfontosabb, hogy így bizony nem tudni, mikor kerül tető a garázsra ...
Holnap meló nem lesz, viszont jönnek unokatesómék 2 gyerkőccel. Ami jó, mert rég találkozunk, de most olyan fáradt vagyok ... de holnapra összegyűjtöm a tartalékaimat :)
Az egész tegnap reggel kezdődött, de előzmény volt már hét elején is. Ugyanis akkor mondtam először a Zsoltinak, hogy nézzen körül, biztosan minden van-e a hétvégére tervezett garázsépításhez.
Le lettem hurrogva, hogy minek nézegesse, minden van, elég lesz: cement, mész, homok, tégla. Ennyi. A téglát csütörtökön hátrahordták, hogy kéznél legyen, de kb. ennyi is volt az előkészület a gazok kihúzásán túl ...
Férfiak ... mégis minden az utolsó pillanatra kell hagyni? Nem akartam, hogy megint az legyen, hogy szombat délután -amikor már bezár a tüzép- jusson eszébe, hogy ez sincs, meg az sincs.
A péntekünket megzavarta kissé, hogy elkészült a laptop, fel kellett menni érte Siófokra, és ha már mentünk, egy Balcsit is beterveztünk a nagyobbakkal. De ha előre gondolkodik, akkor ekkor be is szerezhettük volna a mégiscsak hiányzó dolgokat.
Mert szombat reggel bizony kiderült, hogy van, ami kellene, de nincs. Persze először megnézték az andocsi tüzépen, de ott nem kaptak.
A legnagyobb gond ekkor azonban még nem ez, hanem a betonkeverő hiánya volt. De tényleg, miért kell mindent az utolsó pillanatra hagyni???
Szóval ott voltunk szombat reggel betonkeverő nélkül. Mert az igaz, hogy a szomszéd, akitől mindig kölcsön szoktuk kérni, most nem tudta odaadni, de még pénteken lebeszélt Zsolti egy másikat, csak az messzebb volt, és fuvaros hozta volna le a szomszédba levő fuvarral együtt. Csak éppen a 8-ra ígért fuvar elmaradt, mert elment a srác Toponárra ... tervezhet egyébként az emebr, ha a másik, akire rá van szorulva, keresztbe tesz ...
A rokonnak, akinek pedig platós autója van, már ivott egy pálinkát ...
Aztán eszembe jutott, hogy meg kellene kérdezni a másik szomszédot, hisz nekik is áll az udvarban egy betonkeverő. És milyen jó, hogy ez eszembe jutott, nem is tudom, mi lett volna, ha nem.
Fiúkat ott hagyva elindultam Petivel Tabra, a tüzépre, hogy megvegyem a hiányzó kátránypapírt -vagy mifenét, és a biztonság kedvéért vettem 4 zsák cementet is, hisz ha most nem is kell, a betonozáshoz feltétlen.
Pepcsi elaludt a kocsiban, nem is ébredt fel amíg vásároltam, és egy automatához is beugrottam pénzt levenni. Hazáig aludt, amivel természetesen kissé felborította a napot, hisz egy ideje csak egyet alszik.
Mire hazaértünk, mát folyt a munka, igaz, kisebb gikszer akadt előtte: eltört a betonkeverő tartórúdja, és heggeszteni kellett.
Miért is menne minden egyszerűen?
Innetől kezdve viszonylag nyugi volt, a fiúk (Zsolti, öcsém, Józsi) dolgoztak, Máté, Sami a Vera mama és az otthon között ingajáratban, én meg Petivel felmentem anyuékhoz, hogy nyugodtan tudjon aludni. Ebédet vittem a munkásoknak, akik fél 6-ig dolgoztak. Zsolti ezután focizni ment, vitte Samit is. Azt beszéltük meg, hogy legkésőbb 3/4 8-ra hazaérnek. Negyed 9 lett belőle, de nem is ez a lényeg, hanem hogy Zsolti bicegve jött ...kiment a térde, nagyon fájt neki. Éjszaka nem is nagyon aludt, jegelte, és fájdalomcsillapítót is kapott.
Gondoltam, majd felviszem a dokihoz. De hogy lesz így befejezve a garázs falazása? Tamás reggel jött fél 8-ra, de ki segít neki? Zsolti lett volna, de ő kiesett. Én úgy tudtam, hogy jön a kománk, de Zs. csak poénból mondta ... marha jó poén ...
Úgyhogy a ma reggelem rohanással telt: először segítséget kellett kerítenem. Bundi lett az áldozat, millió hála neki ezért, hisz bulizott előtte este, és dolga is lett volna.
Nekiálltak a fiúk, én meg felvittem Zsoltit a dokihoz, aki kórházi balesetit mondott. Hurrá ... Gondolkoztam: ott bizony sokat kell várni ... ha viszem Petit, mi a francot csinálok vele addig, viszont tudna aludni hazafele az autóban. HA meg nem viszem, és túl sokáig kell várni, akkor hogyan fog elaludni? Megoldás: nem én viszem, megkérjük a komát, lenne-e kedves elvinni. Igent mondott - bár nekik is kissé zűrös napjuk volt, épp szült az Ági -komaasszony tesója (Boldizsár 3960 gr, 58 cm-császár).
Innen kicsit nyugisabb volt az én napom, amíg haza nem mentünk anyuéktól fél 4-kor.
Zsolti már otthon volt, kificamodott a térde, tartógipsszel a lábán, nem mehet vele, feküdjön. Szerdán kell visszavinni ... marha jó, épp a lehető legrosszabbkor.
Fiúk végeztek kb fél 6-kor, viszont én nekiállhattam pakolni: tégladarabokat összeszedni, ablaküvegeket feltenni, játékokat összeszedni. Még jó, hogy a mama figyelt a gyerekekre.
Fürdetés, vacsora, altatás. Most már alszanak, én meg fáradtan ülök itt, de mindjárt fekszem én is.
Persze a héten biztosan nem tud dolgozni menni a Zsolti, gyerekeket viszont viszem az oviba, hisz nekem is készülődnöm kell a tanévkezdésre ... nagyon nem hiányzott, hogy egy negyedik gyereknek ugráljak most, na meg persze a legfontosabb, hogy így bizony nem tudni, mikor kerül tető a garázsra ...
Holnap meló nem lesz, viszont jönnek unokatesómék 2 gyerkőccel. Ami jó, mert rég találkozunk, de most olyan fáradt vagyok ... de holnapra összegyűjtöm a tartalékaimat :)
2012. május 12., szombat
Micsoda élmény!
Kedden délután negyed 6 körül arra lettem figyelmes, hogy Máté kiabál az udvaron, hogy gyorsan szaladjak ki, mutatni akar valamit. Az udvaron játszott Lacival, Pepcsi a hintában volt, én meg csak épp beszaladtam valamiért. Gyorsan kimentem, és egy siklóernyőst mutatott, ami nem olyan magasan repült ... vagy mit csinál a siklóernyő :)
Kb a kertünk vége fölött körözött ... mondtam is a fiúknak, hogy biztosan le akar szállni, és keresi az erre megfelelő helyet. Közben megérkezett Csabi (szomszéd kisfiú), és innentől együtt figyeltük a történéseket. Nem vagyunk teljesen elszokva az ilyen látványtól, ugyanis a faluban van egy srác, aki a hátára vesz egy nagy motoros valamit, és a domboldalról fel szokott szállni hasonló siklóernyővel. De most nem ő volt a röpködő :)
Aztán egyre lejjebb ereszkedett, a fiúk meg iszkiri, nekiiramodtak a kertnek (a kertünk domboldalon van, nem látni a végét). Gyorsan a legnagyobbat is utánuk zavartam (kicsik 5-6, nagy 11 éves), közben gyorsan telefonáltam a Zsoltinak, hogy siessen haza (szomszédban volt), menjen utánuk, mert én hiába kiabáltam, a siklóernyős teljesen elbűvölte őket, és csak szaladtak felfelé. Én nem tudtam volna Pepcsivel felfele szaladni utánuk ...
Épp úgy jött ki, hogy Zsolti kiment utánuk, kb 10 percet kint volt, aztán jöhetett vissza Petihez, mert én indultam tornára. Fiúk kint maradtak a bácsival, aki veszprémi egyetemi tanár volt, és a Badacsony mellől szállt fel. Szegény érdeklődött, hogy mikor megy a Balcsi felé legközelebb busz, de arról sajnos lecsúszott, mert 17:10-kor elment az utolsó. Sebaj, eljöttek érte.
Viszont volt egy kis izgalom is: Zsolti mondta a fiúknak, amikor kint hagyta őket, hogy majd szépen mutatják az utat a bácsinak. Csabinak viszont mást jelentett az út, hisz egy földes út vezet a kertek végén, és ők arra szoktak sétálni az apjával, neki az az út jelentette az utat, míg a Zsolti a kerten keresztül gondolta. A többség ott is jött, viszont Csabi egyedül elindult a másikon ... előreszaladt, gondolta (apja szerint), hogy majd ő mutatja az utat, a többiek meg követik. Hát nem követték. Megijedt a Zsolti, amikor Csabit nem lelte, de szerencsére a földes út visszakanyarodik a házak előtti útra, így hamar meg lett Csabi, de ő is megijedt, amikor visszanézett és nem látott senkit ... izgalom kipipálva, kedélyek lenyugodtak, de azért ez a siklóernyős élmény jobb lett volna Csabi-elkóborlás nélkül :)
De minden jó, ha a vége jó ...
Bánom, hogy a fényképezőt nem kaptam elő, olyan jó kis képeket tudtam volna csinálni ... majd legközelebb, ha lesz olyan az életben.
Kb a kertünk vége fölött körözött ... mondtam is a fiúknak, hogy biztosan le akar szállni, és keresi az erre megfelelő helyet. Közben megérkezett Csabi (szomszéd kisfiú), és innentől együtt figyeltük a történéseket. Nem vagyunk teljesen elszokva az ilyen látványtól, ugyanis a faluban van egy srác, aki a hátára vesz egy nagy motoros valamit, és a domboldalról fel szokott szállni hasonló siklóernyővel. De most nem ő volt a röpködő :)
Aztán egyre lejjebb ereszkedett, a fiúk meg iszkiri, nekiiramodtak a kertnek (a kertünk domboldalon van, nem látni a végét). Gyorsan a legnagyobbat is utánuk zavartam (kicsik 5-6, nagy 11 éves), közben gyorsan telefonáltam a Zsoltinak, hogy siessen haza (szomszédban volt), menjen utánuk, mert én hiába kiabáltam, a siklóernyős teljesen elbűvölte őket, és csak szaladtak felfelé. Én nem tudtam volna Pepcsivel felfele szaladni utánuk ...
Épp úgy jött ki, hogy Zsolti kiment utánuk, kb 10 percet kint volt, aztán jöhetett vissza Petihez, mert én indultam tornára. Fiúk kint maradtak a bácsival, aki veszprémi egyetemi tanár volt, és a Badacsony mellől szállt fel. Szegény érdeklődött, hogy mikor megy a Balcsi felé legközelebb busz, de arról sajnos lecsúszott, mert 17:10-kor elment az utolsó. Sebaj, eljöttek érte.
Viszont volt egy kis izgalom is: Zsolti mondta a fiúknak, amikor kint hagyta őket, hogy majd szépen mutatják az utat a bácsinak. Csabinak viszont mást jelentett az út, hisz egy földes út vezet a kertek végén, és ők arra szoktak sétálni az apjával, neki az az út jelentette az utat, míg a Zsolti a kerten keresztül gondolta. A többség ott is jött, viszont Csabi egyedül elindult a másikon ... előreszaladt, gondolta (apja szerint), hogy majd ő mutatja az utat, a többiek meg követik. Hát nem követték. Megijedt a Zsolti, amikor Csabit nem lelte, de szerencsére a földes út visszakanyarodik a házak előtti útra, így hamar meg lett Csabi, de ő is megijedt, amikor visszanézett és nem látott senkit ... izgalom kipipálva, kedélyek lenyugodtak, de azért ez a siklóernyős élmény jobb lett volna Csabi-elkóborlás nélkül :)
De minden jó, ha a vége jó ...
Bánom, hogy a fényképezőt nem kaptam elő, olyan jó kis képeket tudtam volna csinálni ... majd legközelebb, ha lesz olyan az életben.
2012. május 7., hétfő
Komposztálunk
Kb. egy évvel ezelőtt kezdődött minden ...
A faluban minden postaládába bedobtak az önkormányzattól egy jelentkezési lapot komposztláda igénylésére. Vagyis pontosabban egy papírt, mely szerint az önkormányzat pályázatot nyújtott be komposztládákra, és nyilatkozni kellett/lehetett, ki az aki szeretne részt venni a programban. Ingyenes az egész, annyi kikötés volt, hogy 5 éven keresztül rendeltetésszerűen kell használni a ládát, de ezt csak annyiban ellenőrzik, hogy a láda meg van-e.
Kb. egy hete névre szóló meghívót kaptunk, mely szerint pályázaton nyert az önkormányzat, és mivel korábban úgy nyilatkoztunk, hogy szeretnénk részt venni a programban, így szeretettel várnak minket egy előadásra, majd egy állófogadásra. Zsolti ment el erre a programra. Komposztládát pedig a hétre ígértek.
Szombaton azonban meglepetés volt, mert délelőtt jött egy autó, amiről a ládákat osztották. Máté nagyon nagy örömmel fogadta őket, szaladgált jobbra-balra, vitte nagy lelkesedéssel a ládát.
Magyarázott nagy elánnal, mert ő már látta az egyik mesében, hogyan kell komposztálni. Persze rögtön meg kellett ennie egy banánt, hogy legyen mit a ládába dobni, aztán azóta már a pincében levő almákat is átválogatta. Sőt már 3 gilisztát is begyűjtött, aztán csodálkozott, hogy eltűntek. Hiába mondtam neki, hogy majd a giliszták alulról mennek, a drága kicsit siettetné a folyamatokat. Nagyon kíváncsi vagyok, vajon meddig fog tartani ez a kezdeti nagy lelkesedés.
A faluban minden postaládába bedobtak az önkormányzattól egy jelentkezési lapot komposztláda igénylésére. Vagyis pontosabban egy papírt, mely szerint az önkormányzat pályázatot nyújtott be komposztládákra, és nyilatkozni kellett/lehetett, ki az aki szeretne részt venni a programban. Ingyenes az egész, annyi kikötés volt, hogy 5 éven keresztül rendeltetésszerűen kell használni a ládát, de ezt csak annyiban ellenőrzik, hogy a láda meg van-e.
Kb. egy hete névre szóló meghívót kaptunk, mely szerint pályázaton nyert az önkormányzat, és mivel korábban úgy nyilatkoztunk, hogy szeretnénk részt venni a programban, így szeretettel várnak minket egy előadásra, majd egy állófogadásra. Zsolti ment el erre a programra. Komposztládát pedig a hétre ígértek.
Szombaton azonban meglepetés volt, mert délelőtt jött egy autó, amiről a ládákat osztották. Máté nagyon nagy örömmel fogadta őket, szaladgált jobbra-balra, vitte nagy lelkesedéssel a ládát.
Magyarázott nagy elánnal, mert ő már látta az egyik mesében, hogyan kell komposztálni. Persze rögtön meg kellett ennie egy banánt, hogy legyen mit a ládába dobni, aztán azóta már a pincében levő almákat is átválogatta. Sőt már 3 gilisztát is begyűjtött, aztán csodálkozott, hogy eltűntek. Hiába mondtam neki, hogy majd a giliszták alulról mennek, a drága kicsit siettetné a folyamatokat. Nagyon kíváncsi vagyok, vajon meddig fog tartani ez a kezdeti nagy lelkesedés.
2011. szeptember 25., vasárnap
Csúszás
Most mondjuk bepótoltam, amivel szeptemberben elmaradtam, de az augusztusi élményekről azt hiszem, csak a képek fognak mesélni.
Miért is?
Ennek több oka van.
Az egyik nyomós ok, hogy kb. 2 hónapja elromlott a gépünk. Az alaplap ment tönkre, és érdemesebb lenne beruházni egy laptopba, de azt venni kellene, utánajárni, neten utánanézni, ami idő hiányában eléggé macerás, úgyhogy egyelőre várunk ...
A másik, hogy még mindig nincs kész teljesen a nyári munka, bár tény, hogy rohamosan közeledünk a cél felé.
Szóval időhiány a másik ok, de ez hamarosan megszűnik.
Az otthonról:
A nyárra terveztük:
-első szobában ablakcsere, festés
-konyhabővítés (a garázs átalakításával) -falazás, betonozás, gipszkartonozás, járólapozás, glettelés, festés
-régi konyhában csempeleverés, vakolás, glettelés, festés, bejárati ajtócsere
-garázs építés - alapozás, murvaelszórás, betonozás, falazás ...
Ami elkészült:
- első szoba teljesen (karnis, függönyfelrakás várat még magára, bár minden megvan hozzá, csak nekiállni nehéz :()
-a konyhabővítés is kész, úgy ahogy,a víz-gázszerelőt várom, mint a Messiást, mert ha víz és gáz lesz, akkor be tudjuk vinni a hűtőt is, és az ajtófestés után KÉSZ lesz (későbbre van egy mosogatógép tervezve, de az nem tudom, pontosan mikor lesz még (mert úgy döntöttem, ennyivel megkönnyítem az életem, nem szeretnék idővel 4 meglett férfiember után mosogatni :)
-régi konyhában van még mit tenni, glettelés, festés, ajtócserek, bár remélem, hogy a jövő hét végére minden kész lesz. ma vakoltak, héten glettelek, és ha berakták az ajtót festek is :) ajtó is elkészült, holnaptól szállítható állapotban lesz :)
- a garázs az ami még vissza van, bár az alapozás megvan, a murva is el van szórva. Betonozni kellene, ill. falazni és tetőt csinálni. Ez nem biztos, hogy idén megvalósul még, bár jó lenne, ha nem kint kellene telelnie az autónak.
Hát így állunk.
Egy kép a szobáról és a konyháról:
hát, ezt megint előre rakta, de mindegy :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)