Tényleg megkergült az időjárás. És ez magával hozta a növények megkergülését is.
Egyszerűen nem tudom másra fogni, nem találok magyarázatot rá: orgona virágzás augusztusban.
Igaz, hogy idén elég korán nyílt az orgona, anyák napjára már el is virágzott, tehát április végén tündökölt. Imádom ... és olyan jó volt beszippantani az illatát most is. Csak fura.
Múlt héten egyik reggel- amikor a gyerekeket vittem az oviba- tűnt fel, hogy az utcánkban az egyik kerítés mellett, egy kisebb bokron virágzik valami. Halványlila, szép nagy fejű, sok apró virágból. Néztem, és már akkor orgonára gondoltam, csak furcsállottam, hogy most nyílik????
Aztán hazafele megbizonyosodtam róla. Ketten voltunk Pepcsivel, nem siettem, így nézegettem, és egy kicsit törtem belőle. Megszagoltam. Hamisítatlan orgona volt. Persze akkor a virágot is tökéletesen láttam, de ilyen csodát nem megszagolni igazi vétek lett volna :)
Vacilláltam, hogy vajon miért lehet ez? A növény kb. fele el volt száradva. Arra jutottam, hogy talán a nagy júliusi kánikulában eléggé kiszáradt, majd most, amikor nincs 40 fok hetekig, kicsit magához tért ... elkezdett rügyezni, hajtani, mint tavasszal, és friss virágot is hozott.
Persze lehet, hogy ez butaság, de jobb nem jutott eszembe. Mert nem egy-egy virágzat volt, hanem sok azon a kicsi fán ...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: virágok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: virágok. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. augusztus 30., csütörtök
2012. augusztus 5., vasárnap
Sami és a virágok
Már tavasz óta, mióta az első tulipánok kinyíltak, Sami rendszeresen hordja nekem a virágokat a mamától hazafele jövet. Nem mondom, hogy mindig, amikor onnan jön haza, mert az naponta többször is előfordul. Azt sem mondhatom, hogy minden nap, de bizony nagyon gyakran.
A héten egy hatalmas tő büdöskével jelent meg :) Le is fényképeztem, nagyon édes volt. Leggyakrabban a mamánál szerzi a virágokat, de kunyerált már máshonnan is, sőt, a tulipánokat a 3. szomszéd kerítésén benyúlva tépte le. Hiába mondtuk neki, hogy nem szabad, ne szedje le, vagy hogy a mamánál is van, hozzon onnan, nem hallgatott ránk.
Annyi azonban biztos, hogyha ezt a jó szokását a későbbiekben is megtartja, a barátnői, majd a felesége nagyon és sokszor fog örülni :D
A héten egy hatalmas tő büdöskével jelent meg :) Le is fényképeztem, nagyon édes volt. Leggyakrabban a mamánál szerzi a virágokat, de kunyerált már máshonnan is, sőt, a tulipánokat a 3. szomszéd kerítésén benyúlva tépte le. Hiába mondtuk neki, hogy nem szabad, ne szedje le, vagy hogy a mamánál is van, hozzon onnan, nem hallgatott ránk.
Annyi azonban biztos, hogyha ezt a jó szokását a későbbiekben is megtartja, a barátnői, majd a felesége nagyon és sokszor fog örülni :D
2012. május 22., kedd
Elintéztem magam ...
Az egész a virágok miatt van ...
Múlt héten végre visszakerült mindkét redőny a fiúk szobájára. Viszont épp miattuk az ablakpárkányra helyezett virágok nem fértek el. Ha meg úgy csináltam, hogy ne szédüljenek le, akkor meg a redőnyöket nem lehetett teljesen lehúzni, csak a cserepek széléig ... Így viszont világosabb volt.
Mit tegyek? Olyan szépen nyílnak a bohócvirágok, kár lenne épp a ház elől elvenni. Arra jutottam, hogy a pince előtt vannak jó nagy (és nagyon nehéz) fatuskók. Zsoltinak is említettem, hogy mik a terveim, de nem mozgatta nagyon füle botját sem. Tegnap focizni volt, és meg hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy majd én szépen előre görgetem őket.
Az elsővel (a kisebbel) nem volt különösebb gond, bár az is elég nehéz volt. Kézzel kezdtem görgetni, de hamar áttértem a lábamra. Még jó, hogy lejt is az udvar, így még könnyebb volt.
Aztán a másodikkal jól megszenvedtem, de akkor még nem éreztem, hogy akármim fájna. Nagyobb, sokkal nehezebb és szerencsétlenebb volt a 2. tuskó, ugyanis nem henger alakú volt, hanem a teteje keskenyebb, az alja meg szélesebb. Görgettem, görgettem, de ezen okból nem gurult szépen egyenesen, hanem a keskenyebb felé mindig elfordult ... én meg mindig visszaigazgattam ... ez lehetett az egyik, amit nem kellett volna csinálnom, hagytam volna a francba az egészet. De csak célba értem vele ... a felállítást és a pince elől kivadászást (lécek, meg mindenféle akadályok körül) szintén nem kellett volna erőltetnem. Nagyon nehéz volt a fránya tuskó.
Este már éreztem, hogy fáj a vállam, de még viszonylag könnyen el tudtam aludni. Viszont amikor Pepcsi fél 1-kor ébredt, azt hittem, csillagokat látok ... Alig tudtam letenni, aztán csak forgolódtam, sehogy se tudtam elaludni. Bekentem a vállam lóbalzsammal és képes voltam kimenni egy fájdalomcsillapítóért, mert azt gondoltam, talán valamivel jobb lesz. Jobb is lett szerencsére, és amíg aludtam, nem is éreztem, hogy fáj (de csak hanyatt tudtam aludni, fordulni meg sem próbáltam), Most viszont, hogy felébredtem ... ááá, alig tudom mozgatni a jobb vállam, de ha meg is mozdítom, borzasztóan fáj ... én banga jószág, miért hiszem már azt, hogy muszáj mindent nekem csinálnom? Most aztán átkozhatom magam ...
A virágoknak viszont jó helyük lett, de ez egy nap csúszással és az én jelen szenvedésem nélkül is megvalósítható lett volna egy erős férfiember segítségével.
Múlt héten végre visszakerült mindkét redőny a fiúk szobájára. Viszont épp miattuk az ablakpárkányra helyezett virágok nem fértek el. Ha meg úgy csináltam, hogy ne szédüljenek le, akkor meg a redőnyöket nem lehetett teljesen lehúzni, csak a cserepek széléig ... Így viszont világosabb volt.
Mit tegyek? Olyan szépen nyílnak a bohócvirágok, kár lenne épp a ház elől elvenni. Arra jutottam, hogy a pince előtt vannak jó nagy (és nagyon nehéz) fatuskók. Zsoltinak is említettem, hogy mik a terveim, de nem mozgatta nagyon füle botját sem. Tegnap focizni volt, és meg hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy majd én szépen előre görgetem őket.
Az elsővel (a kisebbel) nem volt különösebb gond, bár az is elég nehéz volt. Kézzel kezdtem görgetni, de hamar áttértem a lábamra. Még jó, hogy lejt is az udvar, így még könnyebb volt.
Aztán a másodikkal jól megszenvedtem, de akkor még nem éreztem, hogy akármim fájna. Nagyobb, sokkal nehezebb és szerencsétlenebb volt a 2. tuskó, ugyanis nem henger alakú volt, hanem a teteje keskenyebb, az alja meg szélesebb. Görgettem, görgettem, de ezen okból nem gurult szépen egyenesen, hanem a keskenyebb felé mindig elfordult ... én meg mindig visszaigazgattam ... ez lehetett az egyik, amit nem kellett volna csinálnom, hagytam volna a francba az egészet. De csak célba értem vele ... a felállítást és a pince elől kivadászást (lécek, meg mindenféle akadályok körül) szintén nem kellett volna erőltetnem. Nagyon nehéz volt a fránya tuskó.
Este már éreztem, hogy fáj a vállam, de még viszonylag könnyen el tudtam aludni. Viszont amikor Pepcsi fél 1-kor ébredt, azt hittem, csillagokat látok ... Alig tudtam letenni, aztán csak forgolódtam, sehogy se tudtam elaludni. Bekentem a vállam lóbalzsammal és képes voltam kimenni egy fájdalomcsillapítóért, mert azt gondoltam, talán valamivel jobb lesz. Jobb is lett szerencsére, és amíg aludtam, nem is éreztem, hogy fáj (de csak hanyatt tudtam aludni, fordulni meg sem próbáltam), Most viszont, hogy felébredtem ... ááá, alig tudom mozgatni a jobb vállam, de ha meg is mozdítom, borzasztóan fáj ... én banga jószág, miért hiszem már azt, hogy muszáj mindent nekem csinálnom? Most aztán átkozhatom magam ...
A virágoknak viszont jó helyük lett, de ez egy nap csúszással és az én jelen szenvedésem nélkül is megvalósítható lett volna egy erős férfiember segítségével.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)