Kalandos kirándulás

Augusztus 20-ára volt tervezve egy kirándulás Nemesvitára, a Western Parkba. Neten nézegettem, és nagyon vártam. Sajnos a rossz idő közbeszólt, és egy patcai kirándulás lett végül aznap, ahol beltéren is nagyon jól tudják érezni magukat a gyerekek. A western kirándulást pedig eltoltuk hétvégére. Szombaton megint az időjárás diktált, de vasárnap reggel sütött a nap. Örültem, felöltöztettem a gyerekeket, és megkérdeztem Zsoltit, hogy mennyire fáradt (éjszakás a héten). Aludt és nem mutatott hajlandóságot, hogy szeretne jönni velünk, én meg nem erőltettem, tudtam, hogy fáradt, ezért gyorsan ugrasztottam anyut, hogy igazán eljöhetne akkor ő velünk.
Ahogy haladtunk, eltűnt a napocska, befelhősödött az ég, pár csepp eső is hullott, de kirándulni még épp jó lett volna. Balatongyörök közelében jártunk (közel a célhoz), amikor valami  szokatlan zaj ütötte meg a fülemet. Valami lehet a gumival, gondoltam, és semmi jóra nem számítottam, amikor félreálltam, szerencsére épp egy parkolóba sikerült, valami kilátó közelében.
Defekt. Ami nem lett volna különösebb gond, ha van az autóban pótkerék. De a mienkben nincs, és nem véletlenül, vagy hanyagságból, hanem gyárilag nincs. Ami viszont van ilyen esetre, az a gumijavító készlet, valami folyadékkal vagy habbal, amit a gumiba fújva kitölti a gumit, és megjavítja a kereket. Általában ...
Miután megálltunk, felhívtam a Zsoltit, adjon már tanácsot, mitévő legyek. Azt mondta, kérdezzek meg autósokat, nincs-e náluk pumpa, hogy felfújjuk. Nálunk nem volt (így vettük a kocsit, eredetileg volt benne), és akiket megkérdeztem, náluk sem volt. Nagyon segítőkészek voltak egyébként az emberek. Először a mellettünk várakozó busz sofőrjét kértem meg, ő jött is, megnéztük mi van a kocsiban, kereket ki is cserélte volna, de jelen helyzetben nem tudott segíteni (mert a gumijavítás során a hab befújása után rögtön pumpálni kell). Ő a közeli benzinkutat ajánlotta, hogy menjek le nagyon lassan addig, de kiderült, hogy messzebb van az a kút, mint ő gondolta, úgyhogy ez a verzió törölve lett.
A másik fiatalember, aki segíteni próbált, a parkolóban árusító fiú volt. Ő telefonált szerelőért, de egyik nem vette fel, másik pedig nem tudott segíteni.
Közben végszükség esetére megkaptam a keszthelyi autómentők telefonszámát. Gondoltam, az drága mulatság lenne ...
Egy mellettünk lerobbant másik autóhoz jött valaki, gondoltuk szerelő, így őket is megkörnyékeztem. Nem szerelő volt, de elmondtam a problémám, és jöttek megnézni, mi van a csomagtartóban. Kereket ők is szívesen kicserélték volna, de így tehetetlenek voltak. Gumijavító készlettel még egyik sem találkozott.
Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, és -bár csak ideiglenesen, de- részben ők mentettek meg.
Leszedték a kereket, elvittek a közeli benzinkútra, ahol a kutas megcsinálta a gumijavító-készletes javítást. Kiderült, hogy egy viszonylag nagy lyuk (vágás) van a keréken. Visszamentünk, felrakták a kereket, és kaptam egy telefonszámot, mert megkértek, hogyha hazaérünk,csörögjünk rájuk. Kedvesek.
Nem eresztett a kerék, de már dél volt, ezért feleslegesnek gondoltam a western parkba menni, de nem akartam egyből haza sem indulni velük, ezért a közeli (kb 100-200 méterre levő) balatonedericsi Afrika múzeum felé vettük az irányt. Lassan mentem, nem volt gond, de amikor megálltunk a múzeumnál, láttam, hogy félig megint lapos a kerék, és enged szakadatlan. Puff ... de legalább jó helyen álltunk, és látnivaló is volt. Telefonáltam Zsoltinak, aki előkereste otthon a jobb hátsó téli gumit, szerzett egy autót, és elindult a megmentésünkre.
Mi pedig addig bebarangoltuk az állatkertet, megnéztük és simogattuk az állatokat. Végigjártuk a múzeumot is. bebarangoltuk a mini-dzsungelt, felmásztunk a kilátóra. Persze mire felértünk, az elem is lemerült  a fényképezőben, pedig olyan csodás volt a kilátás...
Aztán Sami puputevegelt, Pepcsi pónilovagolt, Máté pedig rodeobikázott egyet. Na meg játszótereztek, de aztán az eső is rázendített, hűvös is volt ... kicsit fáztak, éhesek voltak, fáradtak, és még várni is kellett az apjukra. De így végszóra odaért, 5 perc alatt kicserélte a kereket, és indulhattunk haza. Épp 3 óra volt, és csoda, hogy eddig és így bírták a strapát. Útközben Pepcsi és Sami is aludt egyet, aztán Bogláron még tescoztunk egyet, majd mentünk haza.
nagyon úgy néz ki, hogy ez a western park valami miatt nem akarta, hogy idén meglátogassuk, de jövőre már nyár elejére tervezem ezt a kirándulást, így biztosan nem maradunk le végleg.
A gyerekek egyébként nem nagyon érzékeltek ebből a kalandos útból annyit, a mamát jobban megviselte, meg persze a várakozás nem a kedvence a gyerekeknek, de összességében jól viselték, élmény volt nekik maga a defekt és az afrika múzeum is. És bár én nem így terveztem, mégsem szomorodtam el különösebben, mert sajnos volt, akik nem úszták meg ennyivel a napot, mert a múzeum előtt elég szépen összekoccantak ...

Képeink itt vannak :)

Ideiglenesen megoldva

Mivel ez a hét igen fontos a farsang szempontjából, így feltétlen azt szerettem volna, hogy a gyerekek menjenek az oviba. Viszont az idő nem éppen kegyes hozzánk - már ami a mínuszokat illeti- , és ez az autónak nagyon nem tetszett.
Mégsem kellett maradniuk itthon a lurkóknak: egy éjszakát a kedves szomszéd töltőjén volt az aksi, és volt oly kedves, hogy be is szerelje reggel, így kedden minden baj nélkül indult az autó (-12,5C° volt, töltés nélkül tuti nem indult volna), aztán a mai éjszakát a mama garázsában töltötte (Bundi opelja ki lett paterolva (de az így is indult reggel), így ma sem volt gond. Ma viszont csak -6 fok volt.
Szóval a héten a mamánál alszik az autó, és minél hamarabb kell bele venni egy új aksit :( hogy mindig van valami plusz kiadás ...grrrr.

Akadály

Miért is ne épp akkor legyen valami gond, amikor a legkevésbé van rá szükség? Na persze a gondra semmikor sincs, úgyhogy maga válogat időpontot.
Ma reggeli hőmérséklet (autó elektronikája szerint) -9C°. Ilyen hideg idén télen még nem volt. Sajnos be is jelentette az autó, hogy ez biza neki nagyon nem tetszik ... nem volt hajlandó elindulni reggel. A gyerekek viszont harci készültségben, ovira készen ültek a kocsiban, ami csak nem akarta az igazságot. Viszont ekkor nem akartam visszavonulót fújni, így ebben a kellemesen csípős hidegben elindultunk az oviba gyalog (Pepcsi nélkül).
Nem mintha szörnyű messze lenne (gyalog 15-20 perc, gyerekkel 20-25), de ha gyalog megyünk, hamarabb kellett volna indulni. Mindegy, telefonáltam, hogy kicsit késünk, de számítsanak ránk.

Semmi gond nem volt, haladtunk szépen (Mátét azért jócskán sürgetni kellett), mire odaértünk, jól megcsípte arcunkat a hideg. Délben azért megpróbálom elindítani az autót. Remélem, hogy csak az egyébként is rosszalkodó akkumulátornak nem tetszett a hideg.
A nagyobb gondot mégis a hét hátralevő része jelenti:
Zsolti délelőttös, kocsi nélkül, ilyen hidegben nem akarom gyalog vinni a gyerekeket (mert mire odaértünk, azért Sami már elkezdett köhögni). Viszont épp most szombaton lesz az ovis farsang, amire a héten készülnek igazán (kis műsorral). A jelmezük már kész van, jelmezbálba mindenképp megyünk (hacsak nem lesznek nagyon lázas, ágyban fekvős betegek -de nem lesznek!!!), de jó lenne, ha próbálni is tudnának a többiekkel.
Hmmmm ... dilemma, de majd délután az autóhoz nálam jobban értők megmondják, mi legyen. Lehet, ha kap egy kis töltést a kocsi, és félig fedett helyre sikerül vele állni, akkor megoldódnak a reggeli nem-indulások, és semmi probléma nem lesz. Csak a hét második felére még hidegebbet (-15,-20 fokot is) jósolnak éjszakára, és jön a nagy hóóóó!!! Akkor pedig anya tuti nem vezet ... akkor a farsangra is bérautóval megyünk ...de ez még a jövő zenéje. Bízzunk a legjobbakban!

Remélem, érthetően meg tudtam fogalmazni a problémámat ... Röviden: kocsi nem indul, a nagy hideg miatt nem akarom gyalog vinni a gyerekeket, a farsang miatt viszont ott kéne lenniük ...

VW touran

AZ AUTÓ ...
Szóval ilyen lett az új, ami most már a Zsolti nevén van, és végre haza is hoztuk pénteken.
Korán (7 órakor) indultunk Pestre, hogy Zsolti még dolgozni is odaérjen, bár gondoltuk, hogy 2-re tuti nem fog beérni.
A Mártival mentünk, fél 10-re értünk fel. Vártunk egy kicsit, majd nekiálltak a papírmunkának. Mi addig elmentünk a kiságyért, ami kb. 10 percre volt a kocsitól. Amíg odavoltunk, kiderült, hogy még valami csavart ki kell cserélni, ami egyébként nem tartott volna sokái, de nagyon rossz helyenn volt, szóval bonyolult és vártunk, vártunk. Fél 1 volt, mire elindulhattunk az autóval. Be akartunk menni a józsefvárosi piacra, de pechünkre épp akkor szakadt a legjobban az eső, így nem maradtunk sokáig, alig nézelődtünk. Máténak így is térdig csurom vizes lett a nadrágja, pedig tartottam fölé az esernyőt. Egy cipőt vattem Máténak és egy nadrágot enkem. Akartam volna mást is, de ilyen időben nem láttam értelmét a maradásnak :(
Sajnos parkoláskor a Zsolti kicsit meg is húzta a kocsi alját, túl közel akart állni a tűzcsaphoz, és furcsa volt neki ekkora autóval tolatni, a kormány is más ... ez van sajnos. Azért ő kicsit a szívére vette, bosszantja a dolog, de egyáltalán nem vészes egyébként.
Hazafelé megálltunk az Auchan-ba bevásárolni, aztán indultunk haza. Márti az autópályán, mi a 7-es főúton. Jól tükrözi az állapotokat, hogy ő fél 5 körül hazaért, mi épp akkor álltunk meg Fehérváron a Mekinél, pedig mi sem jöttünk lassan, dugó, baleset sem volt ... megállapítottuk, hogy az autópálya ennyivel gyorsabb.
Zsoltit kiraktuk Tabon (ez volt 6 óra után), mert nem engedték el, azt mondták, hogy akármikor, de mindenképpen menjen be dolgozni ... fontos ember.
Samu jól elvolt a mamával, Máténak kicsit sok volt az út, jobb ő is itthon maradt volna. De annyira jönni akart. Azt gondoltam, hogy majd hazafele elalszik, de a piactól az Auchan-ig kumott egy kicsit, utána csak lesett, és kérdezgette, hogy mikor érünk már haza. Este nem kellett sokáig altatgatni :) Samut sem, mert a mama vállán elaludt, ahogy cipelte haza az esőben fél 12 körül, úgyhogy felkelni is korábban kelt.
Hosszú nap volt, de megérte ...
Kényelmes az autó, magasan ülünk benne, elfér hátul a 3 gyerekülés, egy csomó mindent tud, teljesen más, mint a suzuki. Eddig mindenkitől azt hallottam, hogy szeretni fogjuk, nem fogunk benne csalódni. Szeretni már most szeretem, a nem csalódás részét pedig remélem :)

Autó2

Tegnap volt a napja, hogy a Zsolti elmenjen autót venni. Kigyűjtött párat a használautó.hu-ról, és a címek alapján mentünk. Mert végülis nem csak a haverjával ment, hanem én is elmentem velük. Éjszakás volt, és féltem, ha vesz autót, és egyedül jön haza, elalszik. A héten egy nap sem aludt valami sokat.
Mátét leadtuk anyunál, hogy majd ő elviszi az oviba (persze a mama nem vihette, felkeltette a bátyust :)), Samu pedig a Vera mamával maradt. Nagyon jól elvolt egész nap (pedig későn, már fürdetéskor értünk haza), aludni is aludt.
Először Veszprémbe mentünk (vittük magunkkal a dédit is, ha már arra jártunk, kiraktuk a nénjééknél, egyébként is menni akart, így legalább nem kellett buszoznia). Megnéztük az autót, sötétkék volt, és nekem nagyon tetszett, de a fiúk azért találtak benne hibát, és az ára is kicsit sok volt. Szóval mentünk tovább.
Fehérváron egy fehéret néztünk, aminek sajnos még több hibája volt.
A diósdinak még a fehérvárinál is több, tehát a lista végére került.
Nem kell nagy hibákra gondolni egyébként az első kettőnél, főleg esztétikai hibák voltak, de a fiúk szebbet szerettek volna. A diósdinak más baja is volt, úgyhogy arról teljesen lemondtunk.
Pesten néztünk még egy kéket, ami 5 üléses volt, bikázni kellett, és kiderült, hogy törött is volt több helyen, úgyhogy attól villám gyorsan elbúcsúztunk.
Volt még egy utolsó Touran a listán, de az eddigiek után nem nagy reményekkel mentünk tovább. Aztán jött a kellemes meglepetés.
Az utolsó autó (ha ez sem lett volna jó, néztünk volna másmilyet) ugyanolyan kék volt, mint az előző, viszont nem volt törve, végig szervizelve volt , szép volt a belseje, bár ezt is bikázni kellett, de állítólag a 2-3 hós állástól (a mi suzukink is úgy lett eladva, hogy a hidegekben nem indult, tolni kellett). De ezen kívül nem volt semmi baja. Variáltam rajt, hogy befér-e a 3 gyerekülés egymás mellé, nem vettem volna rá mérget, de lemérettük a mamával a 3 ülést egymás mellett, és elvileg befér. Viszont elől kikapcsolható a légzsák, ha esetleg mégsem.
Fiúk elmentek próbakörre, én addig pihentem baromira fájt a fejem (valószínű a kevés ivástól és a széltől).
Aztán mentünk a Zsoltival egyezkedni. Én nem vagyok egy alkudozós, de ő igen. A kocsi eredeti ára 1.890.000 ft, de ennyit sehogy sem fizettünk volna. Első ár 1.830.000 volt, aztán még 60-at elengedtek. A Zsolti még tovább ment volna, de nem tudtak többet engedni. Viszont az eredetiségvizsgálatot megcsinálják (20.000), és csinálnak egy nagyszervízt is (kb. egy 100-as). A kocsit még otthagytuk, mert ideiglenesen ki van vonva a forgalomból, hogy ne kelljen adót fizetni utána), de csütörtökre, mire megyünk, mindent megcsinálnak, forgalomba helyeztetik, nekünk csak át kell venni majd.
Vége 1.770.000 lett, de a szakértők szerint igencsak jó vásárt csináltunk, és nagyon jó autót választottunk (igaz, mint kiderült, csak egy félregépelés volt az oka, hogy Zsolti ilyen autót nézzen, de ez nem számít, legyen már nekünk is szerencsénk valamiben :)
Remélem, meg leszünk vele elégedve. Már alig várom a csütörtököt (a 4 napos ünnep miatt húzódik egyébként ennyire el).
Tegnap viszont kiderült, hogy Zsolti jogsija lejárt (orvosi része már fél éve !!!), úgyhogy sűrű lesz a jövő hét: szerdán doki, okmányiroda, hogy kapjon egy igazolást, amivel vezethet majd. Én nem szívesen vezetnék keresztül BP-en, főleg egy új autóval (nekünk új). Egyébként 2004-es.

Autó

Bár nem a gyerekekről szól, de egy bejegyzést megér, és végülis szegről-végről a gyerekek miatt kellett ez a lépés.
Hétfő (febr. 21.) nagy nap volt: majdnem 9 év hozzánk tartozás után megváltunk a jó kis Suzukinktól. Muszáj volt, hisz a 3 gyerekülés nem fér bele (elől nem kikapcsolható a légzsák és hátul középen 2 pontos az öv, de hátra egyébként sem férne el a 3 gyerekülés. Nagyobb család, nagyobb autó :)
Használtautón lett meghirdetve, és szerencsére volt egy csomó érdeklődő (telefonos), hétfőn pedig jöttek megnézni. Zsolti szombat-vasárnap az autót suvickolta, mosta, polírozta, kente, takarította, és mi tagadás, igencsak mutatós lett. Minden elismerésem, nagyon szépre megcsinálta :)
Fájt is a szíve utána ... sajnálta.
Lényeg a lényeg, nem csak nekünk tetszett, hanem a vevő-jelöltnek is, igaz, nem csak a külsőt nézte,, hanem elvitték Kaposvárra állapot-felmérésre, de mivel nem volt semmi baja, minden ok volt, meg is írták a papírokat, kifizették és el is vitték :)
Úgyhogy lassan egy hete autó nélkül vagyunk, ami kissé megnehezíti a mindennapokat (és kevesebbet megyünk anyuékhoz is (Máténak elég a reggeli oviba menés, aztán hazajövés, nem akarom még egy túrára rávenni :))).
A héten délutános volt a Zsolti, úgyhogy ő vitte-hozta Mátét, ami nekem könnyebbség volt, hisz Samuval is kell egy sétát menni délelőtt, nekem már túl sok lenne, de a héten délelőttös lesz, a reggeli oviba menést muszáj bevállalnom, de hát ez van. Remélem, nem fog szakadni az eső és dermesztő hideg sem lesz reggelente. Délben meg majd hazahozza a mama.
Amit azonban a legjobban remélek az az, hogy hamarosan lesz új autónk :)
Igazából nekem mindegy, hogy milyen, a lényeg, hogy kényelmesen elférjünk benne, és ne legyen semmi baja. A többi részletről meg majd a Zsolti dönt (márka, dízeles-benzines ...stb)