Osztálykirándulás

Már év elején megbeszéltük a szülőkkel, hogy az első osztálykiránduláson Patca elé, a Katica tanyára fog vezetni az utunk. Máté nagyon lelkesen várta, hisz mi már többször voltunk, és mindig nagyon jól érezte magát (köszönhető legfőképpen a nagy piros csúszdának).
Sajnos az egyik kislány, Kíra lebetegedett, így ő nem tudott velünk jönni, de rajta kívül minden kislurkó ott volt, legtöbben anyukástul.
Azt gondoltam, hogy majd az anyukák is kedvet kapnak, hisz egy csomó mindent felnőttek is kipróbálhatnak és használhatnak, de rajtam kívül csak 1-2 anyuka vállalta ezt be :(
A gyerekek viszont nagyon lelkesek voltak. Amikor odaértünk, tízóraizni szerettünk volna, persze a gyerekeket minden egyéb sokkal jobban érdekelte, mint a kaja. A Dino-gokartok kipróbálásával kezdtük, és a mellette levő játszótérre is szabadon mehettek a gyerekek. Szerencsére itt nem voltak még mások, amikor mi odaértünk, így szabadon mehettek. Szívesen kipróbálták a nagy járgányokat is, de nagyon tetszett nekik a játszótéren felállított "hinta", vagy minek nevezzem. Tányérhintára kellett felülni 4 gyereknek egymással szembe, és lehetett körbe tekerni, úgy mint a ringlist. Az egyik anyuka vállalta, hogy segít nekem és így a dupla erőtől nagyon jól pörögtek, forogtak a gyerekek. A képek mindent elárulnak egyébként.
Ezután megnéztük az állatokat (vagyis oda indultunk, de kicsit eltértünk az útiránytól, mert eltérített mindet egy kicsi gumis lecsúszópálya). Szinte minden gyerek csúszott, Ildi és én is ... Sokszor voltunk már Patcán, de ez eddig mindig kimaradt.
A kiszolgált járművek parkja volt a következő állomás, ahol a gyerekek beleülhettek a kombájnba, ifába, traktorba. Itt felállítottak egy permetezőkaput (vagy mit: ami nagy melegben vizet permetez). Nagy ötlet volt!
A várba mentünk ezután, de néhány szülő inkább a kávét választotta. A gyerekeknek viszont volt erejük felfele még futni is. Mindenki fent szaladgált a vár középső részén, majd önként és dalolva kalodába zártunk mindenkit. Sajnos, csak egyesével ... ;)
De volt jelentkező a deres kipróbálására is, és a ketrec sem maradhatott ki.
Ekkor már 11 óra volt, nagy meleg, ezért úgy döntöttünk, hogy a többi kinti programról lemondunk, és a benti élvezeteket választjuk.
A benti örömöt és boldogságot nehéz leírni  ... csúszda csúszda hátán, lelkes, soha el nem fáradó gyerekek pedig :lépcsőn fel, csúszdán le - fülig érő szájjal. De jól érezték magukat a gyerek-játszóházban is, sőt felnőtt kíséretében a nagyoknak valót is kipróbálhatták.
A kék csúszdáról, a labdák közé szinte mindenki le mert csúszni, a nagy piros csúszdát azonban nem próbálta ki mindenki. Persze Máté, Áron és P. Kristóf legyőzték a félelmüket.
Egy ebéddel félbeszakítottuk ezt a boldogságot, de ebéd után még volt idő folytatni.
Senkit nem hallottam panaszkodni ezen nap miatt ...
Jövőre viszont - mivel már nagyobbak lesznek- egy kísérővel is simán bevállalom őket, bárhová is megyünk.
A készült képek itt megtekinthetők:
https://picasaweb.google.com/109339403226233389469/2014Jun?authkey=Gv1sRgCMWa3LKpnP6z1wE#6024070972223877250
https://picasaweb.google.com/szelandreacsilla/20140612OsztalykirandulasPatca2014?authuser=0&authkey=Gv1sRgCImrlLmCkbyV-QE&feat=directlink

Megint Patcán jártunk

A boglári kiruccanásunk másnapján a gyerekekkel (nagyokkal) szerettünk volna elmenni Nemesvitára a Western Parkba. Sajnos az idő közbeszólt, mert reggel nagyon viharosan erősen fújt a szél, az időkép szerint pedig épp a Balaton mellett még annál is erősebb volt, mint nálunk. Íjászkodni, patkót dobni, aranyat meríteni pedig nem nagyon szerencsés ilyen időben :( De valahova mennünk kellett ... zárt legyen, benti program, így a választásunk megint Patcára esett.
Nem okozott csalódást, hisz a gyerekek itt mindig nagyon jól érzik magukat. Petinek nagyon bejött a beltéri játszó, és még csak a csúszdákig sem kellett elmenni érte. A kintebbiben pedig gyerek sem volt, amikor odaértünk, utána is csak kevesen. Zsolti pedig a nagyokkal ment csúszkálni. Aztán kimentünk, gokartoztak, ami viszont Máté kedvence lett (persze csak a nagy piros csúszda mellett). Új járgányok is voltak, új pályával. Mindenkinek tetszett. Ebédeltünk, csúszdáztunk még, aztán hazaindultunk.
A kevés ember miatt Sami is csúszott az apjával a nagy piros csúszdán, nagy-nagy örömére ... amit ugye nem lehet, mert csak 6 éves kortól szabad, és ölben meg pláne ... pár horzsolást sikerült is Zsoltinak összeszednie. Samci pedig egy újdonságot, a hordóban utazást is kipróbálhatta ...fülig érő szájjal.
Sokszor voltunk már itt, de a vízi játékokat  és a labirintust még mindig nem próbáltuk ki. Hiába, így is simán el lehet tölteni az időt, de azért megígértük nekik, hogy legközelebb (vagy legközelebb nyáron) az sem marad ki. Máté olyan kíváncsi rá.
Fényképezőt sem vittünk, nem is tudok mást írni, hisz ismerős a hely, írtam róla többször. Itt csak jól tudjuk érezni magunkat. Mindenkinek ajánlom kipróbálásra :)

Gyereknap 2 -Patca

A szombati tabi kiruccanás és a kaposvári vásárlás lefárasztotta ugyan a gyerekeket, de vasárnap egy nagyon lehangoló, egymást piszkálós időre ébredtünk. Zsolti délelőtt dolgozott, és én ugyan felmentem anyuékhoz a gyerekekkel, de már itthon és ott is nagyon elemükben voltak. Gondoltam, itt délután vér fog folyni, muszáj lesz valami programot kitalálni, ezért anyuval megbeszéltem, hogy alvásidőben indulva eljön velünk Patcára.  A gyerekek úgyis folyamatosan emlegették, mind ment volna. Sőt, még Pepi is azt hajtogatta, hogy mikor megyünk Patcára.
Fél 1 után indultunk, hogy aludjanak a kocsiban. Nem mentünk gyorsan, a kocsi szervokormánya megadta magát (nem most, pár hete), és nagyon nehezen lehet csak kormányozni. (azóta szervizbe is elvitte a Zsolti, az egész kormányművet cserélni kell ...durva pénzekért - most bontottan keresgél)
2 előtt értünk oda. Pepcsi útközben korán elaludt, Samiban nem vagyok biztos, hogy aludt egyáltalán, hátra-hátranézve volt, hogy nagyon szorítva volt a szeme. Mindegyis, nem nézelődött végig, pihent, és valamennyit biztosan aludt is, mert volt, hogy lógott a feje.
Amikor odaértünk, az autók száma alapján megállapítottam, hogy bizony elég sokan vannak. De voltunk már úgy, hogy sokan voltak, szóval nem ijedtünk meg.
A jegyvásárláskor a gyerekek gyereknap alkalmából egy kis ceruzát is kaptak ajándékba.
Persze a pisilde volt az első célállomásunk, de utána belevetették magukat a játékok közé.
Persze most is a csúszdapark volt a minden ... mindenkinek, kivéve a mamát. Aki semmikről le nem csúszott, fel is csak 3-szor ment, azt is azért, hogy én le tudjam fényképezni a kisebbeket. Mátéról nem is készült csúszdás kép, mert folyton a Pepcsivel voltam, vagy a kisebbekkel csúsztam. Máté meg szabad utat kapott. Nagyon élvezte mindegyik, Pepcsi is csak úgy kacagott, amikor lefele csúsztunk. Aztán le mertek csúszni Samival is ketten.
Pihenésképpen a játszóházba mentek, kúsztak-másztak. Peti pedig nagyon jól érezte magát a kisebbeknek való elkerített részben, ahol sok labda és kicsi csúszdás-létrás házik volt. Persze Sami is csatlakozott itt hozzá, és a labdák közé Máté is szívesen befeküdt.
Kint is sétáltunk egyet, az örök kedvenc a kiszolgált járművek parkja a trakival, kombájnnal és ifával. Bár előtte esett az eső, és vizesek voltak, a kormányhoz a kombájn kivételével be tudtak ülni. Megmutattuk a mamának a várat is, majd visszamentünk enni és csúszdázni még egyet.
Evés után Máté szívesen horgászott mozgó pecabottal ... békákra. Ez a játék eddig nem volt, de nagy sikert aratott. Samu kis csalással tudott békát fogni (mozgó bottal nem ment neki, csak stabillal).
Fél 5 után indultunk haza, Kaposváron még megálltunk vásárolni egy gyorsat, de még így is időben hazaértünk.
Örülök, hogy a program mellett döntöttünk délutánra, mert otthon csak nyúzták volna egymást, meg engem, így viszont kiszaladgálták magukat és élményekkel telítettek lettünk. Jó volt!

Kép nem sok van, de van.

Patca más felosztásban :)

Meg lett ígérve a fiúknak, hogy idén még egyszer elmegyünk Patcára. A mikor volt csak kérdéses. Szerettük volna, ha a gyerekek keresztszülei is el tudnak jönni Zsombival, de sajnos nekik olyan zsúfoltak voltak a hétvégéig, hogy nem találtunk közös időpontot. Mivel azonban Petit nem akartam vinni, így Zsombi befért volna hozzánk, kedve is lett volna, de büntetésből nem engedték el.
Zsolti lába is gipszbe került időközben, így ő is kikerült a listából. Egyedül viszont nem akartam menni velük, így az Anitát kérdeztem meg, hogy lenne-e kedve eljönni velünk. Igent mondott, és abban egyeztünk meg, hogy mivel van egy szabad helyünk, így a Lacikát is elvisszük.
Nem tudok igazából semmi újat írni, csak azt amit eddig is: kötélpálya, kiszolgált járművek, csúszdapark, játszóház. Persze nagyon tetszett a gyerekeknek, és megvallom, nekem is. Könnyebbség volt, hogy nem kellett Pepcsire figyelni és valakinek mindig őrizni, de persze ő is jól érezte volna magát, nem erről van szó, csak akkor egy felnőtt mellé van rendelve. Így viszont mindenki szabad volt, már ami a csúszdaparkot és a játszóházat illeti. Beltérben van, gyerekeknek el lett mondva, hogy ki nem mehetnek abból a helységből, és mivel cipőben nem lehet bent lenni, csak zokniban, így nem lett volna olyan egyszerű a lelépés sem :)
Mindenki mehetett arra a csúszdára, amire szeretett volna, egyedül Saminak volt egy tiltás: ő nem mehetett a nagy piros hirtelencsúszdára.
Máténak az volt a kedvence, a legmagasabbról is örömmel vetette magát a mélybe. Én előzőleg csak a kék labdáson csúsztam (a félelmetesebbek körül). Most is azzal kezdtem, és megállapítottam, hogy nekem ez bőven elég, de aztán hosszas tanakodás és bátorsággyűjtés után csak le mertem csúszni a kisebb hirtelencsúszdán. Ami nem véletlenül viseli a hirtelencsúszda nevet. A tanya honlapja szerint 4,5 méter magasról indul, de a tetején ülve legalább 6-7 méternek tűnik. Kiülsz a padkára a csúszda tetején, és lóg a lábad a mélybe. Rá kellene szánni magad, hogy leugorj a semmibe. Ahol bajod nem lehet, mert a végén már ívesebb lesz, de szabályosan zuhansz. Szabadesésben vagy pár másodpercig ...
De rászántam magam, és mint mindenben itt is az első előtt kell a legnagyobb levegő, utána már könnyebben ülsz oda. Nagy levegő még utána is kell, de már nem teljesen ismeretlen a dolog, még ha ijesztő is marad kicsit.
Aztán vettem a bátorságot, és a nagyobbról is lecsúsztam, ami 6,5 méteresnek van titulálva. Mondanom sem kell, ez is magasabbnak tűnik. Na nem alulról, onnan ok., de fentről, láblógatva ... hmmm. Nem is kell mondanom, nem én voltam az egyetlen anyuka, aki hezitált ... de mint ahogy a többiek, én sem hagyhattam, hogy a gyerekem bátrabb legyen nálam ...még a végén azt gondolná, anya gyáva nyuszi. De nem :)
Szóval a gyerekeknek nem volt nagy újdonság a tanyán (kivéve a pár hetes picurka mangalicamalackákat), csak élvezték a jól megszokott játékokat, lehetőségeket. Szórakoztak és jól érezték magukat. Persze ugyanez rólam is elmondható, csak nekem pluszban volt pár új élmény is.
Kipróbáltuk a Lacival a felnőtteknek való hálós játszóházat is, szuper volt az is! A gyerekek is többet voltak a nekik valóban ... épp ezért a gokart ki is maradt: úgy kiizzadtak, az én pólóm is tiszta nyirkos volt, a kupámban a hajam is, a szél viszont nagyon fújt, közeledett a vihar, így eltoltuk a gokartozást legközelebbre .. őszi szünetre, amikor reméljük, a Zsombiék is tudnak jönni velünk, és ők is végre megismerhetik a Katica tanyát annak minden szórakozási lehetőségével :)
Fényképezés elmaradt gép hiányában ... majd legközelebb.

Fiús kirándulás

Nem is tudom, hogy jutott eszembe, de szerintem nagyon jó ötlet volt, és egyik résztvevő sem ágált ellene :)
Valamelyik éjszakai szopi közben kattoghatott az agyam, vagy a gyerekek ültették a bogarat a fülembe  és tudat alatt az járt a fejemben ... a lényeg, hogy emlegették Patcát, és meg is lett nekik ígérve, hogy a hosszú ovis szünetben egyszer még feltétlenül elmegyünk, hisz annyira élvezték először is, és abszolút nincs messze, a belépő sem húzós, és tényleg egy nagyon klassz kikapcsolódási pont, ahol biztosan jól érzik magukat a gyerekek, és bizony a felnőttek is.
Na szóval: azt találtam ki, hogy menjünk el szerdán: apa épp szabadnapos, nincs kánikula, minden ideális. Aztán eszembe jutott, hogy amikor legutóbb voltunk, a csúszdáknál állva belém nyílalt, hogy mennyire oda való lenne a Bundi ... s bár 26 éves, vagy ezer gyerek lakozik benne. Bár én is nagyon jól éreztem magam, a csúszdázás is nagyon klassz volt, Peti mégiscsak hátráltató tényező volt valamennyire (jaj, hogy vagyok képes ilyet leírni ...)
Arra jutottam, menjen a Zsolti a fiúkkal, és mivel sem az Anita, sem a Balázs nem dolgozott a héten, menjenek ők velük. Tuti, hogy mindannyian jól fogják magukat érezni. A belépőn kívül költeni sem muszáj, egy kocsival el tudnak menni, és tényleg így lesz a legjobb. Én meg maradok itthon Petivel, kettesben leszünk egy kicsit, nyugi lesz, és nem kell Peti 2 alvásához sem igazodni, így már reggel el tudnak indulni, és maradhatnak 2-ig, míg Sami alvásideje eljő :)
Ebben maradtunk, nem volt nehéz rábeszélni a Bundiékat a bulira, bár először azt mondta, hogy milliónyi a dolga (ami igaz is), de egy kis kikapcsolódás nem árt senkinek alapon belementek.

Szerda reggel korán keltettem a fiúkat, összekészítettem mindent: elemózsiát, innivalót, váltás ruhát ... Aztán megérkeztek a Bundiék is, mindenki a kocsiba pattant, és indultak. Vagyis indultak volna, ha nem szarakodott volna megint az a fránya akkumulátor. Idegek pattanásig feszültek, de aztán egy kis csúszás, és egy bikázás után nagy lelkesen elindultak.
Az eseményeket innentől csak a beszámolók és a képek alapján tudom.
Érkezés után Máté első útja feltétlen a csúszdákhoz vezetett volna, de gondolom sikerült meggyőznie az apjának, hogy a csúszdákhoz majd a nagy meleg idején menjenek. A képek tanúsága szerint a játszótér volt az első állomás, persze most sem maradhatott ki a mini markolókkal való homokozás.
A vár volt a következő, ez mind2 fiúban mély nyomokat hagyott anno, és nem Sami deresre verésére gondolok ... szívesen emlegette mindegyik, és láthatóan nem esett nehezükre, hogy újra bemásszanak a ketrecbe, vagy épp kalodába legyenek zárva ... igaz, a deres a jelek szerint most kimaradt :)
A csúszdapark azonban mindennél többet ér - ahol kicsi és nagy is biztosan jól érzi magát. A csúszdákon lecsúszva pedig nem lehet mást tenni, csak mosolyogni, és mindig fülig ér az ember szája. A múltkor Sami csak a hullámoson csúszott, most a Bundással együtt a meredekebbet, sőt a legmeredekebbet is kipróbálta ... amitől nekem égnek állt a hajam. De láthatóan élvezte. Máté is csak csúszott és szaladt vissza, aztán csúszott és szaladt vissza ...stb.
Neki már a múltkor is a kék -a meredeken induló, de egy hullámban megtörő és golyók közé érkező- volt a kedvence, a pirosat nem mert és nem is akarta kipróbálni, most viszont rettentő büszkén újságolta, hogy le mert róla csúszni, sőt, a piros magasabbról induló rajthelyéről is csúszott ...
A csúszdapark után nem maradhatott ki a kötélpálya sem, bár azt gondoltam, hogy erről most lemondanak. Mind2 fiú ment, és a képek tanúsága szerint nagyon ügyesen. Máténak legutóbb 2 kört sikerült mennie a 45 perc alatt, most ment 5-6-ot. Sami pedig a múltkor egy körre vállalkozott, és végig segíteni kellett neki (hisz fel sem érte a karabinert a ki- és becsatoláshoz). Most viszont 3 kört ment, és volt, amikor teljesen egyedül, nagyon ügyesen! Nem lehet tagadni, hogy második gyerek révén rettentő talpraesett, leleményes, igazi életre való kis fickó. Aki a mosolygós szemeivel mindenkit levesz a lábáról. Máté nyugissága mellett egy igazi kis 7 ördög, aki miatt igazán aggódnom kell majd kamasz korában, ha bulizni megy, mert a mostani sanda gyanúm szerint egypárszor elverik majd, az tuti ... -bocs, a kitérőért :)
A gyerekek kötélpályás attrakciója után a Bundás és az Anita is elmerészkedtek a 2 lecsúszópályára, az akadálypálya úgy tudom, ki maradt, de nagyon tetszett nekik, mondják, hogy mesélték másoknak is, és hogy feltétlen visszamennek majd még nyáron. Ezt pedig olyan jó hallani, hisz ebből azt tudom levonni, hogy nagyon élvezték a napot, és nem bánták meg, hogy elmentek.
Több kép nem lett, így gondolom, hogy ezután lassan elindultak haza. Bár a tervek szerint ennek legkésőbb 2-kor meg kellett volna történnie (Sami alvása miatt), de gyanítom, hogy csúszott kissé, hisz 4 óra volt, mire hazaértek, az út pedig kb egy órás. De sebaj, Sami aludt hazafelé, és amikor hazaértek, lelkesen mesélték az élményeket, és bejelentették: holnap is menjünk ...
Még egy be lett ígérve idén nyárra, mert Zsombinak is mesélték, és ő is nagy kedvet kapott, úgyhogy még egy menet vár majd ránk Zsombiékkal, keresztszülőkkel, de azt hiszem, ezt senki sem bánja :)
képek

Patca

Minden évben nagyon várom a május elsejét. Ugyan majálisra nem mindig szoktunk menni, de innen számolom, hogy kezdődnek a nyári, jóidős kirándulások, programok.
Idén május elseje keddre esik, így hosszú hétvége lett belőle. Gondolkoztam, hogy valahova el kellene menni, kirándulni egyet ... keresgéltem a neten programok után, amik nincsenek túl messze és a gyerekeknek is tetszene.

Ezt a honlapot találtam:
http://www.katicatanya.hu/
Hallottam már Patcáról, hisz az alsósok többször voltak ott osztálykiránduláson, de ez az én/mi életünkből még kimaradt.
A honlap alapján egész évben látogatható, egy csomó program van, ami nincs majálishoz és egyebekhez kötve. Van kinti és benti játszási lehetőség.

Hosszú hétvége, április végi kánikulával ...
Azt eldöntöttük, hogy megyünk, de kérdés volt a mikor: annyira nem ragaszkodtunk a majálisozáshoz, és mivel hétfőn az üzletek is nyitva voltak, így a hétfő mellett döntöttünk (sok helyre nem akartam menni, de ha Kaposváron járunk, egy gyors tescot megejtettem, nem kell plusz egy út).
Úgy terveztük, hogy reggel indulunk (tanya 8-tól nyitva), Pepcsi majd alszik a babakocsiban, aztán a délutáni alvás előtt elindulunk haza, és a fiúk alhatnak az autóban.

Reggel összekészülődtünk, majd fél 9 körül elindultunk. Egy órás út tőlünk épp, nem teljesen ismeretlen tájakon, bár kétségtelen, hogy Szenna után volt egy szakasz, amikor azt hittük, hogy eltévedtünk, be is kapcsoltuk Zsolti telefonján a gps-t, de mire vette volna a jelet, megláttuk a táblát: Katica-tanya. Kissé vadregényes volt a táj Szenna és Patca között, keskeny út, fák, jó magas fű az út szélén. De megtaláltuk!!!
Kikászálódtunk, majd elindultunk befelé. A bejárat előtt jó nagy táblán meg lehet nézni, hogy mi micsoda, mi hol van a tanyán, de a jegyvásárláskor is kaprunk egy A4-es térképet :) (én azért előtte a neten jól körülnéztem, fotókat, térképet néztem, hiába, én már csak ilyen tervezgetős vagyok ...

És akkor indulás!
1. játszóterep, ahol a homokozóban markolós szerkezetek voltak ...a fiúknak persze több sem kellett, egyből rápattantak, és maradtak is volna ki tudja meddig, ha nem nógatom őket, hogy haladjunk  a kinti programokkal addig, amíg 30 fok nem lesz.
Nem jutottunk sokáig, mert a következő, ami az utunkba akadt, az a
2. kiöregedett masinák parkja. Sami kedvenc helye, az egész tegnapi napból ez volt a legnagyobb élménye (pedig a szomszédban is van traki, bármikor beleülhetne, de ez valami miatt más volt).
Itt egy traki, egy ifa és egy kombájn volt. Fel lehetett mászni rájuk. Máté kombájnos-bácsi, Sami trakis lett. Samcit 7 ökörrel sem lehetett volna elvonszolni, szerintem egész nap ellett volna itt. Vártunk egy darabig, aztán felkaptam Samit, különben nem jött volna.
3. lovagvár, ami épp útba esett a kötélpályák felé.
Tetszett neki, belül fel lehetett mászni a toronyba, körbe lehetett menni a várfal mentén. olyan volt, mint egy rendes vár, csak kicsiben és fából. A vár feltérképezése után kalodába lettek zárva a fiúk, majd deresre lettek húzva. Saminak ez utóbbi nagyon nem tetszett, amíg menekült, addig minden ok volt, de aztán elkapta az apja és nem volt kegyelem. Hamar megnyugodott, a himbálózó ketrecbe már önként és dalolva szálltak be, pedig oda is be lettek zárva ... de nem sokáig ám, mert más is szerette volna kipróbálni :)
4. Következő állomásunk az erdei kötélpálya volt. Csupán egy hónapja nyitotta meg a kapuit, de várt minden kalandvágyó fiatalt és időset. A legkisebbeknek a pöttöm pálya a lehetőség, ami különböző egyensúlyozó feladatokkal fejleszti, ügyesíti a legkisebb (3-10 éves korosztályt). Van pálya a nagyobbaknak is 10 fölött, és 14+-os, plusz két lecsúszópálya. A kötélpályás részleg használatáért kilün kell ugyan fizetni, de szerintem mindenképp megéri.
A pöttöm pályán 45 perc 900 forint. Máté kihasználta teljesen, 2* körbeért, Saminak viszont elég volt egy kör, hiába volt vissza még negyed órája. Persze Máté tudott teljesen egyedül menni, figyelt a karabiner akasztásokra, nem volt semmi gond, Saminak viszont segíteni kellett, hisz elég alacsony. Tetszett a lurkóknak nagyon. Ha nagyobbak lesznek, feltétlen visszamegyünk, és akkor én is kipróbálom majd. Nagyon klassz lehet.
Fél 12-re végeztünk ezekkel a kinti programokkal, és a nagy meleg és a magas uv sugárzás miatt úgy döntöttünk, hogy bent folytatjuk. Az eredeti terv is az volt, hogy 11-ig leszünk kint. Kicsit ugyan túlléptük, de a kötélpályánál végig árnyékban voltunk fél 11-től, úgyhogy semmi gond nem volt, ott nem kellett megkukulni.
Milyen jó is, hogy reggel indultunk, Pepcsi aludt az autóban (nem így volt tervezve, de így is jó volt), aztán meg szépen elnézelődött, a babakocsiban játszadozott, evett,  közben szopizott, úgyhogy végtelenül türelmes, nyugodt volt, egy hangja nem volt egész nap a drágának.
5. Az épületen belül az első utunk  a játszóházba vezetett ... ahonnan szintén nagy rimánkodás és könyörgés árán lehetett csak kicsalni a gyerekeket. Biztosan láttatok már olyan zárt, hálós, gyerekeknek való játszóházat, ahol mászni kell, csúszdázni lehet labdák közé, stb.
Máté először Alsópáhokon találkozott ilyen játszóházzal, Bobó birodalmában, és már akkor is élvezte. Azóta is emlegeti, hogy mikor megyünk újra oda, ahol sok labda közé csúszhat. Múltkor meg a medencéket emlegette :)
A boglári bornapokon is bekéredzkedtek tavaly egy ilyenbe, ahol 10 perc volt 600 ft, úgyhogy ez jóval gazdaságosabb nap volt :)
nagy viháncolásban, kiabálásban, mókában voltak. Közben én megszopiztattam Petit, vártunk is rájuk, mégsem akartak kibújni. Viszont ki van írva, hogy ebbe a játszóházba csak akkor menj be, ha állva beférsz a bejáraton. Felnőttek nem férhetnek be, és milyen ciki lett volna négykézláb bemászni azért, hogy kiszedjük a gyerekeket. Mátéra volt bízva feladat, és ő meg is tett mindent az ügy érdekében, de Samit nem olyan egyszerű megfogni és kifele tessékelni. Tudniillik, hogy a csúszda után egy kis résen kellett átbújni. Ha Sami bújt elől, elszaladt, mire Máté átmászott, ha viszont Máté bújt ki először, akkor Samci menekült visszafele a rengeteg labda közé ...
Aztán csak sikerült nyakon csípni és szépen, kézenfogva Mátéval kiballagtak.
6. Csúszdapark. Nagy élmény kicsiknek és nagyoknak. 3 féle csúszda van, egy nagyon meredek piros, egy ugyanolyan meredek, de nem olyan hosszúságban, ez a kék, és egy 4 sávos hullámos hosszú csúszda. A hullámossal kezdtük: csak zokniban lehet a csúszdaparkba bemenni, majd egy félzsák-szerű valamit kellett szerezni, amire ráülve, lábunkat beledugva csúszni lehet. Máté egyedül, én Samival csúsztam. Gyorsan ... meglepően gyorsan. Nem is gondoltam volna, de nagyooon jó volt. Pepcsi addig az apjával volt. Csúsztam párat Samcival, majd cseréltünk: apa ment vele. Máté meg elég nagyfiú hozzá, hogy egyedül szalad fel a sok-sok lépcsőn, csúszott le, majd kezdődött a kör elölről. Aztán ő váltott: a hullámos csúszdát lecserélte a kékre. Egyet én is csúsztam vele: elsőre igencsak meglepő volt, kapaszkodtam is, kicsit megijedtem, de a gyerekek csak úgy vetették le magukat. Elég meredek volt: szabadesésben egy kevés, aztán csúszás, majd újabb szabadesés, végül milliónyi labda között landolás. Klassz volt, és jó gyors. Máté imádta.
Zsolti kipróbálta a legmeredekebbet, de oda Mátét nem engedtük. Igaz, hogy 5 év volt a korhatár, de nem erőltette, így mi sem mondtuk neki. Elsőre eléggé félelmetes volt.
Itt elidőztünk egy ideig. Sokan voltak, de gyorsan váltották egymást a csúszni vágyók, így nem kellett sokat várni sehol sem. A csúszdapark bejáratánál kezdődött egy nagyoknak (150centi fölött, vagy 14 éves kortól) való jótszópark, olyan, mint az előző a kicsiknek.
A kicsiknek viszont a csúszdák alatt is volt egy, és itt egy egészen piciknek valót is találtunk. Igaz, kicsit későn, már fáradtak voltak, de ha előbb megtaláltuk volna, akkor nem kellett volna Pepcsit a csúszdák tövében babzsákon ülve őriznünk, hanem elmászhatott, hintázhatott volna ott. Na majd legközelebb.
Gyors pisi után indulni akartunk haza, amikor Sami bejelentette, hogy ő még szeretne gokartozni (épp látta). Gondoltuk, az még belefér, és bár igaz, hogy a tűző napon volt, de nem maradtunk tovább 10-15 percnél, így azt is kibírtuk. Fiúk az apjukkal felpattantak egy járgányra, én meg Pepcsit megrugóshintáztattam :)
Aztán felkerekedtünk, beültünk a kocsiba és elindultunk haza. 3/4 2 volt. Minden a tervek szerint zajlott: időben hazaindultunk, Sami és Pepi elaludtak a kocsiban nagyon hamar. Máté még véletlenül sem akart elaludni: tescozni akart velem. Amikor végeztünk, épp pakoltunk be, amikor a kisebbek felébredtek. Nem aludtak nagyot, csak 1 órát, de hazafele jól elvoltak, este pedig nem kellett őket altatni :) Bár
Ilyen klassz családi programokkal teli nyarat szeretnék! (bár enyhébb idővel is beérném ...)

Képek:
 https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2012Apr#5737203728623429538