Megint játékdömping ...
Likvidálnom kellene a karácsonyt, vagy nem tudom, hogyan lehetne megoldani, hogy ne kapjanak ennyi ajándékot. Sokat. Idén is. És mivel 3-an vannak, 3-szoros a mennyiség is. És ez a legnagyobb bajom. Mert egy gyereknél, ha kap 5-6 ajándékot, az még elmegy, ha muszáj, de 3*5-6 már marha sok. És bár előre leszögeztem, hogy nem kapnak mindenkitől külön, mégiscsak ez lett. Mert nagyon jól tudjuk, hogy "Adni jobb, mint kapni" (bár Máté szerint kapni sokkal jobb), és hogy is foszthatnék meg bárkit attól a jóleső érzéstől, amit akkor élünk át, amikor látjuk azt, amit a teljes extázisban lévő gyermek (Máté, Samit nem izgatta idén sem) mutat, átél, és az öröm, amit kimutat. A boldogság, ami kiül az arcára ... én is szeretem ezt látni, persze, hogy mindenki szeretné. Ezt megértem.
Az idén nem karácsony előtt szereztem be a játékokat, hanem még szeptemberben egy webáruházból rendeltem, és abban a tudatban voltam, hogy majd kapnak egy ajándékot tőlünk, egyet a keresztszülőktől, egyet a veszprémi rokonoktól és a többi mindenkitől is egyet. Így is 4 lett volna minden gyereknek, ami bőven elég is. Először az öcsémet hallottam hőbörögni, mert hogy ő szeretne külön adni a gyerekeknek. Belementünk. A veszprémi rokonok viszont (3 család: nagynénémék, unokatesóim) viszont külön hoztak nekik. És bár nem mindenki minden gyereknek külön (mily szerencse), így is több, mint kellett volna.
De senkit nem akarnék megbántani, hisz tudom, hogy szeretettel adják. Mindenki úgy adja.
Jó sok játékkal bővült a gyűjteményünk: kaptak többféle társast ( Mátéval mindent kipróbáltuk), könyveket, kirakót, favonatsínt.
Konkrétabban: társasok: Lego Minotaurusz (jó kis játék)
Play-Doh Gyurmakrumpli- verseny
Monopoly Pénzeső
Csótánycsapda
Ki kicsoda? úti társas
Cápatámadás
Reflexx
Halli galli
könyvek: Mi micsoda Junior: Az erdő
Az állatkert
A posta
Mesék Mátyás királyról
Dinós könyv
A bajkeverő majom, Mikulás apó
Egyéb játék: Dino ásatás
Kirakók (12,24,36 db-os)
Memóriajáték
Eichorn vonatsínkészlet
Uno kártya
Logitipp - állatok, növények
És ahogy a karácsony zajlott:
Első emlékeim gyerekkorom karácsonyából: a papa a vízműnél dolgozott, és karácsonyi szokás volt, 24-én délután lementünk a papával és a mamával a vízműhöz. Szerettem ott lenni, mert ott lehetett krétával rajzolni. És minő meglepetés, hogy mire hazaértünk, addigra a Jézuska is mindig megérkezett.
Aztán általános iskolás koromtól kezdve a karácsony mindig 24-én délután kezdődött a templomban a pásztorjátékkal. Ez azóta sem változott: nekem így kezdődik a karácsony.
Szóval 24-én délután, amikor a kicsik felébredtek és átöltöztek/átöltöztettem őket, felkerekedtem a gyerekekkel és elmentünk a templomba a "Jézuska-várásra", a pásztorjátékra. Meglepő módon elég jól bírták a műsort: először az ovisok szerepeltek (csak páran, hisz a véghajrában sokan lebetegedtek: Sami nem akart kiállni, ő is hiányzott, így én sem erőltettem), aztán a felsősök adták elő betlehemi pásztorjátékukat. Máté jól bírta, de ő már nagy. Pepcsi az ölemben ült, ő is elnézte, de az utolsó 10 perc már szenvedés volt. Hajolgatott jobbra-balra. Sami viselte legkevésbé jól, bár az elején nem volt gond, de aztán minden érdekelte, csak a műsor nem, magyarázott, amikor pedig énekelni kellett volna, csak nekem mondogatta, hogy hagyjam már abba ... a fenekén sem tudott megülni.
A műsor után kis ajándékcsomagot kaptak, majd megcsodáltuk a templomi Betlehemet. a hazafele út sem volt zökkenőmentes és gyors sem, de legalább szellőztek egyet. Mire hazaértünk, a Jézuska is járt nálunk.
Karácsonyfánk már volt délelőtt, apa hozta (aki találkozott a Jézuskával), fel is díszítettük közösen - legalábbis Mátéval, aki lelkes segítségnek bizonyult, a kisebbeket annyira nem izgatta ... Samit legkevésbé.
Szép lett, imádom az idei fánkat: majdnem csupa természetes anyag (a fény és 2 girland kivételével), de 100%-ig gyerekbarát, törékeny díszek nélkül: mézeskaláccsal, szárított narancskarikákkal, fahéjas díszekkel, szalmadíszekkel, masnikkal.
Máté rettentően várta az ajándékbontást, de meg kellett várnia a Vera mamát, ami nagy büntetés volt neki (15 perc kb). De kibírta, sőt az éneklést is, igaz, végig topogott, ugrált, fülig ért a szája, és majdnem szó szerint kiugrott a bőréből. Örült az ajándéknak is, a másénak legalább annyira, mint a sajátjának.
Sami tudomásul vette, de abszolút nem izgatta .. tavaly sem. Inkább trakit nézett a gépen. Úgy elfáradt a műsoron és a hazafelé vezető úton, hogy utána 3 órán keresztül meg sem moccant, azt sem mondta, hogy mukk. Pepi pedig a csillogó-villogó karácsonyfának örült a legjobban. Na meg a kis verdás labdájának.
Máté ügyesen összerakta a Minotauruszos legóját, ki is próbálták az apjával. Erre a sorsra jutott Sami játéka is. Máté által :)
25-én Vera mamánál voltunk, délután pedig a Marika mamánál.
26-án a veszprémi rokonok jöttek anyuhoz, és mi is mentünk, délután pedig a keresztszüleiket vártuk Zsombival. Olyan jól elvoltak ... persze volt vita meg sírdogálás is, de nem vészesen, és a nagyobbak ügyesen vigyáztak és alkalmazkodtak a kisebbekhez, így még beszélgetni is tudtunk a vacsi után.
A másik dédi még vissza van, és ma mentünk az Ilonka nénjéékhez is, de 2 napba nem fér bele mindenki, pedig helyben vagyunk.
Azonban összességében elmondható, hogy az idei karácsony örömökben gazdagon, kellemesen ás jó hangulatban telt. Kisebb nagyobb bökkenőkkel, de ahol gyerek boldogítja a mindennapjainkat, nem is várhatunk mást. És ez így volt jó :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ünnepek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ünnepek. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. december 27., péntek
2013. október 13., vasárnap
Szülinapok
Terveztem, mit hogy lehetne ... a tervezést nehezítette, hogy Zsolti épp délutános, szóval este nincs itthon. De valahogy csak meg szerettem volna köszönteni. Hajnalban felkeltem, gyorsan összedobtam neki egy Sport szelet tortát, tettem rá egy gyertyát, és mellé tettem a kis ajándékomat. Nem nagyon szoktunk ajándékozni szülinapon: köszöntés, és torta azonban mindig volt. Amikor ébresztettem a fiúkat, megköszöntöttem, aztán mi mentünk a dolgunkra, ő még aludt, de délelőtt megtalálta a meglepijét. Tortából nem evett, a gyerekeknek meghagyta, hogy este fújják el helyette a gyertyát is. Ez meg is történt, le is tesztelték a tortát, ami nagyon ízlett nekik.
Másnap jött az én szülinapom: köszöntést megkaptam a suliban kutyafuttában, de gondoltam, hogy valami készül, de nem tudtam konkrét dolgot. Azt hittem, hogy ha hazaérek, én is úgy találok valami kis meglepit, ahogy én hagytam. Délután azonban a Laci elkottyantott egy szócskát valami tortáról. Így nem volt nagy meglepetés, amikor a mama üzent a fiúknak, hogy menjenek át palacsintát enni. Nem lett volna ezzel semmi baj, de mi van, ha nem akarnak. Mivel sejtettem valamit, nagyon invitáltam őket.
Pepi maradt velem, a nagyobbak meg kb. 5 perc múlva megjelentek egy nagy tortával és egy gyönyörű csokor virággal a kezükben. Ami a mamánál várta sorsát apa megbízásából.
És ennyi elég is volt ... nem is kell ennél több ajándék: egy csokor piros virág ... szívet melengető. Az meg pláne, ahogy a fiúk álltak vele az ajtóban, no meg az is, hogy az ilyen megbízást az apjuktól kapták.
Másnap jött az én szülinapom: köszöntést megkaptam a suliban kutyafuttában, de gondoltam, hogy valami készül, de nem tudtam konkrét dolgot. Azt hittem, hogy ha hazaérek, én is úgy találok valami kis meglepit, ahogy én hagytam. Délután azonban a Laci elkottyantott egy szócskát valami tortáról. Így nem volt nagy meglepetés, amikor a mama üzent a fiúknak, hogy menjenek át palacsintát enni. Nem lett volna ezzel semmi baj, de mi van, ha nem akarnak. Mivel sejtettem valamit, nagyon invitáltam őket.
Pepi maradt velem, a nagyobbak meg kb. 5 perc múlva megjelentek egy nagy tortával és egy gyönyörű csokor virággal a kezükben. Ami a mamánál várta sorsát apa megbízásából.
És ennyi elég is volt ... nem is kell ennél több ajándék: egy csokor piros virág ... szívet melengető. Az meg pláne, ahogy a fiúk álltak vele az ajtóban, no meg az is, hogy az ilyen megbízást az apjuktól kapták.
2013. július 4., csütörtök
Máté 7. szülinapja
Ez is még júniusi esemény, de nem értem ide előbb megírni. A tanév vége után rögtön nyári napköziztem, múlt héten végignyaltam a házat - nagyon ráfért (nagyok oviban, Pepi anyunál volt addig.Máshogy képtelenség haladni. A héten sem változott a felállás, mert mind3 nagyot nőtt, ruhaválogatás, mosás volt a program. A nagy falat egy része még mindig vissza van: Pepcsi kinőtt ruháit kellene elpasszolni. Próbálok teszveszelni, de ez nagyon időigényes meló.
Szülinap:
Elkészítettük a meghívókat, kitaláltuk a feladatokat, majd vasárnap, épp jún. 23-án, a szülinapkor vártuk a vendégeket.
Fiús buli volt és nem hiába hét éves, már komolyabbak, több mindent lehet velük nyugiban csinálni.
Szendvicsekkel, sajtos tallérral vártuk a vendégeket. A nagy melegben nem akartam még sütit is sütni a torta mellé, ismerem a 7 éves fiúkat: nem nagy evők, főleg, ha játszani is lehet.
Sami volt az egyetlen kisebb, rajta kívül 1 hat éves legény volt, a többiek mind 7 évesek (6 fiú).
16-18:30-ig lett hirdetve a buli. Úgy gondolom, ez épp elég idő egy kis játékra, közös ünneplésre.
A versennyel kezdtük a szülinapozást. Volt célba dobás, bowling verseny, macievő verseny, szívószállal ivás, és 2 fős, labdás sorverseny is. Mindig írtam a pontokat, aztán a buli végén egy emlék-oklevéllel köszöntük meg a versenyen való részvételt mindenkinek.
Lelkesek voltak a fiúk, nem is volt semmi gond. Sami nem bírta a kiképzést, vagy a tejesfű gyűjtését fontosabbnak tartotta :) szóval ő az első feladat után lelépett és önállósította magát.
Csabi pedig a sorversenyt cserélte le a homokozóra -ő volt a 6 éves. Így viszont a sorversenynél épp párban voltak, így ők jól szórakoztak.
A verseny után jött a torta. Csokikrémes kakaós-sima lapos volt, és bevallom őszintén, csak egy kis maradékot ettem belőle, mert mind elfogyott. Pedig jó nagy volt, és magas is. De ennek én nagyon örültem, hisz azt bizonyította, hogy finom volt és ízlett nekik. A fiú tányérján sem sok maradt, és a felnőttek is felfalták. Ilyet még tuti kell sütnöm, ha nem is tortaként.
A falatozás után szabad foglalkozás volt, aminek nagyon örültek a fiúk. Kisebb gubanc abból adódott, hogy kevés fegyverünk van, nem jutott mindenkinek ... mert ugye a fiúknak a harc a játék.
Máté nagyon jól érezte magát, na meg a fiúk is. Az ajándékoknak is nagyon örült. Kapott könyveket, vízipisztolyt, beybladet.
Szülinapi képek itt.
Szülinap:
Elkészítettük a meghívókat, kitaláltuk a feladatokat, majd vasárnap, épp jún. 23-án, a szülinapkor vártuk a vendégeket.
Fiús buli volt és nem hiába hét éves, már komolyabbak, több mindent lehet velük nyugiban csinálni.
Szendvicsekkel, sajtos tallérral vártuk a vendégeket. A nagy melegben nem akartam még sütit is sütni a torta mellé, ismerem a 7 éves fiúkat: nem nagy evők, főleg, ha játszani is lehet.
Sami volt az egyetlen kisebb, rajta kívül 1 hat éves legény volt, a többiek mind 7 évesek (6 fiú).
16-18:30-ig lett hirdetve a buli. Úgy gondolom, ez épp elég idő egy kis játékra, közös ünneplésre.
A versennyel kezdtük a szülinapozást. Volt célba dobás, bowling verseny, macievő verseny, szívószállal ivás, és 2 fős, labdás sorverseny is. Mindig írtam a pontokat, aztán a buli végén egy emlék-oklevéllel köszöntük meg a versenyen való részvételt mindenkinek.
Lelkesek voltak a fiúk, nem is volt semmi gond. Sami nem bírta a kiképzést, vagy a tejesfű gyűjtését fontosabbnak tartotta :) szóval ő az első feladat után lelépett és önállósította magát.
Csabi pedig a sorversenyt cserélte le a homokozóra -ő volt a 6 éves. Így viszont a sorversenynél épp párban voltak, így ők jól szórakoztak.
A verseny után jött a torta. Csokikrémes kakaós-sima lapos volt, és bevallom őszintén, csak egy kis maradékot ettem belőle, mert mind elfogyott. Pedig jó nagy volt, és magas is. De ennek én nagyon örültem, hisz azt bizonyította, hogy finom volt és ízlett nekik. A fiú tányérján sem sok maradt, és a felnőttek is felfalták. Ilyet még tuti kell sütnöm, ha nem is tortaként.
A falatozás után szabad foglalkozás volt, aminek nagyon örültek a fiúk. Kisebb gubanc abból adódott, hogy kevés fegyverünk van, nem jutott mindenkinek ... mert ugye a fiúknak a harc a játék.
Máté nagyon jól érezte magát, na meg a fiúk is. Az ajándékoknak is nagyon örült. Kapott könyveket, vízipisztolyt, beybladet.
Szülinapi képek itt.
2013. június 16., vasárnap
Búcsúzkodás, ballagás - a legelső
Az egész ballagási, búcsúzkodási mizéria hétfőn kezdődött, amikor az idei tanévben utoljára mentünk a logopédushoz. A szeptemberben kezdő 3 kislegényből már csak kettőt vittem, 2-3 hete kiderült, hogy a z egyik kisfiúnak nem kell mennie többször.
Aztán Erzsi néni vizsgára készült, és nem mentünk, így csak ez az egy alkalom maradt. Gondoltam, viszünk neki virágot, hisz utolsó alkalom, na meg pedagógusnap is most volt. Szereztem nagyon szép sárga nőszirmokat, a fiúk pedig a fele úton azon törték a fejüket, mit is mondjanak az Erzsi néninek, amikor átadják a virágot. Őszintén megmondom, Mátén meglepődtem, hisz ő olyan nehezen áll oda az ember elé szemtől szembe és mondja el a kis szavait (pl. óvó néninek a pedagógusnapi virág átadásakor), most pedig olyan lelkesen készült. A kis barátját ismerem, rajta nem csodálkoztam.
Amiket hallottam a kocsiban: köszönöm, hogy itt lehettem / köszönöm, hogy tanított / köszönöm, hogy tanulhattam / köszönöm, hogy játszhattam / köszönöm, hogy kivitt a játszószobába / köszönöm a matricákat /köszönöm, hogy segített.
Már a nagy készülődésben megmosolyogtam őket, olyan édesek voltak.
Aztán amikor odaértünk, várnunk kellett, ők pedig csendben, állva, a virágot a hátuk mögé rejtve várták az Erzsi nénit. Aki meglepődött, hogy látja a fiúkat, mert mindig el szoktak bújni, hogy megijeszthessék.
Mindkettő szépen elmondta neki a kitalált kis "köszönőbeszédét", én pedig úgy elérzékenyültem rajtuk, hogy teljesen könnybe lábadt a szemem. Megható volt: mert saját maguk találták ki és el is mondták, szépen, nyugodtan. Ha nekem mondja ezt egy tanítványom, nagyon örülök neki, de ennyire nem érzékenyülök el. Ez valahogy a saját gyerek miatt lehet, hogy eljutott Máté eddig, hogy így ki mer állni egy felnőtt elé, és el is mondja a kis érzelmeit.
Mert azt ne felejtsük el, hogy nagyon szerettek a logopédushoz járni, amikor elkezdtük, az volt a mérce, hogy hányat kell a következőig aludni. És bár az otthoni gyakorlás a kezdeti nagy lelkesedés után kissé csitult, az Erzsi nénihez menetelt mindig nagyon várták.
Nem csak az Erzsi nénitől búcsúztak a múlt héten, hanem szombaton az ovis ballagáson is túlestünk. 9-kor kezdődött az oviban. Mindannyian mentünk, mamákkal, dédivel együtt.
Énekeltek, verseltek a nagyok, virágot, tarisznyát kaptak, búcsúztak tőlük a kicsik, középsősök versekkel.
Ha nem ült volna Pepcsi az ölemben és nem tekergett volna, na meg Samci is nyugton maradt volna, a könnyem is kijött volna. 2-3 olyan alkalom volt, amikor majdnem kibuggyantak. Megható volt, és közhely, de egy korszak lezárult.
A ballagás után szépen odaadta minden óvónéninek és dadusnak a virágot, és a nagycsoportosok közös ajándéka (egy egyedi cserép óra, a 11 ballagó nevével) is az illetékesek kezébe került.
Megtörtént egy közös fényképezkedés is a család első ballagójával, majd mentünk haza. (Képek)
Máté egyébként nagyon várja az iskolát, és még közelebb leszünk egymáshoz, hisz hozzám, az én osztályomba fog járni. Mindenkinek új lesz: ő nagy iskolás lesz, és nekem is először lesznek kis elsőseim.
Aztán Erzsi néni vizsgára készült, és nem mentünk, így csak ez az egy alkalom maradt. Gondoltam, viszünk neki virágot, hisz utolsó alkalom, na meg pedagógusnap is most volt. Szereztem nagyon szép sárga nőszirmokat, a fiúk pedig a fele úton azon törték a fejüket, mit is mondjanak az Erzsi néninek, amikor átadják a virágot. Őszintén megmondom, Mátén meglepődtem, hisz ő olyan nehezen áll oda az ember elé szemtől szembe és mondja el a kis szavait (pl. óvó néninek a pedagógusnapi virág átadásakor), most pedig olyan lelkesen készült. A kis barátját ismerem, rajta nem csodálkoztam.
Amiket hallottam a kocsiban: köszönöm, hogy itt lehettem / köszönöm, hogy tanított / köszönöm, hogy tanulhattam / köszönöm, hogy játszhattam / köszönöm, hogy kivitt a játszószobába / köszönöm a matricákat /köszönöm, hogy segített.
Már a nagy készülődésben megmosolyogtam őket, olyan édesek voltak.
Aztán amikor odaértünk, várnunk kellett, ők pedig csendben, állva, a virágot a hátuk mögé rejtve várták az Erzsi nénit. Aki meglepődött, hogy látja a fiúkat, mert mindig el szoktak bújni, hogy megijeszthessék.
Mindkettő szépen elmondta neki a kitalált kis "köszönőbeszédét", én pedig úgy elérzékenyültem rajtuk, hogy teljesen könnybe lábadt a szemem. Megható volt: mert saját maguk találták ki és el is mondták, szépen, nyugodtan. Ha nekem mondja ezt egy tanítványom, nagyon örülök neki, de ennyire nem érzékenyülök el. Ez valahogy a saját gyerek miatt lehet, hogy eljutott Máté eddig, hogy így ki mer állni egy felnőtt elé, és el is mondja a kis érzelmeit.
Mert azt ne felejtsük el, hogy nagyon szerettek a logopédushoz járni, amikor elkezdtük, az volt a mérce, hogy hányat kell a következőig aludni. És bár az otthoni gyakorlás a kezdeti nagy lelkesedés után kissé csitult, az Erzsi nénihez menetelt mindig nagyon várták.
Nem csak az Erzsi nénitől búcsúztak a múlt héten, hanem szombaton az ovis ballagáson is túlestünk. 9-kor kezdődött az oviban. Mindannyian mentünk, mamákkal, dédivel együtt.
Énekeltek, verseltek a nagyok, virágot, tarisznyát kaptak, búcsúztak tőlük a kicsik, középsősök versekkel.
Ha nem ült volna Pepcsi az ölemben és nem tekergett volna, na meg Samci is nyugton maradt volna, a könnyem is kijött volna. 2-3 olyan alkalom volt, amikor majdnem kibuggyantak. Megható volt, és közhely, de egy korszak lezárult.
A ballagás után szépen odaadta minden óvónéninek és dadusnak a virágot, és a nagycsoportosok közös ajándéka (egy egyedi cserép óra, a 11 ballagó nevével) is az illetékesek kezébe került.
Megtörtént egy közös fényképezkedés is a család első ballagójával, majd mentünk haza. (Képek)
Máté egyébként nagyon várja az iskolát, és még közelebb leszünk egymáshoz, hisz hozzám, az én osztályomba fog járni. Mindenkinek új lesz: ő nagy iskolás lesz, és nekem is először lesznek kis elsőseim.
2013. május 27., hétfő
Sami 4 éves lett
Nagyon várta a szülinapját a kis ünnepelt. Előtte héten azt is bejelentette, hogy mely ovis pajtását szeretné meghívni.
A tesók ugye adottak, melléjük hívtuk még Máté legjobb barátját (Saminak is barátja), Zsombit (kereszttesó), és Sami csoporttársait: Jocit, Barnit és Hannát.
Meghívót is készítettem nekik, hétfőn meg is kapták. Másnap pedig olyan lelkesen mondták az oviban: hogy "anya megengedi, hogy elmenjek Samu szülinapjára."
Máj. 20. idén épp pünkösdhétfőre esett, úgyhogy akkorra lett időzítve a buli. 16-18-ig volt tervezve (persze a 18 nem volt szentírás, de azt sem szerettem volna, ha fürdésidő nagyon elcsúszik, így viszont 7-re mindenki elment és nyugalom lett.
Készültem a gyerekeknek feladatokkal, külön kicsi-külön nagy csoport volt versenyszerűen, aztán borult a terv ... de nem volt baj.
4 körül mindenki megérkezett.
A nagyoknak Máté mutatott valami számítógépes játékot, addig a kicsikkel nekiálltunk: csokievő verseny volt (kis változtatással: Joci nem szerette a banános csokit, így ő kapott egy sor táblásat, de azt sokkalta nehezebb dolga volt kéz nélkül megenni, de nagyon igyekezett, és sikerült is neki elsőnek!)
Csokievés után célba dobás (karikába) volt a kicsiknek. Ügyesen dobálták.
Amikor ők végeztek, megjelentek a nagyok, hogy ők még nem versenyeztek csokievésben. A kicsik elvonultak homokozni, a nagyok leültek az asztalhoz. Mondtam nekik, hogy próbálják ki, elérik-e előrehajolva az asztalt, aztán kezdhetünk. Máté azonban már fel is vette a csokit, apja rászólt, mire mélységesen megsértődött, ezért van, hogy amíg a többi versenyez, ő sír.
Rettentően nyávogós, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, rögtön nyekereg. Nem volt ő ilyen, és igazából azon kívül, hogy igyekszem nem törődni vele, sok mindent nem tudok tenni.
lenyugodott, és lelkesen állt be sorversenyezni. És nagyon akart, minél többet ... csak ugye nehezen viseli, ha ő az utolsó ... nem volt gond, versenyeztek, aminek nem volt tétje, az se számított, ki hányadikként ért célba.
Ezután került sor a tortára, mert Hannáéknak menniük kellett, és nem szerettem volna, ha kimarad, viszont így a verseny félbeszakadt, és utána már nem is folytattuk, hisz mindenki kiesett a ritmusból, és a kicsik szívesebben homokoztak.
Torta jól sikerült, finom is volt (Eszterházy torta lapja volt finom csokikrémmel, marcipánnal), tetszetős, bár elgondolkoztam, hogy érdemes-e ennyit vesződni vele, ha a gyerekek úgyis csak egy pillantásig látják egészben, mert utána felfalják. És ez az egy pillanat most olyan rövidre sikerült ... abban sem vagyok biztos, hogy mindenkinek volt ideje egy pillantást vetni rá. Sami gyertyát fújt, én leszedtem a díszítést és nekiálltak enni. Lehet a sok gyerek és egyéb vendég miatt, de ennyire még soha nem fogyott el szülinapi torta. Mindössze két szeletnyi maradt. Kisebb is volt, mint pl. tavaly a macis, előtte meg lehet 2 is volt ...
Torta után Hannáék elmentek, többiek homokoztak, trambulinoztak, bicikliztek, játszottak: jól érezték magukat. Aztán fél 7 körül jöttek az otthagyott gyerekekért a szülők. Beszélgettünk, volt könyörgés a gyerekeknek, hogy akkor most aztán tényleg megyünk, mert persze mindenki maradt volna még.
De szépen fokozatosan hazament mindenki. Nekünk meg folytatódhatott a napi rutin.
Samut most sem nagyon érdekelte, hogy milyen ajándékokat is kapott. Persze megnézte, de ennyi.
Könyvet, Beyblade-tartót, verdás tányérkészletet, képet, szélforgót, pezsgőket kapott.
Bőven elég volt. Az élmény pedig elkíséri jövő szülinapig :)
Képek
A tesók ugye adottak, melléjük hívtuk még Máté legjobb barátját (Saminak is barátja), Zsombit (kereszttesó), és Sami csoporttársait: Jocit, Barnit és Hannát.
Meghívót is készítettem nekik, hétfőn meg is kapták. Másnap pedig olyan lelkesen mondták az oviban: hogy "anya megengedi, hogy elmenjek Samu szülinapjára."
Máj. 20. idén épp pünkösdhétfőre esett, úgyhogy akkorra lett időzítve a buli. 16-18-ig volt tervezve (persze a 18 nem volt szentírás, de azt sem szerettem volna, ha fürdésidő nagyon elcsúszik, így viszont 7-re mindenki elment és nyugalom lett.
Készültem a gyerekeknek feladatokkal, külön kicsi-külön nagy csoport volt versenyszerűen, aztán borult a terv ... de nem volt baj.
4 körül mindenki megérkezett.
A nagyoknak Máté mutatott valami számítógépes játékot, addig a kicsikkel nekiálltunk: csokievő verseny volt (kis változtatással: Joci nem szerette a banános csokit, így ő kapott egy sor táblásat, de azt sokkalta nehezebb dolga volt kéz nélkül megenni, de nagyon igyekezett, és sikerült is neki elsőnek!)
Csokievés után célba dobás (karikába) volt a kicsiknek. Ügyesen dobálták.
Amikor ők végeztek, megjelentek a nagyok, hogy ők még nem versenyeztek csokievésben. A kicsik elvonultak homokozni, a nagyok leültek az asztalhoz. Mondtam nekik, hogy próbálják ki, elérik-e előrehajolva az asztalt, aztán kezdhetünk. Máté azonban már fel is vette a csokit, apja rászólt, mire mélységesen megsértődött, ezért van, hogy amíg a többi versenyez, ő sír.
Rettentően nyávogós, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, rögtön nyekereg. Nem volt ő ilyen, és igazából azon kívül, hogy igyekszem nem törődni vele, sok mindent nem tudok tenni.
lenyugodott, és lelkesen állt be sorversenyezni. És nagyon akart, minél többet ... csak ugye nehezen viseli, ha ő az utolsó ... nem volt gond, versenyeztek, aminek nem volt tétje, az se számított, ki hányadikként ért célba.
Ezután került sor a tortára, mert Hannáéknak menniük kellett, és nem szerettem volna, ha kimarad, viszont így a verseny félbeszakadt, és utána már nem is folytattuk, hisz mindenki kiesett a ritmusból, és a kicsik szívesebben homokoztak.
Torta jól sikerült, finom is volt (Eszterházy torta lapja volt finom csokikrémmel, marcipánnal), tetszetős, bár elgondolkoztam, hogy érdemes-e ennyit vesződni vele, ha a gyerekek úgyis csak egy pillantásig látják egészben, mert utána felfalják. És ez az egy pillanat most olyan rövidre sikerült ... abban sem vagyok biztos, hogy mindenkinek volt ideje egy pillantást vetni rá. Sami gyertyát fújt, én leszedtem a díszítést és nekiálltak enni. Lehet a sok gyerek és egyéb vendég miatt, de ennyire még soha nem fogyott el szülinapi torta. Mindössze két szeletnyi maradt. Kisebb is volt, mint pl. tavaly a macis, előtte meg lehet 2 is volt ...
Torta után Hannáék elmentek, többiek homokoztak, trambulinoztak, bicikliztek, játszottak: jól érezték magukat. Aztán fél 7 körül jöttek az otthagyott gyerekekért a szülők. Beszélgettünk, volt könyörgés a gyerekeknek, hogy akkor most aztán tényleg megyünk, mert persze mindenki maradt volna még.
De szépen fokozatosan hazament mindenki. Nekünk meg folytatódhatott a napi rutin.
Samut most sem nagyon érdekelte, hogy milyen ajándékokat is kapott. Persze megnézte, de ennyi.
Könyvet, Beyblade-tartót, verdás tányérkészletet, képet, szélforgót, pezsgőket kapott.
Bőven elég volt. Az élmény pedig elkíséri jövő szülinapig :)
Képek
2013. március 16., szombat
Márciusi tél
Persze jósolták, de mégsem gondolta volna senki, hogy ilyen áldatlan állapotok lesznek.
A csütörtöki idővel kezdődött: viharos szél, hóesés ...
El akartunk menni vásárolni, de mivel 11-re átrakták az iskolás ünnepélyt, a délelőtti vásárlás el lett napolva. Zsolti indult volna , miután a gyerekeket hazavittük az oviból, de én hittem az előrejelzésnek, így lebeszéltem róla. És milyen jól tettem! Nem vagyok benne biztos, hogy épségben hazaértünk volna.
Én szívem szerint a déli busszal elengedtem volna az iskolás gyerekeket, bár a délelőtti időjárás nagy vészt még nem sejtetett..
Aztán mégis lett. Ítéletidő: viharos szél, hóesés, hófúvás. Szerencsére mi itthon voltunk, Zsoltinak sem kellett mennie dolgozni az ünnep miatt. Viszont nagyon sokan voltak, akik elakadtak, az autóban rekedtek akár 10-18 órára is. Volt, aki gyerekkel. Mindenfelé az országban nagyon sok helyen segítettek, melegedőt nyitottak. De nagyon sajnálom az elakadt embereket ...
Felénk is lezárták az Andocsról Siófok felé vezető utat, bár hogy meddig, azt nem tudom (ma már lehet járni, de csak egy nyomon, óvatosan a tetőn). Tabot sem lehetett elhagyni péntek (márc. 15.) reggelén. Andocs-Nágocs összekötő úton is hatalmas hófúvás volt, elakadt a busz, és fél óra alatt jól körbe is fújta a szél hóval. Karád elzárt település lett.
Aztán éjfélkor Karád felszabadult, köszönhető a sok traktoros, markolós embernek, akik felszabadították. Nágocs felé azonban a hómaró sem boldogult, a busz még most is ott vesztegel. A húsos autó is megjárta csütörtökön, az Andocs tábla előtt csúszott le az útról, még jó, hogy egy meggyfa épp ott volt, és tartotta, különben fejre állt volna. Tűzoltók, katasztrófa-védelmisek ma délelőtt szabadították ki. Képek:
Csütörtökön az iskolásokat sem a buszjárat, hanem az önkormányzatok szállították haza. Cudar idő volt. A községi ünnepély a szereplők hiányában elmaradt, csak a mise és a koszorúzás volt megtartva.
Péntek reggele a konyhaablakot úgy beterítette a hó, hogy ki sem láttam rajt. Az udvarnak volt olyan része, ahol 1 centi hó sem volt, de volt olyan is, ahol 50-60 centire összefújta a szél. Persze ez épp a ház előtti, melletti rész volt. Illetve a terasz. Ami általában a legvédettebb, de most azt is, ill. a már ott lévő kinti játékokat, kismotort, biciklit is jól betemette a hó. Zsolti eldobálta a teraszról, járdáról (a kerítés és a farakat között úgy megállt a hó, hogy talicskával kellett elhordani, hisz nem lehetett hova ellapátolni), Samu pedig lelkesen tisztogatta a járgányokat. Mert neki mit számít egy kis szél és szakadó hó ...
A magyarok viszont bebizonyították, hogy ha kell, összefognak. nagyon sokfelé segítettek civilek, de le a kalappal a rendőrök, tűzoltók, katasztrófa-védelmisek előtt is!
De nagy segítség volt az m1-esen az osztrák hótolók, hómarók segítsége is.
A csütörtöki idővel kezdődött: viharos szél, hóesés ...
El akartunk menni vásárolni, de mivel 11-re átrakták az iskolás ünnepélyt, a délelőtti vásárlás el lett napolva. Zsolti indult volna , miután a gyerekeket hazavittük az oviból, de én hittem az előrejelzésnek, így lebeszéltem róla. És milyen jól tettem! Nem vagyok benne biztos, hogy épségben hazaértünk volna.
Én szívem szerint a déli busszal elengedtem volna az iskolás gyerekeket, bár a délelőtti időjárás nagy vészt még nem sejtetett..
Aztán mégis lett. Ítéletidő: viharos szél, hóesés, hófúvás. Szerencsére mi itthon voltunk, Zsoltinak sem kellett mennie dolgozni az ünnep miatt. Viszont nagyon sokan voltak, akik elakadtak, az autóban rekedtek akár 10-18 órára is. Volt, aki gyerekkel. Mindenfelé az országban nagyon sok helyen segítettek, melegedőt nyitottak. De nagyon sajnálom az elakadt embereket ...
Felénk is lezárták az Andocsról Siófok felé vezető utat, bár hogy meddig, azt nem tudom (ma már lehet járni, de csak egy nyomon, óvatosan a tetőn). Tabot sem lehetett elhagyni péntek (márc. 15.) reggelén. Andocs-Nágocs összekötő úton is hatalmas hófúvás volt, elakadt a busz, és fél óra alatt jól körbe is fújta a szél hóval. Karád elzárt település lett.
Aztán éjfélkor Karád felszabadult, köszönhető a sok traktoros, markolós embernek, akik felszabadították. Nágocs felé azonban a hómaró sem boldogult, a busz még most is ott vesztegel. A húsos autó is megjárta csütörtökön, az Andocs tábla előtt csúszott le az útról, még jó, hogy egy meggyfa épp ott volt, és tartotta, különben fejre állt volna. Tűzoltók, katasztrófa-védelmisek ma délelőtt szabadították ki. Képek:
Csütörtökön az iskolásokat sem a buszjárat, hanem az önkormányzatok szállították haza. Cudar idő volt. A községi ünnepély a szereplők hiányában elmaradt, csak a mise és a koszorúzás volt megtartva.
Péntek reggele a konyhaablakot úgy beterítette a hó, hogy ki sem láttam rajt. Az udvarnak volt olyan része, ahol 1 centi hó sem volt, de volt olyan is, ahol 50-60 centire összefújta a szél. Persze ez épp a ház előtti, melletti rész volt. Illetve a terasz. Ami általában a legvédettebb, de most azt is, ill. a már ott lévő kinti játékokat, kismotort, biciklit is jól betemette a hó. Zsolti eldobálta a teraszról, járdáról (a kerítés és a farakat között úgy megállt a hó, hogy talicskával kellett elhordani, hisz nem lehetett hova ellapátolni), Samu pedig lelkesen tisztogatta a járgányokat. Mert neki mit számít egy kis szél és szakadó hó ...
A magyarok viszont bebizonyították, hogy ha kell, összefognak. nagyon sokfelé segítettek civilek, de le a kalappal a rendőrök, tűzoltók, katasztrófa-védelmisek előtt is!
De nagy segítség volt az m1-esen az osztrák hótolók, hómarók segítsége is.
2012. december 29., szombat
Ünnepek gyerekszemekkel - szerintem
Vajon hogy élheti át egy gyerek az ünnepeket? A Mikulást? A karácsonyt?
Ami biztos: várja mindkettőt. Nagyon.
Készül rá, ha máshogy nem, az elvárásait, hogy mit is szeretne, biztosan megfogalmazza.
Télapó:
Vártuk. Énekeltünk télapós dalokat, rajzoltak a Télapónak, hogy ne csak várják az ajándékot, hanem adjanak is valamit.
Megbeszéltük, hogy a Mikulás nem hoz játékot (majd a Jézuska), csak édességet, gyümölcsöt. Nem is volt ezzel gond, megértették.
Viszont így leírva, én is elronthattam az egészet, hisz az itthoni csomagba beletettem 2-2 ninjago pörgettyűt, amit már régebben megvettem ... mert épp mikulás-csomagba valók voltak.
Mivel megbeszéltük, hogy nincs játék, nem is volt róla még csak szó sem, hogy elmondja, vagy lerajzolja, hogy mit szeretne. Gondoltam, ennek ellenére a ninjáknak sikerük lesz. Persze lett is, örültek neki, DE ...
Az utolsó miki-csomag kibontása után Máté megjegyezte, hogy ő utálja a Télapót. ??? Nem tudtam hova tenni, rákérdeztem: miért?
Kiderült, hogy az oviban feladat volt lerajzolni, hogy ki mit szeretne a Télapótól. És ha már rákérdeztek, rajzolt. Nem nagy dolgokat, egy ninjago-ból származó kígyót rajzolt. Mert hát az egy dolog, hogy itthon megbeszéltük, hogy nincs játék, gondolhatta, hogy ha azonban ő lerajzolja, megkapja a Mikitől. Persze, hogy csalódott volt, mikor várt, rajzolt valamit (De anya, a kígyót volt a legnehezebb lerajzolni!), de a Télapó nem hozta meg ...
Próbáltam menteni a menthetőt, hogy hozott helyette más ninját, biztosan nem tudott olyat szerezni, amilyet ő szeretett volna.
Tanultam az esetből ... bár jövőre iskolás lesz, és én biztosan nem rajzoltatok velük: mit szeretnél a Télapótól rajzot :) remélem, a napköziben sem fognak.
Karácsony:
Itt elmondhatta az igényeit, amikor levelet írtunk a Jézuskának. DE ... sorolta, sorolta a kívánandó dolgokat, és vissza kellett fogni, hogy bizony ennyi mindent biztosan nem hoz a Jézuska, és lehet, hogy a ninjago-sorból csak egyet hoz (ki is választott egy járgányt, amiben megegyeztünk), és helyette olyan játékot választ, amiről úgy gondolja, hogy hasznos, fejlesztő.
Oviban készült karácsonyi rajz kikerült a folyosóra, így időben láthattam, hogy a fent említett kígyó bizony ezen a rajzon is megjelenik a családtagok mellett. Nagyon szeretné, ez egyértelmű volt számomra. De 4 féle kígyó is van, neki pedig konkrét elképzelése volt. És egy zöld ninjára is nagyon fájt a foga, mert csak az az egy hiányzik a ninják közül.
Tőlünk egy lego szemétszállítót kapott. Nagyon örült neki, el is felejtkezett a kért ninjagoról. Déditől kicsi lego társast kapott. Tetszett neki, játszottunk is vele iziben még a dédinél. Marika mamáéktól megkapta a kiválasztott lego ninjago Kay pengés motorját.
(nem akartam neki ninjago-t venni, más legokkal jobban tud játszani, szerintem kreatívabb lehet- a ninjago meg olyan adott). persze most meg a ninjáit szállítja a szemétszállító-autón :)
Öröme megvolt az ünnepek alatt, de az utolsó ajándék megkapása után megint elkeseredett. Addig reménykedett, hogy valakihez még biztosan a kívánt ajándékot vitte a Jézuska.
Sőt! A szomszéd kisfiú kígyót kapott, és megjegyezte, hogy hogyan lehet ez, hiszen a kígyót a Máté kérte a Jézuskától, akkor miért neki vitte. Máté is ráharapott: akkor az az ő kígyója, csak rossz helyre vitte a Jézuska.
De gáz, próbáltam magyarázni, hogy jó helyre vitte, aztán kiderült, hogy nem is olyan kígyó, mint amit a Máté kért. Húú, szerencse!
Neten próbáltunk Mátéval nézni, jelenleg készlethiány van, úgyhogy abban maradtunk, hogy a Jézuska sem tudta beszerezni, de ha újra kapható lesz, megkapja a kígyót és a zöld ninját. És ott meghúzzuk a határt, több nem lesz. Se nyuszikától, se sehonnan.
Milyen érzés lehet a kisgyerekeknek: várnak valamit, biztosra is veszik akár, hogy megkapják, még ha mi meg is beszéltük, hogy nem, a szívük vágya nem változik. És hisznek a Télapóban, a Jézuskában, hogy tőle/tőlük majd úgyis megkapják, akkor is, ha anya mást mondott. Mert a Mikulás Mikulás, a Jézuska meg Jézuska.
Persze nem gondolom, hogy azzal, ha mégsem kapja meg, hatalmas törés keletkezne az életében, de a csalódás az csalódás, ezen nincs mit szépíteni.
Jövőre azért majd próbálom jobban terelgetni.
Kis barátja, egyik logopédushoz menetel közben azt mondta, hogy ő nem írt levelet a Jézuskának, azt kap majd tőle, amit megérdemel. Gyereke válogatja a hozzáállást is a dolgokhoz, de bizakodom, hogy jövőre sikerül nekem is ezt elérnem. Nem jó ez a túlzott várakozás sem.
Samu más tészta, ő nem várakozott ennyire, utolsó héten, amikor nagyon faggatva lett, kinyögte, hogy ő trakit kér a Jézuskától. Á, mi mást is, hisz ő tiszta traki-mániás.
Ami biztos: várja mindkettőt. Nagyon.
Készül rá, ha máshogy nem, az elvárásait, hogy mit is szeretne, biztosan megfogalmazza.
Télapó:
Vártuk. Énekeltünk télapós dalokat, rajzoltak a Télapónak, hogy ne csak várják az ajándékot, hanem adjanak is valamit.
Megbeszéltük, hogy a Mikulás nem hoz játékot (majd a Jézuska), csak édességet, gyümölcsöt. Nem is volt ezzel gond, megértették.
Viszont így leírva, én is elronthattam az egészet, hisz az itthoni csomagba beletettem 2-2 ninjago pörgettyűt, amit már régebben megvettem ... mert épp mikulás-csomagba valók voltak.
Mivel megbeszéltük, hogy nincs játék, nem is volt róla még csak szó sem, hogy elmondja, vagy lerajzolja, hogy mit szeretne. Gondoltam, ennek ellenére a ninjáknak sikerük lesz. Persze lett is, örültek neki, DE ...
Az utolsó miki-csomag kibontása után Máté megjegyezte, hogy ő utálja a Télapót. ??? Nem tudtam hova tenni, rákérdeztem: miért?
Kiderült, hogy az oviban feladat volt lerajzolni, hogy ki mit szeretne a Télapótól. És ha már rákérdeztek, rajzolt. Nem nagy dolgokat, egy ninjago-ból származó kígyót rajzolt. Mert hát az egy dolog, hogy itthon megbeszéltük, hogy nincs játék, gondolhatta, hogy ha azonban ő lerajzolja, megkapja a Mikitől. Persze, hogy csalódott volt, mikor várt, rajzolt valamit (De anya, a kígyót volt a legnehezebb lerajzolni!), de a Télapó nem hozta meg ...
Próbáltam menteni a menthetőt, hogy hozott helyette más ninját, biztosan nem tudott olyat szerezni, amilyet ő szeretett volna.
Tanultam az esetből ... bár jövőre iskolás lesz, és én biztosan nem rajzoltatok velük: mit szeretnél a Télapótól rajzot :) remélem, a napköziben sem fognak.
Karácsony:
Itt elmondhatta az igényeit, amikor levelet írtunk a Jézuskának. DE ... sorolta, sorolta a kívánandó dolgokat, és vissza kellett fogni, hogy bizony ennyi mindent biztosan nem hoz a Jézuska, és lehet, hogy a ninjago-sorból csak egyet hoz (ki is választott egy járgányt, amiben megegyeztünk), és helyette olyan játékot választ, amiről úgy gondolja, hogy hasznos, fejlesztő.
Oviban készült karácsonyi rajz kikerült a folyosóra, így időben láthattam, hogy a fent említett kígyó bizony ezen a rajzon is megjelenik a családtagok mellett. Nagyon szeretné, ez egyértelmű volt számomra. De 4 féle kígyó is van, neki pedig konkrét elképzelése volt. És egy zöld ninjára is nagyon fájt a foga, mert csak az az egy hiányzik a ninják közül.
Tőlünk egy lego szemétszállítót kapott. Nagyon örült neki, el is felejtkezett a kért ninjagoról. Déditől kicsi lego társast kapott. Tetszett neki, játszottunk is vele iziben még a dédinél. Marika mamáéktól megkapta a kiválasztott lego ninjago Kay pengés motorját.
(nem akartam neki ninjago-t venni, más legokkal jobban tud játszani, szerintem kreatívabb lehet- a ninjago meg olyan adott). persze most meg a ninjáit szállítja a szemétszállító-autón :)
Öröme megvolt az ünnepek alatt, de az utolsó ajándék megkapása után megint elkeseredett. Addig reménykedett, hogy valakihez még biztosan a kívánt ajándékot vitte a Jézuska.
Sőt! A szomszéd kisfiú kígyót kapott, és megjegyezte, hogy hogyan lehet ez, hiszen a kígyót a Máté kérte a Jézuskától, akkor miért neki vitte. Máté is ráharapott: akkor az az ő kígyója, csak rossz helyre vitte a Jézuska.
De gáz, próbáltam magyarázni, hogy jó helyre vitte, aztán kiderült, hogy nem is olyan kígyó, mint amit a Máté kért. Húú, szerencse!
Neten próbáltunk Mátéval nézni, jelenleg készlethiány van, úgyhogy abban maradtunk, hogy a Jézuska sem tudta beszerezni, de ha újra kapható lesz, megkapja a kígyót és a zöld ninját. És ott meghúzzuk a határt, több nem lesz. Se nyuszikától, se sehonnan.
Milyen érzés lehet a kisgyerekeknek: várnak valamit, biztosra is veszik akár, hogy megkapják, még ha mi meg is beszéltük, hogy nem, a szívük vágya nem változik. És hisznek a Télapóban, a Jézuskában, hogy tőle/tőlük majd úgyis megkapják, akkor is, ha anya mást mondott. Mert a Mikulás Mikulás, a Jézuska meg Jézuska.
Persze nem gondolom, hogy azzal, ha mégsem kapja meg, hatalmas törés keletkezne az életében, de a csalódás az csalódás, ezen nincs mit szépíteni.
Jövőre azért majd próbálom jobban terelgetni.
Kis barátja, egyik logopédushoz menetel közben azt mondta, hogy ő nem írt levelet a Jézuskának, azt kap majd tőle, amit megérdemel. Gyereke válogatja a hozzáállást is a dolgokhoz, de bizakodom, hogy jövőre sikerül nekem is ezt elérnem. Nem jó ez a túlzott várakozás sem.
Samu más tészta, ő nem várakozott ennyire, utolsó héten, amikor nagyon faggatva lett, kinyögte, hogy ő trakit kér a Jézuskától. Á, mi mást is, hisz ő tiszta traki-mániás.
2012. június 25., hétfő
Máté 6 éves
... hihetetlen. nagy közhely, de tényleg szalad az idő, és bizony tény az is, hogy a gyerekeken látjuk igazán.
Sami szülinapja után be kellett jelölni egy havi lebontású naptárban Máténak, hogy mikor lesz az ő szülinapja. A napot bekarikáztuk (jún. 23.), a buli napjához pedig tortát rajzoltam (jún. 24.). Minden nap x-elte az épp aktuális napot, és nagyon örült, ahogy közeledtünk a nagy naphoz. Eddig a szódásautó volt a mérce (szombatonként jön), de most áttértünk a naptárra, és ez így nagyon klassz volt.
Pár ovis barátot hívtunk a buliba, hisz neki már kell a gyerektársaság, én pedig versennyel készültem nekik ismét (tavaly is).
Szombaton, amikor mentünk a boltba, örömmel újságolta mindenkinek, akivel csak találkoztunk, hogy neki ma van ám a szülinapja. Várta a vendégeket, és hiába mondtam neki el a nap folyamán, hogy a buli csak holnap lesz, mindig megjegyezte, hogy de neki ma van a szülinapja. Sokadik magyarázatra beletörődött, és szomorúan megkérdezte, hogy ajándékot sem kap akkor ma?
Drága életem, úgy megesett rajt a szívem ... Marika mama lett a megmentő, aki megígérte, hogy szombaton megköszönti, mert vasárnap Sopronba mentek, és kérdéses volt, mikor érnek oda a buliba. Tőlünk meg ugye a trambulint kapták szülinapra közösen, de azért ici-pici toonz figurákat kapott szombaton., Amilyen kicsik a figurák, olyan nagy volt az öröme, és azóta többször le kellett vele ülni csatázni, vagy épp figurákat röptetni (ez a Lacira várt). 13 bábuja van, szembe kell egymással állítani őket és pöckölni ... ezzel elgyőzni az ellenfelet. Akár kinder-figurákkal is lehetne (nem összerakósakkal) ezt játszani, de ugye mindig kitalálnak valami újat ...
Vasárnap tűkön ült egész nap ... én meg délelőtt főztem, közben meg készülődtem (sütiket előbb megsütöttem, ebben a kánikulában nem akartam semmilyen krémeset, így száraz lett: sajtos tallér és húsdarálós keksz, ill. a torta és a tortatészta-maradékból csináltam kókuszgolyót): tojást főztem a szendvicsre, uborkát szeltem, Zsolti füvet vágott, teraszt rendezte.
A gyerekek délutáni alvásakor csináltam a tortára a fondantot (eredetileg Máté sünis tortát szeretett volna, de végül rábeszéltem egy trakisra), díszítettük a teraszt. persze amikor az embernek minden perce be van táblázva, tuti beüt valami baj ... délelőtt a fűnyíró tolórésze adta meg magát, délután kiderült, hogy az asztal, amit anyuéktól akartunk lehozni, nem fér be a kocsiba. És bár ezek nem nagy dolgok, csak csúszik miattuk az ember. Így a hajmosásom 3/4 4-re csúszott (4-re vártuk a vendégeket), és a szendviccsel sem készültem el időben ... de mivel nem idegeneket hívtunk, így a barátnőm, aki először érkezett a kisfiával, szívesen ebállt segíteni nekem :) -Zsolti időközben elment focizni . mondván utolsó meccs, megígérte ...persze pipa voltam, hisz a gyerek szülinapja mégiscsak fontosabb kellene hogy legyen ... de nem hiányzott, hisz a gyerekekről szólt ez a nap, a felnőttek meg feltalálták magukat.
Miután mindenki megérkezett, és kiderült, hogy mást ne várjunk, összegyűjtöttem a gyerekeket és kezdődhetett a verseny. Nem voltak nagy versenyszámok, de úgy gondolom, a fiúknak tetszett: diógyűjtés, vödörbe dobás, kirakó, függőleges karikába dobás, csokievő verseny volt, a végén pedig horgásztak -ez már nem a verseny része volt. Focisak is, hisz mégiscsak fiúk.
Ők voltak a versenyzők: Máté, Sami, Zsombi, Mink Kristóf, Pajor Kristóf.
Lacika nem volt, mert az apja után mentek a kórházba, Csabi pedig nem akart átjönni.
Viszont csatlakozott hozzájuk a szomszédból Ákos és Áron, akik ugyan nem voltak hivatalosak, de sokszor át szoktak jönni,mindig kéretőznek, miért mondtam volna nekik, hogy ne jöjjenek. Igaz a versenyben nem vettek részt, segítőnek fogtam be őket, és a diógyűjtésen kívül ők is csinálták a feladatokat, csak oklevelet nem kaptak a végén, viszont a mindenkinek járó pez-cukorkát igen :) Nem tettek panaszt ... (oklevél előre gyártott volt).
Verseny után, de eredményhirdetés előtt érkezett a torta: először a trakis gyertyával, tűzijátékkal, majd az Anita puncs tortája, amin a csurgatott csoki most nem össze vissza, hanem pókemberesre ment. Mondanom sem kell, hogy a fiúknak a trakis torta is tetszett, de a pókemberes mégiscsak pókemberes, pedig abszolút nem volt nagy pluszmeló, de mégis mekkora örömet tudott okozni ...
Mindenki kapott, evett ... nagyon finom volt. a puncsos és a csokis is. Most más recept alapján csináltam, mint Mátéét. az is finom volt, de ez még finomabb. Viszont a fondant alá Máté krémje jobb volt, ezen jobban csúszott a fondant, de lehet, hogy ez a meleg miatt vagy a több krém miatt volt.
Mostani csokitorta tésztája innen, a krémje pedig innen van. érdemes kipróbálni annak, aki finomat akar enni.
Volt foci, ugrálás, kiscsoportos játék a verseny után, szerintem jól érezték magukat.
Viszont nem mehetek el külön megemlítés nélkül a csokievő verseny mellett: leültettem őket, a kisasztalra szalvétát tettünk, majd mindenki kibontotta és maga elé tette a csokit. Kezeket hátra, és rajt! Kép is készült, a hangulat mindent vitt. A lelkesedés, az öröm, a csokis fogacskák, a hatalmasra tátott szájak a végén. A legédesebb mégis Samu volt ... ő nem nyerni akart, csak egyszerűen megenni a csokit a szabályok szerint. A kis hátratett kezét addig nem tette előre, amíg nem mondtam neki, hogy most már nyugodtan megfoghatja ... de akkor sem fogta meg :) a nagyok már rég sehol sem voltak, rég végeztek, de ő csak ette szakadatlan, harapás, felnézés, komótos rágás :) Olyan cuki volt ... kár, hogy a képek ezt nem tudják visszaadni teljesen.
Eredmény:
1: Mink Kristóf
2. Zsombi-Pajor Kristóf holtversenyben
3. Máté
4. Sami (aki nem is vett részt minden versenyben, mert a triciklizés fontosabb volt)
Pepcsi is nagyon jól elvolt egész délután, semmi gond nem volt vele, evett, ivott, mászott, homokozott, triciklizett ... mi mást akarhatott volna ... esetleg engem, mert engem maga közelében nemigen látott :)
Fél nyolc körül elszállingóztak a vendégek, mi még elpakoltunk.
A tortára a Marika mamáék is megérkeztek, úgyhogy csak a verseny egy részéről maradtak le. Csabiék is megjelentek este negyed 9-kor egy kis csokival, cserébe kaptak fincsi tortát ...
Így zajlott le a legnagyobb gyermekem 6. szülinapja.
Isten éltessen nagyon sokáig kicsim!
Sami szülinapja után be kellett jelölni egy havi lebontású naptárban Máténak, hogy mikor lesz az ő szülinapja. A napot bekarikáztuk (jún. 23.), a buli napjához pedig tortát rajzoltam (jún. 24.). Minden nap x-elte az épp aktuális napot, és nagyon örült, ahogy közeledtünk a nagy naphoz. Eddig a szódásautó volt a mérce (szombatonként jön), de most áttértünk a naptárra, és ez így nagyon klassz volt.
Pár ovis barátot hívtunk a buliba, hisz neki már kell a gyerektársaság, én pedig versennyel készültem nekik ismét (tavaly is).
Szombaton, amikor mentünk a boltba, örömmel újságolta mindenkinek, akivel csak találkoztunk, hogy neki ma van ám a szülinapja. Várta a vendégeket, és hiába mondtam neki el a nap folyamán, hogy a buli csak holnap lesz, mindig megjegyezte, hogy de neki ma van a szülinapja. Sokadik magyarázatra beletörődött, és szomorúan megkérdezte, hogy ajándékot sem kap akkor ma?
Drága életem, úgy megesett rajt a szívem ... Marika mama lett a megmentő, aki megígérte, hogy szombaton megköszönti, mert vasárnap Sopronba mentek, és kérdéses volt, mikor érnek oda a buliba. Tőlünk meg ugye a trambulint kapták szülinapra közösen, de azért ici-pici toonz figurákat kapott szombaton., Amilyen kicsik a figurák, olyan nagy volt az öröme, és azóta többször le kellett vele ülni csatázni, vagy épp figurákat röptetni (ez a Lacira várt). 13 bábuja van, szembe kell egymással állítani őket és pöckölni ... ezzel elgyőzni az ellenfelet. Akár kinder-figurákkal is lehetne (nem összerakósakkal) ezt játszani, de ugye mindig kitalálnak valami újat ...
Vasárnap tűkön ült egész nap ... én meg délelőtt főztem, közben meg készülődtem (sütiket előbb megsütöttem, ebben a kánikulában nem akartam semmilyen krémeset, így száraz lett: sajtos tallér és húsdarálós keksz, ill. a torta és a tortatészta-maradékból csináltam kókuszgolyót): tojást főztem a szendvicsre, uborkát szeltem, Zsolti füvet vágott, teraszt rendezte.
A gyerekek délutáni alvásakor csináltam a tortára a fondantot (eredetileg Máté sünis tortát szeretett volna, de végül rábeszéltem egy trakisra), díszítettük a teraszt. persze amikor az embernek minden perce be van táblázva, tuti beüt valami baj ... délelőtt a fűnyíró tolórésze adta meg magát, délután kiderült, hogy az asztal, amit anyuéktól akartunk lehozni, nem fér be a kocsiba. És bár ezek nem nagy dolgok, csak csúszik miattuk az ember. Így a hajmosásom 3/4 4-re csúszott (4-re vártuk a vendégeket), és a szendviccsel sem készültem el időben ... de mivel nem idegeneket hívtunk, így a barátnőm, aki először érkezett a kisfiával, szívesen ebállt segíteni nekem :) -Zsolti időközben elment focizni . mondván utolsó meccs, megígérte ...persze pipa voltam, hisz a gyerek szülinapja mégiscsak fontosabb kellene hogy legyen ... de nem hiányzott, hisz a gyerekekről szólt ez a nap, a felnőttek meg feltalálták magukat.
Miután mindenki megérkezett, és kiderült, hogy mást ne várjunk, összegyűjtöttem a gyerekeket és kezdődhetett a verseny. Nem voltak nagy versenyszámok, de úgy gondolom, a fiúknak tetszett: diógyűjtés, vödörbe dobás, kirakó, függőleges karikába dobás, csokievő verseny volt, a végén pedig horgásztak -ez már nem a verseny része volt. Focisak is, hisz mégiscsak fiúk.
Ők voltak a versenyzők: Máté, Sami, Zsombi, Mink Kristóf, Pajor Kristóf.
Lacika nem volt, mert az apja után mentek a kórházba, Csabi pedig nem akart átjönni.
Viszont csatlakozott hozzájuk a szomszédból Ákos és Áron, akik ugyan nem voltak hivatalosak, de sokszor át szoktak jönni,mindig kéretőznek, miért mondtam volna nekik, hogy ne jöjjenek. Igaz a versenyben nem vettek részt, segítőnek fogtam be őket, és a diógyűjtésen kívül ők is csinálták a feladatokat, csak oklevelet nem kaptak a végén, viszont a mindenkinek járó pez-cukorkát igen :) Nem tettek panaszt ... (oklevél előre gyártott volt).
Verseny után, de eredményhirdetés előtt érkezett a torta: először a trakis gyertyával, tűzijátékkal, majd az Anita puncs tortája, amin a csurgatott csoki most nem össze vissza, hanem pókemberesre ment. Mondanom sem kell, hogy a fiúknak a trakis torta is tetszett, de a pókemberes mégiscsak pókemberes, pedig abszolút nem volt nagy pluszmeló, de mégis mekkora örömet tudott okozni ...
Mindenki kapott, evett ... nagyon finom volt. a puncsos és a csokis is. Most más recept alapján csináltam, mint Mátéét. az is finom volt, de ez még finomabb. Viszont a fondant alá Máté krémje jobb volt, ezen jobban csúszott a fondant, de lehet, hogy ez a meleg miatt vagy a több krém miatt volt.
Mostani csokitorta tésztája innen, a krémje pedig innen van. érdemes kipróbálni annak, aki finomat akar enni.
Volt foci, ugrálás, kiscsoportos játék a verseny után, szerintem jól érezték magukat.
Viszont nem mehetek el külön megemlítés nélkül a csokievő verseny mellett: leültettem őket, a kisasztalra szalvétát tettünk, majd mindenki kibontotta és maga elé tette a csokit. Kezeket hátra, és rajt! Kép is készült, a hangulat mindent vitt. A lelkesedés, az öröm, a csokis fogacskák, a hatalmasra tátott szájak a végén. A legédesebb mégis Samu volt ... ő nem nyerni akart, csak egyszerűen megenni a csokit a szabályok szerint. A kis hátratett kezét addig nem tette előre, amíg nem mondtam neki, hogy most már nyugodtan megfoghatja ... de akkor sem fogta meg :) a nagyok már rég sehol sem voltak, rég végeztek, de ő csak ette szakadatlan, harapás, felnézés, komótos rágás :) Olyan cuki volt ... kár, hogy a képek ezt nem tudják visszaadni teljesen.
Eredmény:
1: Mink Kristóf
2. Zsombi-Pajor Kristóf holtversenyben
3. Máté
4. Sami (aki nem is vett részt minden versenyben, mert a triciklizés fontosabb volt)
Pepcsi is nagyon jól elvolt egész délután, semmi gond nem volt vele, evett, ivott, mászott, homokozott, triciklizett ... mi mást akarhatott volna ... esetleg engem, mert engem maga közelében nemigen látott :)
Fél nyolc körül elszállingóztak a vendégek, mi még elpakoltunk.
A tortára a Marika mamáék is megérkeztek, úgyhogy csak a verseny egy részéről maradtak le. Csabiék is megjelentek este negyed 9-kor egy kis csokival, cserébe kaptak fincsi tortát ...
Így zajlott le a legnagyobb gyermekem 6. szülinapja.
Isten éltessen nagyon sokáig kicsim!
2012. május 20., vasárnap
3 éves nagylegény: Samu
Ma 3 éve született Samci. Pontosan 23:05-kor.
Őt ünnepeltük tegnap. Nagyon várta Sami, és nagyon várta a vendégeket is. Aztán amikor odaértek, ő épp nagy homokozásban volt, úgyhogy nem nagyon foglalkozott senkivel.
Aztán minden gyerkőc feloldódott, és szépen játszottak. Semmi gond nem volt. Mindent kipróbáltak, homokoztak, csúszdáztak, bicikliztek, járgányoztak, trambulinoztak. A legnagyobb sikere ennek volt, és bár a nagyobbak csak egymás után, sorban mehettek be, különösebb gond nem volt ezzel. Máté kissé nehezen viselte a várakozást, de kisebb nyekegés után kivárta a sorát. A kicsik (Szonja, Hanna, Sami) együtt ugráltak.
Finomakat ettünk: volt szendvics, sajtos, mézes krémes, Ancsa hozott sörkiflit. Plusz a torta.
Szép lett, finom lett, de magamnak csináltam. Vagyis Saminak, de ő látta már délelőtt is, délután meg addig látta mindenki, amíg kivittem, Sami elfújta a gyertyát és elégett a tűzijáték. Aztán szeleteltem. Maradtak a képek,amin lehet csodálni. Mert csodálni csak én csodáltam, miközben készítettem, a többieknek nem volt rá ideje :) Hát, ez a torták sorsa: készülnek órákon keresztül, csodálják pár percig, aztán felfalják gyorsan :)
A maci torta mellé fondantból szúrtam ki szíveket és mackókat is, amik villám gyorsan el is koptak. Ahogy letettem Samci elé a tortát, minden gyerek rávetette magát. nem tudom, mit hittek, miből van, de egyik sem panaszkodott a tömény cukormázra :)
Tortaevészet után újabb játékkör jött, aztán elérkezett a 7 óra és szép lassan minden anyuka elejtette a gyermekének, hogy lassan ideje indulnunk ... persze a gyerekek még pár perc plusz időt kikönyörögtek, de aztán minden vendég hazaballagott ... én gyerekeim meg a fürdőkádba.
Samci szülinapján nem akartam vetélkedőt, versenyt rendezni (tavaly Máté szülinapján nagy sikere volt). Ők még picik, de Mátéén, ahol nagycsoportos ovisokból lesz pár fiú, feltétlen fogok.
Este kérdeztem Samutól, hogy milyen volt a szülinap. Válasza: Holnap is lesz? Azt hiszem, ez mindent elmond a mai napról :) Ő is elégedett volt és jól érezte magát. Ezt bizonyítják a képek is, amiket itt tudtok megnézni:ttps://picasaweb.google.com/109339403226233389469/2012Maj?authkey=Gv1sRgCKCSv7jU6vHQGw#5744578527454963634
És a kapott ajándékok: tőlünk Mátéval közösen kapták a szülinapokra a trambulint, Marika mamától Verdás medencét kapott/kaptak, déditől pénzt, Vera mamától pólót, Hannáéktól, Szonjáéktól társast, keresztanyuéktól vegyesen tusfürdőt, vicces fogselymet, fogmosó időmérő homokórát :). De hogy Samit mennyire nem érdekli még mindig az ajándék ... abszolút nem. Társassal Máté játszott, és ő lelkesen jelentkezett előre az ajándékgyűjtő szerepére is :)
Őt ünnepeltük tegnap. Nagyon várta Sami, és nagyon várta a vendégeket is. Aztán amikor odaértek, ő épp nagy homokozásban volt, úgyhogy nem nagyon foglalkozott senkivel.
Aztán minden gyerkőc feloldódott, és szépen játszottak. Semmi gond nem volt. Mindent kipróbáltak, homokoztak, csúszdáztak, bicikliztek, járgányoztak, trambulinoztak. A legnagyobb sikere ennek volt, és bár a nagyobbak csak egymás után, sorban mehettek be, különösebb gond nem volt ezzel. Máté kissé nehezen viselte a várakozást, de kisebb nyekegés után kivárta a sorát. A kicsik (Szonja, Hanna, Sami) együtt ugráltak.
Finomakat ettünk: volt szendvics, sajtos, mézes krémes, Ancsa hozott sörkiflit. Plusz a torta.
Szép lett, finom lett, de magamnak csináltam. Vagyis Saminak, de ő látta már délelőtt is, délután meg addig látta mindenki, amíg kivittem, Sami elfújta a gyertyát és elégett a tűzijáték. Aztán szeleteltem. Maradtak a képek,amin lehet csodálni. Mert csodálni csak én csodáltam, miközben készítettem, a többieknek nem volt rá ideje :) Hát, ez a torták sorsa: készülnek órákon keresztül, csodálják pár percig, aztán felfalják gyorsan :)
A maci torta mellé fondantból szúrtam ki szíveket és mackókat is, amik villám gyorsan el is koptak. Ahogy letettem Samci elé a tortát, minden gyerek rávetette magát. nem tudom, mit hittek, miből van, de egyik sem panaszkodott a tömény cukormázra :)
Tortaevészet után újabb játékkör jött, aztán elérkezett a 7 óra és szép lassan minden anyuka elejtette a gyermekének, hogy lassan ideje indulnunk ... persze a gyerekek még pár perc plusz időt kikönyörögtek, de aztán minden vendég hazaballagott ... én gyerekeim meg a fürdőkádba.
Samci szülinapján nem akartam vetélkedőt, versenyt rendezni (tavaly Máté szülinapján nagy sikere volt). Ők még picik, de Mátéén, ahol nagycsoportos ovisokból lesz pár fiú, feltétlen fogok.
Este kérdeztem Samutól, hogy milyen volt a szülinap. Válasza: Holnap is lesz? Azt hiszem, ez mindent elmond a mai napról :) Ő is elégedett volt és jól érezte magát. Ezt bizonyítják a képek is, amiket itt tudtok megnézni:ttps://picasaweb.google.com/109339403226233389469/2012Maj?authkey=Gv1sRgCKCSv7jU6vHQGw#5744578527454963634
És a kapott ajándékok: tőlünk Mátéval közösen kapták a szülinapokra a trambulint, Marika mamától Verdás medencét kapott/kaptak, déditől pénzt, Vera mamától pólót, Hannáéktól, Szonjáéktól társast, keresztanyuéktól vegyesen tusfürdőt, vicces fogselymet, fogmosó időmérő homokórát :). De hogy Samit mennyire nem érdekli még mindig az ajándék ... abszolút nem. Társassal Máté játszott, és ő lelkesen jelentkezett előre az ajándékgyűjtő szerepére is :)
2012. május 6., vasárnap
Szandi ballagója
Tegnap (hogy a névnapom és az anyák napja közti egy nap se maradjon "üresen") ballagásra voltunk hivatalosak. Már amikor megkaptuk a meghívót leszögeztük, hogy magára a ballagásra nem megyünk, csak az ebédre. Ennek több oka is volt: pl. a 3 gyerek (felesleges lett volna a nagy tömegnek kitenni őket ... hisz még maga Szandi is unta az ünnepséget (10-kor kezdődött, 3/4 1-re értek haza), vagy hogy a Zsolti éjszakás volt, és aznap is ment éjjelre.
Azért szépen, csinosan kiöltöztünk, hogy megfelelő ruházatban várjuk az ünnepeltet :)
Hazaértek, ebédeltünk (Sami levest és pár falat húst -én levest), aztán irány haza Samit, Pepcsit altatni. Máté maradt az apjával (meg a többiekkel). Samu nagyon hamar elaludt, Pepi viszont nem akart. Úgyhogy ő még játszott kicsit, aztán kidőlt. Mama gyorsan átjött vigyázni rájuk, addig én visszamentem enni, majd gyors kaja után hazaugrottam Samiért (3 körül), megmocorgattam, hogy felkeljen, aztán visszamentünk még sütizni. 4-kor haza indultunk, addigra már Pepcsi is felkelt.
Mi ebből a tanulság? Gyerekekkel, alvásidőben nem szervezz programot, különben loholhatsz egyiktől a másikig :)
Az ebéd mellett beszélgettünk, próbáltam faggatni az ünnepeltet, de nem nagyon sikerült ...
Annyit tudunk, hogy nagyon izgul az érettségi miatt (nagyon jó tanuló, de stresszel, és magával szemben van magasan a mérce), a ballagó hosszú volt és unta, ill. valami gazdasági OKJ-s képzésre megy, aztán majd tovább.
Azért szépen, csinosan kiöltöztünk, hogy megfelelő ruházatban várjuk az ünnepeltet :)
Hazaértek, ebédeltünk (Sami levest és pár falat húst -én levest), aztán irány haza Samit, Pepcsit altatni. Máté maradt az apjával (meg a többiekkel). Samu nagyon hamar elaludt, Pepi viszont nem akart. Úgyhogy ő még játszott kicsit, aztán kidőlt. Mama gyorsan átjött vigyázni rájuk, addig én visszamentem enni, majd gyors kaja után hazaugrottam Samiért (3 körül), megmocorgattam, hogy felkeljen, aztán visszamentünk még sütizni. 4-kor haza indultunk, addigra már Pepcsi is felkelt.
Mi ebből a tanulság? Gyerekekkel, alvásidőben nem szervezz programot, különben loholhatsz egyiktől a másikig :)
Az ebéd mellett beszélgettünk, próbáltam faggatni az ünnepeltet, de nem nagyon sikerült ...
Annyit tudunk, hogy nagyon izgul az érettségi miatt (nagyon jó tanuló, de stresszel, és magával szemben van magasan a mérce), a ballagó hosszú volt és unta, ill. valami gazdasági OKJ-s képzésre megy, aztán majd tovább.
2012. március 18., vasárnap
Dédi
1932.03.22
Ekkor született a dédi. Idén tölti be a 80. életévét.
Az egész itt kezdődött ... aztán kicsit közelebbi időpont: 3-4 hete, amikor a nénje és anyu kitalálták, hogy a dédinek szülinapi buli lesz szervezve.
Anyu volt a főszervező, és minden titokban maradt a dédi elől. Az iskola ebédlőjében szerveződött a buli (itt volt anno Máté és Sami keresztelői ebédje is), a Baba vállalta a főzést. Anyu megvette a sok hozzávalót, de ugye a titok miatt otthon nem pakolhatott, így a hús, a tojás és a stb ebédhez való a Piri nénjénél gyülekezett. A tojás is úgy csórta ki anyu otthonról. Persze a dédinek - aki talán még darabra pontosan is tudja, mikor mennyi tojás van - rögtön szemet szúrt, hogy megcsappant a tojáskészlet, de el lett annyival intézve, hogy én vittem belőle :)
Buli leszervezve, ajándékok megvéve, amikor az élet közbeszólt: a dédi hétfőn kórházba került kiszáradással. Mi lesz most? Átrakni nem igazán tudtuk volna, hisz a következő szombat munkanap, és mivel nem mindenki helybeli, nekik igencsak gondot okozott volna a más időpont (lehet, nem is lett volna olyan, ami mindenkinek ok - Veszprém, Sopron, Bp).
Így anyu (aki majd minden nap ment a mama után a kórházba) kénytelen volt beavatni a főorvos-asszonyt a hétvégi tervekbe.
De a kórházi lét miatt nagy volt a keveredés, a szervezkedés, mikor és hogyan jön haza a dédi. Ő jött volna már csütörtökön (hosszú hétvége van), volt olyan variáció, hogy szombat reggel jöhet haza, és este vissza kell vinni. Végülis péntek délután hazajöhetett és vasárnap este kell visszavinni.
Szombat: De vajon mi legyen mondva a dédinek, miért nem főz anyu? hova megy? ...
A mama úgy tdta a szombati forgatókönyvet, hogy a nénjéék a Zsuzsiékhoz hivatalosak ebédre, anyu a Zsuzsinak megy segíteni főzni délelőtt és azért nem főz ő sem, mert őt is hívták.
Én a Samival felvittem az ebédlőhöz a sütiket, az ajándékot (fotókönyv) és a dekorációt, amit gyorsan kiszórtam (barkát virágoztattam fel, ill. kis narancssárga virágokat vágtam ki anyagból, azokat szórta el a fehér terítőn), majd hazaugrottunk Pepcsiért és Mátéért, és felmentünk a dédihez, így anyu le tudott lépni.
nem volt gyanús a dédinek semmi, pedig a gyerekek sem otthoni ruhában voltak ... beszélgettünk, gyerekekkel játszottunk. 11-kor én eljöttem a gyerekekkel. Még megkérdezte, lesz-e ebédünk. Persze, feleltem.
Gyerekeket kitettem az ebédlőnél, gyorsan elugrottam a Zsoltiért, anyósért és a pörköltcukor-tortáért, majd csatlakoztunk a többiekhez.
A nénjéék elmentek a dédiért ... vártunk. persze az én fiaim már az asztalnál ültek, várták az ebédet (Máté mondjuk azért, mert akkor: " Annyi sütit ehetek, amennyit akarok?")
Mire a dédi odaért, ők már túl voltak az ebéden. Hiába, valakinek le kellett csekkolni, nem mehet mindenféle étel a vendégek elé :)
Amíg mi vártuk, hogy megérkezzen a dédi, ő így élte meg az eseményeket:
várta a lányáékat Veszprémből, úgy tudta, hogy rokonokhoz hivatalosak ebédre. Amikor odaértek a nénjéék, azt mondták neki, hogy öltözzön ő is, mert őt is viszik az ebéd helyszínére (ami igaz is volt -részben). A dédi azt mondta, hogy rendben, de ő ugyan nem vesz cipőt, jó lesz neki a papucs is, hisz a kocsiban senki nem látja (nagyon be volt dagadva a lába).
Meg lehetett neki mindent magyarázni: miért mennek épp ellenkező irányba, mint kellene, miért fordulnak be az ebédlőhöz. Nem gyanakodott. Ki sem akart szállni a kocsiból, hisz hogy belépett az ajtón, meglátta a Zsoltit, de akkor még csak a volt furcsa, hogy miért van itt a Zsolti is? Aztán amikor beljebb ért és meglátta a többieket, akkor már leesett neki. Aztán a Tamás elkezdte énekelni a "Boldog szülinapot ..."-ot. Meghatódott, elsírta magát. És nem csak ő ... a teremben kevés olyan felnőtt volt, aki nem (Talán az erős, fiatalabb férfiak kivételek).
Puszihegyeket kapott, és a későbbi bevallása szerint nagyon jól esett neki a köszöntés, hisz őt így még nem köszöntötték. Ugyanakkor nem csak öröm járta át a szívét, hanem egy kis szorongás is (amit én tökéletesen megértek, hisz semmit nem sejtett, belecsöppent a közepébe. Én nem is szeretnék ilyen meglepetést, ne figyelmeztessen engem ennyi ember, hogy milyen öreg vagyok -persze senki nem figyelmeztette, és az idősebb embereknek biztosan más már a hozzáállásuk.) nagyon örült a mama, hogy minden unokája, dédunokája összegyűlt köszönteni őt, ill. azok a közeli rokonok, akiknek fontos. (csak apu hiányzott, de lélekben ő is velünk volt)
Ez milyen csodálatos érzés lehet!! Azt ünnepeltük, hogy van nekünk!!!
Az ebéd előtt a bátyus felolvasott egy kis köszöntőt, amin megint kibuggyantak a könnyek.
Én pedig odaadtam a mamának az ajándékunkat, ami egy fotókönyv volt. Csodás ajándék: ott kezdődött, hogy a mama közel 18 évesen férjhez ment, aztán jöttek a gyerekek képei (amik nem voltak ugyan túl jó minőségűek, de ahhoz képest a könyvben egész jók voltak).
Aztán mindenkinek külön oldalt szántam: lánya, fia, 5 unoka, 5 és fél dédunoka. Tettem bele vegyes unokás, dédiunokás képeket is. Jó sokat szenvedtem vele, duplán kellett megcsinálni (Amikor már kész volt, jelezte, hogy nem tudja beolvasni az összes képet -hajrá, újra az egészet, de megérte!). Szuper ajándék lett, ami szintén könnyező...
Mindenkinek nagyon tetszett .
Kapott még a dédi finom tortákat, virágokat, matracot, és egy masszázsfotelt is.
Beszélgettünk, gyerekek játszottak (de jó, hogy az iskola pályája az ebédlő mögött van, így a gyerekek tudtak focizni, biciklizni, motorozni.
Samit és Pepcsit hazavittem aludni, Kornél és Kíra pedig az autóutakon aludt. Mikor felébredtek, mi is visszamentünk.
Aztán a dédit hazavitték, nagyon fáradt volt (hisz a kórházban előtte 5 napig csak feküdt, persze, hogy sok volt neki az üldögélés). Én maradtam takarítani, pakolni, a gyerekeket pedig szétosztottam: Pepcsi szopi után ment a Vera mamához, Sami az Anitáékkal ment a meccsre, Máté pedig az apjával.
Véget ért a nap, a dédinek pedig biztosan örök emlék lesz ... ez is, nem csak a képek :)
Képek: a márciusi album eleje közelében:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2012Marc?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJ2M28PS3dHbsAE&feat=directlink
Ekkor született a dédi. Idén tölti be a 80. életévét.
Az egész itt kezdődött ... aztán kicsit közelebbi időpont: 3-4 hete, amikor a nénje és anyu kitalálták, hogy a dédinek szülinapi buli lesz szervezve.
Anyu volt a főszervező, és minden titokban maradt a dédi elől. Az iskola ebédlőjében szerveződött a buli (itt volt anno Máté és Sami keresztelői ebédje is), a Baba vállalta a főzést. Anyu megvette a sok hozzávalót, de ugye a titok miatt otthon nem pakolhatott, így a hús, a tojás és a stb ebédhez való a Piri nénjénél gyülekezett. A tojás is úgy csórta ki anyu otthonról. Persze a dédinek - aki talán még darabra pontosan is tudja, mikor mennyi tojás van - rögtön szemet szúrt, hogy megcsappant a tojáskészlet, de el lett annyival intézve, hogy én vittem belőle :)
Buli leszervezve, ajándékok megvéve, amikor az élet közbeszólt: a dédi hétfőn kórházba került kiszáradással. Mi lesz most? Átrakni nem igazán tudtuk volna, hisz a következő szombat munkanap, és mivel nem mindenki helybeli, nekik igencsak gondot okozott volna a más időpont (lehet, nem is lett volna olyan, ami mindenkinek ok - Veszprém, Sopron, Bp).
Így anyu (aki majd minden nap ment a mama után a kórházba) kénytelen volt beavatni a főorvos-asszonyt a hétvégi tervekbe.
De a kórházi lét miatt nagy volt a keveredés, a szervezkedés, mikor és hogyan jön haza a dédi. Ő jött volna már csütörtökön (hosszú hétvége van), volt olyan variáció, hogy szombat reggel jöhet haza, és este vissza kell vinni. Végülis péntek délután hazajöhetett és vasárnap este kell visszavinni.
Szombat: De vajon mi legyen mondva a dédinek, miért nem főz anyu? hova megy? ...
A mama úgy tdta a szombati forgatókönyvet, hogy a nénjéék a Zsuzsiékhoz hivatalosak ebédre, anyu a Zsuzsinak megy segíteni főzni délelőtt és azért nem főz ő sem, mert őt is hívták.
Én a Samival felvittem az ebédlőhöz a sütiket, az ajándékot (fotókönyv) és a dekorációt, amit gyorsan kiszórtam (barkát virágoztattam fel, ill. kis narancssárga virágokat vágtam ki anyagból, azokat szórta el a fehér terítőn), majd hazaugrottunk Pepcsiért és Mátéért, és felmentünk a dédihez, így anyu le tudott lépni.
nem volt gyanús a dédinek semmi, pedig a gyerekek sem otthoni ruhában voltak ... beszélgettünk, gyerekekkel játszottunk. 11-kor én eljöttem a gyerekekkel. Még megkérdezte, lesz-e ebédünk. Persze, feleltem.
Gyerekeket kitettem az ebédlőnél, gyorsan elugrottam a Zsoltiért, anyósért és a pörköltcukor-tortáért, majd csatlakoztunk a többiekhez.
A nénjéék elmentek a dédiért ... vártunk. persze az én fiaim már az asztalnál ültek, várták az ebédet (Máté mondjuk azért, mert akkor: " Annyi sütit ehetek, amennyit akarok?")
Mire a dédi odaért, ők már túl voltak az ebéden. Hiába, valakinek le kellett csekkolni, nem mehet mindenféle étel a vendégek elé :)
Amíg mi vártuk, hogy megérkezzen a dédi, ő így élte meg az eseményeket:
várta a lányáékat Veszprémből, úgy tudta, hogy rokonokhoz hivatalosak ebédre. Amikor odaértek a nénjéék, azt mondták neki, hogy öltözzön ő is, mert őt is viszik az ebéd helyszínére (ami igaz is volt -részben). A dédi azt mondta, hogy rendben, de ő ugyan nem vesz cipőt, jó lesz neki a papucs is, hisz a kocsiban senki nem látja (nagyon be volt dagadva a lába).
Meg lehetett neki mindent magyarázni: miért mennek épp ellenkező irányba, mint kellene, miért fordulnak be az ebédlőhöz. Nem gyanakodott. Ki sem akart szállni a kocsiból, hisz hogy belépett az ajtón, meglátta a Zsoltit, de akkor még csak a volt furcsa, hogy miért van itt a Zsolti is? Aztán amikor beljebb ért és meglátta a többieket, akkor már leesett neki. Aztán a Tamás elkezdte énekelni a "Boldog szülinapot ..."-ot. Meghatódott, elsírta magát. És nem csak ő ... a teremben kevés olyan felnőtt volt, aki nem (Talán az erős, fiatalabb férfiak kivételek).
Puszihegyeket kapott, és a későbbi bevallása szerint nagyon jól esett neki a köszöntés, hisz őt így még nem köszöntötték. Ugyanakkor nem csak öröm járta át a szívét, hanem egy kis szorongás is (amit én tökéletesen megértek, hisz semmit nem sejtett, belecsöppent a közepébe. Én nem is szeretnék ilyen meglepetést, ne figyelmeztessen engem ennyi ember, hogy milyen öreg vagyok -persze senki nem figyelmeztette, és az idősebb embereknek biztosan más már a hozzáállásuk.) nagyon örült a mama, hogy minden unokája, dédunokája összegyűlt köszönteni őt, ill. azok a közeli rokonok, akiknek fontos. (csak apu hiányzott, de lélekben ő is velünk volt)
Ez milyen csodálatos érzés lehet!! Azt ünnepeltük, hogy van nekünk!!!
Az ebéd előtt a bátyus felolvasott egy kis köszöntőt, amin megint kibuggyantak a könnyek.
Én pedig odaadtam a mamának az ajándékunkat, ami egy fotókönyv volt. Csodás ajándék: ott kezdődött, hogy a mama közel 18 évesen férjhez ment, aztán jöttek a gyerekek képei (amik nem voltak ugyan túl jó minőségűek, de ahhoz képest a könyvben egész jók voltak).
Aztán mindenkinek külön oldalt szántam: lánya, fia, 5 unoka, 5 és fél dédunoka. Tettem bele vegyes unokás, dédiunokás képeket is. Jó sokat szenvedtem vele, duplán kellett megcsinálni (Amikor már kész volt, jelezte, hogy nem tudja beolvasni az összes képet -hajrá, újra az egészet, de megérte!). Szuper ajándék lett, ami szintén könnyező...
Mindenkinek nagyon tetszett .
Kapott még a dédi finom tortákat, virágokat, matracot, és egy masszázsfotelt is.
Beszélgettünk, gyerekek játszottak (de jó, hogy az iskola pályája az ebédlő mögött van, így a gyerekek tudtak focizni, biciklizni, motorozni.
Samit és Pepcsit hazavittem aludni, Kornél és Kíra pedig az autóutakon aludt. Mikor felébredtek, mi is visszamentünk.
Aztán a dédit hazavitték, nagyon fáradt volt (hisz a kórházban előtte 5 napig csak feküdt, persze, hogy sok volt neki az üldögélés). Én maradtam takarítani, pakolni, a gyerekeket pedig szétosztottam: Pepcsi szopi után ment a Vera mamához, Sami az Anitáékkal ment a meccsre, Máté pedig az apjával.
Véget ért a nap, a dédinek pedig biztosan örök emlék lesz ... ez is, nem csak a képek :)
Képek: a márciusi album eleje közelében:
https://picasaweb.google.com/matesamu2/2012Marc?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJ2M28PS3dHbsAE&feat=directlink
2012. február 4., szombat
Farsang
A mai nap:
A süteményeket elkészítettem csütörtökön és pénteken, így arra nem volt gond.
Pár napja csak egyszer ébred Peti, én viszont így fél 6 körül felébredek, és bár nem kelek fel akkor, pihenek még, vissza viszont nem tudok aludni. Így volt ez ma is ... 6 körül felkeltem, gyorsan tettem a tűzre, majd odatettem főni a tojásokat. Nagy sírást hallottam ... szaladok be, Sami is, Pepi is sír. Hogy melyik kezdte, és hogy ezzel ki volt, aki felébresztette a másikat, arra nem kaptam választ. a lényeg, hogy már egyik sem aludt vissza. Pepcsi szopizott, majd elkezdett játszani a szőnyegen, így őt magára hagytuk, mi meg kimentünk Samival, hogy amikor a mama megérkezik a zsemlékkel, gyorsan tudjam csinálni. Sajt lereszelve, uborka összevágva, tojás felkarikázva.
mentünk vissza, felöltöztettem őket (Máté is felébredt eddigre), majd megjöttek a mamák. Amíg anyu lefoglalta Pepit, addig anyóssal megcsináltuk a szendvicseket (amit vittünk a farsangra), aztán Pepit anyu letette aludni, én meg kimentem a nagyokkal szánkózni! Mert igen, mikor máskor, mint megint addigra essen nagy hó, amikor igazából nem nagyon kellene (a farsang miatt -2 éve szintén ugyanígy volt).
Így amíg Pepi aludt, addig én eldobáltam a havat (imádok havat lapátolni!), Máté elhúzta Samit a mamáig meg vissza. aztán én lettem a "ló", aki húzza a lovasszánt :). Fordultunk egyet, aztán jött az Anita és amíg én elsöpörtem a ház körül is a havat, addig ők 3-an csúszkáltak a domboldalról. Nagyon tetszett nekik!!!
Ezután bementünk a házba, és elkezdtünk készülődni. Átöltöztek, és rájuk került a jelmezüknek az a része, ami otthon is felvehető.
Külön szervezést igényelt, hogy hogyan is jutunk el a farsang helyszínére. Mivel már egy hete minden azt harsogta, hogy szombatra milyen nagy hó lesz, ezért már hét elején lebeszéltem a Balázzsal, hogy ő lesz az áldozat, aki elfuvaroz minket. zsolti dolgozott, én pedig ilyen időben nem vezetek ...
Anyu, Máté, Sami és én voltunk az első körben, na meg a szendvicsek, a sütik és a jelmezek.
Nagyon lassan mentünk a hó miatt, de szerencsésen odaértünk 3/4 10 után. 10-re volt tervezve a kezdés, ezért is nagyon csodálkoztam, hogy sehol egy autó, és bent is pár ember volt csak. Süti semmi ... hú, mi lesz itt? gondoltam, de aztán a kezdésre megszaporodtunk, bár tömeg nem volt...
Átöltöztettem Samit (tündéri Piroska lett), aztán Máté elszakította a varázslókalapján a gumit tartó kartont ... cellux sehol, anya majd felrobbant, de aztán sikerült megoldani a problémát 2 újabb lyuk kreálásával. Samci ez idő alatt a többi kiscsoportossal együtt elől ült, közben csócsálta a pogácsát és itta a szörpöt, amit Piroska a nagymamának vitt (volna). De legalább nyugiban elvolt :)
És akkor a menetrend:
Először a nagyok adtak elő egy lakodalmas jelenetet, majd versek következtek. Ezután charleston-t táncoltak. Nagyon aranyosak voltak! 8de hogy megint mi maradtunk ki abból, hogy fehér ing kellett volna ... bosszantó, ciki, pedig nem én tehettem róla: elfelejtettek szólni ...) Aztán gyorsan átöltöztettem Mátét a varázsló jelmezbe, közben már a kicsik felsorakoztak.
Ők énekeltek, "tekeredik a kígyó-ztak", verset is mondtak az óvó néni segítségével. na nem Sami, ő leginkább csak állt (a kígyós kivételével, ahol kézen fogták, így ment :)). de mit is várjak egy 2 hete ovis kisgyerektől. Egyébként szerintem nagyon is ügyes volt: beállt a többiek közé, nem keresett vagy sírt utánam, nem mondta, hogy ő bizony nem megy ... pedig ezek is teljesen érthetők lettek volna ...
A műsor után egyesével bemutatták, hogy ki minek öltözött. Samci volt a legelső, és nagy tapsot kapott.
Aztán a nagyok is bemutatták a jelmezüket. Ők elég sokan voltak, pár gyerek hiányzott csak, viszont a kicsik kevesen voltak sajnos.
A felvonulás alatt Pepcsit megetette a mama, és vele semmi gond nem volt, egy hangja sem volt neki : kis tündér :)
A felvonulás után a kezembe nyomták a tombolát, hogy áruljam, így a sütikre esélyem se volt egy pillantást sem vetni, de azért Máté vett magának :) Samci pedig jól elvolt a Balázsékkal (még jó, hogy ennyien mentünk (2 mama, Tamás, Balázs, Anita), így a gyerekekre nem volt gondom, és tudtam segíteni is. Máté nagy örömére nyertünk is a tombolán, úgyhogy hawaii, dizsi, napfény :)
Tavaly nem nyertünk .. akkor volt nyekegés.
Ezután elmentünk haza: már dél volt, így a kicsiket elaltattam, és készültem a délutánra, a következő felvonásra, ami a délutáni szánkózást jelentette.
Képek:
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2012Febr?authkey=Gv1sRgCJHY_-b8tJu7OA#
A süteményeket elkészítettem csütörtökön és pénteken, így arra nem volt gond.
Pár napja csak egyszer ébred Peti, én viszont így fél 6 körül felébredek, és bár nem kelek fel akkor, pihenek még, vissza viszont nem tudok aludni. Így volt ez ma is ... 6 körül felkeltem, gyorsan tettem a tűzre, majd odatettem főni a tojásokat. Nagy sírást hallottam ... szaladok be, Sami is, Pepi is sír. Hogy melyik kezdte, és hogy ezzel ki volt, aki felébresztette a másikat, arra nem kaptam választ. a lényeg, hogy már egyik sem aludt vissza. Pepcsi szopizott, majd elkezdett játszani a szőnyegen, így őt magára hagytuk, mi meg kimentünk Samival, hogy amikor a mama megérkezik a zsemlékkel, gyorsan tudjam csinálni. Sajt lereszelve, uborka összevágva, tojás felkarikázva.
mentünk vissza, felöltöztettem őket (Máté is felébredt eddigre), majd megjöttek a mamák. Amíg anyu lefoglalta Pepit, addig anyóssal megcsináltuk a szendvicseket (amit vittünk a farsangra), aztán Pepit anyu letette aludni, én meg kimentem a nagyokkal szánkózni! Mert igen, mikor máskor, mint megint addigra essen nagy hó, amikor igazából nem nagyon kellene (a farsang miatt -2 éve szintén ugyanígy volt).
Így amíg Pepi aludt, addig én eldobáltam a havat (imádok havat lapátolni!), Máté elhúzta Samit a mamáig meg vissza. aztán én lettem a "ló", aki húzza a lovasszánt :). Fordultunk egyet, aztán jött az Anita és amíg én elsöpörtem a ház körül is a havat, addig ők 3-an csúszkáltak a domboldalról. Nagyon tetszett nekik!!!
Ezután bementünk a házba, és elkezdtünk készülődni. Átöltöztek, és rájuk került a jelmezüknek az a része, ami otthon is felvehető.
Külön szervezést igényelt, hogy hogyan is jutunk el a farsang helyszínére. Mivel már egy hete minden azt harsogta, hogy szombatra milyen nagy hó lesz, ezért már hét elején lebeszéltem a Balázzsal, hogy ő lesz az áldozat, aki elfuvaroz minket. zsolti dolgozott, én pedig ilyen időben nem vezetek ...
Anyu, Máté, Sami és én voltunk az első körben, na meg a szendvicsek, a sütik és a jelmezek.
Nagyon lassan mentünk a hó miatt, de szerencsésen odaértünk 3/4 10 után. 10-re volt tervezve a kezdés, ezért is nagyon csodálkoztam, hogy sehol egy autó, és bent is pár ember volt csak. Süti semmi ... hú, mi lesz itt? gondoltam, de aztán a kezdésre megszaporodtunk, bár tömeg nem volt...
Átöltöztettem Samit (tündéri Piroska lett), aztán Máté elszakította a varázslókalapján a gumit tartó kartont ... cellux sehol, anya majd felrobbant, de aztán sikerült megoldani a problémát 2 újabb lyuk kreálásával. Samci ez idő alatt a többi kiscsoportossal együtt elől ült, közben csócsálta a pogácsát és itta a szörpöt, amit Piroska a nagymamának vitt (volna). De legalább nyugiban elvolt :)
És akkor a menetrend:
Először a nagyok adtak elő egy lakodalmas jelenetet, majd versek következtek. Ezután charleston-t táncoltak. Nagyon aranyosak voltak! 8de hogy megint mi maradtunk ki abból, hogy fehér ing kellett volna ... bosszantó, ciki, pedig nem én tehettem róla: elfelejtettek szólni ...) Aztán gyorsan átöltöztettem Mátét a varázsló jelmezbe, közben már a kicsik felsorakoztak.
Ők énekeltek, "tekeredik a kígyó-ztak", verset is mondtak az óvó néni segítségével. na nem Sami, ő leginkább csak állt (a kígyós kivételével, ahol kézen fogták, így ment :)). de mit is várjak egy 2 hete ovis kisgyerektől. Egyébként szerintem nagyon is ügyes volt: beállt a többiek közé, nem keresett vagy sírt utánam, nem mondta, hogy ő bizony nem megy ... pedig ezek is teljesen érthetők lettek volna ...
A műsor után egyesével bemutatták, hogy ki minek öltözött. Samci volt a legelső, és nagy tapsot kapott.
Aztán a nagyok is bemutatták a jelmezüket. Ők elég sokan voltak, pár gyerek hiányzott csak, viszont a kicsik kevesen voltak sajnos.
A felvonulás alatt Pepcsit megetette a mama, és vele semmi gond nem volt, egy hangja sem volt neki : kis tündér :)
A felvonulás után a kezembe nyomták a tombolát, hogy áruljam, így a sütikre esélyem se volt egy pillantást sem vetni, de azért Máté vett magának :) Samci pedig jól elvolt a Balázsékkal (még jó, hogy ennyien mentünk (2 mama, Tamás, Balázs, Anita), így a gyerekekre nem volt gondom, és tudtam segíteni is. Máté nagy örömére nyertünk is a tombolán, úgyhogy hawaii, dizsi, napfény :)
Tavaly nem nyertünk .. akkor volt nyekegés.
Ezután elmentünk haza: már dél volt, így a kicsiket elaltattam, és készültem a délutánra, a következő felvonásra, ami a délutáni szánkózást jelentette.
Képek:
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2012Febr?authkey=Gv1sRgCJHY_-b8tJu7OA#
2012. február 2., csütörtök
Izgi
Ahogy közeledik a farsang időpontja, és készülgetnek a jelmezek - na meg az idő is igazi télire váltott közben, és nagyon izgi, hogy a holnapra/tól előrejelzett nagy havazásból mi jut felénk (előrejelzés szerint 20cm körül, de majdnem határon vagyunk a kevesebb fele), na szóval rám ragadt egy kis farsangi "bizsergés" -vagy minek nevezzem. A szombati bulira az egyik sütit elkészítettem, összerendeztem a jelmezeket (minden kész), kikészítettem a hozzá kellő ruhákat is, nehogy valami itthon maradjon.
Máté varázsló lesz, nem volt túl nagy feladat elkészíteni a jelmezét, főleg, hogy találtam egy oldalt, ahol lépésről lépésre leírták a jelmez elkészítését, és Máté rábólintott, hogy éppen ilyen jó lesz. Fekete póló, nadrág, cipő -ez az alap, ami pedig készült az a köpeny, a varázspálca, a szemüveg és a varázslókalap. Gondolkoztam, hogy cilindert csinálok neki, -tavaly megszenvedtem a karácsonyfa-kalappal, ami csúcsos volt- de aztán beláttam, hogy cilindere a bűvésznek van, ő pedig varázsló lesz. Szóval elkészült a csúcsos kalap, ami akár boszi-kalapnak is elmenne :)
Samci Piroska lesz. A kis szoknyát és a köpenyt úgy vettem a teszen, de nem vett, hanem tavaly készített volt. Neki nem kellett sok mindent csinálni: szemüveget, piros kendőt (mama megvarrta). Kerestem neki egy fehér felsőt, vettem egy fehér harisnyát (úgy se veszek ilyet az életbe többet), nagynénémtől kaptunk Samci-lábra jó fekete kislány ünneplős lakkcipőt, oviból kölcsönkértem egy kis kosárkát, tettem bele konyharuhát, egy üveget (amiben szörp lesz majd), és pogácsa is kerül majd bele szombaton. Fényképezőt is odakészítettem, elemeket meg épp töltöm.
Azt hiszem, felkészülten várjuk/om a szombat 10 órát :)
Máté varázsló lesz, nem volt túl nagy feladat elkészíteni a jelmezét, főleg, hogy találtam egy oldalt, ahol lépésről lépésre leírták a jelmez elkészítését, és Máté rábólintott, hogy éppen ilyen jó lesz. Fekete póló, nadrág, cipő -ez az alap, ami pedig készült az a köpeny, a varázspálca, a szemüveg és a varázslókalap. Gondolkoztam, hogy cilindert csinálok neki, -tavaly megszenvedtem a karácsonyfa-kalappal, ami csúcsos volt- de aztán beláttam, hogy cilindere a bűvésznek van, ő pedig varázsló lesz. Szóval elkészült a csúcsos kalap, ami akár boszi-kalapnak is elmenne :)
Samci Piroska lesz. A kis szoknyát és a köpenyt úgy vettem a teszen, de nem vett, hanem tavaly készített volt. Neki nem kellett sok mindent csinálni: szemüveget, piros kendőt (mama megvarrta). Kerestem neki egy fehér felsőt, vettem egy fehér harisnyát (úgy se veszek ilyet az életbe többet), nagynénémtől kaptunk Samci-lábra jó fekete kislány ünneplős lakkcipőt, oviból kölcsönkértem egy kis kosárkát, tettem bele konyharuhát, egy üveget (amiben szörp lesz majd), és pogácsa is kerül majd bele szombaton. Fényképezőt is odakészítettem, elemeket meg épp töltöm.
Azt hiszem, felkészülten várjuk/om a szombat 10 órát :)
2012. január 14., szombat
Farsangra készülünk
Elmúlt a karácsony, lebontottuk a karácsonyfát, és máris itt a következő ünnep, a farsang, amire el lehet kezdeni a készülődést. Na nem a szalagos fánkot kell elkezdeni sütni, de ideje kitalálni, hogy ki minek öltözzön be a farsangon, amivel elijeszthetjük a telet (zárójelben megjegyzem: a telet, ami folyamán EGY szánkózásra alkalmas hó nem esett :().
Máté kb. 2 hete megjegyezte, hogy ő Télapó szeretne lenni, aztán változott: gyertya, majd kaktusz (???). De ezek közül egyik után sem volt olyan erős a vágy, mint tavaly a karácsonyfa után. Akkor eldöntötte, és nem volt variálás.
Felajánlottam neki, hogy a kis barátjával öltözzenek Ludas Matyinak meg a lúdjának, de Máté nem akar lúd lenni ... pedig milyen jó kis ötlet volt!
Most ott tartunk, hogy kutya szeretne lenni ... azt hiszem, ez lesz a végső, ebből nem engedek.
Mivel azonban mire farsang lesz (febr 4. -talán, mert megint megy az egyezkedés, hogy faluszinten vagy ovin belül legyen), addigra Sami is bőven ovis lesz. Neki viszont fogalma sincs, hogy miről van szó, így úgy döntöttem, hogy Piroska lesz :) ... mert idén még nem ágál, hogy ő bizony nem öltözik be lánynak ... jövőre már tuti :)
Had legyen már nekem is egy kislányom ... hacsak egyszer, és csak fél/egy órára is :)
Máté kb. 2 hete megjegyezte, hogy ő Télapó szeretne lenni, aztán változott: gyertya, majd kaktusz (???). De ezek közül egyik után sem volt olyan erős a vágy, mint tavaly a karácsonyfa után. Akkor eldöntötte, és nem volt variálás.
Felajánlottam neki, hogy a kis barátjával öltözzenek Ludas Matyinak meg a lúdjának, de Máté nem akar lúd lenni ... pedig milyen jó kis ötlet volt!
Most ott tartunk, hogy kutya szeretne lenni ... azt hiszem, ez lesz a végső, ebből nem engedek.
Mivel azonban mire farsang lesz (febr 4. -talán, mert megint megy az egyezkedés, hogy faluszinten vagy ovin belül legyen), addigra Sami is bőven ovis lesz. Neki viszont fogalma sincs, hogy miről van szó, így úgy döntöttem, hogy Piroska lesz :) ... mert idén még nem ágál, hogy ő bizony nem öltözik be lánynak ... jövőre már tuti :)
Had legyen már nekem is egy kislányom ... hacsak egyszer, és csak fél/egy órára is :)
2012. január 1., vasárnap
BUÉK
2011-ből 2012 lett. Gondolom senki számára nem újdonság :)
Mi nem nagyon búcsúztattuk az óévet: mivel Pepi többször ébred éjszaka (elég régóta), nekem minden vágyam az alvás, és ez nem volt másként szilveszter napján sem.
Szóval a gyerekekkel már délelőtt koccintottunk a Marika mamánál gyerekpezsgővel, az esti rutin pedig a szilveszter miatt nem változott: 7 után fürdés, vacsi, fogmosás, ágyba bújás, mesehallgatás.
Fél 9 körül aludtak. Pepcsi volt a kivétel, mert valamilyen oknál fogva nem aludt el rendesen, 9-ig 4-szer tettem le aludni. A fogára tippeltem, így kapott egy kis Nurofent. Így elaludt fél 3-ig, vele együtt én is. Semmi kiabálást, durrogtatást nem hallotta éjfélkor. Szóval fáradt voltam eléggé. Zsolti átment a Vera mamához, ahol kártyáztak, beszélgettek, köszöntötték az új évet.
Mindenkinek békés, boldog, sikerekben gazdag új esztendőt kívánok!
Mi nem nagyon búcsúztattuk az óévet: mivel Pepi többször ébred éjszaka (elég régóta), nekem minden vágyam az alvás, és ez nem volt másként szilveszter napján sem.
Szóval a gyerekekkel már délelőtt koccintottunk a Marika mamánál gyerekpezsgővel, az esti rutin pedig a szilveszter miatt nem változott: 7 után fürdés, vacsi, fogmosás, ágyba bújás, mesehallgatás.
Fél 9 körül aludtak. Pepcsi volt a kivétel, mert valamilyen oknál fogva nem aludt el rendesen, 9-ig 4-szer tettem le aludni. A fogára tippeltem, így kapott egy kis Nurofent. Így elaludt fél 3-ig, vele együtt én is. Semmi kiabálást, durrogtatást nem hallotta éjfélkor. Szóval fáradt voltam eléggé. Zsolti átment a Vera mamához, ahol kártyáztak, beszélgettek, köszöntötték az új évet.
Mindenkinek békés, boldog, sikerekben gazdag új esztendőt kívánok!
2011. december 26., hétfő
Karácsony
Akkor szép sorjában:
Dec. 24.
Délelőtt készítettem a kaját, a gyerekek erre-arra voltak (otthon, mamánál).
Délben Sami és Pepi elaludt, utána pedig Mátéval feldíszítettük a fát. Amikor Sami felébredt, megállt a fa előtt és csak nézte. Aztán fogta magát, visszafordult a szobába és ment traktorozni :)
3 órakor volt a templomban a pásztorjáték. Minden évben meg szoktuk nézni (anno szerepelni), és az ovisok is elő szokták adni a karácsonyi műsorukat a nagyok műsora előtt.
A nagyokkal mentünk, Zsolti maradt Pepcsivel, aki fél 4 körül elaludt.
A templomban Máté leült az ovisok közé, mi pedig Samcival a másik oldalon találtunk elől helyet.
Ügyesek voltak a kicsik és a pásztorjáték is jó volt. Nem a megszokott, volt bent újdonság is, mint pl. Mit szól József, amikor meglátja a várandós Máriát.
4 óra után értünk haza, addigra a Jézuska is a karácsonyfa alá tette az ajándékokat.
Máté ujjongott, hisz nagyon várta, Saminak viszont könyörögni kellett, hogy egyáltalán a fa alá álljon és kibontsa az ajándékát.
Máté tőlünk egy lego házat és egy AnnaPeti-t kapott, Sami pedig egy nagy kirakót és 2 könyvet. Pepi bébikaját.
Este a fiúk még átnéztek a mamához, de ajándékot ekkor ott még nem kaptak.
Dec. 25.
Délelőtt a Vera mamánál voltak a fiúk, Pepcsivel én kicsit később mentem, miután felébredt a délelőtti alvásából.
Olyan sokszor vannak a mamánál, mintha haza mennének, úgyhogy természetesen jól érezték magukat. Ebéd után a kicsiket hazahoztam aludni, Máté maradt az apjával.
Amíg aludtak, én elkészítettem a vacsorát. A gyerekek keresztszüleit és Zsombit vártuk délutánra.
Megvacsoráztunk, ajándékot bontottunk. Máté és Zsombi jól eljátszottak, bleybled-eztek (most ez a legnagyobb favorit). Persze Sami rendszerint útban volt, de nem volt vészes.
Zsombi tőlünk Lotti Karottit és könyvet kapott, M és S bundás papucsot és tusfürdőt, Pepi fürdőjátékokat.
Dec. 26.
Marika mamáékhoz mentünk, ahova a veszprémi nénjéék is jöttek. Aludni hazavittem a kicsiket, aztán visszamentünk, majd átmentünk a Bözsi dédihez is. Ezen a napon ajándékdömping volt. Ekkor határoztam el, hogy jövőre ezen mindenképp változtatunk: ennyi játék felesleges. Bőven elég lesz, ha szenteste tőlünk kapnak egyet, a keresztszülőktől egyet, és az összes többi rokontól egyet (én veszek egy valamit, ki mit szán odaadja pénzben), és karácsony egy napján összejönnek nálunk és megkapják tőlük a gyerekek. Felesleges mindenkitől külön játékot kapni.
Amit ezen a napon kaptak (a teljesség igénye nélkül): ugráló békák társas, Lics-locs pingvinek társas, könyvek (kb. 7 db), építőjáték, építőkocka, ágyruha, fa kisvasút ...
Utólag írom, ez kimaradt :(
28-án pótkarácsony volt az unokatesómékkal és a gyerkőceikkel. Veszprémből jöttek. A gyerekek cukik voltak, jól eljátszottak egymással (Máté kilógott a sorból: idősebb, makacsabb volt, és ha van kinek, nagyon szívesen produkálja magát. Sami Kornéllal és az Andrissal nagyon jól elvolt: a nagy betonkeverő autóban mixelték a ropit. Ez mindent vitt a fiúknál.
Ebéd után a kicsikkel hazajöttem, de fél óra múlva ők is indultak, hisz a gyerekek ott is alszanak délben és fáradtak voltak.
Onnan is kaptak könyvet, trakit, formabedobót.
képek is vannak:
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Dec?authkey=Gv1sRgCKjj1fOU1_v96wE#5690814985484994450
Dec. 24.
Délelőtt készítettem a kaját, a gyerekek erre-arra voltak (otthon, mamánál).
Délben Sami és Pepi elaludt, utána pedig Mátéval feldíszítettük a fát. Amikor Sami felébredt, megállt a fa előtt és csak nézte. Aztán fogta magát, visszafordult a szobába és ment traktorozni :)
3 órakor volt a templomban a pásztorjáték. Minden évben meg szoktuk nézni (anno szerepelni), és az ovisok is elő szokták adni a karácsonyi műsorukat a nagyok műsora előtt.
A nagyokkal mentünk, Zsolti maradt Pepcsivel, aki fél 4 körül elaludt.
A templomban Máté leült az ovisok közé, mi pedig Samcival a másik oldalon találtunk elől helyet.
Ügyesek voltak a kicsik és a pásztorjáték is jó volt. Nem a megszokott, volt bent újdonság is, mint pl. Mit szól József, amikor meglátja a várandós Máriát.
4 óra után értünk haza, addigra a Jézuska is a karácsonyfa alá tette az ajándékokat.
Máté ujjongott, hisz nagyon várta, Saminak viszont könyörögni kellett, hogy egyáltalán a fa alá álljon és kibontsa az ajándékát.
Máté tőlünk egy lego házat és egy AnnaPeti-t kapott, Sami pedig egy nagy kirakót és 2 könyvet. Pepi bébikaját.
Este a fiúk még átnéztek a mamához, de ajándékot ekkor ott még nem kaptak.
Dec. 25.
Délelőtt a Vera mamánál voltak a fiúk, Pepcsivel én kicsit később mentem, miután felébredt a délelőtti alvásából.
Olyan sokszor vannak a mamánál, mintha haza mennének, úgyhogy természetesen jól érezték magukat. Ebéd után a kicsiket hazahoztam aludni, Máté maradt az apjával.
Amíg aludtak, én elkészítettem a vacsorát. A gyerekek keresztszüleit és Zsombit vártuk délutánra.
Megvacsoráztunk, ajándékot bontottunk. Máté és Zsombi jól eljátszottak, bleybled-eztek (most ez a legnagyobb favorit). Persze Sami rendszerint útban volt, de nem volt vészes.
Zsombi tőlünk Lotti Karottit és könyvet kapott, M és S bundás papucsot és tusfürdőt, Pepi fürdőjátékokat.
Dec. 26.
Marika mamáékhoz mentünk, ahova a veszprémi nénjéék is jöttek. Aludni hazavittem a kicsiket, aztán visszamentünk, majd átmentünk a Bözsi dédihez is. Ezen a napon ajándékdömping volt. Ekkor határoztam el, hogy jövőre ezen mindenképp változtatunk: ennyi játék felesleges. Bőven elég lesz, ha szenteste tőlünk kapnak egyet, a keresztszülőktől egyet, és az összes többi rokontól egyet (én veszek egy valamit, ki mit szán odaadja pénzben), és karácsony egy napján összejönnek nálunk és megkapják tőlük a gyerekek. Felesleges mindenkitől külön játékot kapni.
Amit ezen a napon kaptak (a teljesség igénye nélkül): ugráló békák társas, Lics-locs pingvinek társas, könyvek (kb. 7 db), építőjáték, építőkocka, ágyruha, fa kisvasút ...
Utólag írom, ez kimaradt :(
28-án pótkarácsony volt az unokatesómékkal és a gyerkőceikkel. Veszprémből jöttek. A gyerekek cukik voltak, jól eljátszottak egymással (Máté kilógott a sorból: idősebb, makacsabb volt, és ha van kinek, nagyon szívesen produkálja magát. Sami Kornéllal és az Andrissal nagyon jól elvolt: a nagy betonkeverő autóban mixelték a ropit. Ez mindent vitt a fiúknál.
Ebéd után a kicsikkel hazajöttem, de fél óra múlva ők is indultak, hisz a gyerekek ott is alszanak délben és fáradtak voltak.
Onnan is kaptak könyvet, trakit, formabedobót.
képek is vannak:
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Dec?authkey=Gv1sRgCKjj1fOU1_v96wE#5690814985484994450
Ünnepekre hangolódva
A karácsony előtti hét kicsit zsúfolt lett. Programok szempontjából. De nem baj, hisz az időjárásból nem lehetett következtetni, hogy hamarosan karácsony, vagy hogy épp tél lenne, így viszont legalább a hangulat valamelyest alakult :)
Kedden az ovisok szerepeltek délután a nyugdíjasoknak tartott karácsonyi ünnepélyen. Itthon tanulgattuk Mátéval a verset (mert az oviban ebéd után gyakorolták, Máté viszont ebéd után jön haza.
Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska című versét gyakoroltuk, de sajnos az ünnepélyen Máté kimaradt épp ebből a versből (többen mondták együtt), viszont egy másiknál kihívta az óvó néni (azt is tudta).
Ünnepély jól sikerült, ügyesek voltak az ovisok (Vera mama szerint :)).
Egy kis kalamajka viszont történt: 2-kor volt az ünnepség, gondoltam nem hozom haza délben az oviból, mert nem tudtam volna utána az ünnepélyre elvinni (2 kicsi aludt, apa dolgozott). Azt beszéltük meg, hogy haza pedig eljön a mamával.
Vártam, vártam ... 4 óra, sehol senki. Gondoltam, nagyon éhes lehet, hisz épp tökfőzelék és pörkölt volt az oviban az ebéd, amikor megjelent a mama. Máté viszont sehol. Az én nagy fiam nem volt hajlandó hazajönni a mamával, inkább visszament az oviba. Negyed 5 volt, így ugrás a kocsiba, tűz Mátéért, mert fél 5-ig van nyitva az ovi. Egyedül volt már az óvó nénivel, de nem zavartatta magát, szerelt épp.
A buszozás volt, ami miatt nem akart jönni a mamával, ugyanis az oviból busszal vitték őket a közösségi házhoz, ill. vissza is. Máté viszont egyszer ült buszon életében, kb. 2 évesen. És ezt az élményt nem akarta kihagyni. Ill. azt is megjegyezte, hogy így legalább nem kell gyalogolnia. A kis kényelmes ...
Szerdán az iskolai ünnepség volt fél 11-kor,a hova elvittem a piciket. Szép volt, jó volt, gyerekek jól viselték, Sami tátott szájjal figyelt, Pepcsit pedig jól megdajkálták :)
Hangolódásnak kiváló volt: Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok ...
Délután az oviban volt Gyertyagyújtási ünnepség versekkel, énekekkel, mondókákkal. családi programot csináltunk belőle, mert én vittem a gyerekeket, a Zsolti pedig az ovihoz jött amikor beért a busza. De időben odaért ő is :)
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Dec?authkey=Gv1sRgCKjj1fOU1_v96wE#5688625155692523186
Kedden az ovisok szerepeltek délután a nyugdíjasoknak tartott karácsonyi ünnepélyen. Itthon tanulgattuk Mátéval a verset (mert az oviban ebéd után gyakorolták, Máté viszont ebéd után jön haza.
Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska című versét gyakoroltuk, de sajnos az ünnepélyen Máté kimaradt épp ebből a versből (többen mondták együtt), viszont egy másiknál kihívta az óvó néni (azt is tudta).
Ünnepély jól sikerült, ügyesek voltak az ovisok (Vera mama szerint :)).
Egy kis kalamajka viszont történt: 2-kor volt az ünnepség, gondoltam nem hozom haza délben az oviból, mert nem tudtam volna utána az ünnepélyre elvinni (2 kicsi aludt, apa dolgozott). Azt beszéltük meg, hogy haza pedig eljön a mamával.
Vártam, vártam ... 4 óra, sehol senki. Gondoltam, nagyon éhes lehet, hisz épp tökfőzelék és pörkölt volt az oviban az ebéd, amikor megjelent a mama. Máté viszont sehol. Az én nagy fiam nem volt hajlandó hazajönni a mamával, inkább visszament az oviba. Negyed 5 volt, így ugrás a kocsiba, tűz Mátéért, mert fél 5-ig van nyitva az ovi. Egyedül volt már az óvó nénivel, de nem zavartatta magát, szerelt épp.
A buszozás volt, ami miatt nem akart jönni a mamával, ugyanis az oviból busszal vitték őket a közösségi házhoz, ill. vissza is. Máté viszont egyszer ült buszon életében, kb. 2 évesen. És ezt az élményt nem akarta kihagyni. Ill. azt is megjegyezte, hogy így legalább nem kell gyalogolnia. A kis kényelmes ...
Szerdán az iskolai ünnepség volt fél 11-kor,a hova elvittem a piciket. Szép volt, jó volt, gyerekek jól viselték, Sami tátott szájjal figyelt, Pepcsit pedig jól megdajkálták :)
Hangolódásnak kiváló volt: Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok ...
Délután az oviban volt Gyertyagyújtási ünnepség versekkel, énekekkel, mondókákkal. családi programot csináltunk belőle, mert én vittem a gyerekeket, a Zsolti pedig az ovihoz jött amikor beért a busza. De időben odaért ő is :)
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Dec?authkey=Gv1sRgCKjj1fOU1_v96wE#5688625155692523186
2011. december 8., csütörtök
Télapó, Télapó, Télapó
Nem véletlenül írtam 3-szor:
ahogy ma Máté fogalmazott: túl sok csokit hozott. És túl sokszor jött ...
Pedig a Zsombis Mikulást (amikor a keresztszülők és Zsombi jön/vagy mi megyünk a fiúk (Máté és Zsombi) megszületése óta) kiiktattuk annyiban, hogy kirakták a csizmákat, és Mikulással akkor nem találkoztak (4 éve rendszeresen jött házhoz a Télapó).
Ennek komoly oka van: már tavaly is azt beszéltük, hogyha túl sok Télapóval találkoznak a gyerekek, elveszik a várakozás, a találkozás okozta izgalmak öröme.
Én gyerekkoromban nem emlékszem, hogy egyszer is találkoztam volna Télapóval, viszont emlékszem a várakozás, a leskelődés izgalmaira.
Az ovis Mikulás (színdarabbal) vasárnap jött a közösségi házba az óvodásoknak (ill. minden gyereknek).
Várták a gyerekek, készülődtek. Samit is beültettem az első sorba az ovisok közé. nem is volt gond, kb. az előadás feléig, amikoris egy rabló jelent meg a Mikulás házában és az ajándékokat követelte. Samci megijedt valamitől és sírni kezdett. Persze mentem megvigasztalni, de elég nehezen ment. Amikor a színdarabnak vége lett, a gyerekek névre szólóan megkapták a kis csomagjukat (persze Sami nem mert egyedül kimenni, én vittem, de elvette, megköszönte). Aztán az apja rávette, hogy üljön bele a Télapó ölébe egy fénykép erejéig. Ekkor már nem volt semmi gond :)
Kedden az ovisok az iskolások színdarabjára voltak hivatalosak (én is mentem a kicsikkel), ahol az önkormányzat csomagját kapták meg. Pepinek nagyon tetszett az előadás, a mama kezében járt keze-lába.
Marcsiék kedd este jöttek le, Télapót kiiktattuk, csomagot a csizmába kapták.
Persze a mamáknál is járt a Télapó. Mindenhol csak egy kis csomagot kaptak, de a sok kicsiből bőven összejött annyi édesség, amivel kihúzzák húsvétig ... vagy még tovább. (persze az édességeket anya lefoglalta és szabályozza az elfogyasztásukat).
Apával is voltak a céges Mikulás-rendezvényen pénteken, ahol bábszínházi előadás várta a gyerekeket, kaptak kakaót, kalácsot és egy Miki-csomagot.
Miki elmúlt, várhatjuk a Jézuskát :)
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Dec?authkey=Gv1sRgCKjj1fOU1_v96wE#5684005938370670354
ahogy ma Máté fogalmazott: túl sok csokit hozott. És túl sokszor jött ...
Pedig a Zsombis Mikulást (amikor a keresztszülők és Zsombi jön/vagy mi megyünk a fiúk (Máté és Zsombi) megszületése óta) kiiktattuk annyiban, hogy kirakták a csizmákat, és Mikulással akkor nem találkoztak (4 éve rendszeresen jött házhoz a Télapó).
Ennek komoly oka van: már tavaly is azt beszéltük, hogyha túl sok Télapóval találkoznak a gyerekek, elveszik a várakozás, a találkozás okozta izgalmak öröme.
Én gyerekkoromban nem emlékszem, hogy egyszer is találkoztam volna Télapóval, viszont emlékszem a várakozás, a leskelődés izgalmaira.
Az ovis Mikulás (színdarabbal) vasárnap jött a közösségi házba az óvodásoknak (ill. minden gyereknek).
Várták a gyerekek, készülődtek. Samit is beültettem az első sorba az ovisok közé. nem is volt gond, kb. az előadás feléig, amikoris egy rabló jelent meg a Mikulás házában és az ajándékokat követelte. Samci megijedt valamitől és sírni kezdett. Persze mentem megvigasztalni, de elég nehezen ment. Amikor a színdarabnak vége lett, a gyerekek névre szólóan megkapták a kis csomagjukat (persze Sami nem mert egyedül kimenni, én vittem, de elvette, megköszönte). Aztán az apja rávette, hogy üljön bele a Télapó ölébe egy fénykép erejéig. Ekkor már nem volt semmi gond :)
Kedden az ovisok az iskolások színdarabjára voltak hivatalosak (én is mentem a kicsikkel), ahol az önkormányzat csomagját kapták meg. Pepinek nagyon tetszett az előadás, a mama kezében járt keze-lába.
Marcsiék kedd este jöttek le, Télapót kiiktattuk, csomagot a csizmába kapták.
Persze a mamáknál is járt a Télapó. Mindenhol csak egy kis csomagot kaptak, de a sok kicsiből bőven összejött annyi édesség, amivel kihúzzák húsvétig ... vagy még tovább. (persze az édességeket anya lefoglalta és szabályozza az elfogyasztásukat).
Apával is voltak a céges Mikulás-rendezvényen pénteken, ahol bábszínházi előadás várta a gyerekeket, kaptak kakaót, kalácsot és egy Miki-csomagot.
Miki elmúlt, várhatjuk a Jézuskát :)
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Dec?authkey=Gv1sRgCKjj1fOU1_v96wE#5684005938370670354
2011. november 7., hétfő
Készülődés
Bár még csak november eleje van, sokat gondolok a karácsonyra. Ennek egyik oka, hogy az oviban idén is lesz adventi vásár, ahol többnyire a szülők által készített karácsonyi, gyerekeknek való kisebb-nagyobb tárgyakat, dekorációkat, ajándékokat lehet megvenni.
Eddig minden évben (mióta ovis Máté) készítettem valamit, valamiket, de sajnos nem jellemző a szülők többségére, hogy nagyon törnék ez irányban is magukat.
Csináltam eddig üdvözlőlapot, mézeskalácsból karácsonyfadíszt, szalvétatechnikás képeket, kis agyagharangokat, és ki tudja, hogy mit nem, de idén valami mást szerettem volna.
Gondolkoztam, kutakodtam a neten és arra jutottam, hogy dekorgumiból fogok hűtőmágnest csinálni (nem kifejezetten karácsonyi, de gyerekeknek tetsző), aztán ugyancsak dekorgumiból fali dekorácit (valami meseszereplővel), aztán filcanyagból karácsonyfadíszt, és agyagból mézeskalács-utánzat karácsonyfadíszt.
Jelenleg ez a terv, aztán majd jelentem, hogy mit sikerült belőle megvalósítani.
A karácsonyi ajándékok is alakulnak, a gyerekeknek való megvan, most már csak a felnőtteken kell agyalni ...
Eddig minden évben (mióta ovis Máté) készítettem valamit, valamiket, de sajnos nem jellemző a szülők többségére, hogy nagyon törnék ez irányban is magukat.
Csináltam eddig üdvözlőlapot, mézeskalácsból karácsonyfadíszt, szalvétatechnikás képeket, kis agyagharangokat, és ki tudja, hogy mit nem, de idén valami mást szerettem volna.
Gondolkoztam, kutakodtam a neten és arra jutottam, hogy dekorgumiból fogok hűtőmágnest csinálni (nem kifejezetten karácsonyi, de gyerekeknek tetsző), aztán ugyancsak dekorgumiból fali dekorácit (valami meseszereplővel), aztán filcanyagból karácsonyfadíszt, és agyagból mézeskalács-utánzat karácsonyfadíszt.
Jelenleg ez a terv, aztán majd jelentem, hogy mit sikerült belőle megvalósítani.
A karácsonyi ajándékok is alakulnak, a gyerekeknek való megvan, most már csak a felnőtteken kell agyalni ...
2011. szeptember 24., szombat
Peti keresztelő
Szeptember ... úgy látszik, nálunk ez a hónap van kinevezve a keresztelésekre. Máté kezdte a sort, ő 3 hónaposan szept. 24-én lett keresztelve. Sami 4 hónaposan, ugyancsak szeptemberben. Petivel nem akartam volna szept-ig várni, hisz ő már 5 hós, de mégis így alakult. Éppa konyhabővítés kellős közepére ... amikor terveztem, hogy mikor legyen, akkor úgy gondoltam, hogy 17-ére már kész lesz a konyha, nyugi lesz, de nem úgy jött össze.
Sokat gondolkoztam, mikor legyen, szombat-vasárnap, délelőtt vagy délután ...
Szombat délutánra esett a választás, a következő megfontolásból:
- vasárnap mise előtti keresztelő kilőve azért, mert az ebéd a keresztelő végére még nincs kész, és a férfiak túl sokat innának (na nem sajnálom tőlük, csak be ne rúgnának ...)
- mise utáni a Sami délutáni alvása miatt esett ki
- vasárnap délután foci van, így maradt a szombat délután.
Az eredeti tervek szerint anyuéknál tartottuk volna az estebédet, de a kedves szomszédasszony volt olyan rendes, hogy felajánlotta, hogy tartsuk meg az ő pincéjüknél. Nagyon, de nagyon hálás vagyok neki ezért, szuperjól sikerült, kényelmesen elfértünk, gyerekek nagyon jól érezték magukat, szaladgáltak, csúszdáztak, és felfedezték a csúszkát, amit minden gyerek nagyon élvezett. Kornél és Sami is! Őrület, Sami egyedül csúszott le ... hogy egy ilyen kicsiben mennyi erő lakozik, így meg tudja magát tartani!
A keresztelő 3 órakor kezdődött, Peti nagyon jól viselkedett, egy hangja nem volt, még amikor leöntötték vízzel, akkor sem. A papot éberen figyelte, közben megette a keresztanyja kezét is :)
Aztán a keresztelő után mentünk a pincéhez, ahol fincsi husikat ettünk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat, gyerekek pedig jókat játszottak.
Íme, a bizonyíték:
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Szept?authkey=Gv1sRgCKn89f6T4Oe0ogE#5656235877292110082
Sokat gondolkoztam, mikor legyen, szombat-vasárnap, délelőtt vagy délután ...
Szombat délutánra esett a választás, a következő megfontolásból:
- vasárnap mise előtti keresztelő kilőve azért, mert az ebéd a keresztelő végére még nincs kész, és a férfiak túl sokat innának (na nem sajnálom tőlük, csak be ne rúgnának ...)
- mise utáni a Sami délutáni alvása miatt esett ki
- vasárnap délután foci van, így maradt a szombat délután.
Az eredeti tervek szerint anyuéknál tartottuk volna az estebédet, de a kedves szomszédasszony volt olyan rendes, hogy felajánlotta, hogy tartsuk meg az ő pincéjüknél. Nagyon, de nagyon hálás vagyok neki ezért, szuperjól sikerült, kényelmesen elfértünk, gyerekek nagyon jól érezték magukat, szaladgáltak, csúszdáztak, és felfedezték a csúszkát, amit minden gyerek nagyon élvezett. Kornél és Sami is! Őrület, Sami egyedül csúszott le ... hogy egy ilyen kicsiben mennyi erő lakozik, így meg tudja magát tartani!
A keresztelő 3 órakor kezdődött, Peti nagyon jól viselkedett, egy hangja nem volt, még amikor leöntötték vízzel, akkor sem. A papot éberen figyelte, közben megette a keresztanyja kezét is :)
Aztán a keresztelő után mentünk a pincéhez, ahol fincsi husikat ettünk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat, gyerekek pedig jókat játszottak.
Íme, a bizonyíték:
https://picasaweb.google.com/106241589772031548491/2011Szept?authkey=Gv1sRgCKn89f6T4Oe0ogE#5656235877292110082
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)