2014. június 28., szombat

Derült égből ...

Fel sem merült bennem, hogy Samu már annyi idős lenne, hogy elkezdi váltani a fogait. Pedig így történt.
Azért akartam bekukucskálni a szájába, hogy megnézzem a fenti első két foga közti hézagot, mármint hogy mekkorát nőtt (mert szuvasodik), és akkor vettem észre, hogy alul hiányzik egy fogacska. Nem mozgott neki, nem is fájt, semmi előzménye nem volt.  De gyanítom, hogy a bekukucskálás napján esett ki, mert azért csak feltűnt volna a foghíjas mosoly ...
Az én fiaim nagy haverságban vannak a fogtündérrel, így Sami is számított tőle valamire. Fog  viszont nem volt, amit a párna alá tegyünk. Sami leleményességét mutatja, hogy természetesen erre is talált megoldást: írjunk egy levelet a fogtündérnek, majd azt betesszük a párna alá.
Így is történt: megírtuk, hogy sajnálatos módon úgy esett ki a fog, hogy észre sem vette, ezért nem azt, hanem ezt a levelet tesszük a párna alá.
Természetesen a fogtündér megértő, így kis fáziskéséssel ugyan, de hozott cserébe pénzt, ami bekerült a perselybe.
Samu pedig nagyon hivatkozott, hogy a következő kieső fogára sokkal jobban fog vigyázni. Majd kiderül ...

2014. június 17., kedd

Szúnyogcsípés

Már a múltkorában kiderült, hogy Samu érzékenyebb a szúnyogcsípésre, mint a tesói.
Akkor a combját csípte meg két helyen, de rögtön akkora dudor keletkezett, mintha legalább egy méh csípte volna meg. A Fenistil kenőcs akkor elég volt.
Tegnap este úgy érkezett haza a mamától, hogy őt megcsípte egy szúnyog. A bal halántékánál. Fürödtek, ettek, akkorra a csípés helye már eléggé bedagadt, de nem gondoltam semmi rosszra. Most is bekentem neki, és elaludt. Reggel, amikor felkelt, egyre csak mondogatta, hogy fáj a szeme, nem tudja kinyitni. Azt gondoltam, talán valami miatt becsipásodott. Megmosta, majd visszajött. Akkor láttam, hogy elég szépen meg van neki dagadva a csípés helye és a szeme környéke is. Felénél kicsit jobban ki tudta nyitna, de észrevehető volt a változás. Adtam neki kalcimusc-ot (már este is lehetett volna annyi eszem, de nem gondoltam, hogy szúnyogcsípésnél is kellene -legközelebb ha az arcán csípi, adok neki - ártani nem árthat). Délután már kicsit apadt a duzzanat, de még mindig nem 100%-os.
Most vagy a szúnyogok ilyen nemnormálisak, vagy Samu érzékenyebb a csípésekre. El sem tudom képzelni, mi lesz, ha egy méh vagy darázs csípi meg.

Tanév vége

Elmúlt. Olyan hamar ... közben meg mindig azt érezve, hogy mikor lesz már vége. Na nem mintha Máté nagyon várta volna, bár a vége felé egyre többet kérdezősködött a nyári napköziről.
Merthogy a tanév vége nekem nem akkor van, amikor a gyerekeknek. Igaz, hogy az utolsó két hétben igyekeztem a szöveges értékelés rejtelmeibe is beleásni magam, de még így is volt tegnapra dolgom vele, és ma, amikor a nyomtatásra került a sor, még most is kellett néhány dolgot pótolnom. De jelentem, a bizonyítványok és a törzskönyvek várják a szombati kiosztást, megírtam a könyvjutalmakat is, és a napló is részemről rendben van.
Szombaton ballagás, tanévzáró, és Ági néni búcsúztatása is lesz, amire szintén gőzerővel készülünk. Merthogy nekünk osztályfőnökünk volt alsóban, és úgy lett szervezve a búcsúztatása, hogy jó pár volt osztályából jelennek meg tanítványok. Lesz, aki szaval, lesz, aki búcsúzik, mi pedig énekkel köszönjük meg a munkáját (Koncz Zsuzsa: Köszönöm című száma fogja biztosítani, hogy könnyes legyen a búcsú).
Jövő héten pedig 3 napos tesi továbbképzésben lesz részem több kollégával együtt.
Azutáni héten pedig a várva várt jobb agyféltekés rajztanfolyam csalogat Siófokra. Aztán jöhet a nyári napközi rám eső (szerencsére csak  2 nap) része.

De amíg nekem csak közeledik a tanév vége, addig Máténak el is érkezett. A magával szemben maximalista gyermekem örülni fog a bizonyítványának, mert nem csak most vár jó bizit, hanem ezért év közben is mindent megtett (és többször elkeseredett, amikor kiderült, hogy nem hibátlan a felmérője - pedig mindig jó volt neki, 90 % fölötti).
4 kisgyerek fog könyvet kapni a tanulmányi eredményéért, példás magatartásáért és szorgalmáért. (Máté is köztük lesz, de neki a példás magatartás kimarad)
Őszintén leírva sajnálom szegényt, hogy így alakult (mármint hogy én vagyok az osztályfőnöke). Év elején még azt gondoltam, hogy ez nem fog gondot okozni, de most azon a véleményen vagyok, Máté szempontjából jobb lenne, ha nem velem lenne, sőt, ha egyáltalán nem lennék az iskolában.
Mert tudjuk, hogy minden gyerek máshogy viselkedik, ha a közelében van az anyja. Ő is. És másképp viselkedne, ha nem lennék ott. Lehetne példás magatartású. De így nem az.
Tudom, mindig is nehéz volt a pedagógus-gyerekeknek ... ez van.

Nyáron pedig, ha elfoglaltságom lesz, akkor Máté a várva várt nyári napköziben múlatja az időt. Gyerekek között, játszva. És szeretne akkor is menni, ha én ráérek, de akkor nem mehet.
Pedig jobb lenne, mintha bevackolná magát a tv elé ...

2014. június 16., hétfő

Osztálykirándulás

Már év elején megbeszéltük a szülőkkel, hogy az első osztálykiránduláson Patca elé, a Katica tanyára fog vezetni az utunk. Máté nagyon lelkesen várta, hisz mi már többször voltunk, és mindig nagyon jól érezte magát (köszönhető legfőképpen a nagy piros csúszdának).
Sajnos az egyik kislány, Kíra lebetegedett, így ő nem tudott velünk jönni, de rajta kívül minden kislurkó ott volt, legtöbben anyukástul.
Azt gondoltam, hogy majd az anyukák is kedvet kapnak, hisz egy csomó mindent felnőttek is kipróbálhatnak és használhatnak, de rajtam kívül csak 1-2 anyuka vállalta ezt be :(
A gyerekek viszont nagyon lelkesek voltak. Amikor odaértünk, tízóraizni szerettünk volna, persze a gyerekeket minden egyéb sokkal jobban érdekelte, mint a kaja. A Dino-gokartok kipróbálásával kezdtük, és a mellette levő játszótérre is szabadon mehettek a gyerekek. Szerencsére itt nem voltak még mások, amikor mi odaértünk, így szabadon mehettek. Szívesen kipróbálták a nagy járgányokat is, de nagyon tetszett nekik a játszótéren felállított "hinta", vagy minek nevezzem. Tányérhintára kellett felülni 4 gyereknek egymással szembe, és lehetett körbe tekerni, úgy mint a ringlist. Az egyik anyuka vállalta, hogy segít nekem és így a dupla erőtől nagyon jól pörögtek, forogtak a gyerekek. A képek mindent elárulnak egyébként.
Ezután megnéztük az állatokat (vagyis oda indultunk, de kicsit eltértünk az útiránytól, mert eltérített mindet egy kicsi gumis lecsúszópálya). Szinte minden gyerek csúszott, Ildi és én is ... Sokszor voltunk már Patcán, de ez eddig mindig kimaradt.
A kiszolgált járművek parkja volt a következő állomás, ahol a gyerekek beleülhettek a kombájnba, ifába, traktorba. Itt felállítottak egy permetezőkaput (vagy mit: ami nagy melegben vizet permetez). Nagy ötlet volt!
A várba mentünk ezután, de néhány szülő inkább a kávét választotta. A gyerekeknek viszont volt erejük felfele még futni is. Mindenki fent szaladgált a vár középső részén, majd önként és dalolva kalodába zártunk mindenkit. Sajnos, csak egyesével ... ;)
De volt jelentkező a deres kipróbálására is, és a ketrec sem maradhatott ki.
Ekkor már 11 óra volt, nagy meleg, ezért úgy döntöttünk, hogy a többi kinti programról lemondunk, és a benti élvezeteket választjuk.
A benti örömöt és boldogságot nehéz leírni  ... csúszda csúszda hátán, lelkes, soha el nem fáradó gyerekek pedig :lépcsőn fel, csúszdán le - fülig érő szájjal. De jól érezték magukat a gyerek-játszóházban is, sőt felnőtt kíséretében a nagyoknak valót is kipróbálhatták.
A kék csúszdáról, a labdák közé szinte mindenki le mert csúszni, a nagy piros csúszdát azonban nem próbálta ki mindenki. Persze Máté, Áron és P. Kristóf legyőzték a félelmüket.
Egy ebéddel félbeszakítottuk ezt a boldogságot, de ebéd után még volt idő folytatni.
Senkit nem hallottam panaszkodni ezen nap miatt ...
Jövőre viszont - mivel már nagyobbak lesznek- egy kísérővel is simán bevállalom őket, bárhová is megyünk.
A készült képek itt megtekinthetők:
https://picasaweb.google.com/109339403226233389469/2014Jun?authkey=Gv1sRgCMWa3LKpnP6z1wE#6024070972223877250
https://picasaweb.google.com/szelandreacsilla/20140612OsztalykirandulasPatca2014?authuser=0&authkey=Gv1sRgCImrlLmCkbyV-QE&feat=directlink

Egészség- és gyereknap

A tanév utolsó napján lett megrendezve a pályázatos egészségnappal egybekötött gyereknap.
Nem volt olyan sok minden, mint az őszi egészségnapon, több volt az előadás is, de összességében nagyon élvezték a gyerekek.
A délelőtt előadásokkal kezdődött, ahol az iskola minden tanulója részt vett. Hallhattak előadást az egészséges táplálkozásról, aztán a gyógyszerész néni a gyógyszerekről, azok fontosságáról, veszélyeiről tartott előadást.
Tízórai után az alsósok a sporttal folytatták a napot, míg a nagylányoknak még egy előadásuk volt (a fiúk meg nem tudom mit csináltak, hisz én a kicsikkel mentem).
Felcuccolva kisétáltunk a focipályára, ahol vegyes csapatok alkotása után megkezdődött a Robi bácsi által vezényelt sorverseny. Összesített eredmény nem volt, csak feladatonként lett elmondva, hogy melyik csapat nyert. Nagyon lelkesek voltak a gyerekek és ügyesen is versenyeztek.
Lábbal labdavezetés, burgonyaültetés, fejen egyensúlyozás, karikával egyik oldalról átszállítás volt a feladat. Sok kép készült, hisz dokumentálni is kell majd a pályázatot. Aki kíváncsi, itt megnézheti őket:
https://picasaweb.google.com/109339403226233389469/2014EgeszsegEsGyereknap?authkey=Gv1sRgCNuIgpq0lOvX1wE
A sorverseny után különváltak a fiúk és a lányok: a fiúk fociztak, a lányok tűzharcoltak  nagy odaadással.
Elmúlt dél, amikor visszaindultunk ebédelni. Délután még a falatkabár várt rájuk (hiába ebéd után, ahol még sütit is kaptak, simán tudták enni a saját maguk készített kis falatkákat), aztán a szülők számítottak rájuk az aulában, ahol lehetett üvegfestékezni, csillámtetkót készíttetni, az udvaron játszani. A nagyoknak délután volt a sport, a vércukor-mérés és egy mentős által tartott elsősegély-előadás.
Hosszú volt a nap, de örömmel vettek részt rajt, aztán irány volt haza, és kezdődhet a várva várt vakáció!!!