A délelőtti fácskaátadás után 3 körül mentünk ki a pályára. Persze a "görhinta" rögtön feltűnt Máténak, és az ígért egy menetet hamar letudta. Aztán irány az ugráló. Volt kisebb és nagyobb. Először a kicsibe merészkedett, de hamar rájött, hogy a nagyobb izgalmasabb (az kötélen mászós, csúszdás volt). Nagyon tetszett neki, csak a nagyobb gyerekek (5-6. oszt.) nem nagyon figyeltek a lassabb kisebbekre. Bezzeg amikor a nagyok eltűntek ...
Volt rodeó-bika is: azzal is szemezett, de azt hiszem, ahhoz még kicsik vagyunk (apa bezzeg felült rá, de csak akkor, amikor én elvittem a gyerekeket fürdetni, úgyhogy arról a mutatványról lecsúsztunk ...)
A tűzijátékra visszavittem Mátét, mert meg lett neki ígérve, és a délutáni alvás is összejött (persze ehhez kellett egy 6 órai riasztás). Tetszett neki, olyan édes volt, amikor ült az apja nyakában, és tartotta a kis tenyerét, hogy abba hulljon. csak egyszer mondta, hogy fél, amikor egy hatalmast pukkant (még én is megijedtem).
A napirend jó próba volt a jövő heti lakodalomra ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése