Az alma, mint jel, nem jött be, GOMBA lett a jele, mint a bátyusnak. Igaz, a Tamáson rajt is ragadt, mind a mai napig van, aki gombának szólítja. Remélem, Mátéra nem ragad rá.
Ovi: az első nap, nagyon sírt szegény, nagyon kapaszkodott a nyakamba, hogy ne hagyjam ott. Ebéd után mentem érte: az óvó néni szerint szakaszosan sírt. Amikor eszébe jutottunk, akkor pityergett, majd abbahagyta, majd újra kezdte. Amikor mentem érte, azt mondta, hogy jó volt az oviban. Délután is lelkesen mesélt.
Kedden reggel már nem volt olyan lelkes: sírva ment szegény. Mert neki annyira fog hiányozni a Samu. A szívem szakadt érte. A szakaszos sírás még megmaradt.
Szerdán már nem volt reggel az a nagyon sírok, de azért pityergett, hogy ne hagyjam ott. Aztán hamar abbahagyta. Az óvó néninek lelkesen mondta, hogy hát persze, holnap is megy.
Kíváncsi leszek a reggelre.
Jövő héten lehet, hogy az ottalvást is megpróbáljuk. Hátha sikerrel járunk ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése