Mikulás

Az idén eléggé hosszúra nyúlt a Mikulás-várás és találkozás vele.
Dec. 6. vasárnapra esett. Az önkormányzati Mikulással már csütörtök reggel találkoztunk, aztán délelőtt az ovisok külön is elsétáltak hozzá. Énekeltek neki, amiért szaloncukor volt az ajándék.
Pénteken az oviba látogatott a Télapó, ahol csomagot kaptak.
Szombat este a Zsombiékhoz voltunk hivatalosak közös Mikulás várásra. Ott csatlakoztak hozzánk a csajok: Szemi, Helka, Zius, Zsófi.
Meg is jött a Télapó, de a fiúkat a csomag megkapása után már nem kötötte le annyira, mint tavaly, vagy tavalyelőtt. Szerintem már túl sok volt.
Vasárnap délután pedig adventi vásárral egybekötött Mikulás várás volt a közösségi házban. A műsor tetszett Máténak (Samut a mamánál hagytuk, féltem, nehogy a sok embertől elkapjon valamit), a Télapótól sem félt, de szégyenemre (egyébként nagyon vicces volt), négykézláb mászott ki a Mikuláshoz. Ott viszont ügyesen elmondta, hogy ha nagy lesz,akkor ő tűzoltó lesz (vagy festő bácsi).
A Télapó egy halom csokit, csokimikulást, szaloncukrot hozott,anyán volt a feladat,hogy eltűntesse szem elől, nehogy mind egy nap alatt a pocakban végezze.