Nagyon vártam az első ovis anyák napját. Mivel Máté nem valami nagy mondókás, és a verseket sem nagyon szereti, ezért az elkezdett versikére rákerestem a neten, és azután én is tudtam vele itthon gyakorolni. Amit nem nagyon kellett, de olyan jó volt hallgatni, ahogy mondta a következő kis mondókát:
Anyák napi mondóka
Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te.
Ültess hát, gyorsan az öledbe.
Aztán elérkezett a várva várt nap. Felszerelkeztem zsepivel, gondoltam úgyis bőgni fogok, de aztán nem. Igaz a könnyeim kijöttek, de a nevetéstől. Olyan kis édesek voltak a kicsi ovisok. Ahogy énekeltek, mondták és táncolták a verseket, mondókákat.
Persze az otthon tökéletesen elszavalt mondóka többekkel együtt mondva és nagy tömeg előtt nem éppen úgy hangzott, ahogy kellett volna, de kiállt, elmondta, és én nagyon büszke vagyok rá :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése