Mikulás(sokk)

Idén is egy csomó volt ... de sajnos nem tudom, hogy lehetne szűkíteni a sok miki-csomagon. A karácsonyon rajta vagyok, de ezt lehetetlen. Így egy kosárnyi vagy még több édességgel vágunk neki a télnek. De csak szép lassan, mert édesség-mérgezést kapnának a gyerekek. Így viszont nyusziig kihúzzuk vele.

Idén december 6. csütörtökre esett.
1. Az első Mikulás-élmény idén az ovis alapítvány által rendezett adventi vásár mellett megrendezett Mikulás műsoron érte a gyerekeket dec. 1-jén, szombaton.
Pár éve indult ez el, hogy a gyerekeknek egy műsort, színdarabot (vagy annak megnézését) ajándékozza az alapítvány egy adventi vásárral egybekötött sütis-délután keretében. Eddig minden évben jó kis Mikulásos műsor volt. Idén a Mikulás kisebb szerepet kapott, egy bűvészes produkció volt, aminek a végén elővarázsolták a Télapót, aki aztán minden gyereket megajándékozott.
Sz mi szó, nekem nem nagyon tetszett a műsor. Kb egy órás volt, ami bűvészkedésből irtó sok, én is többször néztem az órám és csak nem akart vége lenni. A gyerekek is unták. Bőven elég lett volna a bűvészkedés fele ... így jött össze sajnos. Bár a gyerekeket kárpótolta a Mikulás :)
A vásáron sok szép dolgot lehetett venni: gyönyörű sálakat (előtte már beszereztem egyet), vettem két sapit, egyet Máténak egyet magamnak, mézes diót, faliképet, díszt.
2. Vasárnap anyuéknál voltunk, és mivel hét közben nem megyünk, így a fiúk ott már ekkor megkapták a kirakott csizmákba az ajándékcsomagjukat.
3. Szerda délután Zsolti cégénél volt Mikulás-váró ünnepség. Már évek óta van, tavaly a nagyok voltak az apjukkal, de idén mindannyian mentünk.
A fúvószenekar kezdte a sort, akik minden ismert Télapós dalt előadtak ének kíséretével. Ezt még mindannyian néztük, nekem nagyon tetszett és a fiúk is ámulattal nézték. Igaz, pepi, miután kitáncolta magát sétálni indult az apja kíséretében.
A fúvósok után a Bóbita együttes gyerekeknek szóló interaktív műsora következett zenével (nem Télapós), tánccal. Máté csinálta a dolgát az utasításoknak megfelelően (igaz, nem egy nagy táncos, annyira későbbi állítása szerint nem is tetszett neki a tánc része, de csinálta, és én ennek nagyon örültem). Samu viszont megéhezett közben, így gyereket cseréltünk, és kiment az apjával (süti, meleg kakaó várta a gyerekeket- jegyre, amit mindenki a regisztrációkor kapott). Egyébként kézműveskedni is lehetett, de mi nem értünk oda, hisz a műsort nézték.
Közben Pepi folyamatosan vizet kért, így kimentem vele, amikoris kiderült, hogy Samut az apja visszaengedte egyedül (mert Sami azt mondta visszatalál - teltházas művelődési házban, kb. 400 ember közt - nem értem az apját, de elengedte). Épp elkerültök egymást, úgyhogy mire kerestem, szegény egy vadidegen néni ölében ülve zokogta, hogy Hol az anyukám??? Egy sorral eltévedt, Máté ott ült mögötte, ő viszont annyira nézte a műsort, hogy nem vette észre. De előkerült, ez a lényeg, csak ezt a napot sem értük meg sírás nélkül.
Később ettek közösen is (Pepivel), Máté addig ügyes nagyfiú lévén egyedül nézte a műsort.
A zenés produkció után ugyanis a Rosszcsont krampuszok jöttek szórakoztatni a gyerekeket, ami nagyon mulatságos volt. A krampuszok után pedig megérkezett a Mikulás bácsi. Hogy ne legyen tumultus, folyamatosan mentek a gyerekek hozzá, miután hallották a nevüket. A csomag megkaparintása után indultunk haza, mert már Sok volt a törpéknek a 2 óra hossza.
4. Mikor haza értünk, a Vera mama már nálunk volt, a Mikulása a csomagot az ablakba tette, de nem vették észre. Nem akartam külön adni, így mi is kicsempésztük, így viszont kipucolt csizma kirakása nélkül hozta a Mikulás az ajándékot, amit persze Máté szóvá is tett, hogy az hogy lehet. Mondtam neki, hogy a Mikulás így is tudja, hol várják a gyerekek. Szóval tőlünk is megkapták.
5. Csütörtökön az oviba ment az önkormányzat Télapója. Máté ezt a napot is várta: a kis barátjával készítettek a Mikulásnak rajzot, és egy jó hosszú verset is elszavaltak: Zelk Zoltán: Télapó és hóember című versét.
Ezt csak előtte este tudtam meg, hogy ők tanulták, egyszer elmondta otthon is egy kis segítséggel, de örültem neki nagyon, hisz kiscsoportos korában annyira nem érdekelték a versek, és nem szívesen szerepelt. Most pedig íme!
6. Pénteken az Anita és a nénje csomagját kapták meg, és még a keresztszülők Mikulása vasárnap jön (vagyis mi megyünk), és még egy rokon csomag is várja sorsát.

Szóval sok .... de mit tehetnék? Senkit nem akarok megbántani, hogy ne adjon nekik, hisz mindenki olyan szívesen látja a örömöt az arcukon.

Annyit tudok tenni, hogy ma délután, amikor a kicsik elalszanak, Mátéval kiürítjük az összes csomagot, szétválogatjuk és elpakolom, hogy szép apránként egyék meg, és ne egyszerre akarják felfalni.
Persze most sincs nekik elől, de a válogatás még várat magára.