Szülinapok

Terveztem, mit hogy lehetne ... a tervezést nehezítette, hogy Zsolti épp délutános, szóval este nincs itthon. De valahogy csak meg szerettem volna köszönteni. Hajnalban felkeltem, gyorsan összedobtam neki egy Sport szelet tortát, tettem rá egy gyertyát, és mellé tettem a kis ajándékomat. Nem nagyon szoktunk ajándékozni szülinapon: köszöntés, és torta azonban mindig volt. Amikor ébresztettem a fiúkat, megköszöntöttem, aztán mi mentünk a dolgunkra, ő még aludt, de délelőtt megtalálta a meglepijét. Tortából nem evett, a gyerekeknek meghagyta, hogy este fújják el helyette a gyertyát is. Ez meg is történt, le is tesztelték a tortát, ami nagyon ízlett nekik.
Másnap jött az én szülinapom: köszöntést megkaptam a suliban kutyafuttában, de gondoltam, hogy valami készül, de nem tudtam konkrét dolgot. Azt hittem, hogy ha hazaérek, én is úgy találok valami kis meglepit, ahogy én hagytam. Délután azonban a Laci elkottyantott egy szócskát valami tortáról. Így nem volt nagy meglepetés, amikor a mama üzent a fiúknak, hogy menjenek át palacsintát enni. Nem lett volna ezzel semmi baj, de mi van, ha nem akarnak. Mivel sejtettem valamit, nagyon invitáltam őket.
Pepi maradt velem, a nagyobbak meg kb. 5 perc múlva megjelentek egy nagy tortával és egy gyönyörű csokor virággal a kezükben. Ami a mamánál várta sorsát apa megbízásából.
És ennyi elég is volt ... nem is kell ennél több ajándék: egy csokor piros virág ... szívet melengető. Az meg pláne, ahogy a fiúk álltak vele az ajtóban, no meg az is, hogy az ilyen megbízást az apjuktól kapták.