Máté születése

Nem problémamentes terhességből 2006. 06. 19-re voltam kiírva. Addig nem történt semmi, ezért e napon befektettek a kórházba. Vártunk, vártunk, de hiába. 22-én a doki úgy döntött, hogy tenni kell valamit (a magas vérnyomásom miatt, na meg a túllépés miatt).. Zselével próbálta, hogy táguljon a méhszáj, de ekkor még nem történt semmi. Másnap ismétlés volt reggel 6-kor. Kisebb görcsök jöttek, aztán 9-re kiderült, hogy nyíltam annyit, hogy burkot tudjon repeszteni.
Ezután előkészített a nővérke, de előtte még hívtam a Zsoltit, hogy induljon (szegény pont éjszakás volt, tiszta kóma, de jött). Mire odaért, már erősebb fájások is voltak, de még simán sétáltam.
Fogalmam sincs, mennyi volt az idő, amikor szólt a doki, hogy feküdjek fel aaz ágyra. Ott már elég sűrűn jöttek a fájások, de jólesett a fájások között oldalt feküdni az ágyon. Már tolófájásaim voltak, de éreztem, hogy nem jól nyomok. Nem le, hanem inkább a fejembe ment, de nem ez volt a gond.
Az utolsó pillanatban derült ki, hogy "nagy" a baba feje (mármint hozzám), és a magzatvíz is zavaros lett, úgyhogy a doki a császár mellett döntött. Ezt akkor nem bántam, tudtam, hogy a baba miatt és miattam is szükség van rá. Amikor feltoltak a műtőbe, már nagyon erősek voltak a tolófájások, azokat képtelenség volt visszatartani. Pedig tudtam, hogy jót nem csinálok vele, de muszáj volt nyomnom. Aztán rámtették a maszkot, meg injekciót is kaptam és villám gyorsan elaludtam.
A következő emlék, amikor az őrzőben ébresztget a férjem, meg képet is mutat a babáról, de nem emlékszem, hogy fiú-e vagy kislány. Aztán amikor ténylegesen felébredtem, akkor kiderült, hogy kisfiam lett, aki a Máté nevet kapta, és 2006.06.23-án született, 3500 gr-mal és 55 cm-rel.
Még az őrzőben szalmonellafertőzést szedtem össze, bár ez csak a hazaérkezésünkkor derült ki. Emiatt szörnyű hasmenésem volt, na meg lázam, és a friss sebbel borzasztó volt a wc-re szaladgálás, de ez már a múltté.