Kb. 2-3 héttel a nagy esemény előtt keresett telefonon az unokatesóm, akinek van egy alsós fia és egy ovis kislánya. Eddig nem voltak megkeresztelve, de most szerették volna, ha ez megtörténik. A kisfiúnak a másik unokatesómat szerették volna keresztszülőnek, mondván, neki van 3 lánya, legyen egy fia is, a kislány keresztanyujának pedig én lettem felkérve, mondván, nekem 3 fiam van, legyen egy lányom is. Na persze nem csak emiatt esett rám a választás ... Megmondom őszintén, nagyon meglepődtem a felkérésen, de azt gondolom, ha az embert egy ilyen tisztségre felkérik, azt nem szabad visszautasítani, hisz az emberbe vetett bizalomnak egy jele ez.
Természetesen elfogadtam a felkérést, és március 2-án meg is történt a keresztelő a kiliti-i templomban.
Sami és Pepi itthon maradtam anyuval, mi pedig 3-an mentünk . 11-kor volt a mise, utána a keresztelő. Nem teljesen ismeretlen helyre mentünk (vagyis ebben a templomban még nem voltam, de az atyát ismertem: a főiskolán tanított engem és a szakdolgozatomat is nála írtam). A gyerekek nagyon lelkesek és aranyosak voltak, észrevehető volt, hogy tetszik nekik, hogy róluk szól ez az egész :) Máté csinált pár képet (amíg le nem merítette a gépet), de nem lettek valami jó minőségűek.
Közös ebéd volt a program tovább, Andocson, a nagynénéméknél. 1 óra után értünk haza, gyorsan elmentem elaltatni a kicsiket (mert miért is aludnának el a mamával), aztán mentünk vissza a finom falatokhoz.
Jól sikerült az a nap, és bár nem találkozunk túl gyakran igyekszem jó keresztmaminak lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése