Egész télen lelkesen etettük a madarakat, és mindig örültem, amikor megláttam a madársereget. Mert a kezdeti 6 cinke mellé a csoportosan csipegető tengelicek is megjelentek. Sokan. Először egy csapat, majd kettő.
Amikor március elején jobb idő volt, kevesebbet adtam nekik enni, és mivel maguk is találtak, így nem jöttek már, hiába volt kint a szotyola.
Jött azonban a márciusi tél, a kegyetlen hideg, szél és hó, ami betemette a madárkák élelmeit. Újra kaptak. Meg is jelentek, jó sokan.
Aztán a második tavaszi téli hullámban, amikor nem a hófúvásos idő volt, teljesen belepte a mezőket, szántóföldeket a 25-30 centis egyenletes hó.
Hogy ki tudjuk állni a kocsival, Zsolti kénytelen volt a garázsig tartó kb. 20 méteres bejárón eldobni a havat. Ott teljesen el is olvadt a maradék vékony réteg, és ennek köszönhetően olyan madarakat is láttunk közelről, amelyeket eddig nem. Mert voltak, akik nem az etető és a szotyola miatt jelentek meg, hanem a szabadon lévő föld miatt, ahol csipegetni, bogarászni tudtak. Jó érzés volt látni, hogy egész madárátjáróház lett az udvar: szaladgáltak feketerigók, énekes rigók, tippem szerint seregélyek (de ez nem biztos- a talált képek nem egészen egyeznek a látottakkal (itt a hátuk nem volt pöttyös, csak szép fekete, de a hasuk pöttyös volt). De ilyen madarak serege nyáron is meg szokott jelenni fűnyírás után, ellepik az udvart, és a diófán csücsülve nagyon szoktak csicseregni)
Aztán a madáretető, meg a környéke is csak úgy hemzsegett a madaraktól: széncinkék, tengelicek, zöldikék, vörösbegyek lepték el, de megjelent szotyoláért a közelben lakó 2 fakopáncs (őket sokszor látjuk nyáron is, a diófán, az akácokon vagy a szomszéd fenyőjén kopácsol.
Aztán volt még más madár is, aminek nem tudom a nevét, de nagy és duci volt - ő valószínű nem nálunk telel, de már visszatért. Szegény gólyák is jól megjárták, de remélem, találtak ők is élelmet maguknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése