Boglár

Aug. 24-én még ellátogattunk Boglárra,a szüreti napokra, mert be lett ígérve Máténak egy dodzsem (remélem, így kell írni).
Előtte beugrottunk egy középiskolai osztálytársamhoz. Nagyon örültem, hogy találkoztunk, a hírnek meg még jobban, hogy ő is babát vár!
Ilyenkor Boglárra a strand területére a borstandok, és a kajás helyek mellett kipakol egy egész vidámpark is, csak legyen elég pénze az embernek. Nem olcsó mulatság, általában egy menet 600 ft. Még jó, hogy Máté nem olyan nagyravágyó, hamar meg lehet győzni, hogy erre meg arra nem is olyan jó felülni. Pedig volt ugrálóvár is, na meg direkt gyerekeknek való mászóvárak, de 5 perc volt 500 ft. Mire belelendülne, jöhet is ki, amire nem olyan könnyű rávenni, be meg ki mászik utána? Úgyhogy ezeket mellőztük, és a kolbászevészet után beültek apával dodzsemezni. Nagyon, de nagyon tetszett neki: hogy ő vezethet, hogy lehet ütközni. Persze innen sem akart kiszállni, de azért apa erősebb volt. Aztán a kürtös kalács meggyőzte.
Ezzel a Boglári programmal azt hiszem, hivatalosan is véget ért a nyári szezon nekünk is.