Nyaralás

Aug. 20-án, csütörtökön, elindultunk az első 4 fős nyaralásunkra. Nem terveztünk sokat, csak pár napra mentünk, de nem akartunk unatkozni, ezért minden napra csináltunk programot.
Felsőörsre indultunk, de szeretjük összekötni a kellemest a hasznossal, ezért odafele beugrottunk Szabadiba az egyik barátnőm kislányát megnézni. Szonja épp egy nappal született később, mint Samu. Helyes kislány . Olyan édesek voltak, ahogy szemlélték egymást Samuval.
Fűzfőnél a bobpályára rétünk be, de nagyon sokan voltak. Sebaj, azért egy sor végigálltunk, Máté apával csúszott. Borzasztóan tetszett neki, ezért ígéretet tettünk, ha szombaton, hazajövetelkor az idő engedi, visszatérünk.
A nyaralónál levágott egy hisztit, mert nem akarta, hogy majd este ott aludjunk, de addigra mire sorra került, nem volt semmi gond. Délután lementünk Almádiba a strandra. nagyon sokan voltak ott is, de találtunk egy árnyékos helyet. tetszett a homokozás és a Balcsi is (persze mikor nem tetszett neki).
Samu persze végig nagyon jó kisfiú volt, ő bárhol képes elaludni, na meg persze szopizni is, így nincs akadály előttünk, mehetünk bárhova. Persze én is nyugodtan bárhol megetetem, de azért a strandon egy pólót felvettem, amikor megetettem.
A pónilovaglás is bejött Máténak (még jó, hogy Almádiban is bornapok voltak, így program volt bőven).

Pénteken az állatkert volt tervbe véve. Amikor Veszprémbe értünk (fél 10 körül), mindenki reggelizett (apa és Máté szalámit, Sami tejcit), aztán Samu elaludt, mi pedig nekivágtunk a rengeteg állat megtekintésének. Minden érdekes volt, sokat változott az elrendezés, az utolsó látogatásunk óta (2 éve voltunk már Mátéval). Persze az uraság lusta volt menni (többnyire), ezért apa nyakából szemlélődött, Samu pedig végigaludta az állatkerti látogatást. Még egy középiskolai osztálytársammal is összefutottunk nagy örömömre.
A nagynénéméknél ebédeltünk, addigra Samu is felébredt, aztán újra a strandra látogattunk délután.
Szombaton az összepakolás után elindultunk haza, és bár rossz időt jósoltak, annyira nem volt rossz, csak a szél fújt egy kicsit, de a bobozáshoz jó volt az idő. % jegyet vettünk, 2-szer én is csúsztam Mátéval, Samu pedig, amíg apával csúsztak, rajtam aludt. Ekkor is elég sokan voltak, de nem annyian, mint csütörtökön, és míg apáék a sorban álltak, ill. csúsztak, mi Samuval egy kicsit hátrébb várakoztunk, hogy ne kelljen annyiszor végigállni a sort.
Jó volt, nagyon tetszett Máténak is, már kérdezgeti, hogy mikor megyünk megint. Fénykép is készül minden csúszásról, és lehet ajándéktárgyat csináltatni. Pl. hűtőmágnes, fénykép, kép pólóra, kulcstartó ...
Mi is kérünk egy hűtőmágnest, amit Máté azóta is folyamatosan nézeget.
Hazafelé megálltunk Bábonymegyeren (falunap volt), hogy ugrálóvárazhasson egy kicsit, és persze a körhintára is felült egyszer. Végülis nem nyaralunk olyan sokat, az élmények meg gyűljenek.